Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

3 1989. november 16., csütörtök -•m-m.1^> •»»-•»•) .i-rta."* '.V.ji1 Hz egyetlen férfi - aki nö! Anna néni — ezen a néven ismertem meg a szegedi szociáldemokrata mozgalomban is. Budapesten született 1880. november 16-án, kilenc gyermekes Ganz-gyári munkáscsaládban, s meghalt emigrációban 1976. szeptember 7-én, a belgiumi Blankenberg-ben. Húsz évet élt hazájától távol, s azalatt Kéthly Anna példaképpé magasodott. Nem meni férjhez, hogy magát teljes egészében a mozgalomnak adja. önszorgalomból tanult meg gép- és gyorsírni, s elsajátította a német, a francia és az angol nyelvet is. A század elején megindult a világon a szüfrazsettek mozgalma. Tagjai a nők választójogáért küzdő, bátor, főleg polgári asszonyok és leányok voltak. Kéthly Anna, mint a proletáTasszonyofe többsége, távol állt ezektől. Már fiatal éveiben világossá vált előtte, hogy ha szervezetten és céltudatosan akai dolgozni a szociáldemokrata párt nőmozgalma, jelszava a harc a háború ellen kell hogy legyen. Ezt a szellemet fejezte ki az 1905-ben megindított lap. Száz éve született Kéthly Anna a Nómunkás, amelynek zászlóvivője, a lap beszüntetéséig (1938) Kéthly Anna volt. Az első világháború alatt a háborúellenes agitációt legnagyobb részben a szakmailag szervezett szociáldemokrata nők vállalták. A háború után, a fehér ellenforradalommal szemben is kialakult az új, harcos asszonysereg. melynek tagjai'Kéthly Anna vezérletével a béketeremtő munka intézményeinek alkotásaiért harcoltak. Senki jobban nem érezte és tudta, mint ezek á nők, élükön Kéthlyvel, hogy milyen irtózatos katasztrófa felé hajszolják a világot. Kéthly Anna 1922-ben került be, mint első nö, a magyar parlamentbe, s ebben a minőségében 1937-ig működött. Negyedszázadon át harcolt a Bethlen—Horthyrendszer ellen. Nem véletlenül terjedi el vele kapcsolatban az a mondás, hogy „egyetlen férfi van a parlamentben — az is nő". Négy éven át Szeded képviselője. Tevékeny közösséget vállalt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjáva! A ..ma a demokráciáért — holnap a szocializmusért ' jelszóban a politikai hangsúlyt az első részre helyezte A parlamentben pártja nevében ő mondott beszédet a köztársasági államforma törvénybe iktatása mellett. Az 1947-es választások után, a polgári demokráciáért küzdő szociáldemokrata pártért emelt szót. A .kirobbant választási harcban 1947. augusztusában így háttérben maradt. Az 1948-as XXXVI. kongresszuson határozottan ellenezte a két munkáspárt egyesülését s ezért mint sokakat, másokat is, akik vele szavaztak — például a kongresszuson a korelnök szerepét betöltő czíbula Antalt, a szegedi pártszervezet vbelnökét is — kizárták a szociáldemokrata pártból. Az egyesülés után visszavonult a politikai élettől. 1950-ben törvénysértő módon letartóztatták, életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Csaknem négy év múlva szabadult, de 1956. középéig házi őrizetben élt. 1956. október 24-én újjászerveződő szociáldemokrata párt elnökeként Nagy • Imre mellé állt, kormányában államminiszteri tisztséget vállalt. November 3-án Liőtsoe utazott, hogy a Szocialista Internacionálé vezetőivel tárgyaljon. A szovjet' csapatoknak a félkelés elleni fellépése hírére haza indult, de a határon már nem jutott át.. Megkezdődött emigrációs idejének időszaka. A nyugateurópai szociáldemokrata pártok körében élete végéig nagy tiszteletnek örvendett. Most, az új magyar politikai életben sokszorozott erősséggel hangzanak Kéthly Anna intő szavai: a magyar földön rendet és biztonságot csak a demokrácia eszközeivel teremthetünk: ez ad belső biz-, tonságot, békét, amely nemcsak hazánk, de a világ békéjének is egyik alapeleme ... A magyar munkásság meghajtja fejét emléke előtt, akinek idegenben nyugvó hamvai hamarosan .megindulnak a hazai föl felé . . Csongor Győző r • Mi ujsag van, őrnagy úr? Még két perce sincs, hogy beszélgetünk, Kopasz István nyugalmazott tűzoltó őrnagy átlőtt bal karjának sebét mutatja. Az .első világháborúban, az olasá fronton, egy puskagolyó tépte át magát a húson — több mint hét évtizedes a történet. Né-' zem. a tengerszelíd embert, és arra gondolok, mi az az egyetlen és fontos mozzanat az életemben, amit én hasonló helyzetben így kiemelnék a többi közül. Nem tudok dönteni, igaz, harmadannyit sem éltem, mint Pista bácsi, aki most, töltötte be 91. életévét — Tizenhármunkat köszöntöttek — meséli —, akik egy hónapban születtünk. Az igazgató úr mondott kö>szöntót, kis ajándékcsomagot kaptunk. — Mindig igy köszöntjük a kis öregjeinket — mondja Zsótér Antal, a Tolbuhin sugárúti idősek otthonának vezetője, aki alighanem jutalmul kapta ezt a tisztet hosszú elmeintézeti munkája elismeréseként Az otthonban 110 nyugdíjas él, havonta 4- ezer forintot fizetve az emelt szántű szolgáltatásért A teljes ellátás mellett pedikűr, manikűr, kozmetika, fodrászat, gyógytorna áll az idősek rendelkezésére. Mindenütt rend és tisztaság, akár egy jól menő szállodában. tak. Kitört a Károlyi-féle forradalom, bejöttek a szerbek, meg a románok. Segíteni akartam a hazámat, jelentkeztem a nemzeti hadseregnél. Meséli, hogyan vonult föl ez a tiszti hadsereg ott, ahol baj volt. A megszállás, a monarchia széthullása, a baloldali mozgalom és a nemzetmentő eszme szorongató, döntésre késztető ténye volt annak a kornak. — Aztán megüresedett egy hely a tűzoltóságon, odakerültem. Több mint negyven évig szolgáltam. Kihúzza a kis asztal fiókNagy bászló felvételei ját. öreg papírok között kotorász, előhúz egy hosszában hajtott köteget, rajta az írái: Nyugdíjazásom. — Volt egy ellenségem, az mindent megtett elleneim. A negyvenes évek végétől kizártak az előléptetésből, maradtam harmadik ember a tűzoltóságon. 58ban minden ok nélkül nyugdíjaztak. Pista bácsi egyre szomorúbb Hiába kérdezem a részletekről, a hallgatás falát építi maga köré.1 A fiókban kutat a szemem, föltűnik egy füzet, fedelén ez áll: Szomorú feljegyzések. A költő Voila — mondta a cseh orvos Nézzük a sebet az öreg karon, és hallgatom a történetet: — Vonattal szállítottak el a frontról, mert kórházban gyógyíthattak csak még. A karom bedagadt. • feketedni kezdett. Négy napig rázott a vonat, míg megérkleztem Prágába. Vizsgálta a cseh orvos, kotorászott a sebben, aztán egyszercsak kiemelt egv szövetdarabot, amit a liabátomból szakított ki a lövedék. Voilá, mondta az orvos, mert nem volt közös nyelvünk. Nagyon jóindulatú ember volt az a cseh. Pista bácsi szemét elönti a könny. Nem is tudja folytatni a mondandót, nyelvén nagy nehezék a hála és a sok évtizedes teher. Másfe-, ló terelem a szót. — Iparos családból származom., édesapám csizmadiamester volt — formálja, mintha tollba mondaná. — Az elemiben a kitűnők közé tartoztam, ezért átírattak a gimnáziumba. A kegyesrendiekhez jártam. Még be sem fejezhettem az iskolát, már behívtak. A hetedikesek egy hónap alatt elvégezték a nyolcadik osztályt, s alig száradt meg az érettségimen a tinta, karpaszományas tize desként szolgáltam a fronton. Jött a sebesülés, a kórházból visszakerültem a pokolba, újra megsebesültem, ezúttal a lábamon. Hazahoz— Itt mindenki úgy hív, a költő. — Mióta ír verseket? — Gimnazista korom óta. önmagamnak, a baráti körömnek, s most itt az öregeknek. Néha-néha fölolvasom az írásaimat. Nem ajánlja föl azonnal, hogy ebleolvassak az irkába, inkább a könyveiről beszélünk. Kis szegletében mai és klasszikus írók művei. Fölfedezem Temesi porlód i könyvét, meglep, amit idős vendéglátóm mond: — Tanulságos, hézagpótló és jó magyar regény. Újra csönd havazza be a kis zugot. Pista bácsi olyan messzire néz, ahová az én szemem nem lát. Mutatja, beleolvashatok a versesfüzetbe. Öreg vagyok öreg .vagyok, hajam fehér, Ha jön a vég, én nem félek. Kezeijn reszketnek. Ügy érzem, hogy vége A földi életnek. Ügy szeretnék még valami Érdekest alkotni. A hazának, a magyarnak Még hasznára lenni! Tanmeser kommentárral M

ár szinte klasszikus politikai tanmese: valamely hagyomárfyos demokrácia hazájában két parlamenti képviselő úgy, de úgy összeszólalkozik, hogy már-már ölre is mennének tán, ha nem az ellenkező széleken ülnének; este meg családostul együtt vacsoráznak a főváros leglátogatottabb éttermében, és mosolyognak, és bókokat mondanak egymás feleségének ... Micsoda képmutatás! — ítélkezik az osztályharcos magyar lélek. Micsoda szemfényvesztés. úri huncutság! Nyilvánosság előtt fenekednek, stikiben meg komáznak. Neveltetésünk szerint, ez minimálisan politikai árulás! . . Lám, ez maga a rothadás. Tűz meg víz együtt? És túlságosan csodálkozni sem illik ezen az ítélkezésen, már csak azért sem. mert ilyenekből: kit kivel. láttak?, ki kitől nem határolta el magát? — valamikor bírósági ítéletek születtek. Még pár hónappal ezelőtt is hallottam előadni, itt, Szegeden, olyan megbotránkozással színezett történeteket, hogy kit nem láttak együtt, egy sörözőben: két ellenzékit meg két amolyat! Kezdtem is „aggódni", mert nem úgy válogattam meg asztaltársaságomat, s különösképpen nem hivatalszobám tárgyalóvendégeit, hogy vajon „tiszta fajú" szocialista-e vagy zöld; kereszténydemokrata-e vagy reformkommunista; néppárti, netán politikailag közömbös. Leginkább azt hiszem, barátságokban nem kőtelező az azonos'gondolkodás, partneri viszonyokban pedig a legtermészetesebb a különbözőség. Volt olyan délelöttom, olyan forgalmas napom, hogy rövid két óra alatt tárgyaltam Ökrös Tamással, Póda Jenővel, Telkes Györggyel, Géczi Józseffel, Bába Istvánnal; telefonoztunk Révész Mihállyal. Ábrahám Lászlóval, Anderle Ádámmal; közös érdekű ügyekről váltottunk levelet Juratovics Aladárral, Csonka Istvánnal. Ki panaszkodott, ki vitatkozott, ki kért ki csupán valamelyes közös megegyezésre törekedett. S ilyenkor én mindig azt hittem: jó napom volt. Közéleti kohóban éreztem magamat; Megnyugtatott, hogy keressük egymást hogy valami közös vállalkozásban veszünk részt — mert különkülön olykor egészen máso;< vagyunk, de közügyekben eltalálunk egyrráshoz. A tanmese mélységes igazságát ismerem fol eb-. ben a partneri sokszínűségben. Nevezetesen azt, hogy nekünk szabad vitatkozni, veszekedni, politikailag versenyezni — egyet azonban semmiképp: utálkozni, gyúr lölködni. Mert nem hiszem, hogy vannak hivatásos népboldogítók ess hivatásos bajkeverők Nem hiszem, 'hogy vannak intézményesíthető politikai rossz szellemek és fölkent jótevők. De bizonyosan vannak társadalmunknak sajátságos ellentmondásai, nyűgei, nyavalyái, de nincsenek, csodadoktorai. Föntebb neveket soroltam. Merő véletlenség, hogy aznapi szerkesztőségi „ügyfélforgalmam" épp igy hozta össze. Mégis .kiadtam" e neveket, de csupán azért, mert a szegedi közvélemény e nevekhez politikai nézeteket is kapcsojni tud. Ebben a mikrovilágban azonban igen fontosnak, jelentősnek érzem, hogy politikai vonulatok keresni kezdik egymást. Hogy mindig mindenki hoz valamit, például egy olyan műhelybe, amelyet szerkesztőségnek hívnak; • Néhány nagy csatán már túl vagyunk. Az idegenkedés, a bizalmatlanság, a gyanúsítgatás is sápad. Nem olyan hegyesek a jelzők, nem olyan ingerültek a párbeszédek, nem olyan mélyek a lövészárkok. A politikai profilok tisztábbak, az indulatok mégis — vagy talán éppen azért? — szelídebbek. Mert bizony egy történelmet élúnk. A megismételhetetlen históriái, amelyben mindenkinek méltósággal lehet s szabad képviselnie önmagát, pártját; s tudomásul kell "vennie, hogy vannak más pártok, más meggyőződések, más indulatok. H

amis az a politikai szótár, amély szimplán értelmezi a különbözőségeket, s netán azt mondja az ellenzékre: ellenség — bármely póluson. A modern század éppen azt bizonyítja, hogy jelentős politikai ellensúly nélkül nincs, s nem lehet társadalmi demokrácia. Mi még nem vacsoráztunk együtt Kicsit úgy vagyunk, mint a kényes menyasszony: á visszautasított kérők száma egyenesen arányos a jó parti esélyével. De hogy együtt kell élnünk, az bizonyos. Csak így mehetünk be Európába, ahol mindezt közönségesen politikai kultúrának nevezik* Hiszen minden politikai versengésben a népboldogítás nagy és szent szándékának kell munkálkodnia. Egymás tisztelete nélkül ez csak személyi vagy hatalmi harc. Kölcsönös megbecsülés keretében talán hiteles politikai erőfeszítés. Sz. Simon István Létrejön a nagy üzlet General Electric—Tungsram vállalkozás Él bennem a tudat. Égi bíró kezében van Rólam minden adat. ( Ügy búcsúzom el, hogy ő már szelíden behátrál versvilágába, s onnan nyújtja ki karját, egy kézszorításra. Dl usztus Imre Az egyesült államokbeli General Electric és a Tungsram Rt. szerdán, egyidejűleg tett bejelentést a háború utáni legnagyobb, • nyugati részről történt magyarországi üzleti beruházásról. Eszerint a Magyar Hitelbankkal megkötött vegyes vállalati megállapodás alapján a G. E. Lighting megvásárolja a Tungsram Rt. részvényeinek 50 százalékát, továbbá még egy részvényt, összesen 150 millió dollárért, és átveszi a közös vállalat vezetését. E részvények többsége az osztrák Girocentrale Bank tulajdonában volt, azokat egy éve 110 millió dollárért vettek meg A General Electric egyúttal elővételi jogot kapott még 20 százaléknyi részvény jövőbeni megvásárlására, azzal a feltétellel: kötelezettséget vállal arra, hogy a társaság nyugat-európai forgalmát ötéves időtartamon belül megkétszerezik. John T. Welch, a G. E. elnöke kijelentette: „A megállapodás globális jelentőségű a cég számára, és történelmi pillanat a magyar gazdasági reform szempontjából. A vegyes vállalatot a magyar kormány külföldi beruházásokat bátorító és világpiacra kitekintő politikája tette lehetővé"