Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

3 1989. november 16., csütörtök -•m-m.1^> •»»-•»•) .i-rta."* '.V.ji1 Hz egyetlen férfi - aki nö! Anna néni — ezen a néven ismertem meg a szegedi szo­ciáldemokrata mozgalomban is. Budapesten született 1880. november 16-án, kilenc gyermekes Ganz-gyári mun­káscsaládban, s meghalt emigrációban 1976. szeptem­ber 7-én, a belgiumi Blan­kenberg-ben. Húsz évet élt hazájától távol, s azalatt Kéthly Anna példaképpé magasodott. Nem meni férj­hez, hogy magát teljes egé­szében a mozgalomnak adja. önszorgalomból tanult meg gép- és gyorsírni, s elsajátí­totta a német, a francia és az angol nyelvet is. A század elején megindult a világon a szüfrazsettek mozgalma. Tagjai a nők vá­lasztójogáért küzdő, bátor, főleg polgári asszonyok és leányok voltak. Kéthly An­na, mint a proletáTasszonyofe többsége, távol állt ezektől. Már fiatal éveiben világossá vált előtte, hogy ha szerve­zetten és céltudatosan akai dolgozni a szociáldemokrata párt nőmozgalma, jelszava a harc a háború ellen kell hogy legyen. Ezt a szellemet fejezte ki az 1905-ben megindított lap. Száz éve született Kéthly Anna a Nómunkás, amelynek zász­lóvivője, a lap beszüntetésé­ig (1938) Kéthly Anna volt. Az első világháború alatt a háborúellenes agitációt leg­nagyobb részben a szakmai­lag szervezett szociáldemok­rata nők vállalták. A háború után, a fehér ellenforrada­lommal szemben is kialakult az új, harcos asszonysereg. melynek tagjai'Kéthly Anna vezérletével a béketeremtő munka intézményeinek al­kotásaiért harcoltak. Senki jobban nem érezte és tudta, mint ezek á nők, élükön Kéthlyvel, hogy milyen irtó­zatos katasztrófa felé haj­szolják a világot. Kéthly Anna 1922-ben ke­rült be, mint első nö, a ma­gyar parlamentbe, s ebben a minőségében 1937-ig műkö­dött. Negyedszázadon át har­colt a Bethlen—Horthy­rendszer ellen. Nem véletle­nül terjedi el vele kapcsolat­ban az a mondás, hogy „egyetlen férfi van a parla­mentben — az is nő". Négy éven át Szeded képviselője. Tevékeny közösséget vál­lalt a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front programjá­va! A ..ma a demokráciáért — holnap a szocializmusért ' jelszóban a politikai hang­súlyt az első részre helyezte A parlamentben pártja nevé­ben ő mondott beszédet a köztársasági államforma tör­vénybe iktatása mellett. Az 1947-es választások után, a polgári demokráciá­ért küzdő szociáldemokrata pártért emelt szót. A .kirob­bant választási harcban 1947. augusztusában így háttérben maradt. Az 1948-as XXXVI. kongresszuson határozottan ellenezte a két munkáspárt egyesülését s ezért mint so­kakat, másokat is, akik vele szavaztak — például a kong­resszuson a korelnök szere­pét betöltő czíbula Antalt, a szegedi pártszervezet vb­elnökét is — kizárták a szo­ciáldemokrata pártból. Az egyesülés után vissza­vonult a politikai élettől. 1950-ben törvénysértő mó­don letartóztatták, életfogy­tiglani fegyházbüntetésre ítélték. Csaknem négy év múlva szabadult, de 1956. középéig házi őrizetben élt. 1956. október 24-én újjászer­veződő szociáldemokrata párt elnökeként Nagy • Imre mellé állt, kormányában ál­lamminiszteri tisztséget vállalt. November 3-án Liőtsoe utazott, hogy a Szo­cialista Internacionálé veze­tőivel tárgyaljon. A szovjet' csapatoknak a félkelés elleni fellépése hírére haza indult, de a határon már nem jutott át.. Megkezdődött emigrációs idejének időszaka. A nyugat­európai szociáldemokrata pártok körében élete végéig nagy tiszteletnek örvendett. Most, az új magyar politikai életben sokszorozott erősség­gel hangzanak Kéthly Anna intő szavai: a magyar földön rendet és biztonságot csak a demokrácia eszközeivel te­remthetünk: ez ad belső biz-, tonságot, békét, amely nem­csak hazánk, de a világ bé­kéjének is egyik alapele­me ... A magyar munkásság meghajtja fejét emléke előtt, akinek idegenben nyugvó hamvai hamarosan .megin­dulnak a hazai föl felé . . Csongor Győző r • Mi ujsag van, őrnagy úr? Még két perce sincs, hogy beszélgetünk, Kopasz István nyugalmazott tűzoltó őrnagy átlőtt bal karjának sebét mutatja. Az .első világhá­borúban, az olasá fronton, egy puskagolyó tépte át ma­gát a húson — több mint hét évtizedes a történet. Né-' zem. a tengerszelíd embert, és arra gondolok, mi az az egyetlen és fontos mozzanat az életemben, amit én ha­sonló helyzetben így ki­emelnék a többi közül. Nem tudok dönteni, igaz, har­madannyit sem éltem, mint Pista bácsi, aki most, töltötte be 91. életévét — Tizenhármunkat kö­szöntöttek — meséli —, akik egy hónapban születtünk. Az igazgató úr mondott kö>­szöntót, kis ajándékcsoma­got kaptunk. — Mindig igy köszöntjük a kis öregjeinket — mondja Zsótér Antal, a Tolbuhin sugárúti idősek otthonának vezetője, aki alighanem ju­talmul kapta ezt a tisztet hosszú elmeintézeti munká­ja elismeréseként Az otthonban 110 nyugdí­jas él, havonta 4- ezer fo­rintot fizetve az emelt szán­tű szolgáltatásért A teljes ellátás mellett pedikűr, ma­nikűr, kozmetika, fodrászat, gyógytorna áll az idősek rendelkezésére. Mindenütt rend és tisztaság, akár egy jól menő szállodában. tak. Kitört a Károlyi-féle forradalom, bejöttek a szer­bek, meg a románok. Segí­teni akartam a hazámat, je­lentkeztem a nemzeti had­seregnél. Meséli, hogyan vonult föl ez a tiszti hadsereg ott, ahol baj volt. A megszállás, a monarchia széthullása, a baloldali mozgalom és a nemzetmentő eszme szoron­gató, döntésre késztető té­nye volt annak a kornak. — Aztán megüresedett egy hely a tűzoltóságon, odakerültem. Több mint negyven évig szolgáltam. Kihúzza a kis asztal fiók­Nagy bászló felvételei ját. öreg papírok között ko­torász, előhúz egy hosszában hajtott köteget, rajta az írái: Nyugdíjazásom. — Volt egy ellenségem, az mindent megtett elle­neim. A negyvenes évek vé­gétől kizártak az előlépte­tésből, maradtam harmadik ember a tűzoltóságon. 58­ban minden ok nélkül nyug­díjaztak. Pista bácsi egyre szomo­rúbb Hiába kérdezem a részletekről, a hallgatás fa­lát építi maga köré.1 A fi­ókban kutat a szemem, föl­tűnik egy füzet, fedelén ez áll: Szomorú feljegyzések. A költő Voila — mondta a cseh orvos Nézzük a sebet az öreg karon, és hallgatom a tör­ténetet: — Vonattal szállítottak el a frontról, mert kórházban gyógyíthattak csak még. A karom bedagadt. • feketedni kezdett. Négy napig rázott a vonat, míg megérkleztem Prágába. Vizsgálta a cseh orvos, kotorászott a sebben, aztán egyszercsak kiemelt egv szövetdarabot, amit a liabátomból szakított ki a lövedék. Voilá, mondta az orvos, mert nem volt kö­zös nyelvünk. Nagyon jóin­dulatú ember volt az a cseh. Pista bácsi szemét elönti a könny. Nem is tudja foly­tatni a mondandót, nyelvén nagy nehezék a hála és a sok évtizedes teher. Másfe-, ló terelem a szót. — Iparos családból szár­mazom., édesapám csizma­diamester volt — formálja, mintha tollba mondaná. — Az elemiben a kitűnők közé tartoztam, ezért átírattak a gimnáziumba. A kegyesren­diekhez jártam. Még be sem fejezhettem az iskolát, már behívtak. A hetedikesek egy hónap alatt elvégezték a nyolcadik osztályt, s alig száradt meg az érettségimen a tinta, karpaszományas tize desként szolgáltam a fron­ton. Jött a sebesülés, a kór­házból visszakerültem a po­kolba, újra megsebesültem, ezúttal a lábamon. Hazahoz­— Itt mindenki úgy hív, a költő. — Mióta ír verseket? — Gimnazista korom óta. önmagamnak, a baráti kö­römnek, s most itt az öre­geknek. Néha-néha fölolva­som az írásaimat. Nem ajánlja föl azonnal, hogy ebleolvassak az irkába, inkább a könyveiről beszé­lünk. Kis szegletében mai és klasszikus írók művei. Fölfedezem Temesi porlód i könyvét, meglep, amit idős vendéglátóm mond: — Tanulságos, hézagpótló és jó magyar regény. Újra csönd havazza be a kis zugot. Pista bácsi olyan messzire néz, ahová az én szemem nem lát. Mutatja, beleolvashatok a versesfü­zetbe. Öreg vagyok öreg .vagyok, hajam fehér, Ha jön a vég, én nem félek. Kezeijn reszketnek. Ügy érzem, hogy vége A földi életnek. Ügy szeretnék még valami Érdekest alkotni. A hazának, a magyarnak Még hasznára lenni! Tanmeser kommentárral M ár szinte klasszikus politikai tanmese: valamely hagyomárfyos demokrácia hazájában két parla­menti képviselő úgy, de úgy összeszólalkozik, hogy már-már ölre is mennének tán, ha nem az ellen­kező széleken ülnének; este meg családostul együtt vacsoráznak a főváros leglátogatottabb éttermében, és mosolyognak, és bókokat mondanak egymás felesé­gének ... Micsoda képmutatás! — ítélkezik az osztály­harcos magyar lélek. Micsoda szemfényvesztés. úri huncutság! Nyilvánosság előtt fenekednek, stikiben meg komáznak. Neveltetésünk szerint, ez minimálisan politikai árulás! . . Lám, ez maga a rothadás. Tűz meg víz együtt? És túlságosan csodálkozni sem illik ezen az ítélkezésen, már csak azért sem. mert ilye­nekből: kit kivel. láttak?, ki kitől nem határolta el magát? — valamikor bírósági ítéletek születtek. Még pár hónappal ezelőtt is hallottam előadni, itt, Szegeden, olyan megbotránkozással színezett törté­neteket, hogy kit nem láttak együtt, egy sörözőben: két ellenzékit meg két amolyat! Kezdtem is „aggódni", mert nem úgy válogattam meg asztaltársaságomat, s különösképpen nem hivatalszobám tárgyalóvendégeit, hogy vajon „tiszta fajú" szocialista-e vagy zöld; ke­reszténydemokrata-e vagy reformkommunista; nép­párti, netán politikailag közömbös. Leginkább azt hi­szem, barátságokban nem kőtelező az azonos'gondol­kodás, partneri viszonyokban pedig a legtermészete­sebb a különbözőség. Volt olyan délelöttom, olyan forgalmas napom, hogy rövid két óra alatt tárgyal­tam Ökrös Tamással, Póda Jenővel, Telkes Györggyel, Géczi Józseffel, Bába Istvánnal; telefonoztunk Révész Mihállyal. Ábrahám Lászlóval, Anderle Ádámmal; közös érdekű ügyekről váltottunk levelet Juratovics Aladárral, Csonka Istvánnal. Ki panaszkodott, ki vi­tatkozott, ki kért ki csupán valamelyes közös meg­egyezésre törekedett. S ilyenkor én mindig azt hittem: jó napom volt. Közéleti kohóban éreztem magamat; Megnyugtatott, hogy keressük egymást hogy valami közös vállalkozásban veszünk részt — mert külön­külön olykor egészen máso;< vagyunk, de közügyek­ben eltalálunk egyrráshoz. A tanmese mélységes igazságát ismerem fol eb-. ben a partneri sokszínűségben. Nevezetesen azt, hogy nekünk szabad vitatkozni, veszekedni, politikailag ver­senyezni — egyet azonban semmiképp: utálkozni, gyúr lölködni. Mert nem hiszem, hogy vannak hivatásos népboldogítók ess hivatásos bajkeverők Nem hiszem, 'hogy vannak intézményesíthető politikai rossz szel­lemek és fölkent jótevők. De bizonyosan vannak tár­sadalmunknak sajátságos ellentmondásai, nyűgei, nya­valyái, de nincsenek, csodadoktorai. Föntebb neveket soroltam. Merő véletlenség, hogy aznapi szerkesztőségi „ügyfélforgalmam" épp igy hoz­ta össze. Mégis .kiadtam" e neveket, de csupán azért, mert a szegedi közvélemény e nevekhez politi­kai nézeteket is kapcsojni tud. Ebben a mikrovilágban azonban igen fontosnak, jelentősnek érzem, hogy po­litikai vonulatok keresni kezdik egymást. Hogy min­dig mindenki hoz valamit, például egy olyan mű­helybe, amelyet szerkesztőségnek hívnak; • Néhány nagy csatán már túl vagyunk. Az idegen­kedés, a bizalmatlanság, a gyanúsítgatás is sápad. Nem olyan hegyesek a jelzők, nem olyan ingerültek a párbeszédek, nem olyan mélyek a lövészárkok. A po­litikai profilok tisztábbak, az indulatok mégis — vagy talán éppen azért? — szelídebbek. Mert bizony egy történelmet élúnk. A megismételhetetlen históriái, amelyben mindenkinek méltósággal lehet s szabad képviselnie önmagát, pártját; s tudomásul kell "vennie, hogy vannak más pártok, más meggyőződések, más indulatok. H amis az a politikai szótár, amély szimplán ér­telmezi a különbözőségeket, s netán azt mond­ja az ellenzékre: ellenség — bármely póluson. A modern század éppen azt bizonyítja, hogy jelentős politikai ellensúly nélkül nincs, s nem lehet társadal­mi demokrácia. Mi még nem vacsoráztunk együtt Kicsit úgy vagyunk, mint a kényes menyasszony: á vissza­utasított kérők száma egyenesen arányos a jó parti esélyével. De hogy együtt kell élnünk, az bizo­nyos. Csak így mehetünk be Európába, ahol mindezt közönségesen politikai kultúrának nevezik* Hiszen minden politikai versengésben a népboldogítás nagy és szent szándékának kell munkálkodnia. Egymás tisz­telete nélkül ez csak személyi vagy hatalmi harc. Kölcsönös megbecsülés keretében talán hiteles politi­kai erőfeszítés. Sz. Simon István Létrejön a nagy üzlet General Electric—Tungsram vállalkozás Él bennem a tudat. Égi bíró kezében van Rólam minden adat. ( Ügy búcsúzom el, hogy ő már szelíden behátrál vers­világába, s onnan nyújtja ki karját, egy kézszorításra. Dl usztus Imre Az egyesült államokbeli General Electric és a Tungs­ram Rt. szerdán, egyidejűleg tett bejelentést a háború utáni legnagyobb, • nyugati részről történt magyarorszá­gi üzleti beruházásról. Esze­rint a Magyar Hitelbankkal megkötött vegyes vállalati megállapodás alapján a G. E. Lighting megvásárolja a Tungsram Rt. részvényeinek 50 százalékát, továbbá még egy részvényt, összesen 150 millió dollárért, és átveszi a közös vállalat vezetését. E részvények többsége az oszt­rák Girocentrale Bank tu­lajdonában volt, azokat egy éve 110 millió dollárért vet­tek meg A General Elect­ric egyúttal elővételi jogot kapott még 20 százaléknyi részvény jövőbeni megvá­sárlására, azzal a feltétellel: kötelezettséget vállal arra, hogy a társaság nyugat-eu­rópai forgalmát ötéves idő­tartamon belül megkétsze­rezik. John T. Welch, a G. E. el­nöke kijelentette: „A meg­állapodás globális jelentősé­gű a cég számára, és törté­nelmi pillanat a magyar gazdasági reform szempont­jából. A vegyes vállalatot a magyar kormány külföldi beruházásokat bátorító és világpiacra kitekintő politi­kája tette lehetővé"

Next

/
Oldalképek
Tartalom