Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

1989. szeptember 14., csütörtök 207 Madari néni, Krizsán bácsi és Varga Marika erős szándékkal gondolták — inagy élettapasztalattal a ihátuk mögött —, hogy eladják, amijük van és addig, ameddig értéket ér építtetnek belőle egy-maguknak való, takaros, szoba-konyhás épületet a falu jobbik 'helyén. 'Fogadnak mestert, hozzáértő segítőket és míg bírják magukat: időben teszik elviselhetővé a megállíthatatlan öregkort. A tanya, a rendben tartott falusi ház ára mindegyik üknek kiadná a kisebb épületet. Szegény egyedülélők nem gondolták a mi mostani társadalmunk nehezékeire. Mert, bármennyire is egyszerű és nagyszerű, hogy a jó állapotban levő tanyát, falusi házat eladva, s annak árából kisebbet véve, vagy építtetve közel egymáshoz, elviselhetőbb az egyedüllét., pillanatnyilag ezer akadálya ennek az esszerüsegnek. Se a tanácsot, se az egészségügyet, se az öregek napközi otthonát és az ezeket felügyelő intézményeket, állami intézeteket nem hagyhatják ki az elképzelésükből. Elsősorban is hol vennének helyet maguknak az újvárosira tervezett pedaintériában? Csakis a tanács által jóváhagyott, ilyen-olyan testületekkel elbíráltatott portán, ahol senkinek se lennének útjában. Nos, ha már a tanács lenne olyan szabályszegő ,hogy fölborítaná az elmúlt és a következő év szentesitett programját, és helyet adna az egyszerű kérésnek, semmi más hely nem jöhetne számításba mai ésszel, csak az öregek napközi otthona. Ennek említésétől ma még sokaknák a rosszemlékű szegényház, a lejáratott szeretetotthon jut az eszébe. Mivel néhányan a mai öregedők közül meggyőzhetők ennek — mármint az öregek otthonának — praktikumáról, a pusztaszeri tanyán élő Madari néni, a Tömörkény utcai Krizsán bácsi és a testvéri portán elviselt Varga Marika is vállalták, hogy új otthonuk majd a Tégi finánciából alakított sarki házhoz épüljék, az öregek garzonjaként. Ugyanis az volt a terv, tudtuk* meg Piacsekné Kurucsai Erzsébettől', a kisteleki gondozási központ vezetőjétől, hogy sorházakat emelnek egymáshoz az eladott épületek áraiból. Kicsiket,- idősödőknek megfelelőt. Három éve tervezik megvalósítani ezt a nagyszerű elgondolást. A sjMkásosnál nagyobb sietseggel. Miután az ötlet kipattant, azonnal fölmérték a kisteleki . öregek „helyzetét", magyarul népszámlálást tartottak a tanácsházán a hatvanon felüliekről és kiderült, nemcsák Madari néninek, Krizsán bácsinak és Varga Marikának < lenne jó ez az öregeknek ' vpló garzon, hanem a makai Steffkovics néninek, Igács néninek és még több egyedülélőnek. Ha már a segítő apparát munkába lendült, megjött az étvágy is. Kiderült: nem Madari inéniék garzonja itt a legfontosabb, hanem a konyha, amiből népkonyha lehetne hamarjáböl a kisteleki öregeknek. A kettőre már lehetne pénzt is kérni az államtól, mert Madari néniék háza igencsak sokba kerül. El is indultak a hivatalos pénzkérő akciók, annak rendjé-módja szerint. Megpályázták a kistelekiek is a Magyar Népköztársaság államkasszáját, adjon, mert szüksége mutatkozik. "öregekről van szó. Az idén áprilisban adták be az induló papírokat és nemrégiben kapták az örvendetes hírt; nem lettek elutasítva egészen, csak most nem jutottak a szerencsések közé. Így a kért 2 millió forintra még yární kell. Oj dokumentációk, hivatalos tervek kellenek, mert Madari néniék elgondolásából mára végül is több mint 4 millió forintos beruházás lett. (Természetesen a népkonyha ára nélkül, mert az teljesen külön káposzta.). Sőt, annyira más," hogy Csonka István, akis-, teleki városi szakrendelő igazgató főorvosa pénteken elsőnek emiitette a fontossági listáról. Azt kéri, miután nem adott er-1 re a fontos dologra az állam pénzt, adjon rá a társadalom. Szeretnék, ha oégbéli ajánlkozók segítenének és pl. üstöt és más nagykonyhai fölszerelést küldenének, mert a vendéglői árakra nem képesek befizetni a kisnyugdíjasok. Amellett fűszeres és zsíros is a vendéglői koszt — tudtuk meg Kisteleken —, mert a nyugdíj mellett munkálkodó főorvos úr is hordja azt haza a feleségének. Azt már csak közbevetőleg vetődött föl, hogy optikus is nagyon kéne az új városnak. mert hiába a szép 'szakorvosi rendelőben a hozzáértő szemész, a szemüvegekért utazni kell. Mivel most csak Madari néniék háza ügyében házaltunk, vissza kellett kanyarodnunk az öregekhez. A házi pénzek — a saját erő — fogytán, mert addig az öregek se szállnak be szívesen az üzletbe, míg nem kapják meg a kulcsot. Kulcsa — mint tudjuk, csak a kész épületnek van, es a kisteleki öregek saját erőből építendő garzona még papíron se létezik — a jómódú idősek nem adják ki a kezükből sorsuk kulcsát, az élet igazgatására szolgáló fedezetüket. A mostani otthonuk későbbi árát. Ördögi 'kör ez, valakinek vagy valakiknek másként kellene gondolkoznia. Az idő könyörtelen, a ina még értékes ingatlan az egészséggel együtt hamar elenyésződhet, s egy jó "ötletből sokadik torz forma lesz. Hihetünk — sajnos joggal — a hetven fölött járó Varga Marikának, ő már egyszer hitt a községi tanácsnak falujában, Pusztaszeren. Ügy cselekedett, ahogy kértek, mára mégis a rokonság terhére kénytelen élni mindennapjait. Beleértve persze, az élet állandó, kiszámíthatatlan buktatóit. Pillanatnyilag mindenkinek nagyon nehéz. A kényelmes, szabályokkal telenyomott apparátusnak és a 'békére vágyó időseknek. Még szerencse, hogy Varga Marikát özv. Madari Gergelynét és Krizsán Pált nem nagyon érdekli a hivatalos gépezet működési nehézsége, ók a továbbiakban is bíznak, mondván, jó az Isten, majdcsak megsegíti az időseket is egyszer. A Lakásbérlők Szegedi Egyesülete eljuttatta szerkesztőségünkbe Kiss Lajos Szeged, Kazinczy utca 2. 1/9. szám alatti lakos írásos anyaggal alátámasztott panaszát. A „történetet'' — a tanulságok megfogalmazását az olvasóra bízva — rövidítve közreadjuk. 1. Kiss Lajos 1988. április hó 8-án levelet küldött a Szegedi IKV igazgatójához. Előadta panaszát, miszerint az elmúlt 2 év során többször közölte a házfelügyelővel, hogy erkélyének födémjén keresztül víz szivárog, s ennek okát ki kellene vizsgálni. Március "31-én éjjel az erkély vakolatából mintegy másfél négyzetméter lezuhant. (Szerencsére baleset nem történt!) Ezt jelentette a házfelügyelőnek, aki nem intézkedett, ezért 8 nap elteltével levélben értesítette a szegedi IKV igazgatóját. 2 Április 22-én megjelent két iKV-dolgozó, s leverték a födémvakolat maradékát. 3. Az IKV június 23-án, 45 nap múlva reagált a bérlő levelére. Közlik, hogy a vakolatot leverték, és „a kapacitás függvényében", de legkésőbb július 30-ig a szükséges munkát elvégzik. 4. A bérlő egy szeptember 5-én keltezett IKV-levélből arról értesült, hogy feltárási munkát kívánnak elvégezni szeptember 9-én, i s ezért tartózkodjék otthon. Valóban megjelentek az adott napon és megállapítottak az aladucolás szükségességét. Szeptember 20-án végrehajtják a dúcolást. 5. 1988. szeptember 22én Kiss Lajos újabb levelet írt az IKV műszaki osztályának, s előadta, hogy a dúcolást nem az előírt módon végezték el. Szobáját elsötétítették, így nappal is villanyt kell gyújtani. Javaslatot tett a dúcolás módosítására. 6. Október 4-i keltezéssel tájékoztatták a panaszost; „a dúcoláson változtatni nem lehet, a födémcsere 1989 tavaszán elkészül'*. (Természetesen nem végezték el.) 7. Október 14: a bérlő segítséget kért az IKV igazgatójától. Lakószobáját elsötétítették, s a műszaki osztály elutasította a változtatásra vonatkozó javaslatát. 8. Az IKV nov. 16-án kelt levelében megnyugtatja a bérlőt, hogy lényegében minden úgy van jól, ahogy van. 9. 1989. április 28-án a bérlő újabb levelet ír az IKV igazgatójának, s közli, hogy a műszaki osztály nem tartotta be a munka tavaszi elvégzésére vonatkozó igéretét. Előadja, hogy az elsötétítés miatt lényegesen megemelkedett az áramszámlája, ami — lévén kisnyugdíjas — számára egyáltalán nem közömbös. Ez utóbbi levélre reagálva az l-es házkezelőség szemlét tart, megállapítja, hogy a vízvetők beépítése óta (ugyanis ezt időközben elvégezték) a födém folyamatosan szárad. ígérik a kivitelezést, de határidőt nem. 10. Július 3-án a bérlő ismét levelet ir; panaszolja a probléma megoldásának elhúzódását (több mint egy év),, s mint frja, beadványait követően mindig megjelent néhány IKV-szakember, s utána jött a „megnyugtató levél". Most azonban ígéretek helyett munkát kér. 11. Július 2-án kelt levelében az IKV tájékoztatja a bérlőt; „a nehéz állványt statikai szakvélemény alapján építették be, de a szakvélemény nem határozta meg a javítás módját, ezért nem lehet a munkát megkezdeni." Közlik továbbá, hogy a házkezelési osztály ígérete alapján (úgy tűnik, egymásnak is ígérgetnek) elkészül a statikai szakvélemény és a termelési osztály 1989. augusztus 31-ig elvégzi a munkát. (E levelet megelőzően hattagú IKV-küldöttség jelent meg a bérlő lakásában, s mintegy 10 percet töltöttek a helyszínen). 12. Augusztus 3-án a bérlő személyesen beszélt az IKV igazgatójával, aki ígérte, hogy megsürgeti a kivitelezést. 13. A személyes meg* hallgatás eredménye egy újabb levél, s ebben az IKV-igazgató megígérte, hogy a' munkát augusztus 31-ig elvégzik, v 14. 1989. szeptember 5én> Kiss Lajos megjelent a Lakásbérlők Szegedi Egye- • sületénél és segítséget kért, mert mint mondta; „tehetetlen a bürokráciával szemben." Az egyesület a város tanácselnökéhez és lapunkhoz fordult segítségért 1989. szeptember 7-én; A panaszos a födémvakolat lezuhanása előtti két évben többször felhívta a házfelügyelő figyelmét a rendellenességre. Hogy baleset nem történt, nem az ' IKV-n múlott. A bürokrácia tengerében nehéz volna a felelőst megtalálni, hiszen levelező partnerekből és helyszínelőkből nem volt hiány. (Igazgató, házkezelőség, termelési osztály, műszaki osztály, házkezelési osztály). Az IKV-nak — mint szolgáltató vállalatnak — egyebek között kötelessége lett volna felvilágosítani a bérlőt, hogy a2 erkély használhatatlansága, valamint a többlet áramfogyasztás kapcsán milyen kártérítésre tarthat igényt. Miként intézték a statikai szakvéleményt, ami megrekedt az állványozásnál, de nem terjedt ki a javítás módjára? Tisztában van-e az IKV azzal, hogy a lelketlen bürokrácia miatti idegi megterhelés mit jelent egy idós nyugdíjas számára? Felmerül a kérdés, milyen szolgáltató vállalat az, amelynek 17 hónap nem elegendő a munka elvégzésére, s amelyik a szóbeli bejelentésre nem reagál, a balesetveszélyt késve szünteti meg? „Kérjük Tanácselnök Űrtől, Kiss Lajos ügyének kivizsgálását, s a probléma megoldásának soron kívüli kikényszerítését." Az összeállítást Kalocsai Katalin, Majoros Tibor, Pálfy Katalin és Somogyi Károlyné készítette. l—J akmik: zöldövezetben és a belváros benzingőzében, lepusztult tanácsiban és hiteltől roskudozóban, fürdőmédencésben és vizes pincékben, önkezűleg építettben és az államtól élcsaliban, ízléstelenül hivalkodóban és paneluniformisban, alpesi tetősben és aládúcoltban, kétszintesben és kórházi ágyakon, szalmásban és ruhaszárítókban, boltívek alatt és penészes falak között, kertesben és egymást körülkerítve, biztonságot őrző fajkutyák társaságában és önkéntes beköltözők feldúlta nyugalom békétlenségében, termésköfallal védett sérthetetlenségben és egyen függönyökkel takart sebezhetőségben, légkondicionáltban és dohtól bűzlőben, körfolyosókon és napsütötte, tágas teraszokon...