Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

6 1989. november 2., csütörtök Volt egyszer egy kupaszerda SPORT Sportszatyor Amatőrök a teniszpályán. A korábbi éveknél színvo­nalasabb mérkőzések jelle­mezték a megyei amatőr te­niszbajnokságot. Eredmé­nyek; Egyes, nök: Szúcsné Imre Magdolna, 2. Ónozó Bea (mindkettő Szeged), Budó Zoltán né (Szentes) és Tóth Julianna (Szeged). Férfiak, 40 év alatt: I. Ba­logh József (Makó), 2. Ve­res György, 3. Kútsora Sán­dor (mindkettő Szeged) és Kórsy József (Makó). 40-55 év között: l. Császár Péter < Vásárhely), 2. Stróbl Fe­renc (Makó), 3. Kozák Jászló (Szentes) és Csabu János (Szeged). 55 év felett: 1. Janka János (Szeged), 2. Czap Károly, 3. Pólya lászló (mindkettő Szentes). Vigaszágon: l. Bárány Zsolt, 2. Szigeti Sándor (mindket­tő Szeged), 3. Sánta László (Mórahalom) és Füzesséry Péter (Szeged). Páros, nők: ű. Szúcsné, Ónozó, 2. Mér­falvainé. Juhász (mind a négy Szeged), 3. Badóné, Kiss (Szentes). Férfiak: 1. Kucsera, Rózsa, 2. Veres, Bene, 3. tehoczki Gy., Le­hoczki T. (Szeged) és Stróbl, Balogh (Makó). A felsőoktatási dolgozók szakszervezete, a JATE Szakszervezeti Bizottságá­val megrendezték az okta­tói páros bajnokságot. A rendezvényen hat férfi és három vegyes páros vett részt. A férfipárost a dr. Bartók—ifj. Bartók kettős, a vegyes párost a Szúcsné— Bárok páros nyerte. Osztják a törülközőt... A hét végén rendezi meg a megyei ifjúsági és sportosz­tály a C-fl az egészségért című mozgalom utolsó pró­báját. A 15 km-es gyalog­túra megtétele után osztják ki azoknak a törülközőt, akik megfelelő számú ren­dezvényen tették próbára felkészültségüket. Pénteken délután 15 órára várják Mórahalmon a napközis konyha, Rúzsán, Asotthal­mon. Pusztamérgesen, öt­tömösön és Sándorfalván az általános iskola elé a gya­logtúrázókat. Szombaton Szegeden az ATI-tanpálya, valamint Szegváron az álta­lános iskola előtti rajtnál 8 órakor vágnak neki az ér­deklődők a távnak. Egy órával később rajtolnak Szentes sportközponttól, va­lamint Fábiánsebestyén művelődési központtól. Sigimnasztika. Mivel köze­ledik az idény, a sportszék­házban (Szeged, Dózsa Gy. u. 2. sz.) sígimnasztika­tanfolyamot indítanak. Je­lentkezni kedden és csü­törtökön délután 5 órakor lehet a helyszínen. Kupaszerda Lapzártáig a nemzetközi labdarúgó-kupuküzdelmek mérkőzései közül a kö­vetkező eredményeket kap­tuk meg. BEK: Benfica (portugál)— Bp. Honvéd 7-0. Szégyentel­jes vereség. Továbbjutott a Benfica. Tirana (albán)— Bayern München (nyugatné­met) 0-3. Tj.: a Bayern. KEK: Sampdoria (olasz)— Dortmund (nyugatnémet) 2-0. TJ.: a Sampdoria. Di­namó Bukarest (román)— Panathinalkos (görög) 6-1. Tj.: a Bukarest. DJurgaar­den (svéd)—Real Valladolid (spanyol) 2-2. Tj.: a Real Valladolid. UEFA Kupa: Napoli <ol «z)—Wettingen (svájci) 2-1. Tj.* a Napoli. I. FÉLIDŐ Láttam Dzurják „Csö­pit" kedden edzeni. Minden második lövésa után „sírt" a labda. Ez­után nem csodálkoztam, hogy a második perc­ben, 15 méterre az, oszt­rák kaputól, a lábáról, kifli ívben hagyta el a labda a pályát. Bár ezt akkor senki nem vette zokon tőle, de amikor a sokadik Fradi-támadás akadt el az 6 „jóvoltá­ból". bizony, megfogal­mazódott bennem: „Csé­pi. kérj cserét!" Egyéb­ként, ettől eltekintve, az első félidő első harma­dában az FIX? korszerű­en focizott. Széleken ve­zették a támadásaikat, a helycserék rendre meg­zavarták az osztrák vé­delmet, azonban a be­ívelésüket a jól fejelő osztrák védők könnyű­szerrel hárították. Bán­ki, a ferencvárosi kö­zéppályás. tanári módon irányította csapatát. A résekbe belőtt labdáira menetrendszerűen érkez­tek a szélsők, vagy a csatárokat támogatók, Topor, illetve Kincses. De a büntetőterületen belül elfogyott minden tudomány. Igaz, az oszt­rákok mesterien véde­keztek. ugyanakkor a támadásokra alig-alig fektettek hanesúlvt. „Les?, ma egyáltalán gól?" — merült fel bennem a kérdés, míg­nem a 36 percberu. gyermeteg ferencvárosi védelmi hibát követően, csak Rodaxon múlott, hogy nem vezettek ... ADMIRA WACKER—FERENCVÁROS 1-0 (0-0) Szeged, Felső Tisza par­ti stadion, 20 ezer néző­V.: Wolf-Günther, Wiesel (Fröhlich, Malbranc). Admira Wacker: Wolf­gang Knaller — Bacher, Oberhofer, Th. Zingler, Gráf — Gruber, Knaller, Müller, Artner — Schaub, Rodax. Edző: Ernst We­'ber. FTC: Józsa —Vaszil, Pin­tér, Ljmperger, Keller — Topor, Bánki, Kincses — Páling, .Dzurják, Fonnyadt. Edző: Rákosi Gyula. Csere: Dzurják helyett Wukovics a 65., Páling helyett Dukon a 78., Schaub helyett Seber a 85., Gruber helyett Kern a 87. percben. Gólszerző: Oberhofer a 48. percben. Sárga lap: Gráf a 4., Va­szil az 56. percben. Szögletarány: 20:0 (10:0) a Ferencváros jayára. A szurkoló, amikor úgy dönt, hogy ma­gára ölti a szeretett csapat kétszínű mezét, s akár két-háromszáz kilométerre is utána­uturik, akarva-akaratlanul úgy határoz: el­vállalja a határhelyzetet. Ez a határ nem­csak az a néhány, olykor szögesdróttal, vi­zes árokkal, máskor csupán méternyi kerí­téssel elválasztott, pár lépés szélességű ös­vény, hanem ama emberi megnyilvánulás is, mely igy vagy úgy. mindannyiunkban benne rejtezik. A szurkoló a szenvedély embere. A szenvedély pedig, hu néhány pillanattal előbb netán a , szeretet irányította, éppúgy fordulhat a gyűlölet felé. A , csalódás nem ismer határo­kat. A határhelyzet egyik ol­dala a szépen csillogó remény, a másik a sötét bukás. A szurkoló a pillanat embere. A történelem mindenese. Statiszta, aki nél­kül nincs sem. hős. sem txagika. Mert a bu­káshoz is néző kell. A szurkoló arra a 2X45 percre tesz fel mindent, aminek ö csak a hangját adja. Ha testét, a közvetlen jelenlétét is, s az nem az öröm pillanata, akkor a jelenlétből rombolás lesz. A szur­koló csak öröm okán lehet a pályán, jelen­léte különben nemkívánatos. A tizennyolc éves fradista kinyúl a huj­rázó, ütemesen skandáló, „Szerbusz, Sze­ged "-et kiáltozó tömegből, és megmarkolja a rendőrtiszt (!) vállát: „Messze van a pá­lya?" A rendőr úgy válaszol, hogy közben meg sem lepődik, pedig a fiú meg mindig tartja a felkarját. Nagy a készültség az érkező vonatoknál, de úgy tűnik, a fiúk nem akarnak különö­sebb botrányt, a vonatról leemelkedő zöld­Fradiba fehér fürtök, miután cirka ötven méter hosszú csapatba álltak, megelégednek a vá­ros és a csapat üdvözlésével. Ki tudja még elekor hogy az osztrákok győznek?! Az állomás előtt veszteglő buszoknál, hová az ifjakat irányítják, kisebb tumultus támad. Később kiderül, egyetlen ütés miatt csupán. Fradista vág szájon egy fradistát, mondván, viselkedjen a csapathoz méltóan. A megérkezéssel — tényleg úgy tűnik — nincs probléma. Még apróságokkal — tíz­tizenegy éves gyerekekkel — érkező, tal­pig zöld-fehér családot is látunk, A pálya bejáratánál me­gint egy kis zavar. Mielőtt belépnénk, számoltuk, pon­™ tosan négy rendőr rohan a Fradi-bejáró felé, meglehetősen izgatottan, kivont gumibottal, futás közben egyikük el­ejti a zseblámpáját. Csak egy ejtette el, de mind a négy meghökken, és megtorpan pil­lanatra. Aztán. — hoppszla — futnak to­vább. Ezek pedig már a mérkőzés utáni pilla­natok. Közvetlenül a játékoskijáró mellett vagyunk, az osztrákok éltetik az övéiket, míg a lehajtott fejjel, sápadtan vonuló Bankit az édesanyja után szólítja meg egy különben jól öltözött, húsos ujjain nagy. sárga pecsétgyűrűt viselő 6zurkoló. „Minek jöttél ide?" Ez a kérdés a legenyhébb. Bánki megáll: „És te?" Veszteségük közös. A düh és a kétségbeesés kérdései messze szállnak, nak. Legközelebb majd újra találkoz­Mert a Fradj egy ilyen csapat. Ilyen szurkolói vannak. (darvasi) II. FÉLIDŐ Csöpi a második fél­időben is a pályán ma­radt (szerencsére, csak 20 percig törte a labdát). Eközben persze egy s( más történt, amj eldön­tötte a továbbjutást Többek között gólt sze­reztek az osztrákok. Oberhofer, középhátvéd létére, nem röstellt, fel­futott, s az elalvó Pin­tér. Límperger és Keller (mellesleg, a magyar válogatott védelmi hár­masát soroltam fel) kő­zött a hálóba fejelt. Ez­után másra nem gondol­hatott a gyanútlan szemlélődő, csak arra, hogy a Fradi megszakad a pályán. A fiúk tény­leg akartak, futottak is, csak erőtlenül. Az oszt­rák védők úgy sodorták el Bánkiékat, ahogy a Bundesligán nevelkedett játékvezető engedte. Hiába cserélt Rákösd edző elől kettőt is, ez sem segített Mi kellett volna? Semmi különle­ges! De a fítík olyany­nyira elfáradtak, ' hogy képtelenek voltak lyuk­ra futni, réseket terem­teni az osztrák védelmi vonalban. Maradt tehát az angol módi: az ível­getés. Csakhogy a szi­getországi labdarúgók erre a játékra termei­tek, a Fradi százhetve­neseit azonban nem le­hetett a levegő birtoko­saiként emlegetni. (gát) Senes Érzik (Törökor­szág), az UEFA ellen­őre: — Ne haragudjon, nem mondhatok sem­mit, az UEFA képviselő­jének semleges állás­pontot kell képviselnie, összesen annyit nyilat­kozhatok: sportszerű já­ték volt. Ernst Weber, az Ad­mira vezető edzője: — A Ferencváros az első 20-25 percben volt csuk igazán nehéz ellenfél. Az első félidő közepétől már mi irányítottunk. A második félidőben pe­dig nem egyszerűen Job­bak voltunk, hanem azt kell mondjam, a magya­rok épphogy megúszták egy góllal. Küzdőszel­lemben, futómunkában feltétlenül felülmúltuk az FTC-t, s úgy vélem, két győzelmünk azt bi­zonyítja, reális a to­vábbjutásunk — az Ad­mira jobb csapat. Pintér Attila, az FTC középhátvédje; — Az első félidőben jobbak voltunk, de kihagytuk a helyzeteinket- Tör­vényszerű a fociban, hogy ilyenkor az ellen­fél rúg gólt. Sokkal job­ban játszottunk, mint az osztrákok, de a gól után csak futottunk az ered­mény után. Pedig mi vagyunk a jobbak. Aki semmit nem produkált abból, amiért pályára küldték: Dzurják (balról). Aki ele­inte csillogott, aztán lépni sem bírt: Bánki .(jobbról). Akik örömmámorban úsznak, mert továbbjutottak: az osztrákok (középen) Nagyobb volt a füst Kedden, a kezdés előtt öt perccel Pin­tér Attila, az FTC válogatott középhátvéd­je, cigarettával a szájában, kényelmes belvárosi léptekkel érkezett a Szöged SC stadionjában az öltözőépülethez. Fél órá­vul később, amikor az oldalvonaltól ol­dalvonalig vezényelt sprintek egyikét el­csalták a fiúk, Plptér az élen állt a la­zsálásban, sőt Rákosi Gyula tréneri szó­zatát is megkontrázta a munka laza sza­botálúsával. Aki jol olvas, tudja; nem Pintér Atti­lát akarom a ikritika sarába döngölni, el­lenben egy jelenséget szeretnék a bíráló toll dárdahegyére tűzni. Arra gondolok, hogy ha egy ilyen isten áldotta tehetség, mint Pintér, a lazaságaival tűnik ki, ak­kor komoly baj van a szerzettel, azaz a teljesítményt Inspirálni hivatott közeggel. Ez a közeg; — a hazaj labdarúgás, a sportirányítás, a mugyur taraadulom — nem késztet u produkció mind tökélete­sebb bemutatására, hanem éppen a telje­sítmény taikargutúsát igényli. Jobban sze­reti tehát a füatködöt, mely jótékonyan elfödi a tényeket, mint a kétezer lux erősségű, estvéli világítást, amely beleha­sít a letelepedő sötétbe. Hát éppen erről van szó. A fényről és a munkáról. Kiderült ugyanis, hogy hiába szakítottunk — immáron sokadszor — a hazai produkciós közegről alkotott lesújtó nézeteinkkel, a tényék jóval magacsabbak az embereknél: újra rádöbbenhettünk, nem való a magyar futballistáknak a nemzetközi megméretés. írom ezt annak ellenére, hogy az Admira Waoker „sze­mélyében" egy, a Fradinál semmivel sem jobb csapat jutott a tavaszi negyeddöntő­be. De tudom, hogy Európa kulturált szegletéből bármilyen csapat eljöhet hoz­zánk, minimum a tisztes vereségben bíz­hat, mert ma mar a finn, vagy a svájci labdarúgás sem szerényebb a magyarnál. Sőt az öveké fölfelé turt. a miénk pedig egvre süllyed. Húszezer ember iszonyatos párát lehel egy ilyen estén. Ha sokan rágják a ciga­rettát, si ha ráadásul egy-egy petárda is durran, nagy-nagy füst és gőz lebeg a stadion felett. Volt időm fölpislantani az égre. és gondolhattam elégszer — mert a játék megengedte—. hogy Pintér cigaret­tája sokszorozódik itt meg, nő jelképessé, fölöttünk: bízva bizó, reménytelen lelke­sültök fölött. Mondom, nem a középhátvédet akarón i bántani, bár ha kezébe kerül ez az írás. azt hiheti: kipecéztem ót, és felelőssé azúrom tenni ezért a kudarcért. Nenv igaz, mert Pintér a csapat legjobbja volt, időben rombolt. ütemben keresztezett, fogvicsorítva küzdött, és egyedül ő volt veszélyes az osztrák kapura. Am felek at­tól, hogy ai öltözőből kilepve, dzsekijén foltűrve a gallért, cigarettára gyújtva ur­ta gondol, hogv rajta nem múlt semmi. Holott rajta is múlt, mégpedig eltékozolt tehetségén, semmivé őrlődő képességein. Pintér ugyanis fantasztikus adottságú labdarúgó, aki lehet hogy nem viszj több­re 20 magyar válogatottságnál. Mert nem feszül meg nap mint nap. Igaz. az osztrákoknál is játszott né­hány hasonló sorsú fiú. Értékük is közös az európaj futballDjacon. akár a történe­lem mérlegén boldog emlékezetű monar­chiáé. Az b a eemmibe szállt, akár a füst... (dlusztus) Rákosi Gyula, az FTC vezétő edzője: — Ennyit tudtunk. Nem vagyunk sem elég gyorsak, sem elég erőszakosak. Ezt nemcsak a Fradi bizo­nyltja, hanem a váloga­tott is. Amíg ilyen alap­vető hiányosságaink vannak, nem lesz jobb foci Magyarországon. Szűcs Lajos, az FTC másodedzője: — Túl sok jót nem tudok mondani erről a mccsről. Az első félidőben nagyon haj­tottunk, hogy rúgjunk egy gólt, de sajnos nem sikerült. Pedig biztos, hogy az feldobta volna a csapatot. A második félidőben korán beka­pott gól teljesen megbé­nította a társaságot, s ott lelkileg' is elveszí­tettük a meccset. Becsű­letbol hajtottak tovább a srácok, de ez már ke­vés volt. Nem monda­nám, hogy jobb volt az Admira, de sokkal ag­resszívebbek, és sokkal többet futnak, mint a mieink, Albert Flórián, az FTC szakosztály-igazga­tója: — Most nyilatkoz­tam a Sanyinak a rádió­ban, mást nem tudok mondani. Kérdezd meg tőle. hogy mit mond­tam. (balogh)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom