Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 79. évfolyam, 212. szám 1989. szeptember 8., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Egymás torkának... D

rága a hazai szén, az urán — halljuk lépten nyomon —, tehát be kell zárn] néhány veszteséges bányát! A bányászok igazságtalanul kevésnek tartják a bérüket — halljuk lépten-nyomon —, tehát béremeléshez vagy rehdkivüli. és természetesen számukra kedvezmenyes, adóelbíraláshoz ragaszkodnak. (A kettő különben ugyanaz hatásaiban!) Ha nem kapják meg, sztrájkolni fognak. Ha egy angol vagy del-afrikai bányásznak fölkínálnák egy ottani sebeszdocens fizetését, azt hinné, eljött a kánaán. Bére három-négy-ötszörösére nőne. Ha egy magyar bányásznak egy sebészdocens fizetéséért kellene leszállnia a tárnába, aligha elégedne meg a „puszta sztrájkkal. Jövedelme ugyanis jó .felére csökkenneSokszor hallottam, olvastam, hogy veszteségesre forduló tőkés vállalatoknál — főleg az Egyesült Államokban — a dolgozók lemondanak bérük egy részéről _a cég javára, hogy átlendítsék a vállalatot nehéz helyzetén. és hogy megmaradjon a munkahelyük. Nálunk ilyen gondolat meg sem fordul a fejekben. És ez érthető is. mert deformált költségszerkezetünkben a bérköltség még mindig \ fszonylag erdektelen. Bár, ami a bányászokat illeti. . Tán nem is annyira az. De akkor is, mi mindig és mindenkor inkább nagyobb szeletet szeretnénk kihasítani a tortából. Tán nem is csoda, hisz igazából a többségnek már nincs miről lemondania, a viszonylag tisztességesen élö kisebbség meg úgy véli és érzi: így is alulfizetik. így érzi a bányász, a rengeteg túlórával összekapart bruttó húszezrével (vagy netán némileg többéi!). És a sebeszre mutogat, hogy az adómentesén teszi zsebre a hálapénzt (amiből például nem részesül a laboros és a róntgenorvos). A sebész' azt mondja, hogy ö saját zsebéből kenytelen fizetni angliai, amerikai tanulmányútjai költségeinek egv jó reszet. amire fizetéséből semmiképpen sem telne. De ha neki nem telne a külföldi továbbképzésre, meg is nézhetné magat az a szerencsétlen beteg, aki a műtőasztalra kerül, bonyolultabb esetként. És ha a-bányász, vagy a gyereke oda kerül, hát ő sem sajnál néhány ezret, mert érzi, valahol végképp nem stimmel semmi itt minálunk. Érezzük, tudjuk, sajnaljuk. vagy nem sajnáljuk; sajnos, úgy tűnik, már nem sok választ el bennünket attól, hogy egymás torkának ugorjunk. És ez tán nagyjából erthető is, hisz a kiutat a magunk számára máig is és holnap is abban látjuk, hogy azért kapjunk többet, amit eppen csinálunk. Hiszen ha a bányászt átképziik, nagyjából fél jövedelemmel lehetne szakmunkás egy korszerű üzemben. Csak éppen kérdés, hogy a szívlapáthoz szokott kez alkalmas lenne-e érzékeny-finom munkára? És az is kérdés, hogy a negyvenéves fej alkalmas lenfle-e á programozás fihómságáinak elsajátítására?" Fenyegetésként inarad tehát a sztrájk. Mint például Angliában, ahol fél évig, vagy éppen tovább tartott a híres nagy bányász- és nyomdászsztrájk Igaz, egyik sem vezetett eredményre. A veszteséges bányákat mégiscsak bezárták, a nyomdaipart mégiscsak elektronizálták, s az angol gazdaság egy korszerűsítési hullám nehéz esztendei után föllélegezhetett. Csakhogy Angliában akkor is piacgazdaság működött, és. a sebészdocens akkor is három-ötszor annyit kerese'tt, mint a legjobb bányász. Nálunk viszont nem működik igazán piacgazdaság Azaz, azt sem igen tudni, mennyibe is kerül a szén vagy az urán, annál is inkább, mert főleg az utóbbi esetében teljesen deformálja az árat a totálisan torzító I<GST-eLszámolási rendszer (tiO-egynéhány kopek egyenlő 1 dollárral). De nem működik minálunk a piacgazdaság a bérekben sem. Mondom, egy ottani bányász örömmel fogadta volna egy ottani sebész bérének felét is. Ott. ha netán győzött volna a bányászsztrájk, legföljebb pár futat sebész elment'volna az Egyesült Államokba, menekülve a rossz gazdasági helyzet elől. Ám mi lenne, ha nálunk sikerülne visszaforgatni a kereket, s ismét egyre nagyobb szeleteket igyekeznénk lehasítani a tortából lassan avas-penészes fekete kenyérré változó közös produktumból az avítt iparágak számára? A félelmetesen megugró infláción kívül alighanem azt is eredményként könyvelhetnénk el. hogy tömegesen hagyná itt ezt az országot az értelmiség, hisz egy sebész a legszegényebb és polgárháborúban senyvedő afrikai országban is többet keres, mint mifelénk. N

o, persze, lenne még egy megoldás:-ismét szorosra kellene zárnunk a határokat, De akkor nem lennenek gépeink, műszereink, technológi-. ánk, elektronikánk, bár lehet, hogy hálapénz sem Csak tpoen a műszerek, fölszerelés és külföldi tapasztalatok híján tehetetlen sebész műtőasztalán sorra halhatnának meg gyermekeink, olyan esetekkel, amelyeket Hegyeshalomtól száz méterrel nyugatra könnyedén gyógyítanak. És kérdés, ha éppen a mi gyerekünkről van szó, boldogok lennénk-lehetnénk-e ilyen veszélyek között csak attól a tudattól., hogy nyolc általánossal is kétszer annyit 'keresünk, mint egy sebész.?!. Igaz, a mostani bérarányokról nom a bányász tehet Ó csak azt igyekszik védeni,, amit egy torz gazdasági-elosztási rendszerben egyszer — megkapott. Szávay István Az állami vagyonalapról A Minisztertanács csütörtöki ülésén a külügy- és a belügyminiszter tájékoztatása alapján áttekintette a Magyarországon tartózkodó, és az NSZK-ba áttelepülni szándékozó NDK-állampolgárok ügyet. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács tárgyalt az állami vagyonalapról szóló jogszabályokról, és á privatizációval kapcsolatos feladatokról. Egyúttal megbízta az illetékes kormánybiztosokat a koncepciók és a szükséges jogszabályok gyorsított ütemű kidolgozásával. A kormány előterjesztést hallgatott meg a vágósertéstermelésben. -feldolgozásban kialakult feszültségek feloldásáról. (A kormányszóvivői tájékoztatót a 2. oldalon ismertetjük.) Véleménycsere Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke és Barabás János, a Politikai Intéző Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön, a Parlament gobelintermében kötetlen eszmecserét folytatott . a magyarországi egyházak vezető személyiségéivel. Az MSZMP kezdeményezte találkozón a jelen levő egyházi vezetők és a párt tisztségviselői érdemben cseréltek véleményt a párt és a vallás, a párt és az egyházak viszonyának ma már teljesen üj módon felmerülő, kérdéseiről. Külföldi töke nélkül nem lesz valódi szerkezetváltás (2.) A kalocsai sajtótájékoztatón az újságírók többnyire ugyanazokat a kérdéseket tették föl, mint az előzetes tárgyaláson Bács-Kiskun megye vezetői. Számos probléma van, amely olyan helyi feszültségeket teremt, hogy megoldásukkal vagy legalább a tüneti kezelésükkel nem lehet megvárni az átfogó változásokat. Gorenjekolbászés pálinkaturizmus A szegedi körzeti rádió tegnap reggeli adásában is elhangzott, mit mondott a kereskedelmi miniszter arra a kérdésre, ami azóta a megyei népfrontelnökség állásfoglalásában is felmerült. A szegedi lakosságot mind jobban zavarja a boltokat elözönlő jugoszláv állampolgárok áradata. A szegedi polgárt első renden az izgatja, hogy miért kell neki sorban állni a saját városában, a saját megszokott boltja előtt már a bevásárlókosárért is. Más az élelmiszerárakban megjelenő dotációt sajnálja a szabadkaiaktól. Az a dotáció nekünk jár, de nekik ne járjon! — sopánkodik a magyar kisember, aki azt hiszi — nem is minden alap nélkül —, hogy ezzel is fókozódik a hűshiány. A miniszter szerint a bevásárló turizmus keltette feszültségek végigvonulnak az országon. Volt ilyen az osztrákok miatt a nyugati határszélen, a Kárpátalján lakók ostroma idején ZáBeck Tamás a gazdasági válságról hony környékén. A déli határaink mentén pedig már sokadik hullámban jelentkezik a jugoszláviaiak rohama. Mindezt nem hatósági eszközökkel, adminisztratív korlátozással lehet megoldani. Semmi szükség arra, hogy újabb ellenségeket szerezzünk magunknak. A bevásárló turizmus is egy formája az exportnak, amely, ha az érdekeltek jól élnek vele, jelentős hasznot hozhat az országnak. Vannak olyan momentumok is, amelyeket nem Jehet a puszta haszonelv szerint mérlegelni. Vannak' emberiességi motívumai is annak, ha a kárpátalji magyart nem szidják a boltban, mert amíg teheti, átjön megvenni azokat az alapcikkeket, amelyeket otthon nem kap meg. A bevásárló turizmus kapcsán .merült föl egy másik neuralgikus kérdéskör. a húshiány. A miniszter szerint ennek alapvető oka az, hogy most jó áron el lehet adni tőkés piacokon a magyar húst. A húsipari vállalatok jobban járnak, ha exportálnák, mintha a hazai piacra adják a termékeiket. Kiéleződött az az ellentmondás, amely a piacgazdaság és az ellátási 'biztonság között a mostani, átmeneti időszakban jelentkezik. Ha a vállalatok valóban önállóak, akkor a kormányzat nem kényszerítheti rá őket, hogy olcsóbban adják a hazai piacra az árut, mint ahogy a külföldire adhatnák. Társadalmi feszültséget keltene egy újabb, jelentós áremelés. A kormányzat azt fontolgatja, hogy mivel kedvezőek a hűsárak a nyugati piacokon, csökkenti a hűsipari vállalatnak eddig nyújtott tőkés exporttámogatást A zöldségmaffia ellen Az utóbbi években nem történt változás a zöldséggyümölcs-ellátásban. Még az elmúlt évek fagykárai is a zöldségmaffia malmára hajtották a vizet, hiszen az ő törekvésük éppen az, hogy kevés áruval, szándékoltan 'hiányhelyzetet teremtve, mesterségesen magasan tartott fogyasztói és alacsonyra szorított felvásárlási árakkal óriási haszonra tegyenek szert. Mindez nemcsak a Bosnyák téri piac rendezetlenségéből fakad. A virágpiacon megpróbáltak holland típusú rendszert bevezetni — nem sikerült. Világossá vált, hogy ezt a piaci szereplők többsége által elfogadott és betartatott szabályozás, valamint kereskedelmi etika híján nálunk nem lehet sikerrel alkalmazni. A Bács-Kiskun Megyei Tanács Kecskeméten helyi nagybani piacot kíván lét(Folytatás a 2. oldalon.) Húsba vágó kérdések A röszkei határátkelőhelyen rekedő hús már a múltban is sok kellemetlenséget okozott. Szabó Jenő 1967-től 1974ig teljesített szolgálatot Röszkén; — Az. elkobzott hús tárolása, értékesítése körüli problémák megoldhatatlannak tűntek. Jobb híján égettük a húst, képzelheti, azt a bűzt. Ha a hússal megpakolt gépkocsikat visszaküldtük a határról, a jugók dühükben,, tehetetlenségükben az út menti árokba szórták a nyers húst. Mikor az bomlásnak indult, hát annak is volt ám szaga. A határon maradt hús gyakran az ott dolgozók es a környéken lakók megélhetését könnyítette. Mivel nem tudtunk optimális megoldást találni, a szegediek felháborodása nőttön nőtt. E tekintetben a mai allapottal sem lehetünk kibékülve. Ha rajtam múlna, bevezetném a kiviteli vámot. Vigyék a húst, de fizessenek érte. Mi is jobban járnánk így, több bevételünk volna és a hús sem okozna több gondot. Rovó István, a vám- és pénzügyőrség századosa: — A gyorsan romló árut — s ez alatt elsősorban húst kell érteni — az algyői fehérjefeldolgozóba szállítják. Múlt pénteken például 820 kilogramm került feldolgozásra. A raktározható termékek pedig mint használt áruk, 20 százalékkal olcsóbban, űjra forgalomba kerülnek. Ez ügyben jelenleg a Dózsa Sportegyesülettel és a mezőkovácsházi Áfésszel van érvényes szerződésünk. Az így olcsóbbá vált élelmiszerek, szeszes italok, műszaki áruk, ruházati cikkek a sportegyesület — Vedres utcában, illetve a Moszkvai körúton épülő boltjaiban kerülnek majd értékesítésre, erre azonban egy-két hónapig még várnunk kell. Addig legfeljebb az egyesület Hunyadi téri épületében próbálkozhatunk. Szerdán délután két órakor a városi tanács pinceklubjában amolyan válságstábféleséget hívtak össze, melyen a kereskedelmi vállalatok, a húsipar, illetve a tejipar képviselőin kívül a vám- és pénzügyőrség, valamint a Köjál képviselői, vettek részt. A jugoszláv bevásárlóturizmus okozta áldatlan állapotok megoldási módozatait latolgatták, kölcsönösen tájékozódtak, információt cseréltek. A felmerült számtalan javaslat közül csak néhányat sorolok fel: mozgó ABC-k. konténeres út menti árusítás, a Maty-éri pálya melletti, jelenleg üresen álló szín áruházzá alakítása. A rövid távon megvalósítható elképzelések közül a munkahelyi büfék jobb ellátása érdemel említést. Végül mégsem találtak igazán üdvözítő megoldást: tengelyről árulni drágább, minden új beruházást igénylő vállalkozás kockázatosnak ígérkezik, a vállalati büfék raktárkapacitása nemigen növelhető. A szomszédos országokból érkező bevásárlók mindenképp bejönnének a városba, hiszen nemcsak élelmet vásárolnak, de valutájukat is itt foriritosítják (hivatalosan vagy feketén). Mint megoldás szóba került a kiviteli vám, melyről csak a parlament dönthet, illetve egy devizáért árusító áruház építése a határ mellett, de ilyen tevékenységre a tanácskozáson résztvevő cégek egyikének sincs engedélye. A húsipar képviselője kapacitásuk korlátaira hívta fel a kereskedők figyelmét, míg azok az egyes áruféleségek iránt mutatkozó felvásárlási lázra panaszkodtak. Egyedül az a javaslat tűnt azonnal kivitelezhetőnek, hogy a lakossághoz, felhívással forduljanak: vásároljanak a reggel 6-tól 7-ig, illetve 18-tól 19 óráig terjedő időszakban. Boér Aron, a Dél-Tisza Menti Áfész főosztályvezető-helyettese a kereskedők dilemmáiba engedett bepillantást; — A tanács úgy nyilatkozott, hogy elzárkózunk a felajánlott együttműködéstől. Mi ezzel szemben hajlandók vagyunk vállalni azt a kockázatot, amit a röszkei, szentmihályteleki és a Szabadság téri ABC-ink forgalomba vonása jelentene. Szórólapokon szeretnénk felhívni a jugoszlávok figyelmét e három boltunkra, hátha ezzel enyhíteni tudjuk a Belvárosra nehezedő nyomást. Gondoljon csak bele: ha megtöltjük hűtőpultjainkat friss húsáruval, és nincs aki megvegye, roszszul járunk, ha az érkező jugoszláv bevásárló üres pultot talál, soha többet nem jön felénk. Üj ábécét nem tudunk önerőből építeni, mivel olyan kis árréssel dolgozunk, hogy épp csak magunkat tudjuk eltartani. Egyébként is, kereskedni csak úgy lehet, ha van miből, Magyarországon viszont áruhiány van. Mindezek ellenére a jugoszláv bevásár-. lóturizmus jó üzlet hazánknak. Nem kell csomagolni, szállítani, csak eladni. Ügy tűnik a helyzetet csak kormányzati döntéssel lehetne megváltoztatni. Varga Iván