Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-20 / 249. szám

155 1989, október 21., szombat •MAGÁNVÉLEMÉNY • Áz ejtőernyő szele Remek kivitelezésű la- A Munkásőr című havi adójuk a magyar nemzet pot kaptam ki fanyalgó kollégám kezéből. A XXXII. évfolyam szeptemberi számát. A 48 oldalas, színes jciadvány a Zrínyi Nyomdában készült, ára 2 (kettő) forint. A két — telitalálatot jelentő — fedőlapon kívül 32 (harminckettő) színes fotó díszíti az oldalakat, de a címek kiugratásában, a tördelésben, az oldalbeosztásban, végeredményben a lap egész arcélének kialakításában felhasználták a honos korszerű nyomdatechnikát. Miért részletezem mindezt? Egyrészt — bevallottan — a szakmai irigység beszél belőlem, másrészt megdöbbentett a lap ára, ami, ismétlem, 2 (azaz kettő) forint. kiadványról van szó. Melynek fedőlapján — csodálatos érzékenységgel, előérzettel vannak megáldva néha a szerkesztők! — egy óriási ejtőernyő ereszkedik a tájra. A felvételt készítő nem az emberre összpontosított, inkább az eszköz (amely adott esetben életmentő, máskor sportszerszám) érdekelte. Csak ezért a Sikeres életképért adnék 2 (kettő) forintot ... Magánvéleményem kinyilvánítására azonban nem az ejtőernyő ad okot. Gondolatmenetem pofonegyszerű: bátorkodom feltételezni, hogy a Munkásőr című kiadványt gondozó kollégák és kijövőjére is gondol. Ebben az esetben ugyanezen az áron, 2 (azaz kettő) forintért, hasonló kivitelben, ajánlatos lenne a jövő hónaptól a mai 10-16 éveseket színes, gyakorlati tudnivalókat közlő, izgalmas számítástechnikai kiadvánnyal meglepni. Egyszerű és nagyszerű állampolgári számítás okán: a jövőnk ennek a korosztálynak a kezében van, érdemes rájuk áldozni. Hálájukra számíthatnának. Akkor, de csak akkor belépek a Munkásőrségbe — az utólagos ejtőernyős ugfás lehetőségét is megkockáztatva. Pataki Sándor Bemutatjuk a SZOTE új tanszékvezetőit (4.) A szélmalomharc után A Dóm tér árkádjai alatt — a város felöl nézve —, a legbelső sarokban, a bejárati ajtó felett a „cégtábla": JATE Kísérleti Fizikai Intézet, SZOTE Biokémiai Intézet. A második emelet az orvosegyetemé. Itt van a biokémiai tanszék. Űj vezetője — Guba Ferenc professzor utóda — Nagy Zsolt egyetemi tanár, öt és tanszékét mutatjuk be sorozatunk befejező részében. — Professzor úr, melyik den. Évszámok, városok, száintézet az albérlő ebben az raz életrajzi adatok. Megépületben? — Az orvosvegytannal együtt mi vagyunk a JATE albérlői. Régi terv — még Pelrj professzor rektorsága idejéből való —, hogy a SZOTE kapjon elméleti töltené tartalommal? — A diploma után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében dolgoztam tíz esztendeig. S miután nagyra becsült és szeretett intézetvezetőnk tömböt, hiszen az ország váratlanul elhunyt, többen Új, szegedi folyóirat a láthatáron Hz egységes kultúra Pompeiben... „Az újságírás, az egyetemi élet szinte évenként verte össze író, írogató embereit, kik hol a hagyományokra függesztették szemüket, és ezzel kértek lehetőséget a megjelenésükre; hol meg a hagyományokat tagadva, az újdonság szándekával dörömböltek a kiadói kapukon." Ilia Mihály irta ezeket a sorokat, az 1979-ben megjelent Gazdátlan hajók című antológia „élőbeszédében". „Antológia-termő időket élünk" — idézte ugyanőt később, 1983-ban Vörös László. A hazatérés lehetőségei című kötet előszavában. Mindkét könyv Szegeden élő fiatal költők verseiből válogatott. A szinte évenként összeverődők — jórészt a bölcsészkar táján — létrehozták aztán ('84ben) a Harmadkort, '85-ben — a történészek — az Aetast. A két periodika évi 3-4 számában új és űj tehetségek, írók-írogatók, költök, esszéisták, kritikus- és társadalomtudós-jelöltek tűntek föl. Telt az idő, a lapalapítók befejezték egyetemi tanulmányaikat. Most széledeznek. Mestereik, s emez ifjak — kik a maguk munkájával műhelyekké alakították folyóirat-szerkesztőségüket — egyként régóta úgy gondolják: „o mai vidéki egyetemi városok szellemi életének kettösen-cgy parancsa: megtartani az ott felnövő tehetségeket — ha lehet —, s ha ez nem sikerül mindig, csakis szépen és segítőn szabad útra bocsátani őket..." (Vörös László). Akik még nem széledtek... Nos, a Harmadkor szerkesztő- és szerzőgárdájának egyik része már „úton": Budapesten kiadták folyóiratukat, Nappali ház címmel. A többiek: még megtarthatók. Lapot akarnak, profi folyóiratot. Pontosan milyet? — kérdem a Harmadkorszerkesztő Mikola Gyöngyit. — Negyedévenként megjelenő, szakmabeliek által írt, a létező egységes kultúra, az irodalom, a művészetek, a tudományok értékeit közvetítő, széles közönséget megcélzó lapot szeretnénk. Az irodalom és az irodalomtudomány, más művészeti ágak, valamint a filozófia és más társadalomtudományok párbeszédét gondoljuk el. Tehát azt is jelzi, hogy mindenkéopen személyes hangú, friss szellemű orgánumra vágyunk. Szegeden és Európában élő individuumok, szuverén gondolkodók — tehát nem egyetlen nemzedék lapja lenne. A személyesség vonzásában — Hogyan képzelitek? Annyi az új lap mostanában, oly kevés a pénz, a papír, a nyomda.,. — Egyesületet alapítottunk, a bejegyzésre várunk — mondja Laczkó Sándor (a történelem—filozófia szakon tavaly végzett fiatalember szintén a Harmadkor szerkesztője). — A szerzőgárdán keresztül továbbra is kötődünk az egyetemhez és SHegedhez. A város támogatására számítunk, hiszen az érték, amit talán sikerült létrehoznunk, elsősorban Szegedé. Szponzorokat keresünk. Az egyesület — vagyis a szerkesztők és szimpatizánsaik — alapítványoktól pályázat útján is próbál pénzhez jutni. A Századvég Kft. nyomdájában készül majd, ezer példányban a lap, amelynek a címe már megvan: Pompei. — Darvasi László versciklusából? — Igen. A cím hosszas töprengések után fogadtatott el. Nekünk azt jelenti: ez a világ számunkra tele van halott, kiüresedett formákkal, amelyekbe lépten-nyomon beleütközünk, mintha ott járnánk, Pompeiben, a halott városban, ahol katasztrófa történt. Azt szeretnénk, ha a formák új, nekünk való tartalmakkal telítődnének... A város jobbik arca Még néhány tény, adat, név: a Pompei című szegedi folyóirat első számát februárra tervezik a szerkesz-, tők: Darvasi László (költő, a Délmagyarország munkatársa), Laczkó Sándor, Mikola Gyöngyi, Pikó András (az Aetas szerkesztői gárdájából), hiszen a lapcsinálók nem fizetésért fognak dolgozni.. .> A Pompei a szépirodalom, az esszé és a tanulmány mellett állandó rovatban kívánja közölni azokat a gondolatokat, amelyek Európa szellemi központjait izzásban tartják — külföldön élő szerzők levelei révén. A témákhoz kapcsolódva konferenciákat szervez az egyesület Szegeden; hadd járjanak ide az ország és a világ értékes emberei. A reménykedésen túl — hogy talán az „alulról építkező" kultúrának, a vidéki szellemi központoknak újra élettere lesz kies hazánkban — segíthetnénk; e Janus-arcú város megtartó ereje most megmutatkozhatna. Sulyok Erzsébet valamennyi orvosegyetemén együtt, egy helyen vannak az elméleti tanszékek. — Melyek ezek az elméleti tanszékek? — Valamennyi alapozótárgy: biológia, kórélettan, gyógyszertan, mikrobiológia, biokémia, kémia, társadalom-orvostudomány. Budapesten, Debrecenben ezeknek a tanszékei mind egyhelyütt vannak. — A biokémiáról nem sokat tud a közvélemény. — Tulajdonképpen az egé6z orvosképzést két részre lehet bontani. A hallgatóknak először megtanítjuk az egészséges, ép szervezet működését. A másik részi, ben pedig megismertetjük a beteg, a kóros szervezeti elváltozások lényegét. Az alatávQztunk az intézetből. Jószerével az ország legkülönbözőbb pontjaira szóródott szét a társaság. Magam Budapesten találtam állást, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, az l-es számú kémiai-biokémiai intézetben. Ott dolgoztam egészen mostanáig. Igaz ugyan, hogy 1979*től csak félállásban, mert az. évtől a főállásom az Egészségügyi Minisztériumban volt, ahol a kutatásszervezési osztály vezetőjeként tevékenykedtem. — Miből állt a munkája a minisztériumban? — Szerveztem azon elméleti és gyakorlati célú kutatási programok megvalósítását. amelyek az orvostudomány fejlődéséhoz. — hazai ,,.....,, körülmények között — hozpozotargyak korebe tartoz.k zajarulhattak; Ez azt Jeltn_ N HI O. /OM I O NMO IR O-9 NNNC7. J a biokémia, amely az. egészséges sejtek működésével foglalkozó tudomány. Néhány jelentősebb egyetemen már létezik patobiokémiai tanszék. Mint a neve mutatja, a beteg sejtek biokémiáját tanítja. tette, hogy pályázati rendszerben próbáltuk ésszerűen elosztani és a kutatókhoz eljuttatni azt a pénzt, amit a minisztérium kutatásra szánt. Tevékenységünk másik része azoknak a pénzösszegeknek az elosztása — ön 1961-ben kapta dip- volt, amelyeket az orvoslulomáját a Debreceni Orvos- dományi kutatásokat támotudományi Egyetemen. 1971- gató főhatóságok adtak a tói dolgozott Budapesten, és kutatóknak, az Egészségügyi most, 1989 júliusától Szege- Minisztériumon keresztül. olyan kéziratokat közölnénk, Szilassy László (tanársegéd •amelyek ezt mutatnák meg; a választás egyetlen kritériuma az írás minősége. Politizálni nem kívánunk, ám társadalmi összefüggések színvonalas kifejtéseit, politikaelméletet közölnénk. A Szegeden és a tágabb régióban élő szerzők kőiét kiterjesztenénk az innen elszármazottakra, valamint Erdély, a Vajdaság és Nyugata JATE Irodalomtörténeti Tanszékén). Munkájukat szerkesztőbizottság segíti: Bernáth Árpád irodalomtörténész, Csejtey Dezső filozófus, Hajnóczy Gábor művészettörténész, Ilia Mihály irodalomtörténész, Katona Tamás történész, Lengyel András irodalomtörténész. Az egyesület számlaszáma (magánszemélyek támogatáEurópa magyarjaira, akikkel sát is várják); 289-98534/7007tnár vannak kapcsolataink. A 2020. (A pénz a technikára s vezető műfaj az esszé, ami a honoráriumokra kellene, Kudarc Bármennyire is nem akarom, néhány mondat erejéig vissza kell térnem a Tőkés-ügyre. Ügy? Persze hogy tragédia inkább. Két momentumot szeretnék felvillantani személyes lyal fordult oda a politiélményeimből, lévén e sorok írója is meglátogatta Tökéséket ama ominózus istentisztelet kapcsán, melyet a lelkészi hivatástól eltiltott apa, és az eltiltást a fenyegetések ellenére is semmisnek tekintő fia közösen tartott meg. Az istentisztelet után a tiszteletesre várva a parókia konyhájában Tőkés László feleségével, Edit asszonynyal beszélgettünk. Tudod, mondta, azért szeretem a Chrudinákot, mert olyan emberi. Ügy beszél, hogy érezni közben a szeretetét. Majd jött Tőkés László, aki beszélgetésünk során elmondta, ő ügy gondolja, betölti önnön szerepét. AJri e szerepet manipulálja, ne- az istentisztelet hangfelvéki és ügyének árt. Ez a két momentum az, ami azóta sem hagy nyugodni, mert nap" mint nap olcsó és ostoba kihívások érik. Kollégámmal a legjobb lelkiismerettel igyekeztünk tudósítani temesvári utazásunkról, mely az előzetes aggodalmak, és félelmek ellenére olyan sí- pörte el a kérdést. Lássuk mán és problémamentesen zajlott le, hogy még álmunkban sem mertünk gondolni erre. Szerencsénk volt, nyilván. Még néhány évvel ezelptt egy nyilvános, a tévé által közvetített politikai fórumon történt a következő eset. Középiskolás késcsabai kollégáink kürfiatalok tehettek fel aktuális bel- és külpolitikai kérdéseket, exponált párt- és kormánypolitikusoknak. Erdély akkor még tabu táltak a városban, míg sikerült lerázniuk a román titkosrendőrséget. Megjegyzem, akár egy hónapig volt. A gimnazista kislány is sétálhattak volna, ha le egyszercsak bájos mosoly- akarják fogni őket, úgy, és ott teszik meg, főutcán, parókián, határon, vagy a pusztában, ahol akarják. Nyilván nem akarták. Kaland és romantika mindenütt. A napokban e szavakkal közölte még a Magyar Nemzet is Tőkés László levelét; Kalandos úton érkezett Tőkés László vallomása. Aztán kaland elmondása a bevezető szövegben elhallgattatott, helyette az üldözött lelkész több hasábos hosszú levelét közölte az újság. Nem etikátlan-e ilyen címmel csalogatni ilyen tartalomhoz az olvasót. Harsány, és méltatlan tálalása ez az ügynek. A Tőkés-jelenségen lassanként úgy csüng a honi zsurnalizmus, mint darazsak a szölőfürtön. Bátrak, hősök, lovagok járják naponta az utat a temesvári parókiáig. Mert nem arról van szó, hogy a témát felejteni, vagy ejteni kellene, hiszen a botrányt naponta újabb, és újabb fejezetekkel toldják meg. De ne igy. Ne ilyen kicsinyes becsvágytól, kalandvágytól fűtve. Merthogy nem kalandról van szó. Legföljebb szolgálattételről. Névtelen és szerény szolgálattételről, hiszen ha jól belegondolunk, az igazi veszély nem az újságírót fenyegeti. Az ő fenyegettetettsége csak pillanatnyi és játékos, Tőkés László és honfitársaiéhoz képest. Van, hogy az alázat többet használ a világnak. kushoz, és csengő hangon megkérdezte: ugyan miért hagyják, hogy az erdélyi magyarok ilyen nyomorult helyzetben legyenek? Miért nem segítenek rajtuk? Chrudinák Alajos műsorvezető elsápadt, a terem egy pillanat alatt megdermedt. A kérdés annyira őszinte, naiv és be nem kalkulált volt, hogy hirtelenjében senki sem tudott megszólalni. Vagy nem mert. A műsorvezető ocsúdott fel leghamarabb, és gyorsan eltérítette a témát. Kollégám, kivel együtt jártuk meg a temesvári utat, néhány hete beszélt Chrudinákkal. Tudni kell, hogy kazettán eljuttattuk telét a Panoráma szerkesztőjének. Valóban nem volt profi, kifogástalan hangminőségű anyag, ám néhány részlete minden bizonnyal felhasználható lett volna. A szöveg, a mondatok, a tartalom mindenképpen. Erre kérdezett rá kollégám. Chrudinák ingerülten söbe, kudarc volt az út, szakmailag volt az, különben is kit érdekel egy istentisztelet szövege. Egy kemény, jó interjú Tőkéssel, az kellet volna. Azóta is ezen a szón gondolkodom, kudarc. Aztán egy hétre rá, bétölték tele a világot, hogyan járták meg ugyanazt az utat, melyet mi, s amit előttünk is, utánunk is sokan mások. Két óráig sé-Darvasi László — Köztudott tény, hogy az ország költségvetéséből évtizedek óta igen kevés futotta a kutatások finanszírozására, különösen az alapkutatásokra. önnek fillérre pontos ismeretei vannak az orvostudományi kutatások finanszírozásáról. — A kutatásra szánt őszszegeket mindig a beteg-, illetve egészségügyi ellátás költségeiből kellett elvenni. A tárca vezetői éppen ezzel takaróztak és tartottak sakkban bennünket, hiszen ha például arról volt szó: egy műveseállomás létesítésének költségeihez szükséges a pénz. akkor nem vitt rá a lélek, hogy egy izotóp mérésére szolgáló eszközt követeljek. A tárca vezetőinek érve tehát legtöbbször így hangzott: a szentséges betegellátást szegényitjük. Nem hallgathatom el azt a tapasztalatomat sem. hogy az országban oly jellemző tudományellenesség okán szinte valamennyi tárca vezetője a minimális összegeket biztosította a kutatásokra. Jól emlékszem arra az egészségügyi miniszterre, aki büszkén adott vissza pénzt az állami költségvetésnek, mondván, sikerült neki megspórolnia. Ezt a gesztust természetesen abban az időben nagyra ériékelték. — Csafc a betegellátás költségeinek kárára gazdálkodhattak? — Ha száz egységnek veiszem a hazai orvostudományi kutatásokra fordítható pehzt, akkor ebből az egészségügyi tárca körülbelül egyharmadot, úgy harminc egységet biztosított. A fennmaradó hetvenre egyéb helyekről kaptunk pénzt, így például az Akadémiától, vagy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól. —j- Mondja, miért szánja rá magát egy kutató hivatalnoki munkára, ráadásul egy szegény ország legszegényebb minisztériumában, ahol nyilvánvaló egyetlen harcmodor, a szélmalomharc? — Amikor a minisztériumi állási elfogadtam, akkor már nyolc eve dolgoztam a SOTE biokémiáján. Oktattam és kutattam egyaránt, mégis bezártnak és elszigeteltnek éreztem magam. S úgy gondoltam, ebből az elszigeteltségből eme állás elfoglalásával kiléphetek. és az orvostudományi kutatások, kutatóhelyek mindegyikével kapcsolatba kerülhetek. Jóllehet, tíz év alatt sem váltam bürokratává •— már csak azért sem, mert közben oktattam és kutattam —, de tény, hogy c^y évtized alatt belefáradtam, a harcokba. Pontosan ahogy maga \fogalmazta: a szélmalomharcba, a tehetetlenségbe. — Mostantól, az oktatás és kutatás mellett, egy újabb feladat is várja. Egy tanszék vezetése. Milyen elképzelésekkel érkezett Szegedre? — Elődöm. Guba Ferenc professzor alapította — 1968-ban — a szegedi biokémiai tanszéket. Az oktatás általa kialakított 21 éves hagyományún nemigen kívánok változtatni. pusztán annyiban, hogy nagyobb hangsúlyt "helyezek a patobiokémiára, amely — mint már az elején mondottam — a kóros sejtek kémiai reakcióival foglalkozik. A kutatás területén kettős célom van: a tanszéken már évek óta kiválóan dolgozó kutatómunkacsoportok menedzselése. illetve a saját tudományos témám — az immunbiokémia — kutatásának elindítása. Kalocsai Katalin