Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

1989. október 14., szombat 112 DM1 mqgqzin A gyógyszerészet professzora A szegedi egyetemi gyógyszerészképzés neves megalapítója, dr. Dávid Lajos egyetemi tanúr l(X) éve. I88V, oklobcr 18-án született Kezdivásárhelyen, Háromszék megyében. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd pályáját — az akkóri gyógyszerészképzésnek megfelelően — gyakornokként kezdte, s 1909-ben Kolozsváron gyakornoki vizsgát tett. 191 l-ben kitűnő eredménnyel gyógyszerészi oklevelet. majd 1913-ban gyógyszerészdoktori címet szerzett. Ezt követően továbbra is a kolozsvári egyetem gyógyszertárában dolgozott díjtalan tanársegédként. majd 1919-tól mint egyetemi vegyész. Miután a kolozsvári egyetemet 1921-ben Szegedre telepítették át. 1922-ben fővegyésszé léptették eló és még ez évben egyetemi magántanárrá habilitálták. Ekkor bízták meg a gyógyszerészképzés megszervezésével. a Gyógyszerészeti Intézet és az Egyetemi Gyógyszertár létesítésével. Ezeket ideiglenesen a Kálvária téri épületben helyezték el, majd 1931ben a Dóm téren az ó vezetésével rendezték be. Dávid professzor indította be és vezette a szegedi gyógyszerészgyakornoki iskolát is. Erdemei elismeréséül 1930-ban egyetemi címzetes rendkívüli tanárnak, majd később egyetemi nyilvános rendes tanárnak nevezték ki. Nemzetközi vonatkozásban már korábban is jelentős szakmai elismerésben részesült. 1922-ben az egyik legnagyobb multű és tekintélyű társaság, a „Deutsche Chemische Gesellschaft" választotta tagjává, majd 1928-ban és 1929-ben két, ugyancsak nagytekintélyű tudományos társaság, az „American Chemical Society" es a „The American Association for the Advuncement of Science" választotta tagjai sorába. Később tiszteletbeli tagja lett az Észt —Finn —Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak, majd a „Eederation Internationale Farmuceutique" választotta tiszteletbeli tagjai közé. Dávid professzor mindenkor igen nagy gondot fordított a gyógyszerészképzésre és -továbbképzésre. Abban az időben a gyógyszerészhallgatók oktatására magyar nyelvű tankönyv nem állott rendelkezésre. E tény fontosságát + megírta TAKACS IMRE Egy ismeretlennek a nevére Orgazda vagyok, miuő lopták Rongyaimat, aranyaimat, Julianna! Seggfejem vigyorog ki rossz gályámból. Óriási rombolások mentek énbennem végbe, Sürgetve tohonyák által, kik a nagy semmittevők. Júliákba sokan voltak már szerelmesek. Úgy játszok ezzel a gondolattal. Itogy-nem láttalak. Lila felsőing lilult a szeretőmön a színházban, így történhetett, hogy nem az előadást. Aprítottam magamban, de óit néztem. Nevéhez föl nem tornáztatott és nevelt Nő milolrját.. Akkor lenne hozzád intézett s favant, Itá meglátnálak. es jelentőségét átérezve és 1927-ben — minden anyagi támogatás nélkül — kiadta három kötetes „Gyógyszerészet" című munkáját. E tankönyvet használták évtizedeken át a hallgatók és a gyakorló gyógyszerészek egyaránt. A gyógyszerészhallgatókon kívül az orvostanhallgatók számára is tartott előadásokat kémiai és gyógyszerészeti témakörökből. F.z irányú munkáját az égyetem vezetősége igen nagyra értékélté, amit az is jelez, hogy egy tanéven át dékáni tisztei töltött be az Orvoskaron. (Ali. világháborút követően a Szegedi Tudományegyetemen a felsőéves gyógyszerészképzés az Orvoskarhoz tartozott.) 1952-ben a Tudományos Minósító Bizottságtól életművére kandidátusi minősítést kapott. 1961-ben pedig egyetemünk aranydiplomát adományozott részére. Nyugdíjba vonulását követően négvévvel. 1962. augusztus 30-án eltávozott az élők sorából. A szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Életét a szakadatlan munka jellemezte. A nehézségektől sohasem riadt vissza, a különféle egyetemi cs társadalmi feladatokat készségesen vállalta és igyekezett azokat közmegelégedésre elvégezni. Tanártársainak mindig megértő jó barátja, közvetlen munkatársainak és tanítványainak szerető, türelmes, atyai tanítója vól't. Mint egyetemi oktató és kutató, kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar gyógyszerészet történetébe. így mindenképpen méltó rá. hogy születésének szazadik évfordulóján nagy tisztelettel adózzunk emiékének. SELMECZI BÉLA ERICH SALOMON KIALLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN Az NSZK budapesti Kulturális és Tájékoztató Központjának közreműködésével érkezett a Műcsarnokba Erich Salomon fotókiállítása. A ..modern fotóriport atyjának", a fényképezés egyik, legeredetibb egyéniségéi.ek munkásságát bemutató tárlatot a müncheni Goethe Intézet és a Berjinische Galerié anyagából állítottak össze. Salomon fotográfusi fellépése új korszakot jelöl a riportfényképezés történetében. Pedig működése alig másfél évtizedre terjed. Negyvenkét éves korában, szinte véletlenül kezdett fényképezni és sikere teljében, az auschwitzi haláltáborban halt meg. Erich Salomon 1886-ban született Berlinben. Zoologiát. műszaki tudományokat, majd jogot tanult. Az I. világháborúban a császári hadsereg katonájaként esett fogságba, s négy evet töltött hadifogolytáborban. Házatérte után sikertelen üzMarlccnc Dictrich Hollywoodból Berlinbe telefonál a lányának (1930) gyalásról. Salomon fény képezógépét a kalapjaba rejtette, amelyen a kamerának lyukat vágott ki. Egy leti vállalkozásokba kezdett, majd '"tW1^' targyalasyft. -uktataskajabol az Ullenstcin Kiadó propaganda működtette lenykéjwögépét. osztályának lett a munkatársa. Áz -.-Nemcsak a kirtnpevaz aktatáska Ullenstcin ekkoriban Európa legnagyobb könyveket, lapokat jegvzö kiadója volt. A kiadó legnépszerűbb folyóirata, a Berliner Iliustrierte Zeitung (amelynek reklámozásával bízták meg eredetilegSulomont) közölte 1928-ban első. szenzációs tény. képsorozatát egy zart bírósági tarszolgált a kamera elrejtésére — írja a művész fia, Peter Huntcr Salomon. — Egy washingtoni banketten úgy készített közeli felvételt Hoovcr elnökről, hogy az asztalon elhelyezett virágdíszbe rejtetne fényképezőgépét. A karját icjkötó kendő segítségével csinálta elsó felvételét az A titkos büfé ... Ószcló volt, esett, esett; Zamfiri a K. utcai titkos büfében talált rá Máriára, s rögvest szerelmes lett belé. A nagy lamúr csúcspontja egy hajnyírás volt — ám addig egyéb érdekes dolgok is történtek... Zamfiri, e haló poraiból többszörösen újjáéledt hírlapíró nem volt több huszonegynéhány évesnél, de néha oly iszonyú fáradtság vett rajta erót, mint a nazireus Sámsonon, miután Délilüh, a filiszteus alattomban levagdosta a haját. „Vajon hány nó nyesett bele a hajamba, amíg idáig jutottam'.'" — kérdezte magától Zamfiri, bávatagon üldögélt a büfé bárszékén, elhatározva: holnaptól, igen, minden másképp les/... Ezer nap s ezer éj telt el ekképpen, és az ezeregyedik estélen (vagy hajnalon) megérkezett Mária. ... Régi ismerősként viharzott be a secretbuffetbe, puszit cuppantott a felszolgálónó felé, fölpattant a magas bárszékre (szinte rugózott. annyira kemény volt a feneke, „ejha", rebegte Zamfiri magában). — Ismeritek ti egymást? — kérdé a büfésnó. Bemutatkoztak, Máriáról kiderült hogy eb alt múvészféleség. hogy életkedve kirobbanó, hogy a konyhaművészet s a szerelem mestere... Zamfiriról nem derült ki semmi. (S hogy mi volt a titkos büfé? — „Exkluzív" klubhely iség. hová azok jártak, akik valamilyen oknál fogva nem szívesen mutatkoztak nyilvános kocsmákban: festők, színészek, hírlapírók, egyéb hasonszőrűek, szolid átmenetet képezve a művészek és a közönséges naplopok közt: frusztrált pártkáderek. bukott angyalok, s néhány szegény milliomos). — Mit iszol? — kérdezte Z. Máriát. — Már rendeltem, vodka-tonik — mondotta M., határozott, telt alt hangján. „Ejha", gondolta Zamfiri, másodszorra immár az est (vagy hajnal) folyanian... ü maga két kisfröccsöt kért. Tartotta magát a régi rómaiak szokásához, kik szilfára futtatták a szólót, vízzel kevérték a bort — s Zamfiri. e kevert délkeleteuropéer, világéletében latin műveltségű volt. — Meghívhatlak a Nagykórössybe? — kérdezte Mariát. — Vagy most rögtön, vagy semmikor — nézett órájára M., ezek szerint mégiscsak est lehetett Ejha", közölte magával Z., tíz DÉVAI CSABA Sámson és Déliláh pere alatt harmadszorra és: — Egy kocsit kérnék a ház elé — mondá B. B-nek (a őájos őüfévezetönek). A főzés A Nagykórössv: vendéglő a város szélén, odakünn u folyóparton., kinézete rusztikus, a fölszolgálás elasztikus. Fehér falak, rézkilincses. zöld ablakok, nádtető, kémény, rajta gólyafészek, lakója most szült el Afrika fele. A kisteremben csak néhány vendég, szivük fölött köteg bankó, nem fogja óket a golyó, cigány cincog, bógó brummog, harsány harmonikaszó. — Itt... itt jó lesz? — kérdezte Zamfiri.„ Vegyes, filézett hallevet ettek. — ízlik? — Ehetó — mondta Mária, s hozzátette, ó sokkal jobban főzi a halászlét. — Mondom a receptet, figyelj. Fogsz két pontyot... — Engem megfogtál, Maria... — Zamfiri M. gyűrűktől villogó, erós kezére teszi sápadt kezét. — Jól fejbevered óket húskloplolóval, hogy ne kínlódjanak... — El vagyok ájulva. — Z. Mária pihés nyakát csókolgatja. — Megpucolod a halakat . — Le is pikkelyeztél. — Fejüket levágod, kidobod a kopoltyúkat... — Imádlak, Marika. — Hasukat fölvágod... — Te édes, te drága. — Ha aranygyűrűt találsz bennük, kis tálkába fél re teszed... — Gyűrűt, aranygyűrűt? Bennem olyan nincs. Hamis vagyok, értéktelen. Nem mind arany, ami fénylik. — Szép szeleteket csinálsz belőlük... — Már fölszeltek mások, Marika. Irdalj be. — Lehet filézni is... — Már kicsontoztak. Be vagyok sózva. — Azt látom. Totál bezsongattalak... Művész vagyok, mint mondottam, a konyhában és az erotikában. — Hát uz alapié, uz hol marad? — Zubog már a rezsón, forráz aíaple, egybeolvad a hagyma, a paszírozolt halhús... — Úgy szeretnék egybeolvadni veled —. A szeleteket a forrásban levő lébe rakod („juj", szisszen föl Zamliri, égésfolt sistereg kézfején...), felöntöd kellő mennyiségű vízzel (Zamfiri kezén enyhül a fájdalom), jól megszóród édesnemes paprikával, mehet bele Piros Arany, piros paradicsom, piros bor. . — Piros ulti. makk felső, tök ász. — Félóráig forr még és kész. — En... én is elkészültem. Marika. Egyel meg. •• — Már belaktam.. Fi/ess. es gyerünk, jo? Lemegyünk a Terrakotta Klubba, ottmaradunk hajnalig. Csirió! ... Azesö zuhogott, a taxi a házelótt állt. A hajnyírás A Terakotta Club Bar elegáns, éji hely. drága italokkal, olcsó lokálnókkei. Mindösszesen néhány vendég üldögélt a színes homályban. Marra mindenkit ismert, öt is ismerte mindenki, Cilikémnek szólította a mixernót, Ferikémnek a búrtulajt, hangosan kacagott, jól érezte magát... .— A helyzet a következő: markét hete monogám vagyok — mondta, s előadta, miként ismerkedett meg jelenlegi palijával. — Fausto tudja, hogy most veled vagyok Megbízik bennem, nem csalom meg. Egyszer majd le leszel a házibaratoin. De egyelőre Zamfiri töltött, mosolyban. Ittak. — Viszont a hajadat szívesen megnyírnám... Épp ideje lenne neked valami normális frizut kitalálni — monda Mária, s beletúrt Z. éjsötét hajába (amely gyakran ejtette gondolkodóba az éjjeli bérlányokat, s az álruhás hercegnőket: ki ez a titokzatos idegen? Cigány nímand, zsebében rugós kés; vagy pediglen arab diák, zsebében 300 dollár? Egyikük sem, mindkettő tán?...) — Levágom a hajad szépre. Fölmegyünk hozzám, olcés? .... Hová tetszik? — kérdezte a nyúzott taxis, a bár előtt. Csapódtak a kocsiajtók. — Uram. a legközelebbi olló felé Az ablaktörlők surrogva jártak, vízfröcscsentve száguldott a bérautó, ősz vége volt,, esett, cselt, szakadatlanul. Egyesült Államok legfelső bíróságának üléséről, egy matematikakönyv bontója pedig arra adott lehetőseget.'hoev L-ltusson a Monter Carlo-i : kaszinót játékasztalaiig, amelyek meg elerhettítknebbeknck látszottak. mint a csúcstalálkozók". Aztán egyre ritkábban kellett rejtett kamerával dolgoznia, tudomásul vették jelenlétét konferenciákon, politikai, bírósági tárgyalásokon. A politikusok felismerték, hogy Salomon felvételei történelmi dokumentumok. Mint hivatásos fotós ott volt 1928ban a luganoi. a genfi, a párizsi nemzetközi konferencián, csúcstalálkozón 1929-ben fényképezett az első hágai konferencián és bejutott a berlini birodalmi kabinetbe és a legfelső bíróságra, a titkos túrgyalasokra. Aztán Angliában, majd az Egyesült Államokban dolgozott. A politikusban, a művészben az „embert láttató, élethű felvételei ma is modernnek hatnak, mert nyoma sincs bennük a megrendezettségnok. a mesterkéltségnek. Igazi ri-" portképek. jellemző pillanatfelvételek. amelyek-a „szereplők" személyiségéről vallanuk. Miközben Erich Salomon sem közömbös szemlélője az eseményeknek, hanem részese, érintettje* átélóje. A londoni Graphic című folyóirat a Cándid Cnmera (kíváncsi kamera) kifejezéssel illette Salomon munkamódszerét. Az újságok a fényképezés Houdini-jaként, az indiszkréció királyaként, a láthatatlan fényképészként ünnepelték. O maga a történész kamerával címet szerette a legjobban és mesterségét képes új. ságírásnak nevezte. Karrierje csúcspontján. 1931-ben jelent meg Híres kortársak óvatlan pillanatokban című könyve. Ekkor 45 éves volt Sikere saját hazájában nem tartott sokáig. Hitler és a nemzeti szocialisták hatalomátvétele után a zsidó fényképész nem kívánatos személy lett a politikai tárgyalásokon. 1933ban Hollandiába települt. Innen még figyelemmel követte kamerájával az európai politikai eseményeket, Angliában, Franciaországban, Svájcban dolgozott. Aztán Hollandia lett működési területe. Munkalehetősége Hollandia német meg' szállásával ért véget. 1940-tól illegalitásban élt. három évvel későbbi letartóztatásáig és 1944-es kivégzéséig K.M.