Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

3 1989. július 28., péntek A dilemmaoldó eskü Hippokratész „nem engedi" a sztrájkot Azé a madár, aki megfogja... A szegedi rendelőintézetben 27 éve szolgálatot teljesítő orvos havi bruttó keresete 10 ezer 50 íorint. A neki segítő asszisztensnő bruttó bére — három évtizedes munkaviszony után — 6 ezer forint. A kartonozóhari tevékenykedő, fiatal lány havonta 2 ezer forintot visz haza. A pótolga tott költségvetésből csak megfeszített erővel tudják az ellátás színvonalát tartani. A dolgozók élet- és munkakörülményei az elviselhetőség. a tűrőképesség határáig jutottak. Betelt a pohár, és a magyar egészségügy csendőrperturól isimert, feudális intézményrendszerének egyikében megszűnt a félelem, s hangot kapott a számtalan sérelem. Tegnap Szegeden, a rendelőintézet kibővített pártaktívagyűlésén adtak pontos diagnózist helyzetükről, munkahelyi közérzetükről A minden fájdalmat kiteregető, a változást követelő megbeszélésen azonban korántsem csak a magyar egészségügy általánosan jellemző, siralmas helyzetéről folyt a szó. A szegedi járóbeteg-ellátásban dolgozókat sajátosan helyi gondok is nyomasztják, amelyek közül legfontosabb, hogy mármár szociális segélyért, s nem "pedig végzett munkájuk utáni, megérdemelt fizetésért szolgálnak. Sajátosan szegedi ez azért, mert még az országos átlaghoz viszonyítva is lényegesen kevesebb pénzért gyógyítanak. Mérték magukat másokhoz, egészségügyi és nem gyógyitópályán dolgozókhoz. Sorolták a példákat, hangsúlyozva: nem azt irigylik, hogy másnak több jut, hanem az bántja őket, nekik miért ily megalázóan kevés. Mert míg a betanított munkást csábítják 6 ezer forintos kezdőfizetéssel, addig a rendelőben a 15 éve diplomázott orvos ugyanennyiért húzza az igát. Ügy tűnik, az egészségügy nem mindenütt ilyen szegény, hiszen más városban valahogy több jut a rendelőintézeti orvosra. asszisztensre is. Mi több, még e megyén belül is a legszegényebb a szegedi rendelőintézeti gárda. A gyógyitótársadalomban — talán kevesen tudják — nem szabadon választott lehetőség, hanem munkaköri kötelesség a túlmunka, qz, ügyelet, a helyettesítés. S mennyire taksálja a kedves olvasó az éjszakai Miért, hogy csak most fakadtak ki a rendelőintézeti dolgozók, hiszen az itt és most felsorolt sérelmek régi keletűek, és hosszú előéletűek. A félelem — a rettegés — tapasztotta be a szájakat. A tegnapi tanácskozásra is csak a legbátrabbak jöttek el, pedig több száz társuk hordozza magában az őáltaluk elmondott sérelmeket. Félnek, azaz féltek, mert kiszolgáltatottak és megfélemlítettek. A szerződésűk meghatározott időre köttetik, és a változó munkahely mindegyiken kitételként szerepel. Akinek mégis jár a szája, elégedetlenkedik. lázadni próbál, hamar a képébe kapja: ha nem tetszik itt, el lehet menni Letenyére. Most azonban még Szegeden vannak, és elküldik a felső szintre követelésüket. • ügyeletekért kiszabott órabért? Valószínűleg nem gondolnak olyan arcpirítóan alacsony összegre, mint amenynyL Az orvosok éjszakai ügyeleti órabére 20, azaz .húsz forint, az asszisztenseké még ennél is kevesebb. Ama aprócska tényről már csak halkan „szólva", hogy az ügyeleti díjakat két-három hónap múlva veheti magához a tisztelt gyógyítómunkaerő. Ügy tűnik, Ádám György orvosetikus megállapítása itt, Szegeden kivált érvényes: az egészségügy a kevés pénzt is rosszul használja fel. A szűkebb hazai viszonyokra adaptálva azt: rosszul osztja el, mert fura mód, a járóbeteg-gyógyítás mostohagyermek a kórházrendelőintézet párosában Ez utóbbinak a közösből kevesebb juttatik. A kapitalista hasonlattal élve: a nagy hal megeszi a kis halat. Észrevétlenül bekebelezte, bizonyságát adva, hogy ez az integráció, a közös gazdálkodás nem funkcionál. A pénzeket a terheléshez mérten, igazságosan kéne elosztani. Ehhez pedig szakmai kontrollra, és nem pedik néhány vezető pénzelosztó produkciójára voLna szükség. Az ellenőrzéshez viszont tájékoztatás és demokrácia szükségeltetik. De létezik-e ott demokrácia, ahol figyelmen kívül hagyják, hogy a bizalmi testület — szakmai érvekkel alátámasztva — ellenzi az igazgatóhelyettes megbízatásának meghoszabbítását, és ahol az igazgató poszton maradását úgy szavaztatják meg, hogy a nyílt voksolás az érdekelt jelenlétében történik. * Mondhatnák: belügy, hogy kórháznak, rendelőnek a közösből mennyi jut; milyen a vezetők—vezetettek viszonya; ki hogyan tengődik kevéske jussából. Valóban. Házon belül intézendő ügy, csakhogy a fentebb leírtakat egy város polgárai szenvedik, hisz. anyagi gondokkal küszködő, kizsákmányolásuk felismerésétől szenvedő, parancsszóval irányított orvosok, asszisztensek gyógyítanak bennünket. Kalocsai Katalin Akár napjaink egyik találós kérdése is lehetne: Mi az? Porfelhő, 40 lába és 40 keze van. A válasz egyszerű : bálabontás Magyarországon. Alig sétálhatunk néhány sarkot anélkül a Belvárosban, hogy ne találkoznánk kilós ruhát kínáló üzlettel. A Békéscsabai Allami Gazdaság, a kaposvári Nívóker Kft., a Szegedi Elektromos Szövetkezet és a MÉH mellett számos szervezet és kiskereskedő lát jó üzletet ebben az össznépi zsákbamacskában. — Közel két évtizede kezdődött a Tábor utcában — meséli a MÉH Vállalat igazgatója, Mayer Gyula. — Akkor még rendőri felügyelet mellett árultuk a kilós ruhát, amely géptisztító rongy alapanyagként érkezett az országba. — Már akkor is olyan jó állapotban voltak a levetett holmik? — Inkább a kényszer vitt rá bennünket erre a vállalkozásra. Egyre több szintetikus, tisztítórongynak alkalmatlan ruhát találtunk a bálákban. Később már tudatosan válogattuk a használhatókat, majd az üzlet egész hálózattá terebélyesedett. — Honnan érkeznek ezek a bálák? — A külkereskedelmi vállalat szinte egész Európában vásárol, de találkoztunk már amerikai áruval is. A szocialista országok közül egyedül az NDK szállít. Ezeket a ruhákat valamivel olcsóbban kínáljuk. — Üzleteik szerződésesek? — Nem. Dolgozóink az áruházi eladók átlagos alapbérét kapják és természetesen jutalékot a forgalom után. Saját elhatározásukból is kitelepülnek egy-egy üzembe, a jó üzlet reményében. * — Nincs bálánk, ezért gyér az érdeklődés. Volt már néhány tömegjelenet is ebben a boltban — mondja a Szent Mihály utcai MÉHüzlet éppen söprögető vezetője, Savanya Jánosné. — A felirat szerint csak 8 vásárló tartózkodhat egyszerre a boltban ... — Pedig ennek a duplájánál jó az üzletmenet. Egyszerre 20 ember már éppen nem fér oda a friss kupachoz, s így érvényesül a szabály, azé a madár, aki megfogja, és nem azé, aki meglátja. Az egyik legsikerültebb „kirándulásunk" Algyőn volt, ahol teljesen véletlenül egy rácsos oldalú kerékpártárolóba pakoltunk ki. A felszálló porfelhő csak fokozta a sorukra várók vásárlási kedvét. — Mennyit árultak? — Egy nap alatt közel százezer forintot. Ez hat és fél mázsa ruha, 150 forintos kilónkénti áron. — Kézben lehet tartani egy ilyen forgatagot? — Ügyeskedők mindenütt akadnak. Egy iskolában fordult elő, hogy az élelmes vevő egy kiló húsz dekában akarta megvásárolni a válogatás izgalmában kimelegedett tanítónő vadonatúj farmerkabátját. * — Itt csak hölgyek vásárolnak? — kérdezem a Szegedi Elektromos Szövetkezet bálabutikjának vezetőjét, Szalai Istvánnét. — Betéved ide férfi is, persze leggyakrabban barátnő vagy feleség kíséretében. A vevők több mint kilencven százaléka természetesen nő. — Önöknél háromszor annyiba kerül egy kiló ruha, mint a MFH boltjaiban. Igaz, itt egy részük frissen vasalva lóg a vállfán... — A jó minőségű alapanyagért a kaposvári Nívóker Ktf.-hez megyünk, ezzel együtt is minden bála kész zsákbamacska. Tükörrel, próbafülkével tesszük komfortosabbá az üzletet. — Előfordult már, hogy valaki a mérlegelés után mégis itt hagyta a portékát? — Nagyon ritkán. Általában három, hat darab is belefér egy kilóba, de volt már dekás gyermeking is kilenc forintért. — Kik a vásárlók? — Nemcsak szegény emberek jönnek, orvosnő is turkált már nálunk. Kinek szenvedély, kinek időtöltés ez, a többség azonban tényleg rászorul. Lehet, hogy új „húzóágazat" született? Sajnos, sikeréért nem tudunk igazán szorítani. Kovács András Á KISOSZ és a PM vitája A Kiskereskedők Országos Szervezete arról tájékoztatta az MTI-t, hogy levélben tiltakozott Békési László pénzügyminiszternél az adórendszer tervezett korszerűsítésével kapcsolatban. A Klsosz szerint a módosítási javaslatok tovább növelnék a magánkereskedők adminisztrációs terheit. Az ÁFA-módosítás szigorú bizonylatolási kötelezettséget írna elő, mégpedig oly módon, hogy minden egyes eladott áruról a kereskedőnek nyugtát kell kiállítania. Az ezzel kapcsolatos pénzügyminisztériumi álláspontról Keményfy István, a PM forgalmi adóosztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Az elmúlt év tapasztalatai alapján az PM és az APEH úgy ítélte meg, hogy szigorítani kell a bizonylatolási fegyelmet. 1988-ban a magánkereskedők több mint 60 százaléka nem adókötelesnek vallotta magát, azaz évi egymillió forintnál alacsonyabb forgalmat jelentett az APEH-nek. A PM és az APEH szakemberei irreálisnak tartják ezt, s a kereskedelem bizonyos területein kötelezően be kívánják vezetni a számla, illetve a nyugta adását. Ehhez azt a kedvezményt biztosítaná a költségvetés a kereskedőknek, hogy a szükséges pénztárgépekhez gyakorlatilag ingyen juthatnának hozzá, a pénztárgép árát ugyanis a fizétendő adóból levonhatnák. illetve visszaigényelhetnék. A törvénytervezet előkészítésébe bevonták az érdekképviseleti szerveket is, ezek azonban ahelyett, hogy javaslatokat tettek volna a legjobb megoldásra, eddig egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedtek. A PM reméli, hogy ezek a szervezetek az előkészítő szakasz további részében változtatnak ezen a magatartásukon. Bátáskálódás Felröppent a hír, hogy a MÉH Vállalat Dorozsmai üti telepén olyan használt ruhákat kínálnak, amelyeknek zacskóján német felirat tudatja a vásárlóval: ő az osztrák Vöröskereszt által begyűjtött segélycsomagból válogathat. — Igaz-e. hogy segélykén! hozzánk érkező adumányoka: (is) áru; a MEH? — Nem! — szögezi le Mayer Gyulc. igazgató. — A kép első látásra ellenünk szól, de a valóság^ egészen más. Arról van szó, hogy az osztrák Vöröskereszt olyan holmikat is kap, amit nem tud segélyként elküldeni. Gondolja el, mi értelme lenne Etiópiába nagykabátot küldeni? Az esernyőnek sem sok hasznát vennék a bantu négerek ... Ezért azután az ilyen adományokat pénzzé teszik, s azt juttatják el a rászorulóknak. így is' jól használható az emberek nagylelkűsége. Szóval mi ezeket a bálákat a külföldi nagykereskedőtől megvásároljuk, és nem mások adományaiból húzunk sápot. Ilyen egyszerű a magyarázat... ES Reflex Szentesről is tudni kell... Keserű Imrét hallgatom a Kossuth rádióban. Egy május 31-én készült riportot július 26-án, fülledt nyári este. Keserű okosan fűzi a szót, gyorsan gondolkodik és határozottan beszél. Hogy nem tudja még, mi is lesz őbelöle: hős, áldozat, vagy pojáca talán?... A riporternő ez utóbbi felé hajlik: elnéző jóindulattal, mint hülye gyerekkel szokás, kérdez, faggat, magyaráz ... Keserű pedig válaszolgat... (mi mást is tehetne?). De igen alapos ám a mondandója! A legtöbb gondolata telibetalál. Mert tény. Tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a szűkebb hatalmi centrum nem a reformkörök oldalára állt... S hogy az egész reformkommunista mozgalom a pártvezetés keserű pirulája, radikális gyógyszeres kezelés (még mielőtt hirtelen előkerülne valahonnét egy sziké...). És hogy ténykedésük során lényegesen eltérnek attól, amit néhány más elvtárs hivatalosan az MSZMP nevében csinál (nem így mondta, de ez volt az értelme)... Keserű Imre kitűnő halottkém is: igen hamar fölismerte, hogy ez a kimúlt valami, ez a nagy pangás, ez soha nem volt szocialista. Pártállam volt! De az valami egészen más ... S amikor még évekkel korábban, igen magas helyen, a „működése" felől érdeklődött, két központi elvtárs termett rögtön a nyakán. „Oszt mé vóna azt jó tudni magának?" — kérdezték tőle, halkan, finoman (és már kulturáltan ám!). De még csak nem is üldözték. Békén hagyták, amolyan udvari bolondnak nézték ... Ma már persze reméli, hogy mint magasabb megyei pártvezetőségi „funkcit", nem erről fogják majd messziről is felismerni... Keserű pontos akkor is, amikor nem önmagát diagnosztizálja, s nem is a kimúlt tetemet boncolgatja, hanem a jelen gondjait renarálja. És külön öröm, hogy nem a nyugati demokrácia 50 év elótti formáinak másolására sürget (nyugatnémet barátai-ismerősei óvnak is bennünket töle...), hanem gazdaság- és tulajdonreformjában egy új modell keresésére képes. A társadalmasított tulajdon a kulcsszó („hogyan?" — ébred fel erre most a riporternő), s jön rá közelről a jéghideg, kíméletlen válasz (ebben a hőségben mennyire üdítő!): a hatalmat gyakorló elit leváltásával! Marx klasszikus gondolata — „az emberek cselekedeteit érdekeik határozzák meg" — már csak afféle finom pengeváltás, s kész is a következtetés: a reformhoz az asztalaikat védő, pár tízezer ember hatalmi struktúráján át vezet az ösvény! S csupán a változások olyan kritikus tömegének kell összegyűlnie egyszer, ami után már nem állhat vissza az a „régi rendszer" (Hogyan!? — sikolt fel drámaian a kérdező — hát így csak egy ellenzéki beszél az SZQSZ-től!"). Pedig jól hallotta. S fővárosi szíve kissé abba is „beleroppant", amikor Keserű a „vízfej" elleni harcra szólított fel, hogy fennmaradjon ez a nehezen kivívott, drága „új rendszer ': a „Vidék-Magyarország — Reform-iMagyarország", s hogy a decentralizált politizálás végre kitéphetetlen, horizontális gyökereket eresszen ... És a radikális Keserű végkövetkeztetése is: a párton belüli gyors polarizálódásban bízik, abban, hogy a párt változik, mert ha nem, semmi oka továbbra is benne maradni.. Egy a lényeg: ha osztódik a párt, a hatalom ne a visszarendezők 'kezébe kerüljön (s itt Keserű már hagyta is, hogy kérdező partnere mély hallgatásba merüljön ...). Jegyezzék meg: Keserű Imre, 33 éves, történelem— német szakos tanár, göndör haj, fehér, kigombolt ing, reformszárny... És őszinte, nyílt véleménymondás. Értékes ember, nagy belőle a biány! Németh Miklóstól olvastam nemrég, hogy a párt fiatal, vonzó, korszerűen gondolkodó, művelt vezetőket kér. Meg képviselőjelölteket ... Mátyás T. István Védőotthon-hálózat Családias jellegű védőotthonokat kiván létrehozni értelmi fogyatékos felnőttek számára az Érteimi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége. Terveik szerint jövőre nyitnák meg az első otthont, amely megfelelő segítséggel dolgozni és önmagukat ellátni tudó embereket fogad majd be. Sok értelmi fogyatékost nevelő szülőt nyomaszt a gond: hová és milyen körülmények közé kerül gyermeke, ha ő már nem képes megfelelően gondoskodni róla. A szövetség e gondokat megértve és felmérve kezdte meg a védöotthonhálózat szervezését. Olyan 8-10 férőhelyes otthonokat kívánnak kialakítani, amelyekben — a kényelmes elhelyezés mellett— védelmet és gondozást is biztosítanak lakóiknak. Szándékaik szerint „gyámkodásukkal" csupán a szükséges biztonságról gondoskodnak, ügyelnek arra, hogy a fogyatékosak — képességeik szerint — önálló életet élhessenek.