Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-27 / 255. szám

1989. október 27., péntek 209 Szegedi kislány a részvényesek között A végleges adatok szerint Kovács Krisztián Tiha­mér debreceni, Förgeteg Dávid Szilveszter makói, Fekete Viktória kaposvári, Csótai Anna veszprémi, Modori Veronika tapolcai, Küszke Claudia ózdi, Csi­szár Orsolya szegedi. Szentkuty Rita szombatihelyi, Udvardi Mária egri, Egei Krisztina móri, Szabó Krisz­tián Gyula budapesti. Kincses Attila dunaújvárosi, Pu­zsár Ádám Attila győri, Kubatov Csenge bajai újszülött jogosult arra az ezer svájci frank értékű részvényre, amelyet a Radius-Hungaricus Részvénytársaság aján­lott fel azoknak a csecsemőknek, akik a Magyar Köz­társaság kikiáltása utáni órában jöttek világra. Az értékpapírokat a közeljövőben mindnyájan megkapják, !az elsőt október 27-én, pénteken. a veszprémi kórház szülészeti osztályán Molnár László, a részvénytársaság elnök-igazgatója adja át Csótai Anna édesanyjának. A számítások szerint a „Rádiusz­bébik" tizennyolc éves korukban — a részvények ár­folyam-növekedése révén — százezer svájci frankot kapnak majd kézhez. Molnár László csütörtökön, a névsor ismertetése­kor bejelentette, hogy a részvénytársaság ezután min­den évben, a köztársaság kikiáltásának évforduló­ján, megismétli a részvényajándékozási akciót. fl gyermekek jogairól A gyermeki jogok készü­lő nemzetközi egyezményé­ben állást kívánnak foglal­ni a gyermekek kínzása, szüleiktől történő elválasz­tása, nem kielégítő táplál­kozása, az orvosi ellátás hiánya, az elemi oktatástól való megfosztottsága ellen — hangzott el az V. orszá­gos gyermek- és ifjúságvé­delmi konferencia csütörtöki nyitónapján a Csillebérci If­júsági Központban. A gyermekvédelemben dolgozóknak tartott három­napos rendezvényen az ENSZ-hez tartozó UNICEF és FICE-szervezetek ma­gyarországi bizottságainak neves szakemberei tartanak előadást a gyermekek joga­iról, az azokról szóló egyez­ménytervezetről és megvi­tatják a készülő hazai gyermekvédelmi törvény fe­jezeteit is. A gyermekek jogai — amelyek az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának szerves részei — egyebek mellett magukban foglalják a névhez és a nemzetiséghez tartozás jogát, a fejlődésü­ket biztosító jogot, a mun­kahelyi kizsákmányolással szembeni védelmet, a szo­ciális és kulturális jogokat. A minden emberre érvényes jogok mellett speciális sza­bályozást is alkalmazhatnak több kérdésben, így példá­ul eltérően határozhatják meg a fiatalkorúak szabad­ságvesztésének körülmé­nyeit. Pályázati felhívás A Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Taná­csa (a MISZOT) ifjúsági szerveződések működésére és ifjúsági tevékenységek tá­mogatására nyilvános pá­lyázatot ír ki. A pályázati keret összege: 19,37 millió forint. A pályázaton társadalmi szervezetek, magánszemé­lyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei, és magánszemélyek vehet­nek részt. A pályázatok elbírálását a közgyűlés által felkért bi­zottság végzi. A pályázat beadásának határideje ok­tóber 31., az elbírálás no­vember 15-ig történik meg. Támogatásként egy pályázó maximálisan 1 millió fo­rintot kaphat, elszámolási kötelezettség mellett. A pályázatnak tartalmaz­nia kell: a felhasználás cél­ját, módját, az igényelt ösz­szeg nagyságát, a program rövid leírását, a program megvalósításához más for­rásból már kapott összeg nagyságát. A részletes pályázati irányelvek a MISZOT-iro­dán (Budapest V., Rosen­berg hp. u. 1. Telefon: 318-588) átvehetők, illetve a fenti címre kérjük a pálya­munkákat is eljuttatni. T" "I •! * Torok világ Magyarországon A Jókai-regény címét vet­ték kölcsön az ifjúsági ház munkatársai a hét végére tervezett kétnapos (szombat­vasárnap) programjukhoz. Felnőttek és gyerekek egy­formán szórakozhatnak, ta­nulhatnak az érdekes elő­adásokon, foglalkozásokon, dia- és filmvetítéseken. Szombaton délután 3 órá­tól Hóvári János, az MTA Történettudományi intézet munkatársa és Zombori Ist­ván, a Móra Ferenc Múzeum történésze, tart előadást az oszmán birodalom hatalmi és gazdasági struktúrájáról, öt órakor kezdődik Sugár Ist­ván történész-kutató előadá­sa, amely Eger felszabadítá­sáról, az Egerben maradt tö­rök mohamedán alattvalók­ról, azok ma is ott élő le­származottjainak sorsáról szól. Vasárnap délelőtt a gyerekeknek kedveznek a szervezők, 10 órától a Kop­pányi aga testamentuma cí­mű magyar filmet vetítik, délután 2 órától pedig szabó András multivizióját, Törté­nelmi játék címmel, A ját­szóházban török sisakot, fegyvert, bocskort, papucsot, keszkenőt készíthetnek a gyerekek. A játszóház ven­dégei lesznek; Both András színművész és L. Kecskés András. A felnőttek vasár­nap délután is. hallgathatnak előadásokat, 4 órától Ágoston Gábor, az ELTE tanára tart előadást Muszlim hitélet és művelődés a hódoltság alatt címmel, este 6 órától pedig régi török zenét hallgathat­nak az érdeklődők a Kecs­kés együttes előadásában. A szegedi török kori emlékeket bemutató kiállitás a várban 10—18 óráig tart nyitva. Ébreszt a VEKKER... A VTV hétvégi újdonsága Ébresztő van a világban. Kérdés csak az, hol, hányra húzták fel az órát — csörgő­re . . .??; Van, ahol állandóan húzzák, spannolják a rugót, mégse ébreszt... Lehet, hogy lenyomva hagyták; Baj van a mi ébresztőóráinkkal is. Rendszerint későn vernek fel a vekkerek, az idézőjel­ben vekkerek. Akkor meg már hiába a riadalom, csak vaklárma az alarm ... Meg kéne nézétni az óráinkat, a mai időkhöz járnak-e. Iga­zítsuk oda, ha kell...! A Szegedi Városi Televízió űj — szombat reggeli — mű­sorának tervezésekor olyan vezérszót kerestünk, ami ki­fejezi időmérésünk, időérzé­sünk defektjeit, késéseinket, a rosszul időzített óracsör­géseket, az elkésett kicsen­getést. Sók címötlet közül jó öreg ketyegő jószágunkra, szendergéseink cinkos része­sére esett a választás. Ébreszteni szeretnénk te­hát. Többféle értelemben is. Kicsit hamarabb kell majd felkelnünk, hogy friss „fo­gyasztanivalót" szervíroz­zunk. Találni és tálalni, ez a mottónk. Irányadó időhatár a két perc ... Ha ennél hosz­szabb a „szöveg", kíméletle­nül megszólal a „vekker" . Kellemes ébredést szeretnénk nyújtani a békében szender­gők fellármázása helyett. A VEKKER tehát most szombaton megszólal, majd időnként visszatér a városi televízió nézőinek életébe ahogy gyülemlik az újságol­nivaló, ahogy jönnek segíteni a munkatársak, és főleg, ahogy a nézők érdeklődése feszíti a húrokat, illetve a „rugókat" ... Támogatók, szponzorok és ötleteink már vannak. Sok hivatásos és nem hivatásos s^gjtség kell azonban, hogy \/ekkerünk időben és rendszeresen ker­regjen. A szegediek sok hasznát vehetnék a hétvégi kulturális-közéleti tájolás­nak, útbaigazításnak és a ké­pes kedvcsináló tippeknek. A készítők már „felhúzták magukat" — csörgőre ... Re­méljük, nem „csapja le" lel­kesedésüket senki, és sikerül kicsit jobban köz(ös)üggyé tenni a városi — kábel — te­levízió testközeli lehetősé­geit: kontaktuskeresésre, kapcsolatépítésre a városla­kók között... Kísérlet lesz ez kiválasztani a Hírözönből az idetartozókat, megismertetni egymással az idevalókat, a helybelieknek megmutatni a helybeli értekeket... Látható, nem nagy dolgok felfedezésére készült most a VTV csapata. Csak csino sabb, színesebb anyagokkal egyszerűen és közvetlenül „odaszólni a szomszédnak", ha tetszik, az előfizetőnek — a pénzéért. Vagy, ha más­képpeh nem vesz észre, hát majd csörgetünk. Ébresztő, kedves nézők! Nekünk is!!! Itt a VEKKER. Hétvége lé­vén,. lehet kicsit lustálkodni lazítani, de tessék ránk (is) figyelni! Pleskonies András A VÁROSI TELEVÍZIÓ MŰSORA: 1989. október 28. A Szeged Városi Televízió űj. aktuális, hét végi magazinműsora, a „Vekker" elsó adásában: 7.00: Képújság 7.30: VEKKER — Az élő adás tervezett tartalma: Hét végi piacpanoráma — Sportajánlat — Útba­igazítás — „öszi ctüd" a füvészkertben — Ás­ványtani ízelítő — A törökvilág, mai szemmel — Olvasnivalók — „Tükörjáték" a rádióstúdió­ban — Színházi és mozielőzetcs: részlet a Pink Floyd „A fal" című filmjéből — Jelentés a ba­tárról — Jó passzban a Szeged SC: nyilatkozik az edző — SZDSZ-küldött a küldöttgyűlés előtt Egyházi programok — Hitünk a Bércs-csepp­ben... Műsorvezetők: Zanati Zsófia és Kozó Attila. Jó napot, Rigoletto! Verdi-bemutató a Nagyszínházban I Szilágyi Erzsébet (Gilda) és Sólyom Nagy Sándor (Rigoletto) Nemcsak az operai évadnak, az új művészeti vezető­nek is első premierje az október 20-án és 21-én színre került Rigoletto: a társulat irányítását vállaló Gregor Jó­zsef ezzel a produkcióvaLtette le névjegyét a közönség és a szakma asztalára. Énekesként csak a harmadik előadá­son léphetett fel, arViit sájnos már nem láttam, pedig új szereplői miatt legalább annyira érdekelt, mint a másik két esten megismert gárda. S ezzel mindjárt helyben js vagyunk, már ami Gregor színigazgatói elképzeléseinek egyik alaptézisét illeti: ö olyan színházban gondolkodik, amelyik ugyanarra a darabra is képes estéről estére be­csábítanj a közönséget. Vagyis, szeretné elérni, hogy Sze­geden ne csak azt kérdezzék meg egymástól az emberek: Láttad az új Rigolettót? — hanem azt is: Gyimesivel, Só­lyom-Naggyal, vagy Egri Lászlóval láttad? Ezért hívott vendégművészeket, akiknek a neve vonzerő a plakáton, no meg a kollégáknak is esemény, hogy együtt játszhat­nak — mégpedig saját színházukban — e rangos partne­rekkel. Az ötlet életképes: a menedzsereivel és a pedagó­giai szándékot egyszerre érvényesíti. Persze, minden pu­ding próbája az, hogy megeszik-e — én mindenesetre drukkolok á recept sikeréért. (Szegeden a vendég járásnak igazán vanrták hagyományai: hogy csak a közelmúltra hi­vatkozzarin, itt lett sztár Misura Zsuzsából, és szegedi ren­dezéseivel érdemelte ki az Erkel-díjat Kerényi Miklós Gábor!) A Rigoletto biztató kezdet jeleit mutatja, az első két előadást igen meleg fogadta­tásban részesítette a közön­ség. Varga Mátyás mesteri kézzel megalkotott díszletei vetítik elénk a dráma há­rom színhelyét, pszichológiai karaktert kölcsönözve az itt zajló jeleneteknek: a pom­pás udvari mulatságnak (ahol még a színpadi zené­nek is jut játéktér), a lírai monológok holdfényes kert­jének, és a tragikus végki­fejlet obskúrus környezeté­nek. Horváth Éoltán rende­zése nemes hagyományokra épülő, érett és csiszolt mun­ka, tiszta jellemrajzzal, biz­tos dramaturgiai vonalveze­téssel és számos, finom meg­figyelésékről tanúskodó, ér­zékenyen kivitelezett részlet­szépséggel. (Egyéni kézje­gyére ismerek például abban a szál virágban, amit az ál­ruhás herceg ölelésétől meg­ittasult Gilda a duett vé­gén beálló pillanatnyi csönd­ben a földre ejt, majd ké­sőbb, mikor magara marad­va szerelmének bensőséges élményéről értekéi,, gyengé­den ismét felemel. Vagy ab­ban a sokatmondó gesztus­ban, amivel a lánya nleggya­lázására rádöbbent Rigoíet­to letépi magáról a hatalmat kiszolgáló mesterségének gyűlölt jelvényeit, a bohóc ­gállért és az álarcot — mi­közben Gilda a bosszúért li­hegő stretta hangjaira a csábitójának lakosztályába nyíló ajtó leomló függönyét simogatja. Azt viszont indo­kolatlannak tartom, hogy a Maddalenával enyelgő her­ceg, mirit valami szorgos pincér, gondosan lerámolja az asztalt, előre tudatva a nézőt: a duett végén arra akarja ledönteni a lányt.) Látványosak és jól viselhe­tők Vágvölgyi Ilona jelme­zei — s micsoda rriegköny­nyebbülés volt látni, hogy Szegeden mindkét Gilda ter­mészetes hajat visel, nem a megszökött fodrászati műre­meket, melynek minden cakkja rezzenéstelenül állja a szerelmi légyott viharát. Kettős, sőt hármas-szerep­osztásban kitűzni a Rigolet­tót még vendégekkel meg­erősítve sem csekély kocká­zat egy mindössze kéttucat­nyi szólistával rendelkező társulatnak. Nem is állítom, hogy az általam megtekin­tett két előadás közül az egyiken vagy a másikon minden szerep optimális megförmálóra talált volna. Áz ingadozások azonban olyannyira kiegyenlítődtek, hogy kétségkívül két egyen­rangú premier született, ami­re nem alkalmazható a szo­kott előítéletekkel terhelt „első" és „második" szerep­ösztás (értsd: első klasszisú és másodvonalbeli „garnitú­ra") címkéje. Mijidkét estén feltűnt, hogy Ceprano gróf­né villanásnyi epizódjának jelentős • művészegyéniségek adtak súlyt: a sugárzóan szép Bajtay Homiáth Ágota és az érdekes Bálint Ilona. Maddalenát ugyancsak volt kire bízni: Szonda Eva ter­mészetesen mozog és kifeje­zően énekel, az előadás leg­harmonikusabb alakítását nyújtva; Erdélyi Erzsébet bá­jos és szép hangú kis utca­lánya igazán vonzó figura. Örömmel üdvözöltük Sinkó György méltóságteljes Mon­teronéját; Németh József egészen kiváló, ebben a ter­jedelemre nézve nem nagy, de hangban és színészi jelen­létben mégis eredeti tehet­ségre méretezett feladatban Sparafucile romantikus jel­lege illik Szakály Péter fér­fias külsejéhez és értékes hangmatériájához, bár ár­nyaltabb dinamikával még hatásosabb lenne az előadá­sa; a pályakezdő Kővári Csaba eredeti színpadi jelen­ség,- de egészséges mélysé­geihez képest a többi fek­vésben még kidolgozatlan a hangja. Gildát mindkét esten erre a szerepre termett művésznő formálta meg, nagyon is fi­gyelemreméltóan, de tech­nikailag nem makulátlanul. Vajda Júlia szivet melenge­tően tehetséges énekes szí­nész, s ért hozzá, hogy ele­ven élettel töltse meg, bo­nyolult lelkialkattal ábrázol­ja Verdi egyik legvarázslato­sabb hősnőfiguráját, ám nagy hiba volt, hogy nem tudott ellenállni az Aida kí­sértésének. Bizony, hangi ál­lapotán megérzik, hogy mennyire megerőltette ez a felelőtlen kaland (amiért természetesen a színházat okolom elsősorban), és most hosszú, türelmes és gondos munkával kell helyrehoznia veszteségeit. Esélye van rá — a többi rajta, az akarat­erején múlik. És szeretném, ha tudná: szükségünk van Vajda Julira, becsüljük és szeretjük — ezért is íródik, hosszú töprengések után, ez az aggodalom szülte figyel­meztetés. Szilágyi Erzsébet nekem felfedezés; hírét már hallottam, s a talentumát dicsérők nem túloztak. Rit­ka kincs ez a felfelé nyíló, könnyedén koloráló hang, mely még nem teljesen ki­egyenlített, de remélem, ha­marosan az lesz. És milyen légies karcsúság, beszédes arc teszi vonzóvá egész meg­jelenését! Nagy jövőt jóso­lok neki. A mantuai herceg jelme­zében helytáll magáért Ban­di János is, Réti Csaba is, noha a bravúr-ária mind­kettőjüknek gondot okoz. Vi­szont az alakítás értékét nem egyedül az exponált magas hangok határozzák meg, ha­nem az összteljesítmény, az pedig korrekt. A címszerep­lő mindkét esten az előadás lelke yolt: Sólyom Nagy Sándor európai nívójú Rigo­lettóját kitörő ováció köszön­tötte, Gyimesi Kálmán pro­dukciójában szerep és éne­kes drámai találkozásának élményét ünnepelte — nem is titkolt megrendüléssel — a hálás közönség. „E bon giorno Rigoletto!" — hangzik az udvaroncok üdvözlése; én hadd kívánjak a szegedi Rigoletto-felújítás­nak hósszű szériát, sok szép, sikeres estét! S ha lehet, mi­nél többször Pál Tamás él­vezetes vezénylésével, mert ő képes megbűvölni a zene­kart. Molnár László egyelő­re csak ambiciózusan ve­zeti. Kerényi Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom