Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám

' 1 * DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 224. szám 1989. szeptember 22., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Magánklinika Szegeden? Beszélgetés az orvosi vállalkozásokról Egy, eleddig még vállalkozási láztól mentes réteget célzott meg a Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet. Ne­vezetesen, az orvostársadalom vállalkozói kedvét próbál­ják felkelteni, az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalá­sára hivatkozva, miszerint kereteik között teljes jogü ma­gánpraxist folytathatnak. A sok szakember által ellenzett orvosi magánvállalkozásokról beszélgettünk Krizsán Györggyel, a szövetkezet szegedi kirendeltségének veze­tőjével. — A szövetkezetük első­sorban a lakossági szolgál­tatásokkal kapcsolatos kis­vállalkozások működtetését vállalja fel. Mi késztette önöket arra, hogy felkarol­ják az orvosi magánvállal­kozókat akkor, amikor az Orvosi Kamara tiltakozik, vagy legalábbis elítéli a ma­gán-egészségügyi intézmé­nyek létrehozását? — A betegek ós az orvo­sok részéről is van erre igény. Nem kevés azoknak a száma, akik hajlandók — a társadalombiztosításnak fi­zetett járulék mellett — még plusz pénzt is áldozni azért, hogy emberiíozelibb orvosi ellátásban részesüljenek. A hírverésünk utáni érdeklő­désből ítélve, az orvosok között is vannak, akik igen­is szívesen dolgoznának ma­gánvállalkozóként Nem té­vesztendő össze a magán­praxissal, amit külön enge­déllyel, csak akkor folytat­hat az orvos, ha van — legalább 6 órás — fő mun­kaideje. A magánrendeléssel szemben, a magánvállalko­zást teljes munkaidőben, minden államj intézménytói elszakadva végezheti. Reális igények késztettek tehát bennünket e szakma vállalkozói keretek között történő működtetésére. A Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól általunk kért állásfoglalás alapján, kereteink között „szakorvosi tevékenység végezhető, áta­lányelszámolási jogviszony­ban". — Magyarán, a szövetke­zettel áll munkaviszonyban. Hogyan fest ez a gyakorlat­ban? — Az orvossal, aki haj­landóságot mutat arra, hogy ebben az átalányelszámolá­sos formában — tehát egyé­ni vállalkozóként, díj elle­nében — szolgáltatást nyújt, szövetkezetünk szerződést köt. Abban az esetben, ha főfoglalkozásban jón hoz­zánk. munkakönyve a szö­vetkezethez kerül. További lépés: kell hogy legyen egy rendelője, arrely a szüksé­ges előírásoknak minden szempontból megfelel. Az orvos tervez egy bizonyos árbevételt amelyre köt a szövetkezet egy megállapo­dást. ami az átalányelszá­molásos tevékenység doku­mentuma. tulajdonképpen olyan, mint egy ..kis iparen­gedély". A szerződésben rög­z;tjük a fizetési kötelezett­ségeket. Az eszmei bére után fizeti a társadalombiz­tosítási, illetve nyugdíjjáru­lékot, valamint a szövetke­zet általános költségeihez való hozzájárulást. Ez az átalánydíj, amit a szövetke­zet kezel, illetve eljuttat a megfelelő helyre. Minden vállalkozás azért tevékeny­kedik, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyen szert. Ebben a formában, amely­ben mj dolgozunk, kettős jövedelemszerzési lehetőség vanl Az egyik az árbevétel alapján kiszámított eszmei bér, a másik a vállalkozói haszon. Ez utóbbit számta­lan dologra felhasználhatja. Többek között személyi jö­vedelemként. Ez esetben, természetesen. személyijö­vedelemadó-köteles — ós mivel egy jövedelme már van, mégpedig a szerződés­ben rögzített eszmei bér —, ez. a kettő összevontan sze­mélyijövedelem-adózik. A többletbevétel után a szö­vetkezetnek semmilyen igé­nye nincs. Nekünk csak azt fizeti, amennyiben megálla­podtunk. — Ez eddig a vállalkozás ervosi része. Most nézzük, ugyanezt a beteg oldaláról. Tudjuk, hogy Magyarorszá­gon 43 százalékos társada­lombiztosítási és 10 százalé­kos nyugdíjjárulék van, ami­ért cserében az állami in­tézményekben gyógyítanak bennünket. Kevesen enged­hetik meg maguknak, hogy emellett még plusz pénzt ál­dozzanak, és magánvállalko­zó orvoshoz forduljanak. Tömörebben fogalmazva: amíg a társadalombiztosítá­si rendszer a jelenlegi for­mában működik, nincs ér­telme az orvosi. magánvál­lalkozásoknak, mert nincs fizetőképes kereslet. illetve, csak az elitnek kedvez, hi­szen ők képesek ezt megfi­zetni. — Ezzel vitatkozni nem lehet, mert így igaz. Amíg a társadalombiztosítás jelen formájában működik, addig valóban csak egy szűk réteg számára érhető el a magán­orvosi szolgáltatás. Persze, nem biztos, hogy az igazi megoldást az hozná, ha a társadalombiztosítási inté­zet vállalkozási szellemben dolgozna, hanem ha megad­nák az embereknek a vá­lasztási lehetőséget: akar-e alanya lenni a társadalom­biztosításnak. vagy sem. Azaz. a 43 százalékért igény­be veszi a társadalombizto­sítás által nyújtott egész­ségügy! szolgáltatásokat, avagy azt mondja: nem fi­zetem ezt meg, hanem a jö­vedelmemből a magánvál­lalkozó orvosnak térítem. — További gátló tényezőt említek. A magánvállalkozó orvosnak lesz-e táppénzre­vételi joga? Ez — úgy gon­dolom — ugyanis döntő kérdés. — A jelen állásfoglalás szerint nincs rá módja, le­hetősége. De ne felejtsük el, hogy a SZEM állásfoglálása igen friss, mindössze hat he­te száradt meg rajta a tin­ta. Ez azt jelenti, hogy még számtalan tisztázatlan kér­dés vár válaszra, megoldás­ra. Mi valamennyi felmerü­lő igényt, csokorba gyűjtve, eljuttatunk a minisztérium­ba. annak érdekében, hogy ezekre is mihamarabb szü­lessen állásfoglalás. — Véleménye szerint — a pillanatnyi lehetőségek és korlátok ismeretében —, mely szakágak orvosainak érdemes magánvállalkozás­ban dolgozni. Gondolom, egy sebész számára jelenleg ez teljesen lehetetlen és értel­metlen. — Elsősorban a fogorvo­sokra gondoltunk, illetve azokra a szakorvosokra, akiknek gyógyítómunkájá­hoz kevés műszer szükségel­tetik. Jelen pillanatban még valóban élképzelhetetlen, hogv komoly technikai hát­teret kivauo orvosi szakmák képviselői magánvállalkozók legyenek; Nem árulok el azonban üzleti titkot, ha el­mondom, tudomásom van arról, hogy itt, Szegeden, január elsejétől egy magán­klinika létesül. Ha ez meg­valósul akkor máris meg­teremtődik annak a lehető­sége. hogy a nagy műszere­zettséget igénylő orvosi s?akmák művelői a vállal­kozói szférában megjelenje­nek. Kalocsai Katalin Sok a karfiol - kire romoljon? A tegnapi napom a karfiol „jegyében" telt el. Reggel hatkor az előző nap telefoná­ló panaszos termelővel ran­devúztam. Azokat a fejeket mutatta meg, amelyeket nem vett át a helyi téesz átvevője. (Egyébként a java tíz forin­tért ment el.) Panaszának lé­nyege az volt, hogy szerinte a másodosztályú, kissé sár­gás árnyalatú s kicsit nyitot­tabb se a malacnak való. Elég lenne, ha 4 forintért átvennék. Meg lehet még azt enni. A mintákat megmutat­tam gyakorló háziasszony kollégáimnak. Elvitték ki­próbálásra. Azt mondták, a piacon sem látták különb­nek a tömegárut, persze az extrája más. Az egy hete harmincöt forint volt még. Nem csekélység. A napok­ban lement húszra, s a zöld­ségeseknél „a második vo­nalbeli áru" már tizenkettő­ért kelt. Igenám, de amit árultak, különbözött a ter­melőnél látottól. Szürkült a penésztől. Szakembert kér­deztem róla. Egyértelműen a hosszas tárolás tette. Talán jobb árra spekulálva spájzolt valaki? Fogtam a szatyort, s a ma­radék mintával elmentem a Rijk Zwan holland vetőmag cég szakmai bemutatójára, Torna László petőfitelepi mintakertjébe. Gyönyörű volt az egész, ládákban fehé­ren villódzott a termés. Megmutattam a pakkomat az ott lévő termelőknek. Kide­rült, abból a faluból is volt résztvevő, ahonnan a pana­szos jött. Nevet nem írok, nehogy megharagudjanak egymásra. Azt mondta; ő sem vette volna ezt át. Ehe­tő, de nem eladható. (Azt már én teszem hozzá, hogy a jelenlegi kereskedelmi csa­tornákon és szisztémák sze­rint). Ráadásul megállapítot­ta, a vetőmag hibája is kiüt­közik egyik-másik egyednél. Más is közbeszólt: minőséget kell termelni, s az hófehér! S amíg abból van, az kel el. A kereslet—kínálat törvénye már csak ilyen. Különben a fajtát is réginek, elavultnak minősítették, ugyanis nagyon érzékeny, nehéz megóvni. Közben egész szép kupak­tanács összegyűlt; — Csongrádi termelő va­gyok, holland fajtáim van­nak. Járom a piacokat, Szol­nok a legjobb, ott most is huszonötöt kaptam a karfi­olért, a kereskedőtől. Lekö­tött boltjaim vannak. — Szegeden pár napja összeszaladt a portéka. Tí­zért se nagyon kellett a nagybanin. Csak a legjavá­ban turkáltak. — A konzervgyárnak is csak a fehér kell, azt tudja feldolgozni. Megjegyzem, pont ebben az időszakban láttam az áru­soknál a tömérdek penészest. Az őszeleji szép időben, gon­dolom; az elkövetkezendő na­pokban még erősödik a ter­melők rohama. Talán azzal segíthetünk a helyzeten, ha intenzíven kezdjük el a rán­tott karfiolt fogyasztani. Ne vegyük a penészest, romol­jon rá arra, aki ilyert bőség­ben azt akarja ránk tukmál­ni. Újdonsült panaszos és kar­fiolos ismerősömnek nem tu­dok semmi biztatóval szol­gálni. Szereztem egy név­jegykártyát, amit eljuttatok neki. Olyan palántát ajánl az illető, amivel jövőre nem lesz gondja. A szakmabéliek szerint beszerezhetők a jobb vetőmagvak, csak tudni kell, mit kérjen az ember. Kézzelfogható bizonyíték­nak kéll-e ennél több, hogy belássuk, minden szakmában a profi él meg. A karfiolter­mesztés „önálló" tudomány­ág. Meg a csirke, az uborka, a primőr paradicsom ... A kereskedelemről nem is szólva; mert az egyelőre szó­ra sem érdemes? T. Sz. I. Élénk érdeklődés hazánk iránt Szűrös Mátyás hazaérkezett az Egyesült Államokból Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Országgyűlés elnö­ke — aki az amerikai kongresszus meghivására parlamenti küldöttség élén tett látogatást az USA-ban — csütörtökön hazaérkezett Budapestre. Szerdán az amerikai tör­vényhozás mindkét házában napirenden volt a Lengyel­országnak és Magyarország­nak. nyújtandó gazdasági és pénzügyi támogatás ügye. A kongresszus mindkét házá­ban többségben levő demok­raták határozottabb és nagyvonalúbb támogatást sürgettek a demokrácia és a piacgazdaság felé haladóikét országnak, s a szenátus kül­ügyi bizottsága milliárdos segélyprogramot szavazott meg. Jóllehet mindkét testület­ben Lengyelországnak szenteltek nagyobb teret, élénk érdeklődés irányult Magyarország felé is. A sze­nátusi bizottság előtt Ray­mond Seitz, az európai kér­dések külügyminiszter-he­lyettese hangoztatta: Ma­gyarországon a közeli jövő­ben szabad parlamenti vá­lasztásokat tartanak, s az or­szág leszerelte a drótaka­dályt, amely a Nyugattól el­választotta. „Vajamennyien elismerjük a bátor magyar döntést, hogy nemzetközi kötelezettségeiket tisztelet­ben tartva 16 000 keletné­metnek lehetővé tették a nyugati határ átlépését" — mondotta. A miniszterhelyettes egy­úttal kifejtette kormánya álláspontját, miszerint el­lenzik demokrata szenáto­rok javaslatát, hogy a Bush­ígérte összegeknek, mintegy a tízszeresét fordítsák Len­gyelország és Magyarország támogatására. A kormány Lengyelországnak 100 mil­lió, Magyarországnak 25 millió dollárt szán, 3 évre elosztva, a magánvállalko­zások támogatására. A de­mokratapárti szenátorok ja­vaslata szerint Varsó e há­rom, év alatt évi 300 milliót kapna, további 25 milliót el­avult telefonhálózata felújí­tására, Budapest pedig évente 75 milliót. Érvelésük szerint az összeget a védel­mi minisztérium évi 40 mil­liárd dolláros kutatási és fejlesztési keretéből kell el­vonni, a segély e keret 1 százalékát tenné ki. (A Pentagon teljes évi költség­vetése 305 milliárd). A kormány képviselője szerint e lépés helytelen és egyébként sem indokolt, az általuk javasolt összeg a jelenlegi helyzetben elegen­dő. Az ülésen helyenként szenvedélyes vita bontako­zott ki a demokrata és a konzervatív szenátorok kö­zött. A demokrata Alan Cranston szerint a kormány „nem ismerte fel a történel­mi lehetőséget. Milliárdokat költöttünk, hogy ellenáll­junk a kommunizmusnak... most pedig egyetlen „Lopa­kodó" bombázó árából (400 millió) támogathatjuk a demokrácia, a szabad vállal­kozás ügyét". Az ugyancsak demokrata Paul Simon rá­mutatott, hogy a világ 46 országa kap Amerikától •több támogatást, mint Var­só és Budapest. A külügyi bizottság végül 10:1 arányban megszavazta a demokraták javaslatát a nagyvonalúbb támogatás­ról. A javaslat ezután (ta­lán már a jövő héten) a szenátus elé kerül. Egyidejűleg a képviselő­ház európai albizottságában volt meghallgatás ugyaneb­ben a kérdésben. A felszó­laló demokrata képviselők, valamint a szakértők — köztük George Soros, a ma­gyar származású üzletember — bírálták a kormányt, amiért késlekedik a Len­gyelországnak és Magyaror­szágnak nyújtandó támoga­tással. Jóllehet a hangsúly itt is Lengyelországon volt, Tom lantos magyar szár­mazású képviselő ismétel­ten figyelmeztetett, hogy a készülő segélycsomag érte­lemszerűen Magyarország­ra is vonatkozik majd. Mind Lantos, mind Soros idézték Szűrös Mátyás or­szággyűlési elnök eheti, wa­shingtoni kijelentéseit, hogy az MSZMP elfogadja a sza­bad választások eredményét akkor is, ha a pártnak el­lenzékbe kellene vonulnia Fiatalok — vízum nélkül? A Demisz. az NSZK-beli Junge Union (JU) és a Svéd Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetség (SS'U) közös fel­hívássál fordul Európa kor­mányaihoz és parlamentjei­hez. A három, kormányon levő párthoz kötődő ifjúsá­gi szervezet javasolja min­den 18 év alatti fiatal szá­mára e. kötelező vízumbe­szerzés azonnali eltörlését, továbbá minden 26 év alatti számára az azonnali és in­gyenes vízumkiadás beveze­tését, illetve, hogy 1992-ig tegyenek lépéseket a vízum­kényszer eltörlésére e kor­osztály számára is. A kez­deményezésről az ifjúsági szervezetek elnökei csütör­tökön sajtótájékoztatón szá­moltak be. Egy kérdésre válaszolva a kezdeményezők elmond­ták: a felhívás szövegét el­juttatják az európai ifjúsá­gi szervezetekhez, vala­mennyi kormányhoz és par­lamenthez, s igyekeznek el­érni, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet soros fórumán a kérdést tűzzék napirendre. A felhívást pénteken nyújt­ják át a magyar külügyi ál­lamtitkárnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom