Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-11 / 188. szám

1989. augusztus 11., csütörtök Fölújított malom A Fejér Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat­nál a múlt év szeptemberében kezdték el és most június­ra fejezték be a Váralja sorj telepükön a búzamalom fel­újítását. A munkálatok mintegy 87 millió forintba kerül­tek. Az őrlési technológiába korszerű leválasztóciklono­kat építettek be, cs a vezérlést számitógépes rendszerrel működtetik. Képünkön: a kukoricamalom, ahol a sörgyári darát készítik Szállodaépítés Esztergomban A budapesti Creditum Rt. az NSZK-beli Impex Jür­gens és a Thornas H. E. Go­dehus céggel együttesen 100 ágyas szállodát épít Eszter­gomban. a Prímás-szigeten. A háromcsillagos szálloda létesítésére az előszerződést már megkötötték, s a beru­házásra rövidesen részvény­társaságot alakítanak, Stri­gonium Idegenforgalmi és Befektető Rt. elnevezéssel. A kezdő tőke 180 millió forint. Az Esztergomi Váro­si Tanács az új részvény­társaságba a Prímás-szige­ten levő telkét vis'zi be. Az új szálloda átadását 1991— 92-re tervezik. A városi ta­nács tárgyalásokat folytat egy másik, 220 ágyas szállo­da létesítésére, ugyancsak külföldi tőke bevonásával. Ezt szintén a Prímás-szige­ten építenék fel1. Parlamenti képviseletet akarnak a vállalkozók A Vállalkozók Országos Szövetsége szükségesnek tartja a vállalkozók parla­menti képviseletét, ezért az Országgyűlés szeptemberi ülésszakán javaslatot tesz a vállalkozói szekció megala­kítására — közölte Palotás János, a VOSZ elnöke. A törvényhozásban a vál­lalkozóknak jelenleg nincsen érdekképviselete. Minden Ígéret ellenére a magyar vállalkozók nem érzik, hogy a gazdasági intézkedések ha­tására könnyebbé válna munkájuk, AZ újonnan szü­letett jogszabályokból is az tűnik ki, hogy nem megfele­lő az előkészítés, előzetesen nem kérik ki a vállalkozók szakértői véleményét, s nem koordinálják a döntéseket sem. A VOSZ az előzetes fel­mérések alapján arra számit, hogy mintegy 30-50 képvise­lő vállalja: a jövőben követ­kezetesen képviseli a vállal­kozók érdekeit. A VOSZ elnöke elmondta: a szervezet nem kíván párt­ként tevékenykedni, nem tö­rekszik a hatalom megszer­zésére, arra azonban igen, hogy a vállalkozók a gazda­ságban az őket megillető he­lyet foglalhassák el. A VOSZ tagságának 95 százaléka va­lamelyik pártnak a tagja; többségük az MSZMP-é, je­lentós részük pedig a re­formkörökkel szimpatizál Akadnak soraikban olyanok is. akik a Münnich Ferenc Társasággal rokonszenvez­nek, több vállalkozó lépett be a Kisgazdapártba. Sok fiatal a Fidesz-t részesiti előnyben. Ha a VOSZ most lépéseket tenne a párttá ala­kulásért, akkor tagságával kerülne szembe, mivel a ket­tős párttagság — a VOSZ véleménye szerint — össze­férhetetlen. s bár igaz, hogy több politikai lépést tett az utóbbi időben a VOSZ — például megalakította az egészségügyi tagozatát, és kidolgozta az egészségügy reformkoncepcióját, felvál­lalta a háromoldalú egyezte­tő tárgyalásokon való rész­vételt, vitázik a szakszerve­zetekkel —, továbbra is a gazdasági érdekképviseletet tartja elsődleges feladatának. A vállalkozók érdekvédel­mi szervezete ezeket a célo­kat akkor tudja elérni, ha a politikai kérdésekben aktí­van foglal állást. A vállalko­zók mindehhez követelik a nyilvánosság biztosítását, ezért anyagi áldozatra is haj­landók. Nem értenek egyet azzal, hogy nem lesz éló köz­vetítés az Országgyűlés ülés­szakairól. Fontosnak tartják, hogy a gazdaságot érintő jogszabályok születését min­den állampolgár, köztük a vállalkozók is figyelemmel kísérhessék. Felkérték a te­levízió vezetőségét, jelölje meg azt az összeget amibe a parlamenti közvetítések ke­rülnek, mert a VOSZ akár 20 millió forintot is előte­remtene a közvetítés anyagi fedezetére. Húshiány-gazdálkodás Áremelés várható? Végre bejött valami a kor­mányzati akaratból. Ugyanis a legutóbbi takarmány-ár­emeléskor azzal az indoklás­sal emelték a sertés felvásár­lási árát a költségnövekedés­nél kisebb mértékben, hogy a sertéslétszám alacsonyabb szintre álljon be. Megtiltani nem lehet a disznótartást, ennél sokkal finomabb köz­gazdasági módszer; ne érje meg vele foglalkozni. Tekint­ve azonban, hogy az állo­mány fele a kisüzemekben található, igen nehéz a pon­tos hatásokat modellezni. Hát még azt hogyan lehetne beépíteni a prognózisba, hogy egyik napról a másikra megnő a külkereskedők igé­nye. Habár hallottam róla, hozzáértő szakemberek ezt előre megmondták. Akkor csak az a kérdés, a közgazda­sági szabályozók megalkotá­sakor miért nem veszik fi­gyelembe a véleményüket. A korlátozó törekvés is érthető, hisz súlyos dollármilliókba kerül a fehérjetakarmány. Vagyis csak annyi sertés le­gyen, ami a hazai fogyasz­tást és a gazdaságos expor­tot fedezi. Azt, hogy az ex­portban mi a gazdaságos és mi a devizabevétel kénysze­réből adódó vállalás, nehe­zen bogozható ki. De min­denesetre ideje lenne meg­próbálni. A mostani ellátási nehézség csak felszíni jelen­ség, arra figyelmeztet, ko­moly gonddá válhat, s való­ban vége az élelmiszerbőség andalító valóságának. A kö­vetkező írások egy kis hely­zetképet villantanak fel e té­máról. A tőkehúsról szó sincs A rokonságban az utóbbi időben egyre többször kér­dezgettek, tudok-e, valamit a húsáremelésről. Hát nem tudtam, sót még a rádióban sem hallottam az erről szóló híradást. Ha beszéltek róla, akkor nem titok. Kereskedő ismerősömtől érdeklődtem, ö egy levelet mutatott, a szalá­migyártól kapták. Eszerint többek között a füstölt áruk 6,9, a kolbászfélék 5, a szalá­mi 6,2 százalékkal kerül töb­be augusztus 21-étől. Szep­tember 4-én a szalonna 4, a zsír 5,9, a felvágottak átlag 7,7, a húsos szalonna 9,6 szá­zalékkal; a kenösáruk 1,3 százalékkal drágulnak. A részletes árjegyzék ezután várható. Mindezt nem azért emlí­tem, hogy valamiféle vásár­lási lázra ösztökéljek. Éppen ellenkezőleg, hisz akármi­lyen figyelmesen is olvastam, a tőkehúsokról egy árva szó sem esik. Vagyis nincs értel­me tülekedni érte az üzle­tekben. Csak a megszállottak... A tanyaudvarról messzire látszik a jókora ól. Próba — szerencse alapon, bené­zek. érdekel, miként él ás számol manapság egy „disz­nós" gazda. A kutyaugatás­ra egy szakállas fiatalem­ber, Asztalos Géza kerül elő. Szívélyes társalgó, ügy érzem, örül. hogy valaki kí­váncsi a gazdaságára. Ironi­kus, olykor keserű stílusa előre sejteti, nem számítha­tok sikerregényre. — Tíz éve vásároltuk a tanyát itt, Sziksróon. A hiz­lalást négy éve kezdtük. Az épületet ketten csináltuk a sógorommal. Ő ma már li­bázik. Amit itt lát disznót, az az enyénu ötvenet épp most adtam le, a másik öt­vennek még nőni kell. Lel­tárt nem tudok még csinál­ni, mert a két turnus takar­mánya egyben van, s köz­tudottan ez a legnagyobb költség. A bordanyi szak­szövetkezet tagja vagyok, rajtuk keresztül értékesítek, onnan veszem a takarmányt. Gabonát keverek szójával, a kész táp biztos ráfizetés, annyira drága. — Nem úgy néz ki a ta­nya, mintha itt lakna. — Szegedi vagyuk. min­dennap hazajárok. Géplaka­tosból lettem gazdálkodó. Akkor ügy nézett ki, van benne fantázia. Első évben meg ls maradt darabonként az a nyolcszáz, esetleg azer forint. Azóta rohamosan csökken a nyereség. Tavaly a tartalékaimat éltem fel, igaz, a veszteség oka egy nagyarányú elhullás volt Most se néz ki fényes jöve­delem, a család macerál, mikor hagyom abba. — Ablmhagyja? — Nem olyan egyszerű, mit csináljak helyette? Aki talált jobban fizető elfog­laltságot, az már meg is tette a lépést Tavaly a környéken még volt másik két hasonló hizlalda is, mositanra egyedül marad­tam. Manapság már csak a megszállottak és a hülyék tartanak disznót. — Nem reméli, hogy a mélypont után itt az ideje a javulásnak? — Nem bízom benne. Na­gyon összetett a kérdés. Ki­nek a bőrére menne? A ga­bonatermelőére, a feldolgo­zókéra, a fogyasztóéra? Egyik sincs jobb helyzetben. Nyári vágás - mélyhűtőbe A domaszéki ABC-ben szerdán jártam, csütörtök­re várták a húst. Itt az a szokás, hogy hét végére rendelnek. Az itt lakók tudják a rendet, hétfőn vagy kedden véletlen sem kérdik, van-e disznóhús. Fodor Ernöné üzletvezető­helyettes szerint érdemes odafigyelni a rendelésre, mert ha hétfőre is marad, az már nem fog elfogyni. Hetente száz-százötven ki­ló a szokásos mennyiség. — Az utóbbi időben sem tapasztaltunk semmi vál­tozást, talán a szárazáru fogyott valamelyest job­ban. Hentesárut hétfőn, csütörtökön hoznak. Itt a szállítólevél, nézze; leg­utóbb is tizenhét féle fel­vágottat, kolbászt, szalon­nát kaptunk. Itt mindenki vág disznót, a friss hús csak kiegészítés. Amióta szaporodnak a mélyhütö­ládák, nyáron is sokan vágnak. — Most már csak az a kérdésem, ön csak árulja a húst, vagy odahaza jószá­got is tart? — Van tíz malac, meg­hizlaljuk. A takarmányt megtermeljük, feletetjük velük. Kettőt-hármat le­vágunk, a többit elad­juk. — Megéri? — Hogy van-e rajta ha­szon? Látja, ezt még nem számoltuk. Az embernek mégis csak kell csinálnia valamit, ha meg akar él­ni. Nem? Öngerjesztő folyamatok A szalámigyár és hús­kombinát csak egy a hús­boltok szállítói közül. A kí­nálatot nagyban befolyásol­ja a környező kis üzemek, igy a szatymazi, a szőregi, a mihályteleki ós a csenge­lei termelése ás. Ugyanak­kor az Ls igaz, hogy a nagy­vállalat nemcsak Csongrád megyébe szállít. Azért még­is azt hiszem, nem tagadha­tó. az ellátásban domináns szerep az; övék. Azért ke­restem fel Gregus István kereskedelmi főosztályveze­tőt, hogy megérdeklődjem, a rádióban hallott sertéshús­hiány. -ellátási gond meny­nyire a mi problémánk is. — A növekvő igényt az utóbbi hetekben mi Ls ész­leltük. Húskészítményekből, tőkehúsból negyedével több a rendelt mennyiség. A narhahúsból nem érzéke­lünk változást. A hagyomá­nyt*) kereskedelmi partnere­inknek kiszállítjuk a kért árut. Természetesen azokból a húsrészekből, amik min­dig is keresettek voltak, most sem tudunk többet ad­ni. Augusztusban biztosítva van a kellő mennyiségű vá­gósertés, nem kell fagyasz­tott húst igénybe venni. — Mire vezethető vissza ez az ugrásszerű kereslet­növekedés? — Az ország más részein a kiváltó ok valóban az volt, hogy a gazdaságossá vált élőexportra több regio­nális üzem is ráhajtott, s felárral felvásárolta a vág­nivalót is. Nálunk a mai napon is az előzetes tervek szerinti az export- és bel­földi részarány. A híradá­sok az itteni lakasok figyel­mét is felkeltették, biztos, ami biztos alapon, sorba áll­tak. még mielőtt itt is gond ienne a kínálattal. Ez a fo­lyamat önmagát gerjeszti. Ilyenkor aztán jön a követ­kező beidegződés: biztos ár­emelés lesz, 'azért tűnt el a hús. — Tényleg, lesz áremelés? — Nem gondolja komo­lyan, hogy erre a kérdésre egy vállalati főosztályvezető fog választ adni. A húsár országos kérdés. — Jó. akkor tippeljünk tovább. Az idegenforgalom is bezavarhatott. — A „jugoszláv nyo­mást" csak a saját boltunk­ban tapasztaltakból ítélhe­tem meg. Június-július hó­napban a forgalom meg­duplázódott. s a növekmény nagy része a külföldiek nagy tételű vásárlásaiból adódik. — ön szerint mifelénk » nem fog elmérgesedni a helyzet? — Ha nem most akarja mindenki hirtelen teletömni a hűtőszekrényét tőkehússal, akkor van remény. Az összeállítást készítette: Tóth Szeles István A divat még mindig jó üzlet Az utóbbi egy, másfél esz­tendőben sajátos helyzet alakult ki a ruházati ke­reskedelemben miközben a forgalom volumene állandó­an csökken, folyamatosan növekszik a ruházati termé­keket forgalmazók köre. Az MTI munkatársának kérdésére a Kereskedelmi Minisztériumban elmondot­ták, hogy az év első felé­ben 35,2 milliárd forint volt a ruházati forgalom, ez fo­lyó áron 10,9 százalékkal több, összehasonlítható ára­kon, tehát mennyiségében 6 százalékkal kevesebb, mint a múlt ev azonos idősza­kában. Az összesített ada­tok arra utalnak: a várt­nál kisebb forgalom oka, hogy az árak a tervezettnél nagyobb mértékben, mint­egy 20 százalékkal emel­kedtek egy esztendő alatt. A kereskedőket azonban nem egyformán érintette a forgalom csökkenése. A nagy — és többnyire rugal­matlan — cégek sok eset­ben csak árengedmény út­ján tudnak megszabadulni felgyülemlett készleteiktől. Ugyanakkor a szaporodó kis- és rugalmas vállalko­zások alkalmazkodnak az igényekhez, bővítik kíná­latukat, s így az olcsóbb és drágább termékekből egy­aránt többet tudnak forgal­mazni. A lakosság igényei je­lentős mértékben differen­ciálódták; egyformán nö s kereslet az igen olcsó és a luxuscikkek iránt. A vá­lasztéknak ma már mint­egy 30 százalékát a kül­földről érkező árucikkek teszik ki, ezeknek 50 szá­zaléka érkezik a szocialista országokból. Mivel innen főként az olcsóbb cikkeket vásárolják a kereskedelmi cégek, a minisztérium szor­galmazza a szocialista im­port fokozását. A tőkés or­szágokból származó áruk mind nagyobb hányada a Távol-Keletről kerül a bol­tokba, főként Indiából, Ma­lajziából ós Kínából. Mivel a vállalatok devi­zaKerete továbbra is szűkös, s egyelőre az importlibera­lizáció is csak a gyermek­holmikra terjed ki, igy a kereskedők alapvető érde­ke, hogy a hazai gyártók gyorsabban igazodjanak a kereslet változásához. Re­mélhető, hogy a fogyasztás visszaesésének és az import némi bővülésének következ­tében a gyártók között is növekszik a verseny, s ez a gyártmányfejlesztés fo­kozásához, a keresettebb cikkek előállításához vezet majd. Egyelőre kétségtelenül né­mi zűrzavar uralkodik a ru­házati cikkek piacán. Vár­ható azonban, hogy a ke­reslet és a kínálat egyen­súlya helyreáll, de legalább­is javul a közeljövőben A minisztérium arra ösz­tönzi a vállalatokat, hogy olyan üzletláncokat alakít­sanak ki, amelyeknek pro­filja egyértelmű útmutatást nyújt a vásárióknak. Olyan hálózatok létrehozására van szükség, amelyeknek bolt­jaiban az egyes vásárló­rétegek megtalálják az igé­nyeiknek megfelelő árut, s akárcsak a nálunk fejlet­tebb országokban, ponto­san tudhatják majd, hol vá­sárolhatnak kifejezetten ol­csó, hol középminőségű, hol pedig luxusigényeknek meg­felelő, ám drágább ruhá­zati termékeket #

Next

/
Oldalképek
Tartalom