Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

> 3 1989. október 6., péntek H ég a telet is bírjuk ki Jövő májusban nyit a kupola A vízművek azt ígérte, október egytől nyit a kupola, vagyis, féléves szünet után, mire jön a tél, már újra úszkálhatunk a medencékben. Eltelt októbereisó hete, s az uszoda zárva. Hogy miért vagyunk kénytelenek továbbra is nélkülözni, Dóra József, a Vízművek és Fürdők Vállalat üzemvezetője adott magyarázatot. — Mikor május elsején megkezdte a Csomiép a fölújítási munkálatokat (megbontották a kupolát), kiderült, nemcsak az egész tetőszerkezetet kell újracserélni, de a kereszttartók is tönkrementek. A kívülálló, kíváncsiskodó járókelőknek olykor-olykor úgy tűnhetett, áll a munka. Alit is kényszerűségből, a pluszanyagok beszerzéséhez szükséges időkre. Most a Csomiép azt az ígeretet adta, december 5-ig végeznek a tető fölújításával, s ha úgy lesz, semmi akadálya nem látszik a belső munkák folytatásának: új ventilátorokat szerelnek föl, amik nagyobb teljesítményükkel több levegőt fújnak, rendbe teszik az öltözőket (festenek, mázolnak), korszerűsítik a csatornarendszert is. Egyébként az újonnan beépített anyagok jellege, formája változatlan marad, de például a tetőszerkezet fölrakásához új megoldást választanak. Olyat, amely biztosítjá annak levegőzését. Ettől azt remélik, nem gombásodnak a fűrészek oly hamar. Hiszen az egész fölújítást pereskedés előzte meg, amelyben végső soron mindenkit elmarasztaltak, mivel az épületnek nyolc évnél tovább illett volna bírnia a strapát. Igaz, szavatossági időt nem adtak, annak ellenére a fölújitas költségeit közösen viselik a kupola „elkövetői". Szerényen, de valamivel kárpótolja a vállalat a város polgárait. Mint láthatják, nem zárták be a SZUE-t, nyitva is lesz egész télen. Az öltözők elé fedett ki járót építenek, az öltözőket téliesítik, ám a medence fölött nem lesz sátor, arra már nem futja. Számunkra a lényeg: ezt a telet bírjuk ki valahogy, a kupola legjobb esetben, egyévi szünetelés után, jövő május elsején nyit. M. E. „Sok a jó szándékú ember" Felettük a dóm... Régen elfelejtett, rozsdásodó lomok a folyosón, sárgán permetező világítás a boltivzs mennyezetről, a sok mázsás súlyt hordozó pillérek vakolatlanok. Így fest most, október elején a dóm pincéje. De ha minden terv valóra válik, bő hónap múlva. Szent Imre napjára, megváltozik a kép. Ifjúsági klub nyilik a város legnagyobb temploma alatt. Az egyháznak valamikor nem okozott gondot, ha olyan összejövetelt szervezett, amelyre sok embert vártak. Egyházközségi házak, kultúrtermek szolgáltak bálák, színjátszókörök, teadelutanok céljára. Az álJamásítás azonban még a parókiákat is megnyomorítva hagyta csak meg, minden mást „népi tulajdonná" tett. A közösségi életet azonban nem lehetett megbénítani. A kereszténység iránt fogékony fiatalok sok egyházközségben gyűltek össze - rendszeresen beszélgetésre, éneklésre, vetítésre. Az érdeklődök száma egyre nőtt, a sekrestyék egy idő után kicsinek bizonyultak, az összejövetelek néha zavarták a liturgikus életet. Ekkor állt elő Kondé Lajos, a belvárosi plébánia káplánja — aki korábban Alsóvároson maga is vezetett ifjúsági kört — azzal az ötlettel, hogy alkalmas 'helyiség hiányában alakítsák át közösségi hellyé a dóm pincéjének egy részét. Az ifjúságpárti püspök engedélyét nem volt nehéz megszerezni, és a templom plébánosának sem volt ellenvetése. A munka már folyik. Lelkes egyetemisták takarítják az évtizedek óta nem használt helyiségeket. A háborús időkben miséző hely volt a pince, azóta csak ritkán nyitották meg a lefelé kanyargó lépcsők ajtaját. Köztudott, hogy az alagsor •temetkezési célokat <is szolgál. Somogyi Szilveszter, Klebelsberg Kuno mellett egyházi személyiségek nyugszanak itt. A fiatalok közösségi élete a hely 'kegyeleti szellemét természetesen nem zavarhatja. A pincerendszer olyan nagy és szerkezetében megosztott, hogy elfalazással megfelelően különválasztható a klub területe. Folyosó és egymásból nyíló kisebb helyiségek — egy központi résszel — osztják meg az alapterületet. Működik majd itt színjátszóikor, könyvtár, filmeket nézhet, nyelvet tanulhat, zenét hallgathat az idelátogató. Egy félreeső, meghitt beszélgetőszoba azokat várja, akik gondolataikat akarják kicserélni. iKondé 'Lajos becslése szerint 5-600 aktív keresztény fiatal van már Szegeden, akiknek igényük lehet arra, hogy szétszórtságukból nagyobb egységgé kovácsolódjanak. Az egyházközségekben élő ifjúsági köröket ez a törekvés nem bontaná szét, hanem alkalmat adna nagyobb közösségi rendezvények, ünnepek megtartására. S hogy ez mennyiben pénzkérdés? A pincében tett sétánk alatt érkezett fiatalember a Soros-alapítvány megpályázásának terveit egyeztette a káplánnal (a klub felszereléséhez kérnek támogatást). A pénzről szólva a fiatalember mosolyogva jegyezte meg, hogy az egyházban az ilyen ügyek sokszor a semmiből indulnak, aztán mégis les? belőlük valami. Mert szerencsére sok a jószándékú ember. Nélkülük ez a hely sem születhetne újjá. A berendezést a belvárosi plébánia biztosítja. A szakipari munkákra sokan adtak pénzt, de természetesen szívesen fogadnak mindenféle támogatást. A káplán bízik benne, hogy Szent Imre napja után az élet is beköltözik a mostanáig elhagyatott templompincébe. Nyilas Péter Valutamosdató? — Mit gondolsz, most nem verik át a polgár fejét? — kérdezte sokat sejtetőan baratom a vonaton, útban Szeged felé. — Nem mindegy a te fejednek? — Ne viccelj! Én komolyan kérdeztem. — Nyögd már ki, mit akarsz! — Van néhány százasom ... — Nekem is... Erre vagy úgy ki? — De nekem dollárban. Tudod, kiváltottuk a fel rokonság valutakeretét: A forint avasodik, a dollár, a márka Csak eláll valahogy. Szóval... te betennéd a helyemben valutaszámlára? — Nem tudom.( Sajnos, nekem nincs ilyen dilemmám. — Szóval, te sem tudod. Hát én sem. Tudod mit? Inkább várok még egy kicsit. Ki tudja, hátha csak a nyulat akarják kiugrasztani a bokorból... Mirelit márka? • — Jellemző a lakosság körében a bizalmatlanság! Sokan várakoznak, biztosra szeretnének menni — hallom a bankszakembertől, amikor a téma nyomába eredek. — Az az igazság, sokan felhívnak benünnket telefonon : mi lesz, ha változik a politikai helyzet? Akadnak olyanok is, akik a közelgő MSZMP-kongresszust várják. — Mi köze a politikának a pénzhez? — Olyan hirtelen és olyan nagymértékben liberalizálták a valutaforgalmat szeptember 18-án, hogy erről a polgárok nagy többsége álmodni sem mert. Csodálkozol, ha most nem hiszik el, és bizalmatlanok? — Azért a háromhetes halogatás nem tett jót a szavahihetőségnek ... — Az a hír is járja, hogy hamarosan befagyasztják a lakossági valutakeretet... — Mirelit márka? — Szerintem elképzelhetetlen. Egyszerűen ellentmondana minden eddigi intézkedésnek. A pénzforgalom igazi értékmérője — vallom régóta — a feketepiac. Annyiért cserél gazdát a forint, amennyi a tényleges vásárlóértéke. A valutaszámla felszabadítása, no meg a Ci ti corp-csekk bevezetése igencsak jót tett ennek az üzletágnak: — ötven alatt aligha tudsz ma már márkát venni! — mondja egy bennfentes ismerősöm. — A pénz mosdatása egyre költségesebb. Megkapod a csekket, már nem elég Jugóba kiszaladni, a dinár ugyanis a kutyának sem kell. Bécsig legalább ezerötszáz a benzin. — Csak azt ne mond, hogy nincs ellenszer/ — De van; A legkisebb csekknél kevesebbet kell kérni. Ha harminc márkánként végighézalod a várost, estére megvan a suska. Reggel be, este ki! — Mit szól a valutamosdatáshoz? — teszem fel a kérdést Perjési Józsefnek, az OTP megyei igazgatójának. — Ki beszél itt mosdatásról? Szerintem szó sincs feketepénzekről, hiszen a lakósság többsége nem tisztességtelen úton jutott ehhez a Hogy van bíró úr? A tekintélyt parancsoló épület főkapuja állandóan sarkig nyitva, kézről kézre adják a kilincset. Szorongás, megkönnyebbülés, fölháborodás, elkeseredés, fáradtság és izgalom nyomai a folyosókon tolongó emberek arcán. Ne cifrázzuk, aki a Széchenyi téri bírósági épür letbe lép, annak legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy eltűnődjék, vajon a bírák hogy vannak, milyen gondok nyomasztják az ítéletalkotókat? S ez így is van rendjén. Az orvostól gyógyulást, a bíróktól, ha nem is igazságtételt, de legalább jogszolgálatot várunk. Azért vannak alkalmak fölszólamlásokra, s ilyenkor lehetőség van közelükbe férkőzni. Legutóbb a megyei tanács testületének tagjai pillanthattak be a megyében működő bíróságok, tulajdonképp 226 ember munkájába. Fedor Attila, az elnök segített, lássunk róluk többet, egy kicsit mi is. Itt van mindjárt a szép, városképi jelentőségű szegedi főépület maga. Kívülről igen tetszetős, ám belül A rezgőfű,, rezgő nyárfa és rezgő csárdás nem ismeretlen a köznapi tudatban. Rezgő panelről azonban még nem hallottam — egészen mostanáig. Nem dicskevésképpen mondom, de én már ültem is a rezgő panelban. Egészen különleges élmény. A ház kívülről olyan volt, mint a többi: lakódobozokra osztott szürke betonnyúlvány. Amikor a vendéglátóim hellyel kínáltak, még nem sejtettem semmit. Egy idő után azonban furcsa remegést éreztem a testemben, és mintha a fotel is azonos ritmusban mozgott volna. Az asztalra tett pohárban finom gyűrűket veRezgő panel tett a narancslé, a szekrénysor tetején kecsesen bólogattak a nagylevelű, zöld növények. Amikor élményeimet — némi szorongással a hangomban — szóvá tettem, házigazdáim megnyugtattak. Csak a szomszédos üzem nagy teljesítményű gépei dolgoznak, rezgésüket átveszi a föld és a ház. Ráadásul ez még nem is az igazi, előfordul, hogy a poharak csilingelő táncot járnak a vitrinben. Régi ügy ez már, annak idején pereskedtek is a lakók, a mért rezgésszint azonban jóval a kritikus érték alattinak bizonyult, igy hát — vesztettek. Az épület remegése élettani és statikai szempontból egyaránt veszélytelen — így szólt a hivatalos, értékelés. Efelöl nincs (?) kétségünk. Mindamellett nem lehet túlságosan kellemes ezekben a házakban élni. Az Egri csillagokból tudjuk, hogy a várvédök dobokra szórt borsószemek mozgásából következtettek a törökök közeledésére. A törökök elmentek — az üzem viszont marad, és rázza a panelt. A lakók pedig igazolhatják a közmondást: rossz szomszédság, török átok. Ny. P. egyre szűkösebbnek bizonyul. Most még elég nagy ahhoz, hogy két—két bíró osztozzék egy-egy tárgyalótermen, s így zavartalanul dolgozhasson, de már 9 fogalmazó kényszerül egy irodába. S mi lesz január, illetve március l-jétől, amikor a közelmúltban hozott törvénymódosítások, jogszabályok érvénybe lépnek? Ne is próbáljunk jósolni. Bíró dönt majd az előzetes letartóztatásokról, a bíróság látja el törvényességi felügyeletét a vállalatoknak, szövetkezeteknek, ezek nyilvántartásáról is gondoskodik, s a civil bírákhoz kerül az eddig katonai bíróságokhoz tartozó büntetőeljárási ügyek jó háromnegyed része. Az biztos, hogy az épületet birtokló szervezetek közül valamelyiknek el kell költözni. Nagy valószínűséggel a katonai igazságügyi szervek hurcolkodnak, ha lesz hova. ( A megyei bíróság elnöke mind ez idáig, de már hónapok óta, hiába kéri a tanácsot, segítsenek rajtuk, a helyszűkén...) A jelenleg működő 51 bíró nem fogja bírni a megnövekedett feladatokat, legalább négy-öt munkájára szükség lesz. Kellenek írógépek, bútorok, magnók, és legalább hét adminisztrátor, gépíró. Mindezekhez pedig pénz Az épület belső bővítéséről, átalaü kításáról szólni sem nagyon érdemes, mert olyannyira távolinak tűnik. Pénzt a kormányzat és a tárca ígért, ám most még szó sincs arról például, hogy a Csongrád megyeiek mennyit kapnak. Pedig, ha jól számolunk, már csak két teljes hónap van az év végéig. Érdekes, a hiányzó feltételek közül a bírói létszám bővítésével lesz a legkisebb gond, mert máris sokan jelentkeztek. Igazán nem az aspirálók elriasztására, jóval inkább az olvasók tájékoztatására érdemesek a bírók gyorsaságát illusztráló adatok: a munkaügyi perek 80, a büntetőügyek 87, a polgári perek 74 százalékában három hónapon belül ítéletet hoznak. S a statisztika szól arról is, hogy nem a minőség kárára. Maradjunk' a példáknák hozott témaköröknél — amelyekben a megye bírái messze produktívabbak az országos át/lagnál — a munkaügyi kérdésekben hozott ítéletek 82, a büntetőkben 79, a polgári perekben 86 százalék első fokon jogerősek. Vagyis a felek túlnyomórészt . rögtön elfogadják. A megfellebbezett ítéleteknek pedig több mint felét másodfokon is helyben hagyják, változtatás nélkül. A birók havonta átlagosan 30-35 ügyet tárgyalnak meg, hetente két—két napon. Maradék idejüket ügyfelekre fordítják, határozatokat dokumentálnak, beadványokkal, kérelmekkel kapcsolatban intézkednek, s mellesleg készülniük is illik a tárgyalásokra. Hogy menynyiért? Arcpirítóan kevés fizetésért, amihez mellékes nemigen csapódik, hacsak nem adja könyvírásra fejét, avagy nem vesz kezébe ecsetet a tisztelt bíró(nő). (Hivatásuk mellett csak oktatói, tudományos és művészeti tevékenységet folytathatnak.) De ha egy pályar kezdő javadalmazását néz.zük, mint a foglalkozási ágakban szokás, a kezdő bírónak éppen annyi a fizetése, hogy ne legyén jogosult tanácsi bérlakásra. * Mitől lenne hát rózsás a bírák kedve? Hacsak az nem vigasztalja őket, amit egy jogászok körében végzett fölmérés eredménye mutat, aszerint ugyanis ők ülnek a szakmai hierarchia csúcsán. Tehát a legelismertebbek. Amikor ezt fölemlegettem egy fiatal bírónak, lemondóan legyintett. A kézmozdulat eléggé szemléletes volt. M. E. pénzhez. Külföldön járt, megmaradt. Eddig otthon dugdosta, most a bizalmi elvre épülő rendelet miatt, behozhatja nyugodtan. — Szóval szó sincs legalizálásról? — Azért előfordul, hogy valaki reggel beteszi, délután kiveszi a valutát. — Bizalmatlanság? — Csoda tudja. Lehet, hogy régóta szerette volna már elkölteni, de csak most van módja rá. Akadt olyan, hogy reggel betett Valaki hatezer márkát, délután kivette, másnap újra jött: tízezerrel. A többség azonban néhány száz márkás ügyfél, aki a megtakarítását szeretné biztonságban tudni. A legális pénz ugyanis elkölthető, szabadon használható... — Bejött, amire számítottak? — Nagyjából igen; AZ első napokban látszott az óvatosság, de mára már többen felbátorodtak. Látják, hogy biztonságban van a valutájuk. A fiókjaink forgalma alaposan megugrott, napi két-háromszáz tételt is könyvelnünk kell... Jószívű rokonok... — Jaj istenem, szétverik a kasszát! — ijedezik a fiatal hölgy a Klauzál téri OTP valuta-deviza fiók üvegkalitkájában. A sorban magyarok, jugoszlávok, lengyelek, csehek, s tán megszámolni sem lehetne, hány náció képviselői. — Amíg a feleség vesz három trappistát a szomszéd üzletben, addig a férj bevált nálur.k tíz-húsz márkát — mondja a fiók vezetője, Lénárd Béláné. — Sajnos, túl szűk a helyünk, az az igazság, hogy ezt a fiókot nem valutaváltónak tervezték. A számlás ügyefeleink alig férnek be ... — Nem csökken a forgalom? — Sőt! Nőttön nő. Akik eddig óvatosak voltak, s nem hozták be a valutát, mára azok is látják, nyugodtan betehetik. — Mit kérdeznek? — Semmit! Nem vizsgáljuk a pénz eredetét, elég, ha szóban nyilatkozik az ügyfél, hogy ajándékba kapta. — Milyen jószivüek a külföldi rokonok? — Maradjon ez üzleti titok. A legkisebb leköthető betét kétszáz márka, ennek több tizszerese is előfordul. — Miért a sietség? — Sokan kocsit szeretnének venni. Híre ment, hogy januártól bevezetik a huszonöt százalékos áfát a használt nyugati autókra is. Hát ezért igyekeznek néhányan. A legtöbbet persze akkor tud meg az ember, ha maga is beáll a sorba. Idő van, modern technika ide, vagy oda, ekkora rohamra Olivettiék sem számíthattak. — Tegnap akadt, aki 70 ezer schillinget tett be; — szószátyárkodik az egyik asszonyka, amikor azután odaér a boxhoz, igyekszik úgy fordulni, hogy a mögötte állók véletlenül se lássák, ő mennyit hozott. Akadnak, azután olyanok is, akik beteszik a pénzt, de azt sem hagyják hogy megmelegedjen*— máris kiveszik. Egy a lényeg, papir legyen róla, hogy szabályos a parti. Szerecsenmosdatás helyett nálunk most a valutát divat kisuvickolni. — Azért nagyjából az történt, amikre számított az állam — hallom később a szakemberektől. — Igaz, hogy a valuta egy részét rögtön vissza is kérik, de sok esetben idehaza vásárolják el. Ma már egyre több helyen kínálnak márkáért, dollárért autót. Így a haszon nem csúszik ki az állam kezéből. S közben jót kuncog a dollár ... Rafai Gábor