Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

5 1989. július 28., péntek Egy év mérlege a szegedi tévében „Dokumentumfíim-hívo vagyok" — Az alapitáskor elhatározót: regionális kultúraközvetítő, értékátadó szerepét mennyiben őrizte meg az ön munkálkodása alatt a stúdió? — Amikor átvettem a vezetői posztot, igencsak az élet sűrűjében találtam magam. S bár Csongrád megye időnként reflektorfénybe került, alapjában az országos változások eredményezték különös helyzetet. Ez volt az ok, amiért úgy gondoltam, szakítani kell a hagyományokkal és közéleti műsort kell csinálni. Olyat, ami a helyi lakosság gondjaival foglalkozik. Tehát erről a régióról, ennek a régiónak — ez volt a mottónk. — Ezt az elvet korábban is magáénak vallotta a stúdió. Miben próbált ön többet adni a nézőnek? — A közéletiségben és a politizáló televíziózásban. Kitűnő műsorok születtek korábban, a kulturális anyagok nagyon értékesek voltak. Hiányoltam azonban a fórum típusú adásokat, amelyeknek ilyen sorsfordító időszakban nagy a jelentőségük. — A fórum jellegű műsorok viszont a kultúrát kiszorították az adásokból. — Azt nem mondanám, hogy kimaradt, bár tény, hogy a társadalom- és gazdaságpolitika jobban eluralta a képernyőt. — Kérdés, hogy ez menynyire érdekli a nézőt? — Ha kimegy valaki az utcára 25-e után, s megkérdi az emberektől: mondják, hogy bírják ki fizetésig, vagy bemegy egy üzembe, s annyit mond: munkanélküliség, ha fölveti a problémát: adósságállomány — nem hiszem, hogy az embereket ez nem érdekli. — Csakhogy a gazdaságpolitikánál: ez csupán egy felszínes megközelítési módja. Vajon a mélyebb összefüggések is széles körű érdeklődésre tartanak számot? — Én azt tartom inkább hibának, hogy még a felszínig sem jutunk el. — Van-c egyáltalán viszszajelzése a stúdiónak adásai nézettségéről, s hogy mekkora érdeklődési váltanak ki a műsorai? — Egyfajta mérce az, hogy hányan hívnak bennünket adás közben, bár ilyen telefonhálózattal rendelkező országban ez nem ad reális képet. A levelek valamivel többet érnek, de igazából nincs visszajelzésünk. Most hirdettük meg, hogy jelentkezzenek vállalkozók, akik folyamatosan nézik a műsorunkat, vagy ha nem is nézik, de bizonyos kérdéseinkre válaszolnak. Mindenesetre szerebnénk valamelyest fölmérni a nézettséget, az érdeklődést — Előadásában azt mondta: megnövekedeti r. stúdió szabadsága. Mire használják ezt a nagyobb szabadságot? — A műsorkészítés tartalmában mindig is teljes szabadságunk volt, hisz többek közt ez volt az egyik feltételem, amikor ezt az állást elvállaltam. Függés inkább gazdasági és' adminisztratív értelemben van — ezt a köldökzsinórt is szeretnénk január elsejétől elvágni — ahol ésszerű —, hogy önállóbbak legyünk. — Ez az önállóság segítene abban, hogy több olyan kulturális műsor készüljön, ami a stúdió korábbi időszakában értékteremtő volt? — Tévedés ne essék, most is készítünk kulturális műsorokat. Most például a szabadtéri színpadról egyórás adásunk lesz a tv Premier cimű műsorában. Tévével a régióban címmel tartott előadást tegnap a művclődéselmélcli nyári egyetemen Bán János, a tv szegedi stúdiójának vezetője. Éppen egy éve áll a stúdió élén a főként a Hatvanhat című műsorból ismert televíziós személyiség. — Ez azonban csak egy tv-s szolgáltatás, nem a stúdió ónálló értékteremtése. — Dehogynem. A mi rendezőnk, a mi operatőrünk, a mi riporterünk dolgozik a produkcióban. — Nem teljesen értjük egymást. En önálló értékteremtésnek a korábban készült kisfilmeket, kisoperákat tartom. — Most is készítettünk dokumentumfilmet a környezetvédelemről, az 56-os mosonmagyaróvári lövöldözést vezénylő kiskunhalasi Dudásról, és sorolhatnám. Én dokumentumfilm-hívő vagyok, mert ez hiányzik az egész magyar televízióból. — Korábban jellemző volt a szakma kiválóságainak, de legalábbis értékes embereinek elvándorlása a stúdióból. Ügy néz ki, ez a folyamat az ön idejében sem állt le. Nincs ez összefüggésben a kultúra kiszorulásával? — Ellenkezőleg: nem elvándorlást látok, hanem azt, hogy megszállnak bennünket a fiatalok. Nagyobb pénzért, mint amit nálunk kapott, elvittek pár embert, ami komoly vérveszteség. Sajnos, ez a tévés fizetési állapotokat is mutatja. — Mondhatja, hogy a fizetés belügy, amiről nem óhajt beszélni. De ha már iít tartunk, megemlítem: azt hallottam, jóval többet is fizethetne az embereinek, de nem akarja őket, úgymond megrészegíteni a pénzzel. — Ez ostobaság. A dolgozók átlagjövedelme jobban nőtt, mint az infláció, s ez az idén is így lesz. Hangsúlyozom, hogy átlagról beszélek. — Azt is mondják munkatársai: a jövedelmek alacsonyak, az első öt ember fizetése nő kiugróan, s az átlag csak így emelkedik. — Ha az az öt ember határozza meg a stúdió tevékenységét, akkor azt az öt embert kell kiugróan megfizetni. Nagy baj lenne, ha nemcsak egy előadót, vagy riportert, de például a vezető szerkesztőt is jobban meg tudnák fizetni máshol. Most amúgy is azt tervezem: én csak a kiosztható összeget határozom meg, osszák el a munkatársaim egymás között. — Erről jut eszembe: demokratikus felfogású vezetőnek. tartje. magát? — Egyáltalán nem. Amíg szerintem kell, mindent megvitatunk, aztán nincs demokrácia. Az például nem vitatéma szerintem, hogy egy elfogadott és megvitatott szervezeti átalakítás tetszik-e az érintetteknek. — Hogyan vonná meg a Szegeden töltött egy évének mérlegét? — Nem volt több sikerélményem, mint kudarcom, bár igazából ennyire sem számítottam. A műsoraink minőségi színvonala, ha javult is, nem annyit, mint szerettem volna. Egy éve azt mondtam: szeretném, ha nemcsak én, hanem munkatársaim is jól éreznék magukat. Most ezt úgy fogalmazóm: remélem, hogy a minőségi követelményeket figyelembe vevő, jól dolgozó munkatársaim jól érzik magukat — mert velük én is. Balogh Tamás Biztatóak a kulturális kapcsolatok A magyar—argentin kapcsolatok jók. A két ország viszonyát nem befolyásolják azok a hírek, miszerint Románia Argentínától szeretne beszerezni -közepes hatótávolságú rakétákat, mivel ezek az információk megalapozatlanok — jelentette ki csütörtökön az MTI munkatársának Arnoldo Mianuel Lastre, az Argentin Köztársaság Budapesten akkreditált nagykövete. Arnoldo Manuel Listre hangsúlyozta, hogy az Argentínában nemrégiben hatalomra lépett új vezetés az előző kormányhoz hasonlóan fejleszteni kívánja kapcsolatait Magyarországgal. A nagykövet rámutatott arra, hogy a bíztatóan fejlődő politikai és kulturális kapcsolatok mellett nehézségek mutatkoznak a gazdasági és kereskedelmi együttműködés terén. Ma este a szabadtérin Táltossal a nagyvilágban A jövendőmondó bemutatója >>Vigyél minket / messzire, messzire! / Vagy a tengert / hozd ide, hozd ide!" — kérik a gyerekek a varázsoló, jövendölő embert, és elindulnak együtt, meglátni a világot — hogy aztán gazdagabban térhessenek vissza hazájukba. De beszéljen a ma esti szabadtéri bemutató, A jövendőmondó című táncjáték „történetéről" az avatott; a versbetéteket író Polner Zoltán szavait idézzük: „Élt valamikor Makó határában egy dolgos szegényember, akihez tanácsért jártak a környékbeli népek. Jövendölő, varázsló ember hírében állt. Különösen a gyerekek kedvelték, hiszen nem múlt el nap anélkül, hogy ne játszott volna velük a jegenyék árnyékában. Tanítgatta őket becsületre, tisztességre, de leginkább a szülők tiszteletére, a haza szeretetére oktatta valamennyiüket. Közben a világ sorsáról is jövendölt. Szájtátva hallgatták szavait, és amikor esténként otthon álomba szenderültek, akkor is a jövendőmondó nyomában jártak, ö pedig országról országra vezette őket, hogy megmutassa nekik a nagyvilágot. Vándoroltak a felhőkarcolók tövében, bolyongtak a havasok országában, eljutottak a rózsák, a kolostorok hazájába. De bárhol is jártak, egyetlen szavára mindig hazatértek a szülőföldre. Jóstudománya előtt mindenki féjet hajtott, mert még azt is meg tudta jósolni, hogy ki kinek lesz a párja. Teltek, múltak az évek, és azok is egymásra találtak, akik szívéhez a legközelebb álltak. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Vőfélyként ki más hívogatott volna, mint maga a Jövendőmondó." Az összefogásnak, a művészetpártoló akaratnak köszönhető elsősorban, hogy a pénzhiány miatt a létében fenyegetett nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált mégis sikerült megrendezni. Hagyományos, Dóm téri gálaműsorát ma este (pontban fél 9-kor, hiszen televíziós felvétel miatt ezúttal nem lehet késni a kezdéssel!) mutatják be. A kurta próbaidőszak alatt roppant munkával készült táncjáték alkotói: Rossa László zeneszerző, Nóvák Ferenc rendező-koreográfus, Polner Zoltán költő — akinek TekJugoszláviai táncosok a múzeumnál Népszokás — Csehszlovákiából „Mozogjatok, gyerekeim, mert kifutunk az időből." Nóvák Ferenc nyökaparó címen megjelent kötetéből való a táncjáték alapötlete. Fehér Miklós tervezte a színpadot, Imrik Zsuzsa a jelmezeket. A kétrészes játékot Nóvák mellett Foltin Jolán és Stoller Antal koreografálta. A maIfjúsági napok: 2 órától — orrvérzésig... Ma délután kezdődik az immár huszonharmadsziorra megrendezett szegedi ifjúsági napok színes eseménysorozata. Lippai Éva, a főrendezők egyike elmondta, hogy javarészt elkészültek a pódiumok, áll már a színpad a közművelődésnek szánt múzeum előtt, és az alsó rakparton. A dekorálás, csinosítás javában folyik még, ma állítják föl az Árpád téri drogsátort, a Klauzál téren pedig az egészségnevelés sátrát. Legkésőbb délután kettőre, a programkezdés idejére várhatóan minden elkészül; a technikai apparátus bevetésre készen várja a műsorkezdést. — A városgondnokság vezetője, Serege János arról tájékoztatott, hogy a Tiszaparti pódium, melynek költségeit ők állják, s melyet a városgazdálkodási vállalat épít — körülbelül 25-30 ezer forintba kerül; a gondnokság emellett zász-i lókkal díszíti föl a Tiszapartot. S hogy hányan jönnek Szegedre, részt venni az ifjúsági napokon? Nos, a Szefiszhez már bejelentkezett néhány autóbusznyi csoport a Mátravidékről, s Veszprémből, de várnak pécsieket is. Ök tehát szervezetten jönnek — viszont nyilván sokkal, de sokkal többen választják az önálló utazást, önelszállásolást, hasonlókat. A szervezők, mintegy ezerötszáz-kétezer érkezőre számítanak — akik egyébként ott alszanak, ahol akarnak, mert a szegedi utazási irodáknak nem érte meg az elszállásolás biztosítása. Egyedül a Szeged Tourist ajánlotta föl, hogy sátorhelyet biztosít az érkezőknek, a Napfény kempingben. „Kézehfekvő" megoldásnak látszik tehát az egyébként eddig is igen jól bevált elszállásolási forma — a bokrok között, hálózsákban. Persze, aludni otthon is léhet, ezért nem muszáj Szegedre jönni.. . Annál inkább a parttalan ismerkedési lehetőségek mind teljesebb kihasználásáért — meg a számos színes program végigélvezése okán. A mai program egyébként a Tisza-parton kezdődik délután 2-től, zenés információ-szolgáltatással —, s tart orrvérzésig, azaz éjfélig, a Gabriella, a Simly Show, a Nyers, Project, Rotor, meg a Fan-Fan együttesek műsorával. A Klauzál tér 4-kor kapcsolódik be a rendezvénysorozatba az algyői citerazenekar műsorával, BMX-bemutatókkal, a kübekházi asszonykórussal — s végül a gyermekszínjátszókörrel. Ugyanitt egészségnevelési sátorba bújhatnak az érdeklődők, szintén 4-től, este 7-ig. A Móraparkhan Csizmadia Sándor énekel politikai dalokat este 8-tól, őt követi a Néytelen Senki, az Ozirisz, s az Izisz együttes. Az Árpád téri drogsátorban narkós fiatalokról vetítenek filmet 2től, majd fórum következik különböző politikai és vallási szervezetek képviselőinek részvételével. A Sportcsarnokban Pokolgépkoncert, este fél 9-től — az újszegedi szabadtéri színpadon pedig éjszakai filmvetítés kezdődik 11 órától. Az ifjúsági ház reggel 9-től üzemel — a program: cégbemutatók, 10-től Sinkó János festőművész kiállítása, Videó Jour — közben föllép a népszerű Bonanza Bansai. A Dégáz sport-szabadidőközpontjában holnap megrendezendő sportversenyekre ma reggel még elfogadnak nevezéseket — ugyanígy az autós ügyességi versenyre is, meiy az MHSZ-pályán zajlik majd le. Látható hát: a 23. SZIN első napja nem szűkölködik programokban —, hogy ezekkel ki mint gazdálkodik, milyen alternatív időtöltési megoldásokkal egészíti ki, ez már a magánszférához tartozik... F. Cs. gyar együttesek tagjain kívül a fesztivál összes külföldi résztvevője is táncol. A színész-főszereplő, a Jövendőmondó: Bubik István. A szerelmesek szép, lírai kettősét Bencs Beáta és a szegedi Bálint Sándor együttes tagja, Csűri Akos táncolja. * A múzeumnál felállított dobogón ma délután 6-tól 7 óráig az NSZK és az USA-beli együttesek ropják a táncot. Hattól fél 8-ig a jugoszláv, a lengyel és a csehszlovák táncosok szerepelnek a Dugonics téren. Ugyanekkor az Aradi vértanúk terén a bolgár, a szovjet és az NDK-beli együttes műsorát láthatják a járókelők.* Az szmt munkatársai mindent megtettek a sikerért. Tapasztalt táncfesztivál-szervezők, az amerikai vendégek kérése azonban alighanem őket is meglepte: a Folkdance Underground együttes két tagja, a 21 éves Till Platzke és a 29 éves Craig Kurumada azt kérte, segítsenek, hogy esküvőjüket a szegedi tanácsházán tarthassák meg. Nos, ma délután a városházán — híreink szerint magyar népviseletben — megjelennek az amerikai fiatalok, hogy magyarul és angolul kimondják a boldogító igent. Szívből gratulálunk!