Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

— sr r v. w DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 157. szám 1989. július 6., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara; 4,30 forint Újabb hitelek felvétele szükséges Beck Tamás tájékoztatója Kereskedelmi tanácsosok értekezlete kezdődött szer­dán Budapesten, a Gellert Szállóban. A résztvevőket — Magyarország külföldi kereskedelmi kirendeltségeinek ve­zetőit és a társtárcák képviselőit — Beck Tamás kereske­delmi miniszter tájékoztatta a gazdaság jelenlegi helyze­téről, a főbb külgazdasági célokról. Külkereskedelmünk ?. leg­frissebb adatok tanúsága szerint az utóbbi hetekben kedvezőtlenül alakult — 'mondotta a miniszter. A dollárexport kötésállomá­nya az. év első öt hónapjá­hoz képest kevésbé inten­zíven növekedett, míg a dinamika május végéig 7, júniusban már csak 5 szá­zalékos volt. Példaként azt is megemlítette a miniszter, hogy Magyarország részese­dése a világkereskedelem­ben 1938-ban magasabb volt, mint napjainkban. A konvertibilis import viszont nem változott lényegesen, az importliberalizációtól va­ló félelem alaptalannak bi­zonyult, a vállalatok meg­fontoltan vásárolnak. Az ország fizetési kötele­zettsége a törlesztéssel és a kamatokkal 3 milliárd dol­lár erre az esztendőre, a tervezett export viszont mindössze 6 milliárd dollár. Mivel a kamatokkal együtt 1995-ig 25 milliárd dollár­nyi adósságot kell visszafi­zetni — s ezért • évi 2-2,5 milliárd újabb hitel felvé­tele szükséges —, minden erőt az export bővítésére kell fordítani. A miniszter úgy ítélte meg, hogy az ex­port növelésének legjobb eszközei: az exporthitel bő­vítése, az importvámok csökkentése, valamint az, hogy a deviza egy része az exportőröknél maradjon. Beck Tamás a szerkezet­váltásról elmondotta: 20-25 éve teritéken van a téma, » valóságban azonban alig történt valami. Nem tudtuk megteremteni az anyagi fe­dezetet, az egyetlen út te­hát a külföldi tőke bevoná­sa maradt. Vegyes vállala­tok alakítására 1973 óta van mód, s azóta 1989. január 1-jéig mindössze háromszáz vegyes vállalat alakult, 300 millió dolláros apporttal. Ám az elmúlt 6 hónapban megindult a dinamikus fej­lődés, 330 újabb vegyes vál­lalatot hoztak ' létre magvar részvétellel. Ennek egyedüli szépséghibája, hogy ezek a vállalkozások már csak 63 millió dollárt hoztak az or­szágba. A vállalatok érdekeltsé­gét a szocialista exportban a kormányzat immár négy éve igyekszik csökkenteni — meglehetősen csekély eredménnyel; aktívumunk ezen a piacon változatlanul magas. A szocialista orszá­gokban működő kereskedel­mi kirendeltségek feladata, hogy mielőbb találják meg Uz ellentételeket a magyar exporttermékekért. A szo­cialista partnerekkel folyta­tott külkereskedelmünk sú­lyos gondja az is, hogy a bukaresti árelv értelmében mindössze évi 4-5 százalékos áremelésre van módjuk az exportőröknek, s szinte megoldhatatlan probléma .elé állítja őket, hogy a ha­zai infláció ennek többszö­röse, ezért az alapanyago­kat lényegesen drágábban vásárolják, mint ahogy a késztermékben továbbad­ják. A kereskedelmi miniszter értékelte a világ 60 orszá­gában működő mintegy 85 kereskedelmi kirendeltség és alkirendeltség tevékeny­ségét is-. Elmondotta: a gyakorlatban negyven éve változatlan módon működő •kirendeltségeknek a jövő­ben jobban figyelemmel kell kísérniük a hazai külpoliti­kai és gazdaságpolitikai el­képzeléseket, s jobban együtt kell működniük a nagykövetségekkel. Néhány kirendeltség — egyebek közt a brüsszeli, a moszk­vai, a kölni és a bukaresti i— tevékenységét kiemelke­dően jónak ítélte a minisz­ter. Mint mondotta, a tárca •nagyobb aktivitást vár vi­szont a kínai kirendeltség­től, s Ausztriában Is lenné­nek még feladatok, mert az •utóbbi időben csökkent a forgalom, különösen a ma­gyar mezőgazdasági termé­kek exportja. Beck Tamás tájékoztatott arról, hogy ta­karékossági és gazdasági okokból megszüntették a ciprusi és a lisszaboni ke­reskedelmi kirendeltséget; 'a jövőben felszámolják az angolai, az elefántcsontpar­ti és az etiópiai irodát, .vi­szont új kereskedelmi ki­rendeltség nyílik meg ez év augusztusában Chilében. Szólt arról is, hogy a jövő­ben kizarólag pályázat út­ján kívánják betölteni a •képviseleti helyeket, elke­rülendő az eddigi gondo­Ikat, ugyanis sokszor szak­•mailag és nyelvtudás szem­bontjából felkészületlen bmberek kerültek a kiren­deltségekre. Raffay és Dobozy a képviselőjelölt Fehövároson, a Lila isko­la aulájában nemigen fér­tünk volna többen tegnap, szerdán este. Nagy volt a tétje az l-es választókerület harmadik, sorrendben utol­sónak tartott képviselői je­lölőgyülésének. Mit tudtunk egy szó elhangzása nélkül is? Például, hogy Raffay nagy előnyre tett szert Algyőn és Tápén. 257-en szavaztak rá, míg Valastyún 113-at, Dobo­zy 95-öt, Molnár 62-t, Tóth 85-öt, Nagygyörgy Algyőn egyet kapott. Tudtuk, hogy a választási listán minimum két névnek kell szerepelni. Pár perccel a kezdés után már a levezető elnök meg-' lehetős hévvel figyelmezte­tett, amennyiben szerdán es­te nem sikerül két jelöltet állítani, hé^ nap leforgása alatt meg kell ismételni mindhárom gyűlést. Ismere­tessé vált az is, hogy az Al­győn • javasolt Nagygyörgy József — akit egyébként is váratlanul ért a jelölés — nem kíván élni a fölkínált lehetőséggel. Mindezek Ismeretében, gondolhatják, még a jelöltek nyolcperces bemutatkozása idején, többen azon meditál­tak suttogva, hogyan lehetne kiszabadulni a demokrácia föntebb említett csapdájából — mások, az iskola előtt hű­sölve hallgatták a hangszó­rót — amely közvetítette a bent történteket — s vártak a szavazásra. Utóbbiak biz­tosan kimaradlak a szenve­déllyel előadott választói hozzászólások mazsoláiból, s őket nem kellett csitítani, le­inteni, a letelt három percre figyelmeztetni, bár az is igaz, ők nem is fújoltak, füttyög­tek, tapsoltak ki senkit... Türelemmel nem nagyon bírt a jelölőgyúlés közönsé­ge, mindazonáltal, aki el­szánta magát, s a mikrofon elé lépett, azért közreadta mondandóját. Tanulságosak voltak. A jelölteknek a hoz­zájuk intézett kérdésekre adott válaszaik után kezdő­dött a nyílt szavazás, Felső­városon, zöld színű jelölő­kartyakkal. Dobozy Levente 137, Raffay Ernő 139, Tóth József 71, Valastyán Pál 85, Molnár Sándor öl szavaza­tot kapott. Ily módon a há­rom jelölőgyúlésen, amelye­ken összesen 563 érvényes voksot adtak le a választó­polgárok, 396 szavazattal nyert Raffay Ernő. Dobozy Levente 232 szavazattal a második, Valastyán Pál 178­cal a harmadik, Tóth József 156-tal a negyedik, és Mol­nár Sándor 123-mal az ötö­dik lett. Mint látják, két je­lölt elnyerte a szükséges egyharmados többséget. így a választási listára e két név kerül: Dobozy Levente, Raffay Ernő. Július 22-én, az időközi választáson dől majd el, melyikük lesz a képvi­selő. Az adatok tájékoztató jel­legűek, ugyanis, a választási elnökség ma, csütörtökön, délelőtt hitelesíti a végleges jegyzökönyvet, amely aktus­sal válik hivatalossá a két képviselőjelölt neve. Glatz Ferenc Szegeden Papok a minisztériumban ? Az előre eltervezett prog­ramtól eltérően, Glatz Fe­renc, művelődési miniszter csak dél körül érkezett Sze­gedre, ahol a József Attila Tudományegyetemen tett rövid látogatása után a Horthy-rendszer egyik igen pozitív személyisége, kul­tuszminisztere: gróf Klebels­berg Kúnó síremléke előtt tisztelgett a dómban, majd Gyulay Endre megyés püs­pökkel folytatott eszme­cserét. A miniszter a kulturális kormányzat azon eltökélt szándékát ismertette, mely szerint újra színvonalas is­kolákat kell létrehozni or­szágszerte. Realitásként szá­molnak azzal a ténnyel, hogy a jövőben ismét jelentős sze­repet kapnak a magyar köz­oktatásban az egyházi és a magániskolák. Nem rejtette véka alá Glatz Ferenc azon véleményét, hogy lehetséges: az állami iskolák egy része nem bírja majd a versenyt az újonnan létrejövő, és már meglévő egyházi iskolákkal. Ám ezek megalakulása, funkcionálása sem képzelhe­tő el úgy, hogy a politikai szándék íme, kinyilatkozta­tott: s majd automatikusan valóra válik. Gyulay Endre püspök úr épp e nehézségek­ről beszélt. Elsősorban anya­gi szempontokra hivutkozott, es olyan dologi problémákra, amelyek hátráltatják ennek az immár kormányszintű programnak tekinthető új szemlélet megvalósítását. Semmi sem korlátozza im­már a hitoktatast; mégis mű­ködik a régi félelem érzete az emberekben — főleg a vi­déki helységekben —, s emiatt nem vár áttörést a püspök még az idén a hit­tanra beiratkozottak számát illetően. Ráadásul, az egy­házmegyében a plébániák nem rendelkeznek olyan he­lyiségekkel, amelyeket, tan­teremként használni lehetne A püspök és a miniszter megegyezett abban, hogy Glatz Ferenc augusztusi sze­gedi látogatásakor ismét ta­lálkoznak, s addigra konkrét formába önti a katolikus egyház azon problémáit — főként az oktatás és bizo­nyos műemlékek területén Csákány Béla, a JATE rektora (a kép bal oldalán) üdvözli a művelődési minisztert —, melyek megoldásában a művelődésügyi kormányzat kompetens. Szó esett a lel­készi képzésről; a laikus­képzésről; a megszűnt Álla­mi Egyházügyi Hivatalról, és arról a kérésről is, misze­rint a SZOTE a néhai Szent Imre Kollégiumot (jelenleg „régi" Apáthy kollégium) is­mét visszaadná-e a katolikus egyháznak. Glatz Ferenc azt mondotta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal — ame­lyet nemrég szüntettek meg — nem alakulhat újjá ad­dig, ameddig ó a miniszter. Ugyanakkor, felvetette, hogy minden egyháznak a képvi­selője helyet kapjon — „fő­állásban'' — a minisztérium­ban, tehát a különböző fele­kezeteket ne ateisták képvi­seljék, az államigazgatásban. A folyó ügyeket is sokkal egyszerűbben lehet intézni — e dolog politikai jelentő­ségén tűi —, ha minden egy­ház saját lelkészét, papját —, mint képviselőjét —, az egyházügyekben immár ille­tékes művelődési minisztéri­umban „tudhatja"; sokkal könnyebb igy a kapcsolat­tartás és az érdekképvise­let is. A művelődési miniszter ünnepélyes keretek között avatta fel a József Attila Tudományegyetem újon­nan létrehozott régészeti tan­r Atképzős tanfolyamok A munkanélküliség megelőzésére Miközben az ország egye.s térségeiben a foglalkoztatási gondok egyre élesebben je­lentkeznek, a munkanélkü­liség . veszélye egyelőre még távolinak tűnik az emberek többsége számára, a vállala­tok kevés felelősséget érez­nek a megelőzésért — igy összegezhetők a Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat munkatársainak ta­pasztalatai. A vállalat kez­deményezései, hogy a jelen­tősebb létszámcsökkentésre készülő vállalatok még dol­gozóik munkaviszonyának megszüntetése előtt adjanak lehetőséget az érintettek át­képzésére, sorra-rendre ma­radtak válasz nélkül, vagy találtak elutasításra Pedig ez, sem a vállalatoknak, sem dolgozóiknak nem ke­rülne pénzébe, mert a tan­folyamok költségeit a mun­kaügyi kormányzat fedezné a foglalkoztatási alapból. Az új szakma oktatására pedig ra napi munkaidő után. vagy igen csekély munkaidő ki­esésével kerülhetne sor. A munkáltatóknak ez a passzív magatartása annál is inkább elfogadhatatlan, mert közöttük olyan problemati­kus nagyvállalatok nem igényelték dolgozóik számá­ra ezt a segítséget, mint a Tatabányai Szénbányák, a Videoton, vagy a Diósgyőri Gépgyár. Általános tapaszta­lat, hogy a felszámolás, a szanálás, az átszervezés előtt álló vállalatok ameddig csak lehet, halogatják an­nak közlését, hogy milyen munkaköröket kívánnak megszüntetni, kire vár el­bocsátás. Hagyják, hogy az emberek egyenként szivá­rogjanak el ha mégis kitu­dódik, hogy mire készül munkaadójuk, s aki marad, végül csak a munkaközvetí­tők segítségére számíthat. Ugyancsak csekély érdek­lődés kíséri azokat a tan­folyamokat, amelyeket az átképző vállalat egyéni rész­vétellel szervez. Olyan kere­sett szakmákban, munkakö­rökben hirdetnek átképző­tanfolyamokat, mint például hegesztő, vagy a társadalom­biztosítási ügyintéző, de ezekre mindössze 6—8 je­lentkező akadt. székét, a Móra Ferenc Mú­zeumban ; látogatást tett Csonka Istvánnál, a Szeged Megyei Városi Tanács elnö­kénél, Vastagh Pálnál, az MSZMP megyei első titkárá­nál, valamint a Deák Ferenc Gimnáziumban, és Opuszta­szeren, az emlékparkban. A rögtönzött sajtótájékozta­tón, kérdésünkre, mely sze­rint, „hozott-e pénzt" az emlékpark és a Szegedi Sza­badtéri Játékok megsegíté­sére, támogatására, kitérő választ adott: azt mondotta, nem lenne helyes, ha ma­gára hagynák a Szegedi Sza­badtéri Játékokat, ám a konkrét elképzelésekről ké­sőbb születik majd megálla­podás. Ugyanez vonatkozik Opusztaszerre is. A minisz­ter a televíziónak adott nyi­latkozatában támogatta a nyolcosztályos gimnázium újbóli létrehozását (bár nem kizárólagos formának kép­zelve el); hitet tett a felső­oktatás nagymérvű fejlesz­tése mellett, azt hangsúlyoz­ván. hogy a 90-es években Magyarországnak kétszer ennyi egyetemistára és főis­kolásra lesz szüksége, mint amennyi jelenleg van. s en­nek kapcsán egyharmaddal növelni kell a felsőoktatás­ban részt vevő oktatók szá­mát is. Konkrét lépéseket is kilátásba helyezett e cél megvalósítása érdekében. Nem híve az automatizmus­nak; a nagyobb arányú egyetemi-főiskolai felvétel mellett is szükségesnek tart­ja azt, hogy bizonyos színtű felvételi alkalmassági vizsgá­lat (még ha ez csak beszél­getés formájában realizáló­dik is) történjen. Minthogy Glatz Ferenc tegnap ünnepélyesen fel­avatta a JATE egyik új tan­székét, a régészetit — egyéb tanszékek is alakultak az idén a JATE-n, sőt. még a SZOTE-n is —, logikusnak tűnt a kérdés: helyesnek tartja-e azt a kezdeménye­zést, hogy az újságíróképzés ismételten egyetemi szinten történjen Magyarországon. Igen, támogatta a gondola­tot a miniszter, midőn meg­ígérte, hogy amennyiben ez rajta múlik, meg is valósul; mégpedig az úgynevezett C­szakos (harmadik szakos) képzés keretében, lehetőleg minél hamarabb. Sandi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom