Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

1989. szeptember 7., csütörtök 3 Harmadadó — szabályosan Perlekedő kereskedők — Az egyes szakmákra közzétett adatok átlagjöve­delmek, tehát magukban foglalják a nyugdijasokat, az idény jelleggel nyiva tar­tókat. az év közben enge­délyt váltókat, illetve visz­szaadókat — mondja Izsó Gábor, a Kisosz titkárhe­lyettese. — Az adóhivatal átlagában a divatárusok így 71, a nálunk könyvelt 20 „butikos" 106 ezer forint jövedelem után fizetett adót. — Ez még mindig elég szerény.., — A kereskedők csak a jogszabály adta lehetőségek­kel éltek vagyis a vállalko­zásba bevitt vagyonukat akár egy év alatt is kive­hették, azaz egyszeri költ­ségként elszámolhatták. Ez a kivét természetesen adó­mentes. hiszen elvileg egy­szer már adóztak utána. A már említett divatárusok jö­vedelme tavaly 335 ezer fo­' rint volt, tehát átlagosan 229 ezer forint vagyoni be­tétet vontak ki a vállalko­zásból. — Más szakmáknál ez hogyan alakult? — A nálunk könyveitető vendéglátósok átlagjövedel­me 324, az élelmiszer-keres­kedőké és a zöldségeseké 297 ezer forint volt. Ennek egyharmada az adóalap, két­harmada a vagyoni kivét. —, Kísértetiesen hasonló­ak ezek az arányok! ­— Még ennél is egyfor­mább lehetett volna, ha a kereskedők nagy része egyáltalán nem fizet adót. Egyszerűen meghagynak 48 ezer forint, adómentes jöve­delmet, a többit pedig, mint vagyoni betétet kivonják a vállalkozásból. — Ezt soican meg is tet­ték. A fejlesztések helyett esetenként autócsodákba fektették „forintjaikat". — "Eí.ért egyértelműen s/abályózqféiTdszer sokat emlegetett bizonytalansága, a rövid tavra szóló érdekelt­ség a felelős. Nálunk még ma sem csábító beruházni, nem érdemes például mil­liókat érő házat a vállalko­zásba bevinni. * — Kénytelen vagyok még egyszer visszatérni az adó­hoz — kezdj Martonosi István, a Kisosz titkára. — Az átlagos adóterhelés más­félszeresét is hajlandók lennénk fizetni — a társa­dalombiztosítás rendezése mellett —, ha a jelenleg kö­telező adminisztrációt elvi­sethetőré csökkentené a pénzügyi kormányzat. Na­gyon szívesen vállalnánk akár a kísérleti megye sze­répet is. Az 50 százalék többletet eddig is nagyon sokan kifizették a könyve­lőknek. illetve az adószak­értőknek. — De hát önök is üzleti alapon könyvelnek . .. — Eltekintenénk ettől á bevételtől, több időnk ma­radna a valódi érdekképvi­seletre. A közelmúltban/ egyszerűsítés címén, például a naplófőkönyv helyett be­vezették a pénztárkönyvet. Átfestették a címlapot, meg­cseréltek két rovatot, és ugyanazzal a klisével nyom­ják tovább. , — Az adón és az admi­nisztráción túl, mit szidnak mostanában? — A „KGST-piac" min­den képzeletet felülmúló kí­nálata egyre több szakmá­ban sérti a kiskereskedők érdekeit Az itt megfordu­Felháboritóan alacsony jövcdelem után fizettek adót a kisiparosok és kiskereskedők 1988-ban — hördült fel a bérből és fizetésből élők népes tábora, amikor augusz­tusban napvilágra kerül­tek az egyes szakmák átlagos jövedelemadatai. A Kisosz helyi szerveze­te mintegy száz — a megyei struktúrát vala­melyest reprezentáló — kiskereskedő könyvelését is vezeti. így azután ők igazán ismerik az ala­csony jövedelmek tit­kát. ló árusok, három-négy or­szágot megjárva, az árkü­lönbségeket kihasználva1, olyan olcsón kínálják a por­tékát, hogy az adót és tár­sadalombiztosítást fizető kis­kereskédő labdába sem tud rúgni. — Szeptembertől a vám­rendelkezések is szigorod­tak. — A kiskereskedő ezután egyetlen, külföldről szár­mazó farmernadrágot, kar­órát, dezodort sem vásárol­hat magánszemélytől „vám­papír" nélkül. Az biztos, hogy a választék nem fog bővülni, és az- árak sem csökkennek, a rendelkezés nyomán. * — Az életszínvonal csök­kenésével konjunktűraérzé­kennyé váltak a nem alap­vető szükségletet kielégítő kozmetikai cikkek — mond­ja Pálinkó Lujza, a Bartók téri üzlet tulajdonosai — Legtöbben ma már a köze­pes, vagy olcsó árfekvésű szépítőszereket keresik. — Látok itt négy számje­gyű üvegcséket is, és az árak sem feltétlenül kezdőd­nek egyessel. — Ezek többsége inkább a választék bővítését szol­gálja. Időnként letörlöm ró­luk a port, némelyiken már alig olvasható a felirat. A vásárlókat is irritálják ezek az árak, azt hiszik, hogy tucatszám adom el a luxus­kozmetikumokat. — Sok jugoszláv jár a városban. Itt is megfordul­nak? — ök jobbára a 8X4-et, a BAC-ot, vagyis a 60-90 fo­rintos dezodorokat keresik, na és persze, a kéz.balzsa­mot A vásárlók többsége természetesen szegedi. sok köztük a visszajáró vevő. — Ahogy én látom, visz­szajáró nézelödők is van­nak ... — ... és mintlha egyre többen lennének. Van, aki egyszerűen csak a divatlap­ban felfedezett szebb par­fümöket szeretné itt vi­szontlátni. megszagolni. Di­áklányok, háziasszonyok, nagymamák, akik megnézik, mire költik a pénzüket Persze, nagyobb ünnepek, például karácsony előtt, sok „törzskíváncsiskodó" vá­sárlóvá válik, s ez idő tájt a férfiak is gyakrabban, nyitnak be az üzletbe. Kovács András A küldöttválasztás nem zsákbamacska Tegnap kéttagú MSZMP­küldötlség vendégeskedett Szegeden, Zalából. A - két megye pártvezetői főként az országgyűlési választásokról és a kongresszusi küldött­választásokról beszélgettek. Sajtótájékoztatón — talán nem véletlenül — elsősor­ban a pártmozgalom és az ország jövőjéről hangzottak el kérdések. Vári László, a Zala me­gyei pártelnökség társadal­mi elnöke elmondta, hogy a zalai modell sorsa tulaj­donképpen a kongresszuson dőlhet el. Hu a reformerők képesek lesznek az összefo­gásra, akkor nem marad el a párt megújítása. Társa­dalmunk jelenlegi válságá­val kapcsolatosan egy japán közmondást idézett: a • leg­szebb virág a hulló virág. Tehát: nem kell megijedni a válságtól, hiszen a nehéz idők egyértelművé teszik a párt és társadalmi viszonyo­kat. Vári László örül an­nak, hogy. már " most prog­ramok, szervezeti és szemé­lyi javaslatok születnek. Vastagh Pál szerint a kongresszqji máris megkez­dődött. A Csongrád' megyei küldöttválasztások bizonyít­ják a párttagság aktivitá­sát. Az MSZMP történeté­ben soha még ilyen demok­ratikus jelöltválasztás nem volt. A jelöltek megnyilat­kozhattak. így véleményük nem zsákbamacska a tagság számára. A voksolók a hig­gadt racionális állásponto­kat részesítik előnyben. Ha a küldöttcsoportokon belüli vitát sikerül jól megszer­vezni, akkor nem kell a kongresszus szélsőséges ki­menetelétől tartani. A meg­újuló pártnak a többpárt­rendszerre kell felkészülnie, nem tervezheti a tegnap alapján a jövőt. A változá­sok nem biztos, hogy ele­gendőek lesznek arra, hogy jó társadalmi pozíciót ér­jen el az MSZMP vagy utód pártja, de a meghatározó erp megőrzéséhez egészen biztosan elegendő lesz a párt megújulása. It. I. Újdonság! Gépkocsi­elotakarékossági betét Gépkocsi -elotakarékossági betétformát vezettek be szeptember 6-tól a takarék­szövetkezetek és a Takarék­szövetkezeti Bank Rt. Azok­nak az ügyfeleknek, akik a takarékszövetkezeti kiren­deltségeken, vagy a bankfi­ókjaiban rendelik meg a gépkocsit —, s fizetik be a 40 százalékos előleget —, a vételár többi — tehát a 40 százalékon felüli — ré­szének gyűjtéséhez ajánl­ják a kedvező kamatozású betétformát. A kamata az elhelyezésétől számított egy éven belül 12 százalék, ha viszont a pénz egy éven tűi ,,várakozik" a takarék­szövetkezetben, akkor éven­ként 16 százalék kamatot fi­zetnek érte, a II./1989. szá­mú betéti törvény alapján. A vételárelőleg után to­vábbra is — egy éven be­lüli gépkocsiátvétel esetén — 2 százalékos, ennél hosz­szabb idejű várakozás ese­tén pedig évi 6 százalékos kamat jár. A takarékszövet­kezetek ezen felül — rek­lámköltségeik terhére — kü­lönböző juttatásokat adnak ügyfeleiknek. Van, ahol a gépkocsi alvázvédelmének költségét, másutt a casco biztosítás 2—6 havi díját fizetik ki számukra. Több takarékszövetkezetben tom­bolán juthatnak nagyobb ér­tékű nyereményhez az üj gépkocsitulajdonosok. A Takarékszövetkezeti Banknál azt is elmondották, hogy az új takarékossági le­hetőséggel nem csak azok élhetnek, akik ezután fizet­nek be gépkocsira, hanem a korábbi befizetők is. A takarékszövetkezetek és a nemrég alakult bank fiók­jaiban a tavalyinál is több, jelenleg összesen 5 milli­árd forint értékű gépkocsi­vételár-előleget kezelnek be­télként. Kukoricabemutató a GKI-ben Somogyi Károlyné felvétele A kíváncsi szakembereket a sár sem riasztotta el a helyszíni n\ustrától „Sarat taposunk és szá­razságról beszélünk" — ezekkel a szavakkal kezdte Szél Sándor, a Gabonater­mesztési Kutatóintézet igaz­gatóhelyettese a tegnap, szerdán megtartott kukori­cabemutatót. Ugyanis a fel­ázott kísérleti parcellákra csak csizmában, vagy lábra húzott nejlonzacskóban le­hetett rámenni. A kukorica terméskilátásait, a jövő évi vetőmagellátás esélyeit tag­lalva viszont a szárazság, a hősokk, a légköri aszály ki­fejezés sűrűn előfordult. Kálmán László osztályve­zető még tágabb körét em­lítette az idei rizikófakto­roknak. Így hűvös tavasz, emiatt esetenként megkésett vetés, tetűfertőzés a korai fejlődési szakaszban, s nap­jaink csapadékos időszaka. Az utóbbi a kései fajták érési idejét kitolhatja, s ugyanakkor a fuzáriumfer­tőzés sem kizárt. Mind­ezekre azért tért ki, mert a jövő évi vetőmagellátás hi­ányosságainak magyaráza­ta is ez lesz. Az idei esz­tendőnek van derűsebb ol­dala is. A minősített üj fajtáik a Favea, Tisia, a Caría és Rosa sokat ígérő tulajdonságai remélhetően az elkövetkezendő évek ter­mésbiztonságában, hozamai­ban is kamatozni tudnak. A két előbbi a vezető Pioneer céggel közös nemesítésű, rá­adásul a Faveát Franciaor­szágban is „jegyzik". A Ro­sa a legnagyobb termóké­pességű Volga kiegészítője. Ugyanis hasonló tulajdon­ságú, de nem igényli any­nyira az intenzív körülmé­nyeket. A jelöltek közül az MSC 3359 a favorit, ugyan­is a közismert Carla és Pan­nónia vonalak kombináció­jaként csúcsteljesítményre képes, a vetömagva azok­nál könnyebben szaporít­ható.* Szél Endre osztályvezető a termesztési körülmények ha­tásait — így a talajművelé­si rrjódokét, a gyomirtósze­rekét, a töszámét és táp­anyagellátásét — elemezte. Sebők Sándor mari<eting­főelőadó felsorolt egy tu­catnyi közkedvelt hibridet, melyekből biztosan nem tud­ják a termelök bejelentett igényeit kielégíteni. Így többek között a Pannónia, a Carla, a Chiara, Rosa egy részét kell raktáron levő más hibridekkel helyettesí­teni. Jlz olcsóból kevés van Növekszik az igény az ol­csóbb vegyi árukés kozme­tikai cikkek iránt, ám a kí­nálat egyre inkább elsza­kad az átalakuló kereslettől — állapítja meg az Orszá­gos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség jelentése A vizsgálatból kitűnt, hogy a gyártó vállalatok nem érdekeltek a viszony­lag olcsóbb termékek előál­lításában, emiatt választék­és esetenként mennyiségi hiányok vannak a hazai ol­csóbb öblítőkből, pipere­szappanokból, hajsampo­nokból, fogkrémekből, cse­csemőápolási cikkekből és kozmetikai termékekből. A siófoki lakás ajtajan ki­lépve vadidegen férfit látok, a lépcsőfordulóban támaszt­ja a falat. Pillantásom róla a szomszéd idős asszony aj­tajára rebben, s végig ben­nem a tavaly őszi „sztori", amikor Irénke nénitől a sa­ját lépcsőházukban vette el két suhanc a pénztárcáját. Baljós előérzet kényszeríti ki belőlem a lélekjelenlétet: igyekszem természetes moz­dulatokkal zárni az ajtót, fogom a kicsi lány kezét, miközben hangosan „okta­tom": „bezárjuk apát, hogy aludjon nyugodtan". A gye­rek szerencsére nem kont­ráz, hógy apa nincs is a la­kásban, már a strandon jár­nak gondolatai. Az enyémek meg a rossz arcú idegenen s azon, hogy pár héttel koráb­ban két emelettel lejjebb ki­rámolták fényes nappal az értékeket egy lakásból. A Balaton fővárosa Fő utcájá­nak kellős közepén ... Há­rom nappal később a ház előtti parkolóban egy olasz méltatlankodik hevesen a rendőröknek, kocsijáról mindent leszereltek, ami csak mozdítható volt kívül­ről. E percben itt világosan meg lehet különböztetni az üdülővendégeket a helybeli­Parti pánik éktől: a siófokiak ugyanis nem állnak meg, nem bá­mészkodnak el az eseten, annyira mindennapos. Éj­szaka többször ébredek arra, hogy itt-ott, valahol vijjog­ni kezd egy-egy üzlet vagy autó riasztóberendezése ... A rend őrei már nem győzik — ideiglenes megnövelt, „nyári létszámmal" sem — a helyszíneléseket, a panaszok meghallgatását, a lopási kárbejelentések felvételét: a tumultuózus jelenetek elke­rülése érdekében sorszamot osztanak a rendőrsegen a feljelentést tenni akaró ká­rosultaknak. A kapitányság emberei szinte éjjel-nappal dolgoznak, szolgálatban vannak: soha még annyi üggyel nem kellett foglal­kozniuk, mint az idén ... A Balaton partján is „dolgoz­nak": öt tetovált fiú telep­szik a közelünkbe „ezek a németek úgyse értik miről dumálunk'' alapon. A „du­ma" lényege; pénzt muszáj szerezni, a nyugati autók alkatrészeire akármikor ve­vő egy „megbízható" szere­lő, ha „meglékelnek" két­három járgányt, elég lehet a mani további pár napos lé­becoláshoz. Elszánt srácok. Óvatos mozdulattal ráfordu­lok a mellettem heverő új­ság magyar betűire, s nem értek semmit... Higgyék el, valóban nem értem. Hogyan jutottunk idáig? S ha már itt tartunk, nem kellene-e jobban odafi­gyelni erre a jelenségre? Az erősödő magyar közbizony­talanság nem fogja elriasz­tani külföldi vendégeinket? S minket hazaiakat? Nem késztet arra, hogy a hétlaka­tos ajtózáráson túl cseleked­ni próbáljunk valamit? Hi­vatalból is, magánember­ként is — sőt, közösen. Nem kellene a szülőknek jobban elszámoltatni ide­jükkel, pénzükkel, „szórako­zásaikkal" a nyaraló gyere­keket? Nem lehetne jobban „fogni" őket — mielőtt a rendőr fogja? Nem kellene a rend őreiből több nyáron az üdülőhelyekre? S a rab­ló-pandúr játék helyett nem leehetne mondjuk bűnözés­megelőzési játékokkal pró­bálkozni a kővetkező sze­zontól? — Azt hiszem, nem­csak lehetne, kellene, hanem szükségszerű is! Mert ha nem teszünk semmit, akkor a bűnözés idén felerősödött hullámai jövőre elmossák a balatoni üdülés, pihenés le­hetőségeit (devizabevételei­vel együtt). Pedig hát azokat éppen bővíteni kellene. Mert egy­re kevesebbeknek fog telleni külföldi utakra, többen akarnak itthon pihenni pár napot. Hogy „büntetlenül" és károsulatlanul tehessék, azért kellene tenni valamit. Mondjuk például azt, amiről több ifjúságvédő beszél mostanában: a munka, a pi­henés, a szórakozás együttes lehetőségeit megteremteni a fiataloknak a Balcsin a nyá­ri hónapokban. Én elhiszem azt az érvelésüket, hogy ha a tóparton és környékén napi 4-6 órás munkalehetőséget kapnának a fiúk-lányok, ha az ifjúsági táborokban len­ne valóban olcsó szállás és étkezési lehetőségük, akkor kevesebben keverednének közülük pénzszerzési ka­landokba, lopásba, rablásba, bűnözésbe. Lehetne jó nya­ruk úgy is. — A parti pánik — a bűnözőktől való félelem — pedig nem settenkedne úton-útfélen a nyomunk­ban ... Szabó Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom