Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

1989. szeptember 13., szerda 5 EAST-fesztivál Zörejek, csattanások, dallamok... A szófiai „Könny és mosoly" színház előadása Az EAST keretében, a hétfői nap — nyugodtan mondhatjuk — szenzációja a szófiai színház Ding-dong című előadása volt. A szó igazi értelmében kísérletező színház az övék, hiszen előadásuk mozaikjai pontosan megkomponált test játék-elemek bői és hangeffektusokból épültek fél. majd egy furcsa, groteszk, ironikus egésszé álltak össze. Az előadás egy pontján bekapcsolt videón figyelhettük meg azokat a gyakorlatokat, helyzetjátékokat, melyeket hosszú, türelmes munkával kísérletez ki az együttes, s épít előadásaiba. Ami a nézőt első látásra megfogja, az a harmonikus és diszharmonikus hangeffekítusok és mozgások szokatlan, váratlan hullámzása. A skála a harmónia egészen csöndes, fojtott suttogós, dudorászós, csettenős zörejeitől és lágy mozgásától egészen a káoszt megjelenítő, üvöltő, sátánian kacagós. egzaltált ritmusig terjed. Néhány hangszeren kivül a színészek valódi „hangszerei": a testük és a hangjuk. A néző egy olyan sajátos álomvilágba csöppen, melynek figurái a fantázia szülte meghökkentőiélekre hasonlítanak. Az áloni szuggesztív képekből tevődik össze, amelyekben a hagyományos gesztusrendszerekre is ráismerhetünk, vagyis önnön világunk elé is tükröt tartanak a szereplők, hogy felismerhessük abszurd léthelyzeteinket. (Erre utalnak A MAI PROGRAM 9 óra, ifjúsági hotel: tréningek, szakmai értékelések. 11 óra, alula, Dugonics tér: EAST-konferencia. 18 óra, aula: Modern Dance (NL). 18 óra, Klauzál tér Atarassia (I) Az erőszak archeológiája. 17 és 19 órakor, a Kisszínházban: Kimbri (DK) Álmatlan. 20.15 és 23.15 óra, auditórium maximum: JATE 8.15-ös csoport: Ebla. 21 óra, Bálint Sándor Művelődési Ház: Group Atman (PL): Indiai zene. 21 óra, JATE-klub: Rollo (SF). 23 óra, Bartók'művelődési központ: Gundula Weimanns Group (DDR): A király. 23 óra, Bartók művelődési központ, pince: Magda Banach (ARG/PL): Ikarus zuhanása. 23 óra, JATE-klub: Zene (Yard Blues Band, Faktor). az Örkényi egypercesekből szőtt hang- és hangulatfoszlányok is.) A színészi jelenlétnek köszönhetően, a játék végig sodró és szuggesztív erejű. A színészek tökéletesen uralják testüket és hangjukat, úgy formálják mindkettőt, mint egy szobrász az anyagát. Az önreflexión túl. egymással és a közönséggel is képesek egy olyan erős, feszült kapcsolatot teremteni, amelynek végső feloldásaként a nézői taps ritmusa is igazodik a koppanó, csuszszanó hangokhoz, furcsa testhelyzetekhez és viszont. Az, hogy egy ilyen jellegű látványszínházban (néhányszor Bosch-víziókra emlékeztető alakzatokkal) a produkció egyetlen percre sem tűnik esetlegesnek és megisrr.ételhetetlennek. interfzív összjátékot és pontos komponálást feltételez. Az előadás tehát a rendezőt és a színészeket is egyaránt dicséri, még akkor is, ha úgy éreztük: a játék és a mozgás hevülete szinte kinövi a JATE-klub szűk termének a kereteit. A bolgár színház bemutatkozása meglepetés volt, és azt bizonyítja, hogv a híres műhelyszínházak mellett kitűnő, és ma már nem is annyira ismeretlen csoportok léteznek még sokhelyütt, országhatároktól és politikai régióktól függetlenül. Nagy Márta ÉH iReflex Zavarock ? Úgy ültem szombat este a tévé előtt, mint egy kis angyal. Mint az igazi, vérbeli rock és heavy zenék jókora imádója, vártam a Rockstúdió adását, hogy egyszerre gyönyörködtessem látásomat és hallásomat, ám inkább a szaglásom körül kezdtek körvonalazódni a dolgok. Hogy ugyanis itt valami bűzlik. Olybá tűnt a külföldi és magyar zenekarok közt a különbség: mint ahogy nem érik utol a jó cipó illatát semmiféle müzlik. Van a külföldi heavy és rock zenékben valami eredendően egyéni, amit talán a hangszerelésnek, a használt technikáknak, vágy csupán az angolszász nyelvnek köszönhetünk. Az egyik magyar csapat vezetője meg is jegyezte, hogy ők azért énekelnek angolul, mert hát ez a rockzene nyelve. És valóban, sokkal élvezhetőbb, sokkal inkább profinak! nevezhető zenét nyomtak, mint a többi magyar, akikről az jutott eszembe, hogy jópofa kölkök bohóckodnak, némi zenei aláfestéssel. Magatartásuk semmi más, mint ahogy a régi nagyok fetrengtek az extázisban. Különbség: ezek a jópofa gyerekek) úgy csinálnak magukból sztárt és olyan magabiztossággal nyilatkoznak, mintha tényleg tudnának zenélni. Na, meg ha még jobban meg akarunk döbbenni, akkor lássuk a technikákat. Az egyik nyugati zenékar koncertjén a dobost emelvényestül egy szerkezet beemeli a nézők fölé, és — mint valami rablóhúst — megforgatják a levegőben; fejjel lefelé is pont olyan jól csörömpöl a cineken, meg a kifeszített kutyabőrökön, mint amikor még érte a lába a földet. Aztán a fénytechnika szinte végigsöpört a tomboló nézőseregen; minden tökéletes természetességgel működik. És a mi kis zenekarjaink homokbuckákon zörögnek, ugrándoznak; szinte rosszulesik ez a play-back. A fénytechnika: fölvonultak a köztisztasági vállalat szemétgyűjtő járgányai, és villogó sárga fényükkel elárasztották a szombat esti zenészeket. Amikor egy zenei produkció mellé, mely tekinthető szent dolognak, egy ennyire hétköznapi, „szemét" és profán jelenséget kapcsolnak, az már megér egy szociológiai tanulmányt, mert pontos tükre annak az értékzavarnak, ami kis nyomorúságunk mellé társul. Aztán jöttek a veteránok, Benkö Laci: aki egyre jobban hasonlít nagyapámra, ami még nem is volna baj, de a harmadik szólólemeze legalább olyan unott közönyt váltott ki, mint az első, Molnár Gyuri, aki őszinte megnyilatkozása ellenére se1 valami igazán jót produkált első szólólemezén. Ugyanazok a zenei fordulatok, melyeket az utóbbi tíz-egynéhány évben unásig hallgathattunk. Valahogy az volt az ember érzése. hogy ők már elhúzták a saját nótájukat. Viszont kellemes meglepetést okozott Frenreisz Károly, aki az eddig megszokott, Diros bőrzakója helyett újat öltött magára, így számomra ő hordozta magában a műsor átütő ereiét. Tanulság nincs.'Ha volt is valamikor, már rég' elmúlt. Podmaniczky Szilárd Uj tanszékek a JATE-n (1.) H Megkettőződött !í a kísérleti fizikai intézet A JATE Természettudományi Karán eddig két fizika tanszék működött, az elméleti fizikai és a kísérleti fizikai tanszék. Ez utóbbi az egyetemi tanács döntése értelmében kettévált, s a kísérleti fizikai tanszék mellett optikai és kvantumelektronikai tanszék létesült. amelynek vezetőjévé — pályázat útján — Bor Zsolt egyetemi tanárt (40 éves), a fizikai tudomány doktorát nevezték ki. — A kísérleti fizikai tanszék, amelynek korábban olyan kiemelkedő vezetői voltak, mint Budó Ágoston és Ketskeméty István, viszonylag nagy, népes oktató- és kutatógárdát foglalkoztató egysége volt ajz egyetemnek — mondja Bor Zsolt. — Hevesi Imre egyetemi tanár, a jelenlegi tanszékvezető maga kezdeményezte a kettéválást; ő is úgy látta, hogy ezáltal hatékonyabbá válhat a munka. Véleményem szerint azzal, hogy immár három fizikai tanszék működik az egyetemen, a fizika szakterület — amely más egyetemekhez képest alulreprezentált volt a különböző egyetemi testületekben — ezután tényleges súlyával arányosabban képviselhető. — Hogyan osztották meg a helyiségeket, az előadásokat, a kutatói és hallgatói csoportokat? — Helyileg sem váltunk teljesen szét; bár a kutatólaboratóriumokat elosztottuk, s lényegében a hallgatói laboratóriumokat is, ugyanakkor közösen működtetjük a műhelyt. Az elsőés másodéves hallgatók számára közösen tartjuk az alapkollégiumot; ezentúl hozzánk tartozik a fizikusképzés „gondozása", míg a „régi" tanszék elsősorban a fizikatanár szakos hallgatók elméleti és módszertani oktatását végzi. Előadásokat tartunk programozó matematikus és vegyészhallgatók számára is. Ami a kutatásokat illeti: azok témája szerint már régebben is elkülönült a lézerekkel és a különböző lumineszcenciajelenségekkel foglalkozó, valamint a szilárdtest-fizikai részleg. — 1973 óta dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia — „helyileg" Szegeden, a JATE-n működő — lézerfizikai tanszéki kutatócsoportjában, egy éve annak vezetője. Ügy tudom, hogy a pikoszekundumos lézerek kifejlesztésében elért alapvető jelentőségű felfedezéseikért, eredményeikért e szakterület nemzetközi élvonalában tartják számon önöket. Gondolom, ez meghatározza az új tanszék kutatásainak fő irányát. — Igen, továbbra is e témával foglalkozunk, szorosan együttműködve az NSZK-beli, göttingeni Max Planck Intézettel, amellyel államközi szerződésünk, gyümölcsöző kapcsolatunk van. Ennek sikeres voltát a tizenegy év alatt az elért eredményeikről megjelent 64 tudományos közlemény és 45 konferencia-előadás bizonyítja. Munkatársaim — felváltva — állandó vendégkutatói a göttingeni intézet lézerfizikai részlegének, magam is (megszakításokkal) hat évet töltöttem ott. — Milyen „alapállással" és tervekkel kezdi meg az új tanszék vezetését? — Meggyőződésem, hogy a hallgatók felnőtt emberek, akként kell kezelni őket. Az oktatóknak is a lehetőség nyújtotta legnagyobb szabadságot kívánom biztosítani. Tovább fejlesztjük kapcsolatainkat az SZBK Biofizikai Intézetével, melynek számára kutatócsoportunk korábban már készített lézereket, s közös kísérleteket is végeztünk. Az 1977 óta élő és igen eredményes NSZK-beli kapcsolat mellett együttműködést kezdeményeztünk a vilniuszi egyetemmel és egy észt akadémiai kutatóintézettel; mindkettő igen komoly eredményekkel büszkélkedhet a lézerfizika területén. A baltikumi népekkel való kapcsolattartást egyébként is lényegesnek tartom. Az igen színvonalas NDK-beli, jénai egyetemmel is kapcsolatban állunk; egy hallgatónk nemrégiben részképzésben vett részt náluk. Megjegyzem, hogy például az NSZK-ban természetes, hogy a hallgatók tanulmányaik során néhány szemesztert más egyetcm(ek)en töltenek el. Fontos és hasznos ez tudományos szemléletük, képzettségük, nyelvismeretük szempontjából egyaránt. Jó volna. ha ez a lehetőség itthon is, legalább a legtehetségesebb hallgatóink számára nyitva állna. Magam is azon a véleményen vagyok, amelyet Cáákány Béla, egyetemünk rektora tanévnyitó beszédében hangsúlyozott: arra kell törekednünk, hogy minél inkább közeledjünk — szervezetileg, módszerekben és szellemiségben — a nyugat-európai egyetemek jól bevált gyakorlatához. Sandi Islván r Támogatás az átképzéshez Orosztanárok figyelmébe Az orosztanárok intenzív átképzésére jelentkező pedagógusok közül csak keveseknek van lehetősége arra, hogy már az idén is részt vegyenek az emelt szintű tanfolyamon — véli 3 Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége. Ezért anyagi és szervezési segítséget szeretnének nyújtani azoknak, akiknek az átképzést egyénileg kell megkezdeniük. A szövetség elhatározása a következő: azoknak a tanároknak, akik beléptek a szövetség valamely szervezetébe, továbbá mái- jelentkeztek valamilyen nyelvtanfolyamra, a diák- és pedagógusszövetség a részvételi díjuk kétharmadát magára vállalja. A nem szövetségi tagok a tanfolyam dijához 400 forint támogatást kapnak. Fontos tudnivaló még: kellő számú jelentkező esetén külön csoport szervezését is vállalják. Részletesebb információkért a 21-103-as telefonszámon fordulhatnak az érdeklődők, jelentkezni pedig személyesen kell a szövetség Kálvin tér 7. szám alatti irodájában. Határidő: szeptember 20. m m Ötven éve történt A Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület megemlékezéseket rendez ezekben a napokban a II. világháború kitörésének és a lengyel menekültek Magyarországra érkezésének 50. évfordulója alkalmából. Miután Hitler megtámadta Lengyelországot, több mint százezer lengyel, életét mentve, Magyarországra menekült. Elismeréssel szóltak arról, hogy annak idején a magyar kormány, segítséget nyújtva számukra, hivatalosan is megnyitotta határait előttük. Ezek az emberek legális szervezeteket alkothattak a hitleri Németország ellen, a magyar hatóságok tudtával szervezetten hagyták el Magyarországot, és csatlakoztak a francia földön újjáalakult lengyel hadsereghez. A magyar nép is támogatta, önzetlenül befogadta, élelmezte, gondozta a lengyel embereket. A menekültek közül sokan Magyarországon telepedtek le. Napjainkban mintegy 12-15 ezer lengyel, illetve lengyel származású ember él Magyarországon. Egyesületük — amely 1958ban alakult — rendszeresen tartja a kapcsolatot a menekültekkel, és azok leszármazottaival, ápolja a lengyel hősök emlékét. Életképek '89 Szegény szegények Zs-né szuszogva győzködte a szerkesztőségbe vezető lépcsőfokokat, majd fáradtan huppantotta le nehéz testét a karosszékbe. Szatyrát, retiküljét, nejlonzacskóját lába elé rendezgette, majd ölébe ejtve kezét, belekezdett: — ROSSZAK az emberek, aranyos szerkesztőnő. — Rosszak. És IRIGYEEK! — No, csak nem bántotta valaki? — Rosszak az emberek ... — ismételte, s tekintetével fürkészni kezdte az ablak sarkából betévedt egyetlen szál napsugarat. — De hát mi a baj? — Kicsi kis pénzemből nyitottam egy boltocskát. Ügy egy éve. Egyedül csinálok én ott mindent, nem sok haszonnal. De hát enynyi idő alatt a fa se terem. Meg hát ROSSZAK az emberek — mélázott el ismét a távolba. •? — Egyik nap bejön egy glancos-flancos dáma a boltba, utána a pereputtya. Adidas-cipő, Nike-trikó, meg minden rajtuk. Törökből jöttek. Nem mondom, én is jártam „Törökbe" — ott tanultam, hogy lufit meg mindent ki kell rakni az utcára —, szóval csak úgy rítt róluk a pénz. Nézelődnek, fintorognak, egyszer csak azt kérdi a nő: „Egyforintos rágó nincsen?" Így: „EGYFORINTOSRAGÖNINCSEN?!" — nyafkásította el a hangját, majd némi hatásszünet után folytatta. — És hogy kell vigyázni! A gyerek bejön, ugrál, kapkod ide-oda, egyszer csak látom, hogy egy lufi a markához ragadt. Persze, mert a szülő nem vesz neki játékot. Itt vannak ni ezek a famozdonyok — veszi elő a mutatóba hozott apró, pirosra festett példányt. — Olvastam, hogy most megint ez a módi járja. Járja a fenét! A kutyának se kell. Hát már 70 forint is pénz a gyerekért? Itt maradt a nyakamon az egész ... Meg aztán, ne higgye, hogy még mindig megy a nagy spay-zés ... Á, dehogy; Csak úgy hébehóba. Alkalmakkor. Nem fogy a desodor sem. Ha még csak az, de a szappan se! Na jó, nagy ritkán vesz valaki egy szagosat, oszt spórol vele, legyen, ha isten ne adj, orvoshoz, kórházba kell mennie ... Mint nekem. A vesémmel kezeltek. Tizenhétezer forintom ment rá. Nézze, hogy összeszurkáltak, majd szét durrannak az ereim — mutatja kékülő vénáját. Kegyetlenek az emberek, az orvosok is, szerkesztőnő kedves, KEGYETLENEK. A piros famozdonyt elnyeli a nejlonzacskó, Zs-né sóhajt egy mélyet, mint aki nagy igazság kimondására részül, aztán: — Hol is tartottam? — gondolkozik el. — Ja: a szappan. Meg mikor kell még a szappan az embernek? Randevú előtt. Egy vén pasas — aki mellesleg nem is vett semmit —, azt mondja a múltkor; hagyjam az üzletet, foglalkozzam inkább férfiakkal. Hát írjam ki ide — mutat végig széles mellkasán — hogy van valakim, hogy azért néha-néha meglátogatnak engem is ... Nem mondom, ha fiatalabb lett volna, talán azt mondom, gyere apám... De vén is, meg az egyik vevő szerint valami csóró nyugdíjas munkás. Persze ránézésre nyugdíjas mérnök is lehetett volna ... Na, de ilyen ajánlatot tenni! Hát bizony mondom, rosszak az emberek... ROSZ-SZAK! Ugye, igazam van? — néz mélyen a szemem közé. — Kedves zs-né — mondom —, az emberek valóban lehetnének jobbak. De azt hiszem, nagyobb baj, hogy SZEGÉNYEK — szegények. Chikán Ágnes