Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

2 1989. november 21., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) tatja, hogy „magát a reformfolyamatot fenyegetheti a gazdasági válság, amely a demokrácia felé tett drámai lépésekkel párhuzamosan Lengyelországban, Magyarországon és másutt KeletEurópában kibontakozik. Az EK két vezető személyiségének múlt hétvégi látogatása alkalmával feltárták a két országot fenyegető gazdasági rémségeket." A lap szerint ezeket súlyosbítja, hogy az EK mindaddig nem hajlandó hoszszabb távú segítséget nyújtani, amíg Magyarország és Lengyelország nem vállalja a Nemzetközi Valutaalap átfogó gazdasági szigorrendszabályainak végrehajtását. „Ez az életszínvonal újabb veszélyes csökkentésével jár. Magyarországon eddig nem mutatkozott szervezett ellenállás a további nadrágszíjmeghúzással szemben. Lengyel kormányzati tényezők azonban magánbeszélgetésekben elismerték, hogy a Szolidaritás szakszervezet erős gyár- és bányaüzemi szervezeteiben kezd dühössé válni a hangulat." Németh Miklós az NSZK-ban Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja és Németh Miklós magyar miniszterelnök vasárnap este több órás intenzív munkatárgyaláson találkozott a kancellár ludwigshafeni házában — közölte hétfőn a bonni kormányszóvivő. A közlemény által igen barátinak minősített véleménycsere középpontjában a gazdasági együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok további kiépítésének kérdései álltak. A két kormányfő ezenkívül tárgyalt Kelet- és Délkelet-Európa, valamint általában a nyugat—keleti kapcsolatok időszerű fejleményeiről. A szövetségi kancellár tájékoztatta a magyar miniszterelnököt az Európai Közösség 12 állam- és kormányfőjének előző esti, párizsi megbeszéléseiről. Mindketten egyetértettek abban, hogy a fejlemények egész Európában döntő szakaszukhoz értek, ami megköveteli a Nyugat és Kelet közötti fokozott politikai és gazdasági együttműködést. Feszültség Prágában Bokor — pardon Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter is elismerte, hogy a honvédségről szóló, nagy vihart kavart Kiskirályok mundérban című könyvben leírtak nagy többsége helytálló — ezt a kijelentést Bokor Imre, a könyv szerzője mondta hétfőn, a Honvédelmi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatóján, amelyre azt követően került sor, hogy pénteken több mint három órán át beszélgetett Kárpáti Ferenccel. Bokor Imre elmondta, hogy a miniszterrel való találkozón néhány olyan dokumentumot ismerhetett meg, illetve olyan információkhoz jutott, amelyek a könyv megírásakor nem álltak rendelkezésére, Kárpáti Ferenc megmutatta azt a levelet, amelyet még 1969-ben címzett a volt MSZMP KB akkori titkárának, Biszku Bélának. Ebben lényegében mar feltárta azokat a jelenségeket, amelyeket ő most könyvében kifogásolt. Elnézést kér azokért a pontatlanságokért, amelyek néhány embert esetleg kellemetlen helyzetbe hozhatnak. Keleti György arról szólt, hogy többen magánvádas peres eljárást kívánnak indítani Bokor Imre ellen. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei azonban szeretnének elbeszélgetni ezekkel az emberekkel, hogy lehetőség szerint elkerülhető legyen a bírósági per. Vajúdás — oldott hangulatban Felügyelőbizottság Az 1948-as februári fordulat óta nem volt olyan hatalmas tömegtüntetés a Vencel téren, mint hétfőn. Délután 4 órára legszerényebb becslések szerint legalább 200 ezer ember gyűlt össze a téren és követelte a jelenlegi vezetés távozását, új kormányt és szabad választásokat. Az emberek ütemesen tapsoltak, éljeneztek, szabadságot, Milos Jakes pártfőtitkár és Miroslav Stepan prágai vezető párttitkár távozását követelték, és vissza-visszatérően Václav Havel drámaírót, a Charta "77 vezető személyiségét éltették. „Ma egész Prága, holnap az egész ország" — kiáltozta a tömeg, amely több alkalommal általános sztrájkra szólított fel. Ezután a tömeg elénekelte a himnuszt, majd miután többször is elhangzott a jelszó „fel a Várba!", a tömeg 5 óra körül megindult a Várba. A Minisztertanács hétfői, soron kívüli üléséről Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivő az alábbi tájékoztatást adta: Németh Miklós beszámolt Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával folytatott tárgyalásáról. A Minisztertanács tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet a kialakuló demokratikus többpártrendszerbe való békés átmenetben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió játszik, elhatározta e nemzeti intézmények vezetési szerkezetének megKongresszus Bukarestben Hétfőn délelőtt Bukarestben, a köztársasági palota kongresszusi termében megkezdődött a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusa, 3 ezer 308 küldött és több mint ezer meghívott jelenlétében. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára üdvözölte a küldötteket és meghívottakat, majd Manea Manescu az előkészítő bizottság nevében előterjesztette a kongresszus napirendjét, amelyet a küldöttek egyöntetűen elfogadtak. Ennek alapján az öt napra tervezett tanácskozás napirendje a következő: 1. A központi bizottság jelentése a Román Kommunista Párt tevékenységéről a XIII. és a XIV. kongreszszus közötti időszakban, és a párt jövőbeni feladatairól; 2. A központi revíziós bizottság jelentése; 3. Az irányelvek programtervezete Románia gazdasági-társadalmi fejlesztéséről az 1991—1995-ös ötéves tervidőszakban és a 2000—2010-es évekig terjedő időszak hosszú távú tervei; 4. A Román Kommunista Párt főtitkárának, a párt központi bizottságának és a központi revíziós bizottságnak megválasztása. Ezt követően Nicolae Ceausescu megL kezdte több órásra tervezett előadói beszédét, előterjesztette a központ] bizottság jelentését // Feketemise #f A francia sajtó a kongresszus kapcsán éles hangú bírálatokban foglalkozik a romániai helyzettel. A Le Quotidien de Paris „feketemisének" nevezi a pártkongresszust, amelynek egyedüli célja Ceausescu hatalmának további fenntartása. A lap szerint Románia „az éhség, a hideg és az éjszaka országa", „a nők megalázásának országa", „a mezőgazdaság halálának országa, kulturális sivatag és mindenekelőtt a Ceausescu család magántulajdona". A Le Figaro ós a Liberation egyaránt úgy értékeli, hogy a román vezetésben a kongresszus küszöbén nagyfokú idegesség mutatkozott elsősorban a környező országokban végbemenő politikai változások miatt. A Le Figaro úgy vélekedik, hogy „a Kárpátok géniusza nyugtalan", s a kongresszus küszöbén Bukarestben „gyakorlatilag rendkívüli állapotot vezettek be". A francia lapok ennek kapcsán beszámolnak a román—magyar határon bevezetett beutazási tilalomról, s arról is, hogy a bukaresti hatóságok francia újságírókat utasítottak ki az országból. A Le Parisáén ezt úgy értékeli, hogy Ceausescu el akarja zárni az országot a peresztrojkának a Románia szomszédjaira kiterjedő hatása alól, és ezért mindenekelőtt „az átkozott magyarokat" akarja távol tartani. változtatását. Megszünteti a pártállami formában még megmaradt irányítási gyakorlatot. A Minisztertanács elnöke a Felügyelő Bizottság munkájának összehangolására koordinátornak kinevezi ra Kőhalmi Ferencet. A Felügyelő Bizottság megbízatása az országgyűlési választások után létrehozandó kormány megalakulásáig tart. A Minisztertanács elfogadta a vezető állami tisztségviselők, valamint az országgyűlési képviselők munkadíjáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tartalmazza az országgyűlési képviselők munkadiját is; ennek bevezetésére azonban csak az űj Országgyűlés megválasztása után kerül sor. A Tisza-parti MSZP-székházban tegnap estére összehívott városi tanácskozás immár végre a hagyományos merev formák helyett oldott, szinte klubszerű hangulatban zajlott le. Az mindenképpen érződött, hogy az MSZP. az új Magyar Szocialista Párt jószerével még csak keresi önmagát, önnön arculatát, de ez a vajúdás határozottan fájdalommentesnek tűnt a tegnapi estében. A mintegy 300 résztvevőnek olyan kérdésekben kellett többek között dönteni, mint az MSZP szegedi szervezet keretei, választási előkészületek. A résztvevőket elsőként Révész Mihály, az ideiglenes városi intézőbizottság elnöke tájékoztatta arról, hogy mintegy hétszáz párttagról rendelkeznek adatokkal egyelőre. Szólt arról, hogy a Tisza-parti pártszékházat sok funkciójú szabadidőközponttá kívánják tenni, és hogy december elsejétől minimálisra csökkentik az apparátus létszámát. Vastagh Pal, az országos elnökség tagja, az MSZP vidéki titkára a taglétszám egyenletes emelkedéséről informálta a résztvevőket, valamint a november 26-1 népszavazás kapcsán fejtette ki a part álláspontját, amely szerint az MSZP nem fogadja el a népszavazás szükségességét, de nem vár el politikai paszszivitást tagjaitól és szimpatizánsaitól. Eszerint az MSZP a népszavazáson az első kérdésre nem szavazatot javasol, s azt, ha januárban mégis sor kerül köztársaságielnök-választásra, a tagság és a szimpatizánsok a párt jelöltjét támogassák. Felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZP-nek konkrét kérdésekben . is hallatnia kell hangját, mint például Szeged közellátási helyzete. Olah Miklós előterjesztésében azt a kérdést vetette föl, hogy miként kerüljön sor a városi pártvezetőség megválasztására. Az egyes kérdések kapcsán számosan kértek szót az oldott hangulatú vitában, amelynek eredményeként — szavazással — álláspontok is kikristályosodtak. Eszerint a tagság egyetért a Tisza-parti pártszékház szabadidőközponttá alakításával. Emellett megbízza az ideiglenes elnökséget azzal,- hogy szövegezze meg álláspontját arról, hogy szeged közellátását a bevásárlóturizmus következtében anarchia fenyegeti, ami, főként a közelgő ünnepek előtt katasztrofális helyzethez vezethet. Ezt az álláspontot továbbítsák a kormánynak és a városi tanács számára. Több alternatíva merült föl a városi MSZP-vezetés megválasztásával kapcsolatban, míg végül az abszolút többség amellett foglalt állást, hogy a párt választmánya kapjon felhatalmazást az új, héttagú városi elnökség és elnök megválasztására. A választmányba minden alapszervezet, platform egy-egy személyt delegálhat. A továbbiakban választási kérdésekről, illetve egy politikai szándéknyilatkozat megszövegezéséről folyt a vita. A szándéknyilatkozatot a napokban ismertetjük. Csütörtök délutánig a városi MSZP-székházban minden párttag személyesen is javaslatot tehet a városi pártelnök személyére, illetve a héttagú elnökségre. Sz. I. Higgadt helyzetértékelés Év végére megduplázódhat, s ezzel elérheti a százezret a Magyar Szocialista Párt taglétszáma — mondotta egy kérdésre válaszolva hétfőn Debrecenben tartott sajtótájékoztatóján Nyers Rezső, az MSZP elnöke. Ezzel összefüggésben kifejtette azt is: három-négy hét késedelemmel indult fneg a párt szervezése, korábban ugyanis azt gondolták, hogy az egykori MSZMP-alapszervezetek automatikusan tovább élnek, és önszerveződéssel átalakulnak MSZP-szervezetekké. Nyers Rezső a tájékoztatón megerősítette, hogy tudomásul veszi az MSZMP újjászervezését, amelynek szerinte helye van a magyar baloldali mozgalombán. A novemberi népszavazást megelőző kampányra utalva Nyers Rezső hangsúlyozta; — Az SZDSZ harsányságát nem akarjuk átvenni, pártunk ennél felelősségteljesebben kíván politizálni. Trükkökhóz nem folyamodunk, szerintünk csak az menjen el szavazni, aki tudja, hogy miért és mire szavaz. Mindamellett pártunk a köztársasági elnök közvetlen megválasztása mellett van, ezért az első kérdésre nemmel válaszol. A pártelnöktől megkérdezték; milyen a viszonya Grósz Károllyal, a volt MSZMP-főtitkárával. Nagy tetszéssel fogadott válaszában a pártelnök azt mondta; ezt a viszonyt kedden, az Országgyűlésen fogja kialakítani. Legutóbb ugyanis, mikor a Parlamentben egymás mellett ültek, Grósz Károly még nem jelentette be, hogy az újjászerveződő MSZMP élére áíl. Nyers Rezső sajnálkozását fejezte ki, hogy Grósz Károly felvállalta a két ellentétes irányból szerveződő párt vezetését. — Annál inkább érthetetlen ez — mondta —, mivel Grósz Károly egyetértett az MSZP programjával és alapszabályával, csupán a névváltoztatással nem azonosult. Egy másik hozzászólásra reagálva Nyers Rezső arról szólt, hogy a pártnak konkrétabb stratégiai szövetségre kell törekednie a szakszervezetekkel, és az ifjúsággal. A párt elnöke lehetségesnek tartja, hogy meg kell alakítani az MSZP ifjúsági tagozatát, de szerinte az ifjúságnak is nagyobb számban kell tömörülnie a szocialista pártba. Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 6. A szabályok megsértésével folyt le a májusi pártértekez let is. A Csongrád megyei párttagság már ekkor a pártkongresszus megtartása mellett nyilatkozott számos helyen, és esz volt a helyzet az országban másutt is. Az országos pártértekezlet megtartására lényegében azért került sor, hogy ne kelljen kongresszust tartani. Amikor azonban a kiválasztott pártértokezleti küldöttekről minden adat rendelkezésre állott, es úgy látszott, hogy a konzervatív többség biztosítva van. a Politikai Bizottság már bátran döntött a Központi Bizottság újjáválasztásáról is, amelyre egyébként csak a kongresszus lett volna jogosult.' Más kérdés, hogy tévedtek, s a párttagság tudatos félrevezetése nem hozta meg a várt eredményt. A szervezeti szabályzat megsértésével döntött a pártvezetés az úgynevezett egytestületes pártbizottságok létrehozásáról is. Ez a tavasz folyamán lezajlott akció legalább annyira visszafelé sült el. A tavaszi hónapokban újjáválasztott pártbizottságok összetételére mar rányomta bélyegét ereknek a hónapoknak a légköre, politikai hangulata. Csongrád megyében az eredmény az lett, hogy mintegy felsorakoztak egymással szemben a pártdemokrácia erői egyfelől, és a megyei oligarchia erői másfelől. Az előbbihez tartozott a párttagság mozgósítható része, a maga pártszervezeteivel, pártbizottságaival, míg a másik oldalon állott a megyei pártbizottság, a „kötelékeben" megmaradt hódmezővásárhelyi és a csongrádi pártbizottságokkal. Az első összecsapásokra még a pártértekezlet előtt sor került. A Csongrád megyei pártbizottság küldötteit a legkevésbé demokratikus, hagyományos módon választotta. Ennek a lépésnek a nyomán azonban már nyíltan felszínre tört az elégedetlenség. A hagyományos, pressziókkal fenntartott pártfegyelem végét, az egész rendszer gyengeségét jelezte ez az ügy. Először fordult elő, hogy Szabó Sándor megyei első titkár önkritikus nyilatkozatra kényszerült Anderle Ádám, a JATE pártbizottságának titkára a Szegedi Egyetem 1988. május 5-i számában megjelent. Másképpen képzeljük című interjújában a tagkönyvcsere kapcsán lefolytatott beszélgetéssorozat tapasztalatait a következőképpen összegezte: „Tagságunknak szinte egísze nem ért egyet a párt jelenlegi politikai gyakorlatával. ... személycseréket követelnek — nemcsak a Központi Bizottságban, hanem a vezetés más szintjein is." Itt. ebben az interjúban látott napvilágot Magyarországon elóször nyíltan megfogalmazott tiltakozás a négyek kizárása ellen is. A személycseréket egyelőre csak a Politikai Bizottságban készítették elő: a létrehozandó új Központi Bizottságban helyet biztosítottak néhány ismert reformernek is, gondosan ügyelve azonban arra, hogy nagy konzervatív többség legyen. A leendő Politikai Bizottságban pedig helyet kapott Pozsgay Imre és Nyers Rezső is, a jelentős konzervatív többség azonban itt is gondosan ki volt centizve. A Központi Bizottság névsorának megszavazlatása azonban már nem sikerült. Németh Károly, Lázár György, Gáspár Sándor, Övári Miklós és Havasi Ferenc nem kerültek be a Központi Bizottságba, ök — Havasi Ferenc kivételével — a pártvezetés legkonzervatívabb magját alkották. s most már nélkülük, illetve a felfelé buktatott, elnökké választott Kádár János nélkül jött létre az új Folitikai Bizottság. És ebben az új helyzetben Pozsgay Imre és Nyers Rezső már összehasonlíthatatlanul nagyobb befolyásra tudott szert tenni, mint amit eredetileg nekik szántak; Minden alapot nélkülöz azonban az a hamis nézet, amelv szerint az egy demokratikus pártértekezlet lett volna. Azonkívül, hogy az előkészítés a párttagság kijátszására irányult, a további lépések is mindenekelőtt az önmagát túlélt vezetés uralmának meghosszabbítását célozták. Lényegébtn kijelölték a küldötteket — s itt jegyezzük meg, hogy az ezt kisérő, széles körű konzultáció ezt a tényt nem tette demokratikussá, mint ahogyan az sem, hogy — mintegy a kedélyek lecsillapítására — „reformküldötteket is kijelöltek. A Központi Bizottság névsorát még az őskonzervatív vezetők hagyták jóvá, előre nem látott bukásuk előtt, "s lényegében ez a Központi Bizottság működött 1989. októberéig. A küldöttek körében a reformerek 'kisebbségben voltak, az ingadozókkal együtt azonban kialakult egy többség, amely ha mást nem is, de azt világosan látta, hogy eljött a válság tényeivel vaió szembenézés ideje, márpedig erre a régi vezetés alkalmatlan. (Folytatjuk.)