Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 24., csütörtök 3 Jövője annak van, aki a holnapot megéri Szövetkezeti és tanácsi vezetőknek, valamint magánvállalkozóknak tartott előadást Békési László pénzügyminiszter kedden este a keceli tanácsházán Bevezető gondolataiból és a kérdésekre adott válaszaiból kibontakozott egy kép a magyar gazdasági válságról, napjaink íö folyamatairól, de magáról a nézőpontról ia, ahonnét ezeket a pénzügyi tárca vezetője megítéli. A válságágazatok konjunktúrája A pénzügyminiszter szerint ellentmondásos ma a gazdasági helyzetünk. A nemzetgazdaság pénzügyi eredményei ugyanis javultak Számunkra kedvezően alakultak egyes cserearányok, nőttek a tőkés exportból származó bevételek. Ugyanakkor a magyar gazdaság valódi folyamatai nem változtak. az. oly annyira várt szerkezetváltás nem haladt előre. A tőkés piaci konjunktúra, amely minden bizonnyal átmeneti jellegű, pontosan a magyar válságágazatok jövedelmét növelte meg. A nyugat-európai nagy gazdasági szerkezetváltás során ugyanis ott is háttérbe szorult a vaskohászat. bizonyos gépgyártási profilok. Áruhiány keletkezett, ami fölverte az árakat Ez a helyzet pillanatnyilag javítja a külkereskedelmi mérlegünket, ugyanakkor kísértést jelent a valódi szerkezetváltás további elodázására. Ráadásul a megnövekedett kereslet erősen energiaigényes ágazatokat .érint ezért az energiaJelhasználás nem csökkent, hanem tovább nőtt. Drámaian romlik a külső fizetési mérleg. Ha a m.ai tendenciák nem változnak, 198!) végére 900 millió rubeles aktívum keletkezik a szocialista piacokon. Ez azt jelenti, hogy ekkora értékben nem tudnak a partnerországok a magyar árukért cserébe megfelelő ellentételt küldeni. Amire nekünk igazán szükségünk lenne, azt nem nekünk adják el a „testvéri" országok, hanem a konvertibilis devizával fizető vevőknek. Magyarország politikai elszigetelődését jelzi, hogy a gazdasági kapcsolatokban is megjelentek bizonyos politikai effektusok. A szocialista export csökkentését szolgálja a forint 1,5 százalékos felértékelése, de ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt, a kormányzat el van szánva arra is, hogy nem engedi ki az országból az ellentétel nélküli exportszállítmányokat. Tovább folytatódik a szocialista exportra adott állami támogatások leépítése. Valakiknek nőtt az életszínvonala A pénz-ügymlniszter úgy fogalmazott, hogy az életszínvonal körül szabályos hisztériakeltés folyik, közben viszont beindult egy bérverseny, és ugrásszerűen nőttek a folyó jövededmek. A lakosság bruttó pénzbevételei 17,5 százalékkal nőttek az év első 7 hónapjában, az árak csak 16,7 százalékkal. Egy százalékkal nőtt a belső fogyasztás, sőt a reálbérek is ugyanennyivel. Márpedig a szerkezetváltáshoz a belső fogyasztásnak csökkennie kellett volna, a kiáramló jövedelmek mögött egyébként sincs valódi teljesítménynövekedés, csupán az áremelésekből származó inflációs nyereség'. A nyilvánosság előtt mindig ígérgetik. hogy az egészségügyieknek meg a pedagógusoknak majd ennyit meg anynyit emelnek a fizetésén. Nos. szépen, csendesen emelkedtek a bérek, az iparban 21 százalékkal, az építőiparban 22 százalékkal, a vállalkozói szférában 23-24 százalékkal — Szegeden a középiskolai tanárok fizeiésnövekedrse nem érte el az infláció mértékét Minden korábbinál nagyobb forgalomra számítanak a konvertibilis idegenforgalomban — az idegenforgalom mérlege így is erősen veszteséges lesz. A Gorenje- és videóvásár 1 milliárd dollárjába került az drszágnak, a világútlevél bevezetése óta a magyar turisták rendre t&bb devizát költenek el, mint amennyi a magyar idegenforgalom állam elől el nem titkolt bevétele. Lehetne örülni, hogy végre nem csökken, hanem emelkedik uz életszínvonal — de ennek árát továbbra sem termeli nieg a magyar gazdaság, a világ pedig a további egyensúlyromlást már nem hajlandó meghitelezni nekünk. Ezért a kormányzat ellenlépéseket tervez. — ezek egy részét a Parlamentnek is el kell fogadnia. Amiről tehát Békési László beszélt, azok a szaktárca elképzelései.' Előre menekülni Elterjedtek olyan rémhírek, hogy a kormány felfüggeszti a lakossági deviz.avásárlást. Ezt politikai okokból nem teszi — pedig lenne rá gazdasági oka, tette hozzá Békési László. A tervezett intézkedésekkel inkább megpróbálják a szalmazsákokban lapuló deviza egy részét is becsalogatni. A valuta eredetének vizsgálata nélkül, egységes számlára lehet szeptember 18-ától befizetni a konvertibilis pénzeket, a kormány garantálja a visszafizetését és a betétek titkosságát, a pénzt kezelő bankok pedig tisztességes kamatokat fognak fizetni. Ebben az évben máinem tervez forintleértékelést a tárca — de a pénzügyi egyensúly nem várt, súlyos romlása esetén sor kerülhet rá. Központi áremelések nem lesznek, ugyanakkor a kormány nem fog beleszólni a szabadáras termékek árába. A jövedelemkiáramlást nem fékezik adminisztratív eszközökkel, az adókat nem emelik idén, 1990-ben pedig' összességében csökkentik. — Lesz-e változás a személyi jövedelemadózásban? — kérdezte a hallgatóság közül valaki. — Eltökélt szándékunk, hogy Igen — felelte a miniszter. — Az állami adóbevétel összegében nem terveznek változást, csak a teherelosztásban. Jelenleg ez rendkívül igazságtalan, teljesítmény-visszatartó hatású. Csökkenteni kívánják az adó progresszivitását, zsugorítani az adósávokat, ellenben eltörölni a korábbi kedvezmények és kivételek jelentős részét. A mostani jövedelmeknek átlag 11 százalékát fizetik be adóha, de ez az átlag úgy jön ki, hogy a jövedelemtulajdonosok egyharmada 30 százalék körül fizet, kétharmada pedig alig valamit, vagy semmit. A mezőgazdasági kistermelők adóztatásakor „győzött a hagyományos) opportunizmus". A teljes mezőgazdasági kistermelés után ugyanis mindössze 320 millió forint adó folyt be a költségvetésbe — alapvetően igazságtalan, hogy míg másnál 60 ezer forint fölött már adózni kell, addig a kistermelőknél ez a határ 500 ezer forint bruttó bevétel. Az ellátás érdekében azonbun 1990-ben még marad a kivételezés — ha a Parlament is hajlandó lesz lenyelni ezt az igazságtalanságot. Munkanélküliség lesz, de kezelhető Valódi munkanélküliség egyelőre kevés helyen van, többnyire csak riogatják vele egymást és a kormányzatot a válságágazati lobbyk, meg a szakszervezet. Békési László szociális demagógiának tartja, hogy a válságból munkanélküliség nélkül ki lehet lábalni. Ez a világon eddig senkinek sem sikerült, józan politika nem is ígérhet ilyesmit A globális munkanélküliségnek Magyarországon kevés az esélye. Ma hazánkban 5 ezer 400-an 'kapnak munkanélküli segélyt, 4 ezren vesznek részt közmunkában, 3 ezren átképzési támogatást kapnak. A valódi munkanélküliek száma mindössze 2 ezer. Ugyanakkor 150 ezer dolgozó hiányzik a jó piaci lehetőségekkel rendelkező iparágak délutáni és éjszakai műszakjaiból, további 30-40 ezer ember a szolgáltatásokból. A válságágazatok leépítésével mintegy 150 ezer ember szabadul fel, ennél lényegesen többet el tudnak helyezni. A bérek magasabbak lesznek, de csak arra a munkára, amire a társadalomnak szüksége van. Feltehetőleg vége lesz a kényelmes, kevés elfoglaltsággal, délelőtti munkaidővel járó, körörr.reszelgetős munkáknak. Aki keresni akar, kénytelen les® három műszakot vállalni, talán megszűnik a munkaerőhiány a betegé pólói és egyéb területeken, párhuzamosan azzal, hogy a vállalatok rákényszerülnek a belső munkanélküliség leépítésére. Az utolsó kérdés az inflációra vonatkozott. Békési László szerint fenntartható a mostani, 15-20 százalék közötti, „galoppozó" infláció. Ez is nagyon nehéz lesz, hiszen a világon az eddigi tapasztalatok szerint vagy vágtató infláció mellett valósult meg a gazdasági szerkezetváltás, vagy politikai diktatúra szavatolta az elhatározások sikerét. Nálunk azonbun speciális a helyzet más szempontból is: úgy kell piacot teremteni, hogy egyszer már szétvertük azt, Egyedi eset tehát Magyarországé, a várakozás éppúgy káros, mint a túl gyors tempó, his/en ez utóbbi társadalmi robbanást idézhet elő. Márpedig jövője csak annak van, aki megéri a holnapot — mondotta a kecelj szőlősgazdák előtt a magyar pénzügyminiszter. Tanács István A pártok és a munkahely Országos vita és magas szintű politikai tárgyalások időszerű témája a munkahelyi politikai szervezetek sorsa, jövője. A vita Szegeden is élénk. Nemrégiben reagált Szerencsés György (az MSZDP szegedi titkára, a Taurus szakszervezeti bizalmija) egy, lapunkban megjelent véleményre, melyet Szalay István (az MSZMP kongresszusi küldöttjclöltje, a megyei párt-vb tagja) képviselt. „Összehoztuk" a partnereket — egymás mellett közöljük Szerencsés György és Szalay István gondolatait. A bentmaradás reformellenes A munkahelyi politizálás kérdése azok közé tartozik, amelyekről tárgyalt az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal Szegeden és országos szinten egyaránt. Tudvalevő, hogy a kezdeti közeledő állásponthoz képest most az MSZMP egyre több képviselője nyilatkozik azzal ellentétesen. Korábban csupán abban nem történt megállapodás: milyen halál időt lehet szabni arra, hogy megszűnjön az összes munkahelyi politikai szervezet. (Kivéve a szakmai érdekvédelmi szervezetet.) Abban egyetértés mutatkozott, hogy a munkahelyekről való kivonulás szükséges ahhoz, hogy megteremtsük a többpártrendszerű parlamenti demokráciához vezető békés átmenet feltételeit. Ez egyrészt azért elengedhetetlen, mert a sajtóhoz hasonlóan jelenleg a munkahelyeken is monopolhelyzetben van az MSZMP — vagyis messze nem beszélhetünk politikai esélyegyenlőségről. Gondoljunk csak arra, miféle esélyekkel indulhatnánk most egy erőltetetten előrehozott választáson! Másrészt, egy kialakult demokratikus társadalomban amúgy sem szokott működni munkahelyi pártalapszervezet. És most kérem, ne hozzon fel senki olyan nyugat-európai példát, ahol ezt meg lehet cáfolni. Á Nyugattól inkább a jót igyekezzünk átvenni! (Aminap nyilatkozott hasonló szellemben Széchenyi István szépunokája, egy Svédországban élő számítástechnikai professzor. Szerinte nagyon rossz választás volt Magyarország számára az, hogy a svéd adórendszert tekintette mintának.) Tisztelem Szalay István őszinte kiállását, hogy mintegy a „.paltformoktól független" jelöltként szeretne eljutni a kongresszusra. Ugyanakkor nem látom világosan, milyen alapvető okokból határolja el magát a reformkörök platformjától. Sajnálom, hogy ki kell jelentenem, de a munkahelyen való bentmaradás melletti véleménye határozottan a politikai reformok ellen hat. Az MSZDP szegedi szervezete és a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal nevében kérem, a nyilvánosság előtt gondolja újra álláspontját! Ehhez figyelmébe ajánlom a következő tanulságos, munkahelyi politizálásra irányuló történetet. Nemrég parlamenti ülésszak napirendjére tűzték az átalakulási törvényt. Ez — akárha cáfolta is Kulcsár Kálmán — szoros összefüggésben van a tulajdoni reform összetett kérdésrendszerével. Éppen ebből kiindulva, munkahelyemen a témához hozzászólni kívánó képviselővel együttműködve, segíteni akartam megszervezni egy olyan vitadélutánt, melyen a népi részvényekkel kapcsolatos elképzelést ismertette volna Síklaky István. A cél az volt, hogy a téma iránt felkeltsük az érdeklődést a „hallgatag többség"-ben is, ne csak azok között, akik amúgy is érdeklödnek az új törvények iránt. Ennek a célnak elérése érdekében azt gondoltam, hogy a gyár étkezőjében kellene tartani a beszélgetést, az első műszak lejárta után. Azért, hogy felfigyeljenek a témára, ne menjenek el a plakát mellett, a következő címet gondoltam kiírni: „Kié lesz a gyárunk?" Nos, a gyár vezetése ezekkel a feltételekkel nem volt hajlandó megengedni a vitaindító előadás megtartását. Egyrészt a címet találta túlságosan kihívónak, félreérthetőnek, másrészt pedig kora esti időpontra akarta eltolni a kezdést. Ehhez tudni kell, hogy a buszközlekedés nagyon műszakhoz kötött a gyár és a Belváros között, s a dolgozók egyébként sem jönnének vissza otthonról egy ilyen rendezvény kedvéért. Kompromisszum hiányában végül is a Dugonics moziban segített helyet biztosítani a vállalat szakszervezeti titkára. Ebben az egész történetben a legtanulságosabb az, hogy, bár a pártok nyílt politikai érdekei ezúttal egyáltalán nem jelentkeztek, mégis jó példát szolgáltat azokra a nehézségekre, amelyek a munkahelyi politizálást kísérik egy átlagos állami munkáltatónál. (Pedig itt inkább a szakszervezethez állt közel az ügy, mint egyes politikai pártokhoz.) Szerencsés György Legyen összhang elvek és tettek között Válaszomat köszönettel kejzdem, hogy nem az indulat, hanem a véleménykülönbséget tiszteletben tartó politikai kultúra formái között szállt vitába az MSZMP és általában a pártok munkahelyi szerepéről vallott nézeteimmel. (Délmagyarország, 1989. augusztus 19-ei szám.) Alapvető indokomat a reális életszemlélet mondatja velem: a mai magyar helyzetben a politikát száműzni a munkahelyekről egyszerűen lehetetlen. Az egész országban példaértékű lehet a Herendi Porcelángyár, ahol kiemelt vezetői — és arányatlanul alacsony dolgozói — prémiumok miatt a gyámban magasra csapódott felháborodás következtében munkástanács alakult, annak rendje és módja szerint választott vezetőkkel, alapsgaPártvezetők a Teszövnél Tegnap, szerdán délelőtt Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára és Fraknóy Gábor titkár Szegeden, a megyei Teszöv székházában találkozott a termelősfzövetkezeti mozgalom vezetőivel. A szövetkezeti gazdaságok helyzetéről, gondjairól a pártbizottság vezetőit Molnár Lajos, a Teszöv elnöke és Haskó Pál titkár tájékoztatta. Köztudomású, a mozgalom VI. kongresszusára készül, és az érdekképviselete is megújulóban van. Igy szűkebb pátriánkban októberben kerül sor tisztújító küldöttközgyűlésre. Elkerülhetetlen. hogy az eddigi eredményesen működő érdekképviselet a jövőben ne vállalja fel a mezőgazdasági termelők érdekképviseletét, érdekvédelmét. Az MSZMP vezetői helyeselték a szövetkezeti mozgalom megújítására .'í'.olgáló elképzeléseket, és hangsúlyozták, hogy a párt továbbra is számít a megye élelmiszer-gazdaságában jelentkező problémák megoldásában a szövetkezeti mozgalomra, gazdaságokra és érdekképviseleti szervére. bállyal, amelynek megalkotása bizony szakmunka. Ki segített? Sajnos, nem az MSZMP helyi szervezete, vagy apparátusa, hanem a Magyar Demokrata Fórum jogászai. És ezért az MDFet én nem ítélem el, csupán megállapítom, hogy egy dolog a munkahely depolitizálásának meghirdetése, és egy más dolog a valóságos cselekedet. Ezzel a kettősséggel viszont már nem értek egyet! Elveink legyenek összhangban tetteinkkel: így, felismerve a politika munkahelyi jelenlétét, nem fogadhatom el a depolitizálási célkitűzést. De hiszen maga Szerencsés György sem fogadta el, amikor meghirdette a „Kié lesz a gyárunk?" tétmájú gyűlést. A gyár vezetése nem vollt ebben partner. Igaza volt. Akkor is így kellett volna eljárnia, ha az MSZMP hirdeti meg ezt a gyűlést. Mert egyik párt sem citálhatja gyűlésre a dolgozókat — ez ugyanis az elítélendő régi hatalmi eszköztárhoz tartozik — csakis a saját tagjait. Más kérdés az, ha a munkások egy gyűlést hívnak össze „Kié lesz a gyárunk?" témában, hogy — a tulajdonviszonyok átalakulásakor — ilyen gyűlésre szükség lesz, akkor arra menjen el az MSZDP, MDF, MSZMP ér. mondj?, el véleményét. Mint ahogy ez meg is történt a Péti Nitrogénművekben, a-zzal a szépséghibával hogy ? pártok közül éppen az MSZMP hiányzott... Ha pedig ilyen horderejű kérdésekben kell egy pártnak nyilatkoznia, akkor — ugya — már csak azért is, hogy hiteles legyen és a gondokat ,a saját bőrén érezhesse, a pártnak mégiscsak a gyárkapun belül kell lennie. Friss példákat hoztam, de meggyóződesem nem újkeletű, és lényegesen élőbbről datálódik, mint az Ellenzéki Kerekasztal és ej: MSZMP megbeszéléseinek a kezdete. Már a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete II. országos küldöttértekezletén (1989. február 24.) élesen felvetették, hogy „az MSZMP vonuljon ki ? szakszervezet vezetéséből". Végül — nagy többséggel — az az álláspont kerekedett felül, hogy a párt a szakszervezeti funkciót viselő tagjain keresztül — és nem a szakszervezetnek adott pártdirektívák útján — érvényesítheti befolyását. Gondolom, ebben nincs is vita közöttünk, hiszen Szerencsés György — pártfunkciója mellett — szakszervezeti bizalmi is. Az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP közötti tárgyalások fontosak, de semmit sem véglegesíthetnek. Jelentőségük éppen abban áll, hogy a tárgyalóküldöttségek" mögött álló erők csatlakoznak-e a megállapodásokhoz. Az MSZMP részéről ez — a munkahelyi szerepet illetően is — az októberi kongresszuson válik el. Szalay István