Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

79. évfolyam, 226. szám 1989. szeptember 25., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A lacocca-sztori F

eltehetően, sosem felejtem el. Mármint azt, mekkora - viaszhangot váltott ki hazai közgazdászkörökben az azóta világhírű menedzserré vált Iacoccánato a története, aiki — miután nem volt képes Fordáknál ötről a hatra jutni a cég menedzselésében, ráadásul önmaga is ellehetetlenülőben volt —, fogta magát, s egy jelképes összegért átigazolt az akkor éppen csődtömeg: s minden szempontból bukónali látszó Chryslerhez. Aztán eltelt néhány röpke esztendő, s a csőd tömeg-Chrysler — a majdhogynem teljhatalmat kapott, a Fordnál éppen csak vegetáló Iacocca jóvoltából — nemcsakhogy kimászott a csávából, hanem megalapozott magának egy viszonylag hosszú távú jövőt Ugyaneközben a Ford meglehetősen komoly válságba került Egy sikertörténet Nyugatról! — mondhatnánk legyintve. Hisz Amerika, ugyebár, a „korlátlan lehetőségek" hazája. Ott nemcsak minden megtörténhet no meg az ellenkezője is, hanem ami voltaképpen meg sem történik, abból is történést faraghat és szenzációt egy „másféle" módon működő nyilvánosság. Jó, legyen, mondjunk akármit, ez a sikertörténet azért mellesleg igaz is. De tán nem is ez a lényeg haneni az, amit akkoriban, vagyis jó néhány éve, amikor ez a váltás végbement, mondott nekem/ egy hazat „menedzser", pontosabban, vállalatvezető ismerősom: — Egy szerencséje van — sok egyéb között — ennek az Iacoccának. Nem Magyarországon él! Miért? kérdésemre százszám sorolta az érvesket és példákat arra nézve, hogyan is rhéretik meg — piac és valódi érdekeltségek híján — egy magyar menedzser. Mindenekelőtt alkalmazkodókészsége nyom a legtöbbet a latban. Az, hogy cégénél ne legyenek belső feszültségek, legyen minél nagyobb a csönd és a nyugalom. No meg gazdálkodjon ügy, hogy azért ne szoruljon túl sok állami támogatásra, de azért szolgálja ki maradéktalanul a tárca, és kormányzati érdekeket. Ha mindezen föltételeknek megfelel, akkor számíthat különleges elbírálásokra, mondjuk, fejlesztési lehetőségekre, technikában, technológiában, bérben és egyebekben is. Főként és elsősorban akkor, ha ós amennyiben a cég tevékenységi köre valamilyen, éppen aktuális központi álom valamely tényezőjével konveniáL — Atya Isten! — mondotta több régi és ép eszű, magyar menedzserként sorsvert ismerősöm erre a modellre: Iacocca minálunk hetek alatt bukott ember lenne. vagy megtört gerincű alkalmazkodó. Netaíántáni harmadik lehetőségként csakis az adódhatott volna számára, hogy a legtöbbet ós a csodaszupert igyekszik kivasalni a központi elosztásból a maga és a vállalata számára a központból meghatározott lila gőz ok minél nagyobb szabású, ám sokszor elvtelen kiszolgálásával. És akkor tán még azt is megbocsátották volna néki, hogy alkalmazza a Chryslernél gyakorolt módszert: százak kíméletlen leépítését, és ezrek ..kíméletlen", új típusú munkára kényszerítését. Mondjuk, különböző, azóta csődtömeggé deformálódott állami nagyberuházási álmok kiszolgálása érdekében. Szóval, egészen egyszerűen nem tudom, szerencséinek vagy balszerencsének könyvel jem+e el,, hogy mifelénk nem hemzsegnék az Iacoccák, A ikiméletlen-kemény menedzsertehetség ugyanis szükségképpen az éppen adott piaci helyzethez való, ikimóletlenül pontos és könyörtelen alkalmazkodásban nyilvánul meg alapvetően. Csakhogy minálunk sok-soik éven át nem működhetett piac. A piacot egy állami beavatkozásrendszer pótolta és hitelesítette. És hogy közben mi is történt minálunk? Néhány kontraszelektált, valóban hozzáértéshiányban szenvedő vezetőt leszámítva, az értelmes magyar menedzserek jó része mintegy a passzív rezisztenciára hajlott. Olyan vállalati stratégiákat alakítottak ki sökfelé, amelyek ugyan nem lehettek .túlontúl sikeresek egy totálisan, vagy legalábbis jelentősen deformált gazdaságpolitikai játékszabályrendröerben, de jó néhány vállalat, ha „suttyomban" is, ha vergődve és kínlódva is, megpróbált úgy építkezni, hogy egy várható, vagy sejthető, vagy — leginkább — remélt, reális piaci viszonyok között is talpon maradhasson, ügy. hogy bizonyos elemi föltételeket igyekszik megteremteni ahhoz, hogy az épeszűbb menedzserek által jó évtizede is nagyjából előre látható majdani föltételekhez legalább a minimális kiinduló alapjaik meglegyenek. S

osem/ fogom elfelejteni, hogy már a hetvenes évek közepén — a reform „sikeres" megfojtása után néhány évvel — hány igazgató, főmérnök, közgazdász kesergett az újságírónak négyszemközt a • folyamatosan ellehetetlenülő és ellehetetlenítő helyzet, a lila és irracionális politikai-kormányzati döntések miatt. Négyszemközt — mondom, mert csak így tehette. S mivel módomban állt megismerni sok tucat vezetőt, köztük értetlent és képzetlent is jó néhányat, máig is úgy vélem:" a válság nem elsősorban a sok-sok értelmes-képzett vezetőn-menedzseren múlott, hanem a dilettáns politikai-gazdasági döntések által teremtett környezeten. Amiben Iacocca is csak bukott ember lehetett volna. Manapság azt hallom, vezetők tízezreinéle cseréjében látják sokan a kiutat. Magam inkább a mechanizmus cseréjében. Mert gúzsba kötve táncolni — aligha lehet Szávay István Vegyem, vagy szedjem és vigyem? Az almaszedés, a szüret mindig is „határidős" munka volt. Gyümölcsöt, szőlőt akkor kell szedni, amikor megérik, s nem mikor a legjobban ráérünk. Aztán szeptember—októberben -az időjárás is szeszélyesebb, nem mindig ilyen nyárias, mint most. Ha napokig esik, borul a menetrend. A kiskertes, a falusi rokon legtöbbször hétvégére tűzi ki a szüret idejét, akkor tud összejönni a család, az ismerősök. Ezek a találkozók rendszeresen, évről évre létrejönnek. A szimpátián kívül valami más is munkál a háttérben, s az ok gazdasági természetű. Napszámost találni művészet, ha van méregdrágán kínálja munkaerejét. Kevés az a termény, gyümölcs, ami ezt a kiadott ,száraz" pénzt jövedelmezőségben el tudná viselni. Igenám, de ott a „fátlan, tőkéden" tömeg, a piacon vakaródzva és szembesülve a kellemetlen igazsággal: ennyiért nem telik almára, zöldségre s mindarra, amit nem „muszáj" megvennie. A pénzkímélés ebben az esetben a Citicorp csekket is hajazza. Alulértékelt, dömpingár s a munkaerő hasonló mértékű leértékelése egy olyan egyensúlyt eredményez, amellyel mindkét fél elégedett. A forrás a megspórolt kereskedelmi árrés és szállítási költség. Mostanság mezőgazdasági nagyüzemeink is alkalmazzák az előbbi módszert — hasonló okokból. A ,.szedd és vidd" akció emellett a bérgazdálkodás ' megmentője, ugyanis a 8—10 forintos almaár nemigen tartalmazza a keresethez tartozó adót és közterheket. Az utóbbi hetekben legalább féltucat, almaszedésre invitáló újsághirdetést olvastam. Ilyenkor van bajban a vállalkozó szellemű városi. Először is melyiket válassza a hétforintost negyven kilométerre, vagy a tízest tizenöt kilométerre. Azt sem lehet előre tudni, a távolságon kívül mi lehet még oka az olcsóságnak. Tippel: nagylelkűség, tán a szebbjét már leszedték a tagok, esetleg jégvert, vagy apróra nőtt az BNV -1989 ősz fíiílr Jfflmm mim: * TUSTFRS mm< JBS&SSf SWSsn TTUSTTTI i TUftftlS u íifiTf wm TUM8Í rssiÉüSJftSS í fwmfrnrSm •L'V ? aszály miatt? De úgyis járhat, hogy a tízeséért se kap jobb árut, egy nyereség azonban biztos, kisebb tumultusban lesz része. Jómagam újítottam az idén. Falun, a termelőtől a ,.szedd magad" árnál 1—2 forinttal drágábban vásároltam gyönyörű jonatánt, örültem neki, hogy nem kellett egy mázsa almával eltölteni a szombatomat, mint tavaly, amikor a nagy invázióban az aprajával is be kellett érnem. Lelkesedésemet egy barátom hűtötte le. — Tavaly én is téeszben vettem, szép volt az, de nem állt el télire. Nem magának szedte a paraszt (vagy diák, esetleg katona vagy más vendégmunkás), így sok volt benne az ütődött, nyomódott. Mikor én szedem; úgy bánok vele, mint a hímes tojással. Télire így a biztos, igaz, a szedéssel többét kell bajlód-, ni. Majd meglátom, jövőre át kell-e értékelni a szisztémát A pusztamérgest Rizling Tsz-ben nagyban almáznak. Turcsdnyi István gyümölcstermesztési ágazatvezetőtől megtudtam, a 39 hektáros almásban is a „baráti" társaság munkájára számítanak. Ugyanis a Magyar—Lengyel Baráti Társaság szervezésében 80 lengyel dolgozik itt. A helybéli tagokkal együtt így tudnak megbirkózni a feladattal, itt nem is volt szedd magad akció. Az almának nem könnyű piacot találni. Télire 300 tonnát tárolnak a Zöldért szatymazi hűtőjében.* A többi eladó. Üzembe is vállalnak szállítást, ha a szakszervezet vagy más vállalkozó szétméri. A biológiai kutató már kért mintát a n forintos gyümölcsből. Ha valaki a „szedd magad"-at választja, az átvevőtelepen készséggel kiszolgálják. Szombaton már harmadik alkalommal vettek részt a Demokrata Fórum fővárosi piacán. A múltkor fél nap alatt elfogyott a pótkocsis IFA rakománya. Most is almát, körtét, birset, szilvát, paradicsomot, paprikát és burgonyát kínáltak. Mérgesen a ház körül is akad alma. Vajon az ágazatvezető a sajátjával mit kezd? — pár mázsányi van, elfér a pincében. Megvárom, míg a magánkereskedők elviszik. Decemberben már jobb ára szokott lenni. Szőlőből meg a Forráskúti Haladás Tsz-nek van jókora darab. A félezer hektárból száznyolcvanat szedtek meg. A termés úgy közepes, hogy egyik fajtán vagy táblán csak böngészni lehet, a másikon meg normális mennyiség szedhető. A tagok elsősorban a részest, félig-meddig a magukét szedik. A közös a szüret idejére a diáko1 ké. Vajon mit szólnak ők e szervezett kampánymunkához? A fehér kalapos Radnótis tanárnőnél láttam a strigulás teljesítmény-füzetet. Nem túl sok vonás volt benne. Ottjártamkor is épp vonultak egyik táblarészből a másikba. — Nem nagyon érdekli a gyerekeket, hogy mennyit szednek. Ügy számolom, az öt nap alatt nem keresnek sokkal többet mint átlagosan háromszáz forint. Azért nem fognak törtetni, hogy esetleg még egy százassal több legyen. A diákok véleménye igencsak eltérő: — Azért jó itt, mert nem kell tanulni. Minden évben várjuk, hogy legyen. Sokat szoktunk hülyéskedni. — Kicsit fárasztó a ládacipelés. — Nullának tartom, az ötvenes évek csökevénye, A tanár az „osztály dicsőségéért" hajt bennünket. \ — Az a rossz benne, hogy kötelező. Egész más lenne kijönnünk, ha velünk, diákokkal is „megdumálnák" előtte. A téeszben is érzik, a piacibbá váló környezetben a végtelenségig nem lehet erre a kevésbé hatékony, olcsó és „ideterelt" munkaerőre számítani. Egy olyan szisztémát igyekeznek kidolgozni, hogy alma, barack vagy szőlőterületet érdemes legyen vállalkozó szellemű ' embernek, akár városinak is kifogni. Tóth Szeles István I'wipl PÜ • 41 * / - >• LILIF Kc ,<* " <T . . W'^^hii r Nagy László felvételei Elektromos és 2X2 lábon járó reklám a pénteken megnyílt fogyasztásicikk-kiállításról. Rafay Gábor kőbányai beszámolóját lapunk 7. oldalán találják olvasóink Sport Felemásra sikeredett a szegedi sportrajongók hétvégéje, ugyanis csapataink sikerből és fiaskóból egyaránt részeltek: a Szeged SC és az Sz. Dózsa focistáitól csupán egy-egy pontra tellett... Az Építők íérfiröplabdásai egyszer nyertek, egyszer kikaptak... Bravúros győzelmet arattak a Szeged SC vízilabdázói a megyei rangadón ... Ugyancsak sikeresen mutatkoztak be az NB l-es női és férfikosarasak... Az Építők NB I-as női tekézői biztosan szerezték meg a két pontot, a Postás női és férfiegyüttese viszont kikapott...