Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

1989. szeptember 21., csütörtök 5 Újszögedi névadó Az ötvenes évek nagy ke­resztapja sok-sok intézmény, gyár kapuja fölé akasztatott olyan cégtáblát, melyen va­lamely, akkor fontosnak ítélt politikai vonatkozású dátum díszelgett. Időközben, mint tudjuk/a piros betűs hátkoz­na p*>i* jelentősége körül vi­ták keletkeztek, de a név­táblákat, bélyegzőket, cég­jelzéseket mostanáig nem­..-.> meg. Pedig politikai tartalom ide, lassan ictvejo multunk oda, nyelvtanilag is igen szeren­csétlen dolog valamit, mond­juk május l-jének, (elsejé­nek?), április 4-nek (negye­dikének?) nevezni. A November 7. (hetedike) Művelődési Ház 1953-ban kapta nevét, s ez ideig visel­te. A ház vezetője először ki­lenc évvel ezelőtt szerette volna megváltoztatni e ne­vet, de ez akkoriban még nyilván keresztülvihetetlen lett volna. Ahogy lazult a szorítás, úgy került mind többször napirendre a név­változtatás terve. Végül idén a művelődési ház társadal­mi vezetősége döntött úgy, javasolja, hogy az intézmény Bálint Sándor nevét vegye föl. Itt kell megemlíteni azt is, hogy az elmúlt évben szü­letett egy rendelkezés, mely megkönnyítette az átkeresz­telkedést. A régebbi, bonyo­lult procedúra helyett csu­pán a városi tanácsnak kel­lett benyújtani egy kérvényt, s a vb gyorsan döntött ez ügyben. " Az Odesszái körúti "épüle­tet egyébként 1930-ban a Szent Vince Egyesület épít­tette. A párizsi központtal muköao katolikus világszer­vezet egyesületeit karitatív tevékenységükről ismerték akkoriban szerte Európában. Szociális, jótékonysági és kulturális célok erdekében mozgósították a hívőket és nem hívőket. A gazdasági vi­lágválság idején két eszten­ao alatt épült fel az egyet­len nagyteremből, erkélyből és néhány közlekedőhelyi­ségből álló kultúrház, melyet az újszegedi legény- és le­ányegyletek hamar birtokba vettek. Számos csoport ala­kult, fellendült az amatőr színjátszás és ma is emléke­zetesek még az itt rendezett Erzsébet-bálak. Bálint Sándor 1931-ben szegődött a szomszédos épü­letbe a Katolikus Férfi-taní­tóképző szolgálatába, ahol 16 évig tanított. A tanítóképző amatőr művészeti csoportjai, önképzőkörei is a kultúrház­ban tevékenykedtek s Bálint Sándor js itt tartotta előadá­sait. A nagyböjti, és az ad­venti szokásokikai, a szakrális néprajz különböző érdekes­ségeivel ő ismertette meg az újszegedi közönséget. A leg­szögedibb szögedi nevét te­hát most az újszögediek egy olyan épület homlokzatára írják fel, amit 60 évvel ez­előtt- egy- nehéz -időszakban- a közakarat építtetett. Kíván­juk, hogy legyen méltó to­vábbra is e ház a most vá­lasztott szép névre. Holnap lesz az újszegedi művelődési ház ünnepélyes névadója. Délután 3 órakor a résztvevők megkoszorúz­zák Bálint Sándor sírját az alsóvárosi temetőben, majd átvonulnak a Mátyás téri portrészobrához, illetve a Pálffy utcai emléktáblához. Este 6 órakor a művelődési házban leleplezik Bálint Sándor szobrát és a ház új névtábláját. Ünnepi beszé­det mond ilia Mihály egyete­mi tanár, közreműködik a Bálint Sándor néptáncegyüt­tes és az Űjszegedi Kamara­zenekar. P. E. Halálos fegyver Uj film — avagy: vietnami utórezgések Ha egy szószendviccsel akarnám jellemezni a Halá­los fegyver című amerikai filmet, akkor ez a következő: humor, karácsony, vér. A történet karácsony táján ját­szódik, kivilágított fenyők­kel a háttérben. Roger Mur­tang rendőr, az újonnan mellékerült és őrültnek tűnő Martin Riggs rendőrrel egy nagyszabású kábítószer ügy közepébe csöppen. Riggs megjárta Vietnamot, és nem akárhogy bánik bármiféle lőfegyverrel; elmondása sze­rint maximum tízen tudják a világon azt, amit ő. Riggs ön- és közveszélyessége sze­relme halálának köszönhető. De épp hajmeresztő dolgai­nak és briliáns karatetudá­sának köszönhetően minden helyzetben feltalálja magat. És ha már lőni is tud, hát legalább 20-30 gazfickó bán­ja. A kábítószercsempész-üz­let a vietnami háborúban ki­alakított útvonalon folyik. Riggs a bandavezérben egy régi vietnami harcosra is­mer, és ettől kezdve szemé­lyessé válik az ügy... Ügy tűnik, Amerika még nem merült ki az önmagá­nak szóló szemrehányások­ból; Vietnam miatt. Vala­hogy saját lelkiismeretükben kellene ezt az ügyet rendez­ni', de nem megy. A film mottója ez lehetne: „Nincs más megoldás, embert kell ölni." Hátborzongató. Nem tudni még, milyen undorító erkölcsi csavarintásokat ta­lálnak ki az amerikaiak, mindenesetre ez — a hullák fölött szövődő rendőri ba­rátság — valami egészen mélyen brutális és kegyetlen ötlet. A párbeszédeken jókat mosolygunk és közben folyik a vér — ezt neveznénk szó­rakozásnak? Inkább velünk szórakoznak. Szinte elhiszi az ember, hogy a gyilkolás igazságosztó szerepben min­dennapi és humánus mód­szer. Es ez nemcsak erre a filmre jellemző. Talán nincs elég félelem az életünkben? Be kell ülni egy moziba, hogy megborzongjunk? Ma­napság a legtöbb film féle­lemérzetünkre manipulál, ahogy a Halálos fegyver is. A filmet 16 éven aluliak­nak nem ajánlják, de aki betöltötte, annak is okozhat álmatlan éjszakákat. A ren­dező, Richárd Dorner elég jó zenei aláfestést talált az öl­döklésnek: Michael Kamen és Eric Clapton. Egy apró megjegyzés még, ami „meg­könnyíti" a film értelmezhe­tőségét: helyenként mintha kicsit megradírozták volna a szinkronfelirást, azaz néha nem lehet tudni, hogy miért nevetnek... P. Sz. Találtunk-e kiutat az elmúlt egy év alatt? Egy évvel ezelőtt nagy feltűnést, szokatlanul szóki­mondó hangvételével sokak­ban megütközést keltett a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának egyhe­tes politikai rendezvénye, a Reformpárti esték sorozata, amelyen a magyar politikai élet vezető személyiségei tartottak előadást, válaszol­tak az akkor aktuális kér­désekre. Egy év elteltével, szeptember 2V-én ismét megrendezik az ezúttal egy­napos Reformpárti estet. Az akkori rendezők jogutódja a Műegyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért. A 4 M vezetőjét, Óbányai Jó­zsefet kérdeztük, mit vár­nak ettől a rendezvénytől, hiszen különösen a főváros­ban ezekben a hetekben soha nem látott számban tartanak politikai gyűlése­ket, fórumokat. — A mostani Reformpárti estet gyökeresen megválto­zott politikai helyzetben szervezzük, mégis a meghí­vott politikusok személye, és a velük való találkozás for­mái azonosak a tavalyival. Olyannyira hasonlóak, hogy a pódiumvitán videóbeját­szások segítségével szembe­sítjük a politikusokat, tudó­sokat azzal is, amit egy éve mondtak. Ezen a pódiumvi­tán Pozsgay Imre, Hámori Csaba, Agh Attila, Kádár Béla és Balogh Sándor vá­laszol a kérdésekre, és re­méljük, hozzásegít jobban megérteni azt a rohamos politikai átalakulást, amely­nek részesei vagyunk. A változások nagyságát jelzi, hogy míg tavaly a pódium­vita fő kérdése, a mottó az volt, hogy „Miért tévesztet­tünk utat?", az idén a meg­hívott vendégektől főleg ar­ra várunk választ, hogy „Találtunk-e kiutat az el­múlt egy év alatt?". A Re­formpárti est egyébként nagygyűléssel kezdődik, amelynek szónoka Nyers Rezső, az MSZMP elnöke lesz, akitől azt várjuk, hogy az ifjúság súlyos helyzeté­ről mondjon véleményt a párt nevében. Ácta Biologica Meglehetősen nagy késés­sel, most szeptemberben je­lent meg a JATE Termé­szettudományi Karának ki­adásában az Acta Biologica Szegediensis új sorozatának 1988. évi (34.) kötete. Az első három tanulmány növényélettani vonatkozá­sú. Pálfi Gábor, Gulyás Sándor. Rajki Erzsébet és Cseuz László egy vizsgála­ti módszert (prolinteszt) kö­zölnek, amely a növényfaj­ták vízhiányának és fagy­lűrő képességének, valamint a virágpor minőségének a kimutatására alkalmas. Ezt az elméleti és gyakorlati szempontból is érdekes ta­nulmányt követi Pálfi Gái­bor, Gulyás Sándor és Raj­ki Erzsébet állal írt másik közlemény,, amelyben a szerzők a virágzatok külön­böző helyein és eltérő idő­ben képződött virágporsze­mek minőségének, megpor­zóképtsségének megfigye­léséről számolnak be. Gaál Imre, Ariunaa (Mongólia) és Gyuris Mária a „stressz­etilén" képződésének körül­ményeivel foglalkoztak. A kötet további három tanulmánya növénytani jel­legű. Kedves Miklós a zár­vatermő növények virág­porszemeinek regionális el­terjedését vizsgálta a felső kréta és a tercier időszaká­ból. Most nyolc genuszról közöl adatokat. Másik köz­leménye a nyugat-berlini nemzetközi kongresszuson Két héttel ezelőtt Pé­csett az éjszakai órákban egy férfi rontott be a fog­orvosi ügyeletre. Bezúzta a rendelőintézet egyik üveg­ajtaját — holott a bejárat nyitva volt —, és a kony­hán át a rendelőbe rohant, ahol a fogorvos éppen fog­húzáshoz készülődött. Fi­gyelemre méltó, hogy a garázda férfi mindezt a többször megismételt „Next kétezer!" csatakiál­tással az ajkán cselekedte. A rendelőben közölte a fogorvossal, hogy túszul ejti. AZ orvos és a beteg menekülni kezdett, ám a túszszedő a buszmegálló­ban utolérte az orvost, el­gáncsolta, és rugdosni kezdte. Amikor a rendőrök megfékezték, és faggatni kezdték az indítékairól, részegségére hivatkozott és semmire sem emlékezett. Mi juthat eszünkbe az eset hallatán? Mi lehet a magyarázata annak, hogy A túszszedö lelkivilága az emberrabló az MSZMP gazdasági vállalkozásának nevét kiáltozva tört be a fogorvosi rendelőbe? Ta­lán ezzel akarta megfélem­líteni áldozatait az akció sikeres végrehajtása ér­dekében ? Az sem kizárt, hogy a Next 2000 ötletén felbuz­dulva maga is ügy gondol­ta, hogy egyszemélyes kft.-t alakít, s az indulás­hoz szükséges pénzt a tú­szul ejtett fogorvosért kapott váltságdíjból akar­ta előteremteni. Esetleg azok közé tarto­zik, akik tiltakoznak az MSZMP olyan ügyletei él­len, amelyek a pártot a vagyonmentés gyanújába sodorják. De miért éppen égy fogorvost akart túszul ejteni? Arra számított ta­lán, hog-y a fogfájós bete­gek tömeges fellépésükkel meggátolhatják a hasonló eseteket? Persze az is lehet, hogy nem voltak politikai indí­tékai. Egyszerűen csak be­rúgott valahol, és úgy gon­dolta, csinál egy jó kis bal­hét. Bár, ha meggondolom, a házunk melletti étterem­ből éjszakai órán kibotor­káló ittas egyének inkább csipkés kombinékról éne­kelnek, és nemigen veszik szájukra a Next 2000 ne­vét. Ügy látszik azonban, a hallgatagnak vélt tömeg lassacskán átitatódik a na­pi politikával, s ha a mennyiségi változás minő­ségibe csap át, akkor le­pattan ajkáról a zár és cél­ba veszi a legközelebbi fogorvosi ügyelet üvegaj­taját. Ny. P. elhangzott egyik előadását tartalmazza, amely a spó­rák falát alkotó ellenálló anyag monomérjeinek és polimerjeinek problémáját tárgyalja. Ugyancsak ő, Szederkényi Tiborral közö­sen, a Vadkerti-tó iszapjá­nak radioaktív elemeket szállító fatestmaradványai­nak transzmissziós elekt­ronmikroszkópos vizsgálati eredményeit tartalmazza. A nagyobb tanulmányok sorába tartozik még három humánbiológiai cikk. Az ul­mi egyetem professzora, Horst Schmidt, az emberi népességekre ható szelekci­ós tényezőket ismerteti. Ez(­után a leányok serdülési idejének szezonalitására vo­natkozó elképzelésmagyará­zatát (Farkas Gyula), vala­mint több mint 23 ezer fiú és leány fejméreteinek ta­nulmányozásáról készült adatokat (Farkas Gyula és Nyilas Károly) ismerhetünk meg. Ebben a kötetben is több úgynevezett rövid közle­mény található. Ezekben a szerzők 1-2 oldal terjede­lemben ismertetik legújabb, különösen fontosnak és új­szerűnek tartott eredmé­nyeiket. A kötet végén az elmúlt években megvédett kandi­dátusi (Simon Mária, Toldi József, Rojik Imre) és aka­démiai doktori értekezések (Farkas Gyula) téziseit is­mertetik a szerzők. F. Gy. Egészségvédő akció Az idén közös egészség­védő akciót hirdet a Hun­gária és az Állami Biztosí­tó a BNV-n. A Hungária Biztosító rák­szűrő buszt állít ki, amely­nek szolgáltatásait a vásár látogatói természetesen igénybe is vehetik. A szű­rőbuszban az Országos On­kológiai Intézet orvosai, szakemberei díjtalanul vég­zik a különféle rákszűrése­ket, és számos tájékoztató prospektus is tájékoztatja az érdeklődőket. Az Állami Biztosító a „Szívesház" autóbuszát szerződtette, hogy a BNV látogatói a helyszínen győ­ződhessenek meg fizikai ál­lapotukról. Az erőnléti vizs­gálat segítséget nyújt azok­nak, akik törődnek egészsé­gükkel. Életképek '89 Füstpénz Be kell látnunk: eleink jóval fifikásabbak voltak, mint mi, elkorcsosult utó­dok. Bizonyítékai ennek a középkori, kémény nélkül épített lakóházak. Ugyan bizony, mi végre spórolta el a jó magyar feje fölül — no, nem a tetőt, ha­nem a „kipufogót"? Ko­rántsem azért, hogy maga fuldokoljon a füsttől — elvezette azt a padlásra —, hanem azért, hogy megté­vessze "0 'hatóságot. "MCrt hogy módfelett igazságta­lannak tartotta, hogy ilyen-olyan adók mellett még a kéménye után is megsarcolják. Hogy is festhetett szá­zadokkal ezelőtt egy élet­kép? Elindult a jó öreg adószedő, ég felé emelte tekintetét, hogy szemügyre vegye, hány kémény is meredezik a magasba. Ahol meredezett, oda be­kopogott, s ha beengedték, tartotta a markát a pén­zért. Bizonyára az is meg­esett, hogy elkergették a szegény népek. Mit sem változott a világ máig. Talán csak papírból jut több a magyarnak — vi­lágpiaci árak ide vagy oda. Először is — nehogy sokként érje a bérből és fizetésből, nyugdíjfillé­rekből épp hogy élö lakót a látogatás — értesítést dobnak be címére. Ebben közlik: az ÉVM kötelező­vé tette a kémények négy­évenkénti műszaki felül­vizsgálatát, illetve füst­nyomáspróbáját, ezért a megadott időpontban tar­tózkodjék otthon. Kérik: „a koromzsák és a felső tisztítóajtók, bekötések hozzáférhetőségét biztosí­tani". Mihez tartás végett becsülettel azt is előre­bocsátják: a vizsgálat díja kéményjáratonként 102 fo­rint. No, ezek után a tör­vénytisztelő állampolgár káromkodik ugyan egy jó nagyot, de vár, hogy mun­kaidejéből 3 órát, pénztár­cájából pedig lyukanként 102 forintot lopjanak el. Nyugtatja magát azért, így legalább biztonságos kür­tőkkel néz a tél elébe, a család épsége mégiscsak megér annyit, s már-már önmaga előtt pirul a gon­dolattól, amely foglalkoz­tatja: miként is funkcio­nálhatna mégis kémény nélkül egy modern há? ... És akkor csöngetnek. A házigazda a mesekönyvbe illő, bájos öltözetű ké­ményseprő láttán gombjá­hoz kap, el ne veszítse — igaz, meg sem kaparin­tott — szerencséjét. Azt a másik, hivatalnok külsejű férfit, aki kíséretében van, azt nem tudja ugyan ho­va tenni, azért betessékeli őtv is. Bemennek, szétnéznek, gázkészüléket keresnek. ,;Egy kémény, két nyílás" — állapítják meg, s az­után válik nyilvánvalóvá, miért kell e felelősségtel­jes és bonyolult tevékeny­ség elvégzéséhez két sze­mély. A munkamegosztás szerint a civil úr ír, övé a papírmunka. Igaz, ezen közben a kéményseprő is papírmunkát végez: a Dél­magyar egyik lapját, égő lángcsóvával egyik, másik lapját a másik nyílásba helyezi. Konstatálja: a pa­pír elég. Aztán kerek kis tükörrel bekukucskál a nyílásokon — az egész 2 perc —, a munka bevé­geztetett. Az író űr inkasszál: úgymond „a műszaki fe­lülvizsgálatért" kétszer 102 forintot. De inkasszál a kéményseprő is, kémény­seprés cimén 60 forintot. A balga lakó próbálja föl­idézni az eseményeket, s különválasztani a „műsza­ki felülvizsgálatot" és a seprés mozzanatait e bo­nyolult folyamatban, ám mindhiába. Ugyancsak ta­nácstalan a koromzsák és a felső tisztítóajtók ügyé­ben, továbbá nem érti, hogy a ház másik kémé­nyéről miért nem akartak még csak hallani sem az urak. Talán bizony nem is a kémény itt a lényeg. Ez esetben szabad le­gyen emlékeztetnem arra, hogy nemcsak a középkori adófizetők voltak fifiká­sabbak, mint a maiak: az adószedők is. ötlettáruk szinte kimeríthetetlen, csak példaként említek né­hány, még kihasználatlan lehetőséget a füstpénz mellett: kilenced, tized, 30-ad, 80-ad, dézsma, por­ció, s tulajdonképpen ide sorolható a robot is, amellyel az utolsó, még megmaradt bőr is lehúz­ható a szegény emberről. Chikán Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom