Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

4 1989. október 67., csütörtök Az alapszabály vitájának felfüggesztése után a küldöttek áttértek a párt programnyilatkozatának általános politikai vitájára. Először a platformok, majd a megyék képviselői mondták el véleményüket. Elsőként a kongresszuson szerveződött nemzet egészségéért elnevezésű platform képviselője kapott szót, s röviden vázolta az egészségügyben, illetve a társadalom egészségi állapotában a nyolcvanas évek közepére kialakult, már-már tarthatatlan helyzetet. A kilábalás esélyeit latolgatva hangsúlyozta; az egészségügy kereteit meghaladó, társadalmi méretű beavatkozás szüksében lépjenek fel azért, hogy a pártfórum eredményei a jelenleginél is radikálisabb szakítást tükrözzenek az eddig volt politikával, illetve annak képviselőivel, híveivel. Az egymással is vitázó, szenvedélyes felszólalásokra reagált a megbeszélésen jelen levő Pozsgay Imre. Emlékeztetett arra: a kongresszus érvényes hangja péntek délután fogalmazódott meg, a reformerők ekkor mondták ki azokat a gondolatokat, amelyek egy új párt létrehozásához vezettek. Az idő halad, a fáradság, az idegesség jelei mutatkoznak a kongresszuTartózkodók Az „új" pórt megszületésekor kitört eufóriában csak kevesen figyeltek a tartózkodókra. Mármint arra a 38 küldöttre, aki a párt jellegéről szóló állásfoglalást nem fogadta el, nem szavazott ellene, hanem tartózkodott a szavazástól. A Csongrád megyeiek exponált helyen ülnek a kongresszusi teremben: a volt MSZMP-vezetök^ mögötti sorokban. Ezért (is) szerepelnek az újságok fotóin, naponta „benne vannak" a tévében... Szombaton este nem voltak benne, pedia ők, vontosabban közülük a reformkörösök és a Csongrád megyeiek mögött ülő Bács megyei reformkörösök tartózkodtak. A helyes kérdés ezúttal nem a szokásos, „mitől tartózkodtak"? Hanem ez: mi ellen? Profán modorban: a maszatolás ellen. Komolyabb szóval: az ellen, hogy kialakult határozott program nélkül, vagyis az egymásnak ellentmondó nézetek tisztázása és elkülönítése nélkül szülessen az új párt. Amely igy, következésképpen hasonló konglomerátum, össze nem férő elvi álláspontok gyűjtőhelye, mint az MSZMP volt. Tartózkodott még Grósz Károly is. Valószínűleg egészen más okokból. . - , . . . .. S. E. ges. összegezte azokat az elveket, amelyek mentén az új párt kialakíthatná egészségügy-politikáját. Első számú alapelvként jelölte meg, hogy az egészséghez való jogot alapvető jogként kell kezelni. Mindehhez szükségesnek tartotta az egészségügy nemzeti jövedelméből való részesedésének európai színvonalra emelését, egy biztosítási alapon működő ellátási rendszer kialakítását, a hálapénzek megszüntetését. Óvatosságra intett azonban az egészségügy privatizálása kérdésében. A kongresszus hosszúra nyúlt díélutáni szünetében indulatos felszólalásokkal tarkított tanácskozást tartott a legnagyobb létszámú platform, a Reformszövetség. A hozzászólók többsége nem tartotta kielégítőnek a szombaton született — az új párt létrehozását deklaráló — kompromisszumot, s azt sürgette: á Reformszövetség küldöttei a kongresszus menetéson, így megeshet, hogy az eredeti szándéktól eltérő magatartás uralkodik el. — Megértem azokat, akik 30, 20 vagy akár egy-két évi türelem után úgy érzik: eljött az ideje a megkülönböztetésnek, ám ezen a kongresszuson ehhez nem találták meg a megfelelő kifejezési formát. Vau ugyanakkor egy lélektani mozzanata is ennek a törekvésnek, egy olyan vágy, hogy végezze már el valaki helyettünk az elszámolást, hogy ne kelljen önmagunkban is elvégezni azt. Vagyis : szeretnénk itt és most megtakarítani azt a küzdelmet, amely igazán holnaptól kezdődik. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy olyan megoldásokat keresünk, amelyek miatt később szégyenkeznünk kell, mert ellentétben állnak a humanizmussal, az európai gondolkodással. Ne engedjünk ennek a lélektani nyomásnak, csak a progresszió nyomásának engedjünk! Pozsgay Imre leszögezte: — a „mindent vagy semmit", a „ma győzni" jelszavával nem tudjuk visszahódítani a magyar társadalom jóindulatát, s ugyanolyan szektás módon zárkózunk magunkba, amely módszertől szeretnénk örökre megválni. — Elfogadom én is, hogy etikai normákat, szabályokat kell állítanunk, akár az emberek egy köréről kimondanunk, hogy nincs helyük közöttünk. Nyíltan, világosan kell vallanunk, hogy a baloldalon vagyunk, azokból táplálkozunk, akik ebben az országban ezen az oldalon kerestek választ a társadalom kérdéseire. De egy valamit nem hagyhatunk figyelmen kívül: hagyni kell megváltozni a tisztességes embereket. Mi lett volna a reformációból, ha Luther Márton kijelenti, hogy volt katolikusokkal nem hajlandó együtt menni? Végezetül a közeljövő politikai tetteinek három fő elemét emelte ki: — A reformplatformnak, illetve a platformok szövetségének közös programja alapján működő, homogén és együttműködni képes pártvezetést kell létrehozni, egyidejűleg megőrizni azt a kormányt, amely még kormányzóképes állapotban tudja tartani az országot. S mint drága kincsre kell vigyáznunk az Országgyűlésre, hogy még meg tudja hozni a békés átmenethez szüj^ége^ . törvényeket, mert ha ez a Parlament felmondja a szolgálatot, akkor exlex állapot és diktatúra lesz az országban. A Reformszövetséget képviselő „ Gazsó Ferenc azt hangsúlyozta, hogy a kongresszus távlatos kihatásait ma még korai lenne értékelni. Létrejött ugyan a Magyar Szocialista Párt, életképessége, politikai befolyása, esélyeinek "kérdései azonban még nem dőltek ej. Az új párt megalakításának, működőképessé tételének feladatai még a küldöttek előtt állnak. Megítélésé szerint a párt programnyilatkozata és alapszabályának meghatározása mellett sorsdöntő jelentősége van annak; hogy a küldöttek milyen vezetőséget választanak a párt élére. A párt ugyanis csak akkor lehet életképes, ha a vezetés személyiségei a társadalmi rendszerváltás elkötelezettségét, a kialakult diktatórikus szocialista viszonyok gyökeres átépítésére való hajlandóságot, illetve az erre való készséget reprezentálják. Ez Gcc^y József és Keserű Imre egyben azt is jelenti, hogy homogén, reformelkötelezett elnökségre van szükség, mert bár ez a párt megőrizte az előd, az MSZMP konglomerátum jellegét, sok, egymástól elütő, egymást kizáró áramlat működik benne, ezért csak egységes vezetés tudja egyben tartani. Csak így tudja megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a társadalom új viszonyai között is akcióképes, a társadalmat formálni akaró és formálni is képes szocialista elkötelezettségű erőként meg tudja őrizni a szocialista fejlődés perspektíváját. Ez az igazi tét. A programot, a szervezeti szabályzatot, a vezetés összetételét e szempontból kell végiggondolni. Gazsó Ferenc szerint az elhatárolódás még nem történt meg attól a politikától, amely „ezt az országot az MSZMP vezetése alatt a totális csod állapotába juttatta". Azoktól sem határolódott el az új párt, akik az MSZMP irányításával ezt a helyzetet előidézték. A kongresszusnak ez is feladata. A párt hitelképessége ugyanakkor nem a kinyilatkoztatásoktól függ — figyelmeztetett —, hanem attól, hogy milyen tettekre képes. Kifejezte meggyőződését: az MSZP-nek esélye van arra, hogy részben a hatalom birtokosának örököseként, illetve a kormánnyal szoros kapcsolatban álló pártként olyan változtatásokat kezdeményezzen a magyar gazdaság, a társadalmi élet minden területén, amelyek rövid idő alatt is képesek meggyőzni a nemzetet arról, hogy valóban új párt született. Az ifjúságért platform nevében Koncz Dezső azt kifogásolta: a dokumentumban még csak utalást sem talál arra, hogy az új párt mit kíván tenni az ifjúság érdekében, a fiatalok megnyeréséért. Naiv álomnak minősítette azt a feltételezést, hogy ha majd lesz jó programja a pártnak, követik a fiatalok. A felülről szerveződés legelőször mindig ennél a generációnál görcsölt be — mutatott rá. Szerinte a pártnak a fiatalok önszerveződő csoportjain keresztül kellene eljutnia az ifjabb nemzedékhez. A pártvezetői címre Nyers Rezső pályázik a legnagyobb eséllyel A vidék esélyegyenlőségéért platform képviseletében ketten kértek szót. Lakos László az agrár- és a vidéki platform megerősítésének szükségességéről beszélt; ezeket a kongresszus után célszerű lenne tagozatként tovább működtetni. A vidék jelentősen előrehaladt a politizálás gyakorlatában, s közvetlen részvételt követel a politika alakításában. Az új párttól annak kimondását várják, hogy a föld, a közös vagyon sorsá.ól csak annak tulajdonosai, a szövetkezetek tagjai dönthetnek. Törvényes garanciákkal alátámasztott esélyegyenlőséget követelt jaz agrárágazatnak, a vikéknek. Mádlné Maár Ilona az önkormányzatok jelentőségét méltatta a jövő alakításában. Ezzel összefüggésben azt sürgette, hogy a mai értelemben vett, mesterséges közigazgatási határokra épülő megyék ne rendelkezzenek döntéshozatali és forráselosztási jogkörrel. Kemény viták a kongresszuson ígéretekben bízik, márpedig a párt jelenlegi agrárprogramja túl általános. Ezért szorgalmazta e program konkretizálását, úgymond lefordítását az egyszerű parasztemberek nyelvére. Távlati célként a földek feletti önrendelkezés és a mezőgazdasági tulajdon újragondolása nyomán egy több szektorú mezőgazdaság létrejöttét jelölte meg. A Népi demokratikus platform nevében kapott szót Szikszai László, aki arra kereste a választ, hogy a párt, illetve tágabb értelemben a marxizmus jelen* legi válságát miként éli át a párt tagsága, a párthoz kötődő értelmiség. Ezzel kapcsolatban rámutatott: míg az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, vagy Olaszországban megújult a marxizmus. addig nálunk eluralkodott az a nézet, hogy a marxizmus valójában idegen a magyar szellemtől. Hangsúlyozta: a marxizmust nem bibliaként kell kezelni, de figyelembe kell venni,, hogy elmélet nélkül csak gyülekezet képzelhető el és nem párt. A késő délutáni órákra lanyhult a vitaszellemnéhány -küldött felszólalása nem igazán a programnyilatkozathoz kapcsolódott; az előre megírt beszédek hangvétele, tematikája korábbi kongresszusokra emlékeztetett. Volt, aki a foglalkoztatási problémákról, más a társadalombiztosítás jövöjérölt beszélt. A nyugdijasok véleményét tolmácsoló küldött a sokakat irritáló, meg nem érdemelt nagyságrendű nyugdíjak ellen lépett fel. Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a programtervezet vitáját. Egy fiatal budapesti küldöttnő úgy fogalmazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolatban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának eleget téve a dokumentumban — majd a gyakorlatban is — prioritást kap az oktatás. Küldötttársai figyelmét arra hívta fel, hogy személyesen keressék s nyerjék meg tagtársaikat az új pártnak. Az esti órákban a XIII; kerület küldötteként felszólaló Barabás János véleménye szerint a programnyilatkozatban vázolt legfontosabb stratégiai kérdésekben egyértelmű állásfoglalásra van szükség. Az új párt létrehozásának pillanatában világosabbá, konkrétabbá, szellemi értelemben radikálisabbá kell tenni a programot, megfogalmazva, hogy az ország, a nemzet előrehaladását egy baloldali szocialista párt segítheti. A programnyilatkozat általános vitáját lezárva, a késő esti órákban megkezdődött az alapszabály-tervezet feletti részletes szavazás, amelynek keretében számos szövegmódosítást vitatnak meg a küldöttek. Az alapszabály kapcsán, egyebek közt, olyan lényeges kérdésről kell dönteniük. mint a párt működési alapelvei, a párt országos szervei, s az utóbbi hónapok már-már neuralgikusnak számító kérdése: kivonul-e a párt a munkahelyekről. (A szavazás eredményéről keddi lapunkban számolunk be ) (Folytatás a 4. oldalon.) A téma a programnyilatkozat Szabó Balázs az agrárplatform képviseletében elöljáróban rögtön eloszlatta azokat a szerinte téves feltételezéseket, miszerint az MSZMP utódpártja a soron következő választásokon egyértelműen maga mögött tudhatja a vidéki Magyarországot. Mint mondotta, a magyar paraszt csak hiteles vezetők által tett konkrét