Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

> 5 1989. október 6., péntek Kastélyért cserébe A dortmundi műemlékvédelmi hivatal magyar származású professzorát nyilván elbűvölte a képünkön látható szépséges nagymágocsi kastély és egyezséget kötve a Csongrád Megyei Tanács egészségügyi osztályával felvállalta az épület jelenlegi állapotának felmérését, s a rekonstrukciós tervek elkészítését. A csodálatos környezetben levő kastélyból — a régi állapotába történő visszaállítás után — szálló lehetne. Már csak azért is válhatna idegenforgalmi csomóponttá, mert a községben talált termálvíz egy gyógyfürdőközpont kiépítésével kecsegtet. A nagymágocsi kastély évek óta szociális otthon, 380 idős ember menedéke, így hát felvetődik a kérdés, miért kell-kellene elesett kis öregeket kiebrudalni egy mesés kastélyból? Nos, a kegyetlen igazság az, hogy az élet utolsó esztendeit itt töltők több mint fele ágyhoz kötött, súlyos beteg, akik sajnos már nem élvezhetik sem a kastély, sem a környezet szépségét. Kényszermegoldás volt annak idején is e helyet „választani" szociális otthonnak. hiszen az egymásba nyíló, sokszemélyes szobák, a hatalmas légtér mind szakmai, mind gazdasági szempontból alkalmatlan — vagy legalábbis nem ideális — szellemileg, fizikailag rokkant idős emberek állami otthonának. Egyelőre — a konkrét felújítási tervek elkészültéig — csak elképzelések vannak arra nézvést, kik vállalnák fel a kastély helyreállítását, hogy azután szállodaként működtethessék. A Csongrád Megyei Tanács Somogyi Károlymé felvétele egészségügyi osztályának első és legfontosabb gondja, hogy a 380 itt lakó idős embert megfelelő körülmények között helyezhesse el. Tehát, vagy egy vadonatúj szociális otthonért, vagy a csongrádi otthon bővítéséért adja cserébe a nagymágocsi kastélyt. Hogy külhoni vagy hazai cég vállalkozik otthont adni kastélyért cserébe, nyilvánvalóan a rekonstrukciós tervek megszületése és a felújítási költségek ismerete után dől el. K. K. Egyiptomba utazik a Szeged Táncegyüttes Az V. Ismailiai Nemzetközi Folklórfesztivál október 12-től 20-ig tart. A Szuezi csatorna partján 25 ezer nézőre számítanak a CIOFF (a fesztiválrendezők világszövetsége) szervezői. A világ minden tájáról összesereglö 35 együttes a nyolc nap alatt négy vidéki színházban lép fel, és Kairó színházának színpadán Is ízelítőt ad az általa képviselt nemzet tánckultúrájából. A fesztiválra autentikus, a legszebb magyar, erdélyi táncokat viszik el tarsolyukban a Szeged Táncegyüttes tagjai. A szegedieket a Művelődési Minisztérium delegálja a fesztiválra, a majdnem egymillió forintos költséget viszont jórészt az együttes tagjai állják. (Fejenként húszezei* forintba kerül nekik a kiutazás.) Szeged képviselőit egy négyfős televíziós gárda is elkíséri, akik felvételeikből egy „átjátszott" példányt majd az együttesnek adnak. P. E. Három költő verseivel — Orbán Ottó, Szöllösi Zoltán és Maricó Béla — kezdődik az októberi Tiszatáj. Orbán Ottó a szokásos színvonalát nyújtja; állító, megnevező mondatokra alapozó költészete — melyben a könyörr telenül pesszimista kijelentés összefonódik a banálissal — végig azt sugallja, hogy a világ, a történelem törvényei kimondhatok. Orbán Ottó konzervatív szemléletével rokon a marosvásárhelyi Markó Béla, akinek. különben most jelent meg első magyarországi kötete, a Mindenki autóbusza. Nemcsak e könyvben, a Tiszatájban is szonetteket olvashatunk az erdélyi szerzőtől. A JAK füzetsorozatában megjelent kötet fülszövege mindazonáltal rendkívül súlyos tévedést tartalmaz. Markó a szonett hagyományos, ősi, zárt formáját — állítja az ajánlás — Októberi Tiszatáj az avantgárd eszköztárának segítségével frissítette fel. Szó sincs avantgárd eszköztárról és felfrissítésről. A költői világkép sokkal inkább katasztrofista és konzervatív. Markó konzervativizmusa múlt-, érték- és önvédelem. Mert az avantgárd élcsapat; siet, a valóság középpontjába törekszik, részt kér a cselekményből, következetesen fel akarja számolni élet és művészet távolságát, radikálisan nyelvkritikus, jövőközpontú stb. Markó azonban hagyja előre rohanni a világot, mert jól tudja, az a vesztébe siet. Odavezetik. Helyétite megkonstruálja a mindenki autóbuszát, ezt a zárt és ősi formát, amely, lévén mindenkié, demokratikus; a dolgoknak így egyszerűen: fának, fűnek, hegyoldalnak, gyereklánynak, szeretetnek és kétségbeesésnek helyük van benne. Avantgárd eszköztárat használó költő nem ír ilyen sorokat, mint amilyeneket a Tiszatájban is olvashatunk Markó Bélától: mert többet ér a képzelet a tettnél, mert annál, amit nekünk teremtettél, tán többet ér a vágy, mi testet öltött..." . Lengyel József noteszlapjairól — melyekről mi is írtunk már — Sándor Iván közöl írást, aki — a néhány kutató munkatársat és a szerkesztő Major Ottót kivéve — pontosan tudja, milyen részletek maradtak ki a könyvből. Sándor Iván szerint a veszteség igen nagy. Olyan nagy, hogy „ez a változat — mármint ami a könyvesboltok polcain található — jóval kisebb formátumú, mint az eredeti". Nagyon fontos és érdekes, hiánypótló írás Paál Tamás vallomása arról, hogyan lett színházi "rendező. A történet főként Szegeden játszódik. Olvashatunk még a lapban többek között esszét Jókai Annától és Vekerdi Lászlótól, verset Gergely Ágnestől, folytatódik Tamási Aron útleírása, Joó Rudolf pedig a holnap Erdér lyének egy lehetséges nemzetiségi önkormányzatát és demokráciáját vázolja fel. Ügy legyen! A Néző című rovatban a Panoráma nyári rendkívüli adásának szövegét találjuk. Václav Hávellel Sugár And,rás beszélgetett. Egy szabadságharc dokumentumai sosem évülnek el. Dal. JEGYZET" Király kontra Münnich Sietve kopogom, ha már ez kívánkozott a címbe: nem a szerkesztő-riporter Királyról, hanem a tóorvosról fogok beszélni. Azaz, Ki • rály Ferenc tiszaföldvári képviselőről, aki néhány hete a postaládájában egy időzített belépési nyilatkozatot talált. No, nem az MSZMPbe, annak már évtizedek óta tagja, hanem a Münnich Ferenc exbelügyminiszter nevét viselő társaságba. Király doktor — mivel választópolgárokat képvisel — úgy gondolta, a felkérésre nyilvánosan ad választ: hadd lássa Tiszafoldvár népe, hogyan gondolkodik a helybéli szenátor. Király a Szolnok Megyei Néplap hasábjain mondott nemet, s indoklásul rövid elemzést adott arról a terrordemokráciáról, melynek alapja az egyenlően elosztott ne pof ázz! és a gumibot nézetrendszerével ütköztetett csigolyacsont volt. „A mi pártunk jogelődje — írta a képviselő —, a Magyar Kommunista Párt, 1945 után a hatalom megragadásához felhasználta a politikai alvilág minden elképzelhető, sőt addig el nem képzelt eszközét: a zsarolást, a választási csalást, az ellenfelek elhurcolását a Gulágra, a fizikai terror megannyi változatát az elvbarátok elárulását és a testvérgyilkosságot. A Szovjetunióból hazatért vezetők pontosan ismerték és végigrettegték a sztálini mészárlást, mégis ránkbilincseltck, nem egyszer a modellt túllihegve, hátunkon felépítették enne!; a terrorista szörnyállamnak a mását." A hasonló szellemben és stílben fogalmazott, visszautasító nyilatkozat természetesen elindította a válaszreakciók nagv. lomha, kormos mozdonyát. Csörtetett a szerelvény a testvérlap hasábvágányain. Tabák Lajos — mit sem törődve Király érveivel — védelmébe vette a Kádár-rendszert, s megállapította, hogy a tiszaföldvári főorvostól még r.em olvasta, „hogy elhatárolta volna magát az etikátlan orvosi hálapénzek kikövetelésétől, elfogadásától". Ezt az érvrendszert már ismerjük, bemutatására, fölemlegetésére igazán nincs szükség — mondhatjuk, egy tárgyilagos legyintés kíséretében. így is gondolkodnék, ha nem hallottam volna éppen a Parlament folyosóján, majd pedig szolnoki kollégáktól, hogy mennyire lázban tartotta, a Király kontra Münnich eszmecsere a lankadatlanul politizálókat. Ezért folytatom a vita ismertetését Pádár Lajos Karcagról fölhívja Király figyelmét arra, hogy az állam pénzén tanult, s Orgoványban lázongó szegényeket akasztottak a különítményesek, mert rendszerváltozás után ez így szokás. Kómár József terjedelmes kioktatásban részesíti az orvos-képviselőt. Azt írja, aki ilyen messzire jut a létező szocializmus tagadásában. azzal nem lehet meggyőző vitát folytatni. Kómár szerint egyébiránt a hibák egyetlen okozója a fölborult pártegység. Kutas Géza a párt elleni támadásnak minősítette Király dolgozatát, majd pedig föltételezte, hogy az orvos csak a személyes karrierje miatt lépett be az MSZMP-be. Bagi Mátyásné kijelentette: „Megrendült a bizalmam a pártban, de nem a múltja miatt, hanem mert tálcán kínálta fel a hatalmat." Részletes vitaismertető alighanem szükségtelen. Király Ferenc dóntő élveket kapott ahhoz, hogy miért nem lép be az MFT-be, mely köztudomásúlag nem azonos a Magyar Filozófiai Társasággal. Kongresszusos időben nem szükségtelen idézni Király képviselő összegezését: „A reformkommunista MSZMP és a fundamentalista szélsőbaloldal közös platformon nem találkozhat. Ez természetesen nem zárja ki a békés egymás mellett élést, esetenkent a közös cselekvést sem. De a *cezúrát élesen és világosan meg kell húzni. A baloldal egyertelműen fejtse ki, hogy mire mond igent és mire nemet. Adjon programot, a választásokra állítson képviselőket, és nézzen szembe a megmérettetéssel, A párttagság eddigi néma centruma pedig foglaljon állást: az elkövetkező hónapok kemény ós sorsdöntő küzdelmeit langyosan megvívni aligha lehet." Király Ferenc tehát szereti a harcot. Amikor néhány napja találkoztunk. ugyanaz a barátságos mosoly kísérte mondatait, mint máskor. A Néplap cikkeit olvasva suhant át elmémen a kívánság: ne fagyjon arcára ez a mosoly! Dlusztus Imre Az özvegy szava A Magyar Rádió Első kézból című riportműsorában Havas Henrik megszólaltatta Münnich Ferenc özvegyét. A július 17-én sugárzott adásban maga az özvegy mondta el, hogy férje a szovjet politikai rendőrség (NKVD) tisztja volt, e tiszti beosztást megtartva tért vissza Magyarországra, és a szovjet állampolgárságot mindvégig megtartotta. Havas kérdésére azt is elmondta az özvegy, hogy férje moszkovita volt, aki 1950 októberében ..azonnal lövetni akart... természetesen először a levegőbe". „Szeressem, aki becsületes..." Színészmonológok A Szegedi Nemzeti Színház társulatának új tagjai közül hármat, Bagó Bertalant, Kalocsay Miklóst, Költi Helgát mutattuk be tegnapi számunkban, most Kárpáti Tibor és Galbenisz Tornász következik. (Mindkét összeállítást Nagy Márta készítette.) KÁRPÁTI TIBOR: — Kaposvár, Debrecen. Békéscsaba. Szeged. Békéscsaba, Budapest, szinkron és szabadúszás., Megvalósult álomszerepeim • Aranyember, Liliom, Oresztész. Kipróbáltam: a „maszek színházban" létezést is. Valóra vált néhány reményünk; de iszonyú kutyaszorítóban éltünk: az anyagi kényszer határazta meg darabválasztásunkat. Ezeknek a színházaknak a művészi létfen ntartása a befogadók rassz anyagi helyzetén és — kultúrpolitikánknak köszönhetően — ízltsficamán csúszik, csúszott el. Bár mindvégig kötődtem valamely színházhoz, már nagyon vágytam egy zártabb, műhelyízű közösségre, s úgy éreztem, megtaláltam. Kent grófjának lenni olyan feladat, amiért már önmagában érdemes Szegeden dolgozni. Az ő szavaival, magamról: „én azon iparkodom, hogy ne legyek hitványabb, mint látszom, / híven szolgáljam, aki bízik bennem, / szeressem, aki becsületes ..." * GALBENISZ TOMASZ: — Magyar állampolgár vagyok, a negyvenkilences polgárháborúból menekült, görög szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot, 1963-ban. Voltam díszítő a Madáchban, stúdiós a Nemzetiben, és Kerényi—Huszti- tanítvány a főiskolán. A Nemzetiben játszottam a Zsivágóban, a Ruzante megtér a hadban és a Mandrapórában. Ruszt József rendezett nekünk a főiskolán, úgy érzem, ő az, aki feladatot tud adhi nekem. Elvárása: karakteremben a maximálisat nyújtsam. Elvárásaim a színházzal szemben: egy évig a Nemzetiben nem gyakorolhattam a szakmámat; most játszhassak, fejlődhessek. Elvárásaim magammal szemben: először is — egyelőre — bízzam magam a rendezőkre, a szerepekre, hogy minél többször kipróbálhassanak. Ez a nyüzsgő, felgyorsult munkatempójú színház alkalmas terep arra. hogy „elérjen" a feladat. Annyi közösség nélküli, arctalan színház van az országban — és én csakis a közösségi munkát szeretem. Szeged ilyennek látszik. Jó iskola lesz nekem! Csak a derű r f • orai Matti Kivekes finn fotóművész kiállításának gyönyörű színes plakátjáról csinos, szőke lány mosolyog rám egy almásderes hátáról. Annak kantárát kezében tartva. Mögötte hortobágyi(?), bugaci(?), vagy más alföldi táj. Gyorsan meg is sértődhetnék a kép láttán, nem tán Matti is ennyit tud rólunk: lovas nemzet vagyunk? De aztán a múzeum képtárában a Magyar fiatalok címmel kedden megnyílt kiállítás láttán mást érzek. Ismerős szegedi utcák, házak. belső terek köszönnek ránk a nagyméretű színes fotókról. Segít ez a tárlat abban, hogy kicsit a kívülálló szemével nézzük magunkat és városunkat. Matti Kivekes lencséje olyan szépnek mutat bennünket, amilyennek mi álmunkban sem merjük magunkat látni. Talán az északi derűvel megáldott finn lélek hajlamos arra, hogy ezt a mosolygó, ezt a napfényes arcát vegye észre a városnak, az itt élő fiataloknak? Nincsenek itt szipózók, kulcsos gyerekek, munkanélküliek, sztrájkolok, tüntetők, viszont vannak egyetemista lányok (milyen csinosak!), könyvet kölcsönző fiúk (milyen impozáns is a Somogyi Könyvtár előtere!), gyerekek a téren (milyen jól öltözöttek!), balettozni tanuló kislányok (milyen szép a testtartásuk!). Mi pedig világmegváltó törekvéseink közepette a görcseinket konzerváljuk jó keményre, ahelyett, hogy a derű óráit, pillanatait számlálnánk. Helyettünk megteszi azt szimpatikus finn testvérünk, aki meg is örökíti azokat. Ajánlom mindenkinek, nézze meg az eredményt, vidámabb lesz tőle. ' P.E. Egy nap a gyermekekért Ezzel a címmel rendeznek nagyszabású show-műsort október 22-én, vasárnap délelőtt fél 11-tői Budapesten, az FTC-stadionban. Ismert olasz és magyar zenészek,' színészek lépnek fel, közöttük Gianni Morandi, illetve a Dolly Roll és a Pa-Dö-Dö. Labdarúgó-mérkőzés is lesz, a National Italiana Cantati és a magyar színészek-újságírók csapata között. A csapatban játszik, illetve a műsorban fellép többek között: Aczél Endre, Bodrogi Gyula, Bubik István, Csala Zsuzsa, Cseke Péter, Déri János, Dolly Roll, Eperjes Károly, •Eszményi .Viktória, Heilig Gábor, Juhász Jácint, Juszt László, Koós János, Straub Dezső, Verebes István, Voith Agi és még sokan mások. A szervezők a bevételt jótékony célokra, a nehéz sorsú, beteg gyermekek és fiatalok támogatására ajánlják fel. A Csongrád megyében befolyt összeget helyben lehet felhasználni. Jegyek az előadásra a Magyar Vöröskereszt városi vezetőségein kaphatók. (Szeged, Szent Mihály u. 1. sz., Makó, Lenin tér 7. II. emelet, Hódmezővásárhely, Zrínyi u. 9. Kistelek, Petőfi u. 11 sz.)