Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-27 / 255. szám

1989. október 26., csütörtök 3 Szolidaritás Tőkés Lászlóval A Delmagyarország októ­ber 8-ai szamában közöltük a szeged-újszegedi reformá­tus gyülekezet presbitériu­mának a felhívását aláírás­gyűjtésre Tőkés László ügyében. Az űjszegediek ere­deti módját eszelték ki a szolidaritás kinyilvánításá­nak — arra kérték híveiket, az olvasókat, mindenkit, aki állást akar foglalni az üldö­zött lelkipásztor mellett, hogy munkahelyükön gyűjt­senek aláírásokat, s az ive­ket juttassák el a lelkészhi­vatal címére. Tőkés László szolidari­tási istentisztelet lesz Szegeden, a nonvéd téri református templomban ma este 7 órakor. Igét hirdet és Tőkés Lászlót méltatja Molnár János erdélyi református lelki­pásztor. A templom aj­taja felekezetre való te­kintet nélkül ma este is mindenki számára nyitva áll. — Mi derül ki a visszhang­ból? — kérdeztem Kabai­Tóth Zoltánt, a gyülekezet lelkipásztorát. — Magas fokú szolidaritás, emberi együttérzés. Amit tulajdonképpen vártunk is. — Milyen a szóródása a beérkezett íveknek? — Elsősorban Szeged vál­lalataiban, intézményeiben volt sikeres az aláírásgyűj­tés. A Démászt és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát emelném ki. — Magánemberek meg­nyilvánulását nem tartja szá­mon? —Sok levelet, levelezőla­pot is kaptunk. — Tallózzunk közöttük! — A szegedi Űttörő térről egy orvos házaspár fejezte ki megdöbbenését a Temesvár ron történtek miatt. A Vid­ra utcából öttagú család küldte el a felháborodását szentesítő aláírásokat. A csengelei katolikus gyüleke­zet hívei és plébánosuk ha­sonlóképpen. Ez utóbbi meg­nyilvánulást azért tartom örvendetes jelenségnek, mi­vel összhangban van a Tő­kés László által is vallott ökumenikus látásmóddal. Aztán itt van egy idős em­ber őszinte levele, vagy a Tömörkény gimnázium kép­ző- és iparművészeti tagoza­tának ^lefoglalása •... — Mi a szándékuk az ösz­szegyűlt ivekkel? — A több mint ezer alá­írást — különben folyamato­san érkeznek az újabb és újabb tiltakozások — eljut­tatjuk Genfbe, az ENSZ Em­beri Jogok Bizottságához. A továbbiakban a presbi­térium két tagját, az ötlet­gazda Fekete Lászlót, vala­mint Tokodi Ferencet (aki az MDF újszegedi szerveze­tének vezetőjeként a fóru­mosok támogatását biztosí­totta) idézem. Fekete László: — A Tő­kés-ügy kapcsán nemcsak a lelkipásztort, hanem a pres­bitériumot ért atrocitások is foglalkoztatnak. Az üzene­tekből kiolvasható a hatósá­gok eléggé el nem ítélhető módszere, amivel igyekeznek kijátszani* a világiakat a lelkipásztor megtörése érde­kében. Kezdeményezésemmel presbiterként is hangsúlyoz­ni szeretném: minden romá­niai testverünk (és itt Cor­nea asszonyra és társaira is gondolok!) sorsát átérezzük, megpróbálunk azonosulni vele; jelen pillanatban eny­nyire futja az erőnkből. Tokodi Ferenc: — Valakik valamilyen formában fel kell hogy vállalják az emberi jo­gok napirenden tartásának ügyét. A Tőkés László által elindított lavinához mi tu­datosan -csatlakozunk. A - fi­gyelmet rájrányitapiA napi­renden tartani, a magyarság szolidaritását élesztgetni, európai mércével tartósítani — ez a mi célunk, ezért mozdultunk és örülünk a közösségek érzékenységének, amivel felvállalták szerény kezdeményezésünket. Pataki Sándor A háborús áldozatok emléke Az MSZP szegedi szerve­zőbizottsága egyetért min-' den olyan korábbi kezdemé­nyezéssel, amely a II. vi­lágháború áldozatai szegedi emlékművének létrehozására irányul. Támogatjuk Varga Lajos kezdeményezését, mi­szerint: a Dugonics temetőből a palakő kerüljön a város egyik közterére. A szervező­bizottság a Honvéd teret ja­vasolja. A Honvéd téri volt laktanyában a II. világhá­ború időszakában is több­száz magyar katona telje­sített szolgálatot. A szervezőbizottság fel­hívja a már megalakult alapszervezeteit, azok tag­jait, a munkahelyi és az is­kolai _ kollektívákat, hogy a közelgő halottak napja al­kalmából helyezzék el virá­gaikat a meglevő világhá­borús emléktábláknál, em­lékműveknél, ily módon megemlékezve valamennyi háborús áldozatról. MSZP szegedi szervezőbizottsága A nyomorúság halmozása fl SZÜV 25 éve Ki hinné, hogy már ná­lunk is legalább negyedszá­zados története van a szá­mítástechnikának? 25 évvel ezelőtt alakult meg ezen ágazat egyik legnagyobb gazdálkodó egysége, a Szá­mítástechnikai és Ügyvitel­szervező Vállalat. Fél évti­zede nehéz hónapokat élt át a cég. Eg.v ideig úgy tűnt, hogy idehaza az újonnan alakult vállalkozások. - a kis cégek uralják majd a piacot. Mára bebizonyoso­dott, 'hogy a korszerűen szervezett vállalatokra el­engedhetetlen szükség van.. A SZÜV Csongrád megyei dolgozói tegnap bensősé­ges vállalati ünnepségen emlékeztek a negyedszáza­dos évfordulóra. Szegedi nyugdíjasok levele a kormányfőhöz A Szegedi Nyugdíjasok Egyesületének tegnap, csütör­tökön megtartott közgyűlésén — a vezetőség munkájáról szóló beszámolót követően — tájékoztató hangzott el me­gyénk nyugdíjasainak általános helyzetéről, valamint a téli hónapok kiubfogialkozási lehetőségeiről. Mindezek után felolvastál; és elfogadták Németh Miklós miniszter­elnöknek — es rajta keresztül az országgyűlési képvise­lőknek — irt felhívást. Részietek a felhívásból: Tisztelt Miniszterelnök Ür! A Szegedi Nyugdíjasok Egyesülete kétszáz tagja, és a megye nyugdíjas-társadal­ma képviseletében Önhöz fordulunk, hogy a több év­tizedes munkában megfá­radt, egyre kilátástalanabb helyzetben élő tízezrek sú­lyos anyagi helyzetén soron kívül változtassanak. Az egyre súlyosabb élet­színvonal-romlás az emelke­dő árak miatti létbizonyta­lanság és a társadalmi meg­becsülés hiánya miatt az idősek körében rendkívül nagy az elkeseredettség. Ér­zik, hogy a több évtizedes emberpróbáló munka után nem azt kapják, amit meg­érdemelnek. Az ígéretek alapján joggal számítottak a szerény, de békés és gondta-. lan nyugdíjasévekre. Ezzel szemben a romló életkörül­mények, a folyamatos ár­emelések, több százezer nyugdíjas életét tették tart­hatatlanná, megfosztva őket az emberhez méltó élet leg­alapvetőbb lehetőségétől is. Miniszterelnök Űr! Ügy gondoljuk, ez a sok nélkülö­zésen, rengeteg munkán és sok megcsalattatáson keresz­tülment korosztály elvárhat­ja, hogy ön és a Képviselő­ház soronkívüliséget bizto­sítson a nyugdíjasok helyze­tének azonnali megismerésé­hez és a változtatások meg­kezdéséhez. Ehhez szüksé­gesnek látjuk: 1. A nyugdijak értékál­landóságának megteremtését. Az értékállandóság úgy biz­tosítható, ha az azonos mun­kakör alapján folyósított nyugdíjak vásárlóértéke azo­nos, függetlenül a megállapí­tás evetől. Ezért a regebben megállapított nyugdijakat folyamatosan az ugyanolyan munkakörből az adott évben nyugdíjba menők nyugdíjá­nak értékére kell emelni. 2. Amíg az értékmegőrzés­re vonatkozó jogszabály el­készül — legfeljebb azonban 1990. év végéig — a saját munkán alapuló nyugdíjakat legalább 5000 forintra fel kell emelni 1990. január I­jétöl. 3. A gyógyszerek bejelen­tett további áremelkedését teljes mértékben kompen­zálják a nyugdijasoknak. 4. A prognosztizált infláció mértékéig gondoskodni kell az évenkénti azonos mértékű nyugdíjemelésről. Miniszterelnök Űr! Szakít­son időt a felsorolt gondok megoldására, mert ezzel perspektívát fog nyújtani a kiábrándult fiatalságnak is, a mi gyerekeinknek és uno­káinknak, akik ha ma nem is érzik, a felfokozott tem­póval hamarosan saját gond­ként élik meg a mi problé­máinkat. A megvalósulás reményé­ben szíveskedjék alkalmas időpontban gondolatainkat a képviselőkkel ismertetni. „Országgyűlési képviselőként fordulok Önhöz, olyan ügyben, amely Szeged város, illetve az egész megye lakosságát érzéke­nyen érinti. Személyesen — betegként — volt alkal­mam meggyőződni arról az oldatlan álla­potról, amely a Csongrád Megyei Tanács Deszki Tüdőkórház-Gondozóintézet Szeged, Mérey utcai épületét jellemzi. Tudomásom szerint évek óta húzódó szakmai vita folyik a megyei tanács és a városi tanács, vala­mint a deszki tüdőkórház és a városi kór­ház-rendelőintézet vezetői között az épület sorsáról. A megegyezés hiánya oda veze­A levél címzettjei — a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese, a Szeged Megyei Városi Tanács el­nökhelyettese, a Deszki Tü­dőkórház-Gondozóintézet főigazgató főorvosa, és a Szeged Megyei Városi Ta­nács Kórház-Rendelőintézet igazgató főorvosa — Rózsa Edit országgyűlési képvise­lő felkérő levelére megje­lentek hát a tüdőgondozó Mérey utcai épületében. Az épületbejárás újdonságot csak az újságíróknak kínált. A tanácsiak, kórháziak is­merték rég jól e bagolyvá­rat. Merthogy más szóval nemigen illethető ez a rom­ló, pusztuló, szétmáló, ko­szos épület, amelynek alsó szintjén a tüdőgondozó, emeleti penésztapétás fa­lai között pedig a 11-es kór­ház egyszer használatos egészségügyi eszközeinek, kötszereinek raktára talál­ható. A tüdőgondozó 271 négy­zetméteres alapterületén évente 44-45 ezer beteg for­dul meg. Zsúfoltság a váró­ban, öltözőben, vizsgálóban. Az itt dolgozó orvosoknak és asszisztenseknek szociá­lis helyisége nincs. Ebédlő­jük a javítóműhelyből ki­szorított néhány négyzetmé­ter. Az udvaron patkányok es mocsok, bár ez utóbbiról csak a főorvos tájékozta tó-j jából tudunk, mert mint hírlik, érkezésünk „tisztele­tére" az udvari szemét nagyját egy órával előbb el­vitették. Tömören szólva: megalázó körülmények orvos-beteg számára egyaránt. A hazai egészségügy áldatlan álla­potaihoz szokott szemem­nek-lelkemnek is megdöb­bentő bejárást, a hazai vi­szonyokat hűségesen tükrö­ző megbeszélés követte. Egy szimbolikus értékű tár­gyalás, ahol a pénzhiányra hivatkozó, nyomorúságot halmozó esetmegoldási képtelenség tipikusan és jellemzően magyar mód­szertanát követhettem nyo­mon. A tüdőgondozó épületéről már 1981-ben tárgyaltak a városi tanács illetékesei és a szakemberek. Az akkori elképzelés: egy többfázisú szűrésre alkalmas tüdőgon­dozó központ kialakítása. Eme ésszerű ötletet — mi­velhogy az épület mindig is a tüdőbetegellátást szol­gálta — elvetették. Üjabb tett, hogy az épület állaga rendkívüli mó­don lerbmlott. a kulturált beteaellátás mi­nimális feltételei sem biztosítottak, az épületben — közismerten, súlyos betegséget terjesztő — patkányok szaporodtak el. Mint országgyűlési képviselő, kötelessé­gemnek tartom — elsősorban a lakosság ér­dekeit képviselve — megkísérelni a problé­ma rendezését, sajtónyilvánosság biztosítá­sa mellett. Ennek érdekében egyeztető tár­gyalás megtartását kezdeményezem, amely­re önt — akadályoztatása esetén döntési joggal felruházott munkatársát — tiszte­lettel meghívom," ötlet merült fel: legyeri ideggondozó központ, noha eme gyógyító intézmény it­teni létjogosultságát szak­mai érvek nem támasztot­ták alá. A tervet hamar el­vetették, mert a városnak nem volt 14 milliója a komplex ideggondozora. Időközben az épület felső szintjéről kiköltözött a 3-as számú belosztály — közis­mert nevén az elfekvő —és ekkor ismét felvetődött: le­gyen tüdőgondozó központ. A felvetésből továbbra is felvetés maradt, jóllehet a Csongrád Megyei Tanács tüdőkórház-gondozó inté­zetének vo't akkor 7 millió forintja a felújításokra. A város — a II-es kórház használati jogában — levő epületet nem adta. mert a kórháznak is voltak elkép­zelései. Nővérszállást sze­retett volna az épületben, vagy raktárt. Az előbbiből pénz híján nem lett való­ság, az utóbbiból igen, hi­szen 1987 óta a gondozó fel­ső szintjének egy részét a 11-es kórház raktárnak használja. Az épület persze nem volt tekintettel a sokféle A világ összes gabonater­melése napjainkban évi 1,8 milliárd tonna. Ebből a nemzetközi kereskedelmi forgalomban 220 millió ton­na vesz részt. Az exportot 80 százalék körüli együttes részesedéssel a nagy ter­melők (USA, Kanada, Fran­ciaország, Ausztrália és Ar­gentína) tartják kézben. Az ötök termelése és kivitele 1970-től gyorsan bővült. A nyolcvanas évtizedben már érzékelhetően az önellátás felé tolódott el a világ. A világpiacon 1972-ig a kukoricát tonnánként 50 dollár, a búzát 60 dollár körüli áron adták. A hal­latlan nagy ingadozásokra példa: az 1974-es csúcson a búza 240 dollárt ért, az 1986-os mélyponton csak 70-80-at. Napjainkra az ex­porttámogatási politika ad­Kitekintő dig finomult, hogy a világ­piacot a termékek verse­nye helyett a szubvenciók versenye jellemzi. Az 1987— 88-as gyenge termés miatt ismét kialakult egy 160 dol­láros bűzacsúcs. Egy elfo­gadható összgabonatermés viszont ezt a helyzetet epi­zóddá teheti. Ugyanakkor a termelők köre és súlya is változott, az EGK az USA mögé küzdötte magát 50 millió tonnás kivitelével. A legnagyobb importőr a Szovjetunió, a saját termés ingadozásától függő igényé­vel. 1985-ben például 43 millió tonnát vásárolt. S egy kis magyar ada­lék' exportunk a nyolcva­nas évek elején szárnyalta túl az 1 millió tonnát, s az évtized közepén a 2 mil­liót. Ez utóbbi a világex­port 1 százalékát adja. A döntő hányad a búza, s meghatározó vevő a Szov­jetunió. Szállításaink az im­portjuk 2-3 százalékát je­lentik. (Kivonat Balog Sándor egyetemi tanár előadásá­ból.) * A Minisztertanács megál­lapította az 1990. évi ter­mésre érvényes új hatósági gabonaárakat. Ezek a kö­vetkezők: I. osztályú étke­zési búza 5700 Ft/tonna, II. osztályú étkezési búza 5100 Ft/tonna. A hatósági árakat cent­rumárként hirdetik meg, eszerint plusz-mínusz 5szá­zalék eltérés lehetséges. Somogyi Kúrolyná íclvótclc , koncepcióra, felvetésre, öt­letre és évek alatt csak romlott, romlott, hogyne tet­te volna, amikor állagmeg­óvás helyett a szivárgást „megjavítandó" meg a fűtő­berendezést is széttörték. Az ügy „lezárásaképpen" a városi tanács egeszsegügyi osztályának vezetője — a tanács vezetésével történt egyeztetésre hivatkozva — 1989. május 30-án kelt leve­lében arról értesiti a Csongrád Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetőjét, hogy a Mérey ut­cai épületet hasznosításra, felújításra, a Deszki Tü­dőkórház-Gondozóintézet részére átadja. Cserébe ké­ri a Vidra utcai tüdőszürő­állomás helyiségét, a II-es kórház raktározandó anya­gainak megőrzésére, elhe­lyezésére. Az tálirat szépséghibája, hogy tanácstestületi döntés szükségeltetik a tulajdonjo­gi viszony rendezésére. Tes­tületi döntés ez ügyben pedig nem született, mint ahogyan sok egyéb — a város pol­gárait érintő fontos kérdés megtárgyalása is sorra leke­rül a napirendről, mivel­hogy lassacskán egy éve a tanácstestület saját szemé­lyes ügyeinek tisztázásával foglalatoskodik. A tárgyalás végén az or­szággyűlési képviselő — aki vette a fáradtságot, hogy végre osszetrombitálja, es egy asztalhoz ültesse az ügy­ben érintetteket — kierő­szakol egy közeli, újabb időpontot, amikor is más il­letékesek is meghányják­vetik: széles e városban akadna-e egy baraknyi hely raktározásra. Mert ha igen, egy gonddal kevesebb, s — kedvező tanácstestületi döntés után — megkezdőd­hetne a tüdőgondozó szaka­szos átalakítása. Persze a jó néhány évvel ezelőtti felújí­tási költség többszöröséért. Hát íme, a nyomor foko­zásának természetrajza. Kalocsai Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom