Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

^UIW 79. évfolyam, 245. szám 1989. október 16., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Diktatúra B ejött a városba a bácsi szombaton délelőtt egy kicsit politizálni. Tájékozódni akart, hogy „Most tnj lesz?" Most, amikor megszűnt a bol­sevik gyökerű PÁRT. és visszavonhatatlanul vége lett a proletárdiktatúrának. Tudni akarja az ezután kö­vetendő irányt. Fel attól, hogy a munkásőrség fegyvereit átad­ják a... (itt az egyik radikális, ám de kis tömeg­bázisé. új politika: szervezetet jelölte meg) tagjai­nak. ö március 15-én is a várcst járta. Ünnepségről ünnepségre sétált, és közben látta, hogy valakik a híd alatt „a forgópisztolyukat mutogatták". A békés átmenetről is bebizonyosodott, hogy lé­nyegesen könnyebb meghirdetni, mint megvalósítani. A mély gazdasági válságba süllyedt országban az in­dulatok túlfútöttek, valós jelentőségüknél lényegesen nagyobb politikai szerepet kapnak az emberi érzé­sek. A túlfűtött indulatok pedig egyáltalán nem az Európa-házhoz közelítik társadalmi fejlődésünket, hanem a vágyott minta helyett inkább kelétre sod­ródhatunk. Erősödnek majd a szavak a következő hetekben a magyar politikai vitákban. Az MS2MP kongresszu­sán élénk visszhangja volt a „patkányozás"-nak. Ke­serű Imre kérte kölcsön e cseppet sem népszerű és vonzó rágcsáló nevét a gerinctelen politikai szerep­lók megjelölésére a Reformszövetség egyik vitáján. Lett is felhördülés rögtön. Keserű nem mondott ne­veket. de volt olyan, aki rögtön a mikrofonnál ter­mett, és kikérte magának, hogy őt ilyen magas fó­rumon lepatkányozzák. Azt hiszem, a lelkes szentesi fiatal tanár átlépett egy küszöböt. S cselekedetére az sem elegendő magyarázat, hogy főként a megszüle­tett új párt tisztulásának segítése motiválta. (Keserű aztán írásban kért bocsánatot a kongresszustól. Er­re pedig az elődpártok tölténetében alig-alig lehetett csak példa.) Nehéz jelenünkben a küszöböket megtalálni. S nem biztos, hogy ma ugyanott van a tűréshatár, ahol tegnap volt. és ahol holnap lesz. Vitákhoz alig szo­kott társadalmunkba ma oly sokan próbálják egyed­uralomra juttatni a saját álláspontjukat... A plu­ralizmus hiidetői közül is többen csak a" saját esz­merendszerüket emelnék ki a bábeli zűrzavarból. „Legyen ott a háltérben valamiféle mormogás, de tiszta hang csak az enyém lehet." S a „hangosításhoz" természetesen hozzátartoznak — egyebként a világon mindenütt — a nem egészen lovagias módszerek is. Naivitás volt azt hinni, hogy nálunk majd a politikai ellenfél kritizálása, lejáratá­sának megpróbálása nélkül választási küzdelmet lehet vívni. Bizony, a régi publikációkat őrzik a.könyvtá­rak. Nehéz elhinni, hogy a Brezsnyevnek tapsoló, a szocialista rendszer felsőbbrendűségét hirdető, valami­kori pártfunkcionárius öt év alatt eljutott a polgári szabad verseny kizárólagosságának igenléséig. Vala­melyik véglet mögött nem volt meggyőződés. Készül­nek már fénymásolatok indexekről, hogy a közvéle­mény megtudja az egyik igazságbajnokról: nem a po­litikai tárgyakból tett elégtelen vizsgái miatt rúgták ki — ahogy rnost ő hirdeti — nyolc eve az egyetem­ről Politikai gazdaságtan, dialektikus materializmus, munkásmozgalom-történele, bizony-bizony, jó és jeles, de az a fránya biológiai szakmai sor: elégtelen és elégtelen. Gyakori beszélgetőtársam tizenegy éves kisfia őrsvezető lett. Apukájával első „politikai megbízatá­sa" terveiről beszélgetett: „Tudod, apu, én demokra­tikus vezető leszek." „És ez szerinted mit jelent?" „Hát azt, hogy úgy fogom intézni, amit akarok, hogy a többieknek úgy tűnjön: azt ők akarják." Hát, le­het még sikeres politikus a fiúból... A tiszta érvéle érvényesülésének mindig lesznek akadályai. Mert pél­dául minden í'adikális változás általában egy kisebb­nagyobb csoport egzisztenciáját veszélyezteti. A vala­mikori kiemeltek, kivételezettek pedig csúsztatások­kal, jól tálalt ellenérvekkel, tömeghangulat manipu­lálásával. netán korrupcióval, mindent elkövetnek a változtatás, a szélesebb csoport helyzetének jobbítása ellen. Ezzel elérhetik a folyamatok lassítását, de idő­leges leállítását is „A politikához gyomor kell" mondta Pozsgay Imre az MSZP kongresszusának egyik szúnelében. Tehát a huszadik század végi ma­gvar érdekérvényesítéshez is óhatatlanul hozzátarto­zik majd az érvelésen kívül néhány „módszer". Európának ezen a politikai perifériájáh az okól­iognak. a kézi fegyverek előrángatasának és haszná­latának, sajnos, nagyobb történelmi hagyományai vannak, mint a parlamenti demokráciának, a helyi önkormányaitoknak. M ost mégsem osztom városba bejött" beszél­getőtársam véleményét. Szerinte nem jöhet más most e kis ország történetében, mint pol­gári diktatúra. Soha nem volt ennyi tudásnak, ta­pasztalatnak, érvnek birtokában az ember, mint ma. Van annyira józan a magyarság, hogy a "választási veszteséget is el tudják maid viselni a pártok szé­les színskáláján mindenütt. Ugye, van? Bőle István Önkormányzatra érett a nep. Kulcsár Kálmánt választották a népfront elnökévé, s ő a mozgalom köztársasági elnökjelöltje „E népet érettnek és hi­vatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza" — a Márciusi Front tóbb mint fél évszázaddal ezelőtti ki­áltványának ezt a megálla­pítását választotta alapgon­dolatául a Hazafias Nép­front IX., előrehozott kong­resszusa, amely szombaton reggel Budapesten, az Épí­tők Rózsa Ferenc székházá­ban kezdte meg munká­ját. Huszár István elnök-főtit­kár fűzött szóbeli kiegészí­tést a HNF Országos Taná­csának a VIII. kongresszus óta végzett munkájáról ké­szült írásos beszámolóhoz. A népfrent jelenéről, jö­vőjéről szólva hangsúlyozta: most itt a történelmi esély arra, hogy megtisztultan, megerősödve, önálló és füg­getlen népfrontmozgalom bontakozzon ki, az emberi szabadságon nyugvó nem­zeti összefogás megterem­tésén munkálkodva. Kije­lentette: a mozgalom fél évszázados történelme so­rán keserves tapasztalato­kat szerzett a diktatórikus hatalom természetéről. El­sőrendűen azt a tapasztala­tot, hogy a hatalmi diktá­tumok soha nem a nép ér­dekében, hanem annak el­lenében politizálnak. Az erőszakos politikai uralko­dás közepette nincs remény és lehetőség demokráciára, nincs mód a világfejlődés által diktált ütemű társa­dalmi, gazdasági és kultu­rális haladásra. — öt évtized alatt azt is megtanultuk — mondotta —,. hogy diktatórikus vi­szonyok kialakulhatnak egy párt vagy több párt léte­zése esetén is. Ezért elha­tároljuk magunkat minden előjelű hatalmi diktatúrától. Az elnök-főtitkár beszédét követően Rőder Edit az alapszabály szerkesztőbizott­ságához érkezett javaslatok­kal ismertette meg a plé­numot, majd Kukorelli Ist­ván úgyvezető elnök tar­tott előadói beszédet a nép­front jövőjéről. — Civilizált, humanizált, azaz emberi társadalmat akarunk — mondta az ügy­vezető elnök. — Ma Ma­gyarországnak közösségi de­mokráciára, helyi társadal­makra, egyesületekre, szak­mai önkormányzatokra van szüksége, s ez többet, mást jelent, mint a többpártrend­szer. E közösségteremtést a népfront hagyományaihoz hiven fő célkitűzésnek tart­ja. Ugyanakkor olyan köz­hatalmat képzel el, amely a (Folytatás a 2. oldalon.) Tépett tollak [ Grammja egy dollár Valahol a Makó melletti Rákos környékén éldegélhet ez idő tájt Holle anyó. Dol­gos szolgálólánya reggelen­te jól felrázza a párnákat, csak úgy szállnak a pi­hék ... Mindenesetre boly­hos, fehér szőnyeg borítja a Hungarofeder Tollfeldolgozó Kft. udvarának szélárnyékos zugait, s bőven jut a pi­llékből az igazgató. Oláh Tamás szakállára is. Segít­ségével ismerkedem a tol­lasszakma néhány alapfo­galmával. Lehet a libát kézzel és géppel, korán, illetve elkés­ve, nyaktollal együtt vagy anélkül, először, de akár ne­gyedszer is tépni. A felvá­sárolt toll lehet májlibáé, vagy húslibáé, nagy libáé vagy kis libáé, száraz, illet­ve nedves, fehér, esetleg szí­nes, alacsony pehelytartal­mú, kevert s töredezett tol­lú. A minőség. Kezdetben, de még öt-hat évvel ezelőtt is csak háromféle magyar tol­lat, és egyetlen exportálót ismertek Európa-szerte. Vissza is sírják ezt a bé­kés aranykort a nyugati ve­vők. Időközben sokan be­letanultak a szakmába, toll­ból is több mint harminc­félét megkülönböztetnek, il­letve kínálnak már. Kótyá­vetye helyett értékéhez kö­zeli áron kel el mostaná­ban a feldolgozott toll. — Mitől jó a magyar li­ba? — A pelyhétől. Kiváló a hazai víziszárnyas-állomány, kedvező a klíma, megfele­lőek a tartási körülmények (hűvös is van, víz is van), s tépni is megtanultunk már. , ' — Szóval a pehely... — ... pontosabban a töl­tőereje, ezt kell megfizetni. Ezer, ezerkétszáz grammos, kilencvenszázalékos pehely­tartalmú paplanjainkért ezer dollárt is fizet a vá­sárló egy-egy jobb nyugati áruházban. — Csoda, hogy jut a ha­zai üzletekbe. — A kis hibás — gyak­ran csak ferde cellavarrású — szuperpaplanok 17 ezer forintért könnyedén elkel­nek. A standard ennél jó­val olcsóbb, 3-8 ezer fo­rint. — Errefelé csak úgy dói a dollár és a forint! — Ez túlzás. 1988 ugyan tényleg jól sikerült, de ezt az idén nem tudjuk meg ismételni. Tavaly a terme lés 90 százaléka ment tő kés exportra, s ez 18 mil­liós dollárbevételt. hozott. Egy zöldhasú 60 forintba sem került. — Mi változott az idén? — Dől a gyenge minő­ségű, alulmúlhatatlanul ol­csó kínai toll a nyugati pi­acra, de a liberalizáció ered­ményeként hazai, verseny­társakkal is mind gyakrab­ban találkozhatunk. A tóllban sok pénz van, nem véletlenül alakult meg itt 1984-ben a megye első vegyes vállalata. Erre az­óta már mások is rájöt­tek, de gyákran szakérte­lem nélkül ugranak bele az üzletbe. A Hungarofeder va­lamikor úgy törte meg a Terimpex monopóliumát, hogy közben magasabb árat sikerült elérnie. Elsősorban talán ezért nehezményezik, hogy ma boldog-boldogtalan exportál nyers, vagy alig feldolgozott tollat. Megtart­va a jó magyar szokást, bát­ran aláígérnek a kft.-nek, s még így is jobb a dollár­kitermelésük az átlagosnál. Ha bartellüzlet keretében kurrens árura — tavaly pél­dául mélyhűtőre — cseré­lik a tollat, akkor már egye­nesen bagóért adhatják. A hfizai hiánygazdaságban ki­alakult fogyasztói árak is­meretében ezt bátran meg­tehetik, itthon minden vesz­teséget behoznak. A dolog érdekessége, hogy a Hungarofeder sem tud igazán orvosságot a saját — messzebb tekintve a nép­gazdaság — bajára. Hiába adná tovább a devizacím­zettséget a kft. — kapná a dollárt a toll eredeti tu­lajdonosa —, a feldolgozott termékek értékesítése után sem juttathatna többet a „kóbor"' exportőrnek, mint­ha az maga keresett volna vevőt a nyers tollra. Patt­helyzet. Igazából mindenkinek az lenne az érdeke, hogy csak feldolgozott toll menjen ki az országból, az olcsó mun­kaerőt, áramot — ma még a környezetvédelmet is — hozzáadva több dollárt hoz­zon. Ehhez lényegében a ka­pacitások adottak, de va­lahogy az érdekeltséget ed­dig még nem sikerült ki­alakítani. Kovács András Sport Labdarúgás: Hatpon­tos szegedi hétvége (áz NB I„ NB II. és NB III. eredményei, táblázatai); Kézilabda: Győzelem'; Vízilabda: Emberelő­nyös helyzetkihaszná­lás, óh... Röplabda: Megerőltetés nélkül. (A 6. oldalon) Kosárlabda: Három­száz pont fölött; Lab­darúgás — megyei I osztály öt kiállítás a 10. fordulóban; ököl­vívás: Volt és mégsem volt! Triatlon: Hawaii poklába készül... (A 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom