Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. szeptember 14., csütörtök 5 Új arcok a színpadon — Kővári Csaba után — király — Operaénekeshez illik a kérdés, hogy mondja el „történetének" zanzaját! — Pécs a szülővárosom, és ott is érettségiztem. Ezután egy félresikerült választás volt a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen töltött két év. Három év következett Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikarában. Három év — három felvételikísérlet a Zeneakadémiára. Aztán sikerült, és az idén végeztem. Nagyon jólesett, hogy Gregor József rám gondolt és nagyon jól érzem itt magam.... — Milyen szerepek elé néz az évadban? — .Eleve a szerepekre szerződtem ide. Most az Aidában a király szerepét énekelem Megtisztelő feladat Gregor József után beállni erre. Októberben a Rigolettóban Sparafucile lesz az én feladatom. Ezenkívül kaptam az Álarcosbálban, a Lammermoori Luciában és az. Otellóban is kisebb szerepeket. — Főiskolásként egy-két mondatos szerepeket énekelhettem az Operaház színpadán is. A Madách Színházban inost játsszák Müller Péter és Tolcsvay László musicaljét, a Doktor Herzet. Ebben alakítom Szent Pétert. már több mint századszor. Rövid, de nagyon kedves szerep. A prózai színház társulatában egészen más, sokkal közvetlenebb, oldottabb a légkör, mint bármeIviy noera társulaté, amihez volt szerencsém közelebb kciülni. — Hány évet gondol Szegeden tölteni? — A dolog csak részben múlik rajtam, mert a színházakban évente újítják meg a szerződéseket. Számokat nem akarok mondani. Ügy érzem, legalább egy pár évet el kellene ebben a társulatban tölteni, hogy a szakmát megtanuljam. P. A. Telefunken hazánkban is Az NSZK-beli Telefunken Electronic GmbH vegyes vállalatot. alapított Magyarországon autóelektronikai termékek gyártására — tájékoztatták az alapítók a sajtó képviselőit a Gellért Szállóban. A vállalkozásban három magyar cég, a Remix Rádiótechnikai Vállalat, az Eléktromodul és a Mogürt vesz részt. A 72 millió forintos alaptökével létrehozott vegyes vállalatban a Telefunken 37,5 százalékkal, a Remix 42,5 százalékkal, az Eléktromodul és a Mogürt pedig 10—10 százalékkal részesedik. A kft. személygépkocsikhoz szükséges elektronikus gyújtómodulok gyártását kezdi .meg. A vegyes vállalat elsősorban a szovjet piacra orientálódik, az alapítók azzal számolnak, hogy igen keresett lesz az általuk gyártott elektronikus gyújtás. A Remix már jelenleg is szállít, a Lada Szamarákhoz ilyen' berendezéseket, és ezeket elsősorban a Nyugatra menő típusokba építik be. Az alapítók úgy tervezik, hogy a gyújtáselosztókért cserébe személygépkocsit fognak importálni a Szovjetunióból. Múzeum az egész világ... „Sok évvel ezelőtt meglátogattam az észak-szumátrai hindu teplomrompkat Padang Lawasban. A templomok már leomlottak. A legtöbb szobor, amelyet a magas HangHang Fuéban láthattam, már elvesztette a fejét. Magányos hely ez, távol a környező falvaktól, és noha az indonéz kormány védettnek nyilvánította, egyetlen ör sem volt itt látható látogatásom idején. Könnyen ellophattam volna a fejetlen szobrokat, s a fűben szétszóródott diszitéseket. Micsoda gondatlanság! Közel-távolban sehol senki." Mochtar Lubis indozéz professzor kezdte így Hága híres kongresszusi palotájában bevezető előadását az ICOM — a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa — tizenötödik kongresszusán, amely a múlt héten ült össze kilencnapos tanácskozásra. A vilájí min• den tájáról kétezer muzeológus, múzeumigazgató, , kultúrális szakember, személyiség érkezett Hágába ebből az alkalomból, köztük nyolc magyar múzeumi vezető is. Lubis professzor éppen a kulcskérdésről, a múzeum örök dilemmájáról beszélt. Mert ott, az elhagyatott, de eredeti helyen ezek a fejetlen szobrok mégis felidézték a hajdan itt élt emberek létét, hitét, míg ha egy múzeumba teszik őket, üveglapok mögé, pusztán műtárgyakká válnak. Ez az ellentmondás pedig egyre élesedik: mind több a múzeum világszerte, és amennyire örvendetes ez, annyira elgondolkodtató is. Annál is inkább, mivel a feltételek gyakran nem kielégítőek. A probléma különösen a harmadik világban időszerű. Mind erösebb az igény ilyen intézmények létesítésére, de ezekben az országokban áll rendelkezésre a legkevesebb pénz erre a célra. Íme egy az ICOM előtt álló globális múzeumi problémák közül: a nemzetközi tanács által háromévente megrendezett monstre kongreszszusok alkalmat adnak a világ minden országából öszszesereglő szakemberek számára, hogy felmérjék közös gondjaikat, meghatározzák együttes céljaikat, elgondolkozzanak a múzeumok szerepén, módszerein, feladatain, kicseréljék tapasztalataikat, tovább fejlesszék együttműködésüket. Az, hogy ezúttal Hága volt a színhely, nem véletlen: a kis Hollandiának nem kevesebb, mint 800 — országos, tartományi, regionális és helyi — múzeuma van, tavaly 20 millió látogató kereste fel őket. Brinkman holland kulturális miniszter, mint házigazda, sajátos problémát vetett fel. 1993-ra megvalósul az Európai Közösségek egységes, gazdasági kritériumokon alapuló nagypiaca, amely kizárja a verseny befolyásolását állami szubvenciókkal — viszont a kultúra ma megköveteli az ilyen támogatást. Ezért, fejtette ki, ki kellene egészíteni a római szerződést, hogy lehetővé tegye a hatásos nemzeti kultúrpolitikát a tagállamok számára. Ugyanakkor a kulturális intézmények, így a múzeumok számára új lehetőségek is nyílnak a nagypíac létrejöttével, ezzel élniük kell. A gondok tehát különbözőek, de a fejlett tőkésországok múzeumai sem mentesek tőlük. A vezérszónokok elsősorban a múzeumok általános célját igyekeztek meghatározni. Az ecuadori Hernan Crespo-Toral a múzeum pótolhatatlan szociális misszióját emelte ki, az amerikai Neil Postman viszont azt fejtette ki, hogy minden múzeum arról szól, mi maga az ember. Köpeczi Béla akadémikus, a magyar küldöttség vezetője elmondotta az MTI tudósítójának: beszédében kiemelte, hogy a múzeum a maga természeti és társadalmi környezetében mutatja be az embert, s felvázolta a múzeumok közötti együttműködés szükségességét és távlatait; kiemelve szerepüket a tudás elterjesztésében, rámutatva, hogy a múzeumoknak missziója nemcsak a múlt megőrzésére terjed ki, hanem a jelen feldolgozására is, hiszen a jelen nagyon hamar közelmúlttá változik. A magyar tapasztalat igazolja, hogy a hagyományos életformát átalakító gyors gazdasági és társadalmi változások megkövetelik a hétköznapi élet tárgyainak rendszeres és energikus gyűjtését és kiállítását, továbbá a különböző diszciplínáit szakemberei közötti együttműködést, s az oktatási rendszerrel való szoros összehangolást. A háromnapos plenáris ülés filozófiai és „múzeumfi'lozófiai" bevezetője után az egyes ágazatok — a szépművészeti, az irodalmi, a néprajzi, a közlekedési, a műszaki stb. múzeumok — szekciókban vitatták meg szakterületük specifikus problémáit, s a jövendő együttműködés lehetőségeit. Volt miről beszélniük, hiszen múzeumi téma lehet minden a világon és a múzeumok, még a legkisebbek is, az egész világ számára őrzik kincseiket. Baracs Dénes Napkelet Színházi Fesztivál Hétfőtől rangos színházi fesztivál színhelye Szeged. Az East tulajdonképpen egy rövidítés, a Színház Diákjainak Európai Szövetségét jelöli, mely Giessenben egy színházi fesztivál alkalmával alakult meg. Célja az volt, hogy összegyűjtse mindazokat, akik a színház megújításán munkálkodnak. Megalakításában hét országból vettek részt színházat tanuló diákok és független színházcsinálók. A szegedi fesztivál valószínűleg az East eddigi leglátványosabb eseménye lesz. Szervezését, illetve megrendezését Samu Attila koordinálásával a JATE 8:15-ös csoport és az alakulóban levő „Atlantis Színház" végzi, a JATE közművelődési titkársága és alkalmi munkatársak segítségével. A tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a fesztiválnak lesz napilapja is, Dési András szerkesztésében. A lap angol és magyar nyelven közöl információkat és friss kritikákat, észrevételeket. A szervezők a szakmai közönségen túl remélik, hogy az angol, holland, orosz, bolgár... stb. együtteseket és csoportokat felvonultató fesztivál megnyeri a színházzal távolabbi kapcsolatban levő fiatalokat is. Újszegeden például a Fürj utcában, a volt KlSZ-iskolában fűthető sátort állítottak fel, hogy a sokszor éjSzakáig elhúzódó események, előadások távolról érkezett közönsége is szálláshelyhez jusson. Dal Európai kulturális intézetek Első ízben hívták ímeg Magyarországot arra a továbbképző tanfolyamra, amelyet az Európai Közösségek és az Európa Tanács szervezésében tartanak most Luxemburgban a külföldön működő kulturális intézetek részére. A tanácskozás munkájában olyan tekintélyes intézmények vesznek részt, mint a British Council és a Goethe Institut. Kennedy iskolájában Minden gimnazistának szívemből ajánlom, hogy vegyen részt a középiskolások országos tanulmányi versenyén angol nyelvből. Mert, ha valamelyik középiskolás nem tudná, a nyertesek közül húszan (10 kezdő és 10 haladó) egy öthetes tanulmányi kurzuson bővítheti nyelvtudását, és ismereteit Connecticut állam Wallingford nevű városának középiskolájában. A Choate Rosemary Hall az USA öt első gimnáziuma közé tartozik, s azzal büszkélkedhet, hogy padjaiban tanult egykoron John Fitzgerald Kennedy elnök és Kirk Douglas, a világhírű színész is. A neves intézménybe kis hazánkból ellátogató gimnazisták öthetes tanulmányi és egyéb költségeit Soros György alapítványa fedezi. Ot hétig Amerikában Soros-ösztöndíjjal Zádori Zsuzsanna, volt radriótista (időközben felvették a JATE angol—német szakára) abban szerencséltethetett, hogy idén nyáron ő is a vendége lehetett ennek az iskolának. Tőle tudom, hogy a nyári kurzuson általában európai és amerikai milliompsok gyerekei vesznek részt, hiszen tetemes összegbe kerül a tanfolyam. Ezért is lehetnek büszkék magyar tanítványaikra angol szakos tanáraik. No meg azért, mert mint kiderült, kis országunk képviselői nem akárhogy szerepeltek az idei Érzelmekről - kissé érzelmesen „Az érzelmek néha a reformok ellen hatnak" — olvashattuk egyik lapban néhány hónappal ezelőtt az országos vezető tollából. Az elmúlt évek ismert politikusa ott részletesen is kifejtette, veszélyesnek ítéli azt, ha az érzelmeket belekeverjük a politikába. Több, magát komolyan vevő ember szájából hallom mostanában is hangoztatni: a társadalom helyzetét nem lehet érzelmi alapon vizsgálgatni. Szorosan a tényekre, a gazdasági, a szociológiai tényezőkre kell szorítkozni az elemzés során. Amik egyébként hitem szerint is meghatározói , az emberi közérzetnek. Jó nevű szociológustól tudom, hogy a magyar társadalom úgynevezett „mentálhigiénés erőnléte" a nullával egyenlő. S hogy amíg vissza nem kapja önbecsülését, tartását, ki nem növi identitászavarait. s nem lesz pozitív jövőképe, addig nem képes igazán jól termelni, gondolkodni. Sőt, szaporodni sincs kedve! S azt is tudjuk, hogy egyre többen nyúlnak a pohár, a narkó után, és egyre többen rúgják ki a sámlit maguk alól. Vagyis hát meggyöjződésem, az' emóciók egy idő után keményen visszahatnak a gazdaságra és a társadalomra. Az emberek mindennapjainak, jövőjének, múltjának elemzése közben nem lehet nem figyelembe venni a pszichológiai, érzelmi tényezőket. Az ezekkel nem számoló, vagy ezeknek fontosságát tagadó szemlélet, a magabiztos. csalhatatlan, önhitt kelet-európai vezetők sajátja. Azoké, akiknek uralkodása idején a leendő pedagógusoknak készült pszichológiakönyvbe ilyeneket nyomtattak: a nevelési folyamat eredményeként a tanulónak képesnek kell lennie örömet találni a nehéz, egyhangú munkában is. Magyarul: kötelezővé tették nekünk ebben a társadalomban a pozitív érzelmeket. Csakhogy valahogy az ember nem képes a kell szintjén csupán felszólításra mindig pozitív előjelet bigygyeszteni érzelmei elé. S az utóbbi években annyi negatív előjelű érzelem halmozódott fel bennünk itt az Óperencián innen, hogy észérvekkel már nehezen lehet nekünk bebizonyítani, ne adj isten, kötelezővé tenni, hogy vidámak és boldogok legyünk. Vigasztalni magunkat pedig elfelejtettek megtanítani ... Igy aztán nehezen viseljük saját érzelmeinket. A sajnálatot, melyet naponta érzünk napközis gyermekeink, csóró nyugdíjas szüleink, az ablakunk alatti kukában turkáló embertársunk, no meg agyonhajszolt önmagunk iránt. Nem kedveljük a kisebbségi érzést sem. ami akkor fog el bennünket, ha egy tőlünk nyugatra élő honpolgárral találkozunk. Nem felemelő érzés a szégyen sem, amit a rongyosbolt használt ruhái között turkálva érzünk. A megalázottság érzése lesz úrrá az emberen a legtöbb magyar hivatalból távozván, s kiszolgáltatottnak, nyomorultnak érzi magát a dolgozó az SZTK-rendelő várótermében ülve, a félelem ós a szorongás szorítja össze gyomrát, ha az árcédulákra, vagy a jövőbe tekint, a vágyakozás érzése tölti el lelkét, ha valamelyik utazási iroda prospektusát lapozgatja. Tehetetlennek érzi magát, ha betörésről, lopásról, erőszakról hall. s kollektív bűntudatot kell éreznie évtizedek óta kirobbantott világháború, újvidéki vérengzés, más vallásúak halálba küldése miatt. S mi tagadás, lehet hogy kissé indulatos lesz a honpolgár, ha például arra gondol, hogy életét, pályáját egy tollvonással törte kettőbe egy régebben divatos káderpolitika. Kimerültek érzelmi tartalékaink, a közömbösség mezsgyéjén lézengünk. S hiszem, hogy megfelelő lelki tényezők nélkül nem is tudjuk erkölcseink szövetét befoltozni, bármilyen furcsa, az oly nagyon áhított piacgazdaság működéséhez is szükség lesz érzelmekre. Mert ha nincs, aki szégyenkezzen egy meghiúsult üzlet miatt, s nincs, aki büszke legyen egy szuper jó üzletre, addig nincs piac. S ha jól sejtem, a ránk következő választásokat sem lehet érzelemmentesen lebonyolítani. Valljuk be, nem árt, ha néha megérzéseinkre és benyomásainkra hallgatunk, ha már a fene nagy eszünkkel olyan régóta nem megyünk egyről a kettőre. P. E. tanulmányúton. Tehetségüket és szorgalmukat néha példaként állították az okítok az amerikai, francia, görög, svájci és angol diákok elé. Soros György titkársága is elégedett volt pártfogoltjai eredményeivel. Amerikát járt beszélgetőpartnerem a választható tantárgyak közül a történelem, az amerikai és európai irodalom, valamint a retorika mellett döntött. A szónoklat művészetébe bepillantó tantárgy gyakorlatairól és foglalkozásairól sok érdekeset mesélt. A fellépés, a kiállás, a beszédkészség fejleszthető az ott tanult módszerekkel. Persze, először kicsit ijesztőnek tűnhet a feladat, mikor egy színházteremben, sok száz nyugati diáknak arról kell meggyőző beszédet tartani, milyen csodálatos is a mi országunk itt — onnan nézve — a világ végén. Come to my country — agitálta Zsuzsa a hallgatóságot. Vagyis, hát arra biztatta külföldi tanulótársait, jöjjenek el az ő hazájába. Az egyperces angolul improvizált) beszédében pedig Bush magyarországi látogatásáról számolt be. A szerepléseket videóra vették, a felvételt pedig visszapergetve kielemezték, a tanárok segítségével. A tanfolyam okítóiról külön szót kell ejteni, mert nem akármilyen személyiségek lehetnek. Hiszen a nyolcfős csoportokat sokszor este, saját lakásukon látták vendégül. Mert összenőttek tanítványaikkal, és úgy látszik, szívesen töltötték velük szabadidejük egy részéK is. Mint kiderült, az ötödik hét végén nemcsak osztályzattal értékelték a nyári diákok munkáját. S nemcsak munkájukat, de szemé-lyiségüket is „leosztályozták". Mindezt nagy szeretettel, gondossággal, utólagosan levélben tették. Zsuzsának azt írta egyik tanára, hogy kedvenc tanítványát tisztelte benne. Istenem, ha erre itthon is lenne idő, energia! Lehet, hogy még Soros György is visszatelepülne e hazába. Addig is örüljünk, hogy a jó öreg mecénás Tisza-parti fiatal honfitársunkkal nem vallott szégyent, a milliomosgyerekek és a szupertanárok előtt. Megjegyzésként írom csak ide, hogy e diáknak véletlenül itthon is szuper angoltanára volt á Radnótiban. Ügy hívják: Sik Péter. Pacsika Emília