Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

1989. augusztus 19., szombat 21 Az MSZMP választási bi­zottsága a beérkezett jelölő­listák alapján a következők jelölését vizsgálta felül és hagyta jóvá az elmúlt hét vé­gén: Deák Tamás (47 éves. főművezető a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat­nál). Eperjesi György (24 éves. technológus az Ikarusnál). Fekete Zoltán (52 éves. igazgató a Kereske­delmi és Vendéglátó Szak­munkásképző Iskolában). Illés Tóth István (39 éves. sze­mélyzeti osztályvezető a De­fagnál). Kertész Lajos (66 éves. nyugdíjas). Kovács Ta­más (41 éves. igazgatási és személyzeti osztályvezető a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatnál). Lukács Ár­pád (41 éves. osztályvezető a Démász-központnál).Morsí// Jelöltek a kongresszusra Zoltán (41 éves. a Munkaterá­piás Alkoholelvonó Intézet hi­vatásos tisztje). Nagy Sándor (43 éves? a "Szégédi Szalámi­gyár és Húskombinát üzemve­zetője). Nyilasi Zoltán (37 éves. művezető a Tisza Ipari szolgáltató kisszövetkezet­nél). Szarvas Lászlóné (42 éves. igazgatóhelyettes a Rad­nóti Miklós Gimnáziumban). Tóth Tamás (33 éves. osztály­vezejó-tíelyettes a Szeged Me­gyei Városi Tanácsnál). Viola Tamás (45 éves. termelömes­ter az NKPV-nél). A jelölés tovább folytató­dik. azt augusztus 24-én zárják le. Az MSZMP tagjainak az alapszervezeteken. illetve más szerveződéseken kívül a városi pártbizottság székhá­zában (munkanapokon 8 óra és délután fél öt között) lehe­tőségük van arra. hogy a szá­mukra megfelelő küldöttje­lölteket aláírásukkal támo-. gassák. Az újabb jelöltek névsorát egy hét múlva közöl­jük/ A kongresszusi küldött­választás feladatairól az ösz­szes alapszervezeti titkár ré­szére augusztus 25-én pénte­ken 15.00 órakor, vagv au­gusztus 28-án hétfőn 15.00 órakor tjtkári értekezleten ad tájékoztatást a választási bi­zottság. Az alapszervezeti vá­lasztási bizottságok vezetőit augusztus 29-én kedden 15.00 órakor, vagy augusztus 30-án szerdán 15.00 órakor készíti fel a pártszavazás feladataira a városi választási bizottság.. Szabadtéri szenzáció A Turandot — követendő út Állami alapítvány — a körkép restaurálására Újjáalakult az emlékbizottság - Pallavicini ajánlkozik ­Attrakció a világkiállításra - Jövöre szabadtéri mise? Azután, hogv Lospnczi Pál felmentését kérte az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark országos emlékbizottságának elnöki tisztéből. Szű­rös Mátyást kérték föl utódjául. A Parlament elnökének javaslatára megújult maga az emlékbizottság is, mely az államalapító tiszteletére rendezett ünnepség előtti napon, szombaton tartotta meg első, az emlék­park jövője szempontjából akár sorsfordítónak is nevezhető ülését Szege­den. Szűrös Mátyás (és a bizottság) előtte Ópusztaszeren járt, utána pedig Földeákon vett részt az országzászló felhúzásával kezdődött, s a hazának — Pro Patria — szentelt hősi emlékmű megkoszorúzásával folytatódolt ünnepségen. Az ottani művelődési ház (könyvtár és mozi) felújítás utáni avatóján köszöntöt mondott a Parlament elnöke. Szombaton este meg­nézte A mosoly országa előadását a Dóm téren, vasárnap pedig az ópusztaszeri ünnepség szónoka volt. A következőkben az emlékbizottság ülésén hallottakkal ismertetjük meg olvasóinkat. A magyarságnak talán most nagyobb szüksége van emlék­helyekre. mint valaha bármi­kor. Ópusztaszer a történeti folytonosság kegyeletes szim­bóluma és üzenethordozó is: ez a nép — melynek legnagyobb teljesítménye, hogy fönnma­radt — bizakodó. S amikor az emlékpark kiépítésére áldoz, nem csupán múltját vállalja föl. hanem jövőjébe is tekint. Szinte ars poeticaként fogal­mazta meg Szűrös Mátyás e gondolatát — útravalóként a bizottság jövőbeli munkájához. Ami a szombatit illeti: kezd­jük a végén, az összefoglalóval, hiszen a 17 hozzászóló vélemé­nye is tükröződik abban. A Feszty-körkép restaurálásához — mivel az lesz az emlékpark fó attrakciója — mielőbb hozzá kell kezdeni, ehhez azonban nem elég. hogy a bizottság ezt leszögezi. Pénz kell — még­hozzá a becslések szerint 200 millió koruli összeg! A pénz­ügyminiszter nem jött Szegedre üres kézzel: úgv véli. a Parla­ment 1990-re és"l991-re is meg­szavazna 50—50 milliót az ál­lami költségvetésből. Arra lát lehetőséget, hogy e pénzből az állam kezdeményezte alapít­ványt lehet létrehozni, amely­hez már üzleti alapon csatla­kozhatnának hazai és külföldi támogatók. Mert Békési László szerint döntően az üzleti meg­fontolások teremthetik elő az emlékpark „csomagtervéből" mindenképpen kiemelkedő körkép anyagi fedezetét. Ki legyen a restaurátor? Ez.is kérdés mindmáig. A lengyel restaurátorcsoport és a magyar pályázó koncepcióját is elfo­gadta ugyan a zsűri, döntés azonban még nem született. Beck Tamásban aggályok fo­galmazódván meg. Trogmayer Ottóval és Szabó G. Lászlóvá1 együtt megbízást kapott: ismé­telten tájékozódjon, melyik ajánlat volna kedvezőbb. Sok szó esett az emlékbizott­sági ülésen arról, hogy a vállal­kozói tőke bevonását időben — az esetleges világkiállításra és a honfoglalás 1100. évforduló­jára tekintettel szinte azonnal — meg kell kezdeni. Erre a feladatra a Békési —Beck — Gellai—Somogyi négyes ka­pott megbízást. Azt is hozzá­tette a bizottsági elnök: az em­lékpark kegyeleti, történeti jel­legét meg kell őrizni — nem tehető vidám parkká!... Az országos emlékbizottság tagjai Elnök: Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke: titkár: Szabó G. László, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyet­tese. Tagok: Beck Tamás kereskedelmi miniszter. Békési László pénzügyminiszter. Bényi József külügyminiszter­helyettes. Eleki János a TOT főtitkára, Für Lajos törté­nész. MDF, Gellai Imre miniszterhelyettes, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke, Gyorffy György, az MTA Történettudományi Intézet tudományos munkatársa. Huszár István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. Ilia Mihály irodalomtörténész, a József Attila Tudományegye­tem docense. László Gyula nyugalmazott egyetemi tanár (ELTE). Losonczi Pál, az MNK Elnöki Tanácsának nyu­galmazott elnöke. Marosi Izidor püspök. Vác. Pacsek József, MNH vezérkari főnöke. Rakonczay Zöltán miniszterhelyettes. Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségé­nek elnöke, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Somogyi László, a Budapest —Bécs ^Világkiállítás kor­mánybiztosa. Stumpf István, MISZOT. Szabó Lóránd főigazgató. Mezőgazdasági Múzeum. Szokolai Sándor zeneszerző. Trogmayer Ottó igazgató. Csongrád Megyei Múzeumi szervezet. Varga Imre szobrászművész. Varga Csaba. Magyar Néppárt. Vastagh Pál, az MSZMP PIB tagja, a Csongrád megyei pb első titkára. Váncsa Jenő. nyugalmazott miniszter. Békési Lászlót felhatalmaz­ták: az állami alapítványra te­gyen javaslatot a Parlament­nek: Randé Jenőt pedig arra, hogy tájékoztassa a szeri urada­lom egykori tulajdonosát. Pal­lavicini Károlyt — aki most Bécsben él —. hogy örömmel fogadják ajánlkozását: közre­működne az emlékhellyel kap­csolatos munkálatokban — ezt juttatta Szűrös Mátyás tudomá­sára. (Az MDF szegedi szerve­zete pedig azt: amerikai üzleti körökből támogatókat tudná­nak szerezni — a bizottság ezt is köszönettel elfogadta.) Megállappdás született ar­ról. hogy Ópusztaszer kiemelt helyet kapjon a világkiállítás programtervében — Somogyi László e héten már így infor­málhatja a Minisztertanácsot. Bényi József javaslatát is elfo­gadták: szerinte ugyanis nem­zetközi kapcsolatainkat is Tel kellene használni Ópusztaszer népszerűsítésére — erre ő a nagyköveti hálózatot is fölaján­lotta. Tehát a nemzetek közti kulturális munkatervekben, s mint Gellai Imre ajánlotta, ha­zánk külhoni, nemzeti propa­gandájában mostantól ott lesz a név: Ópusztaszer. Apropó, név! Ilia Mihály a település eredeti nevének visz­szaadását ajánlotta — Győrffy professzor és Trogmayer Ottó feladata lesz tanulmánnyal megalapozni vagy elvetni a.ja­vaslatot. A bizottság egyéb­ként ebben, s az emlékhellyel összefüggő más kérdésekben is számít a honismereti mozga­lom segítségére — melyet Hu­szár István ajánlott meg. Ab­ban is egyetértett a testület, amire a váci püspök megbí­zottja. Nagy Elek címzetes pré­post hívta fel a figyelmet. Tud­niillik. hogy az ópusztaszeri templom 15 kilométerre vah az emlékparktól, tehát az ünnepi szentmisének jobb volna más helyet keresni. Talán a monos+ torromnál megteremthetők volnának a lelki béke kellő fel­tételei. Az emlékbizottság — megjegyezve, hogy gondolni kell a más vallásúakra is — nem láttq akadályát annak, hogy szabadtéri misézőhelyet keres­senek az emlékparkon belül. Ezek voltak a legfontosabb, döntést igénylő kérdések, az emlékbizottság ülésén azonban jó néhány, más összefüggés is fölmerült — így szóba került az idegenforgalom, a vendéglá­tás. a környezetvédelem, a mű­vészetek hozzájárulása ahhoz, hogy Ópusztaszer már a ma­gyarok esetleges 1992-es világ­kongresszusán. de 1995-96­ban (a földosztás 50.. az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési rendszer 20.. a honfoglalás 1100. évfordulóján) minden­képpen méltón fogadhassa — a tervek szerinti, évenkénti öt­százezer. de akár egymillió — vendéget. Pálfy Katalin Hogy egy három előadásból álló sorozatnak miért van szük­sége második szereposztásra? Jogos a kérdés ó, nyájas olvasó. Először is azért, hogy más mű­vészek is megmutathassák ma­gukat: másrészt az eredeti el­gondolások szerint olyan vi­lágsztárok énekelték volna a bemutatót, akiknek idejénél csak az igazgatóság költségve­tése szűkösebb, legfeljebb két estére elég, a kész produkció­ból viszont igen gazdaságtalan csak két előadást csinálni..Vé­gül pedig az operaénekesek mindig könnyen megfáznak, különösen szabadtéren, s meg­nyugtató. ha néhány szerepben készen áll egy helyettes, egy cover. Különösen fontos ez a szempont olyan mű esetében, mint a Turandot. melynek há­rom főszerepe rendkívüli meg­terhelést jelent. Aztán másként alakultak a dolgok, a világsztárok nemigen jöttek. (Kotle.nko,mernem lesz az, pedig hangmatériája alap­ján lehetett volna, Munoz még nem az. bár képességei első­rangúak. Tokody Ilona meg va­lószínűleg világ életében az volt. s most. hogy végigéne­kelte a világ nagy színpádait, mindenki tisztában van már ez­zel.) A koncepció és a másik .szereposztás meg már készen volt — így jött létre ez a mos­tani konstelláció. Nézzük hát egyenként. Pál Tamás legnagyobb érdeme, hogy olasz kollégájánál egész­ségesen gyorsabb tempókat vett. *így is meg tudta őrizni a hangzás finomságát, a szép dal­lamíveket. Amit nem tudott megőrizni: a széles dinamikai skála. Amióta szabadtéri ope­raelőadásokat hallgatok, Cavallero volt az első karmes­ter, akitói igazi fortissimot hal­lottam. Miért nem képesek ilyen effektusra magyar kollé­gái? Itt aztán tényleg szólhatna a zenekar! Első beszámolómban elfe­lejtkeztem a produkció két fe­lejthetetlen szereplőjéről. Az egyik az énekkar, amely Gyiidi Sándor irányításával érzéke­nyen, szépen muzsikált. A mű rendkívül sokrétű kartételeit mind elfogadhatóan énekelték (ne tessék csodálkozni, egy ilyen mű esetében a szolid jelző a komoly dicséret hangja!), a lírai pillanatokat, például a Holdkórust, kifejezetten poéti­kusan adták eló. Nagy öröm, hogy a Turandot előadásához megfelelő'kórust sikerült ösz­szehozni, és legalább ekkora a hangosítás színvonalának ug­rásszerűjavulása. A mai beren­dezés sokkal többet közvetít e zene színeiből, változatosságá­ból, ráadásul a nézőtér külön­böző pontjain nagyjából ha­sonló hangkép szól. A testmik­rofonok pedig lehetővé teszik az énekeseknek hogy a színpa­don szabadon mozogjanak, bátran állhatnak akár háttal is, a hangjuk egyformán jól hall­ható. Persze ennek a diadalnak bizonyosan van még egy titkos szereplője: Molnár László (immár a Szegedi Nemzeti Színház első karmestere) ült a keverőpult mögött. Két új szereplót hallhattunk. Misura Zsuzsa Turandotjának erényeit nagyjából előre kiszá­míthattuk. Fényes hang. hajlé­kony. muzikális formálás, ma­gabiztos alakítás. Manapság valószínűleg ő a szólam legjobb hazai előadója. Amit hiányol­tunk (s ami Kotlenko Turan­dotját minden darabossága el­lenére naggyá tette) az orgá­num sötét ragyogása, az ének­lés bizonyos vadsága, amely drámai szoprán szerepek savát­borsát adja. Persze arról nem Misura tehet, hogy a fenti adottságokkal egyetlen honi énekesnő sem rendelkezik is­tenigazából (legyünk őszinték: a világon is mind kevesebb), s a szerepkört az olyan súlyosabb lírai hangok éneklik, mint ő. Az előadás (és a kritika) leg­problematikusabb pontja Pitti Katalin Liuja. E nyilvánvalóan tehetséges énekesnő művésze­tében és énektechnikájában az utóbbi időben igen káros jelen­ségek uralkodnak el; Pitti je­lenti számomra a zseniálisan ösztönös művész típusát. Talán Házy Erzsébethez hasonlítható abban, ahogy természetesen fogékony minden zenére, ahogy öntudatlanul is érzi a helyes megformálást. E hatal­mas erény mellett Pitti nem fordított elég gondot énektcch­nikájának alapos kiművelé­sére. Szövege mindmáig alig érthető, a magasság nem elég biztos. Callas nyomán Sass Sylvia óta .a legtöbb magyar szóprán kötelezőnek érzi. hogy átvegye azokat a — Tallián Ti­bor kifejezésével — befőttes­iiveg-kongású mély és néha kö­zéphangokat, melyek az alap­vetően világos orgánumoknak némi sötétséget adnak. E rop­pant káros modor — melytói egyébiránt még Tokody sem mentes teljesen — Pittinél kü­lönösen dominál, s bizony na­gyon zavaró, sokat ront a hang minőségén. Ami mármost az alakítást illeti, azt meg egyfajta „tudatosság" teszi öszintét­lenné. A mozdulatok túlságo­san kiszámítottak, az énekesnő inkább a hatásra, semmint a szerepre „ügyel." Elóször kar- • jánál fogva rángatná vissza Ka­lafot, majd szégyenlősen és alá­zatosan hajlong előtte. Pedig mi sem áll távolabb Liu nemes. figurájától, mint ez a fajta di­rektség, s az alázatoskodás. S hogy mindez rossz irány, azt világosan jelezte, hogy az első, népszerű ária után senki sem tapsolt... Pitti Katalin érzé­keny, kivételes adottságokkal rendelkező művész. Marton Éva budapesti vendégszereplé­sén bizonyította, hogy sokkal jobb Liura képes. Reméljük, hogy sikerrel fog túljutni művé­szetének fentebb ismertetett nehézségein. A többiek közül meg kell még említeni Dániel Munoz Kalafját, aki fokozta az első találkozáskor szerzett jó be­nyomásainkat. A további elő­adásokon egyre koncentrál­tabb. fényesebb tónussal, mind szenvedélyesebb megformálás­sal örvendeztetett meg. A szabadtéri idei produkció­ja továbbfejlesztette a tavalyi Carlos hagyományait. Köve­tendő út. Márok Tamás A napokban, midőn a le­vegő hőmérséklete csak két fokkal maradt el a gutaütés­töl, és hárommal az agy víz forráspontjától, érdekes je­lenségre lettem figyelmes. A trolikon fűtenek. A Szegedi Közlekedési Vállalat ezúttal is az utazóközönség segítségére sietett, s készséggel pótolta (sőt túlpótolta) azt a hiányzó pár fokot. Próbálják csak ki: kivételes élmény, amikor a zsúfolt, mintegy 45-50 fokos járműből kilép az ember a szabad levegőre! Az a har­mincegynéhány fok kelleme­sen hűvösnek tetszik. Munkatársunk, aki jelen esetben én vagyok,-nem járt utána a dolognak. Ugyanis semmi kedve nem volt végig­Miért fűtik a trolikat? hallgatni, hogy a trolikat a Szovjetunió egyik szibériai üzeméből kapjuk KGST­csere keretében, s mivel ott a maximális nyári meleg 14 fok. ezért a fűtést nem is lehet kikapcsolni, hiszen barátaink így oldották meg a dinamózsi­lip-hengerfej hűtését: meg hogy már tárgyalásban van­nak a niekdonaldsszal. hogy a fölösleges hőt egy sütőbe ve­zetnék. ahol hamburgert meg efféle csemegét sütne a kocsi hátsó részén egy külön e célra piros kendős leány — a forma­ruha már kész — . hogy a troli­jegy ingyenes fogyasztásra nem jogosít, de bérletesek fél­áron. s persze lesz sorsjegy is. és minden tízezrediknek — nagy ajándék! S hogy majd a troliburgeres bevételéből — amit egyelőre kísérletképp csak öt kocsira, no meg persze a sorsjegy! — próbálják fe­dezni a további buszok átala­kítását. s hogy mindez talán már (jövő) novemberben el­kezd működni. Mondom, mindehhez semmi kedvem nem volt. Az igéket, a kötő­szavakat, meg az időhatározó­kat tudtam előre, a főnevek­nek meg úgyis mindegy. Magyarázatra egyébként sincs szükségünk. Csak arra. hogy állítsák le a fűtést! -okta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom