Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

19S9. július 25., kedd 5 Népláncfesztivál: Barry, a matróz Barry Goldman, a Folk­dance Underground vezető­je vasárnap esti matróztán­cát önfeledt kacajjal jutal­mazta a néptáncfesztivál közönsége. Figura ez az ala­csony növésű, kedves fiú, akinek szelleme, humora nyomot hagy az együttes re­pertoárján is. Ha valaki csak a fesztiválon bemuta­tott, jórészt szteppjellegű táncokat látta az együttes­től, nehezen hiszi el, hogy Utah államban, Salt Lakc Cityben minőségi táncot is tudnak a derék amerikaiak. — Kelet-Európa több nemzetének táncait megta­nultuk az elmúlt években. Szeretjük a román, a len­gyel, a balkáni és a dél­szláv táncokat. Utahban több közép-európai népcso­port él, ezek valamikor a századfordulón vándoroltak ki hazájukból. Nálunk pró­báltuk szerencsét, olajbá­nyásznak jöttek valamikor az Újvilágba. Megpróbálták megőrizni kultúrájukat. Az amerikaiakat sokáig nem érdekelte a kelet-európai hagyománykincs, a 60-as években azonban az USA érdeklődni kezdett a közép­európai országok iránt. Ma­gyarországra is több bará­tom jött tanulni. — ön is tud egy keveset magyarul: nálunk tanulta? — Nem Salt Laké City­ben az egyetemen dolgozik egy magyar biológus kutató barátom, töle. ö szegedi amerikai együttes egyébként, úgy hívják, Sza­bad János, innen a kap­csolatunk is a várossal. Egyébként nemcsak ill sze­repelünk a műsorunkkal, most jöttünk Szentendréről, azelőtt pedig Szombathe­lyen léptünk föl. Az együt­tes nagyon szereti a külföl­di fesztiválokat. 1985-ben Lengyelországban, két éve Makedóniában a Balkán Fesztiválon és Zágrábban a Szmatra Fesztiválon mutat­koztunk be. Vannak közöt­tünk orvosok, akadémiku­sok, egyetemi hallgatók és munkások is. Táncolnak ve­lünk fiatal fiúk és kortalan hölgyek. — Hol láthatjuk még az együttest a héten? — Kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton az utca járókelőit szórakoztat­juk délutánonként. És ter­mészetesen mind a két gá­lán föllépünk. * M.i délután 2-től fél 4-ig a múzeumnál, az Aradi vér­tanúk terén, valamint a Dugonics téren tértáncokat mutatnak be a fesztivál vendégei, a lengyel, a cseh­szlovák, a jugoszláv, a bol­gár, az NDK.-, az NSZK-, az USA és a szovjetunióbeli tán­cosok. P. E. A pártoktatás nyugdíjba megy? Kezdetben voltak ugye a különböző szemináriumok, ideológiai félórák: fölolvas­ták a Szabad Népet — mint az öregek mesélik —, s akit méltónak találtak, végez­hette a különböző akadé­miákat itthon, meg tőlünk keletre. Aztán az oktatás formálódott az állami vo­nalhoz. Marxista középis­kolák, esti egyetemek nyi­tották meg kapuikat, s bár a megszerzett tudás értéké­ről mindig is heves viták folytak — a népnyelv, mi­nek is ma már tagadni, „Foxi Maxi iskolának" is elkeresztelte —, diplomákat mindenesetre adott e párt­oktatási képzés is. Kinek simát, kinek szakosítottat. Mígnem egyszer ... * ... szóval egyszer minden szinten világossá vált, hogy a hagyományos formák to­vább nem tarthatók. Csak egy szám: tavaly megyénk­ben az esti egyetemi okta­tásban részt vevők száma 55 százalékkal csökkent. Vagyis, ma már világosan látszik: egészen új keretek közt kell politizálni, a gyor­san változó politikai folya­matok szétfeszítették az ok­tatás hagyományos formáit, az iskolásdi tovább nem tartható fenn'. De egyáltalán van-e igény ma politikai iskolára? — kérdeztem Varga Istvánt, a megyei pártbizottság politi­kai, művelődési csoportjá­nak vezetőjét. Ez a csoport egyébként a volt pártiskola örökébe lépett. Válaszából kitúrlt: igenis igénylik ma is az emberek, hogy szak­avatott eligazítást kapjanak a nagypolitikában, s az is tény, hogy egyetlen politi­kai párt, így az MSZMP sem létezhet propaganda nélkül. A kérdés csak az, hogyan alakítsák ezt a napi valósághoz. A Csongrád megyei elkép­zeléseket foglalja össze az a jelentés, amely az MSZMP KB társadalompolitikai osz­tálya számára készült. Eb­ből kitűnik: a szocializmus eddigi modelljét védő, ideo­lógiát közvetítő propagan­da — élesen' ütközve a va­lóságos társadalmi folyama­tokkal — fokozatosan átala­kul. A tömegpropaganda felmondta a régi ideológia szolgálatát, a pártoktatási tanfolyamok, dogmatikus módon értelmezett funkció­jukat feladva, a párttagság és a nem MSZMP-tag hall­gatók „érdekképviseleti" fó­rumaivá váltak már az el­múlt rövid időszakban is. E tendencia — noha lassab­ban — a káderoktatásban is érvényesül. Ami pedig a különböző nézetek harcá­ban döntő lehet: a dialógus, a polémia, a meggyőzés. Csakis demokratikus viták­ban lehet és kell tisztázni, hogy a négy évtizedes útté­vesztés után a szocializmus demokratikus modelljét mi-, lyennek rajzoljuk meg, meg­valósításáért milyen alapve­tő célokat kell önmagunk­nak meghatározni — olva­som a jelentésben. * Ugye mennyivel más meg­fogalmazások ezek, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. S ha hozzáteszem, hogy az ok­tatás helyébe a politikai művelődés lép, hogy a hosz­szú bentlakásos tanfolya­mok helyett az oktatók házhoz mennek, vagyis a városokban vitatkozhat minden politika iránt ér­deklődő, már könnyű minő­síteni: valami ilyenre lett volna szükség korábban is. Mert a régi pártiskolák eredménytelenségét csak most, a mind hevesebb po­litikai viták során mérheti le az MSZMP. Most, amikor bizony a kinyilatkoztatás már édeskevés . .. Akkor tehát milyen is lesz az ősz, az új párttanév? — kínálja magát a kérdés. A válasz pedig: az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsá­gának politikai-művelődési csoportja felhívja a társa­dalompolitikai kérdések iránt érdeklődők figyelmét az 1989—90-es tanulmányi évben indítandó esti egye­temi tanfolyamaira, amelye­ket a következő formákban és témakörökben hirdet meg: Altalános politikai tago­zat: filozófia, politológia, közgazdasági ismeretek té­makörében, 4 féléves tanul­mányi idővel. Szakositott politikai tagozaton: modern társadalmak gazdasága, fi­lozófia, etika, esztétika, nemzetközi munkásmozga­lom története és magyar munkásmozgalom története témakörökben, szintén 4 fél­éves tanulmányi idővel. A speciális továbbképző tan­folyamok választható témái pedig a következők: társa­dalmunk és az erkölcs, esz­tétika, szociológiai ismere­tek, a deviáns viselkedések szociológiája, valláselmélet, társadalomfilozófiai kérdé­sek, Magyarország jelenko­ri történelme, a magyar tör­ténelem sorsfordulói, Ma­gyarország politikai rend­szere, társadalmunk jelen időben, politológia, nemzet­közi rendszer — globális problémák, ifjúságmozgalom — ifjúságpolitika, vezetési ismeretek, fejezetek a mo­dern társadalmak gazdaság­tanából, a hiánygazdaság­ból a piacgazdaság felé — gazdaság és reform, gazda­ságpolitikai koncepciók a mai magyar társadalomban. A tanulmányi idő e tanfo­lyamokon 2 féléves. S végül néhány konkré­tum az. érdeklődőknek: a tanfolyamokra szeptember 15-éig személyesen vagy le­vélben lehet jelentkezni, név, lakcím, tanfolyamtípus és témakör megjelölésével a területileg illetékes párt­bizottságon. A tanfolyamok kezdési időpontjáról, helyé­ről a szervezők értesitik a jelentkezőket. B. Z. Belvedere - magyarok nélkül Nem mondható a hagyo­mányokhoz illeszkedő ve­télkedőnek a Belvedere énekverseny. A Budapesten és Bécsben nyaranta meg­rendezett esemény nemcsak a kettős helyszín miatt, de a zsűrizés szempontjából is elüt a szokásoktól. Kioszta­nak ugyan helyezéseket, di­jakat, ám a fő nyereség nem a dobogó valamely fo­kának megszerzése, még csak nem is a különböző fordulókon való sikeres túl­jutás. A zsűriben ugyanis nem zenekritikusok, kar­mesterek, énekmesterek ül­nek, hanem impresszáriók. Ök pontoznak, pontosabban nemcsak így értékelik az if­jú tehetségek művészelét, hanem szerződési ajánlatok­kal is. A fiatal énekeseknek a verseny által biztosított publicitás mellett legalább oly fontos, hogy valódi operaházakba, igazi előadá­sokra kaphatnak meghívót, így működik a Belvedere nevű énekespiac. Több éve üdvös szokás az is, hogy a Magyar Televí­________________ BSJ | Reflex zió közvetíti a gálukoncer­tet. s a díjkiosztást. Az idei gálán igen magas színvona­lú produkciókat élvezhet­tünk. A fellépő kilenc éne­kes (nyolc operista, s egyi­kük az operettkategória győztese) mind jó, sőt leg­többjük kiváló hangmaté­riával. biztos, megalapozott énektechnikával, s jelentős előadói talentummal rendel­kezik. S bár a zsűri dönté­se most (is?) vitatható volt — az elsőt jelentő Mozart­díjat egy meglehetősen át­lagos hangszépségű, Édel­mann nevű osztrák bariton kapta —, a többiek is bő­ven kárpótolhatták magu­kat a számos meghívással. Minden bizonnyal nagy jö­vő vár a kiváló hőstenorra, a rigai Ingus Petersonra, vagy a fekete bőrű, s han­gú amerikai basszistára, Mark Colsra, de minden döntősre. Csak az gondolkoztatott el némileg, hogy a részben Magyarországon rendezett verseny döntőjébe egyetlen magyarnak mondható ver­senyző került. Alföldy •Me­linda azonban Zürichben ta­nult, az ottani színház tagja, nem is akar hazajönni — no meg aztán sem díjat, sem meghívást nem ka­pott ... Furcsa, mert a fia­tal magyar énekesek a vi­lág minden tájáról hozzák haza a nagyszerű győzelme­ket, dijakat — csak hát, úgy tűnik, a saját hazájuk­ban nem próféták, a Bei­vederen nem tudnak nyerni. S hogy miért? Gondol­koztam a dolgon, s három eset lehetséges. Vagy leg­jobbjaink nem tartják elég rangosnak ezt a versenyt, s így eleve be sem neveznek (ez a mostani gála alapján meglehetősen valószerűtlen feltételezés), vagy itthon nem képesek ugyanazt nyújtani, mint külföldön, vagy pedig a strandot vá­lasztják . . . M. T. KlOSZ-nyilatkozat a 25 ami 5 millió A kisvállalkozók, kis­iparosok élénken érdeklőd­nek George Bush budapesti látogatásakor felajánlott, a magá ns zek t or fejlődését célzó 25 millió dollár iránt. Ez érthető, mivel a korsze­rű kisvállalkozások meg­teremtéséhez, a kisipar mű­ködéséhez sürgősen leg­alább 300 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség. Az amerikai törvényhozás döntése alapján, ebben az évben a magyar magánszek­tor fejlesztésére 5 millió dollárt szánnak. A KIOSZ országos veze­tősége kezdettől fogva akti­van támogatja a magyar­amerikai vállalkozásfej­lesztési alapítvány létre­jöttének tényét. A kisvál­lalkozók az alapítványból pályázat útján részesülhet­nek Az összeg odaítélése az alapítvány kuratóriumá­nak feladata. A KIOSZ az alapítvány alaptőkéjét 5 millió forinttal támogatja, egyben tagja igazgatótaná­csának és kuratóriumának is. A KIOSZ a kisiparosokat, kisvállalkozókat várhatóan szeptemberben tudja tájé­koztatni a pályázat benyúj­tásának és odaítélésének követelményeiről. (OS) Szakszervezeti segítség a cigányságnak Sikerül-e úgynevezett fel­zárkóztató programokat ki­dolgozni, s általuk csökken­teni az évvesztes cigánygye­rekek arányát? Be tudják-e hozni az induláskor meglé­vő hátrányukat, mire elvég­zik az általános, s még in­kább a középiskolát? Hogy e kérdésekre igenlő válasz születhessen már a belátha­tó jövőben, a Magyar Ci­gányok Demokratikus Szö­vetségének és. a Szakszerve­zetek Csongrád Megyei Ta­nácsának vezetői a közel­múltban megbeszélést tar­tottak. Áttekintették azokat a területeket, amelyeken a két szervezetnek lehetősége adódik a cigányság művelt­ségi színvonalának emelésé­re, a ma még létező előíté­letek megszüntetésére. Az MCDSZ és az szmt vezetői az együttműködés keretében felkérték a peda­gógus szakszervezetet, hogy szorgalmazzák a cigánygye­rekekkel eredményesen fog­lalkozó pedagógusok erköl­csi és anyagi elismerését, a munkahelyi alapszervezete­ket pedig arra, működjenek közre az általános iskolát be nem fejezettek felkutatá­sában, beiskolázásában Szó volt a megbeszélésen a foglalkozási gondokról, a felnőttek képzéséről, az ón­hibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek differen­ciált támogatásáról. Egyetér­tően támogatja az szmt az MCDSZ-nek azt a szándé­kát, hogy részt kivan venni a helyi tanácsok munkájá­ban, különösen a lakás- és szociális juttatások társadal­mi ellenőrzésében. A szak­szervezetek megyei tanácsa szakmai segítséget ígért a nemzetközi cigányfolklór fesztivál megrendezéséhez, s javasolta, hogy a cigányság helyi szervezetei a szakszer­vezeti tisztségviselőkkel együtt lépjenek fel az in­dokolatlan megkülönbözte­tések, az előítéletek meg­szüntetéséért. Megelőlegezett katarzis A vilagirodalorr, szót Goethe használta abban az értelemben, hogy az. irodal­mi műnek, nemzeti közegén tul, az egész világ számára jelentéssel kell bírnia. A világirodalom története év­számokban című, az Akadé­mia által 1988-ban kiadott könyvben hiába keresem Variam Salamov nevét. Ve­gyük úgy tehát, Salamov Kolima: története'. (novel­lák) nem világirodalmi je­lentőségűek, nem levén egyetemes, öss/.emberi je­lentésük? Persze, hogy új­ból csak az adminisztráció­val ingerkedünk. Elég nagy arca és • arcátlansága van még mindig neki, tehát rá­fér. Salamov ugyanis nagyon jó író, bár az ügyet, a no­vellák és az elbeszélések el­szomorító ügyét pusztán az irodalom felöl megítélni le­hetetlen. Mert ugye egyre többet tudunk meg a szibé­riai haláltáborokról. Mér­tékadó számítások többre becsülik r. sztálinizmusnak elkeresztelt iszonyat áldoza­tainak számát, mint a há­ború emberi vesztesegeit. A repertoár a futtában le­adott tarkólövéstöl az egy­szerű fagyhalálig igen szé­les volt. Bár Ivan Gyenyi­szovics eddig is ismerősünk lehetett, de a botrány mé­retéről csuk óvatos találga­tások folytak. Ez egy olyan ország. mondja barátom, hogy nem lehet róla rémhí­reket kitalálni. Elképzeled a legdurvább, legelképesz­tőbb szörnyűséget, s a való­ság azonmód megcáfol. Töb­bet tud képzeletednél. Salamov novelláit tehát a megelőlegezett katarzis ter­hével kezdjük el olvasni. Egy másik, az irodalommal tudós módon foglalkozó ba­rátom érdeklődését épp ezért nem keltette fel a könyv. Nem probléma a szó poé­tikai értelmében, tudom, miről fog szólni, mondta. Kezébe nyomtam a Cherry brandy című, a költö halá­láról szóló novellát, elolvas­ta, s nem akarta visszaad­ni a kötetet. Hogy is van tehát? Tudjuk vagy nem tudjuk? Egyezzünk meg eb­ben: nem így és nem ezt tudjuk. Ez a művészet min­denkori előnye a valóság pozitivista gyakorlatával szemben Ahol az intellek­tus bezárul, ott még a lélek nyitva áll a történetre. Salamov novellái egyedi­ek és különlegesek. Színhe­lyük Kolima, egy hatalmas, több magyarországnyi terü­letet behálózó munkatábor­rendszer, Szibériaban. A foglyok aranyat termelnek, mindenáron. Az emberi életnek nincs tétje, őr és rab között a különbség pil­lanatnyi. Ez egy alapvető eltérés mondjuk náci keret­legény és zsidó deportált kapcsolata között. A jogá­szok összeesküvése című történetben Andrejevet, mert jogász, életveszélyes szituációk során át szállít­ják a nyomozást vezető Eebrov kapitányhoz. Szám­talanszor meghalhatna út­közben. Megfagyhatna, té­vedésből lelőhetnék, felfor­dulhatna az éhségtől. De szerencséje van. túléli. A novella azzal zárul, hogy minden összegyűjtött egy­kori jogászt szabadon en­gednek, mert időközben Hebrov kapitányt tartóztat­ták le. A halál nem esemény, túl sok van belőle. Hirtelen elcsodálkoztum, hogy még mindig élek, mered egyszer­esük maga elé az író. A bá­nya elnyeli az embert, a sál, ha leteszed, meg-megmoz­dul a tetvek sokaságától, a Kim nevű gőzhajó három­ezer megfagyott elitélttel fut be a nagajevói öböl­be. A beszéd, ami ezeket a tényeket sorolja, mélysége­sen tárgyilagos. Nem rea­lista, mert nem reális világ­ból szól. Aki a pokolból jön, szűkszavú, mert bár a test megmenekül, itt van közöt­tünk, hangja végképp túl­világi. Salamov húsz év után térhet vissza Moszkvába. Élete végére megörül. A lé­lekbe vetett szörnyű magok, ha későn is, de meghozzák gyümölcsüket. A botrány ott végződik, amikor már a szabadságot sem lehet túl­élni Darvasi László A Nagyerdő védelmében A Magyar Demokrata Fó­rum debreceni szervezete megvizsgálta a városrende­zési tervnek a debreceni Pallu-i út beépítésére vo­nat ko zó elképzeléseit, ítélésünk szerint a terv megvalósítása a Nagyerdő fokozatos megsemmisülé­sével járna. Távlatokban a terv a Nagyerdő csoporttá eltűnéséhez vasoljuk a város az MDF, valamint Meg-\ tanács illetékesei telével egy fórum tusát u tervezett következményeiről, rumra 1989. szeptember 10— 15 között kerüljön sor közönséges fa­válásához, majd vezet. Ezért ja­ukossága, a városi rés/.vé­megtur­lukótelep A fó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom