Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

1989. november 2., csütörtök 3 Áz egyik elnökjelölt — Csongrád megyében Für Lajost fél 10-kor fo­gadják a megye határán, ez­után Mindszentnél komppal kel át a Tiszán, majd az Ópusztaszeri Nemzeti Em­lékparkkal ismerkedik, 11 órakor érkezik Csongrádra, ahol a helyi Batsányi Já­nos Gimnáziumban rend­hagyó történelemórát tart (lévén egyébként történész, az ELTE docense). A hírek szerint már előzetesen el­fogadták az érdeklődő szen-. tesi polgárok az ottani ha­lászcsárda 100-120 helyét. Itt ebédel ugyanis — közösen e szerencsés szentesiekkel — a köztársaságielnök-jelölt. Ebéd után a Mindszenti Mű­velődési Házban falugyűlé­sen vesz részt (amely 3 óra­kor kezdődik), majd dél­után fél 5-kor Hódmező­Für Lajos, akit a Ma­gyar Demokrata Fórum jelöltjeként állított a köztársaságielnök-vá­lasztásra. holnap egész nap Csongrád megye vendége lesz. A válasz­tási kampány kezdete ez a négynapos prog­ram, melynek kereté­ben az elnökjelölt ma Bckés^ holnap Csong­rád, 4-én és 5-én pedig Baranya és Tolna me­gyékbe látogat. vásárhelyen megkoszorúzza az első világháború áldo­zatainak emlékművét. Vá­sárhelyről Makóra utazik, ahol a város lakóival, a termelőszövetkezetek kép­viselőivel a múzeumban ta­lálkozik fél 6-kor. Szegedre előreláthatólag este háromnegyed 7-kor ér­kezik; Szőregnél a város határában fogadják, s ki­sérik a Bartók Béla Mű­velődési Központba. Eszme­cserét folytat az egyházak képviselőivel, majd a fél 8-kor kezdődő nagygyűlésen mond beszédet. Látható, hogy igen sűrű programot alakítottak ki a szervezők Für Lajos számá­ra; ám azt is elmondották, hogy kimondottan saját ké­résére formálták így e prog­ramot, hogy lehetőség sze­rint minél több Csongrád megyei településre eljuthas­son, s minél több választó­polgárral személyes kontak­tust teremthessen. Máris érezhető a külföld­ről behozott gépkocsik vám­jának emelésével kapcsolat­ban elterjedt hírek . hatása. A Pénzügyőrség Győr— Sopron—Komárom Megyei Parancsnokságától kapott információ szerint a Győrött vámkezeltetett nyugati • ko­csik száma körülbelül 40 százalékkal „ugrott meg". Egy-egy reggel hét órától es­te hét óráig tartó ügyfél­!yük az elhelyezkedésre a szellemi munkásoknak van. A nekik felkínált munkahelyek száma rövid idő alatt harmadával csök­kent. Egyik oldalon a ki­szolgáltatottság, a társa­dalom művelődését szor­galmazó gondolat a má­sikon. De miért? Kinek éri meg? — kérdezik so­kan. Minek az iskolapa­dot koptatni, amikor a segédmunkás még min­dig többet visz haza ti­zennyolc esztendősen, mint meglett tanára. Hát ezért nem lehet igazán a mun­kanélküliség rémével ijesztgetve rendbe tenni a gazdaságot. Előbb egy, a fejekbe mélyen befészkelt gondolatot kellene kibil­lenteni: a munka nem az izzadtságtól érték, hanem attól, hogy mekkora- hasz­not hajt a társadalomnak. Csak ilyen alapon boldo­gulhat ki-ki szorgalma, te­hetsége szerint. Nem divat mostanában gazdasági példabeszédet tartani. Mint ahogy ter­melésről, munkáról, fe­gyelemről sem kifizetődő papolni. Politikai harcok idejét éljük. Egy társada­lom emészti (fel) közben saját erejét. A csatározá­sokban viszont éppen ar­ról feledkezünk meg, ami a legfontosabb: az ezer­szer becsapott, közhellyé degradált emberről. No meg az emberségről. Ezért jutnak eszembe folyton-folyvást a költő so­rai : „távozzon tőlem a félelem"... Rafai Gábor szolgálat során Győrött most már 120-15U nyugati kocsi vámügyeit intézik. A magánimport azonban en­nél lényegesen nagyobb, és a forgalom növekedése is alaposan meghaladja a győri hivatalét, hiszen a kocsik nagyobb részét nem ott vámkezeltetik. Hegyesha­lomnál és Sopronnál példá­ul kedden 24 óra alatt 571, illetve 303, magyar állam­Tegnap a délutáni órák­ban érkeztek és ma reggel indulnak tovább a II. Ma­gyar Mavad-rali résztvevői. Reggel 7 órakor az alsó Ti­sza-parton gyorsasági ver­senyt rendeznek, ahol egy kilométeres szakaszon kell álló rajtból minél nagyobb sebességet elérni. Ezután a Lenin körút, Hunyadi Já­nos sugárút, Bécsi körút, Moszkvai körút, Tolbuhin sugárút irányában Móraha­lom felé veszik útjukat, hogy Pusztamérgesen megkezd­jék a speciális szakasz befu­tását, melynek célja Kiskun­halason lesz. A Mavad és a 4 WD—Club által rendezett verseny mindeddig Kelet-Európa egyetlen ilyen két, illetve négykerekű erőpróbája. A versenyzőknek 5 nap alatt 2000 kilométert kell megten­polgárok altal vásárolt nyu­gati márkájú gépkocsi gör­dült át határon. Szerdán, nyilván azért, mert mind Ausztriában, mind pedig az NSZK-ban a halottak napja miatt sók üzlet zárva volt, csökkent a forgalom; ezen a napon délig Hegyeshalom­nál 150, Sopronnál, pedig 30 kocsi érkezett. A követke­zőkben ismét nagyobb for­galomra számítanak. niük úttalan utakon. A me­zőnyben az olaszok vannak többségben, mellettük azon­ban helytállnak a Nivák­kal induló magyarok is. A motorkerékpárosok fu­tama egyébként Európában jegyzett — enduro — pont­szerző versenynek számít, mig az autósok inkább kedvtelésből, vagy mas ver­senyekre készülve álltak rajthoz, A feladat nehézségi fokáról annyit, hogy a Pá­rizs—Dakar versenyen is részt vett olasz Finndomo már kiesett. A verseny fő sz.ponzora a Mavad — így a résztvevők kőzött sök a vadász, aki a futam befejeztével még ha­'zánkbun marad vadat lőni. Tavaly a versenyzők egyhar­mada pihente ki a verseny faradalmait a magyar er­dőkben. Á Könyvért helyreigazítást kér A pénzérme másik oldala FELE ÜZLET, FELE PINCE Az október lC-i számunkban megjelent, „Búcsú a mil­lióktól? Adósok a passzázson" cimű írásunkra érkezett válasz: az egyik érintett — a Könyvért — szükségesnek tartotta, hogy olvasóinkkal megismertesse saját álláspont- A Könyvért kérdései: 1985 ját. Hallgattassák meg a másik fél is — vagyis (mivel óta határidö-módositás nem pénzről, méghozzá milliókról van szo): íme, a pénzérme volt, az évi 12 százalékos ké­másik oldala. (Az alábbiakban az események rövidített krónikája következik, a Könyvért levele alapján.) A SZERZŐDÉS ÉS A VÁLTOZÓ (HATAR)IDÖ 1985. október — a Szeged Megyei Városi Tanács terv­osztálya 120 négyzetméteres üzlettér megépítését vállalta a Könyvért részére. Az elő­irányzott költség 3 millió fo­rint volt, amelyből egymil­liót a Könyvért még az év decemberében átutalt. Befe­jezési határidőként 1986. no­vember 30. szerepelt. Miután a Könyvért januá­ri levelét válasz nélkül hagy­ták, ök sem válaszoltak a ta­sedelmi kötbér kit terhel? Miért esik azohos elszámo­lás alá a pince és a földszin­ti üzlettér? (120 négyzetmé­teres üzlettérre kötöttek szerződést, technikai akadá­lyok miatt ennek csak 50 nács felhívására! A párbe- százalékát kapták meg, a széd hónapokra radt... VÁRATLAN FORDULAT abbama- terület másik felé pince.) A tanács miért nem a rendele­tek szerint számláz? A be­nyújtott elszámolások nem tekinthetők számlának. IIAPPY END? Könyvért képviselői október 26-án megte­1989. szeptember — a ta­nács közli a Könyvérttel: A „Anyagi lehetőségeink nem jgyy teszik lehetővé számunkra a kintették tételes "elszámö­további hi'telezest." Az ujabb iást, és kifizetik a hátralévő 1986. február — tervegyez- elszámolás már 4 millió 813 összeget — mihelyt megkap­tetés; május — a tervosztály ezer 477 forintról szól, to- j^k a számlát levele az új terület négyzet- vábbra is számla nélkül. És ér- még egy kitétel a tanács le- * veiéből: ha a fenti összeg nem érkezik be határidőre, megvonják a kezelői jogot. méter-arányos díjának vényesítéséről 1987. június — a Könyvért kérdése: hogy áll a beruhá­zás, mikor lesz kész? Vá­lasz: 60 százalékos készült­ség várható, átadás 1988 má­jusában. Az átadási határ­idő elcsúszását nem indokol­ták. ÁZ ELVESZETT LEVÉL 1988. április — a tanács levélben tájékoztatja a Könyvértet „elszámolási kö­telezettségéről". 1988. június — műszaki át­adás-átvétel. 1988. november — a Cso­miber közli a Könyvérttel, hogy a beruházás szeptem­berig felmerült költsége 3 millió 852 ezer 515 forint + 289 ezer 149 forint áfa. Számlát nem mellékeltek. 1988. december — egyez­tetés a tervosztályon a vég­elszámolás ügyében, amely­ről a tervosztály vezetője csak 1989. október 26-án szerzett tudomást (a Köny­vért információja szerint). Közlés az újabb felmerült költségekről — ez sem szám­la! —: 403 ezer 801 forint + 99 ezer 946 forint áfa. 1989. január — a Könyvért levélben közli a tervosztály­lyal, hogy véleményük sze­rint az elszámolásba több hiba is csúszott. A levél meg­válaszolatlan marad. (A ta­nácsiak szerint hozzájuk meg sem érkezett...) HOLTPONT 1989. május — levél a terv­osztálytól, amely a fizetési megkötésekre figyelmeztet, a határidőről és az 1988-as végelszámolásról nem be­szél. Így talán teljesebb a kép. Nyilas Péter Új hisztériák, gerjesztéssel Van uj hír, ami fölzaklat­ja a népet: emelik-e az autók vámját, vagy sem. Hétfőn reggel a rádióban az országos vámparancsnok nyilatkozik. Azt mondja, január l-jétől változik az áfa-törvény, azzal együtt tartja célszerűnek az im­portautókra vonatkozó vál­tást is. Hozzáteszi: az év utolsó két hónapjában nem lehet olyan jelentős a gép­kocsibéhozatal, ami miatt érdemes lenne vámemeléssel kavafni a lakosság érzelme­it. Mindezzel együtt sem cá­folja a rémhírt. Ismerősökkel beszélek nap közben. Hallottad? — kérde­zik. Mármint, hogy elsejétől emelkedik az autók vámja. Bemondta a rádió; — te­szik hozzá. Kiderül, ugyan­arra a műsorra hivatkoz­nak, amit én is hallgattam, s amiből fentebb idéztem. Próbálok érvelni; nem hangzott el a bejelentés, amiről beszélnek. Kinevet­nek, amikor azt mondom: nem cáfolták, de nem is erő­sítették meg a hírt. Hát ez az! — tromfolnak rám, nem cáfolták, tehát jön az eme­lés. Nem tudok igazából vitá­ba szállni az érvekkel. Ma­gamnak is csak azt ismétel­getem; kizárt, hogy szerdán bevezessenek valamit, ami­ről hétfőn még nem tudnak (vagy nem akarnak?) sem­mit mondani az emberek­nek. De azokat is megértem, akik a haraszt zörgésékor mindjárt a legrosszabra gon­dolnak — évtizedek tapasz­talata erősítheti bennük ezt a reflexet. Németh Miklós nemrégi­ben kikérte magának, hogy kormányát bárki is tisztes­ségtelenséggel vádolja. S hozzátette, ha ilyesmin érné bárki, nyugodt szívvel köve­telheti a lemondását. Az Or­szággyűlésről tudósítva arra gondoltam; vámok ügyében is kell lenni egy tisztességes megoldásnak, s ki más is­mertethetne meg ezzel, mint a miniszterelnök. Az első próbálkozásomra rövid a válasz: „Nem érek rá. Les­sen.'" Lesek hát, a felszólí­tásnak megfelelően. Követ­kező találkozásunk ismét fu­tólagos, a válasz már inge­rültebb: „Mondom, hogy később/ Most Szűrös úrral van beszédem." Üjabb talál­kozás nincs. Van viszont Békési László pénzügymi­niszter, aki első szófa kész­séges, ámbár nem mond túl sokat. — Mi a helyzet az autók vámjának esetleges föl­emelésével? — Majd ha a kormány döntött, akkor beszélünk róla. — Mikorra várható a döntés? — Valószínűleg, még ezen a héten összeüt a kormány. — A közszájon forgó hírek november elsejei beveze­tésről szóltak. — Erről szó sem volt, nem. tudom, ki terjeszt ilyen pletykákat. — Milyen változatai lehctsegesek a kormány dön­tésének? — Ne próbáljon semrr.j olyat kihúzni belőlem, amit nem vállalok. — A személyes véleményét elmondja-e arról: milyen változást tartana helyesnek? — Majd a kormány döntése után. — Akkor ezt a témát hamar megbeszéltük — válaszo­lom, s kínosan nevetünk e kényszeredett helyzeten. Oko­sabb viszont nem lettem. Hallgatöm a Danubius rá­diót hazafelé. Ott is a vám­emelés a fő téma. Hírek a határról, ahol százával áll­nak a behozandó autók. A hétfő reggeli rádióműsor óta sokan villámgyorsan Auszt­riába indultak, hogy még kedvező vámelszámolással hozzanak autót. A műsor­ból is hallható, nagy a bi­zonytalanság, várnának az emberek valami biztos hírt. De senki nem tud. Azóta kiderült: az elsejei vámemelés híre — pletyka. Am ez önmagában még so­kat nem bizonyít. Okosab­bak a kormány ülése után leszünk. Ott azonban nem­csak az a tét; drágábban hozhatja-e be az autóját ez­után pár tízezer (tízezer?) magyar? Hanem az is: a jó­részt új szelek szárnyán ér­kezett űj kormány tud-e olyan döntést hozni, ami — egy folyamat elemeként — bizalmat teremt azókban, akik sokéves tapasztalatukat, mai viszonyra is érvényes­nek tartják. Nincs egy hó­napja, hogy hivatalos helyen elhangzott: idén nem változ­tatnak a vámokon. Az is emlékezetes: tavasszal mi­csoda tömeghisztériát ered­ményezett az altalános va­mok módosításának híre. Ezek tudatában nyilván nem könnyű jól dönteni. De a rémhírek további terjedé­sét megakadályozandó — mielőbb kellene. Hatha le tudunk térni a címbéli út­ról. BaJogh Tamás Megélénkült a gépkocsi-magánimport Bujkál bennem mostan­ság valami. No nem be­tegség, inkább valamiféle lelki nyavalya. Tán tár­sadalmunk betegsége fész­kelődött volna belém? Ki tudja. Unos-untalan elő­tolul esténként egy József sadalum olyan kegyetlen Mint huzat a házon... hogy ... Lehet-e egy tár­Attila-i töredéksor: „Hiá­nyod átjár, mint huzat a $aját magához, hogy em­berek ezreit kárhoztatja házon. Mondd távozzon tő- semmittevésre? Aligha. Rá lem a félelem ..." De nem , akar távozni, kell jönnünk, hogy a mun­kanélküliség sem cél, sem juszt se. Mielőtt bárki fel- eszköz nem lehet egy gaz­tételezné azt a nagyképű- daság talpraállításához. séget rólam, hogy a tár­sadalom lelkiismeretét aka­rom most elszinlelni, in­kább elmondom, sokkal Minden egyes szám mö­gött — márpedig az el­múlt hetekben Szegeden 110-en részesültek mun­prózaibb oka van lehan- kanélküli segélyben — em­goltságomnak. Egy jelen­tés került nemrégiben a beri sorsok, családi tra­gédiák húzódnak meg. Ezt kezembe, amelyben tükröt is számba kellene ven­rajzolnak elém arról, ho- nünk, amikor valamire el ­gyan alakul a munkanél­küliség környékünkön. szánjuk magunkat. Tartani kéne hát to­Számokkal most nem szí- vábbra is a vattaembere­vesen untatnám az olvasób, már csak azért sem, mert az emberi tragédiákat alig­ha lehet kilóra mérni. An­két, a csak fizetésnapon bejárókat? Én ilyet vé­letlenül se mondanék. De nem elég csak a dolgok nak az egyetlen embernek egyik oldalát megragadni, a kálváriája, aki nem ta- Előbb újabb munkahelye­iéi munkát, éppen úgy szí- ket kellene teremteni, s ven üt, mintha százezer- caak ezzel párhuzamosan számra koptatnák a mun- búcsút mondani — egyéb­kaközvetítő irodák küszö­bét a polgárok. Emlékszem még azokra ként tisztességesen dolgo­zó — embereknek. Jó pél­da is akad: az elmúlt két az időkre, amikor „harcol- esztendőben a kisvállalko­tunk" is a munkanélküli- zások közel kétszázezer új ségért. A hatalmas hiva- munkahelyet teremtettek tali apparátusokat le kell ebben az országban. Er­építeni, a termelést muszáj kölcsi segítség legalább ki­korszerúsíteni. Kevesebb járna nekik. De ma még emberrel többet, jobbat mindig csak a bürokráciá­kén gyártani. Mert csak val birkózva kelhet élet­így tudunk versenyben re egy-egy jó ötlet, maradni a világgal. Mind- Bogarászom tovább aje­ez persze igaz. Csak- lentést: a legkisebb esé­A terepjárók Szegedre érkeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom