Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 7., hétfő 5 Hazai deviza Uj hitelkonstrukció A devizaműveletek végzé­sére felhatalmazott pénzin­tézetek — a Magyar Nem­zeti Bank elnökének rendel­kezése alapján — lehetősé­get kaptak arra, hogy bel­földi jogi személyeknek, gazdasági társaságoknak és magánvállalkozóknak is konvertibilis valutában de­vizahitelt nyújtsanak. Eze­ket a kölcsönöket elsősor­ban az exportcikkek gyár­tásának fejlesztésére, im­porthelyettesítésre, taktikai célú vásárlásokra, export­hoz kapcsolódó kereskedel­mi tevékenységre, külföldi gazdasági vállalkozás finan­szírozására nyújthatják a bankok. A hitelnyújtást megelőző­en azonban az érintett pénzintézeteknek ki kell kérniük a Magyar Nemzeti Bank devizahatósági enge­délyét. Lehetőség van arra, hogy az MNB devizahitel igénybevételére keretenge­délyt adjon ki, igy a hite­lezéssel kapcsolatos admi­nisztráció némileg csök­kenthető. A devizahitelek nyújtásá­ra az érintett pénzintézetek saját forrásaikat vehetik igénybe, vagyis a náluk el­helyezett devizabetéteket, a devizában vezetett számlák egyenlegét, vagy esetleges alaptőke-részesedést. Ezek a források azonban nem hasz­nálhatók fel teljes egészé­ben hitelnyújtásra. Az MNB előírásai szerint 15 százalékos mértékben köte­lező tartalékot kell képez­ni. A devizahitelt a pénzin­tézetek saját kockázatukra nyújtják, a feltótelekben a hitelfelvevővel szabadon ál­lapodhatnak meg. A rendelkezés része a de­vizaműveleteknél megkez­dődött decentralizálásnak. E téren azonban viszonylag lassú az előrehaladás. Az új jogszabály is csupán a korlátok minimális oldását jelenti. Kevesebb jut kutatásra Egy év alatt folyó áron 4 százalékkal növékedtek a tudományos kutatásra, fej­lesztésre fordított kiadások, ám az áremelkedéseket és a bérbruttósítás költségeit figyelembe véve a tavalyi 32,8 milliárd forintos ráfor­dítás reálértékben kevesebb az egy évvel korábbinál — ez állapítható meg a KSH most közzétett felmérésé­ből. A statisztikai adatok sze­rint az ország 1323 kutató­fejlesztő munkahelyén 72 512-en dolgoznak, közü­lük mintegy 21 400-an fog­lalkoznak ténylegesen a tu­dományos munkával. Száz kutatóra átlagosan 73 segí­tő munkatárs, személyzet jut. A kutatásokra költött ösz­szeg a nemzeti jövedelem belföldön felhasznált há­nyadának 1988-ban 2,94 szá­zalékát tette ki, ennek mintegy háromnegyede volt vállalati pénz. A költségve­tésből mindössze 5,4 milli­árd forint jutott kutatási célokra. A legjobb kajaexportőrök .. . Á szalámit rúdszám viszik, a sajtot tízkilószám Szegeden a jugoszláviai vásárlók p. legjobb expor­tőrök — ehhez nem fér két­ség. Itt van például a mi­nap, szombat délelőtt, ami­kor is jó húsz-harminc au­tóbusznyi vajdasági szállta meg az üzleteket — demi­zsonok, marmonkannák tö­megével. Fölvásároltak jó kocsiderékra való literes ét­olajat, s egyenként töltöget­ték át a kannákba. Mindez megfelelő méretű tumultus­sal járt — olajban pácolt szerb és magyar szitoksza­vak töltötték be a forró le(­vegőt... A jelenség persze koránt­sem újkeletú — tavaly au­gusztus óta, a vámrendelke­zések liberalizálásával a ju­goszláviai vásárlók tömege hónapról hónapra növekszik — mondta Faragó Lajos, az éliker igazgatóhelyettese. — Ami azt eredményezte, hogy az idei elsó félév élelmiszer­kiskereskedelmi forgalom­növekedése az átlagot jóval meghaladja. (Ez persze a lengyelek általi vásárlások­nak is betudható, ami csak jóval kisebb mértékben.) A vállalat, az ország szem­pontjából tehát mindenkép­pen üdvös a vajdaságiak je­lenléte; gond inkább abból adódik, hogy a jugoszláviai forgalom eloszlása koránt­sem egyenletes — a belvá­rosi és az 5-ös főút menti üzletekre szorítkozik csu­pán. Ezek a boltok tehát ál­landóan tömve vannak ju­gókkal, a szegediek be sem férnek — a külterület üzle­tei pedig üresen ásítoznak. Hogy mi a legjobb export? A legjobb ex­port az, amikor a vevő idejön külországból, kemény valutáért meg­veszi a kívánt árut, s hazaviszi. Ehhez nem kell külkereskedelmi hálózat és apparátus, az üzletkötés, alkudo­zás fölösleges, úgyszin­tén nem kell a termé­ket nagy költséggel ki­szállítani ... Mindezt elvégzi maga a külföl­di vevő. Az éliker ez ügyben lépé­seket kíván tenni, újabban szerb nyelvű, várostérkép­pel ellátott röplapokat ter­jeszt, mely fölhívja a hatá­ron túli vásárlók figyelmét a kevéssé ismert boltokra, a lakótelepi ABC-üzletekre is — hátha ekképpen csökken a zsúfoltság. A röplapokon külön föltüntetik az éjjel is nyitva tartó üzletek — a 10. és a 39. számú áruházak — hollétét is. Megkérdeztük egyébként — megoldható lenne-e az a megoldás, amit például az osztrákok is bevezettek a magyar vásárlóáradat ki­özönlésekor? Már tudniillik azt, hogy a boltok lerakato­kat hoztak létre a hátárhoz közel — így aki csak bevá­sárolni ment át, be sem kel­lett mennie Bécsbe, nem fo)­kozta ott a zsufit, s mégis megvette, amit akart. Nem lehetne-e ilyesmit megcsi­nálni a röszkei határon is? Faragó Lajos azt mondta, gondoltak már hasonlóra, de jelenleg higiéniai gondok akadályozzák az élelmiszer­kiskereskedelem határ men­ti kitelepülését. És hogy mi mindent visz­nek a vajdaságiak? Tulaj­donképpen mindent visznek — a tejtermékektől á füs­tölt árukig, a gyulaitól a té­liszalámiig, az étolajtól a tőkehúsokig, a vegyi áruk­ról nem is beszélve. Jól megy tehát a belvárosi üz­leteknek — hiszen rúdszám­ra viszik a csemegeszalámit, tízkilószámra a nagy karika sajtokat, hektószámra az ét­olajat. Mondják is a Szegedi vásárlók — ez meg is lát­szik az árukínálaton. A bol­toknak ilyen mértékű for­galom mellett aligha fűző­dik sok érdekük hozzá, hogy mindig legyen a polcokon friss kenyér, a paradicsom ne legyen lottyadt, a papri­ka fonnyadt... Mindeneset­re biztató, amit az éliker il­letékese mondott: „megvan^ nak az eszközeink a netáni ilyen gyakorlat visszaszorí-. tására" — mindamellett, hogy ellátják a legjobb ex­portőröknek számító vajda­ságiakat, s minél nagyobb mértékben részesedni akar­nak az általuk „termelt" ha­szonból. Hiszen nem tudni, med­dig tart a jugoszláv bevá­sárlási láz — persze, nem holnapig —, s ha egyszer abbamarad, ki tudja, mikor éled újjá? Ami haszon UY fölözhető — az le is fölö­zendő. F. Cs. A mosoly országa Love story, Bécs—Peking „A zenés színháznak há­rom-műfaja van: opera, operett — és Lehár." — tar­totta egy bécsi kritikus. Ilyen értelemben tehát nem operettet játszottak elöször a Dóm téren, hanem Lehárt. Az osztrák kolléga megálla­pítását szívesen profanizál­ják így: ez a szerző, ez a muzsika besorolhatatlan, ön­álló kategória. Pedig sokkal pontosabb a mondat. Azt is jelzi, hogy Lehár nem any­nyira más, mint inkább mű­vészete egyenlő távolságban fekszik az opera és az ope­rett között. Hiszen mi is különbözteti meg e két mű­fajt? Hogy az operettben próza is van? Ezzel nem sokra megyünk, van Mozart színpadi műveiben is, s eze­ket még senkinek nem ju­tott eszébe operettnek so­rolni. A romantikus, sze­relmes történet se lehet is­mérv, hiszen általában az operák sztorija is ilyen. Igen ám, de minden jól­nevelt operettben a bonyo­dalmak a második felvo­násban csúcsosodnak, s a harmadikra minden helyre­áll. A legtöbb opera — ki­véve legfőképp a vígoperá­kat — tragikus „szomorú" véget ér, ami egy operett­ben elképzelhetetlen. S itt a fő különbség: míg az operát általában az élettra # < p R-..' A: • $ 1 »V FJL \i K 11 4 I ?! >» RJR T- V W F L » W­Nagy László felvételei „Vágytam egy nő után..." Feri (Póka Balázs), Szu-csong (Ilosfalvy Róbert) és Liza (Pitti Katalin) ra, amelyre az operett so- fő tényezője Imre Zoltán ha, hogy a dramaturgiailag fantáziadús koreográfiája, fontos pontokat zenében ra- Egészen más a karaktere a gadja meg: ilyen Szu-csong bécsi szalon, mint a kínai sejtelmes megjelenése, Li- udvar táncainak, zával való szerelmük „ki- Lehár muzsikájának ér­pattanása" vagy szakításuk, tékei s nehézségei kulönó­s ilyen végül a finálé „elé- sen indokolják, hogy a fő giája". szerepeket alakítsák. operaénekesek Ilosfalvy Róbert -sm ML Ms-rst szágát, s nem holmi dra maturgiai megfontolások mi­att arat ezúttal is nagy si­kert. A publikum a szép jelmezeknek, díszleteknek, s gikus voltával való nyílt hangoknak tapsol elsősor­szembesülés jellemzi, az operettet ennek elfedése, ban. A dalmüveket leghí­resebb slágerükkel határoz­mellőzésé. Egy operának hő- za meg, A mosoly országa sei vannak, egy operettnek számára nem a finom tra­gikus végkifejlet, hanem a „Vágyom egy nő után", a Teakettős stb. A (színpadra) alkotó tár- _ ^ sak szerencsés kézzel nyúl- küfön súlyt, erőt tak a darabhoz. Bohm néhány iepiezetlen mt„..,.. - - Gy°r0V szövegatigazftasa vánuIása, érzelmi kitörése. szága A legfeltűnőbb eret- szellemes, időnként okosan pitu Katalin pompás pri­nekség persze, hogy elmarad időszerű. Varga Matyas disz- madonna. Hódító megjele­lete kellően tagolja az igen nés_ kacér báji csjn0góhang szereplői, maximum szájhő­sei. Ha ebből a szemszögből nézzük, Lehár cseppet sem jólnevelt operettkomponista, s ennek legfényesebb bizo­nyítéka épp A mosoly or it drámai szerepekben arat­ta. Ezúttal is a nagy érzel­mek közvetítésében kaptuk tőle a legszebb pillanatokat, de ízlésesen, elegánsan ol­dotta meg a lírai részeket is. Hangján itt-ott ugyan ér­ződik az idő múlása, ám a varázslatos szín, a könnyed, fényes magasság, s a formá­lás szenvedélyes eleganciája a régi. Játékában visszafo­gott lovagiasság, az érzel­mek Kínában kötelező pa­lástolása dominál, így az­kap néhány leplezetlen megnyil­a hepiend. Erre az arcát­lanságra a műfaj legme­részebb reformátorai, sőt, egyéb műveiben maga Le­hár sem vállalkozott. Aki végignézi A mosoly orszá­gát, annak meghatározó él­ménye nem Szu-csong és Liza nagy szerelme, hanem az az emberi tartás, mél­tóság, ahogy ezt a kudarcot a herceg elviseli. A „katar­zist" nem a végső egymásra­találás végtelen öröme, ha­nem épp az illő, dicső sza­kítás adja. Igen fontos az is, hogy Lehár törekszik ar­széles színpadnyilást, a bo- teszj azzá s amiben több nyolultnak tetsző építmény js mjnt primadonna: a fáj­természetesen, egyszerűen daImas búcsú. Érzékeny szí­funkcional. Jánoskuti Marta nészi alakítását időnként jelmezei is szépek, elegán- még némi humorral teszi sak, csak a huszárok piros testközelibbé, a szokásosnál öltözéke disszonáns kissé kevésbé eszményitetté, a vöröses díszletfalak előtt. Zempléni Mária is aranyos Mi, ám az önfeláldozás tá­volabb áll egyéniségétől, mint egy hagyományos szub­rett lendülete, vidámsága. Póka Balázs viszont meg­Ruszt József rendezése lát­ványos, a történések vilá­gosak. Jobbára érzékeny, s rutinos művészekkel dolgoz­hatott, ezért aztán a figu rák is saját arcot kaptak lehetősen sablonos, nem any­még a rövid próbaidő alatt nyjra Hadfaludy huszárőr­is. Azt hiszem, a siker egyik Pa-dö-troá (Falusy Mariann, Király Levente és Lang Györgyi) Augusztusi Tiszatáj Az irodalom mozdult el ettől a szerkesztésmódtól. Ezt még a Min­dennapi irodalmunk rádióműsor szombati folyóirat szemlej ében mondta Ilia Mihály a júliusi szám kapcsán. Előttem azonban már a lap augusztusi száma kéklik, ami valójában mégiscsak az első, az újrainduló szám, hiszen az előző legalább hároméves írásokat tar­talmazott. A jó mű persze soha nem évül el, azonban az olvasói igénv, az irodalmi élet szerkezete, a szemléletfelosztási struktúra ko­molyan megváltozhat akár három röpke esztendő alatt is. Ezért kell feltenni a kérdést: érvényes-e in­dító mondat.iuik a nyolcas szám­ra is. Nos, úgy tűnik, igen. A lap mostani szerzőgárdájának meglehetősen magas például az át­lagéletkora. Nincsenek fiatal szer­zők, de még középkorúak se na­gyon. A lap egészét átható szemlé­lettel vannak gondjaim. Hiányzik a frissesség, a dinamizmus, nem lá­tok kontrasztokat Majd mindenki ugyanazon a hangon beszél. Ez a hang patoszi, kicsit még mindig fájdalmas, önnön elkötelezettségé­től meghatódott. Személy szerint, hiányolom az iróniát, a • groteszket, a játékosságot, a kockáztatást!, s úgy vélem, eme olvasói vagy kri­tikusi igény nem áll ellentótben azzal a szomorú ténnyel, hogy a Tiszatáj által behatárolt szellemi és földrajzi régióban túl sok örömre mostanság nincs okunk. A versrovatban mellesleg három igazán jó verset találtam. Baka István: Esős tavaszát, Ágh István. Az ös és Kiss Anna: A köd cimü verseit. Ez utóbbit tartom a folyó­irat legjobb irásanak. Marosi Gyula elbeszélésének (Balaton anzix) egyetlen komoly, bár jelentős hibája van. Igazából nem elbeszélés. Megmarad egy jó publicisztika egy memoár és egy esszé egyvelegének. A cselekmény különben egyetlen mondatot jár körbe, mely így hangzik: .,Dögölje­tek meg!" Sziládi János történetei egy ka­tolikus kisfaluban, Tésben játszód­nak. Ha a patkányok elmennek, ott valami rossz készül. Népies hang­vétel, megformáltság. kevés erede­tiséggel. Bíró Zoltán előadása a harmadik útról még a Bibó-konferencián hangzott el. Izgalmas, jó írás, de újfent elégedetlen maradtam. Ahol már a harmadik út konkrétumai­ról szeretnék hallani, ott akad el az írás. Kári , A három tanulmányt Móser Zol­tán (Kányádj Sándorról), Éried Ist­ván (Márai Sándorról) és Vigh Ká­roly (a felvidéki szellemiségről) jegyzi. A folyóirat másik nagyon izgal­mas írása egy beszélgetés, mely Tabajdi Csaba és egy lapszerkesztő között zajlott. Megtudhatjuk, mi az etnikai reneszánsz. A kritika rovatban Csoóri Sán­dor legújabb verseskötetéről Grs­zsa Ferenc, Csurka István Vasár­napi menü című könyvéről Márkus Béla írt. Tetszett még Márok Tamás dol­gozata, mely a szegedi opera Ober­frank-korszakát elemezte. igen nagy tényanyag és hozzáértés bir­tokában. Darvas! László nagv. inkább csak Feri . . . Éneklése egyébként meg­bízható. Ellenpólusa a két „nehézlány", a Pa-dö-dö Lang Györgyi és Falusy Ma­riann oly természetes élet­kedvvel alakították epizód­szerepüket, hogy mindig tiszta mosolyokat fakasztot­tak. A komikus szerepkör szinte kötelezően előírja a túlzó effektusokat, az erős karikírozást; Király Levente például ezekkel az eszkö­zökkel élt. A két lánynak ilyesmire nincs szükségük, a komikum valóban a lányok­ból, akarom mondani, lé­nyükből fakad. Gyimesi Kálmán Csang bácsiját kell még említeni, kinek á szö­veg átdolgozója igazán szá­jába illő szóvirágokat jut­tatott, s ö ki is használja ezt a komikus lehetőséget. Lehár szerzőtársainál fej­lettebb színérzékkel és ki­fogyhatatlan dallaminven­cióval rendelkezett. Többek között ezért is hasonlítják időnként Puccinihez, aki egyébként ezen a színpadon váltani fogja. (Némely ku­tatók szerint Turandot Szu­csong titkos nagynénje volt.) A zenekar Cser Mik­lós vezényletével a partitúra szépségeit gazdagon tárta föl, az éneklésen kívül je­lentős statisztafeladatokat <s ellátó énekkar is szépen da­lolt (karigazgató Gyüdi Sán­dor). A mosoly országa si­keres előadás. Valószínűleg nemcsak a közönség, de az igazgatóság is tapsolhat a telt házak, s a nagy bevé­tel láttán, ami nem kivétel ilyen produkció esetében, hanem a normális állapot, á Márok Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom