Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

254 1989. szeptember 16., szombat DMI [magazin ® Színes, fekete-fehér és sötét történet Az Erdély Körök és Egyesületek szegedi tanácskozása első volt e „műfajban" — az országos jelleg azonban csak kísérő jelzője lehetett az eseményeknek, mivel azok eredője lényegében a jelenlegi országhatárokon túl keresendő. Ezúttal ezt a problémakört csak érintőlegesen elemezték a résztvevők — azok, akik nem rendelkeztek annyi önfegyelemmel, hogy a tanácskozás eredeti célkitűzése, az önszervezés és érdekvédelem gondjai mellett horgonyozzanak le. Ezt a bocsánatos bűnt azonban hamar feledték a sorstársak, akik amúgy mellékesen megjegyezve sűrűn okították egymást, okkal és ok nélkül. Ilyen körülmények között természetesen többször előkerült az újságíró jegyzetfüzete. A pontosság szegedi ára: késedelem... Daciával indultunk az Országgyűlés elnökének fogadására. Figyelmeztettek: Szűrös Mátyás pontos ember. jobb. ha idö elótt várunk rá a megbeszélt helyen. A dákszekér virgoncan kirepített a város határába, a Szeged feliratú tábla alá. A gépkocsivezető szerepében az a történclemszociológus vizsgázott, aki „odaát" újságíróként dolgozva, félig-meddig megutálta a szakmát, mivel naponta híreket kellett gyártania a Megéneklünk, Románia művelődési seregszemle megtörtént és kitalált eseményeiről... mivel olyan jól működik a fantáziája. Az egy szál vörös szegfűt H. Honorka nyújtja át a pontosan tíz órakor a Szeged feliratú táblához érkező vendégnek. Rövid üdvözlő szavak, kocsiba be. indulás az Ady térre, a bölcsészkar nagytermébe. Dácia elöl, a hivatalos kocsi hűségesen követi. H. Honorka is megnyugszik. Tizenévesen köszönthette az Országgyűlés elnökét. Róla amúgy mellékesen elárulhatom, hogy anyai ágon annak a Rhédcy Claudia grófnőnek a leszármazottja, akinek a Maros megyei Erdőszentgyörgyön lévő sírját az angol királyi család gondoztatja, lévén II. Erzsébet iik-ükanyja... Lehet, hogy belátható időn belül a Szegedi Erdély Kör vendégül látja a munka- és rokoni látogatásra érkező uralkodót? ...Ennyi nói név után feltűnik az Izabella-híd. Férfiasan cammogunk: a kocsihad alig halad. Javítják a hidat. Öt perc, két méter. Egy Barkas úgy vág elénk, hogy kevés híján maga alá gyúri a tornyos hajú hölgy vezette zseb-Fiatot. Hallani vélem az elfojtott sikolyt, amikor a szomszéd sávon ismerős arc integet — agyonhajszolt Trabantjában a Nyíregyházán élő lelkipásztor feleségével és három gyermekével ugyanoda sietne, az Erdély Körök első országos találkozójára... Egy NSZK rendszámú Volkswagen a használható egyetlen sávon hármónkat előre enged. Pedig — megpakolt hátsó ülését szemügyre véve — neki is sürgős lehet az útja... Talán a Temesközbe visz némi utánpótlást. Az Izabella-híd huszonöt percünkbe került. Fél tizenegykor kellett volna megnyitnia Szűrös Mátyásnak a tanácskozást. Addig volt időm megkérdezni, a múlt péntek esti KB-ülés este tíz órán túli befejezése nem befolyásolta szegedi útját? A válasz egyértelmű volt: — Nem. mivel van mondanivalóm. Volt. Nem is akármilyen. Menekülők - áttelepülők A szombatosokról Menekülő, menekült: klasszikus értelemben az az egyen, aki a zöld határon át kénytelen hazát változtatni. Az áttelepülő mindezt törvényes keretek között valósítja meg — az erdélyiek esetében ez több évet vesz igénybe. A menekülő a gyors elhatározások embere, a stresszhatást koncentráltan és rövid időre kell elviselnie, ennek következtében az általa vállalt kockázat is nagyobb. Az áttelepülő ellenben mindezen hatásokat folyamatosan (iell elviselnie. melynek lépcsőfokai: a munkahelyről való elbocsátás. a hatóságokkal való állanadó közelharc az időért, az íróasztalokra lebontott KATONA JUDIT korrupcióhoz való alkalmazkodás. A menekülőt és áttelepülőt lényegeben ugyanazon okok késztetik az első lépés megtételére. Minden menekülő potenciális áttelepülő és minden áttelepülő lehetséges menekülő. Ezért keltett némi ellenszenvet Győr küldöttének felvetése, mely szerint külön kellene kezelni a két csoportot — lévén, hogy személy szerint ó is menekült, úgy nagyobb előjogok illetik. A szakadást az erdélyi sorsközösség jegyében megakadályozták: akik „odaát" közösen viselték el a kisebbségi sors minden árnyoldalát, „itt", az anyaországban egyemberként kell vállalniuk — egymást. Bujdosókhoz Gyertek haza, hisz Bartók hazaért már, házában senki ne maradjon ott. Magyarok vagytok s nem hazátlanok, csak bibliát hozzatok s ősi zsoltárt. Maroknyi székely porlik, mint a szikla, de buldózer sem pusztíthatja el! S ha ^ujdosó, hát egy Petőfivel, könnyezve néz az Oltra és Marosra. Hányszor álmodta: van hazája még. Hát álmodása most már szent igazság. Mióta várunk erre, jaj, de rég. Bartók itt van. A fecskék hazahozták. Isten balján ül, mi fogjuk a jobbját, és imádságként ejtjük ki nevét. — Bözödújfalu nincs többé! Ara-Kovács Attila bejelentését döbbent csend követte. Bénító csend. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség vezetője nem manipulatív szándékkal szőtte e mondatot felszólalásába. Most jött el az ideje. Ott is. Hogy mit jelent Bözödújfalu? Míg rövidre fognám a szót, felhívom az érdeklődő szegediek figyelmét a Kiskunmajsa melletti Szánkon lévő Gy. Szabó Béla-emlékházra. Az ottani gyűjteményben a művésznek számtalan Bözödújfalun készült alkotása élvezhető: kaszáló, szántó-vető parasztok — tőről metszett székely emberek. Barázdált arcú tanúi egy nem mindennapi tragédiasorozatot megélt népcsoportnak. Bözödújfalu ugyanis a székely szombatosok központja — volt. Kik ők tulajdonképpen? Milyen szerepet játszottak Erdély történetében,? A szombatos, avagy „zsidózó" szekta tagjai az unitárius vallásból szakadtak ki. Eössi András lófó székely — akinek születési idejét nem ismerjük, halála 1600 körül tehető — volt a szektaalapító, aki imakönyv és káté írásával vetette meg hosszú időre a vallásgyakorlás lehetőségét. Melynek lényege: az Ószövetség előírásait is érvényesnek tekintette. így hívei megtartották a szombat-napot és a zsidó vallási előírásokat. Eössi András nagy hatású tanítványa Péchi Simon volt (akit fiává is fogadott). Péchi a kancellária tisztviselője volt Bocskai idejében, majd Bethlen Gábor uralkodásakor Erdély kancellárja. Kegyvesztett lett, fogságot is szenvedett, kiszabadulása után szombatos könyveket írt. 1642 körül hunyt el. E két ember a szombatosok hőskorát jelképezi — a hagyományos erdélyi tolerancia ellenére a szekta tagjait „másságuk" miatt üldözték, végül a második világégés előestéjére Bözödújfalu és környéke maradt csupán az ő területük. Ekkor az események felgyorsultak, tragédiasorozattá sűrűsödtek. Az etnikailag székely népcsoportot vallása miatt zsidónak tekintették és a magyar Holocaust minden atrocitása osztályrészül jutott nekik: deportálás, munkaszolgálat, Auschwitz. A megmaradottak közül 1945 után sokan Izraelbe vándoroltak... Mások a munkásmozgalomban kerestek menedéket. Hogy mennyire törvényszerű avagy nem a XVI. századból máig ívelő történetük ilyetén való alakulása? Bözödújfalu nincs többé. Felekezeti hovatartozás, politikai meggyőződés és világnézeti különbség nélkül arra kérek minden olvasót: egy percig gondoljunk ráÍuk • PATAKI SÁNDOR Mikor épült az alsóvárosi rendház? Mióta Rcizner János várostörténeti művének okmánytárában (4:55) közzététettc Mátyás király 1459. január 20-án kelt oklevelét (magyarul Oltvai Ferencnek Szeged múltja írott emlékekben [1968] című gyűjteményében [24-26.] olvasható), általános a fölfogás, hogy a király benne az alsóvárosi kolostor előtt engedélyezett szerdai hetivásárt. így fogta föl maga Reizner (1:57, 61, 3:501), Bálint Sándor (Szeged reneszáúsz kori műveltsége, 1975. 28. — Szeged-Alsóváros, 1983. 54. stb.) és a legújabb várostörténeti mű több szerzője (Szeged története. 1983. 1:444. 471. 486). így írtam róla mindeddig magam is. Legutóbb éppen Lukács Zsuzsa 1984-ben kezdett építészettörténeti kutatásai kapcsán (a Szeged című folyóirat 2. számában) szintén ezt az adatot használta bizonyítékként a rendház fö'lépülése legkésőbbi időpontjának megállapításához. 1455-ben — fogadtam el én is Kulcsár Péter érvelését — még nem állhatott, hiszen Kapisztrán János ezért volt kénytelen Fügedi Benedek palánki házában megszállni (Szeged története. 1:486-487). 1459-ben viszont már megvolt, hiszen Mátyás előtte engedélyezett hetipiacot. Megbízást kaptam, hogy írjam meg a Katolikus lexikon számára az alsóvárosi rendház és templom címszavát. A szakirodalom ismételt átbúvárlásakor szörnyű kétely támadt bennem. Mátyás oklevele egyetlen szóval sem mondjp, hogy a hetipiacot az ajsóvárosiaknak engedélyezi! Mindvégig Szeged városáról, valamennyi lakosáról szól, s azt engedi meg, hogy — magyarul idézem — „Szeged városunkban örök időkre minden szerdán szabadon hetipiac tartassák a síent Szűz Mária tiszteletére e városunkban alapított kolostor előtt..." Reizner és Bálint Sándor számára még természetes volt, hogy Szegeden Szűz Mária (régi magyar elnevezéssel a Boldogasszony) tiszteletére Alsóvároson volt klastrom. Ezért magától értődött, hogy a piacot Alsóvárosra tették. Csakhogy azóta a kutatás Győrffy György nyomán kiderítette, hogy 1193 táján Szegeden, közelebbről az akkori Palánkban állott Szűz Máriának (azaz Boldogaszszonynak) temploma. Ez lehetett a város első, legrégibb egyháza (Szeged története, 1:287-288). Tudta ezt Bálint.Sándor is (Szeged reneszánsz kori műveltsége. 11), de az 1459-i adat annyin) alsővárosiként gyökerezett meg tudatában, hogy eszébe sem jutott összekapcsolni e két adatot. Karácsonyi János kutatásaiból (Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, 1922.) jsmeretes, hogy a ferenceseit Szűz Máriáról elnevezett rendjének, a mariánusoknak templomát és rendházát 1316-ban oklevél említi. „Templomunk lokalizálása" — írta Kulcsár Péter — „a középkori Szeged topográfiájának egyik megoldatlan kérdése" (Szeged története, 1:484). Cs. Sebestyén Károly föltételezte. hogy ez a kolostor a Dömötör-templom közelében, valahol a Dóm teret és az Aradi vértanúk terét összekötő árkád táján lehetett (Szeged középkori templomai, 1938. 56. 93). Bálint Sándor — Karácsonyi János nyomán — a Várban vélte őket, tehát a mai Várkeft helyén (Szeged—.Alsóváros. 15). Kulcsár Péter szerint valahol a régi Palánkban volt a rendházuk, és templomukat a Szenthárornság tiszteletére szentelték föl: ennek emléke a Palánkot Alszegeddel összekötő Szentháromság utca neve (i. m. 354, 368,484,494). Legújabban Máté Zsolt a történeti forrásokat számítógépes, matematikai módszerrel földolgozott eredményei nyomán arra az eredpiényre jutott, hogy a mariánusok rendháza és temploma a mai Palánkban (az Oskola utca, a Roosevelt tér és a Tisza között) lehetett, és Szűz Mária tiszteletére volt szentelve (Tanulmányok Csongrád megye történetéből, 1989. 16-17). (Talán azonos volt a korábbi plébániatemplommal?) Számításai szerint ugyanis az 1546. évi defterben szereplő Boldogasszony utca (maltalle, azaz városnegyed vagy legalábbis háztömb) itt volt. 1538ban erről szólhatott a török összeíró: „A kolostornak nevezett kőépületet, amelyet egyik oldalról az országút, a másik oldalról egy templomrom. a harmadik oldalról pedig a Behrám záim [nagyobb hűbéres lovaskatona] által megvásárolt kőházak határoltak, Cirák Hasszán vette meg 30 gurusért" (Szeged története, 1:538). Meggyőzően bizonyítja Máté Zsolt, hogy az ugyancsak 1546. évi defterbén szereplő Új Boldogaszszony utca azt jelzi, hogy meg kellett különböztetni az obszerváns (szalvatoriánus, kapisztránus) ferencesek alsóvárosi Havi Boldogasszony templomát a mariánusok palánkbeli Mária-templomától. „Ez megerősíti — érvel szerintem helyesen — fenti feltételezésünket, hogy ti. az is Boldogasszony tiszteletére volt emelve." Itt hozza föl ő is Mátyás idézett oklevelét. Mátc Zsolt azonban már észrevette, hogy az adat nem egyértelműén vonatkoztatható Alsóvárosra: „Báf a? oklevél, ezt nem emlj(i, valószínűleg Alsóvárosról lehet szó, mert a király ugyanitt 4 mészárszék létesítését is engedélyezi, s Szi|ágyi László kőházát éppen egy mészárszék mellett, á Szent Péter-templommal szemben, tehát Alsóvároson találjuk 1497-ben" (i. m. 18). Azért, mert csaknem negyven év múlva Szilágyi Lászlónak egy mészárszéké a Szent Péter temploma előtt állott (Reizner. 1:70), nem merész-e azt következtetni, hogy ugyanitt 1459-ben négy mészárszék működött volna? A földművelő és állattartó alsővárosiaknak minek kellett volna ennyi mészárszék? Nem valószínúbb-e, hogy ezek a mészárszékek a Város közepén, az oklevél szavával „a mondott piactéren", tehát a Palánkban állottak? Hiszen e mészárszékeknek az egész város, s főként a Vár ellátását kellett szolgálniuk! S hogyan lehet, hogy az alsóvárosi templom körüli állítólagos piactól később semmiféle forrás nem emlékezik meg? Nem él sem írásban, sem emlékezetben! De hogyan is fért volna össze a templom körül 1776-ig használatos temető fönnállásával egy ilyen piac meg négy mészárszék működése? Nincs tehát bizonyíték arra, hogy Mátyás király |459-i oklevele Alsóvárosra vonatkoznék. így nem bizonyítja az alsóvárosi rendház fölépültét sem. Ez azonban nem jelenti, hogy ekkoriban a Szent Pctcr-templom átépítésével, bővítésével párhuzamosan már nem kezdték el építeni. Más forrás híján valószínűleg vjssza kell térnünk Ordinansz Konstantinnak a rendi hagyományból (főként Telek József 1772-ben írt kéziratos Coynographiá-'ydbó\) merítő adatát, amely a rendházat és még a régi templom újjáépítését 1468rra keltezi. Ez mindössze kilenc évvel későbbre teszi a rendház fö|épültét, tehát jelentőségéből mit sem von le. Jogos az a megállapítás, hogy az alsóvárosi rendház és templom együttese időben, nagyságban és jelentőségben Pannonhalma után következik. PÉTER LÁSZLÓ