Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

tr 5 1989. október 4., szerda —LATLELET Reformretorika „Már letetik elképzelés az új társadalombiztosí­tási törvényről, a korszerűsített talán 1991-re elké­szül" — hallottam Nagy Mátétól, a Csongrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetőjétől a szege­di körzeti tv-stúdió hétfői adásában. A fórumra meghívott beszélgetőtárs, Karácsonyi Sándor professzor, országgyűlési képviselő néhány perccel később megjegyezte: „Az Országgyűlés szo­ciális es egészségügyi bizottsága mar (?) 1985-ben hangoztatta a független finanszírozó költségvetési in­tézet — igazi biztosító — létrehozását, mégpedig az egészségügyi költségvetés emelése érdekében. Persze, egy jól működő biztosítási rendszerhez feltétlenül is­merni kellene, mennyibe kerül a beteg ellátása, gyó­gyítása, mennyit ér az egészségügyi szolgálat által megtermelt munka stb. Létezik is mindezek felméré­sére tíz kísérleti egészségügyi intézménye az ország­ban." Erre futja 1985, vagy még később óta: kísérletre, próbákra, feltételes módokra, esetlegekre és talánokra. Miközben az egészségügy intézményei működés­képtelenné lesznek a műszer, gyógyszer, személyzet hiányában. Miközben a végzetes kórok korai felis­merését lehetővé tevő korszerű diagnosztikai beren­dezések nemléte .okán halnak ezrével emberek. Mi­közben némely orvosok a társadalmi létminimum ha­tárán tengődnek, némelyek viszont rendesen sarcol­ják a népeket az állami intézményekben művelt ma­gánpraxisuk során. Miközben a magyar nép egészségi állapota már csak a katasztrofális jelzővel illethető. Miközben összeomlóban van az egészségügy és a szo­ciálpolitika. Miközben kisnyugdíjasaink torkán meg­akad a csirkenyak, és hosszan sorolhatnám. Még mindig csak ha és talán és esetleg, no és egyetlen határozott lépés: a törvénytelenség. Mert mi mással illethető az a tény, miszerint a költségvetéstől immáron függetlenné vált társadalombiztosítás több­letbevételét — 20-21 milliárd forintot — az állam el­vonja. Nem befektetésre, nem pénzforgatásra, nem az alap növelésére. Az isten tudja, mire. mert hogy a társadalombiztosítási önkormányzat nem tudhatja. Ez a szerv ugyanis nerr. létezik. Megszervezése tervbe van véve, épp úgy. rrint a társadalombiztosítás, az egészségügy, a szociálpolitika reformia. Reformretorikából naponta kitűnőre vizsgázunk, miközben helyben járunk a gödör legszélén. Kalocsai Katalin Korrigáló tanácselnök években, az 1934-ben betil­tott Magyarországi Eszpe­rantista Munkások Egyesü­letének aktivistája volt (az említett Gayer Imrével együtt), és kitűnően eszperantóul. 1956-ban az ő „védőszár­nyai" alatt alakult meg a mai Eszperantó utcában le­vő kultúrotthonban a szege)­,, di eszperantista csoport. A eszperantistakat, megalakult csoport kezde­Meghökkenéssel értesül­hettünk a minap az Eszpe­rantó utca nevének meg­szüntetéséről szóló javaslat­ról. Az eszperantó története az üldözések története. Hit­lernek például egyik szív­ügye volt a nemzetközi nyelv elleni fellépés, oly­annyira, hogy már főművé­ben, a Mein Kampfban ki­fejtette, milyen nagy ve­szélyt jelent az emberiségre ez a nyelv. A Szovjetunióból elindult üldözési hullám pedig 1949­ben érte el Magyarországot. Itt nem kifejezetten eszpe­rantista tevékenységért vé­geztek ki hanem mindig más ügyek ben. Az első áldozat példá­ul az éppen negyven évvel ezelőtt a Rajk-perben el­ítélt, majd kivégzett Szalai András volt. (A Rajk-per­ben említett szegedi szüle­tésű Gayer Imrét külön per­ben ítélték halálra és vé­gezték ki.) Nálunk „csak" megszüntették a mozgalom minden szervezetét, kiadó­ját és a rádióadásokat. A levéltitok megsértésével még azokkal szemben is fel­léptek, akik eszperantó nyel­ven írtak magánleveleket. Az országban az elsők kö­zött Szegeden vetettek vé­get ennek az állapotnak, és megkezdődhetett a mozga­lom újjászervezése. Éppen a városi tanács akkori elnö­kének, Tombácz Imrének voltak ebben elévülhetetlen érdemei. Az egyébként pu­ritán életviteléről ismert ta­nácselnök fiatalon, a húszas ményezésére — és ismét csak Tombácz Imre közben­járására — a Szegedi Nyom­da vállalta a Paco című lap magyarországi számainak beszélt elkészítését akkor, amikor más nyomdák még húzódoz­tak az ilyen „kényes" fel­adattól. A nyomdai korrek­tor pedig nem más volt, mint maga a tanácselnök. A világ sok városában van Eszperantó utca, de ed­dig még csak két országban fordult elő, hogy ezeket az utcaneveket megszüntették: a fasiszta Németországban és a sztálini Szovjetunióban. Ezért űgy véljük, hogy a döntés csak egyféle lehet: a javaslat elutasítása, és az utca elején álló épület em­léktáblával való megjelölé­se. Üj utca nyitásakor, re­méljük, figyelembe veszik majd Tombácz Imre, Szeged egykori tanácselnöke nevét is. Az Eszperantó utca elne­vezést pedig fel kell venni a várostörténeti jelentőségű, történelmi, védett utcanevek jegyzékébe. Rátkai Árpád Fényes évadnyitás Amikor a tehetség játszi könnyedséggel repül a mu­zsika szárnyán. Körülbelül ez a lényege a Pál Tamás­vezette szegedi szimfoniku­sok pompás évadnyitó fil­harmóniai koncertjének, melyet a 75 éve született és Szegedről elszármazott vi­lághírű karmester, Fricsay Ferenc emlékére rendeztek hétfőn este a Nemzeti Szín­szívesen műsorra tűzött Bee­thoven- és Csajkovszkij-mü­veket. Megnyerő az a köny­nyed, oldott elegancia, aho­gyan a kompozíciókhoz nyúl. Beethoven III. Leonóra nyi­tányánál is ez a minden, házban. Pál Tamás ismételt erőlködéstől mentes, termé­szegedi „pódiumfoglalója" hatévi szünet után fényesen sikerült. Méltóan a nagy előd emlékéhez. Imponáló biztonsággal fejből dirigál­ta a hajdan Fricsay által is BÚCSÚ'CSÓk 1 Kinek forog a lápai bolondkocsi? A búcsúi vásáros sohasem pironkodott amiatt, hogy piacot remél az áhítattal megtöltött ünnep környékén. A mézeskalácsból sütött tük­rös szívet, a similabdát és a törökmézet mindig is ün­nepi, felemelt áron árulta a sátoros kereskedő, a bolond­kocsi és a napi infláció szabta áron fordult körbe tengelye körül a búcsúban sok év óta. Mert ez az ün­nepség mindig is a népéva­la, addig a pillanatig, amíg a nép köztársasága annak rendezési jogát át nem adá a Hivatalnak. S most, ami­kor az erőviszonyok moz­dulni látszanak — ki hin­né — a falusi búcsú tulaj­donjoga is kérdésessé vá­lik. Vagyis, hát, még egy búcsúi vásár megrendezése körüli bonyodalmak is plasz­tikusan kifejezik manap­ság a hatalmi viszonyokat. >A perpatvar a faluvezetés és a falut hivatalból szóra­koztatni köteles intézmény között tört ki. „Kihelyezett" kultúra Történt pedig úgy három­száznegyven évvel ezelőtt, hogy Tápé búcsútartási jo­got kapott. Azóta minden évben a templomban és a falu erre alkalmas vagy kevésbé alkalmas helyén megrendezik a búcsúi sá­toros vásárt, forgóval, ha­jóhintával, vattacukorral, céllövöldével. Mert hát a vásárt mindig is az ökör­sütők, a portékájukat áru­ba bocsátó sátorozok kira­kodókedve mozgatta, soha­sem kelletett ehhez vala­miféle nagy központosított szervezőerő évszázadokig. Nem úgy az utóbbi évti­zedekben, amikor is a de­centralizálás, a körzetesítés, a hálózatosítás, a közigaz­gatási átszervezés és egyéb ideológiai okok miatt a tá­pai búcsút a városi vezetés megpróbálta a közművelődés terepévé, a népszokásokhoz kapcsolódó hivatalosan is szentesített ünneppé ten­am a Müve­tartozó a faluban működő, szegedi Bartók Béla lödési Központhoz kultúrház munkatársaira bízták, ök voltak kötelesek biztosítani a búcsú kultu­rált arculatát, s még a Nép­művelési Intézet is igye­kezett ehhez a koordinátá­kat megadni, és a munkát ellenőrizni. A népművelők népi iparművészeket, népi együtteseket, okleveles nép­művészeket hívtak meg a búcsú alkalmából. Ezzel va­lamiféle messianisztikus cse­lekedetet hajtván végre, mi­szerint is a „tiszta népi" kultúrát próbálták az el­műanyagosult búcsúba visz­szalopni. Az anakronisztikus törekvések azonban meg­hiúsultak, mert magasabb erők megtorpantották a né­pi iparművészet, a népi dí­szítőművészet virágzását, s mint tudjuk, mindenféle amatőrnek nevezett moz­galmat. A csapda Ügy, a nyolcvanas évek közepén kólintotta fejbe a magyar közművelődést a be­vétel, a termelés parancsa. Mely szintén fentről, az égből sarjadzott, és kemény próbára tetté a Bartók ere­jét is. Eléggé el nem ítél­hető módon ez az intézmény is besétált a búcsúi vásár csapdájába. Tavaly Szent Mihály napkor már két dip­lomával rendelkező nép­művelők játszották el a mu­tatványos szerepét, hogy az államilag dotált (?) intéz­mény bevételhez juthasson. Gondolom, nem szakmai el­hivatottságból tették ki ma­gukat annak, hogy rajtuk mosolyogjon a falu, és a hozzácsatolt Szeged város népe. Idén azonban nem vállalták ezt a szerepet. A programok beköltöztek a Heller Ödön Művelődési Házba, és annak udvarán felállított szabadtéri szín­padra. Tették ezt nemcsak azért, mert úgy érezték, nem szolgálják ki tovább a ni. E munka oroszlánrészét vásári ceremóniát, hanem mert a falu vezetői úgy döntöttek, nincs szükség a búcsún a drága kultúrmű­sorra, főleg arra, hogy a liartókosok ott kasszájukat megtömjék. Vagy ha igen, hát fizessék ki az árát. Be­vetelükből juttassanak a falu bukszájába is. Igy a kultúra a saját, neki meg­felelő helyre költözött be, a népi együttesek gálamű­sora, s a gyermekfoglalko­zás-sorozat a művelődési ház területén szórakoztatta a közönséget. S valljuk be, így va« ez rendjén. Min­denki teremtsen kínálatot a maga udvarán, s nyújtson olyan színvonalat, amilyenre predesztinált. Szabad a vásár! Ügy is mondhatnám, sza*­bad a vásár! De a helyzet nem ilyen egyszerű a mai, reformokat és új struktúrát követelő falu—város vi­szonyban. Itt kérem, fur­csa erőviszonyok működ­nek. Ugyanis a búcsú előtti pénteken már a szerkesztő­ségünkben járt ifjú Lele József tápai néprajzos, aki kéziratában már előre meg­fogalmazta a vasárnapi bú­csú tanulságait. Sajnos, ter jedelme miatt írását közöl­ni nem tudjuk, de idézünk belőle. Tápén a búcsú­téren értetlen vendégek tö­mege állt tavalyi helyén, várva, mikor kezdődik a néptáncosok délelőtti mű sora. Azok meg csak dél­után érkeztek a szokásos felvonulással, s tartottak egyenesen a kultúrház ud­varába. Ott volt ugyanis a gála, s ott voltak a gyerme­keket szórakoztató azon já­tékok, melyekért a Bartók nem volt hajlandó helypénzt fizetni a falu kasszájába. A bazárosok a falu vezetőinek nyakába szakadtak a forgó­sokkal együtt..." Kérem szépen, az ördögi kört sikerült négyszögesíte­ni Tápén. Mire egy műve­lődési intézmény megtanult volna a búcsúban létezni, s azt megfelelően kiszolgálni, addigra elűzték onnan. S miután, hogy házába. köl­tözött, s a búcsú népét oda­csalogatta, ezért a falu most kiátkozza. Vagyis, úgy sej­tem, nem a falu, hanem an­nak új vezetői, vagy magu­kat annak aposztrofált sze­mélyek, akik a falu minden pontján hatalmaskodni akar­nak. S ebben a róka fogta csuka-világban sajnos, min­den demokratizálódó folya­mat ilyen kérdésekkel kez­dődik: kivel lehet leszámol­ni, kivel lehet megfizettet­ni, kin lehet behajtani, ki­től lehet elvitatni a hasz­not, ami viszont nevetsé­gesen kevés. Vagyis, hát, ha jól sejtem, a tápaiaknak sem a Bartóktól kell félte­niük a búcsújukat, hanem félek, hogy a saját vezeté­süktől. Hiszen, nem az a tápai döntés, melyet a falu nevében egy bizottság a fa­lu feje fölött hoz meg. S óvakodni kell azoktól, akik a civakodást használják fel arra, hogy glóriájukat szi­doloztassák. Pacsiké, Emília szetes muzsikálási mód pá­rosult elragadóan a profi precízséggel, s fantáziadús, érzékeny formálókészséggel. Bízik muzsikusaiban, hagy­ja őket kedvükre játszani. Pál Tamás keze alatt olyan természetességgel nyílik ki a zene, mint ahogyan a mezők virágai tárják rhagátói érte­tődő virulással szirmaikat a nap sugarai felé. Beethoven III. Leonóra nyitányának tolmácsolásá­ban is sikerült a legfonto­sabb. A klasszikus formák harmonikus keretei között, a derűs fegyelem fogta szí­nes, kifejező muzsikálás. Akár az Adagio bevezetés első pillanattól szuggesztív megformálására, akár az Allegro találó karaktereire gondolunk. Az örvendetesen megnövekedett létszámú, szegedi szimfonikusok igen jó diszpozícióban szerepel­tek. Az igényességre törekr vés mellett szinte érezhető melegséggel sugárzott az együttesből a karmester el­képzeléseivel való azonosu­lás, s a muzsikálási kedv. Ez igen fontos tényező zenekar, s karmester kapcsolatában. Ügy tűnik, Pál Tamásnak si­került ezt az egészséges vi­szonyt megteremtenie. Csajkovszkij varázslato­san szép, nem véletlenül egyik legnépszerűbb — az V. szimfónia, e-moll — alko­tásában is remekelt az együttes a dirigenssel együtt. Plasztikus formálást, tiszta. emelkedett értelmezést, a romantika kontrasztos érzel­mi hatásait elevenen megé'.ö igaz, őszinte előadást kap­tunk. Egyaránt feltűnt a vo­nóskar (első s másodhege­dűk) mozgékony könnyedsé­ge, vagy a mélyvonósok ki­fejező, szép meleg tónusa s egységessége. A IIII. tétel (Vaíse. Allegro moderato) játékosan szökdelő témaado­gató játéka a fafúvók és vo­nósok között bravúrosan si­került. Egyébként is az est folyamán a fafúvós szekció végig igen magas színvona­lon produkált. Végül, de nem utolsósor­ban említjük Beethoven tündéri vidámságú C-dúr zongoraversenyét, melynek őszinte életöröméről a Sze­geden először bemutatkozó fiatal kitűnő pianista, Szo­kolay Balázs csak még fo­kozottabban győzött meg. Rendkívül elasztikus billen­tése, fényes tónusú zongora­hangja briliáns könnyed virtuozitással púrosu|, ugyanakkor végtelenül tisz­ta, világos, rendezett zenei értelmezése is elragadó. A lassú tétel (Largo) szemér­mes férfi lírával daloló tol­mácsolása finom egyensúlyt tartott az érzelmesen álmo­dozó attitűd, s a klassziku­san tárgyilagos alapállás kö­zött. A III. tétel tempóját oly sodró lendületűre ál­modta, hogy egyedül itt, a témabemutatásnál, nem tud­ta méltó könnyedséggel kö­vetni az egyébként önmagát felülmúló vonóskar. Am ez csak múló árnyéknak bizo­nyult a tétel egészének fé­nyes, elementáris erejű be­mutatása mellett. Az emel­kedett hangulatú, pompás hangverseny előadóit meleg ünneplésben részesítette a szép számban megjelent publikum. Bcrényi Bogáta Nyitott rendelő a köjálban Híreltük már a nyár de- ról, a táplálkozásról, a hely­rekán, hogy a Csongrád Me- telen szokásokról tudakoló­gye, Köjál az egészségmeg- zó adott- -vála' J ° szókból, illetve a szurovizs­orzesi programot segítendő, gálat egyéb adataiból kide­úgynevezett nyitottrendelő- rül, hogy a „páciens" akciót indított. A hetente egy alkalommal — kedden, 14—17 óráig — mindenki előtt nyitva álló orvosi ren­delőben alapos egészségügyi szűrővizsgálatot végeznek, természetesen díjtalanul. A laborvizsgálatok, a vér­nyomásmérés, az ideális testsúly meghatározása mel­egesz­ségének visszaállításához, megőrzéséhez elegendő-e a rizikótényezők megszünteté­se, avagy már gyógykeze­lésre van szükség. Ez utóbbi esetben az illetőt a megfele­lő gyógyintézménybe irá­nyítják. Ha viszont a hely­telen életmódból fakadó ri­zikófaktorok megszüntetése is elégséges az egészség illetve lett kérdőív segítségéveimé- visszaállításához, rik fel mindazokat a rizikó- ..... tényezőket, amelyek szere- megorzesehez, akkor a nyi­pet játszanak a betegségek tott rendelő szakemberei kialakulásában. Az életmód- nyújtanak segítséget. A testsúlycsökkentő kis­csoportos kurzusok a fo­gyást hivatottak könnyíte­ni. A stresszfeldolgozás el­sajátításához nyújt kapasz­kodót az életvezetési tanács­adás, az autogén tréning, valamint a jóga. A tervek között szerepel még egy do­hányzásról leszoktató kur­zus is. A köjál-székházban a Derkovits fasor 7—11. szám alatt várja a segítségre szo­rulókat a helytelen életmóc) megszüntetésére és az egészT ség megőrzésére hivatott nyitott rendelő. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom