Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

ÍM! DELMAGYARORSZÁG 79. évfolyam, 178. szám 1989. július 31., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Mégis, kinek a nézete? 1981—82 telén, vizsgaidőszák közepette, a Magyar Televízió esti híradójában ismerős arcokat fedezhetett fel a szegedi néző. A rövid riportban egy politikai gyűlésről tudósítottak, amelyben először a József Attila Tudományegyetem egyik professzora — a szegedi értelmiség nevében —, majd ugyanezen egyetem egyik harmadéves hallgatója, „mellesleg" KISZ-titkára — a szegedi egyetemisták nevében — bélyegezte meg és ítélte el a lengyelországi Szolidaritás szakszervezetet és személyesen Lech Walesát, a mozgalom elnökét. Kifejtették, hogy a szegedi értelmiség és diákság egy emberként helyesli Jaruzelski tábornok bölcs döntését, s vis2szautasitja Walesaék (erkölcsi) segélykérő nyilatkozatát. A teremben (aulában), ahol e két személy a fennálló politikai konstelláció iránti hűségesküjét megtette, talán néhány száz ember foglalt helyet, holótt tudnivaló: a szegedi értelmiség és diákság összlétszáma már akkor ls tízezres nagyságrendet számlált Aki arra gondol, hogy a néhány száz jelenlevő netán demokratikus módon megválasztott képviselője volt ama több tízezernek, nagyot téved: a szegedi értelmiségiek és egyetemisták túlnyomó többsége csupán e televiziómüsorból értesülhetett „saját" véleményéről. Ezék után nem véletlen, hogy egyik kollégám a következőképpen nevezte meg c fenti esemény helyszínét: Kelet-Kozép-Kelet-KeletEurópa. A professzor később vezető tisztséget viselt az egyetemen; mégis az e tény, valamint az emlékezetes beszéde közti esetleges összefüggést vizsgálni teljesen fölösleges. Annál is inkább, mivel tudományos rangja — akadémikus — nem tette szükségesse, hogy ily módon szerezzen magának piros pontokat Azóta a KlSZ-titkár is tisztességes polgári foglalkozás után nézett.; s talán akkor egyikükben sem merült fel. hogy saját maguk — esetleg alapszervezelük — véleménye nem vetíthető ki több tízezer állampolgárra, az ő megkérdezésük nélkül. Hasonló reflex működhetett abban a mikrofontülajdonosban is, aki 1989 nyarán, egy szép európai kis ország mártír miniszterelnökének temetésén a Fidesz szónokát az egész nép ifjúsága képviselőjeként „vezette fel", s akinek fejében talán meg sem fordult, hogy elébb a magyar ifjúságot kellene megkérdezni ez ügyben. Hogy, hogy s nem. rá egy hónapra egy másik, nagy jelentőségű politikus temetése szolgáltatott ürügyet az MSZMP némely vezető tisztségviselőinek arra, hogy kinyilatkoztassák: „mégszólalt", és „ugyanazt mondta" a hallgatag többség; nem csupán az a százezer, aki ott volt. hanem mind a tíz és fél millió, sót talán még a határon nem önhibájukból kívül rekedtek is. Innen már csak egy lépesre fekszik az a hely, ahol a romániai magyar-románok (sic!) nagygyűlésükön elítélték a „soviniszta-irredenta" Magyarországot. Egységesen. Haladjunk előre az időben, s zárjuk ezzel az idevágó példák sorát: olvastam olyan — nyomtatásban megjelent — véleményt, is a sikertelen szegedi képviselő-választásról, melynek kiötlője a szavazáson részt vett 45 százalék nevében ítélte el, s tiporta képletesen a porha az alkotmányos jogával momentán élni nem kívánó 55 százalékot. Márpedig éppen a lengyel köztársasági elnök választása szolgál olyan tanulsággal, amely tisztelendőnek kell, hogy tartsa azon szavazatokat, amelyek úgy szavazatok, hogy — látszólag — nem azok. Egyes Szolidaritás-képviselők ugyanis eleve érvénytelen szavazatot nyújtattak be a számlálóbizottságnak, s éppen ezzel,' hogy nem szavaztak, lehetővé tették, hogy kevesebb „igen" is elegendő legyen a sötét szemüveges tábornok sikeréhez. Tették ezt nem pártjuk, szektájuk, mozgalmuk, hanem a saját nevükben. így mutatván ellenpéldát mindazoknak, akik valamiféle hamis küldetéstudatból', vagy politikai kulturálatlanságból, esetleg csak véletlen baleset folytán, álláspontjukat legalizálandó, azt egy közösség véleményének tüntetik fel. Sandi István Kongresszusról, választásról Soros tanácskozását szombaton tartotta meg az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága. résztvevőket elsőként Vastagh Pál, első titkár tájékoztatta a Központi Bizottság pénteki üléséről, ezt követően a legutóbbi pártbizottsági ülés óta eltelt időszak politikai eseményei, illetve az országgyűlési választások kérdései kerültek napirendre. A vitában több kérdés kapcsán is kikristályosodott állásfoglalás. így a pártbizottság köszönetet nyilvánított mindazoknak, akik elhunyta, illetve temetése alkalmából kegyelettel emlékeztek meg Kádár Jánosról. A pártbizottság egyúttal kifejezte egyetértését az MSZMP belvárosi olajbányász-alapszervezetének állásfoglalásával — nyílt levelüket csütörtöki lapunkban A mályvaszín Nap első fénye Nem lehetett nem odamenni Három napig zúgott-rezonált a szuggesztív hangú elektromos gitár hol itt, hol ott a városban — s nem lehetett nem odamenni. Ozirisz, Izisz' Az egzaltált zeneszámok megrezegtették az emberben még a gerincvelőt is, kész transzformátorrá vált mindenki, mely fölfogja a hanghullámokat—, fölfogja, s átalakítja feszültséggé, izgalommá, felhasználandó energiává. Ha felerősödött a szél', és néhány akkordot elvitt Rókusra — százak kapták föl fejüket, indultak sürgősen a Tisza-partra; majd mégperdült-fordult a kósza lég, és Felsőváros lakói egyszeriben nem találták helyüket. Tűkön ültek, nyugtalanok lettek, s amikor elindultak a rakpart irányába, magukban ezt gondolták: „Igen, most cselekszem helyesen." A kerengő szél elhintette mindenütt az ifjúsági napok magvát, ide is leszórt néhány marék indulási indítékot, oda is behajított jó csomó motivációt. Meg is telt a belváros szépen, a Klauzál, a „Dugó", valamint egyéb, terek, a Stefánia, Tisza-part..'. A kredencnyi hangfalakból energy és zene áradt —, amint sokan megfogalmazták élményüket: egyszerűen „nem lehetett nem odamenni..." Cickák ciccannak — combok villannak Dugonics tér, szombat, fényes szombat délelőtt... Kiskereskedők és mini iparosok, sátrak és sátrak. Fukszok, bizsuk, bőrkarkötők — fülönfüggők, ezüstgyűrűk. Dióscukor, kutyagumi, törökméz. Pici cserepekben pozsgásnövény, kaktusz és virága. Föl-alá sétál, vásárol a nép. Rengeteg a szép nó, szőkék, barnák, feketék — cickák ciccannak, combok villannak. Lepusztult fickók tartanak a strandra — egyiknek haj, másiknak vaj van a fején, plusz huszonöt dekagramm zsír. A drogsátor ponyváján fölírat; SO.S. lelkisegély — alatta görnyedt, fűzős-bakancsos, feketetrikós fiatal ül, jövőnk záloga, nyilván. Kora 16 és fél év — ennél több tán nincs is neki hátra. Feje előre lóg, haja a szemébe. Mit láthat így, semmit, mindent?... A téren szökőkút, a kútban feketesárga trikós egyén tántorog. A fekete-sárga az agresszivitás színe — a darázs sem véletlenül ilyen színű, a tigris sem, és a volt Habsburgok császári színei sem... A szökőkút csendes, nem működik, A komát kihúzzák — himnikus zene.csendül föl a rejtett hangszórókhói, tiA megyei pártbizottság ülése ismertettük —,• amelyben a Központi Bizottságot ama döntésének felülvizsgálatára szólítják föl, amely szerint, a KB és a KEB tagjai automatikusan szavazati jogú küldöttként vennének részt a pártkongreszuson. A megyei párttestület támogatásáról biztosította a szegedi I. számú országgyűlési választókerületben az MSZMP jelöltjeként induló Miklós Károlyt. A dokumentum szövege a következő : „Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága támogatja, hogy a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság jelöltet állít a Csongrád megyei l-es számú országgyűlési választókerületben az augusztus 5-ei időközi pótválasztáson. Ogy ítéli meg, hogy Miklós Károly személyében olyan ember a párt jelöltje, akit nem személyes ambíció, politikai karriervágy hajt, hanem a választók őszinte képviseletének szándéka. A gazdasági válság megoldását és a fellendülést célzó elképzelései égyajránt szolgálják az Algyőn, Baktóban, Petőfitelepen, Tápén lakó választópolgárok, valamint általában a bérből és fizetésből élő dolgozók, kistermelők, kisvállalkozók érdekeit, megélhetésének javítását. Ajánljuk mindazoknak a választóknak a bizalmába, akik radikális változtatást és a gazdasági gondok mielőbbi megoldását célzó törvényhozást és kormányzati munkát sürgetnek. képviselővé választása esetén parlamenti munkájához párttag és párton kívüli szakértők felkérésével hatékony segítséget kívánunk nyújtani. Szeged, 1989. július 29. MSZMP 'Csongrád Megyei Bizottsága." HÉTFŐN JELÖLŐGYÜLÉS A ma, hétfőn, délután 6 órakor, a felsővárosi lila iskolában kezdődő jelölőgyűlésen döntenek arról a választópolgárok, elfogadják-e képviselőjelöltnek az MSZMP által javasolt Miklós Károlyt. Ehhez a körzetben lakó, választásra jogosult résztvevők egyharmadának támogatását kell megszereznie. Természetesen a hétfői jelölőgyűlésen újabb javaslatok is fölvetődhetnek, s a jelöltek köre — a résztvevők döntésének függvényében — űjabb személyékkel is bővülhet. zenkét sugárban szökken az égnek a víz. Klauzál tér, BMX-bemutató Két kissrác szökken föl biciklivel, meredek falra, pillanatonként — közben instrumentális zene. Fölhajt-fellendül a két gyerek a hajlított lemezre, fönt helyben megperdül, s már gurul is vissza. A produkció megszokott — ám a szférák zenéje fölemeli az égbe. A srácok erről mitsem tudhatnak', elfogulatlanul tekerik a pedált, ám a közönség bűvölten figyel. A rakparton: Csizmadia Sanyi. „Jó reggelt, Magyarország!", énekli, közben peng az egyszál gitár, dúdol a közönség, majd következik .a második dal: ..Most még jó az idő" — se pillanatban megdördül az elkomorult ég. Kerekedik is perceken belül akkora zuhancs, hogy abban bezzeg hiba nincs. Namost, mi lesz, hová bújik ez a rengeteg nép? A helybelinek könnyű, ismer minden kapualjat-udvarbelsőt, eszpreszszót és kisvendéglőt — ám a többinek marad a híd alja, a fák sátora. Szállás, fedett hely nincs, az idegenforgalom potom kétezer emberrel nem foglalkozik — magára vessen, aki Sopronból leutazik Szegedre, s közben esni talál az eső! Aztán, persze, kisüt a nap, szivárvány feszül az égre, ruhástul fürdik a szökőkútban, kinek nem volt elég a zivatar ... Másfél percre beugrom a Szefisz-központba, a szervezőket keresem, megbeszélni valamit. — Bombázók vagytok! — mondja Lippai Éva. Minden benne volt a DMben a Napokról, ennél jobb nem is lehetett volna a tájékoztatás ... Technikai vívmány — népszerű nevén villamos — érkezik a megállóba, csak úgy dől belőle az ifjabb korosztály. Hátizsák a háton, benne három pléd, két váltás alsóminekhíják, fogkefe, fogkrém — a pohárba gyűrve két pár zokni. No igen, némrég futott be Szeged-Nagyállomás hármas vágányára az expressz szállítva, hozva a Mátra-vidék színe-javát. Ám a külső csak látszatra rias2tó, nem csinálnak ők semmi rosszat, kérem, megisznak (Folytatás az 5. oldalon) Dr. Hauck és az ifinapok S mit mondjunk annak, akit zavart az ifjúsági napok? — Nos, aligha az ő , külön bosszantására szervezték meg a rendézvényt szervezők, hanerp néhány ezer ember szórakoztatása okán. Ha tehát őt ennek ellenére is zavarja a rendezvény — a disszonáns hatást ne a külvilágban keresse, hanem saját magában. Nem a külvilág zavarja őt, hanem önmaga — lásd a Londonban élő dr.. Paul Hauck idevágó elméletét. Nem az egyénre ható impulzussal van baj, hanem az egyen impulzusra adott reagálásával. Ha az ember nem háborodik föl az ifjúsági napok létén, akkor megőrzi nyugalmát —, de ha fcolháborodik, ez esetben egyre inkább belelovalja magát — amit aztán úgy értelmez, hogy őt „zavarja" az ifjúsági napok. Holott — látható —, nem is az zavarja őt, hanem ó zavarja magamagát.