Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

A hullámzó tömeg egyik „hullámhegye" a Csongrád Megyei Sütőipa­ri Vállalat sátránál csú­csosodik. Ki perecet, ki hatáliLas kenyeret... — Miket árulnak? — kérdezem szemlézés köz­ben ' Horváth Józsefet, a mindszenti kenyérgyár vezetőjét, aki mintegy munkatársával dolgozik azért, hogy folyamatos le­gyen az ellátás. — Almás, mákos pitét, perecet, péksüteményt, '2, 3 és 4 kilós házi kenyeret, meg szentesi házi kalácsot árulunk. — Minden tiszteletem azé, aki innen hazacipeli azt a négy kilós kenyeret. — nézek a hatalmas „sü­teményre". — ' A?. öregek azt szere­tik, az ő kedvükért sütjük a 3 és 4 kilós kenyeret. — Mondja, az új kenyér' tényleg uj búzából van? — Garantáltan! — Honnan il\)en biztos benne? — Saját szernemmell győződtem meg róla; mit őrölnek a vásárhelyi ma­lomban, ahonnan a lisztet kapjuk. — A vevőkben fölmerül ez a kérdés? — Természetesnek ve­szik, hogy a legfrissebb őrleményből sütjük a ke­nyeret, de ez tényleg így ds van. — Külön műszakot tar­tottak az új kenyér érde­kében? — Igen. Szombat éjjel 28 mázsa kenyeret sütöt­tünk, úgy nézem, ebből nem is marad egy deka sem. 2 1989. augusztus 22., kedd Szent István napján - Ópusztaszeren (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezményeit sokáig szen­vedték. Ide sorolom a má­sodik világháború végén vagy utána máig is tisztá­zatlan körülmények között szovjet lágerekbe elhurcolt embereket is. Talán, még nem késő azoknak az er­kölcsi, anyagi kártalanítása, akiknek az 50-es években az életét, családját megroppan­tutlák a törvénytelenségek, a kitelepítések, a munkatábo­rok és a bányák. Köztünk maradnak azok is, akik az 1956-os véres társadalmi kataklizma áldozataivá vál­tak, s azok is, akiket az utá­na következő években ártat­lanul kivégeztek. De ne fe­ledkezzünk meg azokról sem, akik káderlapjukon és mindennapi életükben év­tizedekig hurcolták maguk­kal a rájuk ütött szégyen­bélyeget. A megpróbáltatá­sok ütötte, máig nem gyó­gyuló mély sebeket máig sem orvosoltuk, sem embe­ri szóval, sem civilizált tet­tekkel. A nemzetnek pedig nagy szüksége van arra, hogy biztosítékot kapjon: soha nem térnek vissza a rossz emlékű idők. Múltunk tisz­tázása — az érték őrzésével és gazdagításával — jele­nünk politikai és lelki gör­cseit is oldja. Éppen ezért, a nemzeti megbékélés szel­lemében, az Országgyűlés már a legközelebbi, szep­temberi ülésén indítványoz­hatná, hogy az új alkot­mány október 23-át nyil­vánítsa nemzeti emléknap­pá. Az ország, a nemzet ér­dekeinek felül kell emel­kedniük a szűk pártosko­dás keretein, és az egyéni sérelmeken is. Mint oldott kéve Olyan világot akarunk itt, ahol a népek maguk ren­delkezhetnek sorsukról, ön­állóan választhatják meg fejlődésük útját, és a jövő­ben nem dübörögnek fel — íxz „internacionalista segít­ség" ürügyén — az idegen tankok. Azon vagyunk, hogy ez Európa megosztottságát jelképező vasfüggönyt, a jel­képes és valóságos falákat, a népeket elválasztó határ­zárakat minél előbb le­bontsuk, hogy a béke és biztonság érdekében és je­gyében a különböző nyel­vű, nemzetiségű emberek egymásra találjanak. A mi népünk, a magyar­ság, mint az oldott kéve szétszóródott a világban. Voltak, akik önként távoz­ták, másoknak viszont meg­kérdezésük nélkül szabtak Pártok sátrai Az egyesületek, pár­toik sátrait sorban a Szegedi Erdély Kör kezdi, őket követi az MDF sátra, egy tévéké­szülékből Csurka Ist­ván beszél a bámészko­dókhoz. Tíz ora körül még a kisgazdák sátra előtt áJldogálnak a leg­többen, bajuszos öreg­urak, fiatalemberek; a bejáratra szögezett jel­mondat — Isten, haza, család — alatt kis ko­sárkában almák piros­lanak. A Magyar Nép­párt következik. A szo­ciáldemokraták tagto­borzást hirdették és ol­csó porköltet kínáltak. Sátruk elölt piros ruhás kislány osztogatja a párt programját taglaló röplapot Tudja-e, kér­dem, kik a szociálde­mokraták? A munkások életkörülményeiért har­colnak, hogy jobb le­gyen nekik, néz fel ma­gabiztosan. Most megy nyolcadikba, szegedi, s persze a papa szoc­dem... új határt. Vannak olyan or­szágok — mint Románia —, ahol megmaradásukat, pusz­ta létükét veszélyeztetik. Az e tájon élők mindig is ér­zékenyek voltak a szen­vedesek iránt. így van ez most is, ha hozzájuk oda­átról, Romániából jajkiál­tások, halálhírek jutnak el, ha a megszomorított, meg­alázott emberek fájdalma feljajdul, vagy amikor, mint még nemrégen, megcsonkí­tott emberi hullákat, gyer­mekeket sodort a Maros vi­ze... Ezért kötelességünk, hogy fellépjünk a nemzeti és faji megkülönböztetéssel szemben, bárhol is történ­jék a világban De még in­kább feladatunk, hogy ki­álljunk a magyarság ügye mellett, minden lehetséges eszközzel, a nemzetközi szo­lidaritásra is támaszkodva fellépjünk az odaáti ön­kényuralmi rendszer em­beri és nemzetiségi jogokat tipró intézkedései ellen. Szabad, demokratikus Magyarországot! Szűrös Mátyás a további­akban beszelt arról a ránk váró nagy feladatról, amely­lyel a szabad, demokratikus Magyarországot kell megte­remteni. Az Országgyűlés szerepéről pedig a kővetke­zőket mondta: lehet arról vitatkozni, hogy e parla­ment legitim vagy sem, megfelelő-e az összetétele vagy sem. Egy dolog azon­ban biztos: ez az Ország­gyűlés történelmi küldetést teljesít azzal, hogy törvény­alkotó munkája során le­bontja az alkotmányos jog­állam kialakítása előtt álló akadályokat. A jövőben a nep altal vá­lasztott, megfelelő össze­tetelu parlamentre, közép­erős köztársasági elnöki in­tézményre, stabil, erős, ha­tározott kormányzatra, és korszerű alkotmánybíróság­ra, független bíróságokra/és jól működő helyi önkor­mányzatokra van szükség. A történelmi példák arra in­tenek minket, hogy olyan demokratikus intézményeket kell kialakítanunk, ame­lyekben fiem jöhet létre ha­talmi monopólium, és senki kezében sem összpontosul­hat túl nagy és ellenőrizhe­tetlen hatalom. Addig is azonban, amíg nundez meg­valósul, elengedhetetlen, hogy országunk megőrizze politikai, gazdasági stabi­litását. Fórum, bel- és helyi politikáról A minden évben szokásos politikai fórum résztvevői 11 órára gyülekeztek a kettős színpadon. Havas Henrik rádióriporter műsorvezető ismertette meg' a nagyszámú közönséget a fórum résztvevőivel. Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke. Vastagh Fal. az MSZMP Csongrád me­gyei első titkára és Lehmann István, a megye tanácseU nöke köré a különböző pártok és szakszervezeteik kép­viselői gyűltek üssze. A Szabad Demokraták Szövetségét Jankó Attila, a Fiatal Demokraták Szövetségét ökrös Ta­más, a Magyar Néppártot Förgeteg Szilveszter, a Kis­gazdapártot Boros Imre, a Magyar Demokrata Fórumot Lezsák Sándor, u Szociáldemokrata Partot Szilágyi Gábor. a szakszervezetek megyei tanácsat pedig Horváth Ká­roly képviselte^ Az. előre beküldött kérdéseken kivül a közönség soraiból papírra írt kérdések is eljutottak a mű­sorvezetőhöz. Mikor kell köztársaságiéi- cigányság ugyanúgy hozzá­nököt választani, s milyen tartozik azországhoz, minta hatalommal rendelkezzen? nemzetiségek, s eszerint kell — hangzott az első nagyobb nekik jogokat biztosítani, horderejű feladvány. Szűrös Hogy jogaikkal é.lnek-e, Mátyás azt tartotta fontos- akarnak-e jelöltet indítani a. nak, hogy a leendő köztársa- választásokon, azt viszont sági elnök kezében ne ossz- már nekik kell eldönteni, pontosuljon túl nagy hata- Szűrös Matyas megértően lom. Vastagh Pal szerint a nyilatkozott a budapesti ci­korszeru államszervezet gánytürttétésröl, s azt is ter­egyes elemeit nem szabad meszetesnek tartotta, hogy szétdarabolni, s az átmenetet a Parlamentben kepvlseloje úgy kell megvalósítani, hogy legyen ennek a nepcsoport­a kurmányzókepesség fenn- nak. maradjon. Lezsák Sándor Közel hasonló volt a részt­azt fejtette ki, az ország vevök álláspontja a Romá­ugyan sodródik a korma- niával kapcsolatos kérdés­nyozhatatlan állapot leié, körben is. Szűrös Mátyás megsem a köztársasági elnök sajnálattal állapította meg, megválasztása a legfonto- hogy szomszédunk aggasztó sabo probléma. Jankó Atti- magatartása miatt tovább la arról beszélt, ha az elnök bonyolódott a magyar—ro­feloszlathatja a Parlamen- mán viszony. Ettől függet­tet. rendelkezhet a hadsereg lenül kötelességünk különös fölött, akkor nem lehet ko- figyelemmel kisérni két és zeperosnek nevezni; vagyis fél millió erdélyi magyar a szabad demokraták minél sorsát — mondta. Ökrös Ta­kisebb hatalmat óhajtaná- más arról beszélt, hogy a nak a közta rsasági elnöknek, szervezetükben levő fiatulok A választásoknak március- tömegesen utaznak Romá­ban kellene zajlani, ha ad- niába, eleiemmel és szellemi dig nem az ellenzek kifá- taplalekkal próbáivan segi­rasztása folyik, megbeszélés teni az ottaniaknak. Lezsák címen — tette hozzá Jankó Sándor figyelemreméltónak Attila, ökrös Tamás szerint értékelte, hogy Karpátalján a jelenlegi gyenge demokra- remeny van az ottani ma­ciénak egy gyenge elnöki gyarok autonómiájának megteremtésére. Mindent meg kell tenni annak érde­funkció felel meg. Ezzel összefüggesben az ország hivatalos elnevezésé­nek kérdése is szóba került. keben, hogy Romania, Euro­A fórum résztvevői nagyjá- p'a szégyene is ebbe az irány­ból egyetértettek abban, nem ba tartson — hangoztatta szükséges a „nép" szót a Lezsák köztársaság elé biggyeszteni, mert a „köz" szó amúgy is Helyi ügyek is szóba ke­utal a népre, nem beszélve rültek a fórumon, s ezekben arról, hogy az eredeti „re- mar korántsem volt ekkora publika" kifejezés a nép kö- az egyetértés. LeKmann Ist­zössegét jelenti. ván elmondta, a részben a A politikai fórumok meg- lakásfelújítási alap­kerülhetetlen témaköre a íabo1 felújított pártszékház magyar hadsereg létszáma ootranyos ügyet ha jogilag es a szovjet haderő magyar- meg nem is, gyakorlatilag országi tartózkodasa Szűrös mar rendeztek azzal, hogy a Mátyás azt mondta, kisebb, pártbizottság lemondott a de korszerűbb magyar had- Rákóczi téri épületéről. Vas­seregre van szükség, a szov- f^S11 PaI arról beszélt, hogy az jet csapatokat pedig f'okoza- egyetemi nyelvi képzést fog­tosan ki kell vonni hazánk- Jók segíteni a fölszabaduló ból. Megnyugtató Jehet — épületrészek. Ökrös Tamás tette hozzá —, hogy Gorba- azonban korántsem értett csov is egyetért ezzel az el- egyet ezzel a megoldással, s képzeléssel. Jankó Attila azt hangoztatta, a lakásfel­úgy nyilatkozott hogy ide- újítási alapba kell visszaté­gen csapatok itt-tartózkodá- ríteni az onnan elvett-pénzt, K s egyebkent sem a felsook­sa idejen nem lehet nemzeti tatásban a legnagyobbak a szuverenitásról beszélni. létesítménygondok Szegeden. A ciaánusáanal kanrsoH- Sokkal égetőbb a küzépisko­lofSTTfelS. lás ^ P-blemaja. Nevezetesen az is: állít-e va- Nemrég még elképzelhetet­lamelyik párt cigány képvi- len lett volna az egyetértés selőt a választásokon. För- abban a kérdésben: kivonul­geteg Szilveszter szerint a janak-e a pártszervek a munkahelyekről. Must azon­ban mindenki úgy véleke­dett, a lakóhely legyen a po­litizálás színtere. Jankó At­tila mindezt azzal is megtol­dotta, egyes helyekről (fegy­veres testületek, bíróságok) nem elég kivonni, ki is kell tiltani a politikai szervezete­ket. Szilagyi Gábor azzal egészítette ki mindezt: füg­getlen és erős szakszerveze­tekre van szükség a munka­helyeken, nem partra. Természetszerűleg szó esett a politikai egyeztető tárgyalások egyik kulcskér­déséről, a helyi sajtó téma­köréről is. Lehmann István azt mondta: ha társadalmi közmegegyezés van arra vo­natkozólag, hogy a tanács legyen a helyi lapok gazdá­ja, ők vállalják ezt a fel­adatot. egyébként nincs szán­dékukban lapot indítani. Szűrös Mátyás szerint kor-, szerű tájékoztatási törvény­re van szükség a rendcsiná­láshoz. Förgeteg Szilveszter azt kérdezte: mi jogon saja­títja ki az MSZMP az első koalíciós lapot, a 79 éves Délmagyarországot, amely ma is azokat illeti, akik megalapították. Boros Imre kijelentette: meg kell szün­tetni a vidéki lapoknál az MSZMP monopolhelyzetét, enelkül nem lehet szabad vá­lasztásokról beszélni, ökrös Tamás szerint vezekléssel is felérne, ha vagyona felét visszaadná az MSZMP an­nak, akitől elharácsolta. Vastagh Pál úgy nyilatko­zott, pártja ragaszkodik tu­lajdonához, de nem zárkózik el szélesebb érdekek képvi­seletétől. Határozottan kije­lentette, szó sincs arról, hogy összevonnák a Csöng rád Megyei Hírlaput és a Délmagyarországot, s ha ne­tán lenne ts ilyen torekves, ö azt egyaltalan nem támo­gatja. A másfél órás politikai fó­rum utolsó perceiben a részt­vevők egy-egy mondatban nyilatkozták az általuk kép­viselt eszmékről. Szűrös Má­tyás örömmel üdvözölte az idők változását, melynek so­rán lehetővé vált, hogy ily különböző nézeteket valló emberek ülhettek egy asz­talhoz. Förgeteg Szilveszter azt kérte, adják vissza a fa­lunak az önrendelkezes jo­gát. Boros Imre a tulajdon­viszonyok rendezésének szükségességét hangoztatta. Horváth Károly a biztonsá­gos és teljes körű foglalkoz­tatást jelölte meg legfonto­sabb célként. Szilágyi Gábor úgy fogalmazott: idő, biza­lom, információ kell a de­mokráciához. Lezsák Sándor némi pátosszal foglalta ösz­sze mondandóját: „jöjjön el a mi országunk". Az összeállítást Balogh Tamás és Darvasi László irta, a képeket Nagy László készítette. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom