Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

2 1989. szeptember 27., szerda Elképzelhető, jövőre már nem lesz újságtéma a rendőrök fegyvertartására, -használatára vonatkozó előírás. Mint hírlik, új szolgálati szabályzatuk készül, amelynek példányait a trafikokban is árulják majd. Vagyis míg a most érvényben lévő majdnem titkos, az új már mindenki által hozzáférhető lesz. Egy biztosra vehető, mondta barna Sándor megyei főkapitány, a rendőrség polgári alkalmazottainak, meg az- önkénteseknek az új szabályzat szerint sem jár majd fegyver. A használatát pedig az sem írhatja elő halálpontosan, az élet ugyanis teljességgel kiszámíthatatlan eseteket tud produkálni. Ezért mindenkor a rendőr Ítéletére, döntésére van bízva, mikor „veti be" a fegyvert. Általában csak akkor, ha másként — testi kényszerrel könnygázszóró-palackkal, bilincseléssel, gumibottal, kutyával — nem boldogul. A fölsoroltakból is látható, a legvégső kényszerítő eszköz a fegyver, s ha már mindenáron használni muszáj a rend őrének, először a levegőbe kell céloznia. Ha még ennek a figyelmeztetésnek sincs hatása, az ellenszegülő támadó testrészére lőhet, amíg annak ellenállását meg nem töri. Leggyakrabban végtagokra céloznak — bár támadó testrész lehet a fej is — a létfontosságú szervekre vigyáznak. A rendőr szolgálaton kívül, tehát munkaideje letelte után is köteles intézkedni, ha arra okot lát. A Csongrád megyei rendöröknél szabadidejükben általában nincs fegyver, haza, ilA fegyvertartásról letve elvitelét a főkapitány rendkívül indokolt esetben engedélyezi. Mint minden intézkedésről, a fegyver használatáról is jelentés készül, amely a döntés okait is tartalmazza. A fegyver nemcsak emberre fogható. Előfordulhat például, hogy a házkutatást végző rendőrre rázárják az ajtót. Ez esetben szétlőheti a zárat. Vagy a faluhelyen megvadult, elszabadult bikát is lelöheti a rendőr, AZ állatbarátok biztosan nem veszik jó néven, de nem minősül fegyverhasználatnak, ha az állat életét kioltják, sérülést okoznak neki. Hogy a rendőr szolgálaton kívül is viseli-e fegyverét, az mindenkor a közállapottól függ. s van-e önvédelmi fegyverük? Leghelyesebb úgy fogalmazni, nem jellemző; a megyében „civil kézben lévő" fegyverek öttized százaléka rendöröké. Az év elején majdnem törvény született az önvédelmi eszköz-fegyverhasználatról. Nem lett semmi e legmagasabb szintű jogszabályunkból, akkora ellenállást, ellenszenvet, váltott ki a lakosság körében. Igy gázpisztoly, riasztópisztoly, légpuska, légpisztoly — egyebek — tartása tilos. Jóllehet számos eset bizonyítja — gondoljanak a szegedi majálisra, Bush elnök magyarországi látogatására, a tarjánszéli valutaügyre — ezek az eszközök mégis közkézen forognak, Nem árt tudni, tartásuk is szabálysértésnek minősül! A légpuskák -pisztolyok „egy külön ügy". Kutassanak emlékeikben és biztosan találnak önök is példát, apák a fiaikat mily szeretettel tanítgatták, tanítgatják célba lőni. Figyelmükbe ajánlom, ha 1968 előttről való a fegyver, s erről papírjuk is van, megtarthatják, ám lakott területen belül nem használhatják. Ha frissebb évjáratú, akkor baj van/lehet... Kivételt csak a mutatványosok, valamint az MHSZ-szakosztályok élveznek. Kik rendelkezhetnek mégis önvédelmi célból fegyvertartási engedéllyel? Vállalatok, intézmények — a megyében 70 — pénzórzés -szállítás céljából. Az ott lévő pisztolyok vállalati tulajdonúak, a rendőrség jelöli ki használóját, továbbá ellenőrzi biztonságos tárolását. Régebben vezető beosztású magánszemélyek is kaptak fegyvertartási engedélyt meghatározatlan időre. Számuk a megyében nem éri el az ötszázat, többségük katonatiszt. Hogy miért nem vonták meg tőlük is a jogot? Okot, például szándékos bűncselekményt emberemlékezet óta egyikük sem követett el. Legtöbbjük úgy van fegyverével, mint már az autójával, a biciklijével... Hobbiból, szeretetből tartja. Igen ám, de ilyen alapon, ha nekik lehet, nekem vagy önnek például miért nem? Mert a főkapitány úgy fogalmazott, nem nagyon érdemes kérvénnyel folyamodni hozzá. Különben igaza van. Mag Edit A szegedi elnökség ötlete! Népfronttitkárt — pályázattal Elég volt a kapott sebek nyalogatásából, az önmarcangolásból. Talpra kell állni a népfrontosoknak, ha a társadalmi közélet színterén akarnak maradni. Nagyjából így jellemezhető a tegnap, hétfőn tartott városi kibővített népfrontelnökségi ülés hangulata. A Bartók művelődési központ nagytermében rendezett tanácskozáson a résztvevők arról is megbizonyosodhattak, talpra is lehet állni, összefogással, okos gondolatokkal, jó szervezéssel. Ezeket a célokat szolgálta Ábrahám László ügyvéd, megyei népfrontelnök frappáns előadásával, amelyben a mozgalom aktuális kérdéseit ecsetelte. A szegedi ügyvezető elnökség sem tétlenkedett az elmúlt hetekben: elkészítették egy programnyilatkozat és egy felhívás tervezetét. Mindkettő a szegedi népfrontcélkitűzések, feladatok operatív iránymutatásául szolgál — majd. Az" előterjesztője, Zsiga Attila külön hangsúlyozta a dokumentumok „tervezetszintjét", mert az ügyvezető elnökség semmiképp sem akarja elképzeléseit ráerőszakolni az aktivistákra. (A jelenlevők éltek is rögtön a lehetőséggel, és hozzáadták saját ötleteiket.) Minthogy Szegednek jelen pillanatban nincs népfronttitkára, döntöttek a megüresedett poszt betöltésének módjáról. Aszerint pályázatot hirdetnek, s a jelentkezők közül. majd a népfrontkongresszus után tartandó városi értekezletükön választanak titkárt. Egyébként a dokumentumokat is akkor öntik végleges formába. Annak vitája még nagyban tartott, amikor a népfrontosok által szervezett lakossági fórumra — témája a rendőrség munkája volt — már nagyban gyülekeztek a város polgárai kinn az előtérben. M. E. Szolidaritás Munkásszövetség A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség Csongrád megyében levő csoportjai — a megnövekedett létszámra való tekintettel — megyei koordinációs iroda létrehozását határozták el, és megválasztották a megyei ügyvivő testületet. Ennek tagjai: Szalárdy István, a Szolidaritás orszá gos választmányának tagja, Lovinusz Ferenc munkahelyi ügyvivő testület tagja, Tolnai László, munkahelyi választmány tagja, Nagy Sándor, munkahelyi . választmány tagja és Lengyel Zoltán, munkahelyi választmány tagja. Az ügyvivő testület kéri az újonnan alakuló csoportokat. hogy a kölcsönös segítségnyújtás érdekében mielőbb csatlakozzanak a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség Csongrád megyei testületéhez. Levélcím: Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség, 6701 Szeged, Postafiók 766. Ópusztaszer megtartja lakóit Az ópusztaszeri gondozási központban tegnap megtartott községi tanácsülésen a szakigazgatási szervnek az utóbbi három évben végzett munkáját elemezve megállapították: a beadványok, kérelmek növekvő száma a megnehezedett életkörülmények következménye. 'Az életszínvonal érezhető csökkenésével egyre többen fordulnak rendkívüli, vagy rendszeres szociális segélyért a tanácshoz. Ennek ellenére Ópusztaszer lakosságának elvándorlása stagnál — a község megtartó ereje nő. Ezt bizonyítja az építési telkek, illetve a környékbeli tanyák iránt újonnan jelentkező kereslet is. A tanácsülés második részében egyebek között új tanácsrendeletet alkottak, melynek célja a mezőgazdasági hasznosítású földek övezetbe sorolása, valamint a külterületi telekalakítás szabályainak megállapítása. Több mint tizenötezren Hétfőn reggel a győri határőrkerület parancsnokságán az MTI munkatársát arról informálták, hogy a Hegyeshalmon át az NSZKba távozott NDK-állampolgárok száma már 15 ezer fölé emelkedett. Szombaton és vasárnap 1951 -en távoztak. Sopronnál a hét végén mindössze 80-an vették igénybe a távozási lehetőséget. A két pihenőnapon 129en lépték át illegálisan a magyar—csehszlovák határt, közülük 128 NDK-beli és egy csehszlovák állampolgár. Nyolcvanheten a Dunát úszták át Rajka és Esztergom között. Az MSZMP kongresszusa előtt Reformtézisek a múltról A kongresszusi előkészületek során viszonylag kevés szó esik a múltértékelésről. Várhatóan a tanácskozáson sem ez lesz a leghangsúlyosabb napirendi pont. A küldöttek néhány napja kapták kézhez a reformkörök jelentését a pia tfor megyezte lesről Ennek néhány — a múltértékeléssel kapcsolatos — tételmondatát mindenképpen érdemes a szélesebb közvélemény elé tárni: Az elmúlt évtizedek modernizációs kísérlete zsákutcának bizonyult. Az elmúlt 40 év során létező rendszer nem tekinthető sem szocialista formáoiónak, sem afelé mutató közvetlen átmenetnek. A kialakult hatalmi eh*, politikai magántulajdonként kezelte az ország javait. A sztálinizmus egyrészt a szocialista mozgalom történelmi korlátok által meghatározott, ellenforradalmi értékű eltorzulásának terméke, másrészt sikertelen válaszkísérlet modernizációs kihívásokra. 1948 és 1951 között Magyarországon az elnyomás új intézménye született meg: „a politikai ipari müvek". Ennek kereteben a párt-elit tulajdonaként működő nagyvállalati szféra vált a kizsákmányolás fő intézményévé. A párt ebben a rendszerben nem más, mint a kizsákmányolás és elnyomás politikai fedőszerve. 1953-tól kísérlet indult a rendszer legdurvább vonásainak felszámolására. A békés (módosítás eszközei azonban csődöt mondtak 1956 őszén. Az 1962 és 1972 közötti időszak „az önkorlátozó, puha diktatúra aranykora". Lassanként érvényesülni kezdett a kulturális, tudományos területek egy részének szűk és törékeny autonómiája. A széles társadalmi rétegek ás részesedtek a modernizációs morzsákból. A külső és belső adósságok mellett megkezdődik a társadalom „ember-vagyonának" az önkizsákmányoló felélése. 1972 és 75 között megtörténik az utolsó esélyek eljátszása is. A konzervatív erők kerekednek felül, és kihasználva a világpiaci hitel-túlkínálatot, az országot adósságcsapdába hajszolták. 1978 és 1989 között az adósságválság megoldása címén az erőforrások lassú és egyenletes kimerítése zajlik. A hetvenes években a kulturális, a 80-as években a politikád engedelmességet mondja fel a társadalom — beleértve a párttagság jelentős csoportjait —. Az 1988 májusi pártértekezleten a régi pártvezetés leváltásával megkezdődött a fordulat. B. I. Hungária-krónika Eső előtt-kupola Ezek a szeptember végi, ajándékba kapott meleg napok jól jöttek a régi Hungi felújításán dolgozóknak. Mégsem mindegy, nyakukba szakad-c egy kiadós őszi eső, vagy nekivetkőzve illeszthetik össze sorra, egymás után a megemelt tetőszint kupolájának új elemeit! Az acél vázszerkezet és a szelemen fölé már a vörösréz borítást illesztik — védve igy az alsóbb szinteket. Ott sem múlnak tétlenül a napok, ugyanis: a pincében már a gépészeti vezetékeket kezdik szerelni, a felsőbb emeleteken „válaszfalaznak", szervizliftet szerelnek a Délép brigádjai. Az utolsó födém elemei is a helyükre kerülnek hamarosan, vélhetően eső előtti „köpönyegként". (Gyenes Kálmán felvételein az építkezés egy-egy látványos mozzanatát örökítette meg)