Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1980. szeptember 20., szerda 3 Újszegedi egyezségek „A marastői városrész II. ütemének házhelyrendezési előterjesztését levették a napirendről" ... (mert) „a múlt kedden, érintettek, érdeReltek részvét®!ével, .viharos' fórumot rendeztek, s azon a városrész lakói hevesen tiltakoztak a tervezett beépítési mód ellen" — írtuk a városi tanács múlt heti vb-üléséről szóló tudósításunkban, ígérve, hogy e témára visszatérünk lapunkban. A véletlen úgy hozta, hogy még a múlt héten e°,y másik, ugyancsak újszegedi fórumon is városrendezési kérdésben próbáltak egyezkedni az érintett ingatlantul; jdonosok a városi tanács szakembereivel. Indokoltnak érezzük hát, hogy a két párbeszéden elhangzottak alapján megpróbáljunk közösen gondolkodni kertvárosunk jövőjéről. A MAROSTOI VAROSRÉSZ II. ÜTEME most — röviden szólva — préri. Előző tulajdonosa, a Felszaba-. dúlás Téesz készíttetett' ugyan házhelyrendezési tervet (ez kizárólag telkes, családi és csoportházas beépítést javasolt — összesen 129 lakással), ám megvalósításáról lemondva, eladta a földterületet 1988-ban a Délépnek. . Az építőipari vállalat — saját, vállalkozásban — szintén lakóházakat, illetve lakásokat kíván ott építeni és értékesíteni. Hogy a lakások telek-, közmű- és útköltsége minél kisebb legyen, sűrűbb beépítést határozott el,, a terveket is így rendelte meg. (Aligha kell magyarázni, miféle érdeke fűződik ahhoz egy vállalkozónak, hogy adott területen minél több lakást adhasson el,..) AZ ÉPÍTÉSÜGYI SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁG több menetben véleményezve és szakmai indokok miatt lejjebb srófolva a lakásszámot, végül is alkalmasnak találta a tervet arra, hogy a városrészben már ott lakók is megismerjék. Hát bizony, a 129-ből még így is 330—340 lakás lett, „ráadásul" vegyes, paneles plusz hagyományos technológiával építendő, jobbára kétszintes társasházakban. Es éz" volt, arrik-ellen a marostőiek *tievesen tiltakoztak! Mondván: nem azért költöztek Újszegedre, hogy újra panelvárosban éljenek. Tele vannak bizalmatlansággal, elláttásiközlekedési feszültségektől tartanak — a sűrű beépítés miatt. Ellenérzéseik vezettek oda, hogy a Délép a múlt csütörtökön nem kapott a végrehajtó bizottságtól felhatalmazást az építkezés elkezdésére.' Üjabb „fordulók" következnek... ÚJSZEGED BELVÁROSÁBAN, a Rózsa Ferenc sugárút két oldalán, a Bal és a Közép fasorban 35—40 olyan ingatlan van, amelyeket egyes vélemények szerintkét évtizede, mások tudomása szerint 35 éve építési tilalom átka sújt. (Közintézményeknek fenntartott terület ez.) Az ott lakók a tulajdonuk használatát gátló tilalom feladását kérték több ízben, s nem fogadták el a választ, hogy tudniillik a város általános rendezési tervének most folyamatban lévő felülvizsgálata hozhat csak megoldást. Olyat, amely kellően alapos információkra alapozva a területet továbbra is közintézményeknek tartalékolja. Vagy olyat, mely, elismerve a középületek finanszírozási nehézségeit, felszabadítja a tilalom alól a telkeket, s szabad utat nyit az ottani lakóházak felújításának, bővítésének, a telkek eladásának — a tulajdonos akarata szerint. KINEK DRUKKOLJUNK MOST? A marostőieknek, akik — némiképp eltúlozva aggályaikat, de nem minden alap nélkül — tartanak attól: szűkebb lakóhelyüket is a „panelszindróma" jellemzi majd? A Délépnek, mely a lakáspiaci keresletet ismerve megpróbálja minél lejjebb szorítani a lakásárakat és nem is panelvárost akar, hiszen a beépítendő elemeket minden háznál eltakarná a hagyományos technológia anyagaival? A városrendezőknek, akik szakmai tisztességük minden érvét kénytelenek bedobni, hogy a két véglet között megtalálják a szakmailag még elfogadható, de a vállalkozónak sem ráfizetéses, s a már ott lakót sem elkeserítő megoldást? S aki még nincs a körön belül: a majdan odaköltözőnek ki szurkol, az ő érdekeit ki védje már most? KINEK ADJUNK IGAZAT? A magukat szegény „gazdagnak" érző telektulajdonosokat, akik Újszeged legjobb helyén komfort nélküli, egyre lepusztultabb há zaikban esdeklik a tilalom feloldását? A rendezési terv egész városban gondolkodó felelőseinek, akik csak a döntéselőkészítő ^ szerepét vállalhatván föl, egyre reménytelenebből magyarázzák: a tanács testületének kell az általános rendezési terv megváltoztatásáról határoznia? S ha így lesz, talán egy tehetősebb városépítési periódus közösségi célokat szolgáló beruházásaitól fosztják meg eleve a várost... KÉRDÉSEINK PERSZE SARKÍTOTTAK — a vélemények közelítése, a megegyezéses megoldás megtalálása egyáltalán nem lehetetlen. Hiszen Marostö ügyében is lesznek további vizsgálatok, a Rózsa Ferenc sugárútiak kérése is „asztalon" van már. Végül isrriiadenki azt az egyezséget akarja: Újszeged ne a század eleji értelemben légyen kertvárosunk, hanem a század végiben. Pálfy Katalin Börtönállapotok Az utóbbi két esztendőben számottevően csökkent a büntetésvégrehajtási intézetek „lakóinak" száma, valamelyest enyhült a zsúfoltság a börtönökben. Jelenleg mintegy 17 800 személyt — közülük 13 683-an töltik jogerős szabadságvesztés büntetésüket — tartanak fogva az ország 31 intézetében. Egyebek között erről beszélt Kun László vezérőrnagy, a 'büntetésvégrehajtás országos parancsnoka keddi sajtókonferenciáján. E tájékoztató :is azt szolgálja — mondotta —, hogy a közvélemény reális iképet alkothasson a mai börtönálJapotokról, az eredményekről és problémákról. A vezérőrnagy felsorolt néhány adatot is; eszerint a 2 évvel ezelőttinél jelenleg, mintegy hétezerrel kevesebb elítéltet tartanak fogva, s csaknem ugyanennyi „üres hely" van még. A csökkenést részben egyes jogszabályok — így a büntető eljárás — módosítása, részben a büntetéskiszabási gyakorlat változása eredményezte. Az intézetek azonban még mindig zsúfoltabbak a kelleténél. Ezért is építetek a X. kerületi Maglődi úton egy új börtönt, amely 1000-1200 személy elhelyezésére alkalmas. A 120 zárkában 8—8-an töltik büntetésüket. Kun László — és Borics Gyula igazságügyi államtitkár is — hangsúlyozta azonban, hogy a bv-intézetek többsége nem korszerű. Az új intézetben az elitéltek emberhez méltó körülmények között töltik büntetésüket. Sokan itt végzik el; illetőleg fejezik be az általános iskolát, könyvtár áli a rendelkezésükre, televíziót nézhetnek, sportolhatnak. Ez a lehetőség egyébként csaknem minden intézetben adott, kivéve, ahol az épület adottságai nem teszik lehetővé például kondicionálóterem kialakítását. Borics Gyula hozzátette: már formáiódnak a büntetés végrehajtás reformjával kapcsolatos elképzelések, összefüggésben a büntető jogszabályok módosulásával. Bizonytalan böngészők Újdonsült tanyásgazda ismerősöm egész birtokából szőlőjére és borára a legbüszkébb. Olaszrizlingje valóban fenséges. Mondja, túl van az előszüreten, vannak fajták, amik romlásnak indultak. azokat időnap előtt leszedte, mielőtt elhatalmasodott .volna rajtuk a baj. A rizlinget ajnározza még a napfény, hadd rakódjon benne a cukor! Nem hiába hozta a kádártól az új hordót, számít vagy 600-800 literre. A bor mindig is érték, szőlőként eladva már nem annyira. Tőle pár kilométerre, a nagyüzemi táblákon szinte semmi. Mondták is az irodán, az idén nem lesz szüret. Elfagyott az őszön a termés. Ügy tűnik, a pusztaságban védtelenebb volt a növény, mint a ház körül. Az egész megyében rendkívül változatos a kép. A terület fekvése, a tőke erőnléte, a fajta és sok egyéb tényező befolyásolja, érdemes-e szüreteink vagy még a böngészőknek is üres marad a garabolya. Tóth Mihály megyei főkértész szerint mindent öszszevetve 3 tonnás hektáronkénti átlaghozamra lehet számítani. Igy a megyében 15 ezer tonna a termés, beleértve a kisgazdaságokét is. A nagyüzemek egy része is készít bort, így a Dél-alföldi Pincegazdaság körülbelül felére lehet vevő. — A minőség? — Fajtánként rendkívül nagy a szórás. Atkafertőzés, szürkepenész is előfordul. A csemegeszőlők és a kadar-; ka károsodott leginkább. Az utóbbi szinte mindenütt rothadásnak indult. A szüret beindult, a rizlingfajtáknál közepes, 16-17-es cukorfokkal. — Az átvételi ár? Tudom, a termelőnek kevés, a feldolgozónak sok, de mégis, az ideit reálisnak tartja? — A lehetőséghez képest elfogadható. A meg nem termett mennyiséget nem pótolhatja. A magyar termelési színvonalon a 6 tonna körüli hozam az, ami el* fogadható, s tisztességes nyereségtartalmat kell, hogy adjon. A konkrét árakat már Dudás Lászlótól, a Dél-al* földi Pincegazdaság igazgatójától tudtam meg. Igy a „gyenge" kadar 14 fok alatt 7 forint 50 fillér, felette 9 forint: Az asztali bort adó szőlők, így a kövidinka, kunbarát és zalagyöngye 13 forintot ér a feldolgozónak. A minőségi vörösbort adó cweigelt, kékfrankos 15 forint, de a cabernet mar a 17 forintos „elitben" szerepel. A kiemeltek között még a minőségi fehérbort adó fajtákat találhatjuk, többek között a rizlingféléket. — Ar áraik egyes kategóriákban magasabbak, mint más feldolgozóké, olykor a hegyvidékieknél is. Mire a nagylelkűség? — Környékünkön kevés szőlő termett. szükségünk van erre a mennyistgre. Olyan árat kell alkalmaznunk,, hogy a termelők ne vigyék máshová. — Hallani egyes borfajták áremelkedéséről. A pincegazdaság is drágábban veszi a szőlőt, mint tavaly, itt is egyenes következmény az árnövelés? — Most mérlegeljük a lehetőségeinket, hogy a vállalat se bukjon meg, és a fogyasztó is meg tudja fizetni a borunkat. — Megoldás lehet a fogyasztási adó csökkentése? — Szüret előtti „Cumi". Mi sem tudunk róla többet, mint amit áz újság írt. Tizenötről tizenegy százalékra csökken, de mikortól? A szőlő jóval többel drágult, mint 4 százalék. — Ha most pont elég az éppen hogy termő szőlő, akkor mi lesz egy átlagos évben? — A belföldi piac bővülésére nemigen számítunk. A szocialista országokban most van átvételi késtség, de hogy jövőre milyen kontingens lesz, ki tudja. Azért az. idén tüsténkedtünk, hogy a lehetőségeken belül minél nagyobb részt szakítson ki a vállalat. Az exportunk 1.5 millió palackról 4,5 millióra nőtt. A hoszszabb távot nehéz előre látni. A feszültségek is köz<rejátszanak, hogy egymás után alakulnak a szőlő- ts bortermelők egyesületei. E gondolatot a megyei főkertésztói hallottakkal folytatom. E hónap közepén — huzavonával — de mégis megalakult a Csongrád Megyei Szőlő- és Bortermelök Egyesülete. A tizenegy tag sorában található a pincegazdaság, a Szegedi Állami Gazdaság, s több környékbeli szőlős szövetkezet. Nem mind. Egy részük a Bács megyében szerveződött alföldi egyesületbe lépett be. Hogy ki tett jobb lóra? Majd az idő eldönti. T. Sz. I. A Fenyő-jelenség A

napilapok olvasószerkesztői — kiknek asztalán összeáll a másnap reggeli újság — minden bizonnyal nagy érdeklődéssel olvasgatnák az Országos Sajtószolgálattól érkező nyilatkozatokat, proklamációkat, véleményeket és ellenvéleményeket. Mondom, olvasnák, ha volna rá idejük és kedvük, ám lapot kell csinálni, nem pedig postaládát. Néhány éve a kormány lapjában azt olvastam egy silány vidéki folyóiratról: „Szerkesztődik, akár a postaláda." Azaz, ami érkezik, az mind egy helyre kerül: a lapba. Valamire való szerkesztőség igyekszik megkülönböztetni magát a postaládától, de természetesen nem ez a döntő szempont a lapcsinálásban. Hogy világossá tegyem a mondandóm, engedelmükkel. idézek egy nyílt levélből, amit a Szabad Demokraták Szövetségének címzett a magát Fenyő Istvánnak nevező személy. Tehát a szövegrész: „Szemét Disznók Szövetsége! Csaholjatok, a munkásőrség marad, nem alakul át. Átalakulás csak az SZDSZ nevű bandánál indokolt, javaslatom szerint Szemételhordó Dolgozok Szervezetére! Az EK-t el kell takarítani! Géppisztolyok valóban nem kellenek az árvíz ellen, kizárólag az SZDSZ-be lövünk, ha még sokat pofáztok." Ez a közösség nevében közzé tett magánnyilatkozat a nyilvánosság demokratizálásáért létrehozott Országos Sajtószolgálat átemelő zsilipéin jutott el szerkesztőségünkbe. A véleményfolyamok hullámain hasonlók naponta sodródnak a redakciókba, bála ennek a szorongásos magyar glasznosztynak. Mi tehát a teendő? Az közlés ellen három érv szól: 1. Fenyő István kétes személyazonossaga; 2. nem sérthetünk és provokálhatunk egyetlen szervezetet, így a munkásőrséget sem; 3. nem védhetjük meg az SZDSZ-t, mert arra nincs felhatalmazásunk. A közlés mellett egyetlen, ám hosszú árnyékot vető indok tornyosul: a vélemények szabad kinyilvánításának elve. Ez az érv viszont azonnal támadható, hiszen nyilvánvalóan törvénybe ütköző az, hogy az állítólag Fenyő életveszélyesen megfenyegeti az öszszes szabaddemokratát, ezért levele még a táguló nyilvánosság kereteibe sem férhet be. Igen ám. de hogyan értesüljön az olvasó arról, hogy valaki látványosan fenyegetőzik, s ezzel vagy provokálja, vagy pedig egyszerűen le akarja járatni a munkásöröket. „Fenyő István" ugyanis azt sürgeti, hogy takarítsák el az Ellenzéki Kerekasztalt, ezt a munkát ráadásul maguk a szervezett ellenzékiek végezzék el, s ha ez nem következik be, akkor az egyik, oldalon nem a seprű, hanem a másik oldalon a géppisztoly idomul a kezekhez. Világos, hogy egy ilyen tartalmú írásművet egy néplapként működő napilapban nem szabad kommentár nélkül közölni, mert hu csak húrom olvasó véli úgy, hogy a közléssel Fenyő mellé álltunk, akkor nehezen jóvátehető hibát követtünk el. Csatolni kell tehát az érintettek véleményét: a munkásőrségét és a Szabad Demokraták Szövetségéét. Kérdés: ér-e annyit Fenyő István — illetve, a név mögé rejtőző indulata —, hogy fáradságos munkával kikérdezzük a fegyveresek és a polgári ellenzék helybéli vagy országos képviselőjének a véleményét? A másik gond már egészen egyszerűen terjedelmi: miért kell éppen a gyilkos indulatú Fenyő Istvánt megszólaltatni, amikor másra is alig jut hely? Én ugyan nem vagyok elbűvölve a jelenkort más időszakoktól összetéveszthetetlenül elkülönítő szőzuhatagtól. ám arra még mindig odafigyelek, hogy ki zuhog értelmesen. Ilyen módon én is azt támogatom, hogy ne Fenyő István kapjon helyet, hanem az, aki artikuláltan, magyarán megformált gondolatokban érvel, és nem a keze ügyében levő rzerszámával. Akkor hát mi okból fenyöistvánozok én itt? Legelőbb is azért, mert illő volna megértenünk, hogy mitől szorong Fenyő István. Miért érzi úgy, hogy éppon most kell újra Leninre hallgatnia; és a kritika fegyverét föl kell váltania a fegyverek kritikájára? Egyáltalán: miféle erkölcs nevében akar gyilkosságokat elkövetni? Valószínűleg, nem érzi jól magát ebben az országban. Képtelen értelmezni azt, ami körülötte történik. Ebben persze nincs egyedül, sőt részesül a többség értelmezési gondjaiból. De mindezt egy téves problémamegoldás tartományán belül rendezi el: aki másként gondolkodik, azt le kell löni! A törvénytelenség a törvénye, és az erkölcstelenség az erkölcse. Fenyő István nyilvánvalóan szorong a többszólamúságtól. Egy ritmusra egy dallamot egyíélekeppen — ezt szokta meg, ebben elü. es most dühödten tapasztalja, hogy megváltozott körülötte minden. Azt érzi. hogy a világ immár gyűlöli őt, s ez a viszony csak akkor változhat át szeretetté, ha vérrel mossa le a szennyet — saját maga épnek hitt világképéről. Tökéletes antihős, aki olyasféle téves problémamegoldást lát érvényesnek, mint az öngyilkos, az alkoholista, vagy a narkós: nem a helyzet értelmezésével építi gondolatköreit, hanem a helyzet mindenképpeni megoldásával. „Fenyő István" tehát korunk antihőse, miként a békéscsabai „Józan Magyarok Társasága" is. E

nnek kijelentésén túl van még egy fontC6 momentum öldöklésügyben. Sok rejtőzködő Fenyő István él közöttünk, ezért azt az egyet, aki a sajtószolgálathoz fordult, alaposan meg kellene nézni. Kézbe venni, akár egy talált tárgyat, megtisztítani (immár) a mi indulatainktól, es nézni, nézni, irgalmatlan türelemmel várni, hogy mondjon is valamit. Ügy vélem ugyanis, hogy Fenvő István azért szeretne hallani a gépfegyverek szavát, mert ő maga nem tud érvényesen megszólalni. Dlusztus Imre Szeptember 24-én, vasárnap hajnali 3 órákor ér véget a nyári időszámítás, tehát időmérő szerkezeteinket egy órával vissza kell igazítani: éjjel 3-ról 2 órára. Ezek az időpontok okozzák a legkevesebb zavart a tömegközlekedésben, rriert ilyenkor van úton a legkevesebb járat.' Több nemzetközi gyorsvonatot azonban útközben ér az óraigazítás. vasarnap így valamelyik állomáson egy órán át kell vesztegelnie, amíg a 3-kor 2 órára visszaigazított mutató ismét 3 órára ér. Ilyen várakozásra kényszerül valamelyik hazai állomáson a Moszkva és Belgrád között közlekedő Puskin-expressz mindkét irányú járata,' hasonlóképpen a Budapest-expressz két járata, továbbá a Tiszaexpressznek a Budapestre tartó, a Polonia-expressznek pedig a Belgrádba irányuló járata. A belföldi vasúti közlekedésben csupán a mellékvonalakat járó hét helyi vonatot és a postavonatokat érinti az óraigazítás időpontja. A MÁV kiadta az 1989— 90. évi menetrendjének szeptember 24-től életbe lépő 2. számú pótfüzetét, amelyben a már érvényesülő vagy a következő hónapokban sorra kerülő időpont- vagy vonalváltozásokat közli. Egyebek között ebben a pótfüzetben adta közre a Pálháza és Kőkapu között újra megindított erdei vasút menetrendjét, vagy a Tatabányánál hegyátvágással megrövidülő vonallal járó változásokat, amelyek az építkezés befejezésével, az év vége körül lépnek életbe. •