Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. október 26., csütörtök 3 Válaszra várva „Bizony mondom, hogy a kései Kádár-kor rendszere oly sebesen munkálkodott saját maga szétverésén, hogy még az ellenállóknak ís futniuk kellett, hogy utolérjék. Éppen abban áll mai helyzetünk nehézsége, hogy elfogulatlan magyarázatot kell találni arra — mindenféle partizán pótlegenda nélkül —, hogy miért eppen most és miért éppen igy következett be a gyors .összeomlás. összeomlott, mert megérett az összeomlásra. De mi volt az, és mitől érett meg?" Lengyel László — tavaly áprilisban zárta ki az MSZMP vezetése a pártból —, szóval az ő kérdése ez, s ha nem is válaszol, már akkor is sokat tett. Nevezetesen megmutatja a problémát, ami válaszra vár. Kósa Ferenc filmrendező, az MSZP elnökségi tagja egy rádiónyilatkozatában ugy vélte, hogy legalább három párt ült le a kongresszusra. Ezek az emberek ugyan mindannyian az. MSZMP színében politizáltak, de valójában külön-külön pártot alkottak. Az egyik párt szerint kies hazánkban az elmúlt, sőt elröppent négy évtizedben folyamatosan épült a szocializmus. Leraktuk, majd fölszedtük alapjait, hibákat vétettünk, sőt tragédiák történtek — de azért épült a szocializmus, mondja a másik párt. Szó sincs ilyesmiről, valami egészen más történt, ami történt, annak semmi, de semmi köze a szocializmushoz. Ez a harmadik párton-bclüli-párt álláspontja'az élszelelt negyven évről. Hozzáteszik; hogy végül ..is megnevezhető, ami történt, ha szokatlan is az elnevezés: kiszorítósdi volt ez a javából. Hatalmi harc, ami hosszú évtizedeken át folytatódott, váltott fegyverekkel, megújuló személyi állománnyal — ám változatlan célok jegyében. Mármost a kiszorítósdi pillanatnyi erőviszonyainak megfelelően, hol ez, hol amaz a csoport kapott mattot, uram bocsa', menekült fejvesztve... Ha ezt a három párt-elméletet elfogadjuk, akkor közelebb jutunk a valósághoz, hiszen eszerint nem létezett, csak a fölszinen egységes MSZMP. Részekből állt, amiket összetartott Kádár János mostanság már jobbára csak atyai tekintélye, tagjai megszokása, az apparátus hatalmaskodása, a Soprontól Vlagyivosztokig terjedő roppant birodalom tehetetlen nyomatéka, de tán még az amerikai—szovjet csúcstalálkozók menetrendje is. Persze, Magyarország nem volt azonos sem terjedelemben, sem történelmében az MSZMP-vel, noha vezetőink évtizedekig úgy viselkedtek, mint akik ezt nem tudják! Megjegyzem tévhitük gyakorlásában segített nekik a testvérországok környezete is, hiszen teszem azt, az NDKban is csak a napokban döbbentek rá, hogy az ottani párt nem azonos a németekkel. Gyorsította a felismerést az a százezres szavalókórus is, amelyik hétfőn este zúgta Lipcsében, hogy mi vagyunk a nép! A magyar politikai vezetés egyszerűen nem vett tudomást a nemzet évszázados tragédiáiról, országvesztő háborúink következményeiről, alig elviselhető törtenelmi örökségünkről. Sorskérdéseinket, egykétől az önpusztítás járványaiig meg említeni is megtiltotta. Igy eltünk évtizedekig, tudatlan egyetértők tömegei, hazug tájékoztatók hadai és kaján kívülállók seregei. Utólag szálazni, hogy ki mennyire volt ellenálló, sót ellentálló vitéz — érdektelen. Könnyen odajuthatunk, mint a néhai partizárok, akik csapata, távolodván a háborútól, csak egyre növekszik. Hiába, a dicső utódokat szépítő messzeség már csak ilyen természetű ... Emlitesre méltó, hogy mindeközben az isteni népség is gyarapodott lakályos házakban, négykerekű járgányokban, jóféle étkekbenitalokban, miként az fanyalgó tintunvalók is külhoni kultúrákkal. Az apparátusoknak már nem is volt egyéb dolga; mint az állampart működési elveit követve rátelepedni minderre, s úgymond vezetni. Miként számos határozat és állásfoglalás írta elő, sürgette a párt vezető szerepének meg- és továbhi megerősítését. Ja, el ne feledjük kizsákmányoló kapitalisták szíves hitelezését, mert ez is volt bőséggel. Mi gyanútlan jámborok, még vicceket is gyártottunk a hitelekre, elvégre nevetni jó. Es Hiszik vagy sem, ez az egész öröknek hirdetett építmény omlott össze, éppen csak maga alá nem temetve mindenünket. Indok, okok? Kezdőpontjai a korszakzárásnak? De hiszen ezt kérdi Lengyel László is! Tráscr László Lesz-e rokon népek napja? Egy hagyomány folytatása Október 20—21-én Szolnokon ülésezett a finnugor tudományos konferencia. A tallinni testvérváros az utolsó színhely a jövő évi debreceni VII. nemzetközi finnugrisztikai kongresszus megrendezése előtt, ahol a tudomány képviselői összegyűltek. Most először fordult elő, hogy az előadások túlnyomó többsége nem nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott, hanem a rokon nyelveket beszélő népek műveltségével, életével. Ezért lehet majd ez a konferencia az első lépcső annak jövendő gyakorlatnak a kialakításában, amelynek szükségességére az egyik előadó hívta fel a figyelmet. Mail Hellam, az Észt Kulturális Alapítvány hazánkban tartózkodó delegációjának vezetője ismertette az alapítvány májusi felhívását, amelyben kérik: ünnepeljék meg újra a rokon népek napját! 1931-ben a Helsinkiben összegyűlt IV. finnugor kultúrkongresszus elfogadta azt a határozatot, hogy a finnugor nyelvrokonság és az e nyelveket beszélő népek közötti barátság jegyében minden év október harmadik hetének szombatja és vasárnapja a fokon népekre való emlékezés ünnepe legyen. Ez az élő hagyomány hazánkban a II. világháború után ismert okok miatt háttérbe szorult, majd teljesen kiveszett a hazai köztudatból. Ezért a konferencia, csatlakozva az észt felhíváshoz, kéri minden magyar polgár és a múvelödési intézmények segítségét ahhoz, hogy a jövő évtől kezdve ismét tartsuk meg a rokon népek ünnepét. Árpás Károly A TIB távirata A Történelmi Igazságtétel Bizottsága október 23-án, hétfőn este táviratot küldött Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének, az Országgyűlés elnökének és Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének. A távirat szövege a következő: „A Történelmi Igazságtétel Bizottsága örömmel és mély megelégedéssel üdvözli, hogy a Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án, hétfőn, a forradalom 33. évfordulóján kiáltották ki. Ügy véljük, ezzel a történelmi aktussal nagy lépést tettünk előre az '56-os forradalom egyik alapvető követelésének megvalósítása felé. Ugyancsak megelégedéssel nyugtázzuk, hogy az Országgyűlés ezt megelőzően egyértelműen semmisnek nyilvánította a forradalmat követő megtorlások során hozott politikai indítású ítéleteket. Ezen az előremutató, ünnepi napon a Történelmi Igazságtétel Bizottsága reméli, és azt várja a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől és kormányától, hogy mihamarabb tettekre váltsa a törvényekben deklarált jóvátételi elveket, ezzel is elősegítve a nemzeti megbékélést és az '56-os forradalom céljainak, 3 demokratikus és független Magyarországnak a megteremtését". Törvényszerű leépülés? Keresztúri István téeszelnököt nehezen tudtam elcsípni. Ha Sándorfalván kerestem, épp Dócon volt, ha Bakson, akkor meg épp Sándorfalván tette a dolgát. Háába, ha nagy a „birodalom", sokat kell benne ingázni. Emlékeztetőül idézem csak fel, miként alakultak így a dolgok. Először csak a Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz gazdálkodásáért felelt, majd a veszteséges Dóci Virágzó Tsz „olvadt be" a gazdaságba. Amikor a Baksj Magyar— Bolgár Tsz „ullt fejre", a beolvadás vagy egyesülés helyett a közös vezetést látták az illetekesek a kor szellemével összeegyeztethető megoldásnak. Igy immár harmadik éves az elnök és a vezető gárda „másodállása". Ugy tudom, most kell elszámolniuk majd a stabilizáció eredményéről. Ugyanis szigorú elvárások teljesítése a záloga a felgyülemlett terhek, az adós*ságállomány mérséklésének. — Úgy tűnik, a sok-sok erőfeszítés nem volt hiábavaló, stimmelni fog az elszámolás. S ezzel a vállalt kötelezettség letelik. A baksi elnöki mandátumból azonban még két év hátravan. — Hogyan látja a jövőt? — A termelési tényezők jobbak az átlagosnál. Az idei növénytermesztési hozíimok elfogadhatóak, s az állattenyésztés is nyereséges. s a felvásárlás, kereskedelemi is hasznot hozott. Mindez egy szerény általár nos költség mellett, ós a jövőbeni adósságmérséklést is belekalkulálva, csak az éppen hogy talpon maradásra elég. Egy jlyen. csak alaptevékenységgel foglalkozó, tiszta profilú mezőgazdasági üzem sorsa attól függ, miként nyirbál az agrárolló. — Ez ellen nehéz helyben ellenszert lelni. Nincs eszköz a pozíciók megtartására? — Nézetem szerint a két gazdaság szoros együttműködése mindkét félnek előnyös. ezért kár lenne felhagyni vele. A társasági törvényből adódó lehetőség adhatna ennek keretet. Persze, a döntés a tagságé. — A saját „portán", Sándorfalván akad-e söprögetnivaló? 1 — Megtesszük a tőlünk telhetőt. A soros munkákat időben és rendben elvégezi tük, illetve végezzük. A növénytermesztés hozamaira nem lehet panasz: Hektáronként, a tavalyi rossz átlagnál. búzából 2 tonnával, kukoricából 3 tonnával több a termés. Az állattenyésztés szakmaj színvonala, mutatói javultak. Mindezt azért mondtam el. hogy látszódjék a kontraszt: a nyereségráta csak kétharmada lehet az előző évinek. A mezőgazdaságba áramló, ipari eredetű anyagok féktelen költségnövekedése a ludas. Az agrártermékek piacán mindezt képtelenség realizálni. A szabadabb árak is csak akkor adnának gyógyírt, ha fizetőképes piacra számíthatnánk. Erre viszont semmi jel nem mutat. — A következmény? — A béremelésekkel nemi tudjuk 'követni az infláció ütemét. A munkánk leértékelődése tovább folytatódik. Egyre több pénz kell a termelési folyamat fenntartására. Egy év alatt 7 millió forint többlet bankkamatot mutat a könyvelés. " • — A tagoknak még a háztáji helyrebillentheti a „házi" mérleget. — Az idén nem. A paprika köztudottan rosszul termett A fizetnivalókat épphogy fedezi, de előfordulhat, hogy sokan ingyen dolgoztak a sajátjukban. A vöröshagymával meg az a gond, hogy egyelőre eladhatatlan. A hibrid kukorica é& a hibrid napraforgó á belvíz és növénybetegségek miatt fuccsolt be. Egyszóval, épp a pénzesi növények okozták a legnagyobb csalódást. Az állattenyésztés hasznát az elszabaduló kukorica- és szójaár teszi kétségessé. — A közösben, tudtommal, az alaptevékenységen kivül akad más bevételi forrás is. — Próbálkozunk. A kis vegyi üzem nyereséges. Az utóbbi időben több kft.-be szálltunk be, a nyáron megszereztük a külkereskedelmi jogot.i Mindez arra elég, hogy a zuhanó mezőgazdasági nyereségrátát úgyahogy pótolja. T. Sz. I. Gombhoz a kabátot A közelmúltban jelent meg az 1988-as személyi jör vedelemadó-befizetések alapján összeállított lista. Az adatokat tanácsonként összesítették, a sorrendet az egy főre jutó összeg határozta meg. Leghátul egy Somogy megyei község kullog 700 forinttal, a csúcson Leninváros áll 15 ezres, egy főre jutó befizetéssel. A bu- .. . , , .. d a pesti átlag 12 ezer forint szemelyijovedelemado feletti, a Csongrád megyei alig haladja meg az 5 ezret. Szűkebb hazánkban négy község —• Zákányszék, Tömörkény, Balástya és Rúzsa — befizetése marad kétezer forint alatt. A megyei rangsor élén természetesen a városok állnak 4-5 ezer könácsok — szja-t is magukba foglaló — bevételei nem érték +el az államilag elismert kiadási szintet, belépett a támogatás. Mindeddig tehát a helyi tanácsok nem voltak érdekeltek a •• no velésében Az egyik elgondolás szerint jövpre az alapfeladatokra lakosonként 2200 forint támogatást kapnának a helyi tanácsok, valamint ezen felül településenként kétmillió forintot. Ez utóbbi a néhány száz lelket számláló községnek óriási zötti összeggel, közéjük csak Deszk és Mártély tudott befurakodni. Más kategória változat korcsoportokat venne figyelembe, igy például minden 3—13 éves gyermekre 4 ezer forint támogatás jutna. Az alapellátáA személyi jövedelemadó f" túl' körzeti feladatokra •verésének ;evik rélía kulon keret szolgai Szeged, amely 6 ezer 800 forintjával a nagyobb városok közül csak Debrecent előzi meg. bevezetésének egyik célja volt az is, hogy a bevételekkel a helyi tanácsok — mint önkormányzatok — gazdálkodjanak, közelebb kerüljenek a pénzügyi függetlenséghez. Az elmaradott térségekben az . állampolgárok általában kevesebb adót fizetnek. Ez visszafelé már nem, igaz, hiszen a „gazdagabb" falvak a mezőgazdaságot kedvezményező adórendszer adta lehetőséggel élve minimális adót fizetnek. Igy egyes mezővárosok — megyénkben például Makó — ebben a szisztémában rosszabbul járhatnak majd, mint a jelenlegi népességarányos elosztási gyakorlatban. Eddig egyszerű volt a képlet. Ha a bevételek — laa gyermek- és ifjúságvédelem minden ellátottjára 178 ezer, egy középiskolai diákra 39 ezer forint jut. A saját bevételek között kiemelkedő szerepe lesz a személyi jövedelemadónak 1990-ben. Ezt ugyan kiegészítik 4 ezer forintra, ha az egy főre jutó befizetés ettől elmarad, de megszűnik az automatikus támogatás. A tanácsi bevételeknek átlagosan egyharmadát jelentő személyi jövedelemadóban tehát két-háromszoros különbségek is lehetnek majd egyes települések között. Mi szól a jövő évi tervezet ellen? — kérdeztem Klapcsik Lászlót, a megyei tanács csoportvezetőjét. — A fejlődés területi ról — az alkotmányról, az államháztartási törvényről — pedig csak a napokban döntenek. A gombhoz szabjuk a kabátot! . --- Az automatizmusok után nem gyors ez a változás?? — Egy kicsit mintha átestünk volna a túloldalra. Nincs elfogadható átmenet, a garantált állami támogatások után jövőre egyszeriben magukra maradnak a települések. — Nagyon sok múlik majd a személyi jövedelemadón ... — ... ami már önmagában is hordoz ellentmondásokat. A helyi tanácsok csak gazdálkodnak vele, ugyanakkor más szabja ki, ellenőrzi, illetve adja a mentességeket. Igazából nagyon kevés az eszköz a személyi ' jövedelemadó növelésére, így a már meglevő különbségek vélhetően tovább erősödnek. — Ez elsősorban a mezőgazdasági jellegű teriileteket érinti hátrányosan. — Már össze is dugta a fejét öt alföldi megye, s remélem, hamarosan sikerül kiötölni valami okosat. Kovács András Novemberben HNF-kiildnltértekezlet Szegeden 'A szegedi népfront ügyvezető elnöksége kibővített ülést tartott tegnap, kedden délután. Hosszadalmas vitájukban lapzártánkig a következő kérdésekben döntöttek: a szegedi küldöttértekezletet november 24-én tartják meg. Ezen megválasztják az űj tisztségviselőket. Ügy tűnik bizottság nem lesz Szegeden, elnökség irányítja majd a munkát Abba a területi elv érvényesítésével kerülhetnek tagok, de néhány szakterület képviselője is helyet kaphat. A jelenleg üres titkári funkciót pályázattal kívánják betölteni. A városi népfrontértekezleten a tavasszal jelölt küldöttek és a körzeti népfrontbizottságok által delegált jelenlegi ügyvezető elnökség tagjai vesznek re^Et szavazati joggal. Tanácskozási joggal fölruházva hívják meg valamennyi szegedi párt-, társadalmi szervezet, mozgalom és az egyházak képviselőit, valamint a Szegeden működő baráti körök vezetőit. kossági adók, illetékek, föld- aránytalanságai közismertek, adó stb. — összege alatta a tervezet ezt konzerválja, maradt az államilag elis- illetve erősíti. Leninváros mert kiadási szintnek, a támogatás automatikusan kiegészítette azt. Ez 1988-ban és '89-ben is lényegében változatlanul működött, hiszen az szja-ból származó 2150, illetve 2460 forintos fejkvóta differenciált viszszaosztása nem hozott érdemi módosulást Ha a tavagy Paks nem is lesz zavarban, de a szegényebb falvakban meg fog állni az élet. — Sok a bizonytalanság. — Ráadásul még a sorrend is fordított. Készülünk az önkormányzatra, próbaszámításokat végzünk, a magasabb szintű jogszabályokAz uránbányászat helyzetéről Az uránbányászat felhagyásáról szóló kormányhatározat végrehajtási utasításának tervezetéről tárgyalt keddi ülésén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Pulai Gyula, az Állami Bérés Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője tájékoztatta a testületet az 1990. évi foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerre vonatkozó elképzelésekről, amelynek végleges szövegét rövidesen lüil a tömeges munkanélküliség, valamint a mecseki uránbányászat megszüntetésével járó elbocsátások esetére tervezett intézkedések részleteit is. A szabályozásnak az egész országban igénybe vehető normatív elemei közé tartozik egyebek 'között a munkanélküli segély, az átképzési támogatás, és a közhasznú foglalkoztatás. A k kormányhatározat a kormány, majd pedig az alapján a Mecsek térségéOrszágos Érdekegyeztető ben 500 millió forintot íorTanács elé terjesztik. Ez dithatnak új munkahelyek tartalmazza általában a lét- létrehozásának ösztonzésészá/ncsökkentés, s ezen be- re