Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

5 1989. augusztus 5., szombat Mosolyog a Pa-dö-dö Pénteken lesz A mosoly országa című romantikus operett premierje. A hétfői próba előtt beszélgettünk a darab két szereplőjével, Láng Györgyivel (Fini) és Falusi Mariannái (Vali), akiket nemcsak énekhangjuk tett közismertté, hanem megjelenésük „súlyos'' impozánssága is. — Hogyan indult a pályajutásotok és hogyan találtatok egymásra? L. Gy.: A színművészeti főiskola elvégzése után Pécsett voltam színésznő. Aztán Sándor Pál rendező szerepet kínált a Ragyogj, ragyogj csillagom című színdarabban. A bemutató után Presser Gábor, a színház zenei vezetője megkérdezte, hogy tudok-e énekelni. Erre teljesen szemtelenül azt válaszoltam, hogy egészen biztosan tudok. Azért kipróbálta, tetszett neki és leszerződtetett A rémségek kicsiny boltja című musical egyik szerepére. Ebben a musicalben találkoztam Mariannal és három éven át együtt játszottunk. Közben azzal foglalkoztunk, hogyan tudnánk jópofa popduót alakítani. F. M.: Én világéletemben operaénekesnő szerettem volna lenni. Ennek ellenére a '83-as Ki mit tud?-ot dzsessz kategóriában nyertem meg. Utána két évig Nyugat-Európában játszottam egy zenekarral. Akkor már sokkal inkább rámszabottnak éreztem ezt a zenét, mintha a jól bevált operai műveket tolmácsolnám 448 649-ik előadóként. A nyugat-európai turné után engem is Presser Gábor hívott meg e musicalszerepre. Közben azért nem maradtam hűtlen a dzsesszhez: itthon énekeltem a Stúdium Dixieland Bandáéi. Ezen kívül Kubában, Mongóliában voltak fesztiválgyőzelmeim, mind populáris műfajban . . . Utána elvégeztem a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdióját, hogy legyen valamilyen képesítésem a szakmában. — Mt adta az isteni szikrát, hogy Pa-dö-dö néven duót alakítsatok? F. M-: Presser Gábor hívott bennünket, hogy kóstoljunk bele jobban a zenei világba, fgy vettunk részt Révész Sándor országos turnéján — mint vokál. Ez nagyon megtetszett nekünk és ügy döntöttünk, hogy nem csak hátulról nézzük a színpadot, hanem előre is állunk. A duónk kialakításához hozzájárult még, hogy közben meghívtak bennünket a Színezüst csehó című musicalbe. A duó nevét Pécs felé utazva találtuk ki. Végigzongoráztuk a lehetőségeket: a tandemet már megcsinálták, a bicikli név nem tetszett. Maradt a Pa-dö-dö, ami egy francia balettkifejezés. — Hogyan kerültetek az Eldorádó cimü Bereményi filmbe? L. Gy.: A Fészek Klubban és Vitray egyik műsorában is kuplékat, musicalrészleteket énekeltünk pa-dö-dö néven. Elég jó híre lett a duónknak. Aztán Darvas Ferenc, az Eldorádó zeneszerszője beajánlott minket Bereményinek; mi lenne, ha mi lennénk a dizözök. Énekeltünk, beszélgettünk, és mi lettünk a dizözök. — játszottatok-e már Szegeden? F. M-: A Szabadtérin most először. Viszont meghívott vendégként játszom a szegedi színházban az Olivér című musicalben, mint Nancy. Az Olivér eddig 60 előadást élt meg, és körülbelül 30 van hátra. L. Gy.: Nekem, mint tősgyökeres szegedi lánynak, nagyon nagy beteljesülés ez a fellépés, mert a főiskola után nem hívtak Szegedre és nem is volt módomban ide szerződni. Igaz, egyszer Mariannal már szerepeltünk a szegedi színházban a Bál a színház, Színház a bálban előadáson, de az csak egy kis szösszenet volt. Ez azért egy elég komoly megpróbáltatás lesz a mérhetetlen méretű nézőtér előtt a mi mérhetetlen külsőnkkel. — Milyen érzésekkel nézel az előadás elé? F M.: Van egy Operett című dalunk a most megjelent nagylemezünkön, amit nőnap alkalmából sikerült az üzletekbe küldeni. Hobóék is énekeltek ugyanilyen címmel egy számot. Azt hiszem, mindkettőnek azonos a mondanivalója; amit az ember nem tud elérni, az mind benne található az operettekben. Egyébként engem izgatnak ezek a papírmasé díszletek, meg az is, hogy például Pitti Kati bejön egy nyolc méter hosszú ruhában. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet megélni egy operettet a színpadon; úgy működik-e, ahogyan kívülről látom. — Hogyan készültetek erre az előadásra? L. Gy-: Pécsett nagyon sok operettben játszottam, de itt egészen mások a körülmények, mint egy fedett színpadon. A gigantikus méretek eltörpítik az embert, itt nincs arra lehetőség, hogy hat hétig próbáljunk. Ez minden szereplőnek pszichikai megterhelést jelent, mert 7 ezer ember előtt nem lehet elnagyolni a dolgokat. Hogy megfeleljünk a várakozásnak, a pénteki bemutatóig nagyon fegyelmezetten kell dolgoznia annak a 140 embernek, akik az előadásban szereplőként, közreműködőként, előkészítőként részt vesznek. — Milyen közös terveitek vannak A mosoly országa után? F. M.: A nyáron szerepeltünk a Neoton Família egyik videoklippjében és a Twist című számban, ami elég nagy port kavart az együttes körül. Az ORI — felbuzdulva a mi személyes sikerünkön — úgy döntött, hogy ősszel egy turnét szervez nekünk, ami nem szokás első lemezes zenekarnál. Mert egyetlen lemez anyagából nehéz úgy, összeválogatni a számokat, hogy az előadás életképes legyen. Télen pedig egy új nagylemez felvételét kezdjük meg, ami remélhetőleg ismét egy évfordulóra jelenik meg. Podmaniczky Szilárd Egykori osztálytársamat bizonnyal rég háborgatta mondandója, mert szinte egyszuszra szakadt ki belőle: — Azt írd már meg egyszer, hogy mitől vagyok én nemdolgozó nő!? Az idegeimre megy, ahányszor csak hallom a statisztikákat, hogy ennyi meg anynyi ma Magyarországon a kereső meg a nem kereső, a dolgozó és a nem dolgozó nők száma. Mondjad már, ki osztályozza ezt így!? Kinek az agyréme az, hogy létezhet manapság nálunk „nemdolgozó nő"? Ha tudnám, ki szortíroz így az íróasztala mellett minket, asszonyokat, biz' Isten idevenném magam mellé, akárcsak egy napra is, hajnaltól estig, aztán eldönthetné, mi a „nemdolgozás". Tudod, itt a faluban kevés az álláslehetőség, keveseknek jut havi fixes munka. Az asszonyok többsége otthon van. Régen erre azt mondták, hátébé. És rendesen meg volt becsülve, amit csinált. Most meg azt halljuk, hogy az ilyen az nem dolgozó nő, nem aktív kereső, eltartott, meg mifene. Fenemód idegesít! Méghogy nem dolgozok?! Hallgassad! Reggel ötkor kelek az urammal. Mikor ő elmegy a munkahelyére, én trappolok az udvarra. Kiengedem, etetem az aprójószágot, cipelem a disznóknak a moslékot. A kertben, az udvaron örökké van ez-az munka. Főleg nyáron. Majd minden napra jut valami befőzni, eltennivaló is. Nem pár Nem aktív? üveggel, hanem rengeteggel, mert a két nagylányom „dolgozó nő" városon, nekik is én rakom tele a spájzot télire. ötven-hatvan üveg lekvár meg se kottyan három háztartásra. Szereti nagyon a három kisunokám. Csak ne lennének a szoknyám körül, mikor csinálom. De hát, itt nyaralnak — hál' Istennek. Rájuk fér a falusi levegő, a jó koszt. Mindennap főzök. A süteményt, a kalácsot, a palacsintát is sűrűn kikövetelik. Nem félórás elfoglaltság. A holmijuk rendben tartása se. Meg hát, a fél szememnek folyton rajtuk kell lenni. Vigyázni kell rájuk. Meg a ház berendezésére is. Tudod, milyen a kisgyerek! A rendet, a tisztaságot pedig mindig is szerette, megigényli a férjem is. Van síkálnivaló bőven: a mosás, vasalás, takarítás mindennapi penzum. Egyik munkából kapok a másikba egész nap. Este a jószág gondja az uramé, akkor én már leülhetek. De nem a fotelba! A varrógép mellé. Mindig van valami összegépelni, összeölteni való. Vagy kötök. Nem mindegy, hogy a pamut árába kerül egy pulóver, vagy a bolti a-ába! Keresek én azzal, hogy megkötöm. És keresek én azzal, hogy megvarrom a szoknyát a lányaimnak, a kisgatyákat az unokáknak vagy méterre vett frottírból szegem be a törülközőket. Azzal is fogok tán' némi pénzt, ami zöldséget megterme • lek. Próbáld meg kiszámolni, mennyi a napi „keresetem", ha harminckilónyi, kilónkénti ötforintos hulladékalmából egy-két kiló cukorral elteszek mondjuk negyven liter rostos ivólevet, olyat, aminek az ára a boltban literenként cirka negyven forint. Ezzel nem vagyok aktív kereső? Ezzel nem dolgozom? A családellátással foglalkozó nő az nálunk eltartott minősítést érdemel? — Dühít! Szeretném, ha végigrobotolná a napjaimat az, aki így mer „osztályozni". Hallgatva az alig nagymama korú, de láthatóan lestrapált asszonyt, egyetértően bólogattam, helyeseltem. Tudatalattimból pedig közben rávetítődtek az általa vázolt képre a családellátást a napi nyolc órai „fixes munka" mellett teljesítő nők tehertételei. „Ragoztuk" még egy ideig hajdanvolt diáktársammal azt, hogy ki, mitől kereső, dolgozó vagy nem az, s miként lehetne, kellene értékét közelítőbbre változtatni a minősítéseket. Aztán egyszerre csak elcsendesedtünk. Ültünk egy ideig szótlanul. Majd szinte, egyazon másodpercben kezdtük dúdolni tinédzserkorunk bálványa, John Lennon örökérvényű (?) nótáját: „Az asszony a világ négere" ... Szabó Magdolna Hozsánna néked, nyaktiló Boglárlelle nyári színházi estéinek varázsát két dolognak köszönheti. Az egyik a meghitt környezet, amelybe belesimul a kis szinpad és a néhány sornyi nézőtér. A vörös kápolna előtti parkban, hatalmas fákkal körülvett tisztáson áll a szinpad, amelyen — s ez a másik vonzó tényező — a kaposvári társulat játszik. Általában groteszk, vagy abszurdnak mondott müveket. Most Mrozek Mészárszékét. Nyár lévén, valószínűleg Lukáts Andor rendező (egyébként a kaposváriak meghatározó színészegyénisége) is boldogan konstatálta.. hogy a Mészárszékben nem. a drámairodalom gyöngyszemére lelt. Igy nem vált „véressé a keze", miközben a nem túlságosan mély filozófiájú, kissé didaktikus képletet felállító mű adaptálásakor engedett a csábításnak, s korlátlan lehetőségeket adott a közönséget anti-Cippolaként bevonó Koltai Róbertnek, aki zseniális alakításával kellően előkészítette a talajt az „operettkönnyed" befejezéshez is. Ehhez a fajsúlyhoz igazodtak aztán a főszereplők: a Hegedűművész. a FuvoLaművésznő és a Mama. Tudunk olyan feldolgozásról, melyben a rendező a magas művészet és a tömegkultúra közti, feloldhatatlan ellentétben vergődő, a két pólus között az igaziságot kereső hegedűművészt mártírrá avatja a rituális öldöklésben. A dráma szövege valóban alkalmas arra, hogy minden naturalista elemet kilúgozva belőle, a hegedűművész belső konfliktusaként jelenjen meg az Élettel és az absztrahált Zsenialitással való küzdelem (,„.. a szabadságom szükségszerűség • •."), a Művészet, az Alkotás erejébe vetett hit elvesztése ( halott művész vagyok ... a vágóhídra hajtott marha nagyobb hatást tesz a közönségre, mint a legkifinomultabb virtuóz"), és a két női szereplőn keresztül az Élet Titkát hordozó női lényeg állandó vonzás-taszítás játéka. Ezeket a fő kérdéseket feszegeti a mű, számunkra kissé már unalmasan, az ismert végső fordulattal: „valamikor úgy éreztem. hogy választanom kell a művészet és az élet között, vagyis a művészet és közüed..." — mondja a Hegedűművész a Fuvolaművésznőnek. „Legfeljebb oka lehetsz egy idegen életnek vagy halálnak... De sohasem szülöd meg magadból az életet..." — tromfol a Fuvolaművésznő, s taszítja a Hegedűművészt önmaga feláldozásához. A kaposváriak két részben játszották az eredetileg négy részből álló darabot, jelentős szövegátcsoportosításokkal és húzásokkal. A nézőt Khall Zsolt puritán tere fogadja. A fekete tüllfüggöny mögött két kottatartó áll, köztük egy tükörnyaktiló veri vissz a a fényeket. A színpad bal oldalán. szürke talapzaton a most még mozdulatlan Paganinit pillanthatjuk meg, ki később leszáll a magaslatról. s miután megszemléli magát a tükörben, útja a mészárszékhez vezet Mj tagadás', az első beinyomások a játéktérről más játékstílusra engedtek következtetni, de a második rész naturalista tere már teljes összhangban állt a rendezői elképzelésekkel. Ez utóbbiak következetesen ellene dolgoznak annak, hogy komolyan vegyük a produkciót, mégis, a megvalósításban kiütközik az. eklektikusság, a zavar, néhol az indokolatlan harsányság. Lukáts figurái már az első részben megelőlegezik a himbálózó műcombokkal ékesített mészárszéki öldökléskomédiát, melyben bárki részt vehet: a mészáros is, az ökör is^ sőt Koltai Róbert jóvoltából az ökörcsordává avanzsált közönség is. Paganini (Guricza István) egy deheroizált zseni, ennek megfelelően demisztifikálja a zsenialitást Alakjához valóban inkább illik a katonazene és az egy kiló színmáj, amellyel a filharmónia koncertjén megjelenik. A Hegedűművész már első megjelenésével az antizseni karikírozott figuráját hozza, s bár Sztarenki Pál alakításában némi érzékenység is bujkál, még „rájátszik" a karikatúrára. Csákányi Eszter Fuvolaművésznője művészieskedő démonként exponálódik a költői térben, de későbbi vadpunk jelmezében (Cselényi Nóra) az antinő példaképe lehetne. Pogány Judit pedig egy aranyosan flúgosi mamát alakit.' A befejező élőképnek, a Dés László zenei illusztrációjára készült, „Tornabemutató késsel" cimet is adhatnánk, melyben a tömegművészet piedesztálra emelésével kimondatik a végső igazság: az első önielölt áldozatot (Hegedűművész) lefejező nyaktiló a házigazda igazgató szíves invitálására vérja a további ön- és kijelölteket. Hozsánna néked, nyaktiló, tömegkultúra, tökéletes színház: a cselekvés és tárgyának par excellence egysége! Nagy Márta Kinek fáj a feje? „Néhány évet kell átvészelni!..." Tanácsi dolgozók oktatása helyett orosz szakos tanárok átképzésének helyszíne lesz a megyei tanács Közép fasori épülete — így summázhatnánk információinkat, melyeket Rákos Istvánnétól, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjétől kapott munkatársunk. (Mint olvasóink tudják: az újszegedi épület középiskolai hasznosításához a megyei tanács testülete nem járult hozzá, ugyanakkor helyeselte a művelődési miniszter szegedi látogatásakor felvetődött javaslatot, hogy az ott működő pedagógiai intézet és megyei művelődési központ meghagyása mellett, egyetemi képzési célokat is szolgáljon az épület.) Igazuk volna hát azoknak, akik úgy fogalmaznak: a megyei tanács a középiskolai oktatásért felelős városi tanácsnak nem, az egyetemnek, bezzeg, odaadja oktatási központját? Rákos Istvánné szerint „odaadásról" szó sincs: tisztes bérleti díjért veszi majd igénybe az egyetem az újszegedi helyiségeket. A megállapodás előtörténetéhez egyébként hozzátartozik, hogy a valóban gyér látogatottságú, egyre kevesebb tanácsi tanfolyamnak helyet adó épület közcélúbb hasznosításával — az orosztanárok átképzésével — a megyei tanács tetemes foglalkoztatási gondokat old meg. Csongrád megyében ugyanis 345 általános iskolai, 64 gimnáziumi és 56 szakközépiskolai orosz szakos pedagógus közül várhatóan 200-250-en jelentkeznek majd arra, hogy más — nyugati — nyelvre képezzék át őket. Ezt az átképzést az egyetem azzal a feltétellel vállalta föl, hogy a megyei tanács a tantermeket biztosítja. Előzetes tájékozódásunk szerint — mondta az osztályvezető — két-két haladó és öt-öt kezdő angol, illetve német, s egy kezdő francia csoport indítható már 1989 őszén. A kezdők célja a középfokú, a haladóké a felsőfokú nyelvvizsga letétele — 400, illetve 600 nyelvóra után. A képzés tíz hónapos, s a tempó igen feszítettnek ígérkezik. Ügy tervezzük: hétfőn és kedden — kikérve a pedagógusokat az iskolából — délelőtt és délután öt—öt óra, csütörtökönként pedig délután két óra volna a nyelvtanulási idő. (A haladók júliusban és augusztusban még „rádolgoznak" 200 órát.) Ilyen intenzív tanfolyam és sikeres nyelvvizsga után a jövő tanévben már taníthatnák a tanfolyamot végzettek az általános, illetve a középiskolában az új nyelvet, miközben — levelező hallgatóként, tanulmányi szerződéssel garantálva, hogy nem változtatnak pályát és munkahelyet — megszerezhetnék másoddiplomájukat a bölcsészkaron. S ki állja a költségeket? — vetődik fel a kérdés nyilván most sokakban, főleg az érintett pedagógusokban. Nos, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivataltól pályázat útján remélt ötmillió körüli összegen kívül még körülbelül hárommilliót kell — két év alatt — tanácsi forrásból előteremteni. A megyei tanácsnál ugyanis az az álláspont alakult ki, hogy a többnyire családos anyákat éppen eléggé megterheli a tanfolyam időbeosztása, s maga a tanulás, pluszköltségeik tehát lehetőleg ne legyenek. Az eddigiekből kitűnik talán, a jövőjükért aggódó orosz szakos tanárok — áldozatokkal és intenzív tanulással persze, s ez nem lebecsülendő! — a pályán maradhatnak, s oktathatnak tovább a tanfolyam és az egyetemi képzés idején is. E sorok írójában azonban megmaradt az érzés, hogy lesz ugyan, aki szabadon választható nyelvet oktat, csak nem biztos, hogy lesz hol. .. Vagyis, a beszélgetés végén visszakanyarodott a kiinduláshoz, s azt tudakolta: tényleg indokolatlannak tartják-e a megyeházán a szegedi középiskolai tanteremhiány miatti aggodalmakat. Legalábbis eltúlzottnak a demográfiai hullám hatásának megítélését — voU a válasz —, noha kétségtelen, a húsz tantermes új középiskola céltámogatását valóban elvonták a várostól. De — v Rákos Istvánné is tagja lévén egy e célra alakult bizottságnak, tudja: —Szegednek kész tervei vannak rá, hol helyezze el az újabb középiskolai csoportokat, s miképp vészelheti át a demográfiai hullám levezetésének néhány évét. Biztatónak ezt persze éppen úgy nem nevezhetnénk, mint rendjén valónak azt a sajátságos — más szempontból persze Szeged iskolavárosi rangját erősítő — gyakorlatot, hogy a mi regionális és országos beiskolázású, speciális középiskoláinkba zsúfolódnak be más vidékről származott diákok. Ilyeténképpen a saját megyéjüket, városukat tehermentesítik tehát. Hogy hová ültetik le a Békés megyéből jött zenegimnazistákat, amiatt ez idő szerint ugyanis leginkább a szegedieknek fáj a fejük .. . Pálfy Katalin