Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

2 1989. augusztus 22., kedd Aggódnak a tisztaságfelelősök Mindennapi szemetünk Akik tapasztalták, mond­ják, minél nyugatabbra uta­zunk Európában, annál na­gyobb az utcák, illemhelyek tisztasága. Mint annyi más szempontból, iá „magyar helyzet" itt is határesetet képvisel. A dolgok viszony­lagosságát illusztrálja a Romániából átlátogató idő­sebb parasztasszonynak a dicsérete, ami a fülem hal­latára hangzott el a vona­ton, valahol Nyíregyháza és Debrecen, között. Így szólt: „Itt milyen tisztaság van!" Nézzünk körül .Staeged belvárosában, és meglátjuk, igaaa van-e a néninek. Az idegenforgalmi szezon meg­érkezését az utcákon elszórt szemét gyarapodásán is le­mérhetjük. A közterület­felügyelők tapasztalata sze­rint a turisták sokat sze­metelnek — elsősorban az onszág más tájairól idelá­togató honfitársaink. A Nyugat- vagy Észak-Euró­pából jövők fegyelmezetteb­bek, őket otthon alaposan megbírságolják (mégpedig többnyire figyelmeztetés nélkül), ha vétenek u tisz­taság ellen. Mindnyájan szemetelünk. Nem szeretem ugyan az ilyen, mindent összemosó, többes szám első szemé­ly u fogalmazást, de most, azt hiszem, helyénvaló. Hi­szen csakugyan szemetel mindenki, persze, nem mind­egy, hová szórja a szemetet. Körülvesz bennünket a hulladék, szagoljuk, tapossuk, kerülgetjük. „Nem bántja a szemét?" Ezt a provokatív kér­dést tette föl a plakát néhány évvel ezelőtt. Sajnos, úgy tűnik, nem sikerült célját elérnie: olvasói nem tartottak oly mértékű lelkiismeret-vizsgálatot, mint az a tisztasági kampány szervezőinek szándéka volt. Ut­cáinkon éppúgy virítanak az eldobott papír zsebken­dők, jégkréinesdobozok és társaik, sőt mintha cl is szaporodtak volna. A megállókban a felszállás előtii utolsó pillanatban elhajított cigarettacsikk láttán csak magukban — s igy is csak mérsékelten — hábo­rodnak föl azok, akiknek „bántja a szemét..." A „bevásárlóturistak" már bőkezűbben szórják maguk körül a hulladékot. Autóparkolókban, a pihenő­parkok padjai környékén szabadulnak meg a felesle­gessé vált csomagolóanya­goktól. Mindenütt láthatók azok a turisták, akik a tu­catszám vásárolt étolajat töltögetik marmonkannák­ha, mint megátkozott Da­naida-lányok. A szétdobált, üres flakonok és az elcsö­pögtetett olaj nyomok pon­tosan jelzik vonulási irá­nyukat. Kedvelt állomáshe­lyük a rakpart — itt állnak meg az autóbuszok — és a Stefánia. A rakpart forgal­masabb részére két nagy gyűjtőkonténert, közéjük pedig kisebb szeméttartókat helyeztek, arra az esetre, ha mégis Iiasználni kívánja va­laki. A vadkempingek környé­ke tisztasági szempontból is kalandozó-nomád állapoto­kat mutat, ha ugyan nem sértő ez az összehasonlítás — régenvolt őseinkre nézve. Külön „színfoltot" jelen­tenek a szerteszét kiragasz­tott plakátok, hirdetmények. (Ezekről nemrég volt szó lapunkban.) Lekaparásuk szinte leheletlen az épüle­tek festékburkolulának ká­rosítása nélkül. Ám lesze­désükre kísérletet sem tesz­itek azok. akik kirakták, pedig ez a tanács új >kjöz­tisztasági rendelete szerint kötelességük lenne. A közterület-felügyelők aggasztónak találják a Bel­város állapotát. A vgv min­den reggel 8-9 órára befe­jezi itt a takarítást, sőt az ünnepi időszakban délután is söpri k a központi része­ket, a tisztaság azonban így sem tart sokáig, mivel a szemetelés folyamatos. A közterület-felügyelők pedig kevesen vannak: mindössze 14-en látják el ezt a mun­kát, ráadásul a volt járás­területe is hozzájuk tarto­zik. A Nagykörúton belül egy (!) emberük ügyel u rendre. Az idegenforgalmi szezonra, persze, a Belvá­rosba osztották be a külső területek felügyelőit is. Az eredmény: június hónapban köztisztaság elleni vétségért lOl-en 22 ezer 700 forint büntetést fizettek. Ez kö­rülbelül kétharmada az első hat hónap összesített ada­tainak. Nézzük meg azt is, hová dobhatja a hulladékot az, aki nem akar szemetelni. Néha bosszantó lehet, ha keresgélni kell a szemét­gyűjtőt, de az is igaz, hogy nem lehet azokat tízméte­renként felállítani — példá­ul psztétikaj okokból sem. Ami van, nehezen üríthető, de a belvárosiak sem prak­tikusak, bár ezek szebbek, mint a sokfelé felszerelt zöld. dobozok. Persze, nemcsak az utcán sétálók hagynak emléket maguk után. Az építőipar — munkakultúrájának meg­felelően — helyenként mo­numentális törmelékhalma­zokat emel, s hagyományoz az utókorra. A kutyatartók és nem ku­tyatartók között időnként follángolnuk a harci tüzek. A pórázok és szájkosarak mellett állandó vita tárgya a sétáitatás higiéniája. Üdí­tő és ritka kivétel, aki be­tartja az ebrendeletet, és kutyája reggeli sétájának látható „eredményét" nem hagyja a fűben, vagy egy fa tövében. Ezért aztán gyakran előfordul, hogy az óvatlan sétáló bosszankod­hat, „mint aki halkan bele­lépett valiamibe, s most tüszköl és fintorog .. A Belváros tisztaságáért a vgv-n kívül mások is mun­kálkodnak. A kukázókra gondolok. Mindnyájan lát­hatjuk őket, amint válasz­tott szakterületüknek (üveg, papír stb.) megfelelően szorgoskodnak. Hiányukat megszenvednék azok a bel­városi üzletek, amelyek na­gyobb papírdobozaiktól ne­hezen tudnak másképp megszabadulni, mivel azok nem férnek az ottani sze­métgyűjtőkbe így akár nélkülözhetetlennek is te­kinthetjük működésüket. Ha körülnézünk a város külső területein is, egyes lakótelepi részeken markáns „illatfelhő" csavarja meg az orrunkat. Ez azoknak a ter­vezőknek köszönhető, akik az ötszintes panelházakból kifelejtették a szeméttáro­lót, így a guruló konténerek (űrtartalmuk 770 liter) kénytelenek az úttest szélén sorakozni. Ha tárolásukra feláldoznának egy földszinti helyiséget, elkerülhető len­ne a rendetlenség és nem utolsósorban a szag, ami — különösen nyáron — rend­kívül zavarja a lakókat. A külterületek szemét­gondjait olyan lerakóhelyek kijelölésével próbálták eny­híteni, ahová „nem házi szemét" jellegű hulladékai­kat helyezhetik el az ott la­kók. Egyes szegedi vállala­toknak, intézményeknek si­került ezt u célt eltorzítani: titokban „odalopják" hulla­dékaikat. A város évenként négymillió forintot költ ezek el hordására. A kiskertek szemétszállí­tását eddig nem sikerült megoldani. Mivel itt kevés hulladék termelődik, a kert­tulajdonosoknak kellene összefogni az elszállítás ér­dekében — hiszen a Szemét elhelyezése az ő kötelessé­gük. 270 forintért már meg­rendelhetnek egy fuvart, s ez az összeg 4-5 személyre elosztva igazán nem sok. A város takarítása — a külterületeket is beLeértve — körülbelül 80 ezer fo­rintba kerül naponta. A vgv eszközei olyanok, amilyenek — a korszerűbb gépek Bu­dapesten. működnek. Fölös­leges hangsúlyozni, mi ma­gunk mennyit tehetnénk a tisztaságért, hiszen az, hogy hová dobjuk a szemetet, csak rajtunk múlik A vá­ros „tisztaságfeLelősei" sze­rint azonban aggasztóan /.romlik az állampolgári fe­gyelem". A köztisztasággal ugyanakkor sohasem va­gyunk .megelégedve. Nem ellentmondásos ez egy ki­csit? Nyilas Péter Kapcsolat­felvétel Az MSZMP KB meghívá­sára hazánkba érkezett Is­rael Gat, az Izraeli Munka­párt nemzetközi osztályának vezetője, akit hétfőn foga­dott Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja, államminiszter. Megelége­déssel nyugtázták, hogy ez­zel a látogatással a két párt közötti kapcsolatok formáli­san is megteremtődtek. Egyetértettek abban, hogy a némely kérdésekben megle­vő véleménykülönbségek ellenére kölcsönös érdek fű­ződik a pártközi együttmű­ködés továbbfejlesztéséhez. Pozsgay Imre tájékoztatást adott hazánk belpolitikájá­nak főbb jellemzőiről, fej­lődési irányáról. Az izraeli vendéggel találkozott Ko­vács László, az MSZMP KB tagja, külügyi államtitkár. A Társadalomtudományi Intézetben — ahol Halay Tibor, az intézet igazgató­helyettese fogadta a vendé­get — Israel Gat kötetlen beszélgetést folytatott ma­gyar társadalomtudósokkal. Megyei delegáció Temes megyében Az idén áprilisban járt Szegeden a Temes megyei pártbizottság küldöttsége, akkor hívták meg vendég­látóikat, hogy vegyenek részt a Románia felszaba­dulásának 45 évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségeken. Kéttagú delegá­ció utazott tegnap Temes­várra: Sebe János, a megyei pártbizottság titkára és Ni­kolényi István, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztő­je; azzal a céllal, hogy foly­tassák a két megye közötti kapcsolatokról a tárgyalá­sokat. Már Szegeden is szó volt a tömegkommunikációs fórumok közötti információ­cserék lehetőségeiről — a delegáció ezt a témát újra megkísérli szóba hozni Te­mesvárott. Ugyancsak tár­gyaltak már Makó, valamint Bartók szülővárosa, Nagy­szentmiklós közötti kapcso­latok létesítéséről, melynek eredményeként a Csongrád megyei város képviselőit meghívták Romániába. Ro­mán részről kezdeményez­ték az Új Élet Tsz és az ot­tani Tomnatic (Nagyősz) ír tsz közötti szakember­cserét — ez is a mostani tárgyalások témája lesz. Mindezeken kívül a sport­kapcsolatokról terveznek megbeszélést, és meghívót is visz a szegedi küldöttség: a Romániában működö nem­zetiségi lapok munkatársait invitálják egy őszi sajtó­fesztiválra. Cikkünk visszhangja Teherautók - más nézőpontból Megregulázott teherautók címmel nemrégiben arról ír­tunk, hogy a magán-teher­fuvarozóknak nincs hol par­kolniuk a városban. A köz­terület-felügyelet ugyanis keményen bünteti őket ak­kor Is, ha táblával nem til­tott helyen éjszakáznak. A makkosházi zöld ABC szom­szédságában eddig jó helyet találtak a gépkocsiknak, de a hatóság ... Ahogy ez már lenni szo­kott, minden éremnek több oldala is van. így a teher­autóknak is. Az írásra jó né­hányan reagáltak, most a vé­lemények közül igyekszünk néhányat közreadni: „Egy ember ' jelent meg önnél és 26 társa nevében panaszkodott. Most három tízemeletes háztömb lakóit is hallgassa meg. Mi is el­mondhatjuk önnek, uram, hogy tönkre akarnak tenni minket. Amit leirt, hogy a zöld ABC-nél senkit sem za­varnak a teherautók, az fel­háborító. Több lakos foglal­kozik az elköltözés gondola­tával. Jöjjön ki egy napira, előre ismertetjük a leendő programját: Ébresztő 0 óra 1 perókor. Az IFA-k húsz percig han­gosan indítanák. Lehet él­vezni a kellemes bűzt, és biztos az ébredés. Reggel 6-ig ugyanez, csak még több szólamban. Hattól este hatig csend és nyugalom. Utána a gépkocsik folyamatos haza­térése. Este 10 után a teher­autók leállítása, sörözés a járművek körül. Aki már többet ivott, az a gépkocsik között vizel, énekel. A gyermekek és felnőtték fulladoznak a kipufogók füstfelhőjétöl, felébrednek a reggeli túráztatásokra. Kö­veteljük, hogy a parkolást tiltó táblát helyezzenek ki. A megoldás az illetékesek dol­ga és nem a lakóké. Tisztelettel azok a lakók, akiket „.senki sem zavar". (Harminchárom aláírás.) Se szeri, se száma azok­nak az ajánlatóknak, ame­lyek az elmúlt jó egy heten a szerkesztőségbe érkeztek: Parkolóhely van! Többen is ajánlottak megoldást. Szö­vetkezetek, /magánszemélyek, szívesen bérbe adnák a fe­leslegessé vált, szabad terü­leteiket. A többi már a te­hergépkocsi-vezetők dolga. Persze az is lehet, hogy könnyebb néha-néha a bün­tetést kifizetni, mint a bér­leti díjat rendszeresen be­kalkulálni. Nem tudni, ki, hogyan gondolkodik ... Egy biztos, a parkolási gondokat jó lenne mihama­rabb megoldani. És ebben az adót élvező és forgató ta­nácsoknak'is lenne mit ten­ni. Hiszen többek kőzött ezért fizetünk, ök azonban, eddig nem hallatták 'hang­jukat a tehergépkocsi-vitá­ban. R. G. II tőzsde előkészítése Hamarosan — már a tőzs­de jövő évi bevezetésének előkészítése jegyében — új értékpapír-piaci megállapo­dást kötnek a hazai bankok és a pénzintézetek. Jelenleg a pénzintézetek, bankok saját számlára, a vételárat előre kifizetve megvásárolják azókut az értékpapírokat, amelyeket aztán a tőzsdenapokon el­adásra felajánlanak, tgy a kötvények, részvények árfo­lyamának alakulásában nagy szerepet játszik az, hogy az érintett bankok mi­lyen üzletpolitikát folytat­nak. Ugyanakkor a piac, a kereslet—kínálat hatása a kívántnál csak kisebb mér­tékben befolyásolja az ár­folyam alakulását. Ezért a jövőben az új megállapodás alapján megváltoztatják ezt a rendszert, és a bankok, pénzintézetek, brókercégek csak megbízás alapjan fog­nak kereskedni az értékpa­pírokkal. Egy hónap múlva nyit az őszi BNV Négy hét múlva, szeptem­ber 22-én nyit, és október 1-jéig fogadja látogatóit a 90. őszi BNV, a fogyasztási cikkek szakvására. Eddig 30 ország és Tajvan jelezte, hogy részt vesz a BNV-n. Ám a Hungexpó, mint a budapesti vásárok hagyományos rendezője, ar­ra számít, hogy a nyitásig számosan jelentkeznek még. A több mint 1300 kiállító 13 termékcsoportban mutatja be újdonságait. Ezek: a textil­ruházat; a bútor és a lakbe­rendezés, valamint -felszere­lés; a háztartási és vegy­ipar; a papíripar; a kozmeti­ka; az élelmiszeripari ter­mékek és élvezeti cikkek; a kultúreikkek, valamint a sport- és kempingcikkek; a járművek és felszerelések; az ajándéktárgyak; a családi és hétvégi házak; a nagy- és kiskereskedelem berendezé­sei és felszerelései; a ven­déglátó- és szállodaipar; il­letőleg az egyéb közszükség­leti cikkek. A legnagyobb kiállító az idén is a Szovjetunió lesz. Hagyományosan nagy terü­.leten jelentkezik termékei­vel Csehszlovákia, Lengyel­ország, valamint a tőkés or­szágok közül az NSZK és Ausztria. A korábbi évekhez képest az idén tovább nő a tőkés országokból érkező ki­állítók száma. Ugyanakkor csökkent a magyar iparvállalatok kiál­litókedve. A korábbi éveké­nél is kevesebb magyar tex­til- és bútoripari vállalat je­lézte a vásáron való részvé­teli szándék. Az idén először jelentke­zik a BNV-n a Vállalkozók Országos Szövetsége, amely egy teljes pavilont vett bér­be a magánvállalkozók tevé­kenységének bemutatására. A BNV-vel egyidejűleg rendezik meg az Interplay­expo és a Csináld magad szakkiállításokat is. Elmaradt pilótaszlrájk Sztrájkot helyeztek kilá­tásba hétfőre a MÉM Repü­lőgépes Szolgálat pilótái és repülőgép-szerelői. A mun­kabeszüntetéstől végül is el­álltak, mivel a vállalat veze­tői és a dolgozókat képviselő szakszervezet megegyezett a követelés teljesítésében. A fejleményekről Farkas László, a repülőgépes szolgá­lat főigazgatója elmondotta: a pilóták és a repülő­gép-szerelők egy héttel ez­előtt béremelési igényt nyúj­tottak be, amelyben azt kö­vetelték : átlagkeresetük emelkedjék annyira, hogy az legyen 1,9-szerese a vállalati átlagkeresetnek. Kijelentet­ték, hogy ha ez nem teljesül, akkor augusztus 21-én leáll­nak. A követelés elbírálásá­ról augusztus 17-én tárgyalt a szakszervezeti intézőbi­zottság és a vállalat vezető­sége. Megállapodtuk abban, hogy a gépek üzemeltetéséért közvetlenül felelős — igen veszélyes és felelősségteljes munkát végzők — igénye jo­gos, ezért azt teljesíteni kell. A vállalat irányítói azt kér­ték a szakszervezettől, hogy ennek kihirdetésére augusz­tus 21-ére hívják össze az érintetteket, ott jelentsék be a döntést, és egyúttal tár­gyalják meg velük, hogy szá­mukra megnyugtató-e a dön­tés. Hétfőn tehát nem sztrájk, hanem termelési ta­nácskozás volt a repülőgépes szolgálat budaörsi központjá­ban. A pilóták és a gépszere­lők követelésein vállalaton belül senki sem csodálkozott, hiszen e csoport tagjainak átlagos alapbére mindössze havi 7500 forint. Tény, hogy az idénymunkákon ennek a kétszeresét is megkeresték, mivel az alap- és a mozgóbér aránya a gyakorlatban e szakemberek körében mint­egy 50-50 százalék. Ennél többet az elmúlt években nem tudtak fizetni, hiszen a szolgálat jelenleg még költ­ségvetési rendszerben műkö­dik, s az onnan befolyó ösz­szegek alaposan megcsap­pantak. A pilótákat az adó­zás a szó szoros értelmében visszatartotta a többletmun­ka vállalásától, igy a fizetsé­get változatlanul alacsony­nak tartották. A vállalat viszont saját bevételeit jelentősen nem tudta növelni, mivel — jó­részt a mezőgazdasági nagy­üzemek egyre nehezebb gaz­dasági helyzete miatt — az elmúlt időszakban ötödével visszaesett a megrendelések száma. A gazdaságok egy ré­szének fizetésképtelensége ugyancsak érezteti hatását, így nem is lett volna valós alapja annak, hogy a nö­vényvédelmi munkák alap­díját megemelje a vállalat, így jutva hozzá a bérfejlesz­téshez szükséges kiegészítés­hez. A dolgozók követelésére úgy határoztak, hogy 1989. december l-jétől az alapbért megkétszerezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom