Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23.. szombat DM] igazin LIPPAI TAMAS: AZ ALMAFA OLÁH ZOLTÁN A pillanat ravatalán Alkonyul. Álmuiil homlokára írom fáradt arcomat. Hallod, most temetik vuluhul uz utolsó éjszakát... Minden madár egy imádkozás; ül. repül, majd megpihen végleg a pillanat ravatalán. Saz emlékezés? — kősziklán vízmosás. ALKOHOLMENTŐ ÉS DROGOS „SZAKOSZTÁLY" Kézen fogva — a bölcsőtől a sírig Az elmúlt hetekben sokan találtak postaládájukban olyan szórólapokat, amelyeken nem szolgáltatások vagy újonnan megnyílt üzletek reklámjait olvashatták. Valami egészen mást. Plébániahivatalok kérték a szülőket, hogy ne mulasszák el gyermekeik beíratását a mostanában induló hitoktatásra. . „Hittanra megyek!" — jelenti be a középiskolás kollégista kislány a portán. Vége lenne hűt azoknak az időknek, amikor kémlelő és rosszindulatú tekintetek, páncélszekrények mélyén meghúzódó káderlapok. az igazgató szobájában zajló megalázó „lebeszélések" kísérték azokat, akik vállalták a lelkiismeretük diktálta életformát? Talán most tesszük az első lépeseket afelé, amit az alkotmany így fogalmaz meg: lelkiismereti és vallásszabadság. Mert idáig az ország elsó törvényében rögzítettek ellenére mindez alig volt több puszta deklarációnál. Bcnyik György a Hittudományi Főiskola tanára. Az ifjúság nevelésében másfél évtizedes tapasztalata van. Arról beszélgettünk, mit tesz az egyház ezen a területen. — Az egyház a legteljesebb gazdagságú nevelést adja a bölcsötöl a sírig. Kézen fogja az embert — persze csak azt. aki maga is nyújtja a kezét. A keresztelés szimbolikus aktusánál a szülő ígéretet tesz a gyermek keresztény nevelésére, s ez nagy felelősségű fogadalom, hiszen a gyermek vezetése az ó kezében van. — Mikor kezdődik a gyerekek hitoktatása? — Mar egészen kis korban. Állami óvodáinkban évtizedek óta kidolgozott ateizmusképet igyekeznek a gyerekekbe nevelni. Ezt nevezhetjük akár „alternatív" nevelésnek is. hiszen a gyerekek otthon gyakran másképpen ünneplik a karácsonyt. a nagyobb ünnepeket, es kialakul bennük egyfajta istenkép. — Éppen Szegeden szerveződik egy olyan óvoda, amely keresztény szellemben nevel. — Igen. vannak ilyen próbálkozások. Szeged valamennyi plébániáján működnek óvodai csoportok. Késóbb. amikor a gyerek már írniolvasni is tud. megkezdődik a felkészítés az elsó áldozásra. Ez az elsó igazi találkozás a keresztény hittel. — Lehet 7-8 éves gyerekekkel ilyen elvont fogalmakról beszélgetni? — A Biblia tulajdonképpen praktikus történetek sorozata az erkölcsiség fogalmáról. Az Ószövetség kissé vulgárisan szólva „szent krimi", ahol lehet drukkolni annak, aki a jó oldalon áll! Az ott felbukkanó erkölcsi konfliktusokban állást kell foglalnia a gyereknek. Éppen ez a legfontosabb cél: „etikai embert" nevelni, erősíteni a lelkiismeret szavát. — És a nagyobb gyerekek? — Szerencsés esetben folyamatos kapcsolatban maradnak az egyházzal. A heti miséken kapják a további oktatást. Ezenkívül kérjük őket. hogy naponta gondolják át. mi jót és rosszat tettek. És itt szakítunk azzal a régi és rossz hagyománnyal, ami valamiféle „búnkomplexüshoz" vezetett. Szeretnénk, ha a gyerek felismerné. hogy mi az a jó. amit elmulasztott! Ez pedig nagy különbség. — A kamaszok másféle bánásmódot igényelnek? — A bérmálás - protestáns egyházaknál a konfirmáció — a felnőtté válás egyházi szimbóluma. Ilyen korú fiatalokkal már komolyabb dolgokról is lehet beszélgetni. A házasság, a munka-, a társadalmi erkölcs, a tisztességes normák betartása mind olyan megbeszélni való témák, amelyek iránt nagyon fogékonyak ebben a korban. Az otthon, iskolában vagy másutt átélt, megtapasztalt konfliktusokat sokszor itt dolgozzák tol. Az élet alapvető kérdéseiről csoportokban is vitatkoznak. — A tinédzserkornak már maguk döntenek arról, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak-e az egyházzal. .. — A legfontosabb számunkra az. hogy ne maradjanak közömbösek, legyen véleményük a dolgokról, tudjanak különbséget tenni jó és rossz között. — Változott-e az utóbbi időben az érdeklődés a hitoktatás iránt? — Megkétszereződött a jelentkezők száma! Sokan múló divathullámnak minősítik ezt. véleményem szerint azonban arról van szó. hogy a természetes városi egyensúly állt helyre. Vidékén korábban sem volt ennyire alacsony az arány. Az történt. hogy aki akarja, most már meri is beíratni a gyerekét. Emögött még nincs ott a mi munkánk. Magunk nem is tudnánk eleget tenni ekkora feladatnak, sokat segít a hároméves teológusképzés, amelyet végre nem korlátoznak adminisztratív eszközökkel. Az itt végzettek is közreműködnek az oktatásban. -- A veszélyeztetett fiatalokon tudnak-e segíteni? — Alkoholmentö és drogos „szakosztályunk" próbalja megtenni. amit lehet. Ha gyógyítani nem is tudunk, de fontos az állandó kapcsolattartás, mert a rászoruló érzi. hogy van valaki, aki érdek nélkül segíti. — Úgy tudom, gyakran szerveznek ifjúsági táborokat is. — Azt szeretnénk, ha ezek a fiatalok egymás között élnének nyaranként néhány napig. A közösségi érzés erősödik ezzel. Ifjúsági énekkarok is működnek, persze különböző szinten és esztétikai színvonalon. A fontos, hogy képességeiket Isten és az egyház érdekében kamatoztatják. Ez összefügg azzal a céllal. hogy a fiatalokból „aktív egyházat" szeretnénk létrehozni. Ez azt jelenti, hogy ki-ki a maga szintjén belekapcsolódik az egyházközsége munkájába. — Megvannak a szükséges tárgyi feltételeik? — A mostani változásokból egyelőre keveset érzékelünk. Nyilatkozatokat már hallottunk, várjuk a konkrét, kézzelfogható eredményeket. Nincsenek megfelelő iskoláink, klubjaink, apparátusunk, könyvtáraink elvesztek. Egyfajta egyházpolitikát már ismerünk, reméljük, a jövő valami jobbat hoz. Bárki is jut m;ijd politikai hatalomra, szeretnénk. ha fölismerné: az egyház jó partner a jövőépítésben! Ebben pedig igen nagy. mondhatnám döntő szerepe van a nevelésnek. Remélem. Isten megsegít minket az embereken. a fiatalokon keresztül! NYILAS PÉTER A demokrácia helye A

munkahelyi demokrácia bolsevista kategória. Legalábbis annak a gyakorlatnak, ami ehhez a szópárhoz kötődött az utóbbi évtizedekben hazánkban is. semmi köze a demokráciához. Kevés olyan sok kárt okozó terület volt a gazdaságtörténetben, mint az üzemi, gyári négyszög. Mert miről „beszélgetett", amikor leült egy asztalhoz az igazgató, a párttitkár, a KISZ-titkár és az szb-titkár? Bérről, munkabeosztásról, vezetői kinevezésekről, túlórákról, munkaerőhelyzetről... Csupa gazdasági stratégiai és taktikai kérdésről. A ..négyszögletű kerekasztal" körül helyet foglalók egymásközti erőviszonya is hatással volt a gazdálkodásra. Szerencséje volt annak a kollektívának. amelyiknek az élére a szakmáját jól értő. vezetői tulajdonságokkal megáldott igazgató került. De a szerencséből csak akkor támadtak igazi előnyök, ha a vétók tüskéit el tudta kerülni. Kezdő újságíróként — hat évvel ezelőtt — délutánra találtunk mindkettőnknek megfelelő időpontot az egyik szegedi vállalat igazgatójával arra. hogy elbeszélgessünk az éppen aktuális gazdasági tendenciákról, a vállalat állapotáról. Fél négykor a szükséges adatok felett becsukódott a jegyzetfüzetem. mar éppen indulni készültem. Ám vendéglátóm megkérdezte: ráér még egy fél órára? Maradtam. A következető két és fél órában megismerkedhettem a párttitkárával vívott kétéves harcának apróbb-nagyobb eseményeivel. a pártbizottsági behívatások krónikájával, a feljelentgetések fokozataival. Nem akart mást az igazgató, minthogy valaki meghallgassa. Minthogy az újságírószakma legalább egyik felében tájékozodás. hát bennem hivatásos hallgatóra talált. Döntőbíró nem lehettem, mert csak az egyik fél álláspontját ismertem. A százötven perces tájékoztató végén csak a kérdés motoszkált bennem: és a munka, a vállalatvezetés, a döntések... Azok kire maradtak? Zöldfülűként, dehogyis mertem hangosan előadni a gondolataimat... Persze, hallottam „diktátor" igazgatókról is történeteket, akik mit sem törődtek a négyszög törvényben igazán sohasem leírt jogaival. Mintha az ó vállalataik sikeresebbek lettek volna... Volt-e szava igazán a munkáskollektívának? Ha igen, akkor miért mindig a vezetés a bűnbak egy-egy csódközclbe érkezó vállalatnál? Van-e helye a gyárkapukon, intézményi portákon belül a demokráciának? A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje a sztrájkoktól volt hangos Nyugat-Európában. Legutóbb c földtájról ilyen mozgalmakról Angliából hallottunk. Az új ipari forradalom, a „szilíciumrobbanás" tudvalevően a szigetországban néhány évvel később történt meg. mint mondjuk az NSZKban. A szénbányászat karcsúsítására, bányák lezárására a Munkáspárt kormányzási időszakában nem került sor. Csak a „Vaslady" ismerte fel az elengedhetetlen szükségszerűséget. Amikor a felfordulás után konszolidálódott a gazdaság, elfelejtődtek a bénító országos sztrájkok. A termelőszféra hallgat, legfeljebb a szolgáltatók — különösen a közlekedésiek — munkalassításáról, néhünv napos munkahelyről kivonulásáról hallani. A gyártócsarnokokban minden percet kihasználó, jövedelmükkel elégedett, a kizsigerelésüket nem is említő alkalmazottak dolgoznak. Az ö szócsövük a jól szervezett, csak reális igényekkel előlépő, munkaidőn kívül, társadalmi aktivistákkal dolgozó szakszervezet. Tudom, sokakat irritálhat a kijelentés: igazi produktum csak a jól szervezett, erősen hierarchikus felépítésű, a döntésvégrehajtás szigorú rendszerében felépített termelőegységeknél érhető el. Két-három évvel ezelőtt élénken vitáztunk: lehet-e. legyen-e nálunk munkanélküliség. A vitát eldöntötte az élet: lett bizonyos tájakon. Nos. ha a magyar gazdaság a piacgazdaság felé igyekszik, akkor a munkaerő is egyre inkább a kereslcttöl-kínáluttól függ. A vállalkozási jövedelem úgy növelhető. ha a jól képzett, extra teljesítményekre képes szakembereket extra jövedelemmel kötik meg a tulajdonosok, menedzserirányítók. A slendriánság, fegyelmezetlenség pedig a kapukon kívülre szorul. Ha Magyarország még képes lesz a technológiai ugrásra, akkor egészen bizonyosan a jelenlegi foglalkoztatási szerkezet is gyökeresen átalakul. Leépül a mellékfoglalkozások rendszere. Ugyanis a 8-9 órás szuperteljesítmény után még a jó teherbírású szakemberek sem képesek még jobb produktumot nyújtani. Hegyeshalomtól egy kilométerre nyugatra már nincs helye a munkahelyi ágálásnak. parttalan vitának. Egy bécsi nyomdatulajdonostol idézem: „A munkahelyen nem tudok elképzelni demokráciát. Ha az egyik dolgozó ellen kifogásom van. ellenérzésem nem antipátiából. szubjektív emberi érzésekből ered. Ha valakit kénytelen vagyok elküldeni, akkor azt a többi száznegyvenkilenc alkalmazottam érdekében is teszem. Számukra is könynyítem a munkát, biztosabba teszem a jövedelmüket. A munkahelyi anarchiára álnokság, önbecsapás ráfogni, hogy az demokrácia." P

olitikai életünkben, közéletünkben a tiszta demokráciáért sok még a tennivaló, ahogy ezen a területen tyúklépésekkel haladunk elóre. ugy kellene közben a gazdaságunk szervezettségének javítására gondolni. Á munkahelyeken — különösen a vállalati tanácsok, közgyűlések létezése óta — elsősorban pótszer, pótcselekvés volt az úgynevezett demokrácia. Csak jól szervezett, szigorúan szabályozott termeléssel, munkájuk értékén fizetett munkásokkal, helyére került szakszervezeti tevékenységgel teremthetők meg nyiladozó demokráciánk igazi, tartós anyagi alapjai. BŐLE ISTVÁN SZEPESI ATTILA Mindszent hava most minden barna mint borongó Bacit-zenében a Duna-víz is barnán úszik el s úgy sodorja a rothadó avart a kutyadögöt meg a partról-eloldott farönköt mintha e barna évszakból napsütött déli tájra menekítené ami ittmarad sötétre érik s az éjszakával ikerarcú lesz hiába szólal itt-ott csengő megkésett madár 11 romlás üszkös színe a külső tájra kérgesedik s ha bondul is harang csak a ködfüggöny mögül lámpák aranya hiába csendül a tompa sötéthez ódon faliórán a megkopott szüreti kép úgy tűnik át mintha ott jártunk volna távolodó kölyökkorunkban ünnepre vonulók hegediíszóban ntustszagú táncba szökők a vetkező lányok ölének titkos lángja e kései barna a lezárkózó férgeké s az alvó csecsemők arca-színe földbemerült szobrok meg álomi tájak hamusötétje rögbe-ékelt magoké s fakérgen-nyugvó lepkeszárnyaké bevackolni a télre túlélni a romlást ennyi a jelszó megízesíteni ünnepek fényszilánkjaival s gyermeki zenékkel mert barnából ezüstre fényesedik már künn a hegyoldal s éjszaka eltévedt madarak keringnek a holdbeli tájon