Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

DÉLMAGYARORSZÁ 79. évfolyam, 181. szám 1989. augusztus 3., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Cserbenhagyás Klézem kedd este a té­vében a Híradót. Szenvtelen ismertetést hal­lok arról, hogy székesfő­városunkban átlagosan két­szeresére kell emelni ha­marosan a lakbéreket. Mert még így sem fogják igazán futni a fenntartást. Legföljebb annyit tesznek hozzá ezen — végül is — arcpirító hírhez, hogy az emelésre az idén valószí­nűleg nem fog sor kerül­ni. Magamban természete­sen várom a hasonló köz­leményeket más városok­ból is. Mint ahogyan vá­rom, hogy egyes, hidro­génnel föltöltve fölenge­dett, s meglehetősen gyor­san szétrobbantott kísér­leti léggömbök főnixként újjászületve, héliumtöltés­sel, s így fölgyújthatatla­nul kelnek hamarosan győzedelmes légi útra. Pél­dául a kórházi osztályok orvosoknak történő bérbe­adására vonatkozó kon­cepció, amelyet egyelőre — s nyilván csupán átmene­tileg — sikeresen meg­fúrt a szinte össztársadal­mi ellenállás. Szent meggyőződésem immár, nemcsak becsapni készülnek sokunkat, ha­nem inkább cserbenhagy­ni. Mert ebben az or­szágban évtizedeken át alacsonyan tartott bérekért robotoltunk milliónyian, amely szinte ázsiai béreket mindig is azzal indokolt meg az éppen soros kor­mányzat: állami feladat­ként gondoskodnak laká­sunkról, egészségünkről, olcsó élelmünkről, gyer­mekeink ingyenes tanítta­tásáról, és ki tudja még, miről. Közben pedig az álta­lunk megtermelt jövedel­mek, és az általunk meg­keresett pénzekből elvont állami pénzek elkótyave­tyélődtek egy reménytele­nül avítt gazdasági szer­kezet fej lesztő-fenn tartásá­ra, s a kormányzat ismé­telten csak a polgárok nyakába eddig is varrt ter­heket igyekszik növelni, anélkül, hogy bármit is nyújtana ellentételként. Mondhatnánk: nincs mi­ből! De tessék már vég­re egyszer megmondani: miért tellett ebben az or­szágban mindig lila gőzös, veszteséges nagyberuházá­sokra, s miért telik ma is százmilli'árdszámra vesz­teséges vállalatok támo­gatására ? Nézem a kedd esti té­véhíradót. A bányász­szakszervezet támogatásá­ról biztosítja az országos­ra tervezett augusztus vé­gi " bányászdemonstrációt, amely sok tízezer bányász 'veszélybe került kenyeré­ért száll síkra. És szinte meg mernék esküdni rá, hogy éles helyzetben a kormányzat ismét csak úgy dönt, továbbra is százmilliárdokat öl inkább veszteséges iparágakba, semmint, hogy szembe­nézzen ötven—százezer em­ber egyedileg romló hely­zetével, s az adott prob­léma speciális megoldásá­val. Minálunk ugyanis az. az utóbbi tíz-húsz év gyakor­lata, hogy még mindig jobb kicsit mindenkitől el­venni, mint egyes csopor­toktól — főként, ha az ide­ológia által kiemeltnek ki­tüntetett nagyüzemi mun­kásságról van szó — szó­val, egyes csoportoktól va­lamivel többet. Mondjuk, a veszteséges üzemek föl­számolásával. Csakhogy, ennek ered­ményeként konzerválódott tragikusan avíttá a ma­gyar gazdasági szerkezet, s ennek eredményeként im­már, ha továbbra is el­vesztik azt a bizonyos „ki­csit" mindenkitől (példá­ul lakbéremelésekkel, az egészségügy „maszekosítá­sával", a lakáshitelek gyor­sított visszafizetésének kényszerével), csakhogy fönn lehessen tartani az immár fölöttébb álságos társadalmi béke látszatát, hát lassan afrikai színvo­nalra taszítjuk vissza gaz­daságunk és életszínvona­lunk állapotát. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy az afrikai melegben legalább a fűtési költség nem létezik! Egy tarthatatlanul rossz gazdaságpolitika (ponto­sabban politika) következ­ményeként — tarthatatla­nul rossz helyzet van ki­alakulóban ebben az or­szágban. Amely tarthatat­lan helyzetet csak „összné­pivé" teheti a terheket a polgárokra áthárító kor­mányzati politika, amely­nek mintha túlontúl is sok híve lenne az egyes mi­nisztériumokban. Anélkül, hogyaezen hívek valaha is igazán szembesülnének a szelektív gazdaságfejlesztés és a szelektív teherviselés érdekében föllépő szak­emberekkel. Pedig az át­lagultan a társadalomra le­osztott, s a fogyasztók nyakába varrt újabb és újabb terhek csupán a gazdaság további ellehetet­lenülését, s a fogyasztók nyakába ismételten varrt újabb, lassan viselhetet­len terhek képét vetítik előre. I^éhány hónapja a szo­ciológus Katona Péter nyilatkozta e lap hasábja­in: kifosztva és megcsalat­va egy népet-nemzetet nem lehet magára hagyni. Most pedig mintha erre történ­nének ismételt kísérletek a kormányzat részéről. Amely még mindig hajla­ni látszik a terhek sem­legesen átlagoló, s ily mó­don a csődöt konzerváló elosztására a társadalom­ban. Ez pedig alighanem, nem egyéb, mint valami­féle cserbenhagyás. Ami­kor is néhány százezer „ál­dozat" (vagyis nehéz hely­zetbe kerülő ember) gond­jainak szelektív megoldása helyett egy nemzet jelenét tesszük kritikussá, jövő­jét pedig kérdésessé. Szávay István Áz első fecske: a Fal ke Nyílik az „ideológiai reptérzár..." Kétszemélyes', kék-fehér gép landolt minap a szegedi reptér aszott füvén. Aki ve­zette: az osztrák Cliristel Weigl; a navigátor pedig a férje, Peter volt. Szenvedé­lyes sportrepülők mindket­ten — ám korántsem kedv­telésből szálltalt ide Auszt­riából, hanem üzleti céllal. — Évtizedek óta ez az el­ső gép. mely nem sport okán szállt le a szegedi rep­téren — tájékoztatott Po­dolcsák András repülőtér­parancsnok. — Az országú* légiforgalmi igazgatóság ugyanis ez ideig ellenezte, hogy kereskedelmi, financiá­lis céllal landoljon magyar földön külföldi magángép. Ennek nem annyira műsza­ki, mint inkább ideológiai okai voltak mindenekelőtt — utóbbiak megszűntével azonban kezd megtörni a jég. A Weigl húzaspur láto­gatása tehát ezért nagy je­lentőségű. — Kik ők, milyen cégtől jöttek, s miért répiiltek Szegedre? — Peter Weigl az osztrák. Lenzing AG vegyipari cég niernok-közgazdásza — vet­te át a szót Zolianfi Zoltán­ná, a Szegedi Kender- és Műanyag-feldolgozó Vállalat szakmérnöke. — Idestova tíz éve tartjuk a kapcsola­tot; a vállalatunk által gyártott (s a mezőgazdaság­ban dolgozók által jól is­mert) műanyag zsákokhoz való polietilénfóliát Len­zing-gépekkel állítjuk elő. A közelmúltban is vásároltunk a Lenzingtől technológiát... Kapcsolataink tehát széle­sek ós sokrétűek — a két cég közti kontaktusnak, ál­landónak kell lennie. — A közvetlen kapcsola­tot pedig légi úton lehet legkönnyebben tartani. Ha a soros úgy személyes tár. gyalust igenyel, Weigl úr ezután csak fogja magat, és iderepül. — Eleddig csak kocsival jöhetett. egy teljes napi utazás árán, messt pedig jó (Folytatas a 2. oldalon.) Ma Szegeden Választási nagygyűlések Ma délután 6 orai kezdet­tel a szegedi l-es számú országgyűlési választókerü­let képviselőjelöltjei nagy­gyűléseken vesznek részt.. Az MSZMP Szeged Váro­si Bizottsága elnöksége a Széchenyi (Tisza-parti) gim­názium melletti, a Pille ut­ca é» a Felső Tisza part közötti téren tartja a választási nagygyűlést. Mik­lós Károly képviselőjelölt mellett Vastagh Pál. az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára mond beszédet, Simon Ferenc pedig a kisiparosok képviselőjeként szól az egy­begyűltekhez. (A nagygyű­lés előtt, ót órakor, a Sze­gedi Nemzeti Színház mű­vészei — Vajda Júlia. Réti Csaba, Juhász József és Nagy Imre —, valamint a Molnár Dixieland lép fel. A műsort Bán János vezeti.) Dobozy Levente, a Haza­fias Népfront jelöltje az al­győi tanácsházán rendezen­dő nagygyűlésen találkozik a választókkal. Raffay Ernő, a Magyar Demokrata Fórum képvise­lőjelöltje a felsővárosi (lila) általános iskola előtti téren rendezendő nagygyűlésen vesz részt. A választók a képviselőjelölttel. valamint Csurka Istvánnal, Lezsák Sandorral és Roszik Gabor­ral taiáLkozhatnak. Megnyílt az V. ifjúsági evezős világbajnokság Ezt is megértük! Világ­bajnokság házigazdája lehet Szeged. Az ifjúsági evezősök randevúznak ma délelőttől vasárnap délutánig a gróf Széchenyi István evezőspá­lyán. A víz kitűnő, a kör­nyék dekoratív, az előkészü­leti munka végeredménye az, amit tegnap délelőtt a sajtótájékoztatón láttunk. Zászlóerdő, színes sátrak, alumínium házikók „büszkél­kednek" a vízparton. A lát­vány lenyűgöző, a felkészü­lésbe fektetett munka vi­szont láthatatlan. Köszönet mindenkinek, aki akár csak egy szöget ütött helyére, hogy minden a helyén le­gyen. Ez ideig kitűnőnek tet­szik a szervezés. Érzem: mindenki tudása legjavát nyújtotta, és tudta, hogy az evezősvilág szeme most Sze­geden van. Az V. ifjúsági vb-n 29 nemzet 610 versenyzője vár­ja a rajtot. A férfiaknálU6, a nőknél 64 hajóegység indul 14 versenyszámban. Sajnos, akadnak gondok is a csapatoknál, ugyanis né­hány versenyző vírusos to­rokgyulladással bajlódik. A betegek szereplése ez ideig bizonytalan, de a csapatve­zetők bíznak abban, hogy az edzett szervezet felülkereke­dik a víruson, és a legjobb egységeket küldhetik ver­senybe. A magyarok szövetségi ka­pitánya, Kovács Imre sem számíthat — egyelőre — va­lamennyi tanítványára, ugyanis a férfi négypáreve­A megnyitó közönsége zős három tagja, Heincz Zol­tán, Mátrai Róbert és Szűcs Ferenc is fájlalja a torkát. Orvos kezeli őket, s abban bíznak mindannyian, hogy az első vízre szállásig meg­gyógyulnak. Az ifjúsági világbajnoksá­gon a kapitány kilenc egy­seget indít és valamennyit a legjobb 12 közé várja. Reá­lisan értékelve a vetélytár­sakat, csak a női egypáreve­Slpos István felvvtel* zősben induló Prokop Mar­gittól remélhetünk érmet. Elkalandozok: az esélyes­ség tudatával indulni bár­milyen sportban szörnyű te­her. bár embere válogatja, hiszen lehet, hogy éppen ez „doppingolja" a versenyzőt, kikényszeríti a maximumot, mert nincs nemesebb, mint bizonyítani, meghálálni az edző, a sporttársak, a közön­(Folytatás a 6 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom