Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

17 1989. november 18., szombat ÉLETKÉPEK '89 Családi (tOz)fészek Tányérok röpködnek, ablaküvegek törnek, gyerek­sírás, női sikoly és férfiörjöngés hangja: családi per­patvar, a javából. A szomszédok összefutnak: „óh", ,,jujj" — szörnyülködnek, -s a nyitott ajtón át, mint valami páholy kényeiméből, egyérttérzőn követik az előadás mozzanatait. Nem avatkoznak be a történé­sekbe, miért is tennék: megesett ez már máskor is, s miután kitombolta magát, mindig elült a vihar. A né­hány napig kék monoklit és horzsolásokat viselő szonv szédasszony sebei lassan begyógyulnak. Mire azonban már-már feledésbe merül, a legutóbbi családi tragédia nagy jelenete, újabb harsány színjáték veszi kezde­tét.. . T.-éknél azonban olykor csöndesebb epizódok is lejátszódnak. Például akkor, ha a főbérlő csönget be az elmaradt lakbérért, vagy a díjbeszedők kérik já­randóságukat.: Ilyenkor Lajos, a jó egészségnek ör­vendő, negyvenes, snájdig fiatalember bevonul a szo­bába. kényelembe helyezi magát a süppedős fotelban, és hangosra állítja a tévét. Mint akinek semmi köze az egészhez. Élettársa ezenközben pedik állja odakinn a sarat. Előadja betanult monológját, amely mindig ha­tásos zokogásba fúl: — Elég baj ez nekünk, tessék elhinni. Én szenve­dek legjobban, meg a gyerekek. Lajos már két éve nem dolgozik sehol. Korábban is csak én kerestem; aztán meg jött a baba . .. Most a gyedből élünk, né­gyen. Örülök, ha ebből futja a napi betevő falatra J .. — ... meg élettársának a napi lecsorgatandó ital­ra, nemde? — kérdik a bátrabb hitelezők. — Hát mit tudok én tenni, én csak egy szegény anya vagyok, a gyerekeim szájától csak nem vonha­tom^el a falatot! — tárja szét a karját az asszony, aki­ről éppen nem lehetne megformálni a „szegény jó anya szobrát. Ugyanis B.-né, született K. J.-nek T. —.talán maga se tudja — hanyadik élettársa. A szom­szédoknál érdeklődtek felőlük a gyámügytől is: a rossz nyelvek szerint B.-nének hét gyermeke van ál­lami gondozásban, T.-töl p>edig három anya várja hiá­ba a tartásdíjat Mert T.-t nem lehet nyakon csípni jogi furfangokkal. T.-nek nincs állandó munkahelye, de tartózkodási helye sem igen: albérletről albérletre vándorolva, ugyanis elfelejt bejelentkezni. Nagyon jól „elvan" így évek óta. újabban már a kmk réme sem fenyegeti. Évekre bevackolta magát ebbe az életformá­ba: eddig eltarttatta magát B.-nével, most meg saját, újonnan született gyermeke jogán — illetve, p>ónzén, amíg futja belőle — eszik, iszik és lakik. Addig, ameddig rendre házhoz érkezik a gyed .. .1 Hogy aztán mi lesz? Talán megéri ismét apává lennie. Mert nincs biztonságosabb hely apukának, mint a jó meleg, védett, fiókák rakta családi fészek! Chikán Ágnes Pro Scientia Aranyérmes kutatók A Magyar Tudományos Akadémiát, a Művelődési Minisztérium és az Országos Tudományos Diákköri Ta­nács „Pro Scientia" aranyér­met alapított olyan egyetemi és főiskolai hallgatók szá­mára, akik a legkiválóbb tu­dományos diákköri dolgoza­tokat készítették abban az évben. Szerdán — első alka­lommal osztotta ki Berend T. Iván, az MTA elnöke e díja­kat az akadémia kongresszu­si termében. A kiváló mun­kát végzett hallgatók téma­vezető oktatói (konzulensei) is kitüntetésben részesültek, örvendetes dolog, hogy 11 olyan Szegeden tanuló egye­temi, főiskolai hallgató sze­repel az ország 62 aranyér­mese között. Az lalábbiak­ban közöljük a Pro Scientia aranyérmet kapott hallgatók nevét; zárójelben szerepel azon tanszék, intézet, ahol a tudományos munkát végez­ték, valamint a konzul ens­(ek) neve. Bozóki Zsolt (SZOTE Szü­lészeti és Nőgyógyászati Kli­nika; Falkay György docens és Kovács László egyetemi tanár), Evancsics Ferenc (JATE Alkalmazott kémia tanszék; Kiricsi Imre docens és Tasi Gyula tud. segéd­munkatárs), Ferdinándy Pé­ter (SZOTE Gyógyszertani intézet; Tósaki Árpád tud. munkatárs), Lipták Emília (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, orosz nyelv és iro­dalom tanszék; Barótiné Gaál Márta docens), Mucsi László (JATE Természeti földrajz tanszék; Kevei Fe­rencné docens és Mezősi Gá­bor docens), Nyerges Leven­te (SZOTE Orvosi vegytani intézet; Penke Botond do­cens), Pálfi György (JATE Embertani tanszék, Marcsik Antónia docens), Szécsi Gá­bor (JATE Filozófia tanszék; Kocsondi András docens), Szőke Tamás (SZOTE Kísér­letes sebészeti intézet; Já­nossy Tamás adjunktus és Végh Pál docens), H. Tóth Tibor (JATE Magyar nyel­vészeti tanszék; Szabó József docens) és Vinkó József (JATE Kísérleti fizikai tan­szék; Szatmáry Károly tud. munkatárs). A József Attila Tudomány­egyetem oktatói közül több évi eredményes diákköri ok­tató-nevelő munkájuk elis­meréseként Kiváló Munká­ért kitüntetést Besenyei La­jos, Gaizer Ferenc, Gulyás Sándor és Kékes Szabó Mi­hály; Szocialista Kultúráért érdemérmet Abonyiné Palo­tás Jolán és Róna-Tas And­rás kapott; Mészáros Rezső miniszteri dicséretben része­sült. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán Szocialista Kulturáért érdemérmet ve­hetett át Nagy István ny. fő­iskolai tanár és Krékits Jó­zsef főiskolai tanár. lukácsi munkafogalom és kap­érték kategóriája az Ontológiá­Tegnap óta nemzetközi Lukács György-szimpozion színhelye Szeged, melyet a városban tíz éve működő Lu­kács-kör jubileuma kapcsán rendeztek meg. A mai prog­ram: 9.00 óra: Szekcióülés. Antonio Infranca: A csolata az Ontológiában. Besenyi Sándor: Az ban. Krémer Sándor: A Prolegomena szabadságkoncepcióju. 11.00 óra: Tanja Tonezzer: Lukács Brazíliában. Máté Zsuzsanna: A nembeli létező problematikája. Siroki Dénes: Nembeliség és formációelmélet az On­tológiában. Révész Mihály: Esztétika és lételmélet. Kapcsi Erzsébet: Lukács és a frankfurti iskola. Tráser László: Az idős Lukács Sztálinról. Tóth János: Szerves és szervetlen létszféra Lukács­nál. és hús Egy idős úr kifogástalan öltözékben s nehézkes mozgással helyet foglal a villamoson. Vele párhuza­mosan a szomszéd ülésen szakadtas kabátban közép­korú, illuminált tag; orra bokszolóorr, valamit szoron­gat a kabátja alatt — Jól van, bátyám? — kérdj a bokszoló. — Hát, már így, öregesen — feleli az öreg. — Az egészség a legfontosabb, a többi kamu. Hosszú ideig nézi egymást a két „távoli" ember. Talán életükben először és. utoljára találkoztak, de va­lami. úgy tűnik, összeköti őket. Aztán megálló következik, és búcsúzkodnak, mint két jó barát. A bokszoló leszáll, a járdán előemeli a kabátja alatt szorongatott csomagot: egy nejlonzacs­kónyi, vörösen izzó húsdarabot. P. Sz. Ovimuzsika Papírból készült meda­lionnal a nyakamban ér­keztem vissza a szerkesztő­ségbe a Baross László utcai óvodából. A vezető óvónő, Ferber Ferencné ajándéko­zott meg a 'violinkulcsot áb­rázoló „ékszerrel". — Minden gyerek és óvó néni ezzel ékesíti fel magát, mikor jönnek a muzsiku­sok — mondja, s kipillant a tágas előtérbe, ahol már gyülekeznek a gyerekek,-* s kezdenek helyet foglalni a kispadokon. — A kiscsoporiosok is itt vannak? — álmélkodom, hiszen tudom, az apróságok nem sokáig bírnak egy helyben a fenekükön ülni. Piáne, ha komolyzenei kon­certet kell hallgatniuk. — Nem hosszú ám a hangverseny, s bármilyen hihetetlen, ők hallgatják a legszívesebben — világosít föl az óvónő. S valóban, mikor a zeneiskolás gyere­kek hangszereikkel bevo­nulnak és muzsikálni kez­denek, a picik szája tátva marad, — Ügy négy-öt évvel ez­előtt találtuk ki, hogy ta­vasszal és ősszel zeneisko­lás gyerekekből és az őket tanító tanárokból verbuvált csapattal meglátogatjuk az óvodákat, muzsikálunk a gyerekeknek, s megismertet­jük őket a különböző hang­szerekkel Ma már 15 óvo­dába járunk , rendszeresen — mondja Gárdián Gábor, a zeneiskola tanára. Közben lemezről felcsen­dül Vivaldi gyönyörű mu­zsikája, a Négy évszakból az ösz tétel. A pöttömök gyorsan elcsendesednek, tudják, kezdődik a foglal­kozás. — November nálunk a zene hónapja — súgja a fü­lembe Ferberné —, ez már a sokadik program ebben a hónapban. Év közben rengeteget játszunk, éneke­lünk, bábozunk. Olyan tár­gyakat gyűjtünk, amikből hangot lehet kicsalni, pró­bálgatjuk a saját beszéd- és énekhangunkat. És mint most is, néha igazi kis kpn­certközönséggé változik ez a hürom oviscsoport. — Milyen programok lesz­nek még a közeljövőben? — Többek között meglá­togatjuk a hangszergyárat, decemberben pedig a szü­lőkkel közösen színházba megyünk. Az Olivért néz­zük meg, az előadás után pedig találkozót rendezünk a darab gyerekszereplőivel. Míg beszélgetünk, a ven­dég zenészgyerekek — aki­ket e délelőttre kikértek az iskolából — hangszerükön bemutatnak egy-egy mini­darabot. A stáb felnőtt sze­replőinek, Paragi Jenő kla­rinétművésznek és Monos­tori István kürtművésznek is nagy a sikere. Az utcára lépve arra gon­doltam, igaza volt Kodály tanár úrnak. Nem lehet elég korán elkezdeni. Pacsftta Emília Könyv-jelző Ezentúl a Könyv-jelző rovatban .kívánjuk tájékoz­tatni olvasóinkat a szegedi könyvesboltok és szerkesz­tőségünk közös könyvaján­latáról, hogy megkönnyít­sük és segítsük eligazodását az újonnan megjelent köny­vek között. * Németh László: Sorskér­dések. A tanulmánykötet az 1927 és 1943 között keletke­zett írásokat tartalmazza, amelyek „a szorongó tájé­kozatlanság" jegyében szü­lettek. Szabó Dezső: Az elsodort falu. A regény olyan művé­szek, mint Ady, Kaffka Margit, Móricz, Babits al­teregóit szerepelteti egy székely faluban. Az első vi­lágháború idején játszódó korregény látnoki erővel megrajzolt keresztmetszet. Hermán Wonk: Háború. A regény Pearl-Harbour eseményeit dolgozza fel, melyhez a New York Times ajánlólevele: „Elsőrangú történet, igazi remekmű ..." Ingrid Bergman: Eletem. A filmvásznakról jól ismert színésznő szépséggel és ne­hézségekkel átszőtt életét adja közre ez a stílusában érzékeny könyv. Katalin névkönyv. A név­könyvsorozat újabb darabja mindenképpen maradandó ajándék; mondhatnánk, a művészet köszönti a Katali­nokat. Brehm: Az .állatok világa. A vaskos és patinás kötés­ben megjelent könyv renge­teg fotóval szórakoztató en­ciklopédiának is tekinthető. Édesapámnak szeretettel. A könyv címzése szokatlan. Apák napja még nincs, de a tisztelet és szeretet őket is megilleti. Sinkó Ferenc válogatta az írásokat, és Sinkó Veronika rajzait tar­talmazza a könyv. A Hamupipőke és még 11 híres mese, illetve a Nils Horgersson című meseköny­vek rengeteg színes rajzzal a gyerekek könyvespolcaira ajánlkoznak. Ahol a válság vihara - volt Egy évvel ezelőtt lecsillapodtak az isko­la körül dúló viharok, azóta csönd honol a Tömörkény gimnázium és szakközépiskola háza táján. Kíváncsian kopogtam a tavaly novembertől igazgató Kühn Jánosnál: Most mi újság? Óh, idők. Van, előbb azonban elmerengünk, hogy röpül az idö, és mi minden nem törté­nik ... A mából visszanézvést, tragikomi­kusnak tetszik a tavalyi Nagy Harc, ami­ben az akkoriban először gyengélkedni látszó tanács-vb, meg a párttag pedagógu­sok „csúcsszerve", a középiskolai MSZMP­bizottság huzakodott a tantestüleltel: le­het-e igazgató Kühn János? Hiszen évekig dolgozott a rossz vezetőnek bizonyult, már­ciusban a névnapját ünneplő volt igazgató mellett! — forgatta szemét a tisztelt tes­tület, egyetlen pillanat alatt elfelejtve, hogy a „névnapozó" dirihez mily szoros kapcso­latok fűznek sokakat a „torony alatt". A középiskolai pártbizottság magától értető­dőnek tartotta, hogy a tantestület által je­lölt, új igazgató magánügyeit firtassa: ki más lehetett volna akkoriban az erkölcsök legfőbb őre, mint az MSZMP-funkcionáriu­sok? Hihetetlenül hangzik, mégis, mindössze egy évvel ezelőtti valóság volt: arról tu­dósíthattuk ezeken a hasábokon a mélyen tisztelt olvasót, hogy a Tömörkény igazga­tója ügyében a városi pártértekezlet mond rrajd érvényes szót! Óh, idők, amikor megvolt az erő. amelyből iskolaigazgató­sorsokról intézkedni is futotta ... Vagy mégsincs annyira távol az a tar valy? Hiszen érvényes (?) határozat van arról, hogy az 5 évre (1993-ig) megbízást kapott igazgatót 1991-ben ellenőrzi majd a tanács, megfelel-e a „követelmények­nek ..." — Én, remélhetően, itt leszek. De a ta­nács? — mosolyog kesernyésen Kühn Já­nos. Megcélozták a bölcsészkart Nehéz a jövőbe látni, nézzük inkább a jelent — egyezünk meg, s az igazgató ar­ról beszél, hogy iskolája talán megtalálta helyét a városi középfokú oktatásban. Mi­vel a Tömörkény leánygimnázium volt. s ma is kevés a diákok között a fiú, ráadá­sul a többi szegedi gimnázium erős a ter­mészettudományokban — ők a humán tan­tárgyakban erősítettek. Az. idén már indí­tottak egy 32-es létszámú osztályt, speciális tantervűt A magyar, történelem, ének-ze­ne. rajz, művészettörténet tárgyakat egy­mással szoros összefüggésben, tematikus in­tegrációban tanítják; — Megcélozták a bölcsészkart közepes képességű tanulókkal? Megbocsásson, de ilyen volt a gimnáziumi osztályok híre a városi közvéleményben! — Nem mondhatom, hogy tévedtek, akik a Radnóti, meg a Ságvári, s újabban a Deák gimnáziumot jóval előbbre sorolták az iskolák közötti hierarchiában. Most sem versenyezni akarunk a legjobb hírű intéz­ményekkel, de a felületes megítéléseket szeretnénk megszüntetni. Észrevettük a rést: a nyelvi képzéssel összekötött humán irányultság nem olyan erős a városi palet­tán ... Az. új tanévben már két „humán­blokkos" osztályt indítunk, és nem köze­pes. hanem ezekben a tárgyakban jeles gyerekekkel. Decemberben Tömörkény-na­pokat rendezünk — általános iskolásoknak. Azt szeretnénk, ha a humán érdeklődésű nyolcadikosok tudnák: ez az iskola varja őket. Gazdálkodj, ha gazdád nincs! — Hallottam, hogy már tavaly is kará­csonyfát állítottak, az idén meg „fogadást adnak" a gyerekeknek a bizonyítvány osz­táskor. Ebben az intézményben veszélyes felhangjai vannak a „fogadás" szónak. — A drill nem az én világom, azt aka­rom, hogy fesztelenek legyenek itt a diá­kok. Ez nem jelent fegyelmezetlenséget. Elértük például, hogy senki sem késik el az órákról — nálunk háromnegyed 8-kor kezdődik a tanítás —. viszont szabadon, nyíltan társalognak a diákok tanáraikkal. — Miből fedezik a „fogadások" és a jó hangulatot teremtő egyéb rendezvények költségeit? — Szponzorok segítenek. Iskolatanács működik, önálló költségvetéssel. Egyébként az iskola rendelkezésére álló tanácsi pénz­ből nemhogy ünnepeket nem tudunk ren­dezni. a szükséges taneszközöket sem tud­juk megvenni. Azok a vállalatok támogat­nak bennünket, amelyek szakképzési hoz­zájárulást fizetnek; az országos kalap he­lyett: nekünk. Most például bronzolvasztó kemencét vásárolunk ebből a képzőművé­szeknek. Ha meglesz, magunk is vállalko­zunk: olcsóbbak lehetünk, mint a maszek bronzöntők. A hasznot újra beforgatjuk — ellsősorban a képzőművészek eszközeit vesszük meg belőle. — Magad, uram, ha gazdád nincs? — Valahogy így. Hiszen az idén össze­sen 120 ezer forint van a költségvetésünk­ben beszerzésekre — a krétától a hangsze­rig, mindent ebből kéne fizetnünk. A ke­mence 320 ezer forint 1 .. Tehát gazdál­kodnunk kell. ­Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom