Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

2 t989. szeptember 28., csütörtök Shakespeare-bemutató Jól uralkodott-e Lear király? Kérdezi a színész-képviselő, Avar István Pénteken este lesz az évad első bemutatója a Nagyszínházban. A prózai társulat Ruszt József rendezésében Shakespeare Lear király című tragédiáját játssza Avar István címszereplésével. Vele beszélgettünk. — Művész úr vendég Szegeden. Mikor játszott utoljára a városban? — Egy szabadtéri előadáson, bizony meglehetősen régen, '73-ban. Mellesleg három éve szó volt arról, hogy újra jövök, szintén egy Shakespeare-darab szerepére. de ez valahogy elmaradt. — Se mostani címszerepet hogyan kapta meg? — Nem az én ötletem volt, Ruszt József keresett meg úgy két éve, és elmondta az elképzeléseit. Elmondta, hogy ő velem akarja játszatni Leart, ami nem egy hagyományos adaptáció, merthogy a szerepet rendszeresen öreg bácsikákra szokták osztani. — Lear alakja meglehetősen csábít az aktualizálásra. Rengeteg olyan kérdéssel foglalkozik, amik a mai magyar társadalomnak is alapkérdései. Gondolok a megcsalatás, az utódlás, a bűn és a büntetés problémáira ... — Shakespeare-ben általában minden benne van. A közvetlen aktualizálás mindazonáltal meglehetősen veszélyes dolog. El kell a darabot játszani, és mai füllel, mai szemmel értelmezni. Nyilván egymástól homlokegyenest eltérő ítéletek születnek majd. Mást mond az öreg király története a 20, a 40 éveseknek, s megint mást az én korosztályomnak, sőt majd azon belül is megoszlanak a vélemények ... — önnek most háttérbe szorul egy másik, nem kevésbé fontos munkája ... — Igen, a képviselői munka. Tavaly nyáron már elmondtam az ezzel kapcsolatos nézeteimet. Ezt a Parlamentet én nemcsak politikailag támadtam. A képviselői munkát nem lehet félállásban tisztességesen csinálni. Több időt igényel. Megtehettem volna, hogy nem vállalom a szerepet, de a szakmáról nem mondhatok le. Bejelentettem, ahol kellett, hivatalosan, tudnak távolmaradásomról... — Lear ott van a mai magyar Parlamentben? — Igen, sok Lear-jelölt ott ül most is, csakhogy ez egy nehéz probléma ... Nem akarok neveket mondani. — Nem is vártam. De talán körülírható, mitől Lear-jelöltek némely képviselők. — Magammal kezdem. Határozottan a reformok mellett elkötelezett, független képviselő vagyok. Nem tartozom semmilyen párthoz, de minden olyan pártprogramot el tudok fogadni, ami a jövő felé mutat, és nem visszahúzni kíván. Ebben a helyzetben pontosan tudom, hogy mindabban, amiért képviselőként dolgozom, az én szerepem felszámolása is meg van írva. Tehát valahol én is Lear vagyok. A fontos az, hogy ennek a gondolatától nem félek, mert tudom, ez az élet természetes rendje. Ellenben ott ülnek azok a Lear-ek a Parlamentben, akik rettegnek még annak a gondolatától is, hogy jövőre már nem tehetik ugyanezt. Én 1973 óta vagyok képviselő, afféle „kijáró ember". Gyalogos képviselőnek nevezem magam. Sok öreg néni, bácsi, sok elesett ember problémáját igyekeztem orvosolni, megvallom, nem mindig sikerrel, de ez már nem rajtam múlott. Ha már a darabbeli Lear-rel kell összehasonlítanom magam, akkor azt kell mondjam, az öreg királynak a tragédia során arra kell, kellene rájönnie, hol követte el a hibát, s egyáltalán: jól uralkodott-e? — Én soha nem voltam uralkodói helyzetben, nem volt hatalmam, de valahogy közel voltam az uralkodókhoz. Ekképp a gondolataim lehetnek leariek. De nem a .shakespeare-i értelemben. Úgy érzem, személyem távol áll attól a leari vétektől, tragédiától, amit Shakespeare a király sorsában megírt. Darvasi László Az evangéliumok a A TIT szegedi szervezete 12 részből álló előadás-sorozatot szervez, melynek előadásait a Juhász Gyula Művelődési Központban Reisinger János irodalomtörténész tartja. A tavaly elkezdett sorozat ebben az évben Jézus Krisztus életének legdöntőbb szakaszával, a kereszthalállal kapcsolatos eseményekkel zárul. Mondanivalóját az előadó irodalmi, zenei és képzőművészeti illusztrációkkal egészíti ki. A programban a következő témák szerepelnek: Bevonulás Jeruzsálembe, A templom udvarában. Az utolsó vacsora, Getsemáné, A kihallgatások, A keresztút, Golgota, A feltámadás, A pünkösd, A nagy apokaliptikus beszéd, Három példázat, Jézus búcsúbeszédei. Az előadásokat kéthetenként, szerdán este 7 órai kezdettel hallgathatják meg az érdeklődök. Bérleteket ma délután 4-től 5 óráig lehet váltani a Kárász utca 11. szám alatt. Az első előadás október 4-én lesz, a helyszínen belépőjegyek válthatók. DM-EXKLUZlV Érzelmi robbanás után... Szegedi beszélgetés a leideni öngyilkosság-kutatóval Mint arról lapunk hétfői számában hírt adtunk, az Egészségagyi Világszervezet (WHO) öngyilkosságkutatói e héten Szegeden tanácskoznak. Az öngyilkosok magatartását vizsgáló, első nemzetközi konzultáción — amit a SZOTE IdegElme Klinikája szervezett — tíz európai ország pszichológusai, pszichiáterei az önkezű halál-előfordulások csökkentésének stratégiájáról tárgyalnak. A tanácskozás résztvevői közül az öngyilkossági ügyek európai szakértőjét. René Diekstrát, a leideni egyetem pszichológiai tanszékének vezetőjét kérdeztem. Drámai emelkedés — A mostani konzultációnak az ad aktualitást, hogy 1972—86 között Európa legtöbb államában jelentős mértékben emelkedett az öngyilkossági halálozás, és hasonlóképpen nőtt a kísérletek száma is. önnek erról pontos adatai vannak. — Az elmúlt huszonöt évben a legjelentősebb emelkedés az észak-, nyugat-európai országokban figyelhető meg. Így Norvégiában, Dániában, Belgiumban, Írországban és hazámban. Hollandiában. Néhány országban ezek közül az emelkedés igen drámaj mértékű. A 20—29 éves korcsoportban — az elmúlt másfél évtized alatt — több mint kétszeresére nőtt az öngyilkosságot elkövetők száma. Fontos elmondanom: ezekben az országokban korábban lényegesen alacsonyabb volt az öngyilkossági ráta. Ha például összehasonlítom Magyarországot Hollandiával, akkor ez utóbbiban — húsz évvel ezelőtt — még egynegyede volt az öngyilkosságok száma az akkori magyar öngyilkossági halálozásnak. Ez a szakadék Európa országai között mára csökkenni látszik. Hiszen míg azokban az államokban, ahol korábban is magas volt az önkezű halált választók száma, nem emelkedett olyan drasztikusan, mint ott ahol korábban kevés öngyilkost számláltak. De annak eLlenére, hogy az önök országában nem ugrott meg az önkezű halált választók száma, még mindig — ha szabad így fogalmaznom — Magyarország birtokolja az első helyet a csoportban. — Az ön által vezetett kutatócsoport 18 európai ország összehasonlító vizsgálatát végezte el. Milyen főbb következtetésekre jutottak? — Vizsgálatunk célja az volt. hogy az 1960—1985 közöttj időszak öngyilkossági tendenciáit magyarázzuk. Majdnem tökéletesen meg tudtuk jósolni az öngyilkossági mutatók alakulását, változását, mégpedig hét tényezőnek együttes hatásaként. Ezek a következők: a munkanélküliség, az erőszakos bűnelkövetések számának növekedése, az alkoholizmus terjedése a vallásos közösségekhez való tartozás csökkenése, a nők munkába állásának növekedése, a fiatal gyerekek számának csökkenése és a válások számának megszaporodása. — Mely korcsoportokra jellemző Európában a halál ..meghívása"? — Ha az egész századot vizsgálom — tehát 1900-tól —, akkor tökéletesen egyértelmű, hogy a fiatal nők gyakrabban követnek el öngyilkosságot. Konkrétan a 25—34 év közöttiek. Vannak olyan európai államok, ahol száz fiatal nőből egy öngyilkossági kísérlettel kerül kórházba — Ügy tudom, a kísérlet gyakoribb a nők esetében, míg a férfiak között több a befejezett, a halálos végű öngyilkosság. — Nem tudjuk pontosan, hány öngyilkossági kísérlet történik egyegy országban, mivel ezekről nem készülnek nemzeti statisztikák. Mégpedig azért nem, mert igen sok kísérletet nem jelentenek az egészségügyi intézményeknek. Így hát csak azokat az eseteket ismerjük, amelyekre a kórházba kerüléskor derül fény. Nos — ennek előrebocsátásával mondom —, ha a fiatal nőket nézzük, akkor minden egyes befejezett öngyilkosságra körülbelül negyven kísérlet jut, míg fiatal férfiaknál ez az arány egy a húszhoz. A különbség azzal magyarázható, hogy a férfiak általában a veszélyesebb módszereket használják az önkezű halál elkövetésekor. Igen óvatosnak kell lenni azonban. Iliért elképzelhető, hogy áz összes öngyilkossági kísérlet ismeretében ugyanazt találnánk a férfiaknál, mint a nőknél. Felkészületlenül — Miben látja az okát a fiatal nők gyakori halálvágyáruik? — A korábban említett hét rizikótényező közül három — a fiatal gyerekek számának csökkenése, a nők munkába állításának növekedése és a válások számának szaporodása — különösen fontos a nők szempontjából, mivel ezek mindannyiunk elsődleges csoportjának — a családnak — a struktúraváltozását tükrözik: Valószínű, hogy a fiatal nők többsége olyan családban nőtt fel, amelyben a női szerepek tradicionális értelmezése volt a jellemző. Amikor aztán ezek a fiatal nők a maguk családját akarják-próbálják kialakítani, akkor az előbb említett struktúraváltozásokkal kell szembenézniük, megküzdeniük. A család szerepe, az anyaszerep. a női szerep mind-mind másaképpen alakul, mint ahogyan azt ők tanulták. Ennek okán folyamatosan olyan stresszhelyzetnek vannak kitéve, amelyeknek feldolgozására a saját családjukban, a személyisége fejlődésük során, nem készítették fel őket. Ez a legvalószínűbb magyarázata a fiatal nők gyakori öngyilkosságának. illetve a kísérleteiknek. — Az előadásában az öngyilkossági magatartást meghatározó tényezők között emiitette a biológiai determináltságot is. A magyarok esetében ezért fontos erről szólni, mert tudjuk, hogy magyarjaink a diaszpórákban is vezetik az öngyilkossági statisztikákat. Tehát függetlenül a lakóhelytől, a társadalmi, politikai közegtől, a szociális környezettől, mi, magyarok, legyünk a világ bármely táján, könnyebben dobjuk el az életünket. Lehet ennek biológiai magyarázata? — Konkrét, magyarokra vonatkozó vizsgálataink erről nincsenek. A biológiai meghatározottsággal kapcsolatban a következő megfigyelésekre támaszkodhatunk. Azt tudjuk, bizonyos öngyilkossági csoportokhoz hozzárendelhetők bizonyos biológiai karakterisztikumok, jellemr zők. Ezt úgy hívják, szerotonin hipotézis. amj a szerotonin nevezetű biológiai anyag arányával függ öszsze. Ennek az anyagnak a változása azt jelenti, hogy valami probléma van azzgl a kémiai miliővel, ami szükséges a központi idegrendszer működéséhez. A szerotonin bizonyos mennyiségét és arányát feltételezi ugyanis a központi idegrendszer hibátlan működése. De létezik egy másik biológiai tényező is. Két újabb tanulmányból ismerjük: kapcsolatot találtak bizonyos fajta temperamentumfaktorok és az öngyilkosság között Ugye. vannak tűLságosan gátolt, visszahúzódó. magukat kifejezni nehezen képes, ugyanakkor erős érzelmekkel bíró emberek. Az ő esetükben ez a visszafojtott érzelem tízszeres kockázati emelkedést hoz létre az öngyilkossági kísérletre. Ennek magyarázata a következő: amikor valaki gátolt, de rengeteg emóciót érez magában, akkor alkohol, vagy más drog hatására, ez az érzelem kitör. A gátlást tehát megszünteti, az érzelmet kiszabadítja, s ez a robbanás löki az öngyilkosság feléi Ösztönöz vagy megelőz? — A megelőzés kapcsán különösen veszélyeztetett csoportokat sorolt fel. mégpedig azért. mert a velük kapcsolatban állók segíthetik — megfelelő ismeretek birtokában — az öngyilkosságok elkövetésének megelőzését. — Az önkezű halál elkövetése szempontjából különleges figyelmet érdemlő rizikócsoportok vannak. Ezek az iskolások, a magányos, idős emberek, a javító-nevelő intézetekben, illetve bortönökben lakók, a krónikus betegségekben, illetve gyógyszerfüggöségben, alkoholizmusban szenvedők, és azok az emberek. akik már kíséreltek meg öngyilkosságot. Következésképpen, a velük szoros kapcsolatban állók tehetnek legtöbbet a megelőzés érdekében, így a tanárok, nevelők, körzeti. illetve kezelőorvosok, a büntetőintézmények dolgozói, a rendörök. De hangsúlyozni szerethém, az elme-egcsszségügyi tudás növelése. oktatása a családban és az iskolában a legfontosabb. — A világhírű öngyilkosság-kutató, Philips szerint a tömegkommunikáció bármely csatornáján hírt adni az öngyilkosságokról veszélyes lehet, mert ösztönözhet az elkövetésre. A szegedi konzultáción olasz kollégája viszont azt mondta, nagy szükség van a sajtó, a rádió, a televízió öngyilkossággal foglalkozó cikkeire, műsoraira, mégpedig azért, mert igy a politikusok, a döntéshozók figyelme c fontos témára irányítható. A figyelemfelkeltésre pedig azért van szükség, hogy a meg* lehetősen magas anyagi támogatást igénylő. öngyilkossági megelőző programok fontosságukkal arányban levő anyagi támogatásban részesüljenek minden országban, ön hogyan vélekedik a tömegkommunikációnak az öngyilkossági „szokások terjesztésében" betöltött szerepéről? — Az én véleményem megegyezik az öngyilkosság megelőzésére alakult holland nemzeti bizottság véleményével és olasz kollégáméval, miszerint a tömegkommunikációnak jelentős szerepe van abban, hogy fokozza a társadalom minden tagjának érzékenységét az öngyilkosok iránt. De annak is tudatában vagyunk, hogv az alkalmankénti, konkrét öngyilkossági esetek hirelése valóban ösztönzően hathat. A megelőzés érdekében a tömegkommunikációnak megfelelő tartózkodást és visszafogottságot kell tanúsítania az öngyilkossági esetek közlésekon Legyen szabály az ilyen tartalmú cikkek, műsorok közlését megelőzően, hogy a szerző konzultáljon az öngyilkossági kérdésekben jártas szakemberekkel — Mivel e kérdésben jártasabb szakemberrel aligha találkozhattam volna. így nyugodt lelkiismerettel teszem közzé a fenti — korántsem megnyugtató, európai öngyilkossági képet mutató — sorokat. Kalocsai Katalin A híradó sztárjai avagy: szakmai szirup Miután megnéztem A híradó sztárjai című filmet, egyből tapogatózni kezdtem, hogy milyen nyomot hagyott bennem. Észre kellett venni három dolgot. 1. Nagyon rossz film. 2. Nagvon unalmas film. 3. Nagyon kár volt megcsinálni. A történet az egyik amerikai tévécsatorna híradójának néhány készítőjével bíbelődik. De nem a magánéletükkel, vagyis pontosan nem lehet tudni, hogy miivel, mert úgy tűnt, hogy a szereplők élete egyenlő a híradó készítésével. Estek, lázas tempójú munkák és érzelmi. limonádék követik egymást. Búr az utóbbit csak találgatni lehetett, mert annyira a híradókészítés szakmai oldalára került a hangsúly, hogy a szerelmi háborgásokat is szakmaetikai kérdések váltották ki. Azoknak talán érdekes lehet a film, akik nap mint nap hasonló légkörben élnek, de lefogadom, hogy a legtöbben halálra unatkozzék magukat. A filmben óvatosan, bár kellő értetlenséggel rábukkanunk égy szerelmi háromszögre : az állítólag szexis, de kisebbségi komplexusban szenvedő Tómba a temperamentumos és szókimondó Jane szeret bele; ugyanakkor hosszú-hosszú barátság után a kibírhatatlan modorú Aaron először kissé spiccesen, majd tiszta fejjel is beismeri Jane-mek szerelmét. Ügy tűnik, nem tudnak rávergődni a zöld ágra. Mivel Tom kiütni látszik Aaront a híradóbeli sztárságból, egészen könnyedén, egy villanás alatt válnak ellenséggé. De különös módon úgy akarják bizonygatni, hogy „nagyobbak" a másiknál, hogy lépten-nyomon segítik egymást. A két 1 Uj film férfit egy, már nagyon régen elpuskázott dolog mozgatja az érzelmeken kívül; ez „a sztár lenni" című kijelentés, amely valahol minden machiavellistára jellemző. A James L. Bröoks rendezte filmet nemcsak, hogy 14 éven aluliaknak, de 14 éven felülieknek sem aján^ lom. A nézőtéren mindössze háromszor hallottam némi nevetésre emlékeztető morajt. de az is lehet, hogy valami érdekeset álmodtakP. Sz.