Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

ÍM! DELMAGYARORSZÁG 79. évfolyam, 178. szám 1989. július 31., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Mégis, kinek a nézete? 1981—82 telén, vizsgaidőszák közepette, a Magyar Televízió esti híradójában ismerős arcokat fedezhetett fel a szegedi néző. A rövid riportban egy politikai gyű­lésről tudósítottak, amelyben először a József Attila Tudományegyetem egyik professzora — a szegedi értel­miség nevében —, majd ugyanezen egyetem egyik har­madéves hallgatója, „mellesleg" KISZ-titkára — a sze­gedi egyetemisták nevében — bélyegezte meg és ítélte el a lengyelországi Szolidaritás szakszervezetet és sze­mélyesen Lech Walesát, a mozgalom elnökét. Kifejtet­ték, hogy a szegedi értelmiség és diákság egy ember­ként helyesli Jaruzelski tábornok bölcs döntését, s vis2­szautasitja Walesaék (erkölcsi) segélykérő nyilatkozatát. A teremben (aulában), ahol e két személy a fenn­álló politikai konstelláció iránti hűségesküjét megtette, talán néhány száz ember foglalt helyet, holótt tudnivaló: a szegedi értelmiség és diákság összlétszáma már akkor ls tízezres nagyságrendet számlált Aki arra gondol, hogy a néhány száz jelenlevő netán demokratikus mó­don megválasztott képviselője volt ama több tízezernek, nagyot téved: a szegedi értelmiségiek és egyetemisták túlnyomó többsége csupán e televiziómüsorból értesül­hetett „saját" véleményéről. Ezék után nem véletlen, hogy egyik kollégám a következőképpen nevezte meg c fenti esemény helyszínét: Kelet-Kozép-Kelet-Kelet­Európa. A professzor később vezető tisztséget viselt az egye­temen; mégis az e tény, valamint az emlékezetes be­széde közti esetleges összefüggést vizsgálni teljesen fö­lösleges. Annál is inkább, mivel tudományos rangja — akadémikus — nem tette szükségesse, hogy ily módon szerezzen magának piros pontokat Azóta a KlSZ-titkár is tisztességes polgári foglalkozás után nézett.; s talán akkor egyikükben sem merült fel. hogy saját maguk — esetleg alapszervezelük — véleménye nem vetíthető ki több tízezer állampolgárra, az ő megkérdezésük nélkül. Hasonló reflex működhetett abban a mikrofontü­lajdonosban is, aki 1989 nyarán, egy szép európai kis ország mártír miniszterelnökének temetésén a Fidesz szónokát az egész nép ifjúsága képviselőjeként „vezette fel", s akinek fejében talán meg sem fordult, hogy elébb a magyar ifjúságot kellene megkérdezni ez ügy­ben. Hogy, hogy s nem. rá egy hónapra egy másik, nagy jelentőségű politikus temetése szolgáltatott ürügyet az MSZMP némely vezető tisztségviselőinek arra, hogy ki­nyilatkoztassák: „mégszólalt", és „ugyanazt mondta" a hallgatag többség; nem csupán az a százezer, aki ott volt. hanem mind a tíz és fél millió, sót talán még a határon nem önhibájukból kívül rekedtek is. Innen már csak egy lépesre fekszik az a hely, ahol a romániai magyar-románok (sic!) nagygyűlésükön elítélték a „so­viniszta-irredenta" Magyarországot. Egységesen. Haladjunk előre az időben, s zárjuk ezzel az ide­vágó példák sorát: olvastam olyan — nyomtatásban megjelent — véleményt, is a sikertelen szegedi képvi­selő-választásról, melynek kiötlője a szavazáson részt vett 45 százalék nevében ítélte el, s tiporta képletesen a porha az alkotmányos jogával momentán élni nem kívánó 55 százalékot. Márpedig éppen a lengyel köztársasági elnök vá­lasztása szolgál olyan tanulsággal, amely tisztelendő­nek kell, hogy tartsa azon szavazatokat, amelyek úgy szavazatok, hogy — látszólag — nem azok. Egyes Szo­lidaritás-képviselők ugyanis eleve érvénytelen szavaza­tot nyújtattak be a számlálóbizottságnak, s éppen ezzel,' hogy nem szavaztak, lehetővé tették, hogy kevesebb „igen" is elegendő legyen a sötét szemüveges tábornok sikeréhez. Tették ezt nem pártjuk, szektájuk, mozgalmuk, ha­nem a saját nevükben. így mutatván ellenpéldát mind­azoknak, akik valamiféle hamis küldetéstudatból', vagy politikai kulturálatlanságból, esetleg csak véletlen bal­eset folytán, álláspontjukat legalizálandó, azt egy kö­zösség véleményének tüntetik fel. Sandi István Kongresszusról, választásról Soros tanácskozását szom­baton tartotta meg az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága. résztvevőket elsőként Vastagh Pál, első titkár tájékoztatta a Köz­ponti Bizottság pénteki ülé­séről, ezt követően a leg­utóbbi pártbizottsági ülés óta eltelt időszak politikai eseményei, illetve az ország­gyűlési választások kérdései kerültek napirendre. A vi­tában több kérdés kapcsán is kikristályosodott állásfog­lalás. így a pártbizottság köszönetet nyilvánított mindazoknak, akik elhuny­ta, illetve temetése alkalmá­ból kegyelettel emlékeztek meg Kádár Jánosról. A pártbizottság egyúttal kife­jezte egyetértését az MSZMP belvárosi olajbá­nyász-alapszervezetének ál­lásfoglalásával — nyílt leve­lüket csütörtöki lapunkban A mályvaszín Nap első fénye Nem lehetett nem odamenni Három napig zúgott-rezo­nált a szuggesztív hangú elektromos gitár hol itt, hol ott a városban — s nem lehe­tett nem odamenni. Ozirisz, Izisz' Az egzaltált zeneszá­mok megrezegtették az em­berben még a gerincvelőt is, kész transzformátorrá vált mindenki, mely fölfogja a hanghullámokat—, fölfogja, s átalakítja feszültséggé, iz­galommá, felhasználandó energiává. Ha felerősödött a szél', és néhány akkordot el­vitt Rókusra — százak kap­ták föl fejüket, indultak sür­gősen a Tisza-partra; majd mégperdült-fordult a kósza lég, és Felsőváros lakói egy­szeriben nem találták helyü­ket. Tűkön ültek, nyugtala­nok lettek, s amikor elindul­tak a rakpart irányába, ma­gukban ezt gondolták: „Igen, most cselekszem helyesen." A kerengő szél elhintette mindenütt az ifjúsági napok magvát, ide is leszórt néhány marék indulási indítékot, oda is behajított jó csomó moti­vációt. Meg is telt a belváros szépen, a Klauzál, a „Dugó", valamint egyéb, terek, a Ste­fánia, Tisza-part..'. A kre­dencnyi hangfalakból energy és zene áradt —, amint so­kan megfogalmazták élmé­nyüket: egyszerűen „nem le­hetett nem odamenni..." Cickák ciccannak — combok villannak Dugonics tér, szombat, fé­nyes szombat délelőtt... Kiskereskedők és mini ipa­rosok, sátrak és sátrak. Fuk­szok, bizsuk, bőrkarkötők — fülönfüggők, ezüstgyűrűk. Dióscukor, kutyagumi, török­méz. Pici cserepekben pozs­gásnövény, kaktusz és virá­ga. Föl-alá sétál, vásárol a nép. Rengeteg a szép nó, szőkék, barnák, feketék — cickák ciccannak, combok villannak. Lepusztult fickók tartanak a strandra — egyik­nek haj, másiknak vaj van a fején, plusz huszonöt deka­gramm zsír. A drogsátor ponyváján fölírat; SO.S. lel­kisegély — alatta görnyedt, fűzős-bakancsos, feketetrikós fiatal ül, jövőnk záloga, nyil­ván. Kora 16 és fél év — en­nél több tán nincs is neki hátra. Feje előre lóg, haja a szemébe. Mit láthat így, sem­mit, mindent?... A téren szökőkút, a kútban fekete­sárga trikós egyén tántorog. A fekete-sárga az agresszi­vitás színe — a darázs sem véletlenül ilyen színű, a tig­ris sem, és a volt Habsbur­gok császári színei sem... A szökőkút csendes, nem működik, A komát kihúzzák — himnikus zene.csendül föl a rejtett hangszórókhói, ti­A megyei pártbizottság ülése ismertettük —,• amelyben a Központi Bizottságot ama döntésének felülvizsgálatá­ra szólítják föl, amely sze­rint, a KB és a KEB tagjai automatikusan szavazati jo­gú küldöttként vennének részt a pártkongreszuson. A megyei párttestület tá­mogatásáról biztosította a szegedi I. számú országgyű­lési választókerületben az MSZMP jelöltjeként induló Miklós Károlyt. A doku­mentum szövege a követ­kező : „Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága támogat­ja, hogy a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság je­löltet állít a Csongrád me­gyei l-es számú országgyű­lési választókerületben az augusztus 5-ei időközi pót­választáson. Ogy ítéli meg, hogy Mik­lós Károly személyében olyan ember a párt jelöltje, akit nem személyes ambíció, politikai karriervágy hajt, hanem a választók őszinte képviseletének szándéka. A gazdasági válság megoldását és a fellendülést célzó el­képzelései égyajránt szolgál­ják az Algyőn, Baktóban, Petőfitelepen, Tápén lakó választópolgárok, valamint általában a bérből és fize­tésből élő dolgozók, kister­melők, kisvállalkozók érde­keit, megélhetésének javí­tását. Ajánljuk mindazoknak a választóknak a bizalmába, akik radikális változtatást és a gazdasági gondok mi­előbbi megoldását célzó tör­vényhozást és kormányzati munkát sürgetnek. képviselővé választása esetén parlamenti munkájá­hoz párttag és párton kívüli szakértők felkérésével haté­kony segítséget kívánunk nyújtani. Szeged, 1989. július 29. MSZMP 'Csongrád Megyei Bizottsága." HÉTFŐN JELÖLŐGYÜLÉS A ma, hétfőn, délután 6 órakor, a felsővárosi lila is­kolában kezdődő jelölőgyű­lésen döntenek arról a vá­lasztópolgárok, elfogadják-e képviselőjelöltnek az MSZMP által javasolt Mik­lós Károlyt. Ehhez a körzet­ben lakó, választásra jogo­sult résztvevők egyharma­dának támogatását kell megszereznie. Természetesen a hétfői je­lölőgyűlésen újabb javasla­tok is fölvetődhetnek, s a jelöltek köre — a résztve­vők döntésének függvényé­ben — űjabb személyékkel is bővülhet. zenkét sugárban szökken az égnek a víz. Klauzál tér, BMX-bemuta­tó Két kissrác szökken föl bi­ciklivel, meredek falra, pilla­natonként — közben instru­mentális zene. Fölhajt-fel­lendül a két gyerek a hajlí­tott lemezre, fönt helyben megperdül, s már gurul is vissza. A produkció megszo­kott — ám a szférák zenéje fölemeli az égbe. A srácok erről mitsem tudhatnak', el­fogulatlanul tekerik a pedált, ám a közönség bűvölten fi­gyel. A rakparton: Csizmadia Sanyi. „Jó reggelt, Magyar­ország!", énekli, közben peng az egyszál gitár, dúdol a kö­zönség, majd következik .a második dal: ..Most még jó az idő" — se pillanatban meg­dördül az elkomorult ég. Ke­rekedik is perceken belül ak­kora zuhancs, hogy abban bezzeg hiba nincs. Namost, mi lesz, hová bújik ez a ren­geteg nép? A helybelinek könnyű, ismer minden kapu­aljat-udvarbelsőt, eszpresz­szót és kisvendéglőt — ám a többinek marad a híd alja, a fák sátora. Szállás, fedett hely nincs, az idegenforga­lom potom kétezer emberrel nem foglalkozik — magára vessen, aki Sopronból leuta­zik Szegedre, s közben esni talál az eső! Aztán, persze, kisüt a nap, szivárvány fe­szül az égre, ruhástul fürdik a szökőkútban, kinek nem volt elég a zivatar ... Másfél percre beugrom a Szefisz-központba, a szerve­zőket keresem, megbeszélni valamit. — Bombázók vagy­tok! — mondja Lippai Éva. Minden benne volt a DM­ben a Napokról, ennél jobb nem is lehetett volna a tájé­koztatás ... Technikai vívmány — nép­szerű nevén villamos — ér­kezik a megállóba, csak úgy dől belőle az ifjabb korosz­tály. Hátizsák a háton, benne három pléd, két váltás alsó­minekhíják, fogkefe, fog­krém — a pohárba gyűrve két pár zokni. No igen, ném­rég futott be Szeged-Nagyál­lomás hármas vágányára az expressz szállítva, hozva a Mátra-vidék színe-javát. Ám a külső csak látszatra rias2tó, nem csinálnak ők semmi rosszat, kérem, megisznak (Folytatás az 5. oldalon) Dr. Hauck és az ifinapok S mit mondjunk annak, akit zavart az ifjúsági na­pok? — Nos, aligha az ő , külön bosszantására szer­vezték meg a rendézvényt szervezők, hanerp néhány ezer ember szórakoztatá­sa okán. Ha tehát őt en­nek ellenére is zavarja a rendezvény — a disszo­náns hatást ne a külvilág­ban keresse, hanem saját magában. Nem a külvilág zavarja őt, hanem önma­ga — lásd a Londonban élő dr.. Paul Hauck idevá­gó elméletét. Nem az egyénre ható impulzussal van baj, hanem az egyen impulzusra adott reagálá­sával. Ha az ember nem háborodik föl az ifjúsági napok létén, akkor meg­őrzi nyugalmát —, de ha fcolháborodik, ez esetben egyre inkább belelovalja magát — amit aztán úgy értelmez, hogy őt „zavar­ja" az ifjúsági napok. Holott — látható —, nem is az zavarja őt, ha­nem ó zavarja magama­gát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom