Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

1989. november 22., szerda 35 „A pártok kapkodnak..." Mindjárt szavazunk!? Vállalkozói görbe tükör Be kell fejezni a. jövcst-menést, lecengélest, tevesvevést, hiába a vasárnap, muszáj. amit muszáj. Reggel fél 9. A szegedi rádióban szlovákul beszélnek, a teaviz fölforrt, kint sűrű ködben dereng a holdbéli építmény, a tarjáni víztorony. Feladat: riportírás, téma: a népszavazás, alany: az utca emberej Csakhogy itt utca sincs, nemhogy ember . „A pártok kapkodnak" Lesz ami lesz, elindulok és aki az utamba akad, megszólítom. Kommentár nincs. A szomszédasszonyom, Chadaidené Harmati Ida szakmunkásjelölteket tanít történelemre. Szabadkozom, nem volt időm hétköznap átjönni... — Hallgattam reggel a rádiót, Győri Béla azt mondta, öt az SziDSZ ne cenzúrázza. Pedig nyilván csak válaszolni akartak Csurkának... A tömegkommunikáció képtelen a pártatlanságra, úgy látszik. A konyhaasztalon nagy halom vasalnivaló ruha, arrébb tolja, „tessék, ird le nyugodtan". — Elmész szavazni? — El. Csak még nem tudom, hova. Se „kopogtató cédula", se semmi . . . Kíváncsi vagyok, a nálam tájékozatlanabb emberek hogyan boldogulnak? Aktivan politizálok, mint MDF-tag; folyamatosan kísérem az eseményeket és én is bizonytalan vagyok. Nem mindig tudom eldönteni magamban, melyik akció mit jelent igazából, milyen politikai szándék van a hátterében. A pártok kapkodnak, beleértve a sajátomat is. — A bojkottra gondolsz? — Még nem tudom, hogy a bojkott-ügyben a szegedi MDF-szervezetnek mi az álláspontja. Az ember csak a saját lelkiismeretére hagyatkozhat. — Es az mit mond? — Négy igen. Nem azért, mintha hatalomátmentési kísérletre gyanakodnék. De nem volt a pártoknak idejük, hogy fölkészüljenek. Az ország csak Pozsgayt ismeri, tehát nincs is most több alkalmas jelölt. Az én igazságérzetem szerint semmiképppn nem lesz reális, ha a parlamenti választások előtt választunk elnököt. ti Rendnek kell lenni ti A buszon két megállónyi ideig hezitálok, kit szólítsak meg, végül elhatározásra jutok, ám rögtön kiderül — ez az én formám —, az illető külföldi. Akkád Mohammednek hívják, szíriai, három éve él Szegeden, az orvosegyetemre jár. Nem politizál, mondja, de azért van véleménye: az a jobb, ha a képviselők választanak elnököt, mert a „népek" honnan tudnák, ki lesz a jó elnök. Ö csak azt latja, hogy a magyarok idegesek, egyre több „dolog" hiányzik nekik az élethez. A Radnóti udvarán gyerekek fociznak, mint mindig. Átellenben a sarki kuka, russzul öltözött ember hajol bele, kivesz belőle egy üres pléh hordót. Magamban fölujjongok: ime a szegénység szóvivője. — Dr. Kecskés Tamás vagyok. Jogász. Kihoztam a faltörmeléket, az MHSZ repülőklubját újítjuk föl, jöjjön nézze meg. Elfojtom a mérgemet, beletörődöm a sorsomba. A pincehelyiségben négy-öt szorgos társadalmi munkás, a repülés megszállottjai. — Jót kérdezett, Kecskés munkásőr volt! — harsog uz egyikük. — Még most is az vagyok, ha akarom, hiszen nálam az igazolvány, a ruha ... Csak a fegyvereket vitték el. Igennel fogok szavazni a munkásör-kérdésre, szerintem sincs rá szükség. De alakuljon valami nemzetőrség-féle, mint Amerikában. Mert rendnek kell lenni, akármilyen a rendszer. Ezért kell elnök is, még a választások előtt. Láthatja, a pártok veszekednek, szakadnak, a babaruhatépésben létkérdés egy semleges elnök. Az a baj, hogy ott is szükség lenne rá, továbbra is, ahol most van. Neki köszönhetjük, hogy majdnem kész a jogállam. Kulcsár Kálmán jelölője söprűt fog, púpozza a törmelékhalmot. II Hosszabb az út, mint szeretnénk" E riport egyetlen előre szervezett eleme következik: tegnap délutánra a szerkesztőségbe hívtam négy párt szegedi szervezeteinek a képviselőit. A kisgazdapártot, amely a népszavazás négy kérdésében négy igen válaszra buzdít, Lévay Endre képviselte; az MDF-et, amely azt mondja, ne menjünk el szavazni, Pordány László; az MSZP-t — amely szerint: ha elmegyünk, egy nem, három igen — Révész Mihály; a szabad demokratákat, akik négy igen szavazatunkat várják, Rozsnyai Bálint. Elöljáróban leszögeztük, hogy nem ez a népszavazástárgyú írásunk fogja felvilágosítani az olvasókat a legfontosabbról: ki miért foglalt állást a fönti módon; pusztán néhány aktualitást igyekszünk megbeszélni. Annál inkább, mert gyorsan kiderült: a miérteket senki sem képes összefoglalni olyan röviden, mint amekkora hely most rendelkezésre áll. — Megjelent a Fidesz, a kisgazdák, az SZDSZ és a szociáldemokraták levele a DM-ben. Kérik, az MDF szegedi szervezete tegye világossá, hogy tagjai hogyan foglalnak állást a népszavazásról. Gondolom, úgy értették, mit szólnak az országos elnökség bojkott-fölhívásáhofz. Tud-e most válaszolni Pordány László? — Szeretném, ha nem a bojkott szót használnánk. Ne menjünk el... Erre szólított föl az országos elnökség. Egyébként éppen magámmal hoztam egy közleményt, amely arról szól, reméljük nem minden egyes MDF-tag véleményére kíváncsi a négy párt... A hét elején, soros ülésünkön foglalkozik majd a népszavazással a választmányunk, a nyilvános levélre azután válaszolunk. A szegedi elnökség álláspontját már most ismerem, azonos az országos elnökségével. — Mi c. véleményük: a népszavazás kérdéseiben az eltérő partmagatartások megbontották-e a szegedi ellenzéki egységet is? Atrajzolódott-e a politikai paletta? SZDSZ: Az ellenzék eddig is tagolt volt, kifejeződtek az eltérő érdekek. Ebben a kérdesben azonban szokatlanul élesen kerültek a felszínre. Márpedig .szerintünk ez kardinális kérdés, hiszen a demokracia forog kockán. MDF: Talán átmeneti és részleges ez a megosztottság. Lehet bízni abban, hogy más fontos témákban ezután is együttműködünk, végtére a céljaink lenyegileg azonosak. Csöndes forradalom közepén vagyunk, nem bejáratott demokráciában, amiben politikai taktikának minősülhetne, ami a mi viszonyaink között politikai kalandorság. Kisgazdapárt: Tiszteletben kell tartani minden párt álláspontját; a mi meggyőződésünk: a négy igen. — Az MSZP nem szólított bojkottra, de tartalmilag Ugyanazt vallja, mint az MDF. Így latja Révész Mihály is? — Szemely szerint ugyanazt vallom, mint az MDF országos és szegedi elnöksége, de az én pártom az elödpárt múltja miatt nem vállalhatta a bojkottot, hiszen azonnal antidemokratizmussal vádolnák. — Hogyan vélekednek: a népszavazás körüli párthar cok nem terelik el a figyelmet az ország szempontjából lenyeges kérdésekről? Nem veszélyeztetik a tömegek politikai aktivitását? SZDSZ: Valóban fönnáll veszély, de nem a pártharcok, hanem a bojkott miatt. Csak az aktív szavazópolgár magatartása lényeges, az be folyásolhatja, merre' halad az ország. Kisgazdapárt: Fölöslegesnek látszanak a pártviszálykodások, de sajnos, aligha elkerülhetők. Reméljük, a demokrácia garanciainak megteremtése felé haladunk, csak kissé hosszabb az út, mint szeretnénk. MDF: A pártpolitikai erdekek előretolása miatt háttérbe kerülnek a nemzeti érdekek, éppen olyan időszakban, amikor semmi sem kívánatosabb, mint ennek az ellenkezője. MSZP: Joggal lehet attól tartani, hogy a népszavazás körül kibontakozott pártviszályok miatt megnő a paszszív, apolitikus emberek tábora. Sulyok Erzsébet Hét és fél milliót egy kukacért? — Az a baj. hogy mindenki egy csapasra milliomos akar lenni. Lejaratjak ezt az egyebként nagyon fontos programot a szerencselovagok — mondja Dorogi Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora. — Vezető színészek, tanárok, értelmiségiek is bekopogtatnak hozzánk, hogyan lehetne a gilisztából gyorsan pénzt csinálni? A múltkor egy világhírű NB l-es focista hívott meg: tizenöt millióért kínáltak neki gilisztát. Darabját egy Jurintért. Megnéztük, az ót prizmában mindössze két gilisztát találtunk, a többi elvándorolt. Hét és fél milliót egy kukacért? No, ez már kicsit sok. Sándorfalvától pem meszszire, a ködös, zúzmarás úton csak nagy nehezen akadok rá a bekötőútra. Valahol itt kell lennie vendéglátómnak, aki több százezer giliszta társaságában vár. Végre felbukkan az úton valaki. Mondom, kit keresek. — Menjen csak egyenesen, azután balra a következő bekötőútnál. Jó négy kilométer után megtalálja. Miért keresi? — A gilisztáira vagyok kíváncsi ... — Miért nem ezzel kezdte. A szomszéd még a szarból is pénzt csinál. Megvannak ezek örülve ... A takaros tanyaudvaron azzal kezdi a gazda, jobb. ha a nevét le se írom. Akad haragosa éppen elég. — Mindenki azt hiszi, egyből milliomos lehet a gilisztából. Pedig ez nagy tévedés. Legfeljebb csak kiegészítő jövedelemnek jó. A tenyészet 6-8 hetente megduplázódik. Sokan azt hiszik, a pénz is ilyen ütemben szaporodik. Pedig ez tévedés. Nem lehet megenni az aranytojást tojó tyúkot. Ma már a gilisztának nincs piaca. Olyan ez, mint a bongó: mindenki eladni akar, venni meg senki. Megint a tisztességes termelők jártak rosszul, aki megvárja a — végterméket —, a biohumuszt, az ugyan rendes pénzt szakít, de soha nem lesz milliomos. Recept pedig akadt a gazdagodásra is: Végy fel. kétszázezer forintos hitelt uz OTP-től két évre, 30 százalékos kamattal. Tedd a kétszázezer gilisztát jó trágya közé, locsold két hónapig, s mar vissza is pörgött a kétszázezer forint. Utána lehet folytatni, most már hitel nélkül. Egy év | alatt bárki milliomos leheLehet-e leckét adni a szerencselovagoknak ? tett így. Első hallásra is jo üzletnek tűnik. akinek gusztusa is volt hozzá. Jó darabig ment is így a verkli. Azután az OTP Csongrád megyei igazgatója bejelentette: vége a gilisztakölcsönnek. Senki sem akar humuszt termelni, mindenki gilisztából akar milliomos lenni. Különben is, nem látják biztosítva a piacot. • — Piac pedig van! — kontrázza meg a döntést Aradi Antónia, a Barter Kft. bioirodájának igazgatója. * A svájci—magyar vegyes vállalat ugyanis nem csak az alapanyagot adja, hanem a vele szerződött kistermelőknek piacról is gondoskodik. — Az induláshoz minimum 60 ezer forint kell. A gond az volt, hogy a szerződésben rögzített leadási határidőket a bankok nem vették figyelembe a törlesztésnél. Így a termelöknek olykor a tenyészet egy részét is el kellett adni, ahhoz, hogy törleszteni tudjanak. Mi pedig korrekt receptet, konkrét technológiát is adtunk. A szerencselovagok persze minket sem kerültek el. A jövőben jobban oda kell figyelni arra, valóban a humusztermelést 'szolgálja-e ez a program. — Miért fontos mindez? — Nemcsak üzlet a biogazdálkodás! — jelenti ki Dorogi professzor. — A talajaink elsavanyodtak. Olyan mennyiségű műtrágyát, vegyszert szórtunk ki az elmúlt évtizedekben, hogy felborult a környezet biológiai egyensúlya. Ilyen értelemben a giliszta az emberiség nagy takarítója, mert minden szerves hulladékot feldolgoz. — Hogyan? — A biohumusz, amit szerves trágyából termel a giliszta, tízszer olyan hatásos, mint az istállótrágya. El tudja képzelni, micsoda megtakarítás lenne a mezőgazdaságnak, ha 500 tonna helyett csak 50-et kellene szállítania? A környezetkímélő technológiáról már nem is beszélve. Ezzel a módszerrel a permetezés egy részét is meg lehetne takarítani. A biohumusz külföldön már reneszánszát éli. Nálunk is be kellene gerjeszteni a talajokat. Erre remek dolog lenne a biohumusz. De a program eddig csuk a magyar mezőgazdaságot járatta le. Ezen változtatni kell, rendbe kell szedni a gilisztatermelést. A mezőgazdaság lenézése azt állítani, hogy mindenki éVt hozzá. Aki a hét végi kertben megkapálja a retket, uz még nem agronómus. A hazai vállalkozási modellnek köszönhető, hogy nagyon sok szélhámos lett hónapok alatt milliomos a gilisztából. Közben a tisztességes termelök, akik valóban a humuszért dolgoztak, kedvüket vesztették. Ezért is kell tisztaba tenni a dolgokat. Az első próbálkozás, hogy a kisgazdapárt szegedi szervezete előadást hirdetett a témáról az elmúlt hét végén. — Mi köze a kisgazda partnak a gilisztához? — Az a célunk, hogy a politizálás mellett szakmai tanácsokkal is ellássuk a gazdákat — mondja a párt szegedi szóvivője, Lévay Endre. — Szakemberekkel is próbáljuk segíteni a termelést. Hiszen, akik eddig kollektív munkában művelték a közöst, azokat rá kell szoktatni az önálló gondolkodásra. A szakmai ismereteket fel kell eleveníteni, és tisztességes vállalkozói gondolkodásmódot kell elültetni a fejekben. Éppen a gilisztaüzlet a példa rá: ránk fér egy kis okítás a vállalkozói tisztességből. Hiszen a „féléves" vállalkozók lassan kikopnak ebből az üzletből, mert megszagolták, nincs tovább remény a gyors meggazdagodásra. Nyolcszortízszer „megpörgették" az állományt, néhány milliót zsebre vágtak, most már csinálják a tisztességes vállalkozók — jóval kevesebb, ám így is tisztességes pénzért. Ahogyan ez már lonni szokott, a korrekt, ám csórébb vállalkozók nyakán ott maradt a kukac. Ök kemény munkával vehetik csak ki befektetett pénzüket, hiszen két esztendő, míg a biohumuszból visszapörög a töke. Tisztességből, vállalkozói etikettből mikor lehet végre leckét adni a szerencselovagoknak? — kérdezik egyre többen. Kar, hogy jobb sorsra érdemes ötletek vesznek el, járatodnak le a kapzsiság oltárán. — Míg üzleti tisztesség nem lesz ebben az országban, addig nem beszélhetünk jóléti társadalomról sem — mondja valaki az előadás előtt. — Ideje lenne már, hogy munkából is meg lehessen: élni. Akár főorvos valaki, akár gilisztás... Kafai Gábor Egy „diktátum" ügyében Nyílt levél Németh Miklósnak A Hírlapkiadó Vállalat 15 lapja nyílt levélben fordult Németh Miklós miniszterelnökhöz, kérve: járjon közbe, hogy a lapterjesztői monopolhelyzetben levő Magyar Posta hozza nyilvánosságra a terjesztésre vonatkozó minden adatát, a költségek mértékét és összetételét, valamint a postai tevékenység költségeinek a hírlapterjesztéshez kapcsolódó tételeit. Ezek átvizsgálásáig pedig függesszék fel az írott sajtó súlyos megrázkódtatásához vezető postai diktátumot, a terjesztés: költségek drasztikus emelésének végrehajtását. Hogyne emlékeznénk, en nek az évnek az elején már megszenvedtünk — újságot olvasók és írók — egy áremelést, amelyben nagy része volt a terjesztési költségek növelésének. A posta most olyan mértékben akar emelni, ami azt jelentené, hogy a napilapárak fele a posta terjesztési költségeire menne el. Állam az államban — mondogatjuk már régóta, s íme: a posta diktál és fenyegetőzik: sztrájk lesz, azokat a lapokat pedig, amelyek nem fogadják él a megemelt terjesztési árat, január l-jétől nem kézbesíti. A kiadók válaszát ma, héttón várja Mit lehet erre válaszolni? Hiszen azt is tudjuk, hogy a papír és nyomdai árakat is emelik. Következésképpen az egyéb okok miatt is veszélyes helyzetben levő írott sajtó, amely — az anyagiakat tekintve már ma is a működésképtelenség határán egyensúlyoz — egyszerűen ellehetetlenül. A magyar demokrácia születésekor alapjaiban rendül meg a nyilvánosság, ha a postai diktátumra most újabb lapáremelési hullám lesz. Először tehát arra kell válaszolni: akarunk-e demokráciát. Ami nincs nyilvánosság nélkül Kulcsár— Koller Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter vasárnap hazaérkezett Bernből, ahol Arnold Koller svájci igazságügyi és rendőrminiszter (1990 január 1-jetől Svájc államfője) meghívására háromnapos látogatást tett. A rendkívül szívélyes légkörű megbeszéléseken a miniszterek tárgyaltak a két ország között a múlt században megkötött jogsegély-szerződések felfrissítésének szükségességéről, a diplomáciai és szolgálati utazások vízummentességének bevezetéséről — érintve a magánutazások A/ízummentessegenek esetleges jövőbeni lehetőséget' is