Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

3 1989. augusztus 5., szombat // Elet" - 3400-ból — Kik jogosultak rendszeres szociális segélyre? — kérdeztük a megyei tanács munkatársait, Bábinszki Gabornét és Szekeresné Makra Ibolyát. — A rászorultság feltétele, hogy megélhetést biztosító jövedelemmel, megfelelő nyugellátással, tartásra kötelezett hozzátartozóval, valamint készpénzvagyonnal ne rendelkezzen a kérelmező. — Ezek közül a tartásra kötelezés a legkényesebb ... — Mi is túl alacsonynak tartjuk azt a 4200 forintos egy főre jutó jövedelemhatárt, amely felett már valamilyen mértékben kötelezni lehet támogatásra a hozzátartozót. Két pályakezdő fiatal ebből a pénzből még nem nagyon lubickolhat. Egyébként a szülők polgári peres úton érvényesíthetnék ezt a jogot, amire csak nagyon kevesen vállalkoznak. — Ha valaki megfelelt minden „követelménynek"... — ... akkor jövÁJelmét automatikusan az általunk megállapított minimumra egészítjük ki. A 70 éven aluliaknál például 3440 forintra. Közel ennyi a legkisebb nyugdíj is! — Nehezményezik ezt a munkában megőszült idős emberek is... — Akadnak, akik soha nem kopogtatnának be önökhöz! — Ilyenek a falun élő idős emberek. A védőnő, a körzeti gondozónő hivatalból is kezdeményezheti a segítséget. — Meddig tart a megszerzett jogosultság? — Ameddig a feltételek fennállnak, ötévente kötelesek vagyunk felülvizsgálni. — Nem lehet valami hálás feladat! — Valóban nem az. Különösen a rendkívüli segély odaítélése igényel nagy figyelmet. A szubjektivitás teljesen nem zárható ki, dé ennek óriási a társadalmi kontrollja. Több mint tízezren kaptak tavaly rendkívüli segélyt, összesen 27 ezer alkalommal. — Hogyan győznek ennyi rendkívüli kérelmet? — Néha nagyon nehezen. Februárban, a gyógyszeráremelést követően volt az első nagyobb hullám. Ezt áprilisban követte a második, amikor megszűnt a hozzátartozók tartási képességének vizsgálata. Sokan megalázónak tartották, hogy gyermekeiknél környezettanulmányt végezzen a tanács. — Eddig csak az idősekről volt szól... — ... pedig a szegények jelentős része a nagycsaládosok, a fiatalok között található. A munkanélküliség várható növekedése csak tovább fogja bővíteni ezt a kört. Klub a sekrestyében Csökkenő szemérmesség „Éhe kenyérnek ... éhe a Szónak, éhe a Szépnek..." — írhatná ma is Ady. De hajt-e valóban bennünket? Építőipari vállalat közművelődési igazgatója meditál arról, milyen következményei vannak a szociális kondíciók romlásának: „Az emberek ma már meggondolják, hogy mozijegyet vegyenek, vagy szalonnát... A könyvtárainkba beiratkozott olvasók száma stagnál... Hogyan győzzük meg a tízezer forint körül kereső építőipari segédmunkásokat a tanulás fontosságáról, mikor az ő szemükben a szegénységet a rosszul fizetett értelrniségiek testesítik meg... Azt tapasztaljuk az építőiparban dolgozó, legfiatalabb korosztályok körében, hogy a képzetlenség és a tudatlanság — soha nem látott méretekben — újratermelődik. Robbanásszerűen növekszik azoknak a száma. akik még a nyolc általánost sem hajlandók elvégezni ..." A háromezer lelket számláló Rúzsa tanyavilága igen kiterjedt. A tanyák egy része a mezőgazdasági kistermelés bázisa, egy másik hányad mára a városiak nosztalgiáját , szolgáló hétvégi házzá lényegült, a leginkább elhanyagoltakba bekopogva magányos idős emberekkel találkozunk. A magára maradottság gyakran jár jegyben a szegénységgel, betegséggel. A gondok mér. séklésére 2 éve gondozási központ működik. Tevékenysége: szállást biztosító idősek klubja, 20 ember részére, „nappali" idősek klubja, házi szociális gondozás es szociális étkeztetés. Mindez 12, a társadalom lelkiismeretét megtestesítő munkakört jelent. Börcsök Andrásné, a területi gondozók egyike: — Munkánk zömét — rám minden 3. héten jut a sor-az ebédkihordás ielenti, fél tizenkettőtől fél háromig eltart. A közel félszáz „területi gondozott" felkeresése. Ugyanakkor felszedjük a következő napi bevásárlási megrendelést is. A folyamatosság itt nagyon fontos. Ahol még hűtőszekrény, sőt villany sincs, ott tőlünk várják a romló élelmiszereket, tejtermékeket. S ami még ennél is jobban hiányzik, a jó szót és figyelmet. A magány és szegénység hivatalosan ott vág egybe, ahol a havi jövedelem a három és fél ezer forint körüli összeg alatt marad. Az ennél „gazdagabb" magatehetetlen — térítésköteles. A tanács által adható rendszeres szociális . segély tavaly 831 ezer forint volt, s ezt 31 embernek fizették ki. Az igénybevevők zöme idős ember. A 838 ezer forint esetj segélyből 135-en részesültek, ebből 100 a 60 éven felüliTavai? még .az eseti segélyeknek több -mint kétharmadát „kérés nélkül", a figyelő hálózat segítségével osztották ki. A gazdasági helyzet romlását jelzi az a tény, hogy sokan kezdik levetni szemérmességüket, s kérik is e juttatásokat. Segíteni a családot, a leszakadókat! Hogyan látja, itéli meg a szegénység problémáit és az ezzel kapcsolatos tennivalóIcat a társadalomkutató? Erről kérdeztük Kissné Nóvák Éva kandidátust, a József Attila Tudományegyetem docensét — A szegénységet rendszerként kell megközelítenünk. Valamennyi elemét összetevőjét vizsgálnunk, és mozdítanunk kell. Nem elég csak a szociálpolitika, a segélyezés felől közelítenünk, ahogy eddig tettük. Napjainkra a szegénység helyszínei eltolódtak. A korábbi, az úgynevezett falusi szegénységnél mára erőseöh a városon tapasztalható elszegényedés, ami majdhogynem sokkhatású, hiszen a városon ellehetetlenülő embernek nincs módja a komi. penzációra (például alapvető élelmiszerei saját megtermelésével). Másrészt szerintem a szegénységtudat is „látványosabbá" vált Depriváltnak érzi magát például az a szellemi munkát végzett ember, aki nyugdíjasként a minimális betűigényét nem képes kielégíteni, mert nem tudja megvenni az újságokat, a folyóiratokat Súlyosbítja a 'helyzetet az, hogy lassan az emberek jelentős részének kezdenek elkopni a tartalékai. Pluszmunkával, nagyobb erőfeszítésekkel sem tudják tartani a korábbi évek jobb életszínvonalát. csúsznak lefelé, gondjaik egyre feszítőbbek. A feszültség a mi megyénkben talán azért nem érezhető még marka nsab„A szegénység összetett probléma, nem pusztán a megélhetési költségek felöl kell közelíteni. A szegénység nyilvánvalóan a körülményekben, az anyagi adottságokban, az életfeltételek változtatási lehetőségében, az iskolázottságban, az elérhető és megszerezhető kulturális színvonalban olyan minimális adottság, amely gyakorlatilag az ebbe a rétegbe tartozó embereket úgyszólván képtelenné és lehetetlenné teszi, hogy saját erejükből változtassanak a helyzetükön." ban, mert itt egyelőre kevésbé jelentkeznek a munkanélküliség problémái, mint más régiókban: Az én prognózisom szerint nálunk ebben a vonatkozásban várhatóan a fiatal generáció helyzete fog robbanni. A teendők sorában — tágabbra tekintve — alapvető fontosságúnak és sürgősségűnek tartom egész szociálpolitikánk újragondolását. A szociálpolitikának a családot kellene megtenni a centrumává! Ez azt jelentené, hogy a szociális gondoskodásnak és gondozásnak! nem az egyéneket, hanem a családot kellene kezdettől fogva az utolsó stádiumig valamilyen módon célba venni, és ezt az elvet érvényesíteni mindenféle intézkedésben. A támogatásoknak olyan rendszerét kidolgozni, hogy a családok együtt maradjanak, anyagi okok miatt ne hulljanak szét. Meg' kellene teremteni például a nők részmunkaidőben való foglalkoztatásának lehetőségét Ezzel ki lehetne védeni a munkanélküliség egy részét másrészt meg lehetne teremteni annak lehetőségét, hogy a nők inkább lehessenek anyák, feleségek, háziasszonyok. azaz a családról gondoskodók. Sokat tehetnénk a családi válságtudatunk ellen is. A megelőző segítség rendkívül fontos az elszegényedéssel fenyegetett, a veszélyeztetett társadalmi rétegeknél, csoportoknál is. A halmozottan hátrányos helyzetüeknél, a lumpenelemeknél, az alkoholistáknál, a bűnözésre hajlamosoknál, a cigányoknál. Hogy elkerülhessük a társadalmi bűnbakkeresés pszichózisát, illetve a bűnözés növekedését. ami sajnos reális veszély. A tapasztalatok azt mutatják például, hogy a megyében, ahol van elég lehetőség alkalmi, segéd- és betanított munkára, ott a lumpenelemekkel kevesebb baj van. De a jövőben, éppen az ilyen munka lesz kevesebb. Sájn06, elképzelhető hogy a csökkent mun+ kaképességűeknek sem lesz elég lehetőségük a jövedelemszerzésre. Veszélyeztetett réteg továbbá az állami gondozásban nevelkedőké, akiknek többsége lelkileg is sérült, az intézetből kikerülve, nem tud mit kezdeni az önállóságával. Potenciálisan a lecsúszók közé tartozik a pályára álló fiatalok jó része, akik a kezdés nehézségein nem tudnak úrrá lenni. A kormánynak és a .pártoknak ki kell találniuk érdekükben valamit, mert egy nemzedéket nem lehet elveszíteni. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi kiúttalanságból — s benne a szegénység problémáiból — egy modellváltás, egy alapvető modernizáció vezet ki bennünket. A modernizációt rendszerként tekintem. amelybe gazdasági, politikai modernizációt, az infrastruktúra, az értékrendszer modernizációját . soror lom. Ennek során a gazdasági váltás időszakában — a leszakadó rétegek átmenetileg növekedni fognak. A hatékonyabb gazdasági működés következtében viszont több pénz, amelynek eredőnyeként egy jobban működő szociálpolitika teremthető meg. A szociálpolitikának arra kell elsősorban irányulnia, hogy ezeket a leszakadó rétegeket vegye körül. Az önhibájukon kívül leszakadókat pedig ösztönözze .differenciált 1 lehetőségek biztpsításávríl (például iskolázással. átképzéssel) a felzárkózásra. Én amellett vagyok, hogy anyagj erőforrásainkat ne elsősorban segélyezésekre, hanem a felzárkóztatás és az új lehetőségek megteremtésére fordítsuk. — Kétarcú városrész Feisőváros — mondja Mátyás János felsővárosi káplán —, a régi, öreg utcákban idős emberek, az új lakótelepen zömében fiatalok élnek. Más-más a gondjuk, de a szegénység egyformán sújtja őket: Én nemcsak anyagi, de szellemi, lelki szegénységet is felfedezni vélek. A nincstelenség, magányossá, visszahúzódóvá teszi az embereket. Szégyellik is, de mozgásterük sincs a hiányzó forintok miatt. — Mit tehet az egyház? — Sokáig nem számították ránk a szociálpolitikai gondok megoldásában. Mostanában az állam maga szorgalmazza, vegyünk mi is részt a gondoskodásban. Szívesen/de miből? Például? — A tanács kérésére felmértük, kinek van négyezer forint alatti nyugdija, ök a mi közvetítésünkkel kaptak némi segítséget a tanácstól. Sokat jelent az is, hogy rendszeresen látogatjuk az idős, beteg embereket. Nyugdijasklubot is létrehoztunk, a sekrestyében péntekenként beszélgethetnek* teázhatnak. — Hogyan fogadják a segítséget? — Sokan csak az egyházban bíznak. Hivatalos látogatót be sem engednek a lakásba. A fiatalok is sokszor elmondják az esküvő előtti jegyesoktatáson: reménytelennek érzik a helyzetüket. Ma már szinte lehetetlen a lakásra valót összegyűjteni. Meghúzódnak a szülőknél, azután szétesnek a családok, tönkremegy a házasság. Az idősek keserűen gyónják meg olykor, a nincstelenség rányomja a családi hangulatra is a bélyegét. Nem egyszerűen nélkülözésről, hanem egy sivár, lelketlen életformáról is szó van ilyen esetekben. A lelki segítségen túl egyelőre nem sokat tud tenni az egyház. Maga is szegény, mint a templom egere. Évekkel ezelőtt született egy olyan gondolat, hogy Szegeden is kellene egyházi szociális otthon. Helyiség nincs, pénz nincs. Emberek pedig akadnának. Jó szándékú, segítőkész állampolgárok. Visszafelé végigsétálva a Zárda utcán, furcsa érzés keríti hatalmába az embert. Milliós villák, udvarban álló Opelek, Mercedesek. A tömeges szegenység mellett egyre inkább jelen van a gazdagság is ... Közpénzen — olcsót Amikor Rúzsára mentem, kerültük egymást a tanácsi szociálpolitikai ügyintézővel és a gondozási központ vezetőjével. Ök épp a Marx térre tartottak, a Deltex ideiglenes pavilonjába, olcsó ágyneműért. A naktártűz után itt „félpénzért" árulták a kis hibás cikkeket. Ez ö hiba elnézhető, hisz olykor csak anynyit jelent, hogy a csomagoláson egy koromszemcse található. Már voltak itt egyszer, próbára vettek eztazt. Odahaza tüzetesen megnézték a holmikat, s úgy döntöttek, érdemes megismételni a beszerzőtúrát. A közpénzen spórolás is haszon, főként ha máshogyan nem is telne a vásárlásra. Légvár vagy otthon? Ezen a kérdésen rágódik mostanság Ácsai Varga József és felesége. A csórvai tanyasoron laknak, de a faluban is készül a ház. A töprengés oka: elfogyott a pénz. A félvett kölcönök miatt tartani kellene a novemberi határidőt. Túl az elköltött millión, százezrek jelentik az akadályt, hogy az álom valóra váljon. A feleséget találom otthon. A paradicsomot kapálta, hátha épp ez lendít majd egy kicsit a pénzszerzésen. — A portát még mint fiatal kiszesek, kedvezménynyel vettük. Gondoltuk, majdcsak összejön a házra való. Közben született két gyerek — most az egyik szakközépbe indul, a másik nyolcadikos lesz. Itt élünk a tanyán, a szülői házban. Erre is költeni kellett, hogy emberi körülmények között élhessünk. Kutat kellett fúrni, láttuk, anélkül itt nem terem a föld. A faluban az építkezés csak halasztódott, évente fizettük a bírságot a beépítési kötelezettség elmulasztása miatt. Aztán megszületett 1986-ban a harmadik gyerek. így már 400 ezer forint támogatás járt rájuk, gondoltuk, micsoda nagy pénz ez, ha most nem merünk belevágni az építkezésbe, akkor soha. — Erre még felvettünk 540 ezer forint kedvezményes' kölcsönt 35 évre, s még százezer kamatmentes tanácsi és munkahelyi kölcsönt. Belegondolni is szörnyű, mi lesz ha jön a rebesgetett kamatemelés! A mi keresetünk, a közben eladott két tehén ára, a ház körül termett javaink is szépen belecsordogáltak. Nincs nagy rokonság, így házilagosan csak kevés munkát tudtunk elvegezni. Túl a millión ott tartunk, hogy a villany és a víz bent van, a tető rajta. Ráadásul a tető se luxus, sima cserép. Két szoba és nappali, a szokásos kiszolgáló helyiségek, s az emeleten a két fiúnak kisszobák. Ennyi az egész. — A kislány után járó gyes letelt, most az építkezésre tekintettel fizetésnélküli szabadságon vagyok. A kiesett keresetet úgyahogy pótolja a négy hold föld termése. Gondban vagyok, ha visszamegyek a baromfitelepre, maximum öt-hatezret kereshetnék. De ott se szombat, se vasárnap. A gyerekek óvodai és iskolai napközije is a kiadásokat szaporítaná akkor. A férjem traktoros, a bére ott mozog, mint egy évtizede. Itt a szeptember is, a gyerekeket is indítani kall az iskolába. Már csak a hatos lottóban bízok. Spórolni ugyan min tudnánk? — Az élelem itt ugyan megvan, de mosóport, patront, százféle dolgot mégis pénzért kell venni. A Délmagyart, a Nök Lapját járatjuk, s még egy-két könyvre is futotta. A Balatonnál tiz éve voltunk utoljára, azóta beérjük egynapos kirándulásokkal. Idő sincs, most mindig locsolni kell, egy hónapja jóformán tévét se néztem. Láthatja, a bútor se új, a tévé is fekete-fehér. Mindent elvisz az építkezés. De legalább az sikerülne! Eladósodva, támogatva így fest az út a családi házas jólétbe. Gürcölhetnek egy életet, ha bútort, szőnyeget is szeretnének belé, s netán be is akarják fűteni. Nem szegények ők, csak erőt meghaladó az erőfeszítés, amire vállalkoztak. Csak félúton ne kelljen feladniuk. „SZÓT SE TOVÁBB! ADJ ENNI, LAKÁST, TAKARÓT A SZEGÉNYNEK. EMBERI MÉLTÓSÁG ÖNMAGA JÁRUL EHHEZ." (Schiller)