Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

1989. augusztus 7., hétfő 5 Buzsáki lakodalmas A Somogy megyei Buzsákon az IBUSZ hagyományőrző folklórprogramként június végétől feleleveníti a buzsáki lakodalmast. A műsort a helyi ötvenfős együttes adja elő, bemutatva a különböző népszokásokat, a lány kikérésétől a lakodalmi vaesoráig n „Halálvölgy" titka Hivatalos adatok szerint a háború éveiben az elesett szovjet katonák közül mintegy negyedmilliót nyomtalanul eltűntnek nyilvánítottak. Többségük még ma sincs tisztességgel eltemetve. 1946-ban a népbiztosok tanácsa rendeletet hozott a nagy honvédő háborúban elesett katonák sírjainak gondozásáról, melyben azt ajánlotta a köztársasági, városi és járási hatóságoknak, a katonai szerveknek, hogy vállaljanak védnökséget a katonasírok, tömegsírok, az elesettek emlékét megörökítő emlékművek fölött. Az optimista riportok nem sokáig várattak magukra. Az 50-es években mindenki azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ugyanakkor a sajtóhoz, televízióhoz és rádióhoz még ma is levelek ezrei érkeznek, melyek írói azt ké1rik: közöljenek valamit hozzátartozóikról, segítsenek megtalálni földi maradványait. Szmolenszk, Pszkov, Novgorod, Karélia, Murmanszk, Kalinyin, Kaluga környékén az ember alig járta erdőkben, a régi lövészárkokban még mindig temetetlenül hevernék az elesett katonák csontvázai. A háborús veteránok, a nyomolvasók és a helyi lakosok sok mindent tettek a nyom nélkül eltűnt hősök emlékének megörökítése, nevük visszaadása érdekében. 1942 márciusában a kalugai területen levő Barszuki falunál az 50. hadsereg katonái kétségbeesett kísérletet -tettek, hogy a varsói úton kitörjenek a bekerítésből. Sajnos, kevesen maradtak életben. A „Halálvölgy" titkát (így nevezték a helyi lakosok a kitörés helyszínét) az obnyinszki fizikaf-energetikai főiskola hallgatói tárták fel. A vékony földréteg alatt 271 szovjet katona maradványait és 24, az elesettek személyi adatait tartalmazó fémlapot találtak. Az elesettek ünnepélyes külsőségek között kerültek végső nyughelyükre. A kutatómunka tovább folyik. Szmolenszki területen 316, Novgorod környékén 1625, Kaluga környékén 271 eddig nyomtalanul eltűntnek hitt katonát temettek el. Csak az említett területeken 2212 elesett katonát helyeztek örök nyugalomra 44 évvel a háború után. Petőfi a postamester házában? A szibériai történetben és abban, amit Petőfi magyarországi életéről tudunk, túl sok a meggyőző ahhoz, hogy egyszerű véletlen legyen — jelenti ki az Izvesztyija budapesti tudósítója. Az ő benyomása szerint a magyarok nehezen fogadják el, hogy Petőfi egy orosz postamester házában lakott a távoli Szibériában, és hogy a nemzeti hős menedéket! kért az orosz cártól. Szibériai és kárpátaljai tudósok helyi elbeszélések és levéltári anyagok tanulmányozásán alapuló kutatásai a szovjet kormánylapban közölt írás állítása szerint megerősítik azt, hogy Petőfi Sándor a segesvári csata után még közel egy évtizedet élt Szibériában. A kutatók által összegyűjtött adatokat az Izvesztyija újságírója úgy összesíti, hogy a Bajkálon túli Barguzinban élt Petrovics rosszul beszélt oroszul, verseket írt, -jól értett az orvosláshoz, a fafaragáshoz, nem volt hívő, állandó rendőri felügyelet alatt állott, és politikai tevékenységgel nem foglalkozhatott. Középkorú volt, bajuszos, és a helyi postamester lányát vette feleségül, akitől Alekszandr nevű fia született. A szovjet kutatók még azt is tudni vélik, hogy Petrovics csak halála előtt vallotta be feleségének, hogy magyar, részt vett a császár elleni felkelésben, megsebesült, és majdnem élve temették el — folytatódik az írás, amely az említett szovjet kutatókat nem nevezi meg. Az is kiderül a kutatásokból, hogy ez a férfi 1856 májusában halt meg tüdőgyulladásban — így az Izvesztyija. Vallomás, gulyásban elbeszélve Milyenek vagyunk mi, magyarok? A kérdés nyilván magában rejti a sokféle válasz lehetőségét, ám a tartalom is függ attól, hogy ki felel rá. A téma könyvtárnyi irodalmához ezúttal értékes adalékkal járult Gábor Zsazsa, távolra szakadt hazánk lánya, aki az Európa —Európa című • tévéműsor kapcsán — melyet televíziónk is közvetített — Rómában sajtókonferencián fejtette ki a véleményét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az újságírók csupán az életéről faggatták az ötvenes évek amerikai filmsztárját. Nos, Gábor Zsazsa egyebek között elmondta, hogy amikor a Moulin Rouge cimü filmet forgatták, a rendező „mellőzött engem, mert nem mentem ágyba vele ..." A konferenciáról beszámoló újságcikk megemlíti, hogy Gábor Zsazsa nyolc férjnek mondta ki a boldogító igent, s ez nemzetközi mércével is figyelemre méltó eredmény. Hogyan csinálta? „Amikor férjhez akarok menni, mindig magyar gulyást készítek, ez a gyakorlatban egyfajta szerelmi vallomás. Ám az is iga.z, hogy nem lettem a felesége mindazoknak, akik megettek a gulyást." Hogy az utóbbiak hányan voltak, erről nincsenek ismereteink. Cikkünk visszhangja Általánosítás, hangoskodás, anarchia Válasz Bőié István „Csak pofázás van" címmel a Délmagyarország július 29-ei számában megjelent írására Hogy Böle István miért tekben, s hogy az ilyen öszgyúlöli az ellenzéket, azt szetételű társaságok min tónem tudom. Talán egyszer a Fidesz-tagok meggumibotozták idős szüleit. Talán a szabad demokraták koldusbotra juttattak családját Talán egy kisgazdapárti tanácselnök tönkretette szülőfaluját. Tlalán a Kereszténydemokrata Néppárt a csőd szélére juttatta hazáját. Talán ... talán ... elég a feltételezésekből. Remélhető, hogy Böle István kifejti majd, hogy mi baja az ellenzékkel. Mo6t csak anynyi tudható, hogy hirtelenjében végigfutotta az általa ismert új politizálok arcképcsarnokát, és megállapította, hogy ők többségében a magyar értelmiség intellektuális és erkölcsi selejtje. Igazán sajnálom Böle Istvánt, hogy az általa jsmertek ilyenek, s hogy nem sikerült ismeretségbe keverednie másmilyen ellenzékiekkel. Hogy miért pont őket ismeri, ez lehet véletlen is, ám az ember ismeretségi köre nemcsak a véletlenek szerint alakul. Talárt ha más elvek szerint ismerkedne ... De ez végül is az ő magánügye. Az általánosítás és a rágalmazás kevésbé .. . Az ellenzék soraiban ma már talán vannak karrieristák és szélhámosok. (Jó lenne, ha B. I. néven nevezné őket.) Egy évveL ezelőtt ilyenek még biztosan nem akadtak. Talán akkor kellett volna elkezdeni ismerkedni az ellenzékiekkel. Az igaz, hogy például gazdasági sikeremberként jegyzett vállalatvezetőt akkor sem igeni talált volna közöttük. De ennek az az oka, hogy aki ellenzéki volt már akkor is (és nem csak otthon, a feleségének szidta a rendszert), az nem lehetett gazdasági vezető. Elt/általán: nem tudom, hogy Böle István honnan veszi információit (!) arról, hogy milyen egzisztenciák tömörülnek az új szervezeÚj hetilapok és folyóiratok Magyarok, Kisváros Undort keltett... Délutáni csúcsforgalomban préselődöm az SZKV 9-es trolibuszán. Az emberár az ablakhoz tapaszt. Szemem egy tájékoztatón akad meg. Az SZKV hívja fel a kedves utasok figyelmét az utazással kapcsolatos tudnivalókra. Szigorúan közlik az érvényes menetjegy nélkül utazókra váró megtorlásokat, az állatok szállításával kapcsolatos regulákat. A „Nem szállítható" felcím alatt található szöveg negyedik bekezdésénél azonban már fennakad a szemem: „Heveny, fertőző, vagy undort ikeltő betegségben szenvedő beteg..." Ez igazán jólesik. Undort keltő; ismétlem magamban. Nem akarom elhinni ezt a vulgarizmust. Mi az. hogy und...? Kérem, ki tehet arról, hogy betegségének külszíni jelei vannak, amelyek esetleg kellemetlenséget, ro6sz érzést ébresztenek másokban? Mert jól mondja a tiltás: Ezek az emberek SZENVEDNEK, miért kell ezt még ilyen megbélyegzéssel fokozni? A betegekkel szemben, azt hiszem, inkább megértést kell tanúsítani. Már aki tud. És nem esik nehezére. Ugye, kedves SZKV. .. ? Csűri Ákos A lapengedélyezési eljárás megszűnéséig — június közepéig — mintegy 250 engedélyt adott ki a Minisztertanács Hivatala egyebek között önálló városi lapok, független politikai, társadalompolitikai hetilapok, szakkiadványok, szórakoztató és hobbiújságok indítására. Az MT Hivatalához június 21. óta csak a lapindítás szándékát rögzítő bejelentést kell megküldeni, amelyet nyilvántartásba vesznek. A legújabb kiadványok egyike a „Magyarok" című folyóirat, amely a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az irodalmi és társadalompolitikai lap elsősorban a határainkon túl élő magyarság szásában jelent meg a város kiadványának első száma „Kisváros" címmel. A lap híreket, információkat közöl a város és a környező települések életéről. Az első kiadványban egyháztörténeti témájú írások, szépirodalmi művek is helyet kaptak. A „Kisváros" havonta jelenik meg. Tiszafüreden egy Kónap leforgása alatt már a második városi lapot vehetik kézbe az olvasók. A „Füredi Hírek" rendszeresen tájékoztat a varos közéletéről, hírt ad a pártok, szervezetek, mozgalmak tevékenységéről, tájékoztat a tanácsi határozatokról, rendeletekről. A város másik új lapja, a „Délibáb" a baloldali ifjúsági szervezetek városi mára készül, példányait el- szövetségének orgánuma. juttatják Ausztráliába, ésaz amerikai kontinensre is. Az első számban a novellák, versek és politikai vitacikkek mellett a magyarok őstörténetének újabb kutatásairól szóló tanulmány olvasható, s megkezdték a pusztulásra ítélt erdélyi falvak „lexikonának" ismertetését. A közelmúltban városi rangot kapott Mezőberényben a helyi tanács kiadáUgyancsak önálló városi lap jelent meg a napokban az egyik nagykunsági településen, Túrkevén is, „Türkévé" címen. * A fővárosban Pestimre indított önálló lapot. A „Pestimrei Napló" közösségi információs újság, amelyből a városrész lakói egyebek között megtudhatják, milyen ta XVIII. kerületben a közbiztonság helyzete rik a fejüket Olyan sok lehetőség nincs, hiszen maguk a szervezetek is legfeljebb tagjaik foglalkozását tartják nyilván, előéletét nem..(. Hogy mi az onszág legnagyobb gondja, ez nézőpont kérdése —• s mivel nem vagyok materialista, nem fogadom el hogy az emberi cselekvések legfőbb mozgatója az anyagi érdek. Böle István esetében ez lehet, hogy így van, esetemben nem. Ettől függetlenül, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy abban a két politikai szervezetben, melyeknek tagja vagyok, meglehetősen sokat törik a fejüket az ország gazdasági talpra állításán. Ez a két szervezet a Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetsége. Vajha igaz lenne, amit Bőle István az ellenzéki szervezetek személyi Összetételéről ír, hogyan volna lehetséges, hogv az utóbbi szervezet egy olyan programot tegyen közzé, amelyről Bőle Istvánnak is el kell ismernie, hogy az egyetlen igazán reális, végrehajtható gazdasági program? S ha már itt tartunk: az sem felel meg a valóságnak, hogy az SZDSZ semmilyen körülmények között nem akar a hatalom részese lenni. Az . igaz, hogy a jelen szituációban szívesebben vállalnánk a parlamenti ellenzék szerepét, de ha az erőviszonyok úgy alakulnak, az SZDSZ a kormánykoalícióban való részvételt is vállalja. Az bizonyos, hogy nagy koalícióban nem kívánunk részt venni. Ennek elvi oka a következő: ha a kormánykoalíció nagy, akkor az ellenzék kicsi, jószerével a marginális erőkre korlátozódik. A mi elképzelésünk szerint viszont a demokrácia jó működésének a feltétele az erős ellenzék. Az erős ellenzék, amely például hangosan politizál. A mindenkori ellenzék — hatalmj eszközei nem lévén — csak a szó erejében bízhat. Annál szomorúbb, hogy az ellenzék ma Magyarországon még mindig nem olyan hangos, mint a kormánypárt, az MSZMP. Az utóbbi sokkal többet és hangosabban szerepel a tömegkommunikációban. Az elektronikus és az írott sajtóban egyaránt. Olykor közvetlenül a hatalom birtokosai, olykor közvetve. S ha csak pofázás van, azért elsősorban ők a felelősek. ökrös Tamás Válasz Ökrös Tamás hozzászólására Ökrös Tamás előbbi hozzászólásában — tökéletesen alátámasztja az említett publicisztikában idézett újságíró-kollégám véleményét: „Az alternatívok ellenében most egyszerűen nem szabad szólni, most onnan jön a cenzúra." Pedig a pluralizmusban minden vélemény, álláspont szabad áramoltatása benne foglaltatik. Még az ellenzék ellenzéke is szabadon szólhat. Az említett cikk nem az ellenzék ellen született. A nemzetgazdaságért való aggódás indukálta. A „pofázás", a tartalmatlan, politikainak álcázott szónoklás kétségtelenül ma az MSZMP-n belül a leghanr gosabb. Pedig például ennek a pártnak kellene legelőbb elemeznie, hogy mi történt a magyar gazdaságban 1973 vagy 1984 (!) után, és milyen remény létezik még, hogy elkerüljük a gazdasági anarchiát.. . Ha Ökrös Tamás nem is fogadja el a tételt, hogy az anyagi érdek az emberi cselekvések legfőbb mozgatórugója, azért még utcán járva, üzemekben, gyárakban, strandon beszélgetve, ne adj' isten, csak hallgatózva, azt tapasztalhatná: ebben az országban legtöbben ma az életszínvonalukért, gyermekeik jövőjéért, a jólétért aggódnak. Nem gyűlölöm az ellenzéket — nem úgy, mint egyesek az MSZMP-t a közmegegyezés hirdetése közben —, és hiszem, hogy a kontroll ra szüksége van az országnak. Ökrös Tamás írása első bekezdésében csak a múltából tudja eredeztetni a cselekvés (írás) indítékait. Pedig ?. figyelem már inkább a jövőnket illetné. Nem „elismerem", hogy reális és végrehajtható az SZDSZ gazdasági programja, hanem ezt hangsúlyozni kívántam. Egyetértünk abban is, hogy az ellenzék a szó erejében bízhat • elsősorban. Ehhez azonban — Ökrös Tamás állításaival ellentétben — vigyáznia kell a hitelére és érveinek érthetőségére, nem a „monetáris restrikciót" kell tömegek előtt feszegetni. Aki ma gazdasági vezető, vállalkozó nálunk, egyáltalán nem biztos, hogy „MSZMP-bérenc". Tehát egyáltalán nem biztos, hogy csak én általánosítok. És hibásan. S a legfontosabb, hogy a mássággal az ellenzéknek is számolnia kell. Aki az ország jövőjéért, az európai életszínvonalért aggódik, az még nem biztos, hogy feltétlenül általánosít és rágalmaz. Jó lenne, ha a pluralizmus nem jelentene automatikusan Magyarországon gazdasági anarchiát. Mert ilyen helyzetben — talán mindkét oldalról — esetleg nemcsak a szócsaták fegyveréhez nyúlnának a szembenálló felek. A jóléti, európai Magyarországért csak indulatokkal fellépni roppant kevés. Böle István