Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1989. november 13., hétfő 5 Törököt fogtunk? Tudományunkkal ismerkedni érkezett hozzánk nemrégiben egy török hölgy. Magyar kollégái többségével angolul kommunikált,.érdeklődőn, szerényen viselkedett. Magyarán úgy is mondhatnánk, a légynek sem ártott. Ezért esett teljes pánikba, amikor egy pénteken este a bérelt IBUSZ-lakásba hazatérve az ajtaján bedobott kis cédulát talált. A cetlin egy géppisztolyra emlékeztető sematikus rajz volt és valami szöveg. Nem értette. De ösztönösen félni kezdett. Fantáziája meglódult és hamarosan eluralkodott rajta az a gondolat, hogy ez a rajz az öldöklés egyik eszközével neki szánt fenyegetés. A papírdarahon Tévő betűk és számok pedig nyilván a merényletre készülők váltságdíjfeltételei. Ha meg tudná őket fejteni, segíthetne talán magán. Szótárát azonban éppen aznap a kutatóintézetben felejtette, amit hétvégére bezártak... Nem lévén más lehetősége, uralkodni próbált félelmén, kimerészkedett a lakásból, hogy megkérdezze a szomszédait, le tudná-e fordítani számára is érthető nyelvre valaki az „üzenetet". Derék lakótársai — más nyelven neriT beszélvén — magyarul próbálták megmagyarázni neki. hogy mit isSjelent a rajz, az írás. Volt, aki mutogatással „tolmácsolta": a fegyverre emlékeztető rajzot a fal felé fordította és berregő, pukkanó hangokat hallatott. A derék török nót ettól végképp hatalmába kerítette a páni félelem. Bezárkózott a lakásba és egész hétvégén reszketve várta a végzetét. Nem jött. Kínkeservesen eljőve viszont a hétfői nap, amikor óriási lelkierőt és bátorságot véve kisurrant a lakásból és besietett az intézetbe. Feldúltan előadta kutatótársainak problémáját és a cédulát. Amin az a „fenyegetés" állt, hogy X. Y. falfúrást és szögbelövést vállal. Némi derültség és angol nyelvű magyarázkodás után a török vendég végre megnyugodott. Szótárától azonban azóta egy percre sem válik meg és kitartóan tanul magyarul. Nyilván levonta a következtetést, hogy (a magyarok többségé számára) ez a világnyelv. Amivel a világban mindenfelé ott vagyunk. Mostanában leginkább Törökországban: Drinápolytól (bocsánat Edirne-tól) Isztambulig. Ahol mindenféle szótár és világnyelvtudás nélkül otthonosan intézzük bevásárlásainkat. Magyarul alkudozva. Telietjük. Az ízig-vérig kereskedő törökök ugyanis tudnak a mi „világnyelvünkön". Eladni legalábbis. — S nyakam, valamint a szultáni kincstár kanálgyémántját teszem rá. hogy nem a török hódoltság idején vagy százötven évig „ideiglenesen hazánkban állomásozó" óseiktól örökölték, mentették át ezt a tudást. Hanem most szerezték, szerzik a bundatoursok időszámítása óta. Sokan közülük igen magas társalgási szintet is elértek már. Az Isztambul főutcáján lévó Kék Duna Áruházban pár hete „leckét" is adtak nekem ebból. Az udvarias, szolgálatkész kereskedósegéd megkért, hogy ne törjük magunkat a német nyelvű beszéddel; mondjuk csak magyarul. Mondtuk: én is, ó is vagy egy óráig. Az almateát kortyolgatva arról beszélt nekem — alig tör(ököl)ve a magyart az ifjú boltos, hogy a mi kereskedelmi „szakembereinket" és pénzügyi „fóokosainkat" ók bizony még kifutófiúnak sem alkalmaznák. Annyira nem értik a szakmát. Honnan veszi ezt? Hát onnan, hogy Isztambulig, Bécsig, müncheni áutópiacig futtatják a honfitársaikat meg a valutájukat... Az igazi üzletember pedig... Nem részletezem. Inkább álmodozom egy sort arról, megérjük-e, hogy a hozzánk jövó idegennek általa is érthető nyelven tud népünk többsége felvilágosítást adni — s hogy a magyar turista egyszer majd azért megy Törökországba, mert a Kék Mecsetet akutja látni. Szabó Magdolna Ujabb vendegjaras A Forrás titka Két éve, amikor még nem jelentkeztek a független szakszervezeti mozgalmak — ilyen szempontból talán az utolsó pillanatban — az ágazati szakszervezetek összefogásával, központi támogatással épült meg az ujszegedi Forrás SZOTüdüló. Az építmény külső és belső megjelenésétől eltekintve, nem sokban különbözött hasonló társaitól — s talán ezért is több kritikus megjegyzés címzettje volt. Félévi üzemeltetését követően azonban új vezető került az igazgatói székbe. Sándor Péter (korábban a budapesti Rózsadomb üdülőben volt hasonló beosztásban) az üdülő második születésnapján összegezte, mi a Forrás népszerűségének titka: — A lehetőség adott volt: az ország egyik legszebb gyógyüdülője, a termálvízre és Szeged kulturálist életére támaszkodva ;ó és vonzó célponttá válhat gondoltuk — , ezért e lehetőségeket is kihasználva arra törekedtünk, hogy az egyébként jelentós tranzitforgalmat lefékezzük, megállítsuk. Eredeti profilunkat megőrizve. egyre többre vállalkozunk, és enre törekszünk a jövőben is. Miközben a város felé is szélesre tárjuk kapuinkat (például a mozgássérültek ingyen használhatják medencénket), azt szeretnénk, ha a külföld, az északi népek érdeklődése is megnóne irántunk. Jelenleg éppen ez ügyben tárgyalunk egy orvosi-idegenforgalmi kft. képviselőivel. Be kell látnunk, a régi módon — ha az eddig elért szintet tartani kívánjuk — már nem leltet dolgozni. Az utóbbi 40 év egyik nagy vívmánya — az üdültetés — a jelenlegi keretek között összeomlóban van. A SZOT tehetetlenségét jelzi az a tény is, hogy tagjaival szentben nem meri vállalni e vívmány 60 százalékoscsökkentését, de ennek kiegyensúlyozására a kormánynál nem tudja kiharcolni a nagyobb mértékű dotációt sem. Mi ennek ellenére minden tőlünk telhetőt megteszünk vendégeinkért. ,, A vállalkozó szellemű igazgató ez utóbbi állítását igazolta, az általam megkérdezett vendégek többsége is. Véleményükben a családias üdülógyógyfürdó dicsérete fogalmazódott meg... V. I. Ha egy színház előveszi egy régebbi előadását, a produkció felújítása több dolgot jelenthet. Bemutathat új szereplőket; kiküszöbölheti a színpadi megvalósításból elhibázott, vagy vitatható elemeket; végül a többéves, folyamatos műsoron tartástól nemileg megkopott, rendezői szándéktól esetleg eltávolodott darabot közelítheti az eredeti felfogáshoz. A szegedi operatársulat mindössze két évaddal ezelótt mutatta be Verdi Otellóját. A sikeres előadásnak egyik fó tényezője volt a nagyon erós szereposztás. Az Otelló kivételesen nehéz főszerepeire most is rendelkezésre állnak ugyanazok a kitúnó művészek, ezért ezen a ponton kár lett volna változtatni. Kerértyi Miklós Gábor rendezése több vonatkozásban vitatható, de egészét tekintve színvonalas és izgalmas munka. A legjelentősebb változás: elmaradt a bevezető némajáték, s a szélzúgásra kezdődő függönymozgás. Az előadás most képileg és akusztikusán is az elsó zenekari taktussal kezdődik. Ez a változat közelebb áll Verdi szándékához, viszont a rendező eredeti koncepcióját (a darab színház, s Jago a rendező) gyöngíti. Egyértelműen jobb viszont, hogy a III. felvonásbeli tercett végén Jago nem engedi le Otellót egy zászlókkal teli hintában (?), hanem a címszereplő egyszerűen lejön a lépcsőn. A kis apródnak még mindig nem látom funkcióját, zavaró hatását annál inkább. Ami tízszeri megtekintés után sem veszít erejéből, az a fény dramaturgia. Kcrényi minden rendezésében fontos szerepük van a fényeffektusoknak, de ezek alkalmazása az Otellóban a legkövetkezetesebb és leglátványosabb. A színpadi felújításnál lényegesebb a zenei. Egy opera-elóadás ezen a ponton a legsérülékenyebb, itt van legnagyobb Szükség a folyamatos karbantartásra. Zenei irányítónak az új magyar karmester-generáció egyik legfiatalabb és legtehetségesebb tagját, Gyóriványi-Ráth Györgyöt sikerült megnyerni. Ó a partitúrának lírai olvasatát adja, nála nagyobb szerepet játszanak a hangszínek, mint a darab előadásában általában. A fiatal művész kézben tartja a nagy együttest, vezénylése végig pontos cs megbízható. Az első és a második felvonásban cz némi mértéktartást is jelent. Vezénylésének csúcspontjai a bensőséges cs lírai részek: a szerelmi kettős vagy az Álomclbeszélés. Ezekben jól érvényesül atmoszférateremtó képessége, ám az olyan elementáris erejű | Otello-fel újítás a Nagyszínházban pillanatok, mint a Viharjelenet vagy a Credo, kisebb intenzitással szólalnak meg. Gyóriványi Otello-dirigálásának fennsíkja a III. felvonás. Ez minden ízében kitűnően, a muga komplexitásában szólal meg. Úgy vélem, az interpretáció távlatát ez a magas szint adja, s a tehetséges dirigens későbbi (esetleg a későbbi szegedi) vezénylései során ezt a minőséget a darab egészében is érvényesíteni tudja majd. Még egy (előre nem jelzett) vendégünk volt: Csavlek Etelka mint Dcsdemona. A pesti Operából nemcsak jelmezét, de szerepformálását is hozta magával. Ha komolyan vesszük, hogy egy-egy produkcióban a drámai viszonyok a szereplók közötti (cró)egycnsúlyok gondos kimérésével működnek (s ebben az Otellóban ezt komolyan lehet venni), akkor Csavlek nem illik a képbe. Ó ugyanis érett aszszonyt formál, Kcrényi Desdemonája pedig kifejezetten kislányos volt. jóval fiatalabb Otellónál. Ezt azonban csak egy igen magas igényszinten emelhetjük kifogásként. Csavlek poétikus, megrázó Desdemona. A művésznő legjobb alakításait nagyasszony-szerepekben nyújtja (A Figaro grófnője, A Rózsalovag Tábornagynéja). Ebben a Verdi-figurában is „klasszicizál": a belső folyamatokra kgncentrál. mentes mindenfajta közvetlen drámaiságtól, túlzástól. Az egyik legnagyobb kultúrájú magyar énekesnő egyedi, érdekes Desdemonát formál. Legjobb formájában énekelte egyik legjobb szerepét Juhász József. Otellója mélyen tragikus, drámai alakítás. Németh József is megismételte sikeres Jagóját. Nemcsak a sötét, drámai jelenetekre koncentrál, pontosan „hozza" az olyan világosabb színeket is, mint például a Kendótercett. A kórus a darab egészében jó, sót sokszor kiváló; egyedül a Viharjelenet haladja meg kissé az erejét. A színház Otelló produkciójának értékei azt kívánják, hogy a darab hosszú ideig repertoáron maradjon. Marok Tamás A Szegedi Egyetemben „Ruszt-ügy" és sajtóvita Két vita-összeállítás is olvasható a Szegedi Egyetem ma megjelenő számában. Ruszt József nagy visszhangot kiváltó, DM-beli interjújából pillanatok alatt „Ruszt-ügy" kerekedett. A lapban újabb véleményeket olvashatnak. Hasonlóan vihart kavart Gróf Róza elózó számban megjelent Sátfes a sajtó című cikke. Nikolényi Istvánnak, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztőjének reagálása és Gróf Róza megjegy-. zése az elsó oldalon található. Gazdasági reformunk központi kérdése a tulajdonreform. Ennek fó kormányzati felelősével. Martonyi János kormánybiztossal készült interjú. A rehabilitált tudósok címú sorozatban Csákány Bcla, a JATE rektora a rehabilitáció hátteréről beszél. A legújabb színházi bemutatóról, A félőlény címú musicalről Solymosi Bálint mondja el véleményét — Szörnymentén. Az utolsó oldalon Szelényi Iván, Amerikában éló közgazdász-szociológus vall magáról Útilapu címmel. Akos és a dixi Ötödik lemeze jelent meg a napokban Dobostorna címmel a Molnár Dixielandnek. Ezt a Nívó Kft. cs a Szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet gondozta. A lemezen közreműködnek az együttes tagjai: Molnár Gyula (klarinét), Kalocsai Gcza (dob), Blaskovics László (trombita), Mucsi Árpád (tuba), Kovács Ferenc (bendzsó), Kiszín Miklós (bőgő), valamint két vendég: Wcszcly Ernő (ének-zongora) és Kertész Ákos (dob). A zenéket Molnár Gyula, YVcszcly Ernő cs Cziiják Béla szerezte, a lemezborítót Szekeres Ferenc tervezte. A borítón szellemes grafika: nagy díszes dobtorta tetején cukorrózsák között állnak derékig a töltelékben — mint marcipánfigurák — az egyentrikós zenészek. Maga a lemez gyönyörű kék színű, áttetsző anyagból készült. Igen, ez az a bizonyos alapanyag, ami körül annyi mendemonda kelt lábra, ami miatt a Nívó Kft.-nek annyi gondja volt. Szerencsére — mint illetékesektől megtudtuk — a selejt Vikidál-lemezekról a Kermi-vizsgálat kiderítette, csupán gyártási hibaezrelékról volt szó, a megengedett 5 százalékkal szemben. (S a majd százezer elkelt példányból a hírverés kapcsán összesen hatvanat vittek vissza a vásárlók.) Hogy a lemez — egyelőre ötezer példányban — megjelenhetett, az a Szentesi Felszabadulás Tsz tagságának is köszönhető. Tiszteletre méltó és követendő példa: közgyűlés szavazta meg ezt a mecenatúrát! Hogy á lemezen csak magyar, helyi szerzők műveit játssza az együttes, annak financiális okai vannak (a külföldi szerzői jogdíj szinte megfizethetetlen). Hogy Wcszely Ernó magyarul énekel, az érdekes kísérlet. Hogy két dobosa van a zenekarnak, az nyereség, hogy ók az „A" oldalon lovagi dobostornát vívnak egymással, ez a lemez csúcsa, s hogy Kertész Ákos, a csata egyik lovagja csupán tizenöt éves, az azt hiszem: szenzáció. Ma este a Royalban Kende Péter, a Párizsban éló, neves magyar politológus mondta a Napzárta egyik késó tavaszi adásában, hogy az általa szerkesztett Párizsi Magyar Füzetek legméltóbb hazai örökösei a Századvég fiatal szerkesztői. Aki figyelemmel kísérte az alig öt éve működő folyóiratot, annak érthető, hogy miért vállalt a nívós emigráns kiadvány szerkesztője szellemi közösséget az ELTE Jogász Szakkollégiuma (jelenleg Bibó István Szakkollégium) társadalomelméleti folyóiratának gárdájával. A Századvég szerkesztői a magyar sajtótörténetben ritka kísérletre vállalkoztak. Egy 1985-ben indult színvonalas diáklapból profi folyóiratot hoztak létre. Mindezt líg), hogy a kiadvány „egzisztenciális problémáit" gazdasági vállalkozással oldják meg. (A Századvég Kft. nemcsak könyveket ad ki, hanem nyomdát vásárolt és bérmunkát végez.) így átmenetileg sikerült megoldaniuk azokat a dilemmákat cs nchézscSzázadvég geket, amelyek a többi induló lap szerkesztőit (AETAS, Harmadkor, Határ, Küzdőtér) még mindig szorongatják. A századvégcsck — kihasználva az egyetem adta liberálisabb légkört — elsőként teremtették meg a lehetőségét annak, hogy olyan kiváló gondolkodók, mint Kis János, Szabó Miklós, Szalui Pál, Kenedi János cs még többen a demokratikus ellenzék tagjai közül, nyíltan kifejthessék nézeteiket egy legális lapban. Másrészt folyamatosan teret adtak a magyar emigráció több képviselőjének. (Sehöpflin György, Faragó Béla, Kende Péter). Tudatosan vállalták a magyar demokratikus hagyományok legjobbjait és az Éló mult címú rovatukban hosszú szövegválogatásokat közöltek Jászi Oszkár, Szabó Zoltán, Mónus Illés, Ignótusz Pál és Nagy Imre politikai publicisz tikáiból, hogy a polgári radikális, a liberális és a szociáldemokrata eszmék újra hozzáférhetővé váljanak a magyar értelmiség számára. Ez a demokratikus értékeket felvállaló szellemiség motiválta, hogy a szerkesztőség több tagja (Kövér László, Orbán Viktor) többekkel együtt kezdeményezője és jelenleg is kulcsfigurája lehessen a Fidesznek. A Századvég Füzetek címú sorozat 1956-ról és Közép-Európáról szóló különszámainak feltétlenül ott a helyük minden olyan % olvasó könyvespolcán, aki térségünk cs hazánk sorsa iránt érdeklődik. A Századvég törtenetének részleteit és a szerkesztők elképzeléseit Gyurgyák János főszerkesztőtől, Kövér László, Kövér Szilárd és Varga Tamás szerkesztőktől hallhatják az érdeklődök ma este 18 órakor a Royal irodalmi kávéházban. BeJIavics István Ákos szentesi gyerek, elsós a Tömörkény Gimnázium Zeneművészeti Szakközépiskolájában. Sötét este volt, mire nagy táskájával, egyenesen a suliból megérkezett a szerkesztőségbe. — Reggeltől estig iskolában vagy? — Ez ilyen nap volt. A „múvészetiseknek" clcg sok órájuk van. Megesik, hogy éjfélig készülök a másnapi órákra. Nem vagyok tűi jó tanuló, de szeretek suliba járni. Itt jobb a társaság, mint az általánosban volt. — Tudják a gyerekek, hogy Molnárékkal lemezed jelent meg? — Már többen meg is vették. Gratuláltak nekem, s úgy hiszem, őszintén örülnek. — Mikor és hogyan derült ki, hogy van érzéked a doboláshoz? — Apu Szentesen egy szórakozóhelyen zenél, zongorázik. Már egész kicsi koromban észrevette, hogy szívesen püfölöm a tárgyakat. Később kedvenc szórakozásom lett az otthoni műanyag széket filctollal ritmikusan ütögetni. Egyszer Molnárék Szentcsen szerepeltek s az egyik szünetben megengedtek nekem, hogy a dobokhoz üljek. — Kalocsai Géza az együttes dobosa, nem fél, hogy elveszed a kenyerét? — Á, dehogy. Partnernek tekint. Nagyon hálás vagyok neki, sokat segített az elején. Hétvégenként édesapám felvisz Pestre Kőszegi Imréhez, a_ Super Trió dobosához. Ó a szakma nagy öregje, tóié rengeteget tanulok. Nagy élmény egy-egy koncerten fellépni. A Benkó Dixielanddel szerepeltem nemrég az „Add a kezed" jótékonysági hangversenyen, amit mozgássérült gyerekek javára szerveztek Budapesten. A nyáron pedig Molnárék magukkal vittek a franciaországi turnéjukra. — Nem árt meg ez a korai siker? i — Remélem, nem. Azért én gyerek vagyok. Szeretek játszani s a barátaimmal hülyéskedni... — Ugye kapok tőled egy autogramot ide a lemezborítóra? Ma este 7 órától a Bartók Béla Művelődési Központban a Molnár Dixieland koncertet ad. Az új lemezt mutatja be, melyet a helyszínen is meg lehet vásárolni. A koncert után az együttes tagjai dedikálnak. Pacsika Emília I