Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

Dopping Csengeri újra lebukott Emlékszünk, közel egy esztendeje, 1988. szeptemberében, a szöuli olimpián két válogatott súlyemelőnket érték doppingvétségen.: Szanyi Andor és Csengeri Kálmán vizeletében tiltott teljesítményfokozó szert mutattak ki. Eltiltották őket, majd felfüggesztették a büntetésüket, azaz újra versenyezhetnek. Az első adandó alkalommal Cseiigerinél újra doppingszert találtak. Saját egyesületi edzője nyilatkozott úgy, hogy versenyzőjét immár örökre el kell tiltani. A sportágat haloványan ismerő honpolgár tudja, hogy a történetet nem szabad ilyen egyszerűen és egyértelműen bemutatni. Az ugyanis tény, hogy a válogatott versenyzői, akik egy évben többnyire 8— 10 hónapot a közös felkészüléssel, központilag vezérelt programot végrehajtva, javarészt összezárva töltenek el, önállóan, saját kezdeményezésre nem juthatnak dollárezreket érő doppingszerekhez. Az is tény, hogy teljesítményt fokozó vegyületek tudatos és szervezett bevitele nélkül képtelenség lenne Olyan iszonyatos tömegeket a magasba emelni, azaz, a jó eredmény erdekében mindenki — edző, orvos, sportvezető és sportoló — összefogva csal A súlyemelés tehát — a legnagyobbak szintjén — a csalók sportága. Miért bünós akkor Cserigeri? ' Miért' kellett' öt itthon is. s főleg ilyen látványosan megbuktatni? Mert Csengeri kibeszélt a csalók közül. A felkészülés legelején aláíratnak egy nyilatkozatot az élversenyzőkkel, hogy mindent a saját felelősségükre tesznek. Ha nem írják alá, kikerülnek a válogatottból, nem juthatnak lakáshoz, búcsút inthetnek az átlagbérnél magasabb jövedelemnek, csak magánerőből utazhatnak — végül is, kiközösítik őket. Ha aláírnak, vállalják a lebukás kockázatát, azaz; egyedül felelnék mindenért, még orvceuk nyilvánvaló tévedéséért is. A lebukás után hallgatni illik. Csengeri viszont beszélt Szöul után senki nem állt mellé, mivel egyetlen tettestárs sem nyilatkozta azt, hogy ő is hibázott, esetleg rosszul rhérte be a tiltott szer ürülésí idejét A csalók között ugyanis viszonylagos az igazmondás. Ha valaki beismeri, hogy hibázott, csupán a hiba technikáját vallja meg, az ember elleni bűnt, a mérgezést nem, hiszen a szakma évtizedek óta a teljes öncsalás á'lapotában van: nem az a hibás, aki doppingol, hanem az. aki lebukik. A hibásak között pedig nem az a kiátkozandó, aki újra beáll a sor végére a doppingszerért, hanem az, aki hátat fordít; és beszélj Csengeri könyvet írt a magyar súlyemelésről. Ez az ő igazi bűne. Nem tudni, hogy most valóban szedett-e anabolikus szteroidot, azt sem. hogy ki pisilt az ö kémcsövébe, mert Szöul óta Örkény István szellemében játszódik az abszúrd történet: az a súlyemelő szövetség végeztet szúrópróbaszerű vizsgálatokat az élsportolók között, amely beszerezteti a tiltott szereket. S mintha az író tollán haladnának az események: a számba jöhető sportolók közül éppen Csengeri, és a könyvében nyilatkozó Mandzák Bertalan akad fönn a speciálisan beállított doppingrostán. A szövetségben ugyanis nincs számítógépes lista a versenyzőkről, ezért egy papiroson ujjal böktek azokra, akiket váratlanul meg kellett vizsgálni. Világos, hogy ha a közismertté vált tiltott szer, a sztanozolon, 8 nap alatt ürül ki a szervezetből, akkor a verseny előtt ennyi idővel le kell állni a szedésével. Az is világos, hogy a felkészülési időszakban mindenki szedi a kokszot Akit szeretünk, annak időben szólunk, hogy jön a szúrópróba. Akit nem szeretünk, azt kicsináljuk, ha addig élünk is. Ez a súlyemelő szövetség etikája. Na már most, aki azt hiszi, hogy én eddig csúfján Csengeri történetéről írtam, teved. Az az ujj, amelyik a listán kibökte a nevet, a jelenlegi társadalmi viszonyok közepette bárkire rábökhet, hiszen már-már tökéletes a viszonylagosság. A szúrópróba ilyen módon mifelénk kiszúrópróba. Tiszta vagyok, mondta Szanyi Ferihegyre érve. és ezt hajtogatta később is. Nem azt mondta hát, hogy nem szedett semmiféle teljesítményfokozót, hanem azt, hogy tiszta. MaRyarán: az ő ismeretei szerint, kiürült belőle a piszok. Nézzünk csak körül: hazánk politikai életének élversenyzői ugyanezt sugallják. Belőlük kiürült a hatalom doppingja, csakis sportszerűen, az esélyegyenlőség demokráciájának szellemében lépnek föl. Kisétálnak a bemelegítő teremből, fölnéznek az órára. meghúzzák a széles haskötőt, szétdörzsölik a magnéziumot a tenyéren, és bűvölik a súlyt Elvégzik a gyakorlatot, odalent talán még tapsol is a publikum. aki mindent sejt, sokat tud, de csak felvételről látja a kémcsöveket. A nézőközönség azt sem tudhatja, miféle politikai teljesítményfokozók cserélnek gazdát, a nyilvánosság kizárásával, ki mit ad be. kinek, hány ellenőrizetlen alku születik a félrevezetés megszervezésére, ki bökhet különböző nevekre az ellenőrizendők listáján? A néző csak annyit tud, hogy itt minden bizonnyal csalnak. Azt mondják neki, hogy érte történik errefelé minden De a néző egyre kevésbé szereti ezt a súlyemelést Dlusztus Imre A család panziója Vidéki városokban s igy Szegeden sem igazán állami bombaüzlet ma már a szállodás szakma. A téli hónapokban, bizony gyakran foghíjasok a parkolók, esetenként nagyobb szállodáink előtt is csak fél tucat autó árválkodik. A közepes és olcsóbb árfekvésű. férőhelyek iránt azonban nem csökkent a kereslet. A városban mind gyakrabban tűnik fel egyegy új panziót, hirdető felirat. Kivétel nélkül családias kiszolgálással, olcsó árakkal csábítanak. — Ma már nem ide tenném a pénzemet — mondja Bikádi László, az újszegedi Fortuna panzió tulajdonosa, húszéves — ebből három és fél Amerikában — vendéglátós múlttal. Szeged fürdőváros jelszóval erre a területre akkor csak panzióépítésre adtak engedélyt. Hatszobásnál nagyobbat nem volt tanácsos építeni, így maradhatott az elviselhetőség határán az engedélyezési procedúra, — Olyan régen kezdett el építkezni? — Az idő alatt épült, míg családommal külföldön voltam A tempót természetesen a pénz diktálta. Körülbelül 75 százalékban volt kész, amikor hazajöttünk, a befejezéshez kellett még 800 ezer forint bankkölcsön. Fedezet hiányában — a majdnem kész épület nem számít anEmeletes mosogató nak — ezt igen nehezen kaptuk meg, s nem is éppen olcsón, 23 százalékra. — Végül is szépre sikeredett. Ez elmondható az indulásról is? — Ez év. januárjában kezdtünk, ami nem volt igazán szerencsés. A téli hónapok mindig csendesebbek. Mivel a „vendégáradat" és az időm egyaránt engedte, fellapoztam a telefonkönyvet és az újságok hirdetési oldalait. Mozgékony — kiterjedt bel- és külföldi kapcsolatokkal rendelkező — vállalatokat, kft.-ket és kisszövetkezeteket kerestem. Árajánlattal, térképpel ellátott szórólapot küldtem mindegyiknek. Ennek köszönhető, hogy a tavaszi hónapokban vendégeim 80 százaléka üzletember . „ volt., — Említette az árat... — Egy kétágyas, zuhanyozós szoba ára június elseje után sem éri el az ezer forintot, reggelivel együtt. Ez természetesen a 15 százalékos áfával együtt értendő. — Érdemes etetni a ven-, déget? — Maradjunk inkább abban, hogy szükséges, ez is a családias kiszolgálás része. Egyébként az ide vonatkozó rendelkezések nem igazán rugalmasak. Hat, nem tévedés, hat mosogatókagyló és három csaptelep elengedhetetlen ahhoz, hogy 12 vendéget szalámival, vajjal, dzsemmel és péksüteménynyel megetessek. Nem tudom, hány emeletes mosogató kellene, ha történetesen tejberizst vagy sonka-tojást szeretnék reggelire adni. — Nem inkább itatni kellene a vendégeket? — A közeljövő terveibe szerepel, hogy a szobákba minibárt alakítunk ki. — Mennyire családi ez a vállalkozás? — Feleségemnek és kisebbik lányomnak ad még elegendő munkát, a két nagyobb gyerek máshol dolgozik. Vasaló- és szárítógép segíti a munkát, alkalmazottat egyszerűen el sem bírna az üzlet. — Az lehet, de elégedett vállalkozóval is ritkán találkozok ... — Számoljunk együtt. Éves átlagban, 75 százalékos kihasználtság mellett, az áfa nélküli bevétel egymillió forint körül alakul. A rezsi 300 ezer, a bankkölcsönnek csak a kamata majdnem 200. A törlesztés, a hármónk munkabére — jövőre 53 százalék sztk is terheli — valamint a személyi jövedelemadó. A maradékból kell majd fejlesztéseket kigazdálkodni. — Alig nagyobb isztambuli szállodákhoz hasonlítva itt szinte pazarlóan tágas a közös helyiség, a társalgó. — Eredetileg éttermet szerettünk volna a földszintre, ezért ez a nagy „nappali". Termésetesen ennek is van előnye. Üzletember vendégeim hamar rájöttek, hogy itt zavartalanul, kényelmesen lehet beszélgetni. Mára már szinte rendszeresen ide kéri tárgyalásra reggeli után szegedi partnereit a menedzser, vagy a kereskedő. — Volt már híres vendégük is? — Az ifjúsági világbajnokság idején Ausztrália evezős válogatottja, olasz karmester, argentin énekes, főszereplők a Túrandót-ból. — Hosszabb távon mit jelent majd az olajos szálló éi a Forrás üdülő „szorításában" élni? Mindkettőben árulnak már szobákat... — A áraink esetleg lehetnek hasonlóak, de ez • egy egészen más kategória. Sok külföldi vendégünk van, akik már unják a beton-üveg szállodai szobákat, egyforma folyosókat. Mi beszélgetünk velük, éttermeket, programokat ajánlunk és természetesen ez minden vendégnek kijár. Kovács András 79. évfolyam, 202, szám 1989. augusztus 28., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A labdarúgó XB II-ben a második fordulót bonyolították le. A Keleti csoportban szereplő szegedi csapatok a Tiszaparti stadionban találkoztak, ahol a helyi rangadón az NB I-re aspiráló Szeged SC 3-2-re nyert az újonc Dózsa ellen, A mérkőzésről szóló tudósításunk a 6. oldalon. A motorcsónaksport kedvelői nagyszerű versenyt láthattak a Tiszán, ahol új pályán, az új híd és a Szegedi Olajbányász SE szabadidőközpontja közötti szakaszon rendezték az O 700-as kategória Világ Kupa versenyét, és az országos bajnokság záró fordulóját. Az eseményről a 7. oldalon számolunk be. 1