Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

5 1989. augusztus 19., szombat Búcsúzik a Turandot Nagy IjüsiIó tólvétele Puccini Turandotjának harmadik és egyben utolsó szabadtéri előadását ma este tartják; a jegytulajdonosok mintha premierre mennének, ugyanis két új szereplő áll be, és a karmesteri pálcát is átveszi Angelo Cavallarótól Pál Tamás. Misura Zsuzsa énekli a címszerepet (Szvetlana Kotlenko bolgár művész volt a másik Turandot), Pitti Katalin pedig Liu szólamát (Tokody Ilona szerepelt az első két előadásban). A többiek a „régiek", vagyis Szabó Miklós a császár, Gregor József Timur, Dániel Munoz Kalaf. Szakaly Péter a Mandarin. A három miniszter (képünkön: balról jobbra): Korcsmáros Pcter, Gyimesi Kálmán, Rozsos István Kitüntetések A művelődési miniszter augusztus 20. alkalmából a József Attila Tudományegyetem dolgozói közül a következőknek adományozott kitüntetést kiemelkedő munkájuk elismeréseként: Szocialistc. kultúráért kitüntetésben részesült Gaál Endre, Trogmaye: Ottóné. Kiváló munkáért kitüntetést kapott: Kocsisné Mihalik Erzsébet, Kisj László, Belény. Gyula. Szabó Enéh. Miniszter; dicséretbei: részesült: Tóth Gábor. Tóth Jánosné, Duna. Péterné. Bakony. Géza. Pelsöcz: Györgyi, Szabj L ászióné, Kövesd. Lajosné, Falkenhein: István. Szabó Ervin Emlékérem kitüntetésben részésült Máder Béla, a központi könyvtár főigazgató-helyettese, aki a kitüntetést a Parlamentben vette át. Csiszá: Lajosné, a;: szmt központi könyvtár munkatársa tegnap a SZOT-ban vehette át a Szocialista kultúráért kitüntetést. Kiváló együttes kitüntetést kapott a 100 éves MAV Hazánl: Munkáskórus. A történelemtanítás pálfordulása (2.) Vajon milyen lehet ma egy nyolcadikos diák történelemszemlélete? Hogyan lehet gondolkodni történelemről 14 éves fejjel? Először ennek példázásaként álljon itt néhány idézet a március 15-e tiszteletére megrendezett történelemvetélkedő dolgozataiból. (Az idézetek a Szeged című lap ez évi 4. számából valók.) „Azt nem tartom történelemkutatásnak, mikor egy korról erőltetetten be akaríják bizonyítani, hogy jó vagy rossz volt. Az utókorra hagyott öröksége úgyis egyértelműen bizonyítja a kor minőségét." „... a történész akármit is kutat, az csak hasznos lehet. Ha pl. azt kutatja, hogy milyen anyagból készült a középkori jobbágyok ruhája, az is fontos." „Egy-egy ember élete során elkövetett .balul sikerült' tetteiért vállalnia kell a felelősséget." A történelemtanítás pillanatnyi helyzetéről Molnárné Ferenczy Valéria történelemtanár, vezető szaktanácsadó beszél. — A legutóbbi időkig az a helyzet, hogy adva van a Biró Ferencné által készített tankönyv. Nyolcadikban két tankönyvvel dolgozunk: az első félévben egy történelemkönyvvel, a másodikban egy Állampolgári ismeretek című tankönyvvel. Az utóbbit teljesen átdolgozzák, az új címe, Társadalmi ismeretek lesz. Ez tartalmi változtatást is jelent; kimarad belőle a politizálás. Az új történelem tankönyv vázlatos kivonatát már láttam az OPIban. Két szerző munkája, Az általános iskolában csak sajnos egyikőjük sem gyakorlott tankönyvíró. Az új tankönyvben hangsúlyeltolódások lesznek; árnyaltabb képet próbál adni a 45 utáni időről. Két lényeges tartalmi változás: nem az 1917-es oroszországi forradalommal kezdődik a nyolcadikos könyv, hanem a versailles-i békeszerződéssel, ezenkívül az egyetemes és a magyar történelem teljesen elkülönül egymástól. — Mikorra lesz kész ez a tankönyv? — Az előzetes tájékoztató szerint tanévkezdésre rendelkezésünkre áll, de valószínűleg csak szeptember közepére kapjuk kézhez. — Milyen reakció várható a nevelök részéről? — Borzasztó nehéz a tegnapi tudással a katedrán ma megállni. Itt az a kérdés, hogy a nevelöknek mennyi idejük van olvasni, és hogyan tudják az új információkat beépíteni a tananyagba. Ez a változás igazából egyik kollégát sem érhette váratlanul, mert már több mint egy éve kiscsoportos foglalkozásokon beszélgettünk a tankönyv hibáiról. De azért továbbra is mindenki saját felelőssége szerint tanítja a 45 utáni magyar történelmet. — Azok a tanárok hogyan viszonyulnak ehhez a változáshoz, akik átélték az általuk tanított időszakot? — Az órákon erre nemigen derül fény, inkább személyes beszélgetések során. Olyanról már hallottam, hogy hadifogolyélményeket meséltek. De azt hiszem, ez nem jellemző, mindenki tartja magát a tankönyvek és a források anyagához, inkább a fiataloknál van gond, akik nagyobb vehemenciával és szubjektívebben állnak hozzá egy-egy rész magyarázatához. — Hogyan élhetik 'meg a nyolcadikosok ezt a szemléletváltozást? — A gyerekek általában olyan közegben élnek, amely már előkészítette ezt a változást. Tévéből, rádióból, újságokból vagy a szülők beszélgetéseiből valamilyen módon értesülhettek a fejleményekről. — De az a diák hogyan éli meg, aki csak a történelemórán találkozik a történelemmel? Mert szerintem ilyen gyerekek is akadnak szép 'számmal. — Itt van a tanár felelőssége, hogy a diákot „rákényszerítse" az állandó tájékozódásra, a forrásmunkák feldolgozására. Az általános iskolában már nem is annyira a lexikális tudás, a mennyiségi ismeretek állnak előtérben, hanem egyfajta történelemszemlélet, történelemben való gondolkodás kialakítása a cél. Tehát szerintem már mindenütt megtörténtek a kellő előkészületek, hogy egy ekkora változást megfelelő hozzáértéssel fogadjanak a gyerekek. — Mikorra várható teljes és részletes útmutatás az általános iskolai történelemoktatáshoz? — Augusztus 25-én tart az OPI tájékoztatót, melyen, remélem, minden homályos pontra fény derül. Podmaniczky Szilárd Alig néhány éve még arra panaszkodtunk, hogy moziforgalmazásunk mellőzi a tőlünk Nyugatra oly nagy sikerrel vetített filmeket. Teltek múltak az évek és íme eljött a Kánaán, beteljesülőben vágyaink. A partizánok helyett kommandósok, indiánok helyett szivart rágó, nem sokat teketóriázó westernhősök ölnek, hogy a rémek tetteiről említést se tegyek. Feloldásként kacér hölgyek bájait csodálhatjuk. A műsorkínálatban végre mindenki kedvére Kánaán valót találhat, a mozik szakosodtak: a Filmtéka művészfilmeket, a kamaraterem főleg matinékat; a három nagy mozi sikerfilmeket vetít. Nem csoda hát, hogy teltház esetén a nyári melegben alig kapni levegőt. Az egymást követő előadásokon egyre erősödő testszag viszont orrfacsaró. A mozirajongókat azonban ezek a kellemetlenségek sem riasztják el. A dráguló jegyek ellenére sem panaszkodnak. Egy román haramiafilmen bizonyára kevesebben gyűlnének össze, hógy kellemesebb körülmények között mozizzanak. Aki nem vállalja a megpróbáltatásokat, az ne járjon moziba! Az igazi filmrajongó hokedlin is végignéz egy jobb történetet, fizet ötven forintot és nem panaszkodik. Télen pedig nem adja le nagykabátját a ruhatárnál — rutinja lenyűgöző. V. I. Örömmel értesítjük a magyar népet, hogy 1989. augusztus 16-án elvi megállapodás jött létre a Magyar Népnadsereg vezetősége és a Megamorv Petőfi Bizottság között. A megállapodás szerint a néphadsereg felvállalja Petőfi Sándor temetéséveL kapcsolatos feladatok elvégzését a kormány egyetértésével. A ravatalozással és temetéssel kapcsolatos feladatokat a két fél a Szovjetunióban végrehajtandó. újbóli antropológiai vizsgálat után pontosítja, és hozza nyilvánosságra) A Megamorv Petőfi Bizottság neheztelését fejezi ki a magyar kormány hallgatása, tartózkodása miatt. A bizottság neheztelését fejezi ki továbbá a sajtó egyes képviselőivel szemben, amiért visszafogják a bizottság' által közA Megamorv közleménye lendő tájékoztatásokat, ugyanakkor teret engednek azon egyének anyagai közlésének, akik gúnyossá kívánják tenni Petőfi Sándor személyiségét. Értesítjük a magyar népet arról is, hogy 1989. augusztus 16-án megállapodás történt a Magyar Televízió elnökségével abban is, hogy a televízió elnöke lehetőséget ad a Megamorv Petőfi Bizottságnak, hogy a bizottság vezetői a televízió l-es és 2-es csatorna vezetőivel egyenes adás keretéri belül. az ország nyilvánossága előtt tisztázzák, mi történt a Petőfi Sándorral kapcsolatos hírközléseket tartalmazó szerződések körül. Miért került elutasításra a kutatás megkezdése előtt a két program vezetői részéről a barguzini eseményekről való hírközlés. A bizottság a televízió elnökének a lehetőségért köszönetét fejezi ki, és kéri. hogy a nyilvános fórumra mielőbb sor kerüljön. A Megamorv Petőfi Bizottság kijelenti, hogy amennyiben a nyilvános egyeztetés megtörténik, az 5 darab 7 perces, adásra kész dokumentumfilmet (amennyiben a városi kábeltévék leadták) költségtérítői nélkül az MTV rendelkezésére bocsátja. Nagyréde, 1989. augusz^ tus1 17. Morvái Ferenc, a Megamorv Petőfi Bizottság elnöke. (OS) Hz újjáéledő munkástanácsokról Az újjáéledő munkástanácsok nagyon kedvező fejleményt jelenthetnek a reformok végrehajtásában, mert a korábbi reformok sikertelenségében mindenképp szerepet játszott az a tény, hogy a változásokat egy szűk hatalmi csoport diktálta, s nem tartott igényt a dolgozók aktív részvételére — nyilatkozta az MTI munkatársának Kende János, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Mint ismeretes, ezen a héten előbb a Herendi Porcelángyárban, majd a Péti Nitrogénművekben alakult meg a munkástanács. Céljuk, hogy egyebek közt beleszóljanak a vállalati stratégia kialakításába, az üzemi vagyon felhasználásába, a termelés irányításába. Magyarországon először 1918 januárjában történt kísérlet munkástanács megalakítására, ám a szervezőket letartóztatták. Az őszirózsás forradalom idején újjáalakult munkástanácsok megvalósították a munkásellenőrzést, leváltották a régi vezetőket. A Tanácsköztársaság idején rájuk épült a gazdaságirányítás. 1944—1945-ben a hasonló jellegű üzemi bizottságok a gazdaság ellenőrzését végezték a tőkés tulajdonú üzemekben. Később már csak az üzemi szociálpolitikát bízták rajuk, de ez a funkció az ötvenes évek elejére elhalt. 1956. október végén ismét megalakultak a munkástanácsok. Az 1957 elejére kidolgozott reformkoncepció az üzemek ellenőrzését a munkástanácsokra bízta volna, de a kísérletre már nem nyílt lehetőség, mert megindult a visszarendeződés. Az 1968-as reform pedig már nem is számolt a munkás-önigazgatással. Kende János emlékeztetett arra: a korábbi időkben szó sem volt arról, hogy aki szakszervezeti tag, az nem vehet részt a munkástanácsban, mint ahogy azt most Herenden az alapszabályban lefektették. Ez kirekesztés, mert nem másik szakszervezetre van szükség, hanem önkormányzati testületre. Ezért jó lenne, ha a szakszervezet nem konkurenciát látna a munkástanácsokban, mint Péten, ahol kikapcsolták a mikrofont, amikor a munkástanács szervezője a dolgozókhoz kívánt szólni. A két szervezetnek ugyanis eltérő a feladata: a munkástanácsoknak a gazdálkodás ellenőrzésére, a szakszervezeteknek pedig a dolgozók érdekvédelmére kell helyeznie a hangsúlyt. Végezetül arról szólt: szerinte nem lenne kívánatos a munkástanácsok országos szervezetté válása, mert az már politikai szervezet lenne, s nem tölthetné be azt a funkcióját, hogy a bérmunkást tulajdonossá tegye. (MTI) Lengyel-magyar két jú barát...? Azt kérdezi a börtönben a lengyel rab: Ez itt egy jogállam? Nos. nincs kifejezetten — pontosabban: kifejezetten nincs — aibban a helyzetben, hogy kérdésére mértékadó forrásból választ kapjon. Történt, hogy ez az immár börtönlakó lengyel az „Arab presszó" környékén téblábolt, arra várva, hogy bőséges számú forintjait keményebb valutára cserélje, 'l'éblábolását élénk figyelemmel kísérte egy nyomozó, majd erősítést kért. s így közelítette meg a valutára vadászó lengyelt. „Rendőrség" — mondta neki, mire a férfi futásnak eredt. A szerv utolérte, az üldözött belerúgott. Bilincs csörrent, rácsos ajtó kattant. Kezdetét vette a nemzetközi kihallgatás. A nyomozást tudvalevőleg az ügyészség felügyeli. Ügyész fiatal, liberális szellemű. Mondjon el mindent — tanácsolja a lengyelnek —. s gyors ütemben kiutasítják az országból. Lengyel belemegy. Mindent elmond. Azt is, amit nem kérdeztek. De jön a hír: a lefoglalt összeg nagysága miatt (ezerdolláros uorciók, vagyis ötször .kilencvenegye/er forint) nem lehet „gyorsban" tárgyalni, azaz napokon belül. Lengyel reménykedik: majd nyolc nap elteltével — ki is tűzik három hétre a tárgyalást. Lengyel elkeseredett, de még három hetet is kibír. Megbízottja közben autójának papírjait intézi, hogy majd mehessen azzal haza. Elérkezik hát a tárgyalás napja. Közben történik egy apróság. Értekezlet az ügyészségen. „A lengyel állapot már kezelhetetlen" — szögezik le. Szóval, tárgyalás. Jelen a szerv is. Elmondja, akárhányszor megfogják az arab valutázókat, az ügyészség — magasabb szempontokra hivatkozva — megszünteti az eljárást. Nem tartozik a tárgyhoz — mondja a bíró. Kérem jegyzőkönyvezni — mondja a védő: Üjból a szerv beszél. Vannak kis halak és nagy halak. A kicsik tízezres, a nagyok több százezres nagyságrendben „dolgoznak", vásárolnak, főként az araboktól. Az ügyész perbeszél. A „lengyel állapot kezelhetetlenségére" való tekintettel, letöltendő szabadságvesztést indítványoz. Erre utasították az értekezleten. A védő érvel. Megvádolták a lengyelt üzérkedéssel — tele az ország azzal, hogy a hiánygazdálkodás kísérőjét, az üzérkedést, mint bűncselekményfajtát. meg kell szüntetni. Magánmegjegyzés: a , .kezelhetetlen" lengyelek piaci jelenléte kifejezetten hasznos (nekünk, vevőknek), mért letörik a követhetetlenül magas állami árakat. De most a védő beszél. Megvádolták a lengyelt devizabűncselekménnyel, holott az előkészület, az, hogy nála volt a pénz, nem büntetendő. Újabb magánmondat: ráadásul a valutavásárlás Lengyelországban nem büntetendő cselekmény. Igaz, ez itt nem mentség, ám képzeljük magunkat az ő helyébe. s gondoljunk arra: ha Kuwaitban egy magyart halálra ítélnek azért, mert alkoholt ivott, fölháborodunk rajta, pedig az. ottani torvények ezt lehetővé teszik ... A biró elfogadta az indítványt, hat hónap, letöltendő börtönt szabott ki. S persze, jön a kérdések sora: vajon az ügyészség feladata-e a „lengyel helyzetet" értékelni, s ehhez igazítani büntetési indítványaikat? Nem hasonlit-e ez, a kinyilatkoztatás átkos idők kimunkált vádbeszédeire? Nem a lengyel kormányra kellene inkább bízni. hogy úrra legyen „a" helyzeten? Persze, addig is tennünk kell(ene) valamit. Nem az arabokat kellene netán megakadályozni a dollár eladásában? Abből az eg\szerü megfontolásból: ha nincs kínálat, kereslet sem lehet. . . Tudom, ez a bonyolultabb feladat. Diplomáciailag is. Függönyózott Mercedes-batár már járt Szegeden azért, hogy na bántsák a barna fiúkat. A lengyel követ még sohasem, kérte: engedjék szabadjára a Cserepes sori népünnepélyt. E „kis hal" esetében sem fogja kérni: engedjék ki a sittről. A legfontosabb kérdés azonban mégis az: igazságszolgáltatásunkba vetett, egyre apadó bizalmunk valamelyes megőrzése fontosabb-e, vagy kétes értékű és eredményű elrettentés az üzletelő lengyelek körében? Atejtés árán. Neki ugyanis azt ígérték: ha őszinte, mehet. Mehetett. A dutyiba. A tanulságot lengyel—magyar (két jó barát-e még egyáltalán?) egvformán levonhatja: hazudj kitartóan! Balogh Tamás