Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 3., csütörtök Bányászcsillével Miskolctól Sopronig Szombaton reggel 6 orakor Miskolcról a Nehézipari Műszaki Egyetem főbejáratától bányamérnök hallgatókból álló csoport indul útnak, hogy egv szenescsillével a közúton megtegye a mintegy 400 kilométeres utat Miskolctól Sopronig. A miskolci egyetem bányaés kohómérnöki kara a magyar műszaki felsőoktatás legrégibb intézményének, a Selmecbányái Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémiának jogutódja. Ez az iskola 1918—19-ben Sopronba került, majd e két kart 1949—59 között Miskolcra költöztették. Az erdészekkel a kapcsolat nem szakadt meg, sőt a miskolci hallgatók igyekszenek azt erősíteni. A mostani vállalkozással a közös multat, az összetartozást szeretnék kifejezni. A szabványméretű, a Miskolc melletti Lyukóbányáró! kapott, szépen kifestett és feldíszített csillét három hét alatt tolják el a diákok. Nyugdíjasok országos találkozója Immár negyedik alkalommal. a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának, a Városi Tanácsnak és a Népszava Barátság Klubjának szervezésében rendezték meg a nyugdíjasok országos találkozóját Egerben szombaton. Több mint húszezren érkeztek az ország minden részéből, hogy részt vegyenek az időskorúak szórakoztatóprogramján. Százhúsz nő volt itt valaha... Éji órán, kendergyárban Éjfél van már. kísértetek órája jár — mikor benyitok a szegedi kendergyárba. A vaskapu súlyos, csikorogva nyílik, beírom magam a „naplófőkönyvbe" a portán — ki vagyok. honnét szalajtottak, belépés, kilépés, óra. perc... No igen, újabban annyit gyakoroltatják velem az aláírásomat —, hogy utóbb még megtanulom. Kísértetkezek Neonfény és gépek zaja fogad odabenn a gyárban. Mészáros János művezetőt keresem. bemutatja a raschelüzemet, ahol zsákfóliát gyártanak. Az uralkodó fény: hidegzöld. szekrénysorméretú gépek kattognak, zúgnak mindenütt, ember — szinte sehol. Műanyag szálak húzódnak a levegőben, kijönnek az egyik gépből, a másikba bemennek. Átbújunk alattuk, alig győzök figyelni jobbra-balra — itt narancspiros műszálak futnak nyakmagasságban, amott sárgák, csak beléjük ne gabalyodjék az ember. Erről magasabb, arról mélyebb zúgás hangzik, dolgozik a százféle machina. A művezető elmondja: magyar gyártmányú — a Tiszai Vegyi Kombinátban előállított — pohetilénból gyártják a raschelzsákot. a krumpliszedók nélkülözhetetlen eszközét. A műanyagot granulátum formájában etetik be a gépbe — a granulátum olyas, mint az e szemcsés táp, amivel az állatokat faluhelyen etetik, a gép pedig osztrák, /.enzóig-gyártmány! Igen, ez ugyanaz a cég, melynek képviselője. Peter Weigl, s felesége, Cltristel repülógcpútjávai mintegy „megnyitotta" minap a leendő szegedi tranzit röpteret! Szóval, az alapanyag magyar, a gépek Ausztriából valók — de kik a munkások? Hisz eleddig tán hármat se láttunk! Nemhiába van épp éjfél — kisértetkezek munkálkodnának agyárban? „Finom ujjakra van szükség..." — A granulátumot tehát beszórják a gép torkába, ebből lesz a síkfólia — mondja. Mészáros János. — Hengerelés után kötik belóle a zsákot. Elhaladunk a mcosok körülkerített helye mellett — most az is üres. ők napközben tevékenykednek — Kubaiak és oroszok dolgoznak itt főként — tájékoztat a művezető — Micsoda? — kiabálok vissza, nagy a zaj... Persze, vannak magyarok is. Egy fiatalasszony — fülében dugó. itt már harsogó a zaj — elmondja, tizennégy éves korától dolgozik itt kötónóként, épp 12 éve. Havonta két hetet éjszakázik, este tíztől reggel hatig. Röszkéról jár be naponta. — A család?... — Férjem kazánfűtő a paprikaföldolgozónál, három műszakban dolgozik — délelőtt, délután és éjjel —, éppúgy, mint én. Egyszerre éjszakázunk, így amikor ő otthon van, én nem vagyok távol — mondja. — A pénz mennyi? — kiabálom a fülébe, kezem tölcsért formáz... — Hét-nyolcezret keresek: az éjszakai pótlék 75 százalékos. Belekaptunk a házépítésbe, arra kell a pénz. Kiabálja vissza. — Nem lenne kifizetődőbb, hisz faluhelyen él, mondjuk fóliázással foglalkozni, vagy valami hasonlóval? — Nemsokára gyesre megyek — mondja, és szavát elnyomja a gépek zakatolása. Kedélyesen üvöltözünk egymással még jó ideig, kölcsönösen nem értjük, mit mond a másik. Amikor megértem — már a munkájáról beszél. — Minden raschelgépet egy kötónó „visz"... Tűzi a szálakat, elszedi a zsákokat, hasonlók... Fizikailag nem kell hozzá nagy erő, de... — Hogyan nem kell??... — kiabálom; zakatolnak a gépsorok. x — Fi-zi-ka-i-lag! — Koszi! Hogv mondtad tovább? — ...de kézügyességre nagy szükség van ám! Finom ujjakra... Egy éjszakai műszakban tíz kötónó dolgozik az üzemben — a szovjeteket most tanítják be. ók jönnek a kubaiak helyére... No. a szovjet nőkkel nincs mit beszélnem — ók nem tudnak magyarul, én nem tudok oroszul. Megszólítunk viszont egy aranyos kubai lányt. A kubai lány — Négy évre jöttem ide. most telik le a negyedik, nemsokára megyek haza — mondja. — Kevés a magyar dolgozó, nagy szükség van a munkánkra... Tizenhatezret keresek egy hónapban. — Ha nem kéne visszamenned. itt maradnál Magyarországon? Jóformán egyszerre mond igent és nemet a kubai lány... — Nehéz rajtuk eligazodni — sóhajt a művezető, mikor egy csendesebb terembe érünk. Azután irány: az úgynevezett régi kártoló. Simon Ferenc termelésirányító, aki nemsokára nyugdíjba megy, elmondja, hogy a kenderkötél-készítés három szakaszból áll: finomkártolás, szalagnyújtás és végül: fonás. Börcsök Józsefné az egyik nyújtógépen dolgozik. Éjszakai műszak elótt kilenckor indul munkába, fél tízre beér, teljesítményét normára mérik, havonta 10—12 ezret keres. — És mennyit alszik? — Hat-hét órát — mondja, miközben láthatatlan kenderkócpor száll a levegőben, alig gyóz az ember harákolni. Van ugyan légpárásító berendezés — most is fújja — sprxceli a levegőbe a vizet —, továbbá van szájvédő is, de a kenderpor akkor is kenderpor... — Kapunk füldugót is, de akkor nem halljuk, ha „bezörög" a gép — mondja. Büntetőüzem volt... Immár kifelé haladunk a gyárból — kezdem megszokni a sokféle zúgást-neszezést. Simon Ferenc elmondja még, hogy vannak itt hatvan-hetvenéves kártológépek is. — Régi, angol gépek. Az ötvenes években ez büntetőüzem volt... Amazok ott fonógépek, olasz gyártmányok, tízévesek Emezek meg szovjet nyújtógépek — egészen újak, nemrég érkeztek meg... — Meg lehet szokni az éjszakai munkát? — kérdem. — Fontos, hogy az ember azonos időben kezdjen, és azonos idóben fejezze be... Egyszer eddig, másszor addig dolgozni — nos, ezt nem lehetne... Tíz-húsz éwel ezelőtt még kifejezetten örültem, amikor beléptem a gyárkapun. Persze, akkor még százhúsz nó dolgozott egy műszakban. Hajaj... Jobban meg kéne fizetni ezt a munkát, akkor akadna a városból is munkaerő, nemcsak külföldről... — mondta Simon Ferenc, már hajnalban, odakinn a gyárkapuban. Elköszönünk egymástól, a vasalt ajtó bedördül — fülemben pedig sokáig ott zsong még a gépek zaja... S különösen a százhúsz nő. Farkas Csaba WHO-jelentés Terjed az AIDS Csaknem ötezer fóvel gyarapodott az AIDS-betegek hivatalosan nyilvántartott tábora a világon július folyamán — jelentette pénteken az Egészségügyi Világszervezet, a WHO. júniusban a betegek száma 167373 volt 149 országban. Július végén már 172143 beteget tartottak nyilván a világ 151 országában; San Marino és Brunei is bejelentette a maga elsó AIDS-betegét Ami a földrészenkénti megoszlást illeti: Amerikában 116500, Afrikában 30 ezer. Európában 23500, Ázsiában 400. Ausztráliában, és Óceániában 1500 beteg van. Az országok szerinti kimutatásban az Egyesült Államok áll az elsó helyen csaknem 100 ezer beteggel. Európában Franciaországot sújtja leginkább az AIDS, 6400-an betegedtek meg vírusától 3 Királyt nem vonták ki a forgalomból „Amatőr módon nem lehet parlamentet játszani!" — mondja az Angliából hazatért szegedi képviselő Az ország minden részéből kaptam leveleket, hogy ne hagyjam magain eltávolítani a Parlamentből, ne futamodjak meg — mondja Király Zoltán szegedi képviselő hazatérve Angliából. — Mi az igazság, tényleg ki akartak vonni a forgalomból? — Á, szó sincs róla. Megpályáztam egy ösztöndíjat a Soros-alapítványnál. Eredetileg egy évre, Amerikába szólt a kiírás. Ezt értették többen félre. Amikor híre ment, hogy elmegyek, százszámra kaptam a leveleket az ország minden szegletéből, hogy ne hagyjam magam. De miért ne? En tanulni szerettem volna, hiszen senki sem maradhat élete végéig „szenátor"... — Mégsem lett semmi az egyéves útból! — Mert sokat vívódtam magam is. Eldöntöttem, ha ennyi időre elmegyek, lemondok a mandátumról. Ezután találkoztam Soros Györggyel, aki meghallva a hírt, arra kért, ne mondjak le, találunk más megoldást. így jutottam el Angliába, három hónapra. — Számítottál-e arra, hogy ilyen viharos három hónapban leszel távol? — Nem. Ezt elóre nem lehetett látni. — Milyen hírek jutottak el hozzád Norwichbe? — Itthonról szinte minden... Pontosan nyomon tudtam követni a változásokat. Elsősorban az angol lapokból, de a nagykövetségen keresztül minden parlamenti anyagot megkaptam. A kinti sajtó szinte mindenről tájékoztatott: az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásáról, a Demokratikus Magyarországért mozgalomról, a reformkörök tanácskozásáról. Nagy Imre temetéséről. Tehát igazán nem estem ki, csak hát... — ... nem tudtad alakítani a politikát... — Valahogy így! Az az igazság, ha a párttörvény, vagy a választójogi törvény terítékre került volna, akkor inkább hazajövök hamarabb. — Már az elsó hetekben ért meglepetés... — Arra gondolsz, hogy rehabilitáltak az MSZMP-bcn? — Pontosan. — Hát... Abból érzékeltem, történt valami, hogy felforrósodott a telefon. Nagyon sokan hívtak itthonról. Nem tudtam mit mondani. Ez nekem is meglepetés volt. Egyik pillanatról a másikra történt, akárcsak a kizárásunk. Rájöttem, hogy ez is ugyanolyan kapkodás, mint annak idején a kizárás. — Úgy gondolod, ez nem csak nektek szólt? — Meggyőződésem, hogy nem. Nem mi négyen voltunk a fontosak. Sokkal inkább a gesztus a KEB-töl, ami kénytelen volt meghunyászkodni egy új politikai reformirányzattal szemben Nem éreztem őszinteséget ebben a lépésben. — Ezek szerint most te újból párttag vagy. Mindenütt arra hivatkozol, hogy független képviselő akarsz maradni. Hogy van ez? — Jogilag valóban MSZMPtagnak számítok mióta visszavettek. Nem voltam itthon, a szándékaimat csak nyilatkozatokból ismerhetik. Most készülök arra, hogy hivatalosan, írásban is bejelentsem: nem kívánok visszalépni az MSZMPbe. — Úgy hírlik, az Ellenzéki Kerekasztalhoz csapódsz — A hír így nem pontos. Meg kívánom őrizni a függetlenségemet. de feltett szándékom , hogy létrehozzak egy parlamenti ellenzéki csoportot. — Azt is mondják, divatból igyekszel ellenzéki lenni... — Nem hiszem. Én már három éve is ellenzéknek számítottam az MSZMP-n belül. Független szeretnék maradni minden pártpressziótól. Valóban mondtam olyat, hogy képviselném az Ellenzéki Kerekasztal véleményét a Parlamentben. Azt a részét, amit magamévá tudok tenni. De ez az MSZMP-re is igaz. Nem azt nézem honnan jön egy javaslat, hanem hogy mi az. — Gondolom sokan megkerestek. .. — Valóban. De eddig minden pártnak nemet mondtam. — Az MDF-nek is? — Velük kicsit más a helyzet. A fórum munkájában kezdettől részt veszek, de nem vagyok tag. A szegediek úgy aposztrofálnak, mint tiszteletbeli MDF-est. Ezt el is fogadom. — Ezek szerint nem lesz több párttagkönyved? — Ezt nem mondtam. Egyelőre nem. Az átmeneti időszakban mindenképpen megőrzöm a függetlenségemet, azután majd látjuk. Most arra van szükségem, hogy felül tudjak emelkedni szúk pártérdekeken. — Úgy tűnik, ki akarod várni, merre billen a mérleg nyelve. — Nem. A mechanizmus reformját akarom kivárni. Úgy gondolom, a törvényalkotásban nem lehet szúk pártérdekek alapján dönteni. — Ezek szerint a választóid érdekeit kívánod képviselni... — Ez így hamis szlogen. Nem szeretem azt, hogy minden apróságról naponta kérdezzük meg a választóinkat. Ez álság. Felül kell emelkedni a kiégett villanykörtéken, és valóságos érdekeket kell képviselni. Egy képviselőnek ismernie kell az emberek véleményét, érzéseit, érdekét a választókerületben. Csak így tudom kellően képviselni őket, még akkor is. ha egy-egy ügyben külön nem találkozók velük. Ezt az angolok nagyszerűen tudják csinálni. — Ha már szóba hoztad, mit lestél el az angoloktól? — Sok mindent át tudnánk venni tőlük. Én azonban nem vagyok híve a kétkamarás parlamentnek. Egyébként is: súlytalan a lordok háza. Én sokkal inkább egykamarás parlamentben tudok gondolkodni. Sokkal fontosabb a munkastílus, amit tőlük elleshetünk. Arra gondolok, hogy ott egy képviselőnek minden feltétel megadatik ahhoz, hogy valóban ellássa a feladatát. Független státusban. szakértők, adminisztrátorok segítik a munkáját. így fordulhat elő az, hogy egyetlen év alatt tízezer választóval is tud konzultálni egy angol képviselő. Ott nemcsak a parlamenti munka a fontos, a dolgok jó része helyben, a választókerületben dől el... — Példának tekinted az angol parlamentarizmust? — Csak bizonyos értelemben. Hiszen sok különbség is van. Ismered a viccet? Megkérdik az angolt, mitől ilyen szép zöld a gyep a háza előtt? Gh, semmiség. Jól kell telepíteni azután már csak locsolni, nyírni kell — úgy négyszáz évig. Hát ez a négyszáz esztendő a legnagyobb különbség — Idehaza vállalnád-e, hogy profi képviselő legyél? — Igen. Én már évekkel ezelőtt felvetettem ezt a honatyáknak. Amikor elmondtam, hogy főállású képviselőkre lenne szükség, felhördült a Ház. Hogy- képzelek én ilyen hülyeséget? Most meg éppen azok hozakodnak elő ilyen ötlettel. akik akkor lepisszegtek. Szaladgálnak a húszkilós anyagokkal a hónuk alatt, és nem jut idejük semmire. Sajnálom, hogy őket csak ez a húsz kiló győzte meg. Ma már látszik, amatőr módon nem lehet parlamentet játszani. Profikra van szükség. — Indulsz-e a következő választásokon? — Igen. Ezt már eldöntöttem. Hogy milyen színekben? Maradok a függetlenségnél. Persze több párt is támogathat. El tudom például képzelni, hogy az MDF nem zárkózik el a segítségtől. Úgy gondolom, jó eséllyel indulhatok. — Ezután már apparátus is kell egy korteshadjárathoz. Honnan teremti ezt elő egy független jelölt? — Még nem tudom. Nyilván kell egy szervezet támogatása. De, hogy ez az MDF, vagy a népfront lesz-e, vagy valami más, nem tudom. Egy biztos, olyan választás nem lesz még egy, mint 1985-ben volt. Tisztességesebb csatározásokra számíthatunk, de senki sem fog nyolcvan százalékkal befutni, mint én annak idején. — Egyelőre azonban szó sincs választási hadjáratról. A parlament ., tyúktörvényeket" hozhat, parkolópályára kényszerült... — Ezt így nem mondanám. Tudomásul kell venni, hogy ez a parlament alkalmatlan alkotmányerejű törvények megalkotására. Összetételénél fogva is, eddigi politikai elkötelezettsége miatt is. Ezért tudom elfogadni azt, hogy párhuzamosan folynak a politikai egyeztető tárgyalások. Úgy gondolom, ez kicsit bővíti a kört. Hiába mondtuk eddig, hogy a parlament népképviselet, legjobb esetben is a nyolcszázezer párttag képviselete lehetett csak. Remélem, képesek lesznek a mai képviselők idóben, emelt fővel levonulni a politikai színpadról. — Mi fogadott idehaza? — A munkahelyemen, a tévénél abban maradtunk a főnökömmel, hogy a jövőben nem végzek felelős szerkesztői munkát. Szinte összeegyeztethetetlen ez az elfoglaltság a képviselőséggel. Műsort vezetek, riportokat készítek ezután. — Mire készülsz a Parlamentben? — Már összeállt nagyjából az elképzelés, de nem mondhatom el, mert a felszólalásomnak van egy pikáns, bizalmatlansági indítvány része is. De szeretnék szólni a rehabilitálásra várók érdekében, szorgalmazom, hogy az MSZMP számoljon el a Parlamentnek a vagyonáról... — Úgy látom, nem szegte kedved, hogy nem választottak meg alelnöknek. — Egyáltalán nem. Nem is számítottam rá. Harmincnyolc szavazatot kaptam. Nagyjából ennyit is vártam. Megtiszteltetés volt, hogy egyáltalán szóba került a nevem... Rafa! Gábor