Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

Dopping Csengeri újra lebukott Emlékszünk, közel egy esztendeje, 1988. szeptemberében, a szöuli olimpián két válogatott súlyemelőnket érték doppingvétségen.: Szanyi Andor és Csengeri Kálmán vizeletében tiltott teljesítményfokozó szert mutattak ki. Eltiltották őket, majd felfüggesztették a büntetésüket, azaz újra versenyezhetnek. Az első adandó alkalommal Cseii­gerinél újra doppingszert találtak. Saját egyesületi edzője nyilatkozott úgy, hogy versenyzőjét immár örökre el kell tiltani. A sportágat haloványan ismerő honpolgár tudja, hogy a történetet nem szabad ilyen egyszerűen és egyértelműen bemutatni. Az ugyanis tény, hogy a válogatott versenyzői, akik egy évben többnyire 8— 10 hónapot a közös felkészüléssel, központilag vezé­relt programot végrehajtva, javarészt összezárva töl­tenek el, önállóan, saját kezdeményezésre nem jut­hatnak dollárezreket érő doppingszerekhez. Az is tény, hogy teljesítményt fokozó vegyületek tudatos és szervezett bevitele nélkül képtelenség lenne Olyan iszonyatos tömegeket a magasba emelni, azaz, a jó eredmény erdekében mindenki — edző, orvos, sport­vezető és sportoló — összefogva csal A súlyemelés tehát — a legnagyobbak szintjén — a csalók sportága. Miért bünós akkor Cserigeri? ' Miért' kellett' öt itthon is. s főleg ilyen látványosan megbuktatni? Mert Csengeri kibeszélt a csalók közül. A felkészülés legelején aláíratnak egy nyilatkozatot az élverseny­zőkkel, hogy mindent a saját felelősségükre tesznek. Ha nem írják alá, kikerülnek a válogatottból, nem juthatnak lakáshoz, búcsút inthetnek az átlagbérnél magasabb jövedelemnek, csak magánerőből utazhat­nak — végül is, kiközösítik őket. Ha aláírnak, vál­lalják a lebukás kockázatát, azaz; egyedül felelnék mindenért, még orvceuk nyilvánvaló tévedéséért is. A lebukás után hallgatni illik. Csengeri viszont beszélt Szöul után senki nem állt mellé, mivel egyetlen tettestárs sem nyilatkozta azt, hogy ő is hi­bázott, esetleg rosszul rhérte be a tiltott szer ürülésí idejét A csalók között ugyanis viszonylagos az igaz­mondás. Ha valaki beismeri, hogy hibázott, csupán a hiba technikáját vallja meg, az ember elleni bűnt, a mérgezést nem, hiszen a szakma évtizedek óta a teljes öncsalás á'lapotában van: nem az a hibás, aki doppingol, hanem az. aki lebukik. A hibásak között pedig nem az a kiátkozandó, aki újra beáll a sor végére a doppingszerért, hanem az, aki hátat for­dít; és beszélj Csengeri könyvet írt a magyar súlyemelésről. Ez az ő igazi bűne. Nem tudni, hogy most valóban szedett-e ana­bolikus szteroidot, azt sem. hogy ki pisilt az ö kém­csövébe, mert Szöul óta Örkény István szellemében játszódik az abszúrd történet: az a súlyemelő szö­vetség végeztet szúrópróbaszerű vizsgálatokat az él­sportolók között, amely beszerezteti a tiltott szere­ket. S mintha az író tollán haladnának az esemé­nyek: a számba jöhető sportolók közül éppen Csen­geri, és a könyvében nyilatkozó Mandzák Bertalan akad fönn a speciálisan beállított doppingrostán. A szövetségben ugyanis nincs számítógépes lista a ver­senyzőkről, ezért egy papiroson ujjal böktek azokra, akiket váratlanul meg kellett vizsgálni. Világos, hogy ha a közismertté vált tiltott szer, a sztanozolon, 8 nap alatt ürül ki a szervezetből, ak­kor a verseny előtt ennyi idővel le kell állni a sze­désével. Az is világos, hogy a felkészülési időszak­ban mindenki szedi a kokszot Akit szeretünk, an­nak időben szólunk, hogy jön a szúrópróba. Akit nem szeretünk, azt kicsináljuk, ha addig élünk is. Ez a súlyemelő szövetség etikája. Na már most, aki azt hiszi, hogy én eddig csú­fján Csengeri történetéről írtam, teved. Az az ujj, amelyik a listán kibökte a nevet, a jelenlegi társa­dalmi viszonyok közepette bárkire rábökhet, hiszen már-már tökéletes a viszonylagosság. A szúrópróba ilyen módon mifelénk kiszúrópróba. Tiszta vagyok, mondta Szanyi Ferihegyre érve. és ezt hajtogatta később is. Nem azt mondta hát, hogy nem szedett semmiféle teljesítményfokozót, ha­nem azt, hogy tiszta. MaRyarán: az ő ismeretei sze­rint, kiürült belőle a piszok. Nézzünk csak körül: hazánk politikai életének élversenyzői ugyanezt sugallják. Belőlük kiürült a hatalom doppingja, csakis sportszerűen, az esély­egyenlőség demokráciájának szellemében lépnek föl. Kisétálnak a bemelegítő teremből, fölnéznek az órá­ra. meghúzzák a széles haskötőt, szétdörzsölik a magnéziumot a tenyéren, és bűvölik a súlyt Elvég­zik a gyakorlatot, odalent talán még tapsol is a pub­likum. aki mindent sejt, sokat tud, de csak felvétel­ről látja a kémcsöveket. A nézőközönség azt sem tudhatja, miféle politi­kai teljesítményfokozók cserélnek gazdát, a nyilvá­nosság kizárásával, ki mit ad be. kinek, hány ellen­őrizetlen alku születik a félrevezetés megszervezésé­re, ki bökhet különböző nevekre az ellenőrizendők listáján? A néző csak annyit tud, hogy itt minden bizonnyal csalnak. Azt mondják neki, hogy érte tör­ténik errefelé minden De a néző egyre kevésbé szereti ezt a súly­emelést Dlusztus Imre A család panziója Vidéki városokban s igy Szegeden sem igazán álla­mi bombaüzlet ma már a szállodás szakma. A téli hónapokban, bizony gyak­ran foghíjasok a parkolók, esetenként nagyobb szál­lodáink előtt is csak fél tu­cat autó árválkodik. A kö­zepes és olcsóbb árfekvé­sű. férőhelyek iránt azon­ban nem csökkent a keres­let. A városban mind gyakrabban tűnik fel egy­egy új panziót, hirdető fel­irat. Kivétel nélkül csalá­dias kiszolgálással, olcsó árakkal csábítanak. — Ma már nem ide ten­ném a pénzemet — mondja Bikádi László, az újszegedi Fortuna panzió tulajdonosa, húszéves — ebből három és fél Amerikában — vendég­látós múlttal. Szeged fürdő­város jelszóval erre a terü­letre akkor csak panzióépí­tésre adtak engedélyt. Hat­szobásnál nagyobbat nem volt tanácsos építeni, így maradhatott az elviselhető­ség határán az engedélyezési procedúra, — Olyan régen kezdett el építkezni? — Az idő alatt épült, míg családommal külföldön vol­tam A tempót természetesen a pénz diktálta. Körülbelül 75 százalékban volt kész, amikor hazajöttünk, a befe­jezéshez kellett még 800 ezer forint bankkölcsön. Fedezet hiányában — a majdnem kész épület nem számít an­Emeletes mosogató nak — ezt igen nehezen kap­tuk meg, s nem is éppen ol­csón, 23 százalékra. — Végül is szépre sikere­dett. Ez elmondható az indu­lásról is? — Ez év. januárjában kezdtünk, ami nem volt iga­zán szerencsés. A téli hóna­pok mindig csendesebbek. Mivel a „vendégáradat" és az időm egyaránt engedte, fellapoztam a telefonköny­vet és az újságok hirdetési oldalait. Mozgékony — ki­terjedt bel- és külföldi kap­csolatokkal rendelkező — vállalatokat, kft.-ket és kis­szövetkezeteket kerestem. Árajánlattal, térképpel ellá­tott szórólapot küldtem mindegyiknek. Ennek kö­szönhető, hogy a tavaszi hó­napokban vendégeim 80 szá­zaléka üzletember . „ volt., — Említette az árat... — Egy kétágyas, zuhanyo­zós szoba ára június elseje után sem éri el az ezer fo­rintot, reggelivel együtt. Ez természetesen a 15 százalé­kos áfával együtt értendő. — Érdemes etetni a ven-, déget? — Maradjunk inkább ab­ban, hogy szükséges, ez is a családias kiszolgálás része. Egyébként az ide vonatkozó rendelkezések nem igazán rugalmasak. Hat, nem téve­dés, hat mosogatókagyló és három csaptelep elengedhe­tetlen ahhoz, hogy 12 vendé­get szalámival, vajjal, dzsemmel és péksütemény­nyel megetessek. Nem tu­dom, hány emeletes mosoga­tó kellene, ha történetesen tejberizst vagy sonka-tojást szeretnék reggelire adni. — Nem inkább itatni kel­lene a vendégeket? — A közeljövő terveibe szerepel, hogy a szobákba minibárt alakítunk ki. — Mennyire családi ez a vállalkozás? — Feleségemnek és kiseb­bik lányomnak ad még ele­gendő munkát, a két nagyobb gyerek máshol dolgozik. Va­saló- és szárítógép segíti a munkát, alkalmazottat egy­szerűen el sem bírna az üz­let. — Az lehet, de elégedett vállalkozóval is ritkán talál­kozok ... — Számoljunk együtt. Éves átlagban, 75 százalékos kihasználtság mellett, az áfa nélküli bevétel egymillió fo­rint körül alakul. A rezsi 300 ezer, a bankkölcsönnek csak a kamata majdnem 200. A törlesztés, a hármónk mun­kabére — jövőre 53 százalék sztk is terheli — valamint a személyi jövedelemadó. A maradékból kell majd fej­lesztéseket kigazdálkodni. — Alig nagyobb isztam­buli szállodákhoz hasonlítva itt szinte pazarlóan tágas a közös helyiség, a társalgó. — Eredetileg éttermet sze­rettünk volna a földszintre, ezért ez a nagy „nappali". Termésetesen ennek is van előnye. Üzletember vendége­im hamar rájöttek, hogy itt zavartalanul, kényelmesen lehet beszélgetni. Mára már szinte rendszeresen ide kéri tárgyalásra reggeli után sze­gedi partnereit a menedzser, vagy a kereskedő. — Volt már híres vendé­gük is? — Az ifjúsági világbajnok­ság idején Ausztrália evezős válogatottja, olasz karmester, argentin énekes, főszereplők a Túrandót-ból. — Hosszabb távon mit je­lent majd az olajos szálló éi a Forrás üdülő „szorításá­ban" élni? Mindkettőben árulnak már szobákat... — A áraink esetleg lehet­nek hasonlóak, de ez • egy egészen más kategória. Sok külföldi vendégünk van, akik már unják a beton-üveg szállodai szobákat, egyforma folyosókat. Mi beszélgetünk velük, éttermeket, programo­kat ajánlunk és természete­sen ez minden vendégnek ki­jár. Kovács András 79. évfolyam, 202, szám 1989. augusztus 28., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A labdarúgó XB II-ben a második fordulót bonyolították le. A Keleti csoportban szereplő szegedi csapatok a Tisza­parti stadionban találkoztak, ahol a helyi rangadón az NB I-re aspiráló Szeged SC 3-2-re nyert az újonc Dózsa ellen, A mérkőzésről szóló tudósításunk a 6. oldalon. A motorcsónaksport kedvelői nagyszerű versenyt láthat­tak a Tiszán, ahol új pályán, az új híd és a Szegedi Olaj­bányász SE szabadidőközpontja közötti szakaszon rendez­ték az O 700-as kategória Világ Kupa versenyét, és az országos bajnokság záró fordulóját. Az eseményről a 7. oldalon számolunk be. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom