Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

79. évfolyam, 176. szám 1989. július 28., péntek MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Városzászló, címer, utcanevek Tandi Lajos, a testület titkára segítségével azokról az elképzelésekről szólunk most, melyekről májusi megalakulásuk óta gondolkodnak. Egy programcsomag elkészítésén dolgoznak, amelyről — jelképesen, — szeptemberi ülésükön oldják le a díszítőszalagot Pillantsunk bele a készülő csomagba, amely több kisebbet foglal magába. Közülük az egyik a Szegeddel kapcsolatos jelképekről tartalmaz gondolatokat. A város jelenlegi címerén olyan elemeket láthatunk, amelyek joggal váltják ki a cimertanhoz, érlök tiltakozó borzongását. De a laikus is jót derülhet például azon, hogyan kerül a Hahsburg-(fél)R>a6 fejére a vörös csillag . . . Nem dőlt még el, hogy a régi címer díszes barokk keretével, sisakrostólyával együtt kél-e majd új életre. ugyanígy formája sem végleges még. (A Szeged című várospolitikai folyóirat augusztus 4-én megjelenő számában olvashatjuk Szekfű László történész városunk címeréről szóló tudományos elemzését.) Gondolkodnak az országzászló újrafelállításáról is. Régen az Árpád téren állt, később lebontották, elemei ma is megvannak. Szelleméhez méltó helyen kellene ismét felállítani, ahol saját ünnepeire is összegyűlhetne a város polgársága. Az országzászló a magyar történelem eseményeinek zarándokhelyévé válhatna. Egy hozzákapcsolódó emlékművön ott lehetnének a legfontosabb szegedi események képei. A programcsomagban rejlő tervek között van a város ünnepének méltó megválasztása. Mára meghaladta az idő azt a gyakorlatot, amely egy település ünnepének felszabadítás! dátumát tette Javaslatok, ötletek kerestetnek Akt szereti lakóhelyét, érzékenyen figyeli díszeinek gazdagodását, ,.arcának múló ráncait", hogy egy régi dalszöveget idézzünk. Es természetesen fájnak a kontár és barbár kezek ütötte sebek is. A felgyorsult idő kavargásában utca- és térnevek cserélődnek, emlékművek emelkednek vagy tűnnek el. A változás körülöltünk lüktet, sokszor áttekinthetetlenül. Szerencsére, akadt néhány lokálpatrióta, aki nem kevesebbet vállalt, mint hogy igyekszik kezében tartani Szeged szellemi fejlődésének fö irányait, ügyel a város vizuális egységevek megőrzésére, s ahol szükséges, annak helyreállítására. A szegedi szellemiség legkiválóbbjaiból alakult a várostörténeti és -esztétikai tanácsadó testület. A tizennégy tag társadalmi munkában dolgozza ki szakmai kérdésekben állásfoglalásait, javaslatait. A tanácsi döntéshozók munkáját segítik, bekapcsolódva a döntés-előkészítés folyamatába. \ meg. „Szeged napja" olyan nap legyen, amely mélyebben gyökerezik városunk történetében, összekötő kapcsot jelent múlt és jelen között Március 12-e, a nap, amelyen 1879-ben az árvíz elpusztította a várast egyben a megmaradás és az újrakezdés napja is. A tragédia és a pusztulás hatására egész Európa segíti") szándékkal fordult felénk. „Ez a nap tragikumában is fölfénylö pont Szeged történetében" — mondta Tandi Lajos Az alkotódíjak átadásának is új alkalmat kínálhatna. A díszpolgári cimröl már folyt vita a Délmagyarországhan. 1974 óta tanácsi rendelet teszi lehetővé újbóli adományozását. mégsem kapta meg senki azóta a kitüntető címet. Újragondolása fontost hiszen értékét nem devalválhatja, hogy arra érdemtelenek is megkapták valamikor. A méltók jóval többen voltak; gondoljunk" arra a személyiségre, akit először tiszteltek meg vele: Széchenyi Istvánnak hívták. Az elképzelések szerint olyanok kaphatnák, meg, akik életművükkel, szegedi kötődésükkel érdemesek rá. A testület ugyanígy gondolkodik az egyéb városi kitüntetésekről is. A Pro Urbe-dij, a különféle ösztöndíjak jelentik ezeket a fokozatokat: Szerepel tervezetükben a szegedi hósi emlékmű ügye is. Felállítási helyéről szintén volt már szó lapunkban. Formája, avatási időpontja sem végleges még Az viszont már bizxmyos, hogy létrehozása lehetetlen a város költségvetéséből. Biztató lehet, hogy Szeged egyszer már úrrá tudott lenni hasonló nehézségeken. A Rákóczi Bizottság annak idee. jén 15 évig forgatta az öszszegyűlt pénzt, mire fel tudta állítani a kuruc vezér lovas szobrát. Közadakozási nélkül valószínűleg még így sem boldogulnának azok. akik a hősi emlékmüvet óhajtják. És bár pénzszűkében vagyunk, értelmes célokra talán hajlandók lennénk áldozni, miként azt a gyulaiak tették, akik milliókat adtak össze készülő 48as emlékművükre. Külön csomag a csomagban az utcanévváltozások kérdése. Sok-sok ötlet, vélemény és javaslat figyelembevételével készül Szeged védett utca- és térneveinek listája. A régen elfogadott, történeti szempontból hiteles, bevált nevek lassacskán visszakerülnek majd az utcasarkokra. Új nevek adásánál fenyegető az aktualizálás veszélye, ezt jó volna elkerülni, hiszen ezen a téren igazán lehetnek rossz emlékeink. A hagyományoknak megfelelő táblák felszögezése azonban sok pénzbe kerül. Ezenkívül terveik szerint utalni kellene a korábbi névre (nevekre) is, s az utca élő nevének rövid magyarázata sem volna haszontalan. A megváltozott nevű utca lakóinak okmányait is módosítani kell majd. Remélik, hogy az ezzel járó nehézségeken sikerül úgy könnyíteni, hogy a tanács dolgozói házhoz mennek elvégezni a szükséges átírást. A közeljövőbe tekintve dolgoznak a következő öt év legfontosabb szegedi ünnepeinek összegyűjtésén. A tervezés összehangolná a megemlékezések, tudományos ülések, esetleges szoborállítások, könyvkiadások eseményeit. A várostörténeti és -esztétikai tanácsadó testület szeretné működését a legnagyobb nyilvánosság előtt végezni — e cikkünk is e célt szolgálja —, számítva arra, hogy a város lakói tanácsaikkal, javaslataikkal, ötleteikkel segítik munkájukat. Jó lenne elérni, hogy a szegediek személyesen alakithassák maguk körül a várost, ahol élnek. Nyilas Péter Szombaton Ülést tart a megyei pártbizottság Holnap, szombaton délelőtt 9 órakor kezdi ülését a Csongrád megyei pártbizottság, a szegedi pártbizottság épületének (Komócsin Zoltán tér) nagytermében. A résztvevőket Vastagh Pál első titkár tájékoztatja az MSZMP KB július 28-i üléséről, valamint az utóbbi idősizak politikai eseményeiről. Egyúttal a testület, a tervezett napirend szerint, megvitatja az országgyűlési képviselő-választással kapcsolatos teendőket is. A pártbizottsági ülés — az utóbbi időszak gyakorlatának megfelelően — nyilvános. Vallásrólf nemzetközi kérdésekről A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Intéző Bizottsága július 28-ára, péntekre, összehívta a Központi Bizottságot. A testület kialakítja álláspontját az MSZMP őszi kongresszusának előkészítéséről. Ezt követően állásfoglalás-tervezetet vitat meg a pártnak az egyházakhoz és a valláshoz fűződő viszonyáról. Tájékoztatást hallgat meg nemzetközi kérdésekről, majd más, a hatáskörébe tartozó időszerű ügyekben dönt. Tárgyalások a közös piaci szakértőkkel Budapesti tárgyalásait befejezve Adrián Fortescue, a Közös Piac brüsszeli bizottságának osztályvezetője, aki szakértői delegáció élén tanulmányozta a magyarországi reformot, az MTI munkatársának adott nyilatkozatábán a 'következőket mondta: a 'küldöttség a . párizsi csúcstalálkozó döntése nyomán kereste fel Magyarországot, s az elmúlt három napon igen intenzív munkát végzett. Tárgyaltak Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal, a Külügyéé a Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel, akiktől beható tájékoztatást kaptak a magyar kormány gazdaságpolitikai elképzeléseiről. A budapesti út célja elsősorban tehát a helyszíni információszerzés volt. A szakértők szerint Magyarország már most is sok területen kapcsolódik a Nyugathoz, a gazdasági együttműködés kereteit tavaly kialakították. Ügy vélte, ihogy a közeljövőben ezt a megállapodást kel! új elemekkel kiegészíteni. Brüsszel üdvözli a magyarországi változásokat — mondotta. Bátorítani kívánja a nyugati magáncégeket a magyarországi befektetésekre. H Megváltó kollektivizálása A

legutóbbi és eléggé viharos írószövetségi közgyűlésen Konrád György többek között arról beszélt, hogy az ellenzék soraiban ugyanúgy megfigyelhető a tiltási és korlátozás mindent ellenőrző eszméje, mint a bolsevik gondolkodásban. Persze akkor, 1986 őszén, amikor az ellenzék még a föld alól és magánkiadásokban közzétett lapokból duruzsolta a magáét, Konrád, a tiltott szerző csak hajlamról beszélhetett, azaz kizáró és korlátozó hajlamról. Ezt a felszólalást azóta egyre gyakrabban idézik, azt is hangoztatván: a hajlamból gyakorlat lett, a türelem nem minta és nem korparancs, sokkal - inkább korszerűtlen sallang. Nem akarok ítélkezni. Semmi okom nincs arra, hogy bármilyen politikai cselekményt, nézetet a megértés igénye nélkül bíráljak meg. Ezért a föntebb elmondottakat is kéretik bevezetőként értelmezni, melyben a téma megjelölése a fontos, s nem az a kisejlő ítélkezés, hogy „lám, az ellenzék sem jobb". Én ugyanis teljesen megértem, hogy azok, akik az élet bármely területén azt élték át; nem azonosak önmagukkal, nem lehetnek bátran és gátlások nélkül személyesek, nem beszélhetnek kollégáikkal úgy. mint a legjobb barátjukkal, tehát akik szorongtak és féltek, most egyszerre igazat akarnak állítani. Csakhogy a nagy sietségben túlzottan is a személyes igazság kikiáltása vette át a beszélgetés helyét. A beszélgetésben a mondatok esendők. Ezzel a tudattal cserélnek alanyt, állílmányt, határozót, tárgyat és jelzőt, esetleg gazdát is, ha a beszéd folyama ügy alakiul. Most azonban — hiába gyűlnek a jóízű beszélgetések és találkozások — egyre szaporodnak a lázas kinyilatkoztatások, mintha az utcán összefutva, mindenkinek pártprogramot kellene fújnia. Visszakanyarodva a bevezetőhöz; Konrád sejtését azért látom beigazolódni, mert az ellenzék nem árulja el. hogy mihez nem ért, miben bizonytalan, hol szeretne támpontokat kapni, no, nem az MSZMP-töl, hanem ember az embertől, beszélgető a beszélgetőtől, vitafél a vitapartnertől. Az ugyanis a legerősebb ellenzékélményem: nincsenek kétségeik, a bizonytalanságot nem vállalják, s ráadásul engem mindenáron meg akarnak menteni. 3es>7élvemnek ezen a pontján kell kijelentenem, hogy nem vagyok kommunista, sem pedig bérenc. Mindazonáltal szomorúan tapasztalom, hogy engem, mint újságírót is, meg akarnak váltani. Itt, a munkahelyemen, talán a munkakörömben is. de mindenképpen a földi létben. Megkérdezésem nélkül. Idegesen vitázva A szakma kizárásával. A Megváltó kollektivizálása történik most: négyen-öten (jó, több ezren) kisajátítják maguknak a Nagy Változtatás jogát, ráadásul úgy megerősödnek ebben a kollektivizálásban. hogy szűzen fogantnak és omnipotensnek hirdetik magukat. Tudom, ugyanezt tette a sztálinista pártállam is. Mindenki etfól kapott agyvérzést, gyomorfekélyt és szívinfarktust A szocializmusnak nevezett valami szellemi és lelki gnómokat préselt irgalmatlan gépezetében. Minden további nélkül cikkezhetnénk a rendszer ideológiai présházairól, gyönyörű képekben vezethetnénk le, hogyan szakították le az egészséges termést, mint darálták oéopé. kik húzták a prést, és a létől ki mámorosodott. De ennek már semmi értelme. Legalább olyan hiba a közelmúlt szörnyű mechanizmusain évődni, mint azt hinni; bárki mellé is oda állt volna a nép. Végre egyszer jó volna tisztáz^ ni, hogy a nép egyelőre sehová sem állt A nép hallgat, s talán nem is figyel. A népnek ezernyi dolga és milliónyi adóssága van. Nem ér rá úri huncutságokkal törődni. Jöhet a kérdés: akkor hát mikortól fogja törvényesíteni a nagy politikát ez a hallgatag és közönyös nép? A válaszom az: nem tudom. Bevallom, hogy erről nincs semmilyen határozott elképzelésem. Csak azt látom, hogy az a bizonyos hallgat)" többség, anonim tömeg, amely nem ment el választom nem érti a kollektív messiásokat. Emlékszünk, hogyan emelte vállára és pajzsra ez a moccanatlan, neve nincs tömeg Király Zoltánt. Olvasva a neki címzett leveleket, egyértelműen bebizonyosodott, hogy az elnyomatásból csak egy utat láttak maguk elölt, az emberek: a messiásét Az igazságot osztó és fölemelő szellem lett néhány hónap alatt Királyból. világló sziget — ama nagy szürkeség tengerében —. aki igazodást és magatartást kínált A keleti népek messiáscsinálásban mindig eredményesek voltak. Hagyományaink megteremtették a lehetőséget arra, hogy a mai messiások teljes birtokba vegyék a kijelentő módot. Zavarba ejtően sok az ítélőszék, és roppant kevés a kávéházj asztal. ahol beszélgetni lehetne. itt van a Délmagyarország ügye. Aki ismer, folyton azzal állít meg az utcán, hogy mi lesz velünk. Nehéz elmagyarázni, hogy a lap helyzete nem azért bizonytalan, mert szemet vetettek ránk, hanem azért, mert teljes gazdálkodói zűrzavarban élünk. Ma Szegeden a Délmagyarország az első tíz legnyereségesebb vállalkozás közé tartozik. A pénzünket azonban elviszjjc- Hogy ne bonyolítsam tovább: kj tud újítani, kockáztatnia befektetni — egyáltalán: megélni pénz nélkül? U

' gy tűnhet, a mondandó mellékvágányon áll. Ez a vagon azonban már jelképes vagon Ezt senki nem képes meglökni, fölgyorsítani. Ez a vagon azt szimbolizálja, ami van: egv bezárt közösség, amely körül ítélkezők sétálgatnak azon tűnődve, hogy mitől áll. Vizet nem adnak be az aK'akon, rámázolnak valamit a deszkára. Meg 6em akarják tudni, hogy a bent levők miért vannak ott. Utasok, vagy rabok? Dlusztus Imre