Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. szeptember 9., szombat 1989 DMI magazin ® — Szegetlen tanultál. Hogyan kerültél szlnhdzközelbe? — Mikor kiderült számomra, hogy az egyetem falai között egyetemi színjátszócsoport működik, ez egyrészt nagyon fellelkesített, másrészt egy kicsit meg is ijesztett, mert hát elérhető közelségbe keriilt az. hogy próbára tegyem magam. Végül is elsőéves koromban csak kerülgettem a színpadosokat, azzal együtt, hogy néhány évfolyamtársam — akik tikkor a csoport tagjai voltak — hívtak, álljak be közéjük, hiszen tudtak rólam, hogy ilyen nosztálgiáim \annak. Mint rendezóasszisztens kerültem be a — felettem egy évvel járó — Danis György vezette csoportba. Ekkor Horváth István volt a mi zseniálisan tehetséges, fiatal tanár elnökünk, művészeti vezetőnk, mentorunk. — Mikor mérettettél meg először '.' — Harmadéves koromban kaptam az elsó lehetőséget arra. hogy önálló feladatot valósítsak meg. rendezhessek. Ez a „Forrongó irodalom" címú. szerkesztett irodalmi est volt az ezekben az években. 1959—60-tól megjelent Nagyvilágból. Az akkoriban kortársnak nevezhető avantgárd szerepelt még a műsorban. Mai fejemmel mondom: átgondolatlan és mindent akaró ügy volt ez — három órán át tartott —. mégis sikeresnek tekinthető, mert akkoriban nagymértékben lángolt az érdeklődés a konszolidáció nevében szabaddá vált művészeti élet. igy az irodalom iránt. Ettől kezdve aztán minden évadban rendeztem egy-két előadást. — Mikor és hogyan váltál uz. egyetemi színpad vezetőjévé'.' — Mivel az volt a szokás, hogy uz együttes vezetője mindig az egyik rangidős bölcsész, negyedévesen szinte automatikusan vettem át a stafétabotot, és ötödéves koromra az együttes vezetője lettem. — Miután végeztél, tevékenységedet már főállásban folytattad. — Igen. az egyetem mint kizárólag a kultúrával foglalkozó munkatársat foglalkoztatott engem. Ezt Grubcr Laci bácsinak köszönhettem. aki azidöben a rektori hivatal titkárságán dolgozott, és az egyetemi kulturális élet lelkes támogatója volt. Szerződésem fél évre szóít. amit becsülettel végigdolgoztam. A Szegedi Egyetemi Színpad elsó igazán sikeres, és kimondottan aktív éve következett. Mivel néhány hallgatóban is megmozdult a rendezői véna. sok bemutatót tartottunk. Játszottunk két Tcnncssee Williamscgyfelvonásost. Dürrenmattól a Balesetet. aztán egy Hubay Miklós-darabot cs Mrozck: Piotr Ö'Hey vértanúságát. Ez utóbbival az akkori egyetemi színjátszók fesztiváljának fődíját is elnyertük. Végül, ebben az évadunkban mutattuk be — és végül ebbe buktam bele — toncscu: A király halódik címú művét. Nos. ez Pesten Aczél György fülébe jutott és rövidesen iszonyú botrányt csapott, hogy az egyetemi előadók, a pártbi„Ionosaiba buktam bele - MONDJA A BOTCSINÁLTA PROFI A szeptember I l-én Szegeden kezdődő európai alternatív színházak találkozójának díszvendége az EAST Napkelet Fesztivál szakmai kuratóriumának tagja, Paál István lesz, aki jelenleg a veszprémi színház főrendezője. Jászai-díjas. Pályáját Szegeden kezdte, mint amatőr, majd a Szegedi Egyetemi Színpad vezetője volt. A konszolidáció édeskés légkörében az Aczél György által irányított kultúrpolitika — a „támogatni, tűrni, tiltuni" — ellenéhen egy autonóm színház létrehozásával próbálkozott. zottság tagjai miért nem figyeltek fel időben tevékenységünkre, hol tartják a szemüket és hasonlók. Aczélról tudni kell. hogy feneketlenül gyűlölte lonescut. Megengedhetetlennek tartotta, hogy a fasiszta, volt vasgárdista szerző müvet mi. a határ közelében műsorunkra tűztük. Álló tusainak valosagertékéröl annyit, hogy nem sokkal később Romániában mindenütt játszották, ók tehát nem voltak rá megsértődve, míg ö annál inkább. Három, őrjöngő sikerű előadás után behívattak a rektori hivatalba, s ott közöltek velem, az előadást betiltják. Mikor szerződésem lejárt, az egyetem vezetése — bizonyára e kultúrpolitikai botránynak minősített eset miatt — nem tartott igény t további működésemre. Hát ismét ott voltam, ahol a part szakad, de az együt'testöl semmiképp sem akartam megválni. (A király szerepét egyébként Nagy Zoltán barátom játszotta. aki jelenleg a Budapesti Nemzeti Színház tagja.) Mivel később — az addigi rendezéseim alapján - ..A" kategóriás rendezői engedélyt szereztem, annak birtokában tovább vezethettem az egyetemi színpadot. így telt el ket év. s közben együttesünknek országosan is jól csengő neve kezdett lenni. Megnyertünk néhány amatórszínházi fesztivált. külföldre is kijutottunk. Úgy is mondhatnám, beindult a csoport. — Ekkor már gondoltál arra, liogy • később profiként folytasd'.' — Inkább azt mondanám, hogy erősödni kezdett bennem a vágy. hogy valamilyen módon a profi színház közelébe kerüljek, meg is mondom miért: manapság mindez persze másképp hat. mikor úgy tűnik, szerencsés keveseknek lehetőségük nyílik alternatív színház létrehozására. Akkoriban meg a hatvanas évek közepe. u hetvenes évek eleje tájékán hihetetlenül kemény határvonal, cezúra volt az amatör és a profi színjátszás között. Mi több. az akkori hivatalos színházi élet kifejezetten gyűlölte és utálta az amatőröket, de mindenféle szinten, tehát a kultúrpolitikai vezetéstől a profi színházigazgatókon es rendezőkön át — tisztelet az egy-két kivételnek — a színésztársadalomig. Bennünk tisztességtelen konkurenciát láttak a profik, mert mi például itt Szegeden igen jelentős számú nézőt csaltunk bc előadásainkra, s úgy tűnt. hogy tulajdonképpen elhódítjuk őket. Valójában a színház iránt érdeklődő egyetemi hallgatók eljártak a Szegedi Nemzeti Színházba is. Mi csupán jobban tükröztük a legfrissebb színházi áramlatokat. Az. hogy én — befejezve a bölcsészkart — tő-, vagy mellékállásban továbbra is vezetni tudtam az együttest, óriási szerencsenek számított. Nos. ez az együttes es a saját szakmai fejlődésem szempontjából nagyon sokat jelentett, mert személyem egyfajta folyamatosságot biztosított, cs ennek következtében a csoport építését sokkal tudatosabban lehetett irányítani, mint azelőtt. Ennek ellenére ugy éreztem, hogv egy meghatározott periódus után. az akkori helyzetben — legalábbis Magyarországon — az amatörszínház-csinálás zsákutca annak. aki mindenáron és egész eletében színházzal akar foglalkozni. Abban reménykedtem, hogy a nemzeti színháznál talán megfelelek ügyelőnek vagy rendezőasszisztensnek. Vaszv Viktor bácsival beszélgettünk is egyszer erről, é* úgy tűnt. hogy majd alkalmaznak is. de valaki valahogy megfúrta a dolgot, és a színház környékére sem engedtek. — Ezek után Kaposváron próbálkoztál. s mire ismét visszatértél, súgóból ügyelővé ver.ekedted fel magad néhány év alatt. — Bozóky Istvánnak köszönhettem. hogv Szegeden később munkát kaptam. Ezután az új igazgató. Lendvav Feri tett meg rendezö-aszszisztensnek. majd öt Giricz Mátyás váltotta. Ekkortájt kultúrpolitikai meggondolásokból évente-kétévente változtuk-ti színház vezetői. — Ilyenkor le-, vagy fő/buktatták a; előző igazgatót'.' — Hát a Lendvav Feri esetében valami nagyon furcsa dolog történt. Ó a szegedi politikai vezetéssel került ellentétbe, a Giricz Mátyás pedig Debrecenben. Na. egyiket sem akarták lefelé buktatni, hanem a minisztérium egy huszáros ötlettel évad közben, január elsejével kicserélte a ket színház vezetőit: Lendvav Debrecenbe. Giricz Szegedre került. Ezzel akkor úgy látszólag meg volt oldva a dolog. Ez persze azzal járt, hogy egy új színházvezető mészárol, a régi embereit nyírja, és sajátjait hozza be a helyükre. Az ilyen vérátömlesztéseket könnyen megsínyli a társulat. Két év elteltével megkérdeztem Giricztöl. hogy mire számíthatok. lát-e lehetőséget arra. hogy a közeljövőben önálló feladatot kapjak? O erre nemleges választ adott, ezért én úgy döntöttem, hogy akkor én sem hazardírozok tovább az életemmel. Felbontottam a szerződésem és elmentem a színháztól. A teljességhez tartozik, hogy időközben megpróbálkoztam bejutni színházművészeti főiskolára is. bár nem sok sikerrel, mivel elkövettem azt a hibát, hogy az önéletrajzomba beírtam amatőrszínházi múltam, és néhány sikeresebb rendezésemet is megemlítettem. Mivel Marton Ferenc indított osztályt, akiről én nem tudtam, hogy szintén szívből gyűlöli az amatőrszínház-csinálókat. öt perc alatt kirakott. Na. ekkor lépett bc másodszor az egyetem az életembe. 1970—71-ben. Ráadásul kísértetiesen hasonló módon, mint azelőtt. — Erre az időre teltető az egyetemi színpad fénykora, mely véleményein szerint Déry Tibor Óriascsecsemőjének 1909-70-es bemutatásával kezdődött. — Ezután, időrendi sorrendben a Stáció című előadás következett, mely három blokkból állt: Radnóti Miklós bori noteszének egyfajta mozgásszínházi feldolgozása, utána Pilinszky János K. Z. oratóriuma, a harmadik pedig egy akkor kortárs szerző. Peter Handkénak Jövendölés című beszédjátéka volt. Abban az előadásban negyven év apokaliptikus világát próbáltuk színpadra transzformálni. Ezek után következett egy átirat, egy parafrázis (iörög Elektra címmel. Az Elektra- és az Antigoné-motívum volt egyetlen műbe összeolvasztva. Az előadás létrehozásához teljesen szabadon használtuk föl a görög klasszikusok Elektra- és Antigoné-feldolgozásait, illetve Brechtet. Gyurkó Lászlót, a hiányzó passzusokat pedig Veres Miklós költőbarátom — aki akkoriban itt Szegeden újságíróskodott — írta meg. Előadásunk a forradalom bukásának bizonyos törvényszerűségeit. az ellenforradalom manipulációinak és győzelmének eshetőségeit boncolgatta. Élményanyagomat az 56-os események és a 68-as események alkották. — Ezt követte a híres-neves Petőfirock a Petófi-cémeiuiriumra. Ezek az. előadások már egyre inkább a Grotowski nevével fémjelzett szegény színház eszmei és formai világát követték Mikor hallottal először Grotowskiról'.' — 1969-ben. aztán 1971-ben találkoztam is vele. Persze nem szabad azt hinned, hogy úgy, mint most veled. A u rocki wj fesztiválon tartott egy előadást, és utána a magamfajta fiúk és lányok társaságában tehettem fel neki néhány kérdést. Aztán 74ben maga is beállt a Petőfi-rockba. Ami pedig a szegény színházat illeti, én az Oriáscseesemöt nem sorolnám ide, bár kétségtelenül tartalmazott ilyen formai elemeket. A Petőfi-rock bemutatásának évében indult meg ellenünk az a hajsza, aminek az volt a konkrét célja, hogy az együttes működését beszüntessék. Nemcsak az egész egyetemi színpad ellen folyt eljárás. Megkérdőjelezték, hogy milyen koncepció alapján dolgozunk. Bírálták programjainkat a Pilinszkyesttől kezdve, egy budapesti közgazdász. Sikerek és kudarcok a román gazdaságban című előadásáig. S ugyan a vizsgálat az egyetemi színpad és azon belül az én személyem ellen folyt, nem feledkeztek meg Ambrus Györgyről és Kerekes Lászlóról sem. Hz a tortúra körülbelül másfél évig tartott és végül felmentő íteletekkel zárult. Ezután mindhárman visszakértük munkakönyvünket, bár rettenetes módon marasztaltak — majdhogynem könnyekkel a szemükben —. persze legfőképp azok, akiknek ezt a miniatűr koncepciós pereeskét köszönhettük. Szeged bizony kisváros ahhoz, hogy híre ne ment volna a történteknek, úgy hogy sokan elhitték a sikkasztásainkról szőtt mesét, illetve azt. hogy illegális politikai szervezkedésben vettünk részt, bár ebből semmit sem tudtak ránk bizonyítani. Nagyon kevés embervolt, aki mindvégig kitartott mellettünk. — Ha jól tudom. Vastagh Pál. aki akkor volt KISZ-litkár, ezek közé tartozott. — Igen. a Palitól mint JATE KISZ-titkártól minden erkölcsi és politikai bizalmat és támogatást megkaptunk. — De aztán mégis másutt folytattad, s közben megtörtént: profivá lettél. — Fölkerültem Pestre, ott tengtem-lengtem. és miután Ruszt József meghívására vendégként rendeztem az-Universitas Együttesnek, s mi: után Jóska a 7()-es évek eleje tájékán végképp lemondott a/ együttes vezetéséről. mert akkor nevezték ki a kecskeméti színház főrendezőjének, s minden energiájával a színház felfejlesztésén dolgozott — ami aztán ragyogóan sikerült —. helyzetemre való tekintettel engem javasoltak utódjául. Próbáltam újjászervezni az •Universitas Együttest Grotowski szellemeben. de közben a pécsi színházból felhívtak telefonon: meghívtak egy lengyel szerző művének megrendezésére. Elvállaltam, megcsináltam. F.z volt az első hivatalos • profirendezésem. Kicsit szimbolikusnak tekintem. hogy lengyel szorzó müve volt. Jól sikerült, a következő évadra szerződést ajánlottak. elfogadtam és így lettem tulajdonképpen botcsinálta profi, mert ha nem üldöznek el Szegedről — ahol közben másfél évig nagy lelkesedéssel színház- és filmesztétikát is taníthattam — még mindig itt lennek és azt csinálnám. amit azelőtt! VARGA IVÁN Az alsóvárosi vörösbarát Péter László a Délmagyarország augusztus 26-i számában megjelent Szegedi Gárgyánok c. cikkében említette Melicher Nepomuk Jánost, aki három ízben is (1832-1847. 1853-1858. 1864— 1872) betöltötte Alsóvároson a gvárdiáni (gárgyáni) tisztet. Alakja bekerült Bálint Sándor Szegedi Szótárit ba (1957) is. Vörösgárgyárt: Melicher János híres, mondáivá lett alsóvárosi gárgyán népi neve (2:685). Sándor bácsi a rá jellemző szemérmességgel elhallgatta. hogy népünk ajkán milyen történetek keringtek a vörösbarátról. Sőt. annyira tapintatos volt. hogy még forrását sem jelölte meg. Ugyan ki más lehetett volna a vörösbarátról szállongó mendemondák összecsokrozója. mint a szóregi születésű Bekk Pista (1848—1912). katonaügyosztálybcli jegyző. D.mkó mellett Szeged másik Pistája. Bekk sógor szinte egyedüli tudója volt a 19. századi Szeged soha nem hallott históriáinak, ködbe veszett alakjainak. (Talán nem nagy kitérő, ha fölemlítem, hogy nótárius Bekk Pista mindezt Kórösy Ferenc alkapitánytól tanulta, aki arról volt nevezetes, hogy a csizma szabásáról megállapította a hovavalóságot. Az anekdota (?) szerint szent meggyőződéssel vezette rá az indoklást a nemes város irataira, miszerint a szegedi illetőség nem állapítható meg. mert szogedi embör nem visel hátul varrott csizmát .) Sajna. Bekk Pista nemigen adta írásba tudományát. Mintegy 2-3 tucatnyi cikkéből Péter László adott közre miniatűr könvvnvi válogatást (Szegedi emiekek. 1985.). A Lcchner téri Bekk-házhan volt albérlő a századvég és századforduló jónevű szegedi újság- és tárcaírója. Móricz Pál (1870— 1936). aki viszont ontotta a szállásadójától hallott históriákat a Szegedi Napló (1897-1900). majd a Közvélemény (1900—1901) hasábjain. Móricz Pál jóízű, sokszor néprajzi értékű írásait Márton Valéria áldozatos munkával gereblyézte össze az ólomszérűkről. Az ö bibliográfiájából tudjuk, hogy .4; alsóvárosi vörösborát c. tárca a Szegedi Napló 1898. július 13-i számában jelent meg. Sut: bekerült az írónak legritkább, színtiszta szegedi tárgyú kötetébe. A Kárász araság kovájába (1903). Móricz Pál szerint a vörösbafát a kövér barátok fajtájából való volt. Kövér arca piroslott. mint a pozsgás alma. Törzsökös mintaképe volt a régi jó ferencrendi barátoknak: szívére magyar, nyelvére kicsit tótos. Páter Melicher olyan időkben lakta meg az alsóvárosi rendházat, amikor a nép asszonyai szőttek-fontak a barátoknak fehérneműt, és páterek nélkül disznótort, névnapot, lakodalmat, de még keresztelőt sem ültek el a Városnak ezen a fertályán. Nem is volt csoda, hogy a sok eszem-iszoniban szép kerekre gömbölyödött páter Melicher hasa. Amikora vöiösharát lelt Alsóvároson a házfőnök, messze földön híre szaladt a barátok konyhájának. Sót. midőn a ferencesek a gyöngyösi tömjénszagú kolostorban gyülekeztek provinciális választásra. Melicherre bízták az étlapcsinálást és a konyha fölügyeletét. Az alsóvárosi halászok mindig neki szolgáltatták be a legszebb tokhalat, mely még a nagypénteki böjti ásztalon is fejedelmi vacsorává változott át. Nem rá fogás. h'Ogv az ilyen kolostor beli vendégváró ebédeknek: emlékezetes vacsoráknak, a nemkülönben híres pincének is része volt abban, hogy midőn egyszer a provinciális firtatta a magisztrátusnál a vörösbarátnak rebesgetett ide-oda kacsintgatásait. a tekintetes magisztrátus háborogva tiltakozott a szemenszedett rágalmak miatt. Ámbár egy eset mégis csak fönnmaradt, mely Szent Ferenc inge nevezet alatt vált ösmertté. A rossz nyelvek szerint némely alsóvárosi menyecske különös gyógyoröt tulajdonított Szent Ferenc ingének, már tudniillik annak, amelyben a vörösbarát a kereszteléseket végezte. Arról vert a hír. hogy ezen ing többek között keresztcsontfájásról is jó. nemkülönben arról is. ha a menyecske hiába varrogatja az icipici főkötőket... Történt pedig, hogy az alsóvárosi Márton gazda éjszakának idején váratlanul toppant haza. noha egész hétre való tarisznyát rakatott a mezei munkákhoz. A menyecske olyan nehezen nyitott ajtót, mint aki mély álomból ébred. Morgott is a gazduram. de aztán nyugovóra tért. Csak reggel rőkönyödött meg. amikor idegen férfiingbe akadt a keze a párna alatt. A menyecske már duruzsolta is a választ: Ez biz' lelkem a Szent FcfenC inge. Fájt a keresztcsontom. és Anntis néni javasolta. Hogy hózassatn ki a vörösbaráttal. Márton gazda hiába vakargatta a feje búbját, még egy húszasába is került a köszönöm szépen, amikór Annus nénivel visszaküldték a kolostorba a Szent Ferenc csodatévő ingét... Ha valamely ügyben elesett ember járult a vörösbarát elébe, és tevékenységéért papbér illette volna, páter Melicher így könyörült: Ná. jól várt; nem kell a pízed! Máj távászrá hozol egy szopóscsirkét, ha el nem felejted... Mikor pedig a vörösbarát fölött is eljártak az évek. és letette a gárgyáni hivatalt, legszívesebben aZ Ambrózy-patikában múlatta aZ időt. (Ambrózy Ferenc 1864-ben kért patikanyitásra jogot a Várostól, és akként kapta meg. hogy gyógyszertárát a Rákóczi és Homok utca vonalán alul nyithatja meg.) Páter Melicher azért látogatta sűrűn a Szent Istvánhoz címzett Vaspálya utcai patikát, mert Ambrózy uram konyhája és pincéje a legkiválóbb hírnek örvendett. Itt dohogott az öreg páter az új gárgyánra. Remes Kázmérra, aki kemény kalapot hordott a fejében, hintón hordoztatta magát, de ami a legnagyobb bűne volt. nem sok ügyet vetett a konyhai tudományokra... A Víz után a vörösbarát a rend szabadkai kolostorában morzsolgatta öreg napjait. A' Szegedi Napló 1881. december 21-i száma közölte, hogy páter Melicher Nepomuk János, egykori alsóvárosi gárgyán a hónap 18. napján jobb hazába tért. 93 éveket élt meg a földi téreken. APRÓ FERENC